Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-29 / 12. szám

A Lokomotiva 8 bajnoksága öt bajnoki cím sorozatban v A szabadfogású , ■ , : ' ■ s . 9 * ■­ ^ birkózás fellegvára # Egy kisember - az aranykovács # Szabó Sándor utódai # ÉS . »#*« í­ “ Még szerencse, hogy csak két sző­nyegen folyt az idei nemzetközi Felszabadulási verseny a bratislavai sportcsarnokban, így legalább kétfelé is lehetett tekintgetni, figyelni a tanítványo­kat, netán tanácsokat osztogatni. Lévén e hagyományos verseny egyéni verseny, nem egyszer úgy adódott, hogy mindkét szőnyegen Lokomotíva-birkózó küzdött. Sőt az is előfordult, hogy egyszerre há­rom kassai birkózott - kettő egymás ellen - egy súlycsoportban. A csapat ereje éppen ebben rejlik: csaknem minden súlycsoportban tud a szőnyegre küldeni két, szinte azonos tudású versenyzőt a csapat edzője, Borisz Attila. A kívülállónak eme utóbbi tény is nyil­ ’ **.*»*•• • »*• rruní Motors **■..ÍS ® s..— a „Testvér harc“ a szőnyegen: Baksay (felül) és Híres „AKI EGYSZER FELÜLT A TIGRIS HÁTÁRA...“ vánvalóvá teszi, miért fordulhat elő, hogy már hatodik éve szinte kibérelték a kas­sai birkózók az országos szabadfogású csapatbajnokság dobogójának legfel­sőbb fokát. Az egyéni bajnokságok nem­zetközi sikerének nyilvántartására pedig­­ egy kis túlzással - felfogadhatnának akár egy foglalkozásbeli statisztikust... A városnak mindig élénk birkózóélete­­ volt s a gazdag sikerlista eddigi legfénye­sebb eseménye az 1927-es budapesti Európa-bajnokság, amelyen félnehéz­súlyban Szabó Sándor megszerezte Csehszlovákia első - és évtizedekig egyetlen - aranyérmét a klasszikus gö­rög-római fogásnemben. Igaz, az előd kora egyik legnagyobb birkózója, s több­szörös profi világbajnok is volt. Ez utóbbi babérokra ugyan nem pályáznak a jelen­legi utódok, de Borisz Attila, a város birkózósportjának atyja azon fáradozik, hogy tanítványai közül valamelyik egy­szer világversenyen is jelentős ered­ményt érjen el. Idehaza a siker immár természetes. Amennyire a tanítványok számára már természetes a siker, annyira természetes a sok munka is, amit „adni“ kell a sikerért cserébe. Az eddig vezető út cselekvő részesének, a főedzőnek immár két évti­zedes munkája áll e sikert hozó felisme­rés általános érvényűvé emelése mögött. A nemzetközi verseny szüneteiben sokat beszélgettünk, s közben megelevenedett a múlt, Borisz Attila életének egy jelentős szakasza: - Amikor én birkóztam, a kassai birkó­zó csapat csupa sztárból állt. Itt birkózott Mihalik Laci bácsi, aki máig példaképem: Rimár László, Athanaszov Miklós, Vas­­kovics, Kronovetter... csak éppen előfor­dult, hogy nekem edzőtársam sem akadt, így lettem ifjúsági bajnok. Később válo­gatott voltam az 57 és 62 kilóban, közben 1953-ban megalakítottam a súlyemelő­­szakosztályt, én hoztam Prágából az első súlyzót... Egy évvel később az országos bajnokságon én voltam a legsikeresebb szlovákiai súlyemelő! Persze, ez csak „kirándulás“ volt, az igazi szerelmem a birkózás maradt. A csapatot közben utolérte a sztárokra épült csapatok sorsa: ha a „sztár“ meggondolta magát, s nem jött el, akkor nem volt, aki birkózzon helyette. Kiestünk a ligából, majd 1962- ben javasolták, hogy én legyek az edző. Azt mondtam, elvállalom, de csak akkor, ha teljhatalmat kapok! - öt év múlva nyerték az első bajnok­ságot... - vetem közbe a tények isme­retében. - Igen, de az már „csak“ következ­mény volt. Azért kértem teljhatalmat, mert