Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-16 / 37. szám

1979. [X. IB. A hősök, a becsületes harcosok nagy seregében, akik életüket áldozták a nemzeti felszabadító harcban, nagyon jelentős szerepet játszott Adler Ká­roly, a Petőfi Sándor magyar partizánosztag parancs­noka. Ez az osztag a Rákosi partizánbrigád köteléké­be tartozott, vezetője Vaszil Mihajlovics Kozlov, a Vö­rös Hadsereg őrnagya volt. Adler Károly haladó szel­lemű diákként szorosan együttműködött a kommunis­tákkal, s ez hatással volt politikai orientációjára. Odaadó híve a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméinek. Tanulmányai befeje­zése után, 1933-ban fogtechnikusként dolgozott Pop­­rádon, később Léván (Levice). Itt vált a CSKP elkö­telezett hívévé. Tanulmányozta a marxista—leninista irodalmat, magyarázta a kommunista párt gyűlésein, de a pártonkívüliek közt is. A müncheni árulás mélyen belenyúlt Adler Károly életébe is, nehezen viselte el a fasiszta agresszió nyomasztó, közvetlen veszélyét. Adler Károly politi­kai elkötelezettsége, a kommunista párt érdekében kifejtett tevékenysége szálka volt a burzsoá és a fa­siszta pártok képviselőinek szemében. Mikor a reak­ciós elemek büntetőeljárást indítottak Adler Károly ellen, az illegalitásban is tovább dolgozó kommunis­ták segítségével Léváról családostul LevoCára köl­tözött. Levocán már 1940-ben felveszi a kapcsolatot az illegális kommunista párt tagjaival. Mikor a Szovjet­uniót orvul megtámadta a fasiszta Németország, Ad­ler Károly megfogalmazta és illegalitásban dolgozó társaival közösen ki is nyomtatta a fasisztaellenes kommunista röplapokat. Lakásán tartották az illegális pártgyűléseket. Az illegális munkában áldozatkész segítőtársa felesége, Erzsiké. 1943 tavaszán a kom­munista párt levocai illegális szervezete megkezdte az óvóhelyek építését. Itt rejtették el a fegyvereket, a ruhaneműket, az élelmiszereket. Felkészültek a fegyveres fasisztaellenes felkelésre. A partizánharcra való előkészületek 1944-ben érték el csúcspontjukat. A partizánharcok előkészítésében Adler Károly na­gyon jelentős szerepet játszott. Lakásán készültek a partizánharc konkrét tervei. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, Adler Károly az elsők közt jelent­kezett az akkoriban LevoCa környékén tartózkodó Se­­canska partizánosztagába. Mivel Adler Károly tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, Gömörbe küldték, hogy új partizáncsapatot szervezzen a magyar dolgozók soraiból. 1944. szep­tember 19-én érkezik a rozsnyói (RoZstava) járásba, Roátárba. Abban az időben a Slava Secansk^ vezette Sláva partizánosztag is ott tartózkodott, mely a Szlá­vok Szabadságáért nevű partizánbrigád kötelékébe tartozott. Itt találkozott a brigád politikai komis­­­szárjával, Makarov őrnaggyal. A volt dobsinai járás pártfunkcionáriusaival együttműködve olyan partizán­­osztag létrehozásán fáradoztak, amely a horthysták által megszállt területen fejtene ki politikai és szer­vező munkát. Mikor a volt dobrnnai járás tisztségvise­lőivel és a Sláva partizánosztag parancsnokságával megegyeztek, Adler Károly Majda Viktorral együtt ki­képzésre és tanfolyamra a zvoleni várba ment, ott volt akkor a Szlávok Szabadságáért nevet viselő par­tizánbrigád vezetőségének székhelye. A háromnapos tanfolyam után Adler Károlyt és Vik­tor Majdát, mint partizánparancsnokokat teljhatalom­mal ruházták fel. Átvették az utasításokat és a pro­pagandaanyagot. Megbízták őket a „Karol“ felderítő partizánosztag megszervezésével. Az új osztag magvát a Sláva osztag héttagú cso­portja alkotta. Adler Károly felvette a kapcsolatot a­ megszállt területek kommunistáival Rakovnicán,­­ Pelsőcön (Plešivec), Süvetén (Sivetice), Berzétén (Brzotín), Rozsnyón (Ro­stava), Rudnán, Nadabulán, Körösben (Kru2ná), Rozsnyóbányán (Roüstavská Ba­­na), Gömörhorkán (Gemerská Horka) és másutt. 1944 októberében már körülbelül 150 férfi tartozott a partizánosztag kötelékébe, mely „Otec“ néven is is­mert volt. Adler Károly partizánosztaga vasúti tölté­seket, közúti és vasúti hidakat röpített a levegőbe, megszakította a telefonösszeköttetéseket, Gömörhorka közelében egész katonai teherautóoszlopot semmisí­tett meg. Rakovnica mellett 1944. október 11-én meg­támadott és elfogott egy több mint 60 főből álló ma­gyar határőrséget. 