Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-12-20 / 50. szám

> JÁRGÁNY A javítóműhelybe beállít egy ügyfél, hogy elvigye a nagyon vén autóját. - Mondja, mester, alaposan megnézte a kocsimat? ter - Meg bizony - jajdul fel a mes­ennek a járgánynak csak egyetlen olyan része van, amely nem zörög, mégpedig a duda! FÉL - Pityu, te igazán helyes le­gényke lettel - állapítja meg cso­dálkozva a látogatóba jövő nagy­néni. - Azt hiszem, olyan leszel, mint a papád. - Igen, a mama is ettől fél! KÓRHÁZ - Az ember csak álmélkodhat azon, mi mindent ki tudnak találni a mai gyerekek. Egy hatéves lurkó például így szól a vele egykorú lány pajtásához: - Gyere, játsszunk kórházat. Te operálsz, én meg panaszkodom! Mutatvány (Vladimír Pavlik karikatúrája) Az élet sűrűjéből Vannak olyan tévésoroza­tok, amelyeket nem forgatnak, hanem nyújtanak. xxx Ez a titkárnő lassan kapcsol. Viszont annál gyorsabban gombolkozik. xxx Nem örült annak, hogy jól él, hiszen a szomszédoknak még jobban megy. xxx Senki sem annyira feledé­keny, hogy szüntelenül ne gondolna önmagára. Az olyan embernek, aki mé­lyen meghajol, nem látni az arcába. A férfiak a történelemben keresik a példaképüket. A nők a divatlapokban. xxx Sok olyan ember van, aki kizárólag orvosi szempontból munkaképes. xxx A bürokrácia elburjánzásá­nak van egy hasznos oldala is: új lehetőségeket tár fel a bü­rokrácia elleni harcban. Ha a feleséged Xantippe, még egyáltalán nem biztos, hogy te Szókratész vagy. Egyszer akart őszinte lenni a férjéhez, és az máris elvált tőle. Sz. J. fordításai A hét vicce A férfi: - Mi az, már megint új bundát akarsz? Hiszen ezt még csak két éve hordod! Az asszony: - És azokat az éveket, ameddig az állatok hordták, nem számítod hozzá? SKÓT az A segítőkész fiatal skót feltolja öregasszony kézikocsiját a dombon. Az öregasszony oda­­fönt megkérdi: - Dohányzik? - Szenvedélyesen - feleli vára­kozóan a fiú. -Jobban tenné, ha abbahagy­ná, fiam - tanácsolja az öregas­­­szony mert a korához képest már amúgyis alaposan liheg! PSZICHIÁTERNÉL Pszichiáter kérdi a pácienstől: - Mondja, miért olyan zárkózott. Talán örökölte? - Igen, doktor úr. Az apám ugyanis sok helyen volt bezárva. RENDŐR A rendőr bírságcédulát ír. A ti­losban parkoló autós egy 100 ko­ronás bankjegyet nyújt át. - Nem tudok váltani - mondta a rendőr, és sajnálkozva vállat von. - Ó, tartsa meg nyugodtan - sóhajt fel az autós -, holnap úgyis biztosan megint itt par­kolok ... r^vv­ícuvuhd - Ez a ruha nem jó. Az egyik zsebébe sem tudok mélyen belenyúlni! (Punch) JÁTÉK - Bácsi énekeljen nekünk va­lamit. - Mit énekeljek? - Az teljesen mindegy, csak jó hangosan! - Miért? - Mert rendőrösdit játszunk és szükségünk van egy részegre! APÁLY A kis Csaba a tenger mellett tölti a vakációt, és életében először lát apályt. - Micsoda disznóság! Alighogy itt vagyok, a tenger mindjárt el­pucol! ÖREGSZIK - Mégis észre lehet venni, hogy öregszem — mondja Ch­varek a barátjának. - Valahányszor meg­ismerek egy nőt, és az illető csú­nya, hát valósággal fellélegzem! ÖNKRITIKA A fiatal feleség becsomagol a bőröndjébe. - Visszamegyek a mamához - mondja. - Ugyan, drága szívem, hiszen még sohasem veszekedtünk - így az ifjú férj. - Ez igaz, de a rendetlensé­gemtől beteg leszek, és a főztöm egyáltalán nem ízlik. ÜDÜLÉSRE - Decemberben melegebb vi­dékre utazunk - meséli Gabi, az ifjú asszony barátnőjének. - De hiszen nászúton is ott voltatok - mondja Mari. - Igaz, de most fürdeni akarunk! KUTYÁK Két kutya beszélget a kerítés mellett. Végül az egyik megkérde­zi a másiktól: - Mondd, te ilyen pocsék idő­ben is a kertben csavarogsz? Mi­ért nem mész be a házadba? - Ez sajnos lehetetlen - mordul a másik a gazdám ugyanis most ott tartja az új kisautóját! Ismerősöm mindig azzal di­csekedett, hogy milyen jó a munkahelye, hogy tulajdon­képpen semmit se csinál és szedi a jó fizetést... Én mindig is ahhoz tartottam magam, hogy nem érdemes dicseked­ni. Örüljön az ember, ha jó helyet talált magának, de ne hangoztassa, mert rögtön akadhat valaki, aki elintézi, hogy ne legyen annyira elége­dett. Mindig szerényen feledez­tem, ha régi barátaim a mun­kám felől érdeklődtek: ledolgo­zom a napi nyolc órát, kapom érte az átlagos fizetést. De a barátaim mindig jobban áll­tak, mint én. Mindegyik keve­sebbet dolgozott nálam, a fize­tésük mégis magasabb volt. Úgy gondoltam, mégse hagy­hatom, hogy összeröhögjenek a hátam mögött, hogy én hü­lye, csak húzom az igát, amíg ők vígan éldegélnek a más munkájából. Elhatároztam, vé­get vetek mindennek. Mégpe- JÓZSEF PANASZAI­ dig nagyon egyszerűen: ezen­túl én is csak dicsekedni fogok. Elmesélem az ismerősöknek, hogy alig csinálok valamit a hi­vatalban, sőt előfordul, hogy be se megyek. A fizetésem a pedig... A dupláját, dehogyis, tripláját fogom mondani a valódinak! Hadd irigyeljenek már engem is egy kicsit. Így is tettem. Mert, tudja, én azt hittem, hogy elég lesz, ha handabandázok, máris én le­szek a Jani. Biztos voltam ben­ne, hogy mások is ugyanúgy dolgoznak, mint én, csak ők jól le tudják festeni a dolgokat, s hát ezért olyan irigylésre mél­tók, olyan vidámak, derülátók mindig. Ne is mondjam, mennyire tévedtem. Amint elindítottam a dicsekvéssorozatot, vállala­tunk vezetősége megintett ha­nyag munkám miatt. De én nem hagytam abba-Tovább­ra is azt beszéltem mindenki­nek, hogy pihenni járok a mun­kahelyemre ... Két hónap se kellett hozzá, kirúgtak - pana­szolta nekem József. FIALA ILONA 1981. XII. 20. ÚJ SZÓ r

Next