tudtam, nem jó az, ha olyan komoly munkába, mint a nevelés, csapatformá­lás sokan belebeszélnek. Az csak össze­tűzéseket, vitákat eredményez és kárba vész az emberek energiája. Még aznap megmondtam, hogy hétfőtől a verseny­zők ötször (!) fognak edzeni hetente! - Hülyeség... - mondták. - Akinek hülyeség, annak hétfőtől nem kell bejön­nie - válaszoltam -, és az ifjúsági ver­senyzőkkel, meg néhány megmaradt fel­nőttel elkezdtük az edzéseket. Terem nem volt, így kint a természetben edzet­tünk. Télen­ nyáron reggel öt órakor már a városligeti súlyemelőteremben voltunk, onnan mentek a gyerekek iskolába, mun­kába. Este újra edzés a sportcsarnok pódiumán vagy kőkockáin. - Két év múlva újra első liga, újabb három év múlva az első bajnokság. Azaz öt év kemény munkájának gyümölcse. Lehet ez akár recept is?! - Ennyire azért nem általánosítható, hiszen egész sor szubjektív tényező is közrejátszik. Tény, hogy olyan erőnlétre tettünk szert, hogy az első bajnoki cím megszerzése idején szinte „lemostuk“ az ellenfeleket a szőnyegről... - Mégis négy évet kellett várni a követ­kező bajnoki címre - vetem közbe nem az okvetetlenkedés, hanem a későbbi sikerek, azok indítékainak kiderítése miatt. - Miközben is az élvonalban voltunk, de sikereink másokban is felkeltették az érdeklődést. Rutintalan versenyzőinknek pedig időre volt szükségük, amíg rájöt­tek, hogy az erő önmagában kevés. Ké­sőbb áttértünk a heti hét edzésre, s válo­gatott versenyzőink lettek. Micek, Timko, Tokár, Jaros, Túróczy - aki négyszeres országos bajnok - Klimcák - aki eddig hétszer nyert már bajnokságot és ma is versenyez. Ők voltak a kezdeti évek sikereinek részesei. Közben egyre növel­tük az edzésidőt, s az edzések intenzitá­sát. Mennyiség és intenzitás - ez lett a jelszó. - Aztán jött a „zsinór"... - Igaz, de ez egyre több nehezebb feladatot ró ránk. A város, az egyesület elvárja, hogy bajnokok legyünk. Csupa válogatottból áll a csapat, így két fronton kell helytállni, ráadásul így a sérülések lehetősége is nagyobb, így fordul elő, hogy néha utcahosszal, néha meg vért izzadva nyerjük a bajnokságot. S azt még nem is említettem, hogy az utóbbi né­hány évben egy csapatra való versenző távozott vagy fejezte be aktív pályafutá­sát. Vegyük sorjába: Likér Laci - három­szoros országos bajnok; Vozár Ottó - há­romszoros bajnok, Zidzik szintén három­szoros bajnok volt: Jaros és Tokár kétszer nyertek bajnokságot. Ők visszavonultak a válogatott Szabó Pali Fülekre, Kucírko meg Trencínbe távozott. Ennyi verseny­zővel egy csapatban még most is bajnok­ságot lehetne nyerni...­­ Helyükben már ott vannak a fiatalok, akik rövidesen tudásban is pótolják a nagynevű elődöket, meg aztán a jelen­legi válogatottak sem öregek. Ez igaz. Most is három országos baj­nokságot nyertek versenyzőink. A keret tagjai valóban fiatalok és tehetségesek is (a nevek után zárójelben a versenyzők életkora): Kapolka (26), Vagác (18), Jed­­licka(22), Klimcák (30), Gulák (25), Storcík (27), Hönsch Vili (21), Juhász Gabi (26), Dancák (25), Muránsky (22), Miro Híres (21), Baksay Árpi (20), Misz Béla (22), Luberda (18), és még néhány fiatalt rövi­desen a mélyvízbe dobunk, így a két Okolicsányi ikret, Sanyit és Józsit (18), Gomoicsákot (18), Gombost (19), Maru­­sákot (17) és a 117 kilós Batkát (18).