Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-30 / 52. szám
fil M ligfilBÍM I BÉBIM... Minden családban vannak problémák, hát még az ilyen népesben, mint a miénk! Hány százmilliónyian is vagyunk? Már úgy értve, mi, emberek. A tegnapi statisztika mára elavult. Gyorsan szaporodunk, gondjaink talán még gyorsabban. Míg a család egy része kényszerfogyókúrát tart, a többi családtagot az elhízás veszélye fenyegeti. Van, akinek cipőre se jut, mezítláb járja végig élete poros útját, míg másokat az inkfarktus mumusával sem lehet kicsalogatni négykerekű bádogdobozaikból. Még jó, hogy jött az energiaválság, így talán háziorvosaink nagytanácsának, a WHO-nak - vagyis az Egészségügyi Világszervezetnek - egy gonddal mégis kevesebb lesz. És ezek az örökös veszekedések! Ahelyett, hogy leülnénk és értelmesen megbeszélnénk a problémákat, néhányan azonnal fűhöz-fához, fegyverhez kapkodnak. Hogy mindig kéznél legyen, veszik is szaporán. Nem, nem a fűt-fát, a fegyvert. A többiek meg, persze, idegesek ettől. Próbálkoznak a meggyőzéssel, a szép szóval, de hiába. Olyan a fegyver, mint a bűvöskocka, aki jó pénzért hozzájutott, se lát, se hall, csak forgatja. Egyesek meg mindenáron főnökök akarnak lenni, állandóan kitör rajtuk az uralkodhatnék. Mintha ők nem ugyanabból a családból lennének! Az idén is, hogy mik voltak! Nagyon hosszú lenne elsorolni. Csak néhány apró példával szolgálunk, hadd lássa a tisztelt olvasó, micsoda família a miénk. VADNYUGAT A FEHÉR HÁZBAN . Nehéz letagadni a múltat - még ha elnök is az illető. Reagan ugyan a westernfilmek kellékeit, a cowboykalapot, a farmert, a kockás inget és a revolvert nem vitte magával a Fehér Házba, egyébként is a konton legfeljebb annyit engedélyez, hogy zakó nélkül, kihajtott ingben fogadja vendégeit. A cowboy-stílust viszont becsempészte, s egyre gátlástalanabbá gyakorolja: magas lóról szól beosztottjaihoz, népéhez, a világhoz. Igaz, a ravaszt még nem húzta meg - sőt, őrá szegezett fegyvert egy magányos merénylő-de a jelek szerint be sem érné egy ócska pisztollyal. Márkásabb fegyverekkel hadonászik - szárnyas rakétákkal. A szovjetek is ezt teszik - súgták meg neki legbizalmasabb bennfentesei. Nosza, rajta, otthagyta a prérit, kaliforniai üdülőjét, s az ovális irodában elnöki méltóságot erőltetve arcára dermesztő bejelentést tett: ezennel elrendelem a neutronbomba sorozatgyártását... Majd gyerünk vissza a birtokra, s mintha mi sem történt volna, folytatta kedvenc hátaslovainak nyergelését. A piszkos munkát majd elvégzik helyette a beosztottak. Weinberger és Haig, hadd magyarázgassák országnak - világnak a döntést. Míg el nem hitetik, ki sem mozdulok innét - morfondírozott. Kimozdult, mert minden érv kevésnek bizonyult, győzködött is jómaga utólag, hangosabban alattvalóinál. Pedig nem szereti a lármát, a felhajtást. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy januári beiktatása minden eddigiél többe került). Eszményképe bevallása szerint egyik hallgatag elődje, Coolidge, számos vicc céltáblája. Róla terjesztette Reagan az alábbi sztorit. Két hölgy fogadott. Az egyik erősítette: a másik nem tudja rávenni az elnököt, hogy egy estélyen két szónál többet mondjon. A szófukar államfő a vacsora alatt meg sem szólalt. Hölgyismerőse kétségbeesetten mondja: kérem, fogadtam, hogy ön ma két szónál többet mond, és most elvesztem az alkut. Az elnök távozóban a kezét nyújtotta: vesztett hölgyem. Politikusi ideáljától ha a szegénységet nem is tanulta el, elleshetné tőle legalább a baráti kéznyújtást: a Kreml és a világ erre a gesztusra vár. Azt tartja a mondás, hogy hét év 1í 1 után minden házasság válságba jut, s előfordulhat, hogy az asszony hagyja el urát. Valéry és Marianne tavaszi válása azonban a szokásosnál is nagyobb port kavart. A lapok nem is a pletyka rovatukban teregették ki a hétéves házasság szennyesét, hanem címoldalon Nagy volt tehát a riadalom a családban, a tengerentúli nagybácsi meg is dorgálta Marianne-t, amiért „félrelépett“. Ő azonban menni akart. El is ment, mégpedig a baloldali ajtón... Pedig Valéry mindent megtett azért, hogy visszatartsa, még párbajozott is (a tévé kamerái előtt) Francois-val. Persze nem fegyvere (közismerten kiváló politikai képességei) hagyta cserben, hanem - mint azt nagy keserűen meg is jegyezte - az, hogy Marianne már nagyon óhajtotta a változást. Az új pár persze már rég túl van a mézesheteken. De ha mindketten azt akarják, hogy házasságuk hét évnél tovább tartson, a kölcsönös megértésre maximálisan szükségük lesz. S Valéry? Legfeljebb annyit tehet, hogy - a statisztikát rontandó - beáll a munkanélküliek sorába... MARIANNE MENNI AKART... EGY OROSZLÁN GONDJAI Hát, igencsak megperzselődött a brit oroszlán farka! Mérgesen is nézi, de meg se mozdulna, hogy eloltsa a tüzet. Az pedig csak terjed, terjed... A nemes vad farka talán csonkká éghet, de le semmiképp sem válhat, bár sokan ezt szeretnék - az IRA mindenképp. Tíz tagja ezért hetekig nem is evett, viszont őket falta fel a makacs és kőszívű oroszlán. Társaik fel is adták a koplalást a Maze (ejtsd: méz) börtönben, ám sorsuk, s általában az ulsteri katolikusok sorsa ezután sem lett fenékig méz. Bombákat készíteni, lövöldözni azért még tudnak, csakúgy, mint protestáns ellenlábasaik. Persze egy ilyen oroszlánnak vannak egyéb gondjai is, s eredeti természetét meghazudtolva ezek miatt sem mozdítja mancsait. Pedig a munkanélküliség, az infláció fekélye is egyre fájdalmasabb. Ebben természetesen közrejátszott a doktornő szakszerűtlen beavatkozása is... Azért öröm is éri néha az állatok királyát. A trónörökös „letelepedett“, s a csinos királynéjelölt anyai örömök elé néz. Az oroszlánnak tehát már nincs gondja a trónörökös örökösével sem. A többi meg nem számít ... TÜKRÖM, TÜKRÖM... Elszaporodóban a hiúság. Nemre, korra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Bizonyára már eddig is ott lapult bennünk, csak jól lepleztük. Pedig nem szégyen, emberi tulajdonság. Most aztán felszínre tört, főleg a politikában. Az már viszont kérdéses, hogy éppen itt mennyire hasznos. Ádáz küzdelem folyik. A jobboldali politikus többre tartja magát a baloldalinál, és fordítva. Az egyenruhába bújt családtagjaink lenézik a puhány civileket, a koronás fők a plebset... és a sor folytatható. Volt egy sahunk is, aki mindenkinél többre tartotta magát Aztán jött az imám és meggyőzte őt az ellenkezőjéről. Maga mellé vett még néhány ajatollahot, hodzsatol iszlámot, s a változatosság kedvéért egy jó (ajatollahi) családból származó technokratát is. De ezeket néhány ügyesen időzített bomba- vagy politikai robbanás már lesöpörte a színről. Csak imám marad és újabb társakat keres, így aztán ha egy úr a tükörbe néz, és történetesen iráni, sőt pap, s - ne adj Allah - politikai ambíciói vannak, már nem azt fürkészi, hogy megjelenése mennyire megnyerő hívei számára, hanem felteszi a leglényegesebb kérdést: „Tükröm, tükröm mond meg nékem, ki lesz a következő áldozat?“ ÚJ szó ISMÉT BEGIN Menahem Begin is családtag, csak hát valahogy nagyon távol áll tőlünk. Nem csoda, mindig is fenegyerek volt. Már kora ifjúságában rossz társaságba került, az Irgun nevű galeribe. Ma is ragaszkodik a Deir Jaszin-ban begyakorolt mészárlási módszeréhez. Az épületrobbantásokat is tovább űzi, viszont már nem sajátkezűleg, mint a jeruzsálemi Dávid Király szálloda esetében. Legújabb szenvedélye a vezetés. Ha a kormánykerékről van szó, nem ismer kíméletet. Egy kocsit már tönkrenyúzott. Mondták is neki, hogy alkalmatlan vezető, tessék kiszállni, mert az egész autó mehet a roncstelepre. De neki aztán beszélhetnek! Kijátszott minden közlekedési szabályt, előzött jobbról, előzött balról, végülis odamesterkedte magát egy másik kormánykerékhez. Szó se róla, ez a kocsi is rozoga, de még pöfög, a kormány forgatható. Viszont a biztonságos előrehaladásra teljesen alkalmatlan Előbb-utóbb majd csak feltűnik egy rendőr, és alaposan ráncba szedi ezt a felelőtlen Begin-gyereket. 1981. XII. 30 Az oldalt írta és összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA PAPUCSEK GERGELY P. VONYIK ERZSÉBET (Karikatúrák: Lityeratúrnaja Gazeta, Frankfurter Rundschau. Die Presse, Le Monde)