Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-29 / 12. szám
A Lokomotiva 8 bajnoksága öt bajnoki cím sorozatban v A szabadfogású , ■ , : ' ■ s . 9 * ■ ^ birkózás fellegvára # Egy kisember - az aranykovács # Szabó Sándor utódai # ÉS . »#*« í “ Még szerencse, hogy csak két szőnyegen folyt az idei nemzetközi Felszabadulási verseny a bratislavai sportcsarnokban, így legalább kétfelé is lehetett tekintgetni, figyelni a tanítványokat, netán tanácsokat osztogatni. Lévén e hagyományos verseny egyéni verseny, nem egyszer úgy adódott, hogy mindkét szőnyegen Lokomotíva-birkózó küzdött. Sőt az is előfordult, hogy egyszerre három kassai birkózott - kettő egymás ellen - egy súlycsoportban. A csapat ereje éppen ebben rejlik: csaknem minden súlycsoportban tud a szőnyegre küldeni két, szinte azonos tudású versenyzőt a csapat edzője, Borisz Attila. A kívülállónak eme utóbbi tény is nyil ’ **.*»*•• • »*• rruní Motors **■..ÍS ® s..— a „Testvér harc“ a szőnyegen: Baksay (felül) és Híres „AKI EGYSZER FELÜLT A TIGRIS HÁTÁRA...“ vánvalóvá teszi, miért fordulhat elő, hogy már hatodik éve szinte kibérelték a kassai birkózók az országos szabadfogású csapatbajnokság dobogójának legfelsőbb fokát. Az egyéni bajnokságok nemzetközi sikerének nyilvántartására pedig egy kis túlzással - felfogadhatnának akár egy foglalkozásbeli statisztikust... A városnak mindig élénk birkózóélete volt s a gazdag sikerlista eddigi legfényesebb eseménye az 1927-es budapesti Európa-bajnokság, amelyen félnehézsúlyban Szabó Sándor megszerezte Csehszlovákia első - és évtizedekig egyetlen - aranyérmét a klasszikus görög-római fogásnemben. Igaz, az előd kora egyik legnagyobb birkózója, s többszörös profi világbajnok is volt. Ez utóbbi babérokra ugyan nem pályáznak a jelenlegi utódok, de Borisz Attila, a város birkózósportjának atyja azon fáradozik, hogy tanítványai közül valamelyik egyszer világversenyen is jelentős eredményt érjen el. Idehaza a siker immár természetes. Amennyire a tanítványok számára már természetes a siker, annyira természetes a sok munka is, amit „adni“ kell a sikerért cserébe. Az eddig vezető út cselekvő részesének, a főedzőnek immár két évtizedes munkája áll e sikert hozó felismerés általános érvényűvé emelése mögött. A nemzetközi verseny szüneteiben sokat beszélgettünk, s közben megelevenedett a múlt, Borisz Attila életének egy jelentős szakasza: - Amikor én birkóztam, a kassai birkózó csapat csupa sztárból állt. Itt birkózott Mihalik Laci bácsi, aki máig példaképem: Rimár László, Athanaszov Miklós, Vaskovics, Kronovetter... csak éppen előfordult, hogy nekem edzőtársam sem akadt, így lettem ifjúsági bajnok. Később válogatott voltam az 57 és 62 kilóban, közben 1953-ban megalakítottam a súlyemelőszakosztályt, én hoztam Prágából az első súlyzót... Egy évvel később az országos bajnokságon én voltam a legsikeresebb szlovákiai súlyemelő! Persze, ez csak „kirándulás“ volt, az igazi szerelmem a birkózás maradt. A csapatot közben utolérte a sztárokra épült csapatok sorsa: ha a „sztár“ meggondolta magát, s nem jött el, akkor nem volt, aki birkózzon helyette. Kiestünk a ligából, majd 1962- ben javasolták, hogy én legyek az edző. Azt mondtam, elvállalom, de csak akkor, ha teljhatalmat kapok! - öt év múlva nyerték az első bajnokságot... - vetem közbe a tények ismeretében. - Igen, de az már „csak“ következmény volt. Azért kértem teljhatalmat, mert