­­ Ezek szerint szerencsés helyzetben van a főedző, hiszen két csapatra való embere van a ligára, nem számítva a va­riációk lehetőségét az egyes súlycsopor­tokon belül. - Szerencse?! - kapja föl a fejét és nagyobb hévvel folytatja. - Szerencsés akkor lennék, ha én választhatnám ki a gyerekeket. Lángoló szemű kis kölykö­­ket választanék, akik olyanok, mint a vad­ló, csikaja, akiket úgy kellene visszafog­ni, akiket csak csiszolni kellene, akár a drágakövet. Ezzel szemben „odagurí­­tanak“ nekem vézna kisgyerekeket. Ab­ban látható e sportág nagysága, hogy ezekből is lehet sportolókat faragni. Igaz, nem mindegyikből nagy bajnokot, de so­kan az ifibajnokságig felviszik. Becsüle­tükre váljék, hogy emberül megdolgoz­nak érte. Aztán ebben a sportágban nagy a lemorzsolódás is. No, de miért?! Ami­kor egy ifibirkózó heti adagja futásban harminc kilométer, akkor az játszva elbír minden terhelést, bármely más sportág­ban, különösen a fociban... Másrészt meg nagyon sok olyan fiatal, aki a birkó­zásban kifejezetten őstehetségnek szá­mítana, más sportágat űz, ha az egyálta­lán. S ha igen, azt jóval kevesebb siker­rel, mint emezt űzhetné, gyakran csak ímmel-ámmal, míg végül teljesen beszür­kül, s eltűnik a sportéletből. Szóval akkor lennék szerencsés helyzetben, ha én választanám ki a gyerekek közül azokat, akiket a birkózásra a legalkalmasabbnak vélnék. Sajnos, ott még nem tartunk, de remélem, eljön az az idő is. - Tehát mostohán kezelt sportág a bir­kózás?! - Legalábbis mostohábban kezelt sportág jónéhány más sportágnál. Példá­ul egy olimpiára elvisznek 40-50 atlétát, azok „hoznak“ két-három ponttal többet, mint az olimpiára kiküldött két-három bir­kózó ... A lehetőségek, mégis a legtöbb helyen jóval nagyobbak, mint a birkózás­ban bárhol. Most nem kifejezetten rólunk beszélek, hiszen élsportközpont lettünk, így helyzetünk is javult. Mégis előfordul azonban, hogy például, ha én nem taka­rítom ki az öltözőket, akkor nincs aki kitakarítsa...! Nem beszélve a sokkal szerényebb körülmények között dolgozó kollégáimról... - Mégis mi a legfőbb ösztönző, amiért csinálja a nehézségek ellenére!­­ Ja, kérem! Ez úgy van, hogy aki egyszer felült a tigris hátára, az onnan egykönnyen már nem szállhat le! Meg aztán, általában jópofa gyerekek vannak a csapatban. Aki egy ilyen sportágban megmarad, azt elsősorban a sportága érdekli, s szurkol a társának, mert szépek az egyéni sikerek, de a birkózás egyúttal csapatsport is. Előfordul, hogy a csapat­ban együtt edzett cseh, szlovák, magyar, lengyel, orosz, rutén, ruszin, ukrán, bol­gár, sőt mongol - itt járt iskolába - nem­zetiségű, mégis csapat maradt a Loko­­motíva! Az a lényeg, hogy ki mit tesz le az asztalra, illetve a szőnyegre...! A Lokomotíva birkózói nemcsak egyé­ni, hanem csapatbajnoki címek egész sorát „tették le". 1976-tól folyamatosan ötöt,­ összesen nyolcat! De már készül a kilencedik... MÉSZÁROS JÁNOS Dulák legyőzi kubai ellenfelét (A szerző felvételei) Szünet: Borisz Attila Culákot masszí­rozza a mérkőzés szünetében a brati­slavai nemzetközi versenyen. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csete János, Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkoho 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Pravda­­ Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda. 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldték: 893 39 Bratislava, Vajanského nábren­e 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedicia a dovoz tlace, 884­19 Bratislava, Gottwaldovo némestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Index 48 097

Next