Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)

1982-04-22 / 94. szám, csütörtök

Mese egy álomról Gyüre Lajos mesejátéka a MATESZ Thália Színpadán Forog a malom kereke, szor­goskodik Miska, sürög-forog An­­nuska, elégedett a molnár, mes­­­sze vidékről hordják az őrölnivalót ebbe a malomba, s ha a színpa­don a vízimanók nem forgatnák egyre gyorsabban a vízikereket, aligha reménykedhetnénk a me­sében, amelyet látni vágyunk. Az ő jelenlétük első perctől kezdve titkot sugall, s jelzi annak mesés megoldását is. Kell is ez a jelzés, mert aligha hinnénk el a szerző­nek, hogy A becsületes molnárle­­gényben mesebeli bú­báj tá­madhat. A mese mindig a most, az ,,ebben a szempillantás­ban a ,,hipp-hopp, ott legyek ahol aka­rok“ vagyis a jelen művészete. Gyüre Lajos meséje már a kezdet kezdetén elárulja, hogy a bi­zonytalanul egymás mellé illesztett me­­se- és valóságele­mekből nehéz vala­milyen erős vezérfo­nálon futó történetet (mesét) kreálni. Eh­hez egyetlen (akár mesebeli utolsó) le­hetőségként a ren­dező, a dramaturg és a színészek mun­kája teremthet hely­zetmentő játékot. Ezt mindannyiunk örömére meg is te­remtették ... Elindul tehát Mis­ka, hogy megkeres­se a boldogság for­rását, amelynek vi­zéből innia kell, hogy kívánsága teljesüljön. Az öreg molnártól tanácsot és egy aranyat fiadzó erszényt is kap, amelyről csak később derül ki, hogy csupán arra jó, hogy az álombéli királyságban átélt bonyo­dalmak ürügyéül szolgáljon. Meg­küzd az erdő sűrűjével, az erdei manókkal és eléri a forrást. Az első kakasszó után kellene inni a vizéből, hogy kívánsága teljesül­jön, de ő elalszik a fa alatt, pedig az öreg molnár óva intette ettől. Álmában Gyalamász király biro­dalmában jár, ahol a vásárban felfedezi csodálatos erszényét Bi­­bircsók, a király udvarmestere. Ki is főzik az udvarban a tervet, hogy Miskához adják a csúf királykis­asszonyok egyikét. Kiderül azon­ban, hogy ebben a királyi udvar­ban csupán az erszény a fontos, amit végül is Abigél, a kisebbik királykisasszony ragad magához. Őt üldözi aztán az egész udvartar­tás a csodatevő forrásig, ahol mind­annyian állatokká változnak, hi­szen éppen azelőtt szólalt meg a kakas mielőtt az üldözéstől elfá­radva ittak volna a forrás vizéből. Felébred Miska, eltűnik az álom, benne az állattá változott kapzsi emberek, és megjelenik Annuska, aki közli szerelmével, hogy most már az övé lehet, mert az apja összeveszett a férjéül kiszemelt leleszi molnárfiú apjával. Nem véletlenül írtam le tömören a mese történetét, így próbáltam meg érzékeltetni, hogy Gyüre La­jos mesejátékában milyen sok a szerző által öncélúan, egy kia­gyalt történet érdekében egymás mellé rendelt különböző mesei elem. Vegyük sorra őket: az ara­nyat fiadzó erszény: a csodatevő vizű forrás, amely nem Miskával tesz csodát; az álom, amely lehe­tőséget ad a mesejáték szerzőjé­nek arra, hogy mesét kreáljon a mesében. Ez még nem is lenne baj, sőt! A vándorló molnárlegény, a csodatevő erszény és a kapzsi királyi udvar konfliktusának igaz­ságos vége a legszebb mese ebben a mesejátékban. Enélkül aligha hihetném, hogy gyerekeink örülnek majd ennek a mesejáték­nak. Akkor mégis miért hiszek a gye­reknézők örömében? Elsősorban Csendes László rendezése és a színészek többsé­gének játéka erősíti bennem ezt a hitet. Csendes rendezői felfogá­sa nyomán a tisztán, erőszakolt didakszis nélkül kifejthető erkölcsi tanulság került előtérbe. A Kopócs Tibor tervezte díszletek varázsla­tos változásai és a jelmezek jelle­met sugalló formái és színei jól segítették ezt a törekvést. Csen­des László rendezésének legna­gyobb értékét a színészvezetés adja. Miska szerepében Hizsnyai Zoltán elfogadhatóan játszott. Több ebben a mesehősben aligha volt, hiszen megíratlanságára számtalan példát tudnánk