tudtam, nem jó az, ha olyan komoly munkába, mint a nevelés, csapatformálás sokan belebeszélnek. Az csak összetűzéseket, vitákat eredményez és kárba vész az emberek energiája. Még aznap megmondtam, hogy hétfőtől a versenyzők ötször (!) fognak edzeni hetente! - Hülyeség... - mondták. - Akinek hülyeség, annak hétfőtől nem kell bejönnie - válaszoltam -, és az ifjúsági versenyzőkkel, meg néhány megmaradt felnőttel elkezdtük az edzéseket. Terem nem volt, így kint a természetben edzettünk. Télen nyáron reggel öt órakor már a városligeti súlyemelőteremben voltunk, onnan mentek a gyerekek iskolába, munkába. Este újra edzés a sportcsarnok pódiumán vagy kőkockáin. - Két év múlva újra első liga, újabb három év múlva az első bajnokság. Azaz öt év kemény munkájának gyümölcse. Lehet ez akár recept is?! - Ennyire azért nem általánosítható, hiszen egész sor szubjektív tényező is közrejátszik. Tény, hogy olyan erőnlétre tettünk szert, hogy az első bajnoki cím megszerzése idején szinte „lemostuk“ az ellenfeleket a szőnyegről... - Mégis négy évet kellett várni a következő bajnoki címre - vetem közbe nem az okvetetlenkedés, hanem a későbbi sikerek, azok indítékainak kiderítése miatt. - Miközben is az élvonalban voltunk, de sikereink másokban is felkeltették az érdeklődést. Rutintalan versenyzőinknek pedig időre volt szükségük, amíg rájöttek, hogy az erő önmagában kevés. Később áttértünk a heti hét edzésre, s válogatott versenyzőink lettek. Micek, Timko, Tokár, Jaros, Túróczy - aki négyszeres országos bajnok - Klimcák - aki eddig hétszer nyert már bajnokságot és ma is versenyez. Ők voltak a kezdeti évek sikereinek részesei. Közben egyre növeltük az edzésidőt, s az edzések intenzitását. Mennyiség és intenzitás - ez lett a jelszó. - Aztán jött a „zsinór"... - Igaz, de ez egyre több nehezebb feladatot ró ránk. A város, az egyesület elvárja, hogy bajnokok legyünk. Csupa válogatottból áll a csapat, így két fronton kell helytállni, ráadásul így a sérülések lehetősége is nagyobb, így fordul elő, hogy néha utcahosszal, néha meg vért izzadva nyerjük a bajnokságot. S azt még nem is említettem, hogy az utóbbi néhány évben egy csapatra való versenző távozott vagy fejezte be aktív pályafutását. Vegyük sorjába: Likér Laci - háromszoros országos bajnok; Vozár Ottó - háromszoros bajnok, Zidzik szintén háromszoros bajnok volt: Jaros és Tokár kétszer nyertek bajnokságot. Ők visszavonultak a válogatott Szabó Pali Fülekre, Kucírko meg Trencínbe távozott. Ennyi versenyzővel egy csapatban még most is bajnokságot lehetne nyerni... Helyükben már ott vannak a fiatalok, akik rövidesen tudásban is pótolják a nagynevű elődöket, meg aztán a jelenlegi válogatottak sem öregek. Ez igaz. Most is három országos bajnokságot nyertek versenyzőink. A keret tagjai valóban fiatalok és tehetségesek is (a nevek után zárójelben a versenyzők életkora): Kapolka (26), Vagác (18), Jedlicka(22), Klimcák (30), Gulák (25), Storcík (27), Hönsch Vili (21), Juhász Gabi (26), Dancák (25), Muránsky (22), Miro Híres (21), Baksay Árpi (20), Misz Béla (22), Luberda (18), és még néhány fiatalt rövidesen a mélyvízbe dobunk, így a két Okolicsányi ikret, Sanyit és Józsit (18), Gomoicsákot (18), Gombost (19), Marusákot (17) és a 117 kilós Batkát (18). Ezek szerint szerencsés helyzetben van a főedző, hiszen két csapatra való embere van a ligára, nem számítva a variációk lehetőségét az egyes súlycsoportokon