Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-01 / 179. szám, szombat

világ proletárjai, EGYEŠÜtJETSKI SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZOMBAT BRATISLAVA • I­79. száma XXXI. ÉVFOLYAM Ára 50 fillér 1911. július 1 Felelősség egymásért A Szlovák Szocialista Köztár­­sság Belügyminisztériuma és a közlekedésbiztonsági hánybizottság évente már kor­ha­­gyo­m­ányosan meghirdeti a köz­­ekedésbiztonsági negyedévet. A választás nem véletlenül esett ulius, augusztus és szeptem­ber hónapokra. Sokéves tapaszt­alatok indokolják a döntést, bizonyítják, hogy a közúti köz* ■ [UNK]­•kedés intenzitása ebben az iőszakban a legnagyobb, és ennek következményeként nö­vekszik a közúti balesetek szá­ma is. A ma kezdődő közlekedésbiz­­tsági negyedév fő célja: r.űti balesetek megelőzése, a­z esetek számának a csökkené­se. Az akció ésszerűsége és­­ diszerí­séga vitathatatlan, ta­­pasztalatok, adatok igazolják sükségességét. A tavalyi sta*­iő­sztíkai adatok közül elegen­­megemlíteni a legtöbbet ondót: a szlovákiai közutakon átszáznyolcvanhat személy ,*ztette életét. Egy egy bal­­ ot, egy egy hosszabb-rövidebb «tút végét jelenti. A statisz­­­ka családi tragédiákat mutat ismer olyan esetet is, melynél az egész család álda­­zul esett, s az új családi ház­it a halottakat csak az ott­­knmaradt nagymama sirat­ Pilisie, a szom­orkodás, inny mit sem segít, nem vál­­t­oztat a lényen, nem kelt élet­­i* senkit. Tenni lehet, tenni all azért valamit, hogy a köz­­rákon megelőzzük a balesete­it, hogy ne maradjanak özve­­­ek és árvák. Nem lehetünk illenők, nem lehetünk közöm* 4 sek, mert mindannyian köz* ■ kedü­nk, valamilyen formában <zt veszünk a közúti közleked­ésben, amely gyors ütemben élódik, és népgazdasági se­l­í­­tősége egyre nagyobb. Nem Petü­nk közömbösek, mert Imik, embertársainkról van 4­ó. Látnunk kell az okozati öszefüggést: mi vagyunk az­­ ozó és az áldozat. A út állapota is tőlünk jármű, függ, vétkezésképpen csakis ráj­­­uk, a közúti közlekedés sztvevőin múlik, hogyan kéz­­kedünk, hány egészséges el­­rtársunk távozik sorainkból csúszó nélkül. Mit tehetünk a biztonságos kzúti közlekedés érdekében? válaszokban válogatni lehet,­­­állíthatnánk a teendők fon­­tsági sorrendjét is. De te­sink fel inkább újabb kérdé­­set: mit tehet az útitárs­yan esetben, amikor a génbo­­­vezető lakott területen nem rtja meg a szabályokat, és a­z igengedettnél lényegesen orsabb­an, vagyis kockázata­n közlekedik? Mit tehet az a leség, aki észreveszi, hogy Ián mögött ülő férjének „le­­a ’gadozik“ a szeme? Mit tehet a szeszesitalt kínálgató vén »látó, aki tudja, hogy ven se — sógora, komája, vagy pen az építőanyagot szállítók n­yike — gépkocsit va jí­t? Mit tennek azok a kerékpárosok, kik az úttesten nem esyrr's « •szín, hanem szabálytalan e ■­ ymás mellett közlekedned? : 1 ! tehet az a gyalogos, aki fi­gelmetlenül, vagy éppen a ti o*ra halad át az úttesten?­­ megannyi kérdés késztes a bennünket helyes maga tav­ára. Mit kell tennünk...? — Ad­­j­k meg a választ együtt, mond ki közösen: vigyázzunk villásra, vállaljunk egymásért felősséget. Tegyünk meg min­őt a közúti balesetek elhá­­;ása érdekében. Önmagunkért, ikertársainkért. KEREKES ISTVÁN Internacionalizmus a világűrben (CSTK) — Már 275 napja ke, míg a Föld körül a Szaljut—6 tudományos űrállomás. Ez idő alatt több min­t 4300-szor ke­rül meg a Földet, a fedélze­­tén három szocialista ország 10 űrhajósa dolgozott. Szerda óta a Szajut—30-cal összekapcsolva dolgozik, amely Pjotr Klimuk és Miroslaw Herm i­aszewski űrhajósokat szállí­totta. A keringési pályán hatal­mas űr­laboratórium létesült, amelynek hossza meghaladja a 29 métert, súlya 32 tonna. A Szaljut-ü űrállomás belső bér­rendezését a négy űrhajós munka szükség­leteinek megfe­­lelően módosították. A nemzetközi űrhajólegény­­ség tegnapi programján egyéb­ként főleg orvos-biológiai meg­figyeléseik szerepeltek. A testvéri szocia­lista orszá­gok tudósai és szakemberei már 12 éve sikeresen együtt­­működnek a világűr kutatásá­­ban és felhasználásában, m­on­­­dotta Borisz Petrov akadémi­kus, az Interkozmosz tanácsá­nak elnöke a moszkvai irányí­tó központban. Most az együtt­­működés új szakaszába lép, tűnik: megkezdődtek­ a nemzet­­közi le­gén­ységű űrhajók repü­­­lései, mondotta Petrov akadé­mikus. Pjotr Klimuk és Miroslaw Hermaszewski űrhajósok a Szojuz–30 űrhajóról átmentek a Szaljut–6 űrállomásra, ahol Vlagyimir Ko­­valjonok és Alekszandr Ivancsenkov ősi szláv szokás szerint ke­nyérrel és sóval fogadták őket. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) A leszerelés századunk korparancsa BEFEJEZŐDÖTT AZ ENSZ RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKA (ČSTE) — Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülés­szakának bizottsága tegnap éjjel egyhangúlag jóváhagyta a záróokmány-tervezetet, melyet tegnap este terjesztettek elő a rendkívüli ülésszaknak jóváhagyásra. A plénum esti ülésé­vel véget ért az ENSZ ren­dkí­vüli leszerelési ülésszak. A terjedelmes dokumentum 123 pontot tartalmaz és négy részből áll: bevezetésből, a deklarációból, az akciók prog­ramjából és a leszerelési tár­gyalások mechanizmusából. A dokumentum bevezető ré­s­ze hangsúlyozza, hogy a foly­tat­­ódó lázas fegyverkezés a nemzetközi béke és biztonság, sőt az emberiség túlélései szem­pontjából is növekvő veszélyt jelent. Az átlam- és konvenciós fegyverkezés egyaránt aka­dá­­lyozza a gazdasági fejlődést, egy új nemzetközi gazdasági rendszer létrehozását és az em­­beriség szempontjából más, életbevágóan fontos problémák megoldását. A deklaráció, amely a záró dokumentum második része, fi­gyelmeztet a katonai kiadások állandó növekedésére, melyek óriási emberi és gazdasági erő­forrásokat emésztenek fel. Az emberiség az önmegsemmisítés veszélye előtt áll, melyet az eddig gyártott legpusztítóbb fegyverek felh­almozása jelent. A lázas fegyverkezés, főleg az atomfegyverkezés ellentétben van a nemzetközi enyhülés fo­lyamatával, a békés egymás mellett éléssel, az országok iküztii bizalommal, a széles nemze­tiközi egy­üttmű­ködéssel A nemzetközi nyilvánosság szá­mára különös veszélyt jelente­nek a fajüldöző rezsimei keze­­be­n felhalmozódott fegyverek és annak lehetősége, hogy eze­k a rezsimek is lehetőséget szereznek az atomfegyverek gyártására. A dek­laráció a le­szerelést a kor parancsának és a nemzetközi közvélemény leg­fontosabb feladatának tekinti Az államok erőfeszítéseinek végső céljaként a hatásos nem­zetközi felügyelet alatt m­egva­lósu­ló teljes leszerelést teki­n­tik­­ záróokmány legterjedelme­seb­b része a rendezvényeik programja, amely a dok­umen­tum több min­t felét képez) Ap­ró­lék­osan felsorolja a tesz­er­lés feladatait és céljait a­z egyes területieken. Az emberi­­séget fenyegető legnagyobb ve­szélyként az atomfegyvereket jelöli meg. Hangsúlyozza va­la­mennyi atomkísérlet leállításá­nak és új atomrendszerek lét­re­hozásának szüksége­sségét Ezzel kapcsolatban rámutat a stratégiai fegyvereik korlátozá­­sáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások nagy jelentőségé­re. A leszerelés s­zem­po­n­tjait»é­s fontosnak tekintik az atommieur­tes övezetek létrehozását. Az atomhatalmak kötelesek tiszte­let­ben tartani ezeket az öveze­teket,­ s nem szabad ellenük atomfegyvereket használniuk, vagy felhasználásukkal fenye­­getőzniük. Az akciók programja hang­súlyozza továbbá az atomfegy­­verek terjedése megakadályo­zásának jelentőségét, melynek végső célja ezek teljes felszá­­m­olása. Felszólítja az államo­kat, hogy csat­lak­ozzanak a harci kémiai anyagok, a bakte­riológiai és radiológiai fegyve­­rek­­ letiltására vonatkozó szer­ződéshez. Külön fejezet foglalkozik a hagyományos fegyverekkel. A fejezet hangsúlyozza, hogy az európai haderő csökkentés je­­­lentős lépés lenne a világ­béke és biztonság megerősítéséhez. Nagy jelentősége ben­ne a ha­­gyományos fegyverek nemzet­­kőfüi kereskedelme korlátozá­sának is. A dokumentum utolsó része, amely a leszerelé­si tárgyalások mechanizmusával foglalkozik, hangsúlyozza, hogy ezen a te­rületen a vezető szerep az Egyesült Nemzeteknek jut, amely minden leszerelési intéz­kedést, legyen egyoldalú, két­oldalú, regionális, vagy multi, later­iá­lis, egyaránt támogat. A közgyűlés létrehoz egy le­­szerelési bizottságot. Ebben minden ENSZ-tagállam részt vesz, tanácsadó szerv lesz, melynek feladatköre a leszere­léssel kapcsolatos különböző javaslatok b­enyújtása lesz. (Folytatás a­z oldalon} Eredményes csehszlovák-portugál külügyminiszteri tárgyalások (CSTK ) — Victor Sá MlaebütKld) portugál külü­gyminisizteri meg­hívására 1978. június 26-a és június 29-e között hivata­los lá­togatáson Portugáliában tartóz­kodott Bohuslav Chňoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság k­ü­l­ügyiminisztere.­ Mi­nt a kiadott közlemény m­eg­állapí­t­ja­, a nyílt, konstruk­tív és baráti, légkörben lezaj­lott megbe­szélések során a két k­ülüg­ym­ini­szter eszmecserét folytatott a nemzetiközi politika legfo­ntosabb kérdéseiről, tár­gyalt a csehszlovák—portugál sokoldalú kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és további fejlesz­tésének lehe­tősége­iről. Az időszerű nemzetközi kér­désekről szólva mindkét fé­l rá­mutatott a nemzetközi feszült­ség enyhítésében elért haladás­ra, ugyanakkor megállapította, hogy e folyamat további elmé­lyítése megköveteli valamennyi állam teljes részvételét és ak­tív hozzáállását. A két fél hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági és együtt­­működési értekezlet az euró­pai államok kapcsolata­ina­k fej­lődésében jelentős mérföldkő volt, fontos lépés a béke és a biztonság megszilárdítása, vala­­min­t a kölcsönös együttműkö­dés bővítése felé. Mindkét fél meg van győződ­ve arról, hogy a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi helyzeté­­ben a legsürgősebb probléma a lázas fegyverkezés leállítása. Véleményük megegyezett a.b. (Folytatás a 2. oldalon) k­özlemény a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXI­. ülésszakáról 1978. június 27 —29-e között a Román Szocialista Köztársaság fővárosában, Bukarestben meg­tartották a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának soron­­­ kivetkező, XXXII. ülésszakát. Az ülésszak m­unkájában részt vettek a KGST-tagállamok kül­döttségei, amelyeket Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke, L­ubomir Štrougal, Csehszlovák Szocialista Köztár­a­saság kormányának elnöke, Carlos Rafael Rodriguez, a Ku­bai Köztársaság Államtanácsá­nak és Minisztertanácsának el­nökhelyettese, Piotr Jarosze­­wicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Lá­zár György, a Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke, Zsambin Batm­enh, a Mongol Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, Willi Stoph, az NDK Minisztertaná­csának elnöke, Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöke és Alek­szej Koszigin, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­ge Minisztertanácsának elnöke vezetett. A KGST és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság kormánya közötti egyezmény­nek megfelelően az ülésszakon részt vett a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság kül­döttsége Andrej Marínénak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnökének vezetésével. Megfigyelői minőségben részt vett az ülésszak munkájában a Vietnami Szocialista Köztársa­ság küldöttsége, Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes vezeté­sével; a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság küldöttsége, Szín In Ha, a KNDK rendkívüli és meghatalmazott nagyköveté­nek vezetésével; az Angolai Né­pi Köztársaság küldöttsége Ho­se Eduardo dos Santos, az ANK miniszterelnöke első helyettesé­nek vezetésével, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kül­döttsége, Sanan Southichack, a szocialista országokkal a gaz­daság és a technika területén való együttműködés kérdéseivel foglalkozó bizottság elnökének vezetésével, a szocialista Etió­pia küldöttsége, Gesesse Voldd Kidane, az ideiglenes katonai kormányzótanács állandó bi­zottsága tagjának vezetésével. Az ülésszak munkájában részt vett N. V. Faggyejev, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkára. Az ülésszakon részt vettek a KGST-tagállamok­zetközi gazdasági számos nem­szervezeté­­nek képviselői is. Az ülésszakon Manea Manes­cu, a Román Szocialista Köz­társaság küldöttségének vezető­je, román kormányfő elnökölt. Az ülésszak megvizsgálta a Vietnami Szocialista Köztársa­ság kérését a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának tag­­(Folytatás a 3. oldalon )

Next