1944 novemberében Adler Károly partizánosztaga Murái­ és Slavonovce környékén ta­lálkozott a Vaszil Mihajlovics Kozlov vezette Rákosi partizánbrigád kötelékébe tartozó Petőfi Sándor par­tizánosztaggal, melynek Grubics Zoltán volt a pa­rancsnoka. Grubics kapitány a Kakas (Kohút) alatt esett el. A két partizánosztagot, tekintettel azonos küldetésükre egyesítették és Cserna Lehotán szállá­solták be. Csatlakozott hozzájuk a Sláva partizán­­osztag megmaradt része is — az osztag létszáma ugyanis a slavosovcei papírgyárnál történt tragikus robbanás következtében jelentősen csökkent. Az egyesített partizánosztag parancsnokának Adler Ká­rolyt nevezték ki, politikai komisszárja Fábry József, a törzs parancsnoka pedig Pataky Pál volt. Az egye­sített partizánosztag Petőfi Sándor nevét vette fel. Kötelékébe 240 felfegyverzett férfi tartozott. A partizánosztagok egyesítése megfontolt lépés volt. Adler Károly partizánosztaga — a RoStáron 1944. szeptember 19-én történt megalakulása után — politikai, szervezési és harci tevékenységével nagy népszerűségre tett szert. Az egyesítés után megerősödött Petőfi Sándor partizánosztag tevékeny­sége jelentős területekre terjedt ki. A Petőfi Sándor partizánosztag 1944 novemberében a rozsnyói járás jelenlegi területén számos haditettet hajtott végre. Decemberben jelentősen kiterjesztették működési területüket Rozsnyótól egészen a Kassa (Koáice) melletti Aranyida (Zlatá Idka) vonaláig. Harci akciókra a Cierna Lehota-i támaszpontról in­dultak. Megtámadták a német járőröket és a kisebb katonai alakulatokat. Ezeket rendszerint a partizán­mozgalom felszámolására küldték ki. A Petőfi Sándor partizánosztag gazdag harci tevékenységét a had­műveleti napló örökítette meg. 1944 novemberének végén és december elején a fasiszta hadigépezet — a front feltartóztathatatlan közeledésének következményeként — fokozta parti­zánellenes büntetőakcióit. A murányi, a csetneki és a rejdovái völgyben — melyeket a partizánok ellen­őriztek — nagyon erős és alapos haditechnikával felszerelt katonai alakulatokat összpontosítottak. Ek­kor a Rákosi partizánbrigád — s a kötelékébe tar­tozó Petőfi Sándor partizánosztag is — kisebb egy­ségekre oszolva hatékonyan, gyorsan, mozgékonyan és szüntelenül zavarta az ellenség tevékenységét. A Petőfi Sándor partizánosztag Adler Károly veze­tésével nagyon jelentős politikai-nevelő munkát is végzett. Politikai komisszárként nagy érdemeket szer­zett Fábry József. A Petőfi Sándor-osztag agitátorai Magyarország területén több mint 2500 röplapot osz­tottak szét a lakosság között. Felhívták a magya­rokat, harcoljanak a fasizmus ellen, ne vonuljanak be a német hadseregbe, szabotáljanak, sztrájkolja­nak, fegyverrel a kezükben harcoljanak a partizánok soraiban, támogassák a partizánmozgalmat. A ma­gyar antifasiszták politikai aktivitását nagyra érté­kelte Szlovákiában a felkelés sajtója is. A Pravda A magyar nácik eredménytelen felhívásai című cik­kében így ír: „...a magyar nép undorral fordul el Szálasi gyilkos politikájától, és egyre intenzívebben keresi az utat e háború mielőbbi befejezéséhez, mely­ben a magyar életek a német kizsákmányolók érde­keiért vesztek el. Ez az út a Vörös Hadsereghez, a magyar partizánok soraiba vezet...“ Rimaszombat (Rimavská Sobota), Rozsnyó, Pelsőc, Gömörhorka, de más városok és községek lakosai is, aktívan segítet­tek a partizánoknak és terjesztették a röplapokat. Éjjel letépték a németek mozgósítási parancsait és kiragasztották helyükre a partizánok felszólítását. Az agitátorok, kommunisták antifasiszta tevékenysége a felszabadító Vörös Hadsereg közeledtével egyre intenzívebbé vált. A Rozsnyó környéki bányákban le­­áll a munka. A bányászok és munkások Cserna Lehotá­­ra mentek és jelentkeztek a Petőfi Sándor partizán­­osztagba. A Petőfi Sándor partizánosztagnak, de az egész Rákosi-brigádnak is a politikai munka területén je­lentős segítséget nyújtott Szlovákia Kommunista Pártjának a Slavo Sovcei Papírgyárban működő üzemi szervezete. Itt nyomtatták a partizánigazolványokat is. A gyár rendelkezésükre bocsátotta sokszorosító gépét és a szükséges papírmennyiséget. A röplapo­kat innen küldték szét Rozsnyóra, Gömörhorkára, Rimaszombatba, Ózdra, Miskolcra, Salgótarjánba, sőt még Budapestre is. Amikor a németek nagy offenzívája megindult a partizánok ellen, a Petőfi Sándor partizánosztag Ad­ler Károly vezetésével Cserna Lehotáról visszahúzó esett a hegyekbe. A törzskar határozata szerint Rozs­nyó — Smolník — Kassa (Kosice) — Bódvatorna (Túrna nad Bodvou) térségében folytatták tevékeny­ségüket. Mivel az osztagnak több mint 270 tagja volt, az akkori katonai helyzet körülményei közt nem lehe­tett eléggé mozgékony, azonkívül ellátási zavarokkal is küzdött, a törzskar határozata értelmében az osz­tag két részre szakadt, hogy így verekedjék magukat keresztül a hitleri hadsereg gyűrűjén. Az első csapat (két század) Adler Károly parancsnoksága alatt, a második (szintén két század) pedig Fábry József pa­rancsnoksága alatt tört előre. A fasiszták gyűrűjéből súlyos és véres harcok árán sem sikerült kitörniük. Később 3—5 tagú csoportokra szakadozva próbálkoz­tak, de sikertelenül. A harcosok sorai ritkultak, so­kan elestek vagy fogságba kerültek. A véres, súlyos harcok idején öt bajtárs maradt a parancsnokkal. Adler Károly és harcostársai csak ritkán látogatták a környező falvakat, akkor is csak élelemszerzés cél­jából. 1944. december 10-én Vysná Slanára érkezett, valószínűleg elárulták és elfogták rejtekhelyén, Pi­­kov házának pincéjében. Tíznapos embertelen kihall­gatás és kínzás után a Gestapo parancsnoksága 1944. december 20-án halálra ítélte és Dobáina piacán nemsokára felakasztották. Ezt a helyet ma emlék­tábla jelöli. Adler tiszta és szilárd jelleméről beszél utolsó levele is, (1944. december 10-i keltezéssel), amelyet a fogságbaejtés előtti mapon írt barátjának, Jankó Hricnek. Adler Károly, a magyar Petőfi Sándor partizán­osztag parancsnoka hősként halt meg. A szemtanúk tanúsága szerint közvetlenül halála előtt felkiáltott,: „Én meghalok, de mi sokan vagyunk. És ti megbán­játok, ti kutyák.“ A felszabadulás után Adler Károly in memóriáik kapitányi rangot kapott, kitüntették az 1939-es Cseh­szlovák Hadikereszttel, megkapta a csehszlovák par­tizánjelvényt és több emlékérmet. , Adler Károly magyar partizánosztagának tevékeny­sége a V. M. Kozlov őrnagy vezette Rákosi-partizán­­brigád tevékenységének fontos részét képezte, s szo­rosan beletartozott a Csehszlovákia és a Magyaror­­ország területén kibontakozó partizánmozgalomba. A kommunista párt fasisztaellenes politikai és szer­vező munkájához kapcsolódva küzdött Csehszlovákia és Magyarország szabadságáért. A Petőfi Sándor par­tizánosztag nagyon fontos internacionalista küldetést teljesített a szovjet-magyar és a csehszlovák—ma­gyar kapcsolatok kialakulásában. A hitleri megszál­lók elleni harcban új, a proletár internacionalizmus alapján álló kapcsolatok keletkeztek. A szovjet, cseh­szlovák és magyar partizánok internacionalista kap­csolatai hatással voltak a velük érintkező lakosságra is. A­ szlovák dolgozó nép felismerte, hogy a revi­­zionizmus az uralmon levő horthysta politika fegy­vere, mely a magyar dolgozókat puszta eszközként használta fel. A másik oldalon a magyar nép meg­­­győződött róla, hogy a szlovák sovinizmus a szlovák burzsoázia műve volt, elsősorban a szlovák fudákoké, a Hlinka-párté, melyet a szlovák klerikális fasiszta kormány képviselt, és idegen volt a szlovák néptől. A Szlovákia Kommunista Pártjának segítsége és együttműködése a Kommunisták Magyarországi Párt­jával az illegális mozgalom és a fegyveres felkelés megszervezésében, valamint az SZNF hatása hozzájá­rult a szlovák és a magyar nép orientációjához, új­jászületéséhez. Nacionalista korlátokkal eltávolítot­ták egymástól a két népet, melyeket a burzsoázia a saját érdekei szerint mindig kihasznált. A kölcsö­nös megismerés, a közös érdekek, a közös ellenség mellen vívott harc egy táborba vezette el a szlovák és a magyar dolgozó népet. A közös harcban szüle­tett új kapcsolatok a felszabadulás, de különösen a Februári Győzelem után a proletár internacionaliz­mus elvei alapján fejlődtek tovább. JÚLIUS BOLFIK Adish'Kdhoá) PARAANCSNOK A Petőfi Sándor magyar partizánosztag hősi harcai A Petőfi Sándor partizánosztag pihenés közben (jobbról az első Adler Károly) (Archívumi felvétel)

Next