belül. - Szerencse?! - kapja föl a fejét és nagyobb hévvel folytatja. - Szerencsés akkor lennék, ha én választhatnám ki a gyerekeket. Lángoló szemű kis kölyköket választanék, akik olyanok, mint a vadló, csikaja, akiket úgy kellene visszafogni, akiket csak csiszolni kellene, akár a drágakövet. Ezzel szemben „odagurítanak“ nekem vézna kisgyerekeket. Abban látható e sportág nagysága, hogy ezekből is lehet sportolókat faragni. Igaz, nem mindegyikből nagy bajnokot, de sokan az ifibajnokságig felviszik. Becsületükre váljék, hogy emberül megdolgoznak érte. Aztán ebben a sportágban nagy a lemorzsolódás is. No, de miért?! Amikor egy ifibirkózó heti adagja futásban harminc kilométer, akkor az játszva elbír minden terhelést, bármely más sportágban, különösen a fociban... Másrészt meg nagyon sok olyan fiatal, aki a birkózásban kifejezetten őstehetségnek számítana, más sportágat űz, ha az egyáltalán. S ha igen, azt jóval kevesebb sikerrel, mint emezt űzhetné, gyakran csak ímmel-ámmal, míg végül teljesen beszürkül, s eltűnik a sportéletből. Szóval akkor lennék szerencsés helyzetben, ha én választanám ki a gyerekek közül azokat, akiket a birkózásra a legalkalmasabbnak vélnék. Sajnos, ott még nem tartunk, de remélem, eljön az az idő is. - Tehát mostohán kezelt sportág a birkózás?! - Legalábbis mostohábban kezelt sportág jónéhány más sportágnál. Például egy olimpiára elvisznek 40-50 atlétát, azok „hoznak“ két-három ponttal többet, mint az olimpiára kiküldött két-három birkózó ... A lehetőségek, mégis a legtöbb helyen jóval nagyobbak, mint a birkózásban bárhol. Most nem kifejezetten rólunk beszélek, hiszen élsportközpont lettünk, így helyzetünk is javult. Mégis előfordul azonban, hogy például, ha én nem takarítom ki az öltözőket, akkor nincs aki kitakarítsa...! Nem beszélve a sokkal szerényebb körülmények között dolgozó kollégáimról... - Mégis mi a legfőbb ösztönző, amiért csinálja a nehézségek ellenére! Ja, kérem! Ez úgy van, hogy aki egyszer felült a tigris hátára, az onnan egykönnyen már nem szállhat le! Meg aztán, általában jópofa gyerekek vannak a csapatban. Aki egy ilyen sportágban megmarad, azt elsősorban a sportága érdekli, s szurkol a társának, mert szépek az egyéni sikerek, de a birkózás egyúttal csapatsport is. Előfordul, hogy a csapatban együtt edzett cseh, szlovák, magyar, lengyel, orosz, rutén, ruszin, ukrán, bolgár, sőt mongol - itt járt iskolába - nemzetiségű, mégis csapat maradt a Lokomotíva! Az a lényeg, hogy ki mit tesz le az asztalra, illetve a szőnyegre...! A Lokomotíva birkózói nemcsak egyéni, hanem csapatbajnoki címek egész sorát „tették le". 1976-tól folyamatosan ötöt, összesen nyolcat! De már készül a kilencedik... MÉSZÁROS JÁNOS Dulák legyőzi kubai ellenfelét (A szerző felvételei) Szünet: Borisz Attila Culákot masszírozza a mérkőzés szünetében a bratislavai nemzetközi versenyen. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csete János, Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkoho 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Pravda Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda. 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldték: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrene 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedicia a dovoz tlace, 88419 Bratislava, Gottwaldovo némestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Index 48 097