Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-14 / 11. szám, hétfő
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. január 14. HÉTFŐ BRATISLAVA 9 XXXIII. ÉVFOLYAM 11. szám ára 50 fillér LEGFONTOSABB ERŐFORRÁSUNK ! A népgazdaság energiamérlegében fontos helye van a mezőgazdaságnak, amely egyrészt tipikusan energiatermelő ágazat, ám egyúttal az egyik legnagyobb fogyasztója is az energiának. Hiszen a növénytermesztésnek tulajdonképpen az a feladata, hogy a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló napenergiából természetes fűtő- és tápanyagokat termeljen, takarmányféléket az állattenyésztés, élelmiszereket az emberi fogyasztás számára. Eközben a termőtalajra jutó napenergiának mindössze 1—2 százaléka megy át a termesztett növények testébe. A biológiai energiagazdálkodás szempontjából az is lényeges körülmény, hogy élelmiszereink kétharmad részét növényi eredetű, egyharmad részét pedig állati eredetű termékek képezik, s az utóbbiak előállításához körülbelül háromszor annyi energia fogy el a takarmányozás során, mint amennyit tartalmaznak. A mezőgazdasági termelés intenzitását és hatékonyságát ezért alapjában véve két módon növelhetjük: egyrészt a növénytermesztés területegységre számított hozamának növelésével, vagyis a napenergia fokozottabb mértékű hasznosításával, másrészt pedig az elsődleges termékek, főleg a takarmányfélék észszerűbb, gazdaságosabb felhasználásával. Habár szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk igen jelentős, számos tekintetben világraszóló eredményeket ért el a hetvenes években, mégis azt mondhatjuk, hogy mindkét irányban jelentős tartalékaink vannak. Ebből indult ki a CSKP KB 14. ülése, valamint az SZIKP KK ülése is, amelyek a mezőgazdasági termelés szakaszán elsősorban a növénytermesztés fejlesztésére helyezték a súlyt. Amíg ugyanis az 1980-as tervben a mezőgazdasági termelés előirányzott növekedése országos viszonylatban 7,2 százalékos, a növénytermesztésben I1i,9 százalékos növekedést kell elérni. Szlovákiában a növénytermesztés előirányzott növekedése 18,2 százalékos, miközben a, állattenyésztés termelése csak 0,5 százalékkal növekszik az 1979-es szinthez viszonyítva. Ezek a mutatók részben abból következnek, hogy a növénytermesztés az elmúlt évben a szárazság és egyéb negatív hatások következtében nem érte el a tervezett szintet, s így ezen a szakaszon tulajdonképpen 2—3 év növekedési mértékét tükrözik, másrészt pedig arra irányulnak, hogy megszűnjenek a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztése közötti aránytalanságok. Időszerű, és és egyre sürgetőbb feladat ugyanis az önellátás mértékének növelése és fokozatos elérése az élelmiszerek termelésében. Az energiahordozók, a nyers- és az alapanyagok, közöttük a takarmányfélék világpiaci árainak számunkra kedvezőtlen alakulása, amely nem átmeneti jelensg, hanem maradandó változásokhoz vezet a külgazdasági feltételekben, arra kényszerítik népgazdaságunkat, hogy fokozottabb mértékben támaszkodjunk saját forrásainkra, hogy csak a legszükségesebb termékekre korlátozzuk a behozatali igényeket. A mezőgazdaságban az egy lakosra jutó termőterület csekély mértéke is szükségessé teszi, hogy maximálisan kihasználjuk a földalap minden négyzetméterét. Ebből a szempontból rendkívül fontos az a bizonyított körülmény, hogy a termőtalaj olyan különleges termelőeszköz, amely a célszerű művelés következtében nem használódik el, sőt inkább növekszik a használati értéke, a termékenysége. A gépipar és a vegyipar jelentős mértékben segíti a növénytermesztők munkáját arra irányuló törekvésükben, hogy a lehető legnagyobb termést takarítsák be a termőterület egységéről. Vannak ugyan bizonyos lemaradások a mezőgazdaság termelőeszköz-ellátásában, az eredmények bizonyára jobbak is lehetnének, ha több nagy teljesítményű traktor, tehergépkocsi, önjáró betakarítógép, főleg silókukorica betakarítására is alkalmas takarmánybegyűjtő állna a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére. A helyzet azonban ezen a téren is javulni fog, s a mezőgazdaság gépparkjában rövidesen a hegyvidéki rét- és legelőgazdálkodás mindmáig nélkülözött gépei is megjelennek. A fűtő- és üzemanyagok, a műtrágyák, a növényvédelmi vegyszerek és a takarmányfélék értékének, illetve beszerzési árának növekedése ugyanakkor maximális takarékosságot követel meg a mezőgazdaságban, kihat a termelés egész szerkezetére, módosítja a vetési terveket, valamint a technológiai folyamatokra vonatkozó korábbi szemléleteket. Manapság például sok szó esik a napenergia hasznosításáról. Mint már említettük, a napenergia legnagyobb hasznosítója a növénytermesztés, ennek ellenére a sűrűn vetett gabonafélék betakarítása után a szántóterület jelentős része a legintenzívebb napsugárzás idején parlagon hever. Mire az esetleges másodvetemények „lábrakapnak“, ősziesre fordul az idő, s a termelési költségek néha meg sem térülnek az elért hozamokban. A gabonafélék vetésterületének terjedelme tulajdonképpen az állattenyésztés szemestakarmány-igényével függ össze, s ilyen értelemben importcsökkentő jelentősége is van. Ennek ellenére érdemes elgondolkozni ezen az összefüggésen, főleg a szarvasmarha és részben a sertés takarmányozásában rejlő lehetőségek szempontjából. Dél-Szlovákia feltételei között például a kukorica tökéletesebben hasznosítja a napenergiát, mint a sűrűn vetett gabonafélék. Ennél a növénynél azonban a nagy tömeg őszi betakarítása jelent problémát. A 30—40 százaléknyi nedvességet tartalmazó szem forrólevegős szárítása már a közeljövőben sem lesz járható út, ezért a teljes kukoricanövény, a csöveskukorica-zúzalék, illetve a szem és a szemzúzalék silózásához, nedves tartósításához kell megteremteni a szükséges szervezési és műszaki feltételeket, az állattenyésztés adott szakosítási irányzatának megfelelően. Ez csupán egy kiragadott példa, de ez is azt bizonyítja, hogy az 1980-as termelési terv elkészítésénél nagyon sok körülményt figyelembe kell venni, hogy az előirányzott feladatok mind mennyiségi, mind minőségi szempontból teljesíthetők legyenek. MAKRAI MIKLÓS A Szovjetuniót semmi sem téríti el a békepolitika irányvonalától Leonyid Brezsnyev interjúja a moszkvai Pravdában (ČSTK) . A TASZSZ szovjet hírügynökség szombaton közölte azt az interjút, amelyet Leonyid Brezsnyev adott a moszkvai Pravda tudósítójának. KÉRDÉS: Leonyid Iljics, hogyan értékeli a mai nemzetközi helyzetet, elsősorban az amerikai kormány legutóbbi lépései szempontjából VÁLASZ: Az, hogy pártjunk következetesen érvényesíti a XXIV. és XXV. pártkongresszuson jóváhagyott békeprogram magvalósítására vonatkozó irányvonallal, lehetővé tette, hogy sok mindent elérjünk. A legfontosabb az, hogy megszakadt a tragikus ciklus: világháború —rövid ideig tartó béke és újból világháború. Mi, szovjet emberek és barátaink — a testvéri szocialista országok nemzetei és mindazok, akik harcoltak és harcolnak a békéért, az Enyhülésért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, erre jogosan büszkék vagyunk. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján azonban a nemzetközi helyzet, sajnos, bonyolultabb lett. A nemzeteknek meg kell ismerniük az igazságot, tudniuk kelll,ki felelős ezért. Nyíltan megmondom, hogy az imperialista erők, elsősorban az Egyesült Államok bizonyos körei a felelősek. Azok, akik az enyhülést akadálynak tekintik agresszív terveik megvalósításában, a militarista légkör terjesztésében nemzetek belügyeibe és a más való beavatkozásba . Bűnösek azok, akiknek az a szokásuk, hogy nincsenek tekintettel más államokra, és a nemzetközi porondon úgy járnak el, mintha mindent megengedhetnének maguknak. Bizonyos ideje nyilvánvaló, hogy az amerikai kormánykörök és néha más NATO-országok vezetői is olyan irányvonalait érvényesítenek, amely ellenséges az enyhüléssel szemben, fokozzák a fegyverkezést, s ez a háborús veszély növeléséhez vezet. Ez Iháir 1978-ban a NATO-tanács májusi ülésén megkezdődött, ahol jóváhagyták a NATO-országok katonai költségvetésének automatikus növelését a 20. évszázad végéig. Az Egyesült Államok politikájában az utóbbi időbeni militarista irányzat nyilvánul meg abban, hogy meggyorsítják a távlati fegyverkezési programokat, új katonai támaszpontokat építenek az Egyesült Államok határán kívül, többek között a Közel-Keleten és az Indiai-óceán térségében is. Ez nyilvámul meg az ún. készültségi intervenciós hadtestek megalakításában is, amelyek a katonai beavatkozás pollitikájárnak eszközei. Nézzük az olyan jelentős dokumentumot, mint a SALT—II., amelynek megvalósítóba utat nyitna a leszerelés területén a jelentős lépésekhez. Mint ismeretes, világszerte, így többek között az USA NATO-beli szövetségesei között és a nemzetközi közvéleményben is ez a szerződés támogatásra talált. De hogyan járt el J. Carter kormánya? Alighogy aláírták a szerződést, az Egyesült Államokban diszkredikálták, és a szerződés ellenségei — a kormánykörök elnéző álláspontját élvezve — úgy használták ki ratifikációs folyamatot, hogy, magát a ratifikálást megnehezítsék. Carter elnök az elmnélt napokban hozott döntésével, miszerint a szenátusban befagyasztja a SALT II. megtárgyalását, ezt a kedvezőtlen folyamatot még jobban megerősítette. 1979 decemberében az Egyesült Államok rákényszerítette NATO -szövetségeseire azt a döntést, hogy új középhatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el több nyugat-európai országban, ami a fegyverkezési verseny újabb menetéhez vezet. Washington szó szerint elhallgattatta azokat a szövetségeseit, akik pozitív választ akartak adni a Szovjetunió konstruktív tárgyalási javaslatatatra A béke és az enyhülés ellenségei most az afganisztáni eseményekkel spekulálnak. Az eseményekkel kapcsolatban gyalázatos szovjetellenes kampányt indítottak. Mi is történt Afganisztánban ? 1978 áprilisában forradalom volt, az országban. Az afgán nép saját kezébe vette sorsát, a függetlenség és a szabadság útjára lépett. A múlt erői azonban összeesküdtek a forradalom ellen. Az afgán nép természetesen maga is felszámolta volna őket. A forradalom első napjaitól azonban kénytelen volt védekezni a külső agresszióval és a belügyeibe való durva beavatkozással szemben. Több tízezer külföldön felfegyverzett és kiképzett lázadót, sőt egész fegyveres alakulatokat helyeztek át Afganisztán területére. Az imperializmus kiszolgálóival együtt üzenet nélküli háborút indított a forradalmi Afganisztán ellen. 1 Folytatás a 2. oldalon f Tárogatják az fri forradalmi kormányt Nemzeti gyász • Szabadon bocsátották az összes politikai foglyot (CSTK) Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya nemzeti gyászt hirdetett vasárnapra a törvénytelenségek áldozatainak emlékére. Az ebből az alkalomból rendezett valamennyi akció résztvevője támogatásáról biztosította az új forradalmi kormányt. A középületeken félárbocra eresztették az állami zászlókat, a me^ esetekben gyászszertartásokat tartottak. A kormány nyilatkozatot adott ki, amely szerint az Aminrendszer alatt üldözött összes hazafit szabadon bocsátották. Ezzel kapcsolatban a kormány felhívta az ország lakosságát, segítsen az áldozatok felkutatásában és haláluk okainak felderítésében. Az ellenforradalmi erők, amelyeknek fő támaszpontjuk Pakisztán területén van, propagandakampányt indítottak Afganisztán ellen, kiáltványokkal, felhívásokkal árasztják el a pakisztáni sajtót és röplapokat juttatnak Afganisztán területére is. Ezzel párhuzamosan folytatják a fegyveres támadásokat is. A pakisztáni támaszpontokon pakisztáni katonai szakemberek amerikai és pekingi tanácsadók segítségével képezik ki a banditákat és terroristákat. Az ellenforradalmi erők az utóbbi napokban Kunar, Paktija, Nangarahar és más tartományokban intéztek támadásokat a középületek ellen. Karmai miniszterelnök üzenetet küldött Khomeini ajatollahnak, amelyben leszögezi, hogy bizonyos iráni körök ellenséges kampányt indítottak az afganisztáni forradalmi változások és a Szovjetunió önzetlen segítsége ellen. Megállapította, hogy Afganisztán baráti kapcsolatokat akar fenntartani Iránnal és hajlandó intézkedéseket foganatosítani az Amin politikája okozta nézeteltérések kiküszöbölésére. Irán a kőolaj szállítmányok beszüntetésével válaszolna a gazdasági megtorlásokra Elhajtották a Biztonsági Tanács ülését (ČSTK) . Teheráni vezetők tegnap leszögezték, hogy Irán leállítja a kőolaj szállítását mindazokba az országokba, amelyek eleget tesznek az Egyesült Államok Irán-ellenes megtorlásokra vonatkozó felhívásának. Egyúttal bejelentették, hogy Irán újabb üzenetet küldött Waldheimnek a Biztonsági Tanács ülésével és az amerikai megtorló intézkedésekkel kapcsolatban. Az üzenetet nem hozták nyilvánosságra, de kiszivárgott hírek szerint részletesen ismertetik a volt sah gáz tettei nemzetközi kivizsgálásának követelményét, amelyet Irán az amerikai túszok szabadon bocsátása feltételének tart. A különböző vallási csoportok közti véres összecsapások „komolyan veszélyeztetik az iszlám forradalmat“ jelentette ki Gholpajegani ajatollah, a muzulmán papság képviselője. Ugyanakkor Tabrizban kivégezték a Muzulmán Nép ellenzéki párt tizenegy tagját. A párt Sariat Madari ajatollah, a második legjelentősebb iráni főpap híveit egyesíti. Az iráni külügyminisztérium elfogató parancsot küldött a panamai kormánynak a volt sah ellen. A dokumentum tartalmazza a sah gaztetteit, követeli azonnali kiadatását és A Biztonsági Tanács nyilvános ülését az amerikai—iráni konfliktusról újabb 24 órával elhalasztották azzal a a céllal, hogy az ENSZ főtitkára részletesebb tájékoztatást szerezzen az iráni vezetők újabb javaslatairól. 'Mm ®-"' . . .^V