Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-16 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

H­árom évvel ezelőtt a barcelonai úszó Európa­­bajnokság után — amikor kontinensünk ver­senyzői hat világ- és huszonnyolc Európa re­kordot állítottak fel — hangzott el a jelszó, a figyel­meztetés: „Amerika, vigyázz!“. Ekkor állítólag az egyik európai újságíró a következő szavakkal fordult amerikai kollégájához: „Kedves kollégám, ha ez így folytatódik, le kell majd zárni az amerikai határo­kat“. A tudósítások tanúsága szerint erre a megjegy­zésre a tengerentúli tollforgató nem a legnyugod­tabb hangnemben reagált . . . Persze lehet, hogy az eset nem történt meg és hogy a figyelmeztetést sem mondták ki hangosan, de lenne méltóbb: mind a hét női világcsúcsot (100 m gyors: Ender 57,54, 400 m vegyesúszás: Wegner 4:57,51, 100 m hát: Richter 1:04,99, 4X100 vegyes váltó: NDK 4:16,81, 200 m pillangó: Kother 2:13,76, 800 m gyors: Calligarts 8:52,97, 4X100 gyors váltó 3:52,45] európai úszónők érték el. Mintha csak nekik lett volna „szabad“ világrekordot javítani. És milyen világrekordokat! Wegner például az első nő, aki öt percen belül tette meg a 400 méteres vegyes úszást, s E­nder több mint háromnegyed másodpercet javított a 100 m gyors világcsúcson, amely jelenleg 57,54 másodperc. Egyszerűen­ fantasztikus! A VB női úszószámainak éremeloszlása a követ­kező: NDK 10 arany, 5 ezüst és 2 bronz, USA 3 — 1 7 — 4, Olaszország 1 — 0 — 2, Szovjetunió 0 — 0, Hollandia 0 — 1—1, NSZK 0 — 0 — 2, Magyarország 0 — 0 — 1, Kanada 0 — 0 — 1 Japán 0 — 0 — 1. A férfiszámokban az Egyesült Államok még meg­tartotta vezető pozícióját, de az NDK-n, Svédorszá­gon és Ausztrálián kívül, — amelyek Münchenben is szereztek elsőséget — Belgrádban egy-egy arany­érmet „lopott“ az USA-tól Magyarország, Kanada és Anglia is. Tehát míg a nők versenye az NDK— Egyesült Állalftok párharcra szorítkozott, addig a férfiaknál több nemzet úszói is „asszisztáltak“, mert hét ország versenyzői osztozkodtak az arany­érmeken: USA 8 — 8 — 4, NDK 2 — 1 — 4, Auszt­rália 1 — 2 — 2, Magyarország 1 — 1 — 0, Svéd­ország 1—0 — 1, Anglia 1 — 0 — 1, Kanada 1­­­0 — 1. Az NDK—Egyesült Államok belgrádi nagy úszó párharcának összesített végeredménye: NDK 12 — 5 — 6, E­­gyesült Államok 11 — 15 — 6. A számok önmagukért beszélnek . .. Ha már a számoknál tartunk, nézzük meg, hogyan is íródott át az egyéni számok világcsúcslistája, hi­szen a jugoszláv fővárosban 11 számban javították meg a világrekordot. FÉRFIAK: 100 m gyors: Spitz (amerikai) 51,22 mp. 200 m gyors: Spitz (a) 1:52,78 p. 400 m gyors: Demont (a) 3:58,18 p 1500 m­ gyors: Holland (ausztrál) 15:31,85 p. 100 m pillangó: Spitz (a) 54,27 m­p. 200 m pillangó: Spitz (a) 2:00,70 p. 100 m hát: Matthes (NDK-beli) 56,31 p. úszókörökben. A sportkémek néhány hónap múlva jelentették: semmi újdonság, nem valami új technika eredményezte a világrekordokat, hanem a kemény, rendszeres edzésmunka, kiegészítve gimnasztikával, súlyzó- és légzési gyakorlatokkal. A Konrads test­vérek időszaka két három évig tartott. Az ausztrál liai úszósport nekik köszönhette, hogy feljutott a csúcsokra. Az ő példájuk nyomán kezdte el ezer és ezer fiatal rendszeresen látogatni az uszodá­kat. Hasonló volt a helyzet Japánban is. Az amerikaiak nem tétlenkedtek. Az egyetemek és a középiskolák, valamint a gazdag úszóegyletek ki­vetették hálójukat vidékre, keresni kezdték a tehet­séges gyerekeket. Nem a 18 éves úszókat, hanem az igazán tehetséges 8—10—12 éveseket. Az a 14 esz­tendős gyerek, aki a 100 métert 70 másodpercnél rosszabb idő alatt úszta, nem jöhetett számításba. Tehát az amerikaiak kezdték el először sorozatban keresni a „csodagyerkeket“ és ennek köszönhetik, hogy Belgrádig konkurrencia nélkül álltak a­­ vilá­gon. Az Egyesült Államokban a FINA (Nemzetközi Úszó Szövetség) közlése szerint 600 ezer úszó van, ebből 570 ezer age groupban, tehát fiatalkorúak. Amerikában annyira népszerű és olyan hagyomá­nyokkal rendelkezik az úszás, hogy a szülők már hároméves gyereküket úszómesterhez viszik, szinte összekötik a bölcsőt az uszodával. Amerikai szak­körökben azt mondják, hogy abból a gyermekből lesz jó úszó, aki már hároméves korában képes lebegni a víz felszínén. Amerikában ez a „felvételi vizsga“ is. Az oktatás egészen sekély vízben, teljesen kötet­len formák között kezdődik Amikor a három­eszten­­dős gyerekek már megbarátkoztak a vízzel, hátra kell szegniök a fejüket, hátra kell, lassan dőlniük, s megvárni, míg a víz a testet feldobja. Ezek a gye­rekek háton fekve, széttárt karokkal percekig lebeg­nek a vizen, úgy, hogy a lábujjuk a levegőben van. Az apróságok utolsó „szigorlatja“ a vízbeugrás, lehe­tőleg előretolt fejjel. A „kiöregedett“ gyerekeket aztán szétkapkodják a különböző klubok. És itt kez­dődik a­­ kemény edzésmunka: írni/ olvasni­­ és úszni­ ! Aki a tengerentúlon járt eddig, mindenki csodálta az amerikai módszereket, a feltételeket, az edzőket és magukat az amerikai úszókat. Évekkel ezelőtt NDK-beli Richter világrekorddal nyerte Belgrád­ban a 100 méteres női hátúszást tény és való: a barcelonai EB „Európa ébredése“ volt. De nemcsak felébredt kontinensünk, hanem a gyorsított fejlődés útján utána is eredt, az „utol­érhetetlen“ Amerikának. És a hároméves „hajsza“ sokak számára meglepő eredménnyel járt: a vasár­na Belgrádban befejeződött I. úszó, műugró és vízilabda világbajnokságon Európa, jobban mondva az NDK lányai nem csak hogy befogták a tengeren­túliakat, hanem le is „körözték“ őket és a férfiak is mértek egy két fájó csapást az amerikai úszókra. NDK—Egyesült Államok 12:1­ A barcelonai EB után Don Gambril, a neves ame­rikai szakember kijelentette: „Európa gyorsítja lép­teit! Van némi fogalmam arról, hogy mire képes egy európai úszó, ha nagyon komolyan veszi ezt a sportot. Szélesítenünk kell az alapokat...“ Don Gambrill szavait azonban akkor nem vették komolyan az Újvilágban, túlzott óvatoskodásnak tar­tották. És csakugyan, a kontinensbajnokság után két év­el megrendezett olimpia Gambrill ellenfeleit igazolta, mert Münchenben Európa csak négy első helyezést szerzett, mind a négyet a férfi számokban (Matthes és Larsson). A müncheni olimpiai játéko­kon így oszlottak meg az aranyérmek az úszószá­mokban: USA 17, Ausztrália 6, NDK, Japán és Svéd­ország 2—2. Az Utrechtben rendezett idei női úszó Európa Kupa után szinte biztosra lehetett venni, hogy kon­tinensünk a „gyengébb nem“ révén nagyon kemény du­ó lesz Belgrádban az amerikaiak számára, ugyanis az NDK úszónői ahány versenyben elindultak, annyi­szor javítottak világ illetve Európa-csúcsot. És an­nál is inkább az NDK lányaira szavaztak a szakem­berek, mert köztudott dolog, hogy az USA-ban minden olimpia után megkezdődik az őrségváltás, s ez az átmenet még a hatalmas erőtartalékkal ren­delkező országban sem megy zökkenők nélkül. Nem is ment, de azért ilyen „totális“ NDK-sikerre senki sem számított az I. úszó, műugró és vízilabda VB-n. Mit is történt Belgrádban? Nézzük csak a számo­kat. A 14 női szám közül 10-et az NDK nyert meg, az esetek többségében kettős győzelmeket aratva. Három alkalommal amerikai és egyszer olasz úszó­mű állt a dobogó legfelsőbb fokán. És ami a legfigye-200 m hát: Matthes (NDK beli) 2:01, 87 p 100 m mell: Hencken (a) 1:04,02 200 m mell: V­ilkie (angol)­ 2:19,28 p. 200 m vegyes: Larsson (svéd) 2:07,17 p. 400 m vegyes: Hall­­a­ 4:30,81 p. NDK 100 m gyors: Ender (­NDK beli) 57,54 mp. 200 m­ gyors: Gould (ausztrál) 2:03,56 p. 400 m gyors: Rothammer (a) 4:18,01 p. 800 m­ gyors: Calligaris (olasz) 8:52,97 p. 100 m pillangó: Ender (NDK-beli) 1:02,31 p. 200 m pillangó: Rother (NDK-beli) 2:13,76 p. 100 m hát: Richter (NDK-beli) 1:04,99 p. 200 m hát: Belote (a) 2:19,19 p. 100 m mell: Carr (a) 1:13,59 p. 200 m mell: Ball (am) 2:38,5 p. 200 m vegyes: Hübner (NDK beli) 2:20,51 p. 400 m­ vegyes: Wegner (NDK beli) 4:57,51 p. Bölcsőből az uszodába Amint a belgrádi eredményekből kitűnik, Amerika nem vigyázott eléggé nagyhatalmi pozíciójára. Vagy talán azt gondolta, hogy az őrségváltás