Új Szó, 1982. április (35. évfolyam, 77-101. szám)
1982-04-22 / 94. szám, csütörtök
Mese egy álomról Gyüre Lajos mesejátéka a MATESZ Thália Színpadán Forog a malom kereke, szorgoskodik Miska, sürög-forog Annuska, elégedett a molnár, messze vidékről hordják az őrölnivalót ebbe a malomba, s ha a színpadon a vízimanók nem forgatnák egyre gyorsabban a vízikereket, aligha reménykedhetnénk a mesében, amelyet látni vágyunk. Az ő jelenlétük első perctől kezdve titkot sugall, s jelzi annak mesés megoldását is. Kell is ez a jelzés, mert aligha hinnénk el a szerzőnek, hogy A becsületes molnárlegényben mesebeli búbáj támadhat. A mese mindig a most, az ,,ebben a szempillantásban a ,,hipp-hopp, ott legyek ahol akarok“ vagyis a jelen művészete. Gyüre Lajos meséje már a kezdet kezdetén elárulja, hogy a bizonytalanul egymás mellé illesztett mese- és valóságelemekből nehéz valamilyen erős vezérfonálon futó történetet (mesét) kreálni. Ehhez egyetlen (akár mesebeli utolsó) lehetőségként a rendező, a dramaturg és a színészek munkája teremthet helyzetmentő játékot. Ezt mindannyiunk örömére meg is teremtették ... Elindul tehát Miska, hogy megkeresse a boldogság forrását, amelynek vizéből innia kell, hogy kívánsága teljesüljön. Az öreg molnártól tanácsot és egy aranyat fiadzó erszényt is kap, amelyről csak később derül ki, hogy csupán arra jó, hogy az álombéli királyságban átélt bonyodalmak ürügyéül szolgáljon. Megküzd az erdő sűrűjével, az erdei manókkal és eléri a forrást. Az első kakasszó után kellene inni a vizéből, hogy kívánsága teljesüljön, de ő elalszik a fa alatt, pedig az öreg molnár óva intette ettől. Álmában Gyalamász király birodalmában jár, ahol a vásárban felfedezi csodálatos erszényét Bibircsók, a király udvarmestere. Ki is főzik az udvarban a tervet, hogy Miskához adják a csúf királykisasszonyok egyikét. Kiderül azonban, hogy ebben a királyi udvarban csupán az erszény a fontos, amit végül is Abigél, a kisebbik királykisasszony ragad magához. Őt üldözi aztán az egész udvartartás a csodatevő forrásig, ahol mindannyian állatokká változnak, hiszen éppen azelőtt szólalt meg a kakas mielőtt az üldözéstől elfáradva ittak volna a forrás vizéből. Felébred Miska, eltűnik az álom, benne az állattá változott kapzsi emberek, és megjelenik Annuska, aki közli szerelmével, hogy most már az övé lehet, mert az apja összeveszett a férjéül kiszemelt leleszi molnárfiú apjával. Nem véletlenül írtam le tömören a mese történetét, így próbáltam meg érzékeltetni, hogy Gyüre Lajos mesejátékában milyen sok a szerző által öncélúan, egy kiagyalt történet érdekében egymás mellé rendelt különböző mesei elem. Vegyük sorra őket: az aranyat fiadzó erszény: a csodatevő vizű forrás, amely nem Miskával tesz csodát; az álom, amely lehetőséget ad a mesejáték szerzőjének arra, hogy mesét kreáljon a mesében. Ez még nem is lenne baj, sőt! A vándorló molnárlegény, a csodatevő erszény és a kapzsi királyi udvar konfliktusának igazságos vége a legszebb mese ebben a mesejátékban. Enélkül aligha hihetném, hogy gyerekeink örülnek majd ennek a mesejátéknak. Akkor mégis miért hiszek a gyereknézők örömében? Elsősorban Csendes László rendezése és a színészek többségének játéka erősíti bennem ezt a hitet. Csendes rendezői felfogása nyomán a tisztán, erőszakolt didakszis nélkül kifejthető erkölcsi tanulság került előtérbe. A Kopócs Tibor tervezte díszletek varázslatos változásai és a jelmezek jellemet sugalló formái és színei jól segítették ezt a törekvést. Csendes László rendezésének legnagyobb értékét a színészvezetés adja. Miska szerepében Hizsnyai Zoltán elfogadhatóan játszott. Több ebben a mesehősben aligha volt, hiszen megíratlanságára számtalan példát tudnánk