felsorol­ni. Ezek közül a legszembetű­nőbb, hogy a játék vége felé szinte passzívvá válik. Kádek Rita a sze­rep kínálta lehetőségeken belül maradt, így a fiatal színésznő esz­­köztelenségre törekvő játéka nyo­mán Annuska figurája szürkére si­keredett. Gyurkovics Mihály ját­szotta a jellegtelen és íróilag nem eléggé meghatározott a Molnár és Gondolkodjatok! Tanuljatok! Al­kossatok! - figyelmeztet a felirat a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotech­nikai Középfokú Ipariskola folyo­sóján és erre kötelez az iskola szellemi öröksége is minden mai és egykori iparistát. Szerte az or­szágban, s határainkon túl is, sok azoknak a kassai iparistáknak a száma, akik e jelszót hitvallásuk­nak tartják. S nem csupán az isko­la egykori, hanem a mai diákjai is. Aki látta a legutóbbi rendezvényü­ket, erről személyesen is meggyő­ződhetett. A középiskolások szakköri te­vékenységét bemutató kiállításra közel ötven munkával neveztek be az újítók, a rádiósok, a repülőgép­modellezők és hegesztők köré­nek, valamint a gépszerkesztési és erősáramú szakkörnek a legte­hetségesebb tagjai. A kiállító csar­nokká alakított első emeleti folyo­són a tanárok szakirányításával, de a diákok által készített alkatré­szek, műszaki berendezések és újító javaslatok álltak a figyelem középpontjában. A látogatók a ki­állított tárgyak, modellek megte­kintése, a részletesen kidolgozott műszaki tervek és a fiatal tervezők magyarázata alapján megtudhat­ják, hogyan képzeli el például a másodikos Máté István az elekt­ródák hűtését, a harmadikos Ko­vács István a repülőgépmodell potenciométeres keresztkapcso­lóját, milyen tranzisztoros jelköve­tő műszert szerkesztett a másodi­kos Nagy Tibor a rádiók, televíziók és más elektrotechnikai berende­zések műszaki állapotának ellen­őrzésére, a hiba gyors megállapí­tására. Láthatták, hogy a harmadi­kos Antal László az elektrotechni­ka segítségével miképpen lep­lezné le a tolvajokat, vagy hogyan jelzi a zárlatot is, illetve áramtala­­nítja a hálózatot a másodikos Né­met Miklós tirisztoros biztosítékkal üzemeltethető feszültségszabá­lyozója, hogy Lévai János sokat foglalkozik a hegesztés ésszerűsí­tésével, hogy Válent Béla és Tor­az öreg molnár szerepeket. Úgy vélem hármójuknak jutott a leghá­látlanabb feladat, hiszen a jóság, mint emberi tulajdonság mindig a környezetben tükröződik. Ez a mesejáték pedig teljesen nélkü­lözte a jót kiemelő abszolút­ rossz környezetet. Még a negatív figurák is inkább szeretetreméltóan nevetségesek, sajnálatra méltóan csúnyák és mulatságosan gyávák. Gyalamász király szerepében Vá­­rady Béla az idei évad egyik leg­jobb alakításával örvendezteti meg a nézőket. Királya infantilisan boldogtalan és megkapóan sze­rencsétlen. Várady alakításának erénye a karakter­teremtés mér­tékletességében van. Ha Lengyel Ferenc Bibircsókja időnként karikí­­rozottnak tűnik, az a Várady Bélá­nál látott mértékletes jellemformá­lás hiányának tudható be. Azon­ban lényegét tekintve Lengyel tel­jesítménye is az előadás értékét emelte Gombos Ilona Bibircsókné szerepében a tőle megszokott színvonalon játszott. Feltétlenül külön kell szólni a Kövesdi Szabó Mária (Gyala­mász király­né), Kiss Ágnes (Abi­gél) és Mihályi Mária (Kunigunda) hármasról. Jeleneteik mindig lát­ványosan kreatív színészi játékkal telítettek. Ugyanezt lehet csak el­mondani László Géza és Krausz Tivadar (Manók, Poroszlók, Ma­darak, Gyerekek) játékáról is. A Mézeskalácsosné, a Bőrös, a Lacipecsenyésné, és a Kikiáltó epizódszerepekben V. Szabó Ró­zsi, Szopták Zoltán, Nágel Erzsé­bet és Verebély József játéka ja­vára vált az előadásnak. Csendes László rendezői ötle­tei segítik sikerre ezt a mesejáté­kot. Művészi munkájának tudható be, hogy az Ág Tibor zenéjére komponált Varga Ervin-koreográ­fiák törés nélkül simulnak a játék­ba, így teremtve számos varázsla­tosan szép pillanatot a színpadon és a nézőtéren. DUSZA ISTVÁN ma Vilmos a szivattyúk mérését gazdaságosabban és pontosab­ban oldja meg, mint ahogy az ma a gyakorlatban történik, hogy Trosko Miklós, Sípos László és még néhányan az iskola készülő új laboratóriumának tökéletesíté­sén fáradoznak, hogy a harmadi­kos Bagos László a vektorok összeadására szolgáló segédesz­közt szerkesztett. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a kassai Prior áruház elfo­gadta az iskola diákjának, Tonka Pálnak (aki egyébként az 1979/80-as tanévben negyedik lett a kerületi fizikai olimpián) azt az újítási javaslatát, amelynek alapján a tranzisztoros rádiónak az áruházban történő kipróbálása egy keretantenna segítségével tö­kéletesíthető. Nagy sikere volt annak a számí­tógépnek is, amelyet a számítás­­technikai szakkör tagjai mutattak be és működtettek a betáplált kü­lönböző programok szerint; e „já­tékot“ szinte mindenki megcsodál­ta, sőt sokan ki is próbálták. Per­sze a számítógép csak képletesen nevezhető játéknak, de ha a Ma­gyar Televízió Lehet egy kérdés­sel több? című vetélkedőműsorá­­ból ismert tévéfocira, illetve tévé­játékra gondolunk, akkor valóban az, mégha nem is olyan egyszerű a szerkezeti felépítése. Kell hozzá ugyanis egy tévékészülék és né­hány elektrotechnikai szerkezet, amelyekért Baráth József negye­dikes diák ősszel a SZISZ Zenit versenyének városi fordulójában az első díjat szerezte, s amelyből ma már közel hatvan van az isko­lában, illetve a diákok tulajdoná­ban. Érdekessége ennek a mik­roprocesszoros berendezésnek, hogy hatféle játékra képes. Ez a nagymegyeri (Calevo) újító - aki elektrotechnikai berendezésével tavaly a Honvédelmi Szövetség kerületi versenyében első lett, az országos döntőben pedig harma­dik, s ősztől Prágában szeretné folytatni tanulmányait - az idei kiállításra egy olyan tévé-távirá­nyítót szerkesztett, amellyel a ké­szülék fény- és hangerőssége is szabályozható. Érdekes munka Polóka András szuperfényorgoná­­ja, valamint a többi kiállított tárgy is. A felsorakoztatott műszaki be­rendezések, valamint a jó szakmai felkészültségű fiatalok igyekezete nemcsak az újítók körét vezető és a kiállítást szervező Schulz György tanárnak adhatott okot elégedettségre, bizakodásra, ha­nem az iskolának és az iparisták népes családjának is. GAZDAG JÓZSEF Diákújítók A KASSAI IPARISTÁK ÉRDEKES KIÁLLÍTÁSA Felvételünkön Hizsnyai Zoltán és Kádek Rita A becsületes molnárlegény című mesejáték egyik jelenetében (Bodnár G. felvétele) N­­í? ( cä ö) ír Ľ O 0) > Ne/J to < i* NTO:o 'S :0 TO Nj.TM «Í VISSZHANGRA TALÁLNI Beszélgetés a hatvanéves Jirí Sequensszel A napokban ünnepli 60. szüle­tésnapját Jirí Sequens nemzeti művész. Több mint három évtize­des pályafutása alatt mintegy het­ven filmet rendezett a barrandovi filmstúdió és a Csehszlovák Tele­vízió számára. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy számos film­nek nemcsak rendezője, hanem forgatókönyvírója is, egy rendkívül termékeny művészi pálya rajzoló­dik ki előttünk. S hogy Sequens nemcsak mennyiségileg, de minő­ségileg is jelentős műveket alko­tott, arról számos díj, kitüntetés mellett filmjeinek népszerűsége is tanúskodik. Prágában a cseh írók klubjában beszélgetünk. - Színésznek készültem, de a brnói konzervatórium drámai ta­gozatának elvégzése után, 1946- ban abban a szerencsében volt részem, hogy ösztöndíjasként egy évet a moszkvai filmművészeti fő­iskolán tanulhattam - emlékszik vissza pályafutásának kezdeteire. - Nagy élmény volt, hogy Szergej Eizensteint filmrendezői szeminá­riumaira járhattam, az egyéves ta­­nulmányidő után pedig Szergej Geraszimov asszisztenseként ott lehettem Az ifjú gárda forgatásán. Akkor ismertem meg Szergej Bon­­darcsukot, Vjacseszlav Tyihono­­vot, Oleg Jefremovot, Jurij Jegoro­­vot, a szovjet filmművészet egy jelentős korszakának kiváló egyé­niségeit, akikhez ma is barátság fűz. Féléves párizsi tartózkodása az ottani filmstúdióban, a Jean Dré­­ville és Lous Daquin mellett végzett munka is hozzájárult ahhoz, hogy hazatérve színházi, majd filmren­dezőként hasznosítsa külföldön szerzett ismereteit. Bűnügyi film­jei, történelmi és napjainkban ját­szódó alkotásai társadalmilag je­lentősek, mondanivalójuk idősze­rű, s alakjait lélektani igénnyel raj­zolja meg. Kérdésemre, hogy mely műveit tartja a legjelentősebbeknek, Jirí Sequens így válaszol: - Különösen közel állnak hoz­zám a Csehszlovákia történelmi és társadalmi változásait közvetle­nül érintő alkotások. A Legyőzhe­­tetlenek 1956-ból, mely a hitleri megszállás első éveiből meríti té­máját. Világszerte visszhangra ta­lált a Reinhardt Heydrich elleni merényletet rekonstruáló, s a me­rénylet tragikus következményeit, közte a Lidice elpusztítását hitele­sen felelevenítő Merénylet című film. Ez a két alkotás, úgy érzem, az 1981 -ben készült Az a perc, az a pillanat című alkotásommal aka­ratomon kívül a fasiszta megszál­lás és a háború élményeinek triló­giájává vált. A serdülő és ifjúkor határán rendkívül érzékenyen átélt tragikus események képi megjelenítése, e témakör lezárása ez a film. Merénylet című filmem az 1965-ös moszkvai filmfesztivá­lon aranydíjat nyert, a trilógia be­fejező része pedig a tavalyi moszkvai filmfesztiválon kapott dí­jat. A társadalmi mondanivalót te­kintve a legjelentősebb filmjeim közé sorolnám még a Václav Re­­záč Csata című regénye alapján forgatott Egy forró nyár krónikája című filmemet, melyben az 1948 februárjának előkészítésében döntő szerepet játszó eseménye­ket igyekeztem megeleveníteni. Képernyőre írt műveivel Jirí Se­quens országszerte népszerűvé vált. Prága város bűnösei című 13 részes filmsorozata Jiří Marek el­beszélései alapján készült, s a hú­szas évek prágai alvilágának jel­legzetes alakjait, életmódját idézi meg. Eltér a szokásos bűnügyi történetektől, megmosolyogtató iróniával rajzolja meg a bűnözők alakjait, feltárja tetteik indítékait. Osztatlan sikert aratott a Zeman őrnagy 30 esete is. Terjedelmét tekintve a tévé­művészetben egyedülálló sorozat szövegköny­vének megírása és rendezése hét évet vett igénybe. Egy-egy rész történelmünk és a közbiztonsági szervek munkájának három évti­zedét öleli fel, s az alkotásokat a főszereplő, Zeman őrnagy alakja fogja össze. Sequens számára a legfonto­sabb, hogy munkája visszhangra találjon a közönség soraiban, a mondandója eljusson a né­zőkhöz.­­ Persze, nem minden esetben sikerül olyan filmet készíteni, amely elnyeri a közönség tetszé­sét. Mivel egy film sok pénzbe kerül, nem készülhet kisszámú beavatottak számára, hanem csa­kis a legszélesebb rétegeknek. Amikor további terveiről érdek­lődöm, Jirí Lequens elmosolyodik. - Remélem, hasonló helyzet­ben leszek, mint az az idős írónő ismerősöm, akivel idejövet talál­koztam. Azt állítja, ő csak a 60. születésnapja után jött bele igazán az alkotómunkába. Persze más az irodalom, ez az egyén művészete. A film kollektív művészet, egész sor ember alkotómunkájának eredménye. Mindenesetre, ha az ember elér bizonyos életkort, s több évtizedes pálya áll mögötte, minden igyekezetével azon van, hogy ismereteit, tapasztalatait a lehető legjobban kamatoztassa Holnap Indiára utazom, cseh­szlovák filmnapokra, a rendezvé­nyen Az a perc, az a pillanat című filmemet is bemutatják. Ezenkívül néhány tervem megvalósításának is köze van az indiai úthoz. Köze­lebbit nem szívesen árulok el, hi­szen a film a bemutató napjáig tulajdonképpen még nem is lé­tezik. MOLNÁR ANGÉLA (ČTK-felvétel) DJ SZÚ 6 1982. IV. 22.

Next