következté­ben beállt viszonyok közepette is olyan még az elő­nye Európával szemben, hogy semmilyen veszély nem fenyegeti öreg kontinensünk részéről? Valószínűleg elszámította magát, de azért egyáltalán nem lehet csak azzal magyarázni az amerikai úszók relatív sikertelenségét, hogy Spitz mellett egy teljes válo­gatottra való versenyzőjük hagyta abba az úszást. Nem. Látnunk kell elsősorban a tervszerűen és kö­vetkezetesen irányított NDK úszósportjának a roha­mos fejlődését. Az Egyessült Államok nagyhatalmi pozíciója az úszásban az izomember John Weismüller óta tart. Ha volt is olyan időszak, amikor az amerikaiak stagnál­tak, amikor új nagyhatalmak tűntek fel — főleg az ausztráliak, akik az Újvilággal nemcsak a teniszben, hanem az úszásban is konkurrálni kezdtek — ez csak átmeneti jelenség volt. Tizenhárom—tizennégy évvel ezelőtt azonban pánik tört ki a tengerentúlon, amikor jelentkeztek az úszó „csodagyerekek“ a két ausztrál Konrads-testvér személyében, akik egy hónap leforgása alatt tizenegyszer javították meg a világ­rekordokat. Mi történik? — tették fel a kérdést az amerikai ellátogatott az Újvilágba Roland Matthes is, az NDK négyszeres olimpiai, kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnoka is. Ö nem ájuldozott a Santa Clara-i úszóparadicsomban látottaktól: „Mint ahogyan nem léteznek csodák, az amerikai úszók felkészülésének sincs valamilyen különleges rejtelme. Amit itt lát­tam, nem újdonság számomra. Szerintem minden normális, mert az amerikai felkészülési módszerek nem sokban különböztek a mieinktől .. .“ Tehát már a hatvanas esztendők végén hasonló módszerekkel dolgoztak az NDK-ban, mint a tenge­rentúlon! Legalábbis erre enged következtetni Matt­hes nyilatkozata. De hogyan is edzettek azelőtt Európában? Miért nem értek el az európai úszók olyan eredményeket, mint a tengerentúliak? Elsősorban talán azért, mert kontinensünkön meg­közelítőleg sem fektettek olyan hangsúlyt az iskolai testnevelésre, mint az Újvilágban. Nemcsak a tizen­évesek testnevelésére gondolunk, hanem főleg a ti­zen aluliakkal való foglalkozásra, mert valahol itt kell kezdeni az alapok lerakását, természetesen meg­felelő hozzáértéssel. És az utóbbi években — amint ezt az eredmények mutatják, — ilyen tekintetben az NDK-ban jutottak a legtovább. Az NDK általános iskoláiban ráadásul kötelezővé tették az úszást! Ez nemcsak a minőségi sport fellendülésének az érde­kében történt, hanem az egészséges nemzedék ki­alakításának a szempontját is szem előtt tartották. Mert az úszás nemcsak világcsúcsokat eredményez­het, hanem harmonikusan, egészségesen fejleszti a testet is. Gondoljunk csak az ókori Görögország azon időszakára, amikor csak azokat ismerték el, akik írni, olvasni­­ és úszni tudtak! A feltételek következtében az európai úszók jóval idősebb korban érték el a világszínvonalat. Ez lo­gikus és érthető: a társadalom csak azon legjobb egyénekbe „invesztált“, akik már eredményeket is felmutattak. Ezeknek a száma pedig — az előbb említett okok miatt — jóval kisebb volt mint az USA-ban. Az élversenyzők felkészítése tehát Euró­pában a későbbi korban kezdődött meg. Aztán az NDK-ban rájöttek, hogy a 6—8 éves úszóknak, kell a feltételeket biztosítani, mert a világszínvonal el­éréséhez 6—8 év kemény munkájára van szükség, s ezt a munkát korán kell kezdeni. Az első nemzedék most érettségizett Belgrádban. Kitűnőre! A végkövetkeztetés világos: csak az az út járható! TOMI VINCE IL. *'“* 3$ "».‘SF ** §g *5 Í«hS r'li S g* SSá* Jr *SS *»ea»S *»B p| Jg i* Ä5 l&l^ *g S -® sí »8S £ # 5T“ &® ''.Sä a £ s I iS asS 3® sl »S Sí gg ä 11 IIa s & s feipfidgpp«iip Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorki­ utca 10. Telefon: 169, 312-52, 32301, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550 18, sportrovat: 505 29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat,­ Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Vajanskéh­o nábrežie 13/A, II. emelet, tel­e­­fon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next