felsorolni. Ezek közül a legszembetűnőbb, hogy a játék vége felé szinte passzívvá válik. Kádek Rita a szerep kínálta lehetőségeken belül maradt, így a fiatal színésznő eszköztelenségre törekvő játéka nyomán Annuska figurája szürkére sikeredett. Gyurkovics Mihály játszotta a jellegtelen és íróilag nem eléggé meghatározott a Molnár és Gondolkodjatok! Tanuljatok! Alkossatok! - figyelmeztet a felirat a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Középfokú Ipariskola folyosóján és erre kötelez az iskola szellemi öröksége is minden mai és egykori iparistát. Szerte az országban, s határainkon túl is, sok azoknak a kassai iparistáknak a száma, akik e jelszót hitvallásuknak tartják. S nem csupán az iskola egykori, hanem a mai diákjai is. Aki látta a legutóbbi rendezvényüket, erről személyesen is meggyőződhetett. A középiskolások szakköri tevékenységét bemutató kiállításra közel ötven munkával neveztek be az újítók, a rádiósok, a repülőgépmodellezők és hegesztők körének, valamint a gépszerkesztési és erősáramú szakkörnek a legtehetségesebb tagjai. A kiállító csarnokká alakított első emeleti folyosón a tanárok szakirányításával, de a diákok által készített alkatrészek, műszaki berendezések és újító javaslatok álltak a figyelem középpontjában. A látogatók a kiállított tárgyak, modellek megtekintése, a részletesen kidolgozott műszaki tervek és a fiatal tervezők magyarázata alapján megtudhatják, hogyan képzeli el például a másodikos Máté István az elektródák hűtését, a harmadikos Kovács István a repülőgépmodell potenciométeres keresztkapcsolóját, milyen tranzisztoros jelkövető műszert szerkesztett a másodikos Nagy Tibor a rádiók, televíziók és más elektrotechnikai berendezések műszaki állapotának ellenőrzésére, a hiba gyors megállapítására. Láthatták, hogy a harmadikos Antal László az elektrotechnika segítségével miképpen leplezné le a tolvajokat, vagy hogyan jelzi a zárlatot is, illetve áramtalanítja a hálózatot a másodikos Német Miklós tirisztoros biztosítékkal üzemeltethető feszültségszabályozója, hogy Lévai János sokat foglalkozik a hegesztés ésszerűsítésével, hogy Válent Béla és Toraz öreg molnár szerepeket. Úgy vélem hármójuknak jutott a leghálátlanabb feladat, hiszen a jóság, mint emberi tulajdonság mindig a környezetben tükröződik. Ez a mesejáték pedig teljesen nélkülözte a jót kiemelő abszolút rossz környezetet. Még a negatív figurák is inkább szeretetreméltóan nevetségesek, sajnálatra méltóan csúnyák és mulatságosan gyávák. Gyalamász király szerepében Várady Béla az idei évad egyik legjobb alakításával örvendezteti meg a nézőket. Királya infantilisan boldogtalan és megkapóan szerencsétlen. Várady alakításának erénye a karakterteremtés mértékletességében van. Ha Lengyel Ferenc Bibircsókja időnként karikírozottnak tűnik, az a Várady Bélánál látott mértékletes jellemformálás hiányának tudható be. Azonban lényegét tekintve Lengyel teljesítménye is az előadás értékét emelte Gombos Ilona Bibircsókné szerepében a tőle megszokott színvonalon játszott. Feltétlenül külön kell szólni a Kövesdi Szabó Mária (Gyalamász királyné), Kiss Ágnes (Abigél) és Mihályi Mária (Kunigunda) hármasról. Jeleneteik mindig látványosan kreatív színészi játékkal telítettek. Ugyanezt lehet csak elmondani László Géza és Krausz Tivadar (Manók, Poroszlók, Madarak, Gyerekek) játékáról is. A Mézeskalácsosné, a Bőrös, a Lacipecsenyésné, és a Kikiáltó epizódszerepekben V. Szabó Rózsi, Szopták Zoltán, Nágel Erzsébet és Verebély József játéka javára vált az előadásnak. Csendes László rendezői ötletei segítik sikerre ezt a mesejátékot. Művészi munkájának tudható be, hogy az Ág Tibor zenéjére komponált Varga Ervin-koreográfiák törés nélkül simulnak a játékba, így teremtve számos varázslatosan szép pillanatot a színpadon és a nézőtéren. DUSZA ISTVÁN ma Vilmos a szivattyúk mérését gazdaságosabban és pontosabban oldja meg, mint ahogy az ma a gyakorlatban történik, hogy Trosko Miklós, Sípos László és még néhányan az iskola készülő új laboratóriumának tökéletesítésén fáradoznak, hogy a harmadikos Bagos László a vektorok összeadására szolgáló segédeszközt szerkesztett. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a kassai Prior áruház elfogadta az iskola diákjának, Tonka Pálnak (aki egyébként az 1979/80-as tanévben negyedik lett a kerületi fizikai olimpián) azt az újítási javaslatát, amelynek alapján a tranzisztoros rádiónak az áruházban történő kipróbálása egy keretantenna segítségével tökéletesíthető. Nagy sikere volt annak a számítógépnek is, amelyet a számítástechnikai szakkör tagjai mutattak be és működtettek a betáplált különböző programok szerint; e „játékot“ szinte mindenki megcsodálta, sőt sokan ki is próbálták. Persze a számítógép csak képletesen nevezhető játéknak, de ha a Magyar Televízió Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedőműsorából ismert tévéfocira, illetve tévéjátékra gondolunk, akkor valóban az, mégha nem is olyan egyszerű a szerkezeti felépítése. Kell hozzá ugyanis egy tévékészülék és néhány elektrotechnikai szerkezet, amelyekért Baráth József negyedikes diák ősszel a SZISZ Zenit versenyének városi fordulójában az első díjat szerezte, s amelyből ma már közel hatvan van az iskolában, illetve a diákok tulajdonában. Érdekessége ennek a mikroprocesszoros berendezésnek, hogy hatféle játékra képes. Ez a nagymegyeri (Calevo) újító - aki elektrotechnikai berendezésével tavaly a Honvédelmi Szövetség kerületi versenyében első lett, az országos döntőben pedig harmadik, s ősztől Prágában szeretné folytatni tanulmányait - az idei kiállításra egy olyan tévé-távirányítót szerkesztett, amellyel a készülék fény- és hangerőssége is szabályozható. Érdekes munka Polóka András szuperfényorgonája, valamint a többi kiállított tárgy is. A felsorakoztatott műszaki berendezések, valamint a jó szakmai felkészültségű fiatalok igyekezete nemcsak az újítók körét vezető és a kiállítást szervező Schulz György tanárnak adhatott okot elégedettségre, bizakodásra, hanem az iskolának és az iparisták népes családjának is. GAZDAG JÓZSEF Diákújítók A KASSAI IPARISTÁK ÉRDEKES KIÁLLÍTÁSA Felvételünkön Hizsnyai Zoltán és Kádek Rita A becsületes molnárlegény című mesejáték egyik jelenetében (Bodnár G. felvétele) Ní? ( cä ö) ír Ľ O 0) > Ne/J to < i* NTO:o 'S :0 TO Nj.TM «Í VISSZHANGRA TALÁLNI Beszélgetés a hatvanéves Jirí Sequensszel A napokban ünnepli 60. születésnapját Jirí Sequens nemzeti művész. Több mint három évtizedes pályafutása alatt mintegy hetven filmet rendezett a barrandovi filmstúdió és a Csehszlovák Televízió számára. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy számos filmnek nemcsak rendezője, hanem forgatókönyvírója is, egy rendkívül termékeny művészi pálya rajzolódik ki előttünk. S hogy Sequens nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is jelentős műveket alkotott, arról számos díj, kitüntetés mellett filmjeinek népszerűsége is tanúskodik. Prágában a cseh írók klubjában beszélgetünk. - Színésznek készültem, de a brnói konzervatórium drámai tagozatának elvégzése után, 1946- ban abban a szerencsében volt részem, hogy ösztöndíjasként egy évet a moszkvai filmművészeti főiskolán tanulhattam - emlékszik vissza pályafutásának kezdeteire. - Nagy élmény volt, hogy Szergej Eizensteint filmrendezői szemináriumaira járhattam, az egyéves tanulmányidő után pedig Szergej Geraszimov asszisztenseként ott lehettem Az ifjú gárda forgatásán. Akkor ismertem meg Szergej Bondarcsukot, Vjacseszlav Tyihonovot, Oleg Jefremovot, Jurij Jegorovot, a szovjet filmművészet egy jelentős korszakának kiváló egyéniségeit, akikhez ma is barátság fűz. Féléves párizsi tartózkodása az ottani filmstúdióban, a Jean Dréville és Lous Daquin mellett végzett munka is hozzájárult ahhoz, hogy hazatérve színházi, majd filmrendezőként hasznosítsa külföldön szerzett ismereteit. Bűnügyi filmjei, történelmi és napjainkban játszódó alkotásai társadalmilag jelentősek, mondanivalójuk időszerű, s alakjait lélektani igénnyel rajzolja meg. Kérdésemre, hogy mely műveit tartja a legjelentősebbeknek, Jirí Sequens így válaszol: - Különösen közel állnak hozzám a Csehszlovákia történelmi és társadalmi változásait közvetlenül érintő alkotások. A Legyőzhetetlenek 1956-ból, mely a hitleri megszállás első éveiből meríti témáját. Világszerte visszhangra talált a Reinhardt Heydrich elleni merényletet rekonstruáló, s a merénylet tragikus következményeit, közte a Lidice elpusztítását hitelesen felelevenítő Merénylet című film. Ez a két alkotás, úgy érzem, az 1981 -ben készült Az a perc, az a pillanat című alkotásommal akaratomon kívül a fasiszta megszállás és a háború élményeinek trilógiájává vált. A serdülő és ifjúkor határán rendkívül érzékenyen átélt tragikus események képi megjelenítése, e témakör lezárása ez a film. Merénylet című filmem az 1965-ös moszkvai filmfesztiválon aranydíjat nyert, a trilógia befejező része pedig a tavalyi moszkvai filmfesztiválon kapott díjat. A társadalmi mondanivalót tekintve a legjelentősebb filmjeim közé sorolnám még a Václav Rezáč Csata című regénye alapján forgatott Egy forró nyár krónikája című filmemet, melyben az 1948 februárjának előkészítésében döntő szerepet játszó eseményeket igyekeztem megeleveníteni. Képernyőre írt műveivel Jirí Sequens országszerte népszerűvé vált. Prága város bűnösei című 13 részes filmsorozata Jiří Marek elbeszélései alapján készült, s a húszas évek prágai alvilágának jellegzetes alakjait, életmódját idézi meg. Eltér a szokásos bűnügyi történetektől, megmosolyogtató iróniával rajzolja meg a bűnözők alakjait, feltárja tetteik indítékait. Osztatlan sikert aratott a Zeman őrnagy 30 esete is. Terjedelmét tekintve a tévéművészetben egyedülálló sorozat szövegkönyvének megírása és rendezése hét évet vett igénybe. Egy-egy rész történelmünk és a közbiztonsági szervek munkájának három évtizedét öleli fel, s az alkotásokat a főszereplő, Zeman őrnagy alakja fogja össze. Sequens számára a legfontosabb, hogy munkája visszhangra találjon a közönség soraiban, a mondandója eljusson a nézőkhöz. Persze, nem minden esetben sikerül olyan filmet készíteni, amely elnyeri a közönség tetszését. Mivel egy film sok pénzbe kerül, nem készülhet kisszámú beavatottak számára, hanem csakis a legszélesebb rétegeknek. Amikor további terveiről érdeklődöm, Jirí Lequens elmosolyodik. - Remélem, hasonló helyzetben leszek, mint az az idős írónő ismerősöm, akivel idejövet találkoztam. Azt állítja, ő csak a 60. születésnapja után jött bele igazán az alkotómunkába. Persze más az irodalom, ez az egyén művészete. A film kollektív művészet, egész sor ember alkotómunkájának eredménye. Mindenesetre, ha az ember elér bizonyos életkort, s több évtizedes pálya áll mögötte, minden igyekezetével azon van, hogy ismereteit, tapasztalatait a lehető legjobban kamatoztassa Holnap Indiára utazom, csehszlovák filmnapokra, a rendezvényen Az a perc, az a pillanat című filmemet is bemutatják. Ezenkívül néhány tervem megvalósításának is köze van az indiai úthoz. Közelebbit nem szívesen árulok el, hiszen a film a bemutató napjáig tulajdonképpen még nem is létezik. MOLNÁR ANGÉLA (ČTK-felvétel) DJ SZÚ 6 1982. IV. 22.