Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-21 / 118. szám, szombat
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Próbakő Hathetes szünet után ismét asztalhoz ült Genfben az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon a szovjet és az amerikai küldöttség. Ez a szünet azonban nem a semmittevés ideje volt, hiszen az utóbbi hat hétben a nemzetközi sajtó is talán többet foglalkozott a genfi tárgyalásokkal, az európai atomfegyverek kérdésével, mint bármikor azelőtt. Szovjet részről a reális helyzetelemzés alapján a megállapodás lehetőségére összpontosítva új, nagy horderejű javaslat megfogalmazására használták ki ezt az időt. Jurij Andropov nem egészen három héttel ezelőtt közölte, hogy a Szovjetunió a hordozóeszközök mellett a robbanófejek számáról is készen áll megállapodást kötni az Egyesült Államokkal. A kedden kezdődött hatodik genfi forduló döntő jelentőségű Európa további jövője szempontjából, az idő szorítása egyre sürgetőbbé teszi a megállapodást a két fél között. A jól ismert NATO-határozat értelmében ugyanis már csak fél év választ el attól, hogy az öt nyugat-európai országban megkezdjék az új közepes hatótávolságú amerikai nukleáris eszközök telepítését. A legfelsőbb szintű szovjet vezetés pedig többször hangsúlyozta, hogy ez rákényszerítené a Szovjetuniót a megfelelő válaszintézkedések elfogadására. Két lehetőség van tehát: vagy sikerül rákényszeríteni a lázas fegyverkezés híveit - az Egyesült Államok vezetőit - merev álláspontjuk feladására, vagy pedig újabb fegyverkezési versenybe rántják bele a világot, amely méreteinél fogva egyre inkább ellenőrizhetetlenné válik majd. A tárgyalások korábbi öt fordulója nem hozott semmilyen eredményt. Jurij Kvicinszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a Genfben eddig kialakult helyzetet abnormálisnak nevezte, hiszen az amerikai „nullamegoldás“ másfél éven keresztül megakadályozott minden előrehaladást. Az ezt követő „közbülső megoldás“ sem jobb az előzőnél, hiszen célja ugyanaz: a Szovjetunió egyoldalú leszerelését feltételezi úgy, hogy Washington további rakétákat telepítene Nyugat-Európába, valamivel kevesebbet az eredetileg tervezett 572-nél. Az erőegyensúly ilyen felborításába a Szovjetunió soha nem fog beleegyezni. Az álláspontok közeledéséhez vezető út nagyobbik felét a Szovjetunió már megtette, elment az ésszerű kompromisszumok végső határáig, hogy bizonyítsa jószándékát, tárgyalási készségét. Az amerikai küldöttségvezető, Paul Nitze nyilatkozatából úgy tűnik, Washington nem hajlandó az első ilyen lépést sem megtenni, ragaszkodik a „közbülső megoldáshoz“. Mint ismeretes, a Szovjetunió már korábban javasolta, hogy a hozzávetőleges ezerről mindkét fél csökkentse 300-300 egységre közepes hatótávolságú hordozóeszközeinek számát. A Szovjetunió egyetért azzal, hogy a csökkentés után csupán 162 rakétája maradjon, ugyanannyi, mint amennyivel a NATO- potenciál keretében Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik. Hasonlóan alacsony szinten tartanák a nukleáris fegyver hordozására alkalmas repülőgépek számát (138) is. Az erre adott amerikai válasz szerint a Szovjetuniónak több nukleáris robbanófeje lenne, ezért tette a moszkvai vezetés legutóbb azt a javaslatot, hogy állapodjanak meg a robbanófejek számában is. Ésszerű, mindkét fél érdekeit és biztonságát szolgáló ajánlat ez. Washingtonban azonban kijelentették, hogy számukra elfogadhatatlan. Az ok nyilvánvaló: Reagan mindenáron meg szeretné kezdeni az idén a telepítést. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó beszámítani a francia és brit atomerőt, sem az Európában vagy az európai határok közelében állomásozó stratégiai légierőt. Az ilyen, a józan számításnak teljesen ellentmondó „érvelés“ csak arra lehet jellemző, aki nem kíván megállapodni. Az USA ugyanis azt szeretné, ha az európai atomfegyverekről folytatott tárgyalásokba bevonnák a Szovjetunió ázsiai részén telepített közepes hatótávolságú eszközöket, azokat, amelyek nem érhetik el a nyugat-európai területeket. Az ázsiai szovjet rakéták éppen az e területet fenyegető amerikai támaszpont-hálózatot hivatottak ellensúlyozni. A leszerelési tárgyalásokon a Szovjetunió sohasem fog lemondani az egyenlőség és egyenlő biztonság elvéről. E kettő elválaszthatatlan, tehát nemcsak a számok szűken értelmezett egyenlőségéről van szó, hanem olyanról, amely az adott körülmények között garantálja az egyenlő biztonságot. Ez a követelmény nyilvánult meg a Varsói Szerződés prágai politikai nyilatkozatában is. Ezzel a dokumentummal összhangban terjeszti elő a Szovjetunió az adott helyzetnek megfelelően a tárgyalásokat előmozdítani kívánó javaslatokat Genfben. Nemcsak a genfi, hanem minden leszerelési tárgyalás kapcsán szükséges újólag emlékeztetni a prágai nyilatkozatra, mert az megmutatja a jelenlegi válságos nemzetközi helyzetből kivezető utat, hogy miként lehet elhárítani a háborús veszélyt, megvalósítani a valódi leszerelést, erősíteni az államok közötti bizalmat. Ismét emlékeztetni kell arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le az erő alkalmazásáról, és a békés kapcsolatok fenntartásáról. E javaslat megvalósítása - amelyre a Nyugat még érdemi választ nem adott - minden leszerelési tárgyaláson, így a genfi fórumon is ösztönözné az előrehaladást. Hiszen a szerződés megkötése nagyban erősítené a felek közötti bizalmat, mert ha az egyik fél sem akarja megtámadni a másikat, akkor az új fegyverek gyártása és rendszerbe állítása is teljesen fölöslegessé válik. Hasonló céllal tette a Szovjetunió azt a kötelezettségvállalását, hogy nem alkalmazza elsőként a nukleáris fegyvert. Szovjet részről a genfi tárgyalások rendkívüli fontosságú újabb fordulóját próbakőnek nevezték. Igen, az USA és a NATO igazi szándékainak próbaköve lesz, el kell ugyanis dőlnie annak, hogy valóban szándékuk-e az európai atomfegyverek korlátozása. MALINÁK ISTVÁN Több mint kétmillió korona hasznot eredményeztek az újítási javaslatok az első negyedévben a lévai (Levice) Lenin Pamutipari Vállalatnál. Január eleje és március vége között 28 újító 41 újítási javaslatot nyújtott be. A legjobbak közé tartozik Matej Olejár, akinek egyetlen újítási javaslata 1 millió 134 ezer korona évi hasznot jelent. A képen: Matej Olejár (baloldalt) és Ernest Hornáček a textília nyomását figyeli. (Pavol Neubauer felvétele - ČSTK) BT-határozat a nicaraguai panasz ügyében A managuai kormány 1985-ben megrendezi a parlamenti választásokat (ČSTK) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a csütörtök esti órákban határozatot hagyott jóvá a nicaraguai panasz ügyében. Az el nem kötelezett országok csoportja által előterjesztett dokumentum rámutat a Honduras és Nicaragua katonai konfliktusában rejlő veszélyre, amely tovább mélyítheti a középamerikai válsághelyzetet. Az egyhangúlag elfogadott határozat üdvözli a Contadora-csoport erőfeszítéseit. A BT megbízta a világszervezet főtitkárát, hogy rendszeresen tájékoztassa a tanácsot a térségben kialakult helyzetről. A nicaraguai panasz ügyében 7 ízben ült össze a Biztonsági Tanács. Tomás Borge nicaraguai bel(Folytatás a 2. oldalon) Jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Paul Biyának, Kamerun elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Ára 50 fillér SZOMBAT 1983. május 21. XXXVI. évfolyam 118. szám A szocialista zenekultúra fejlesztéséért (ČSTK) František Jílek nemzeti művésznek 70. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta. A kitüntetést és Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársaságunk elnökének üdvözlő levelét Josef Haviín, a CSKP KB titkára adta át a jubilánsnak. A levél nagyra értékeli František Jílek sokéves művészeti munkásságát, főként kiváló karmesteri tevékenységét, amellyel jelentős mértékben gazdagította a szocialista zenekultúrát és hozzájárult a hazai zenének, különösen Janáček műveinek és a világ legjobb operaműveinek népszerűsítéséhez. A jubilánst Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök is levélben köszöntötte. Gyors ütemű takarmánybegyűjtés (Tudósítónktól) A májusi nyár Közép-Szlovákiában is kedvez a takarmánybegyűjtésnek. A kerület déli részén az utóbbi napokban különösen meggyorsultak a munkálatok, mert a gazdaságok többsége él a kooperáció nyújtotta lehetőségekkel. A hét végéig a nagykürtösi (Veľký Krtíš), a losonci (Lučenec) és a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásokban az évelő takarmánynövényeknek közel az egyharmada került biztonságba, s folyik a rétek kaszálása is. A legnagyobb haladás a rimaszombati járásban tapasztalható, ahol naponta megközelítőleg ezer hektárral csökken a lábon álló takarmány területe. Ha az időjárás továbbra is kedvez Gesztetén (Hostice), Krályban és Rimaszécsen (Rimavská Seč) a jövő hét közepén befejezik az évelő növények első kaszálását. Tegnap teljes ütemben folyt a begyűjtés a bátkai, feledi (jesenské), almágyi (Gemerský Jablonec) és a klenoveci gazdaságokban is. A hatalmas területen gazdálkodó Tornal-jai (Šafárikovo) Állami Gazdaságban folyó munkálatokban segédkeznek a tátraalji gazdaságok és néhány szepességi nagyüzem dolgozói is. A takarmánybegyűjtéssel párhuzamosan folyik a burgonyakapálás és a cukorrépa egyelése is. Ez utóbbit sajnos a Rimaszombati Cukorgyár körzetében mintegy hatszáz hektáron kell újravetni, mert nem kelt ki, illetve elégett a növényzet közvetlenül a kelést követően. A közép-szlovákiai kerület északi járásaiban is elkezdődtek a takarmánybegyűjtési munkák. A Dolný Kubín-i járásban 21 350 hektáron termesztenek takarmánynövényeket, s az elmúlt évinél legalább 10 százalékkal nagyobb hozamokra számítanak. A járási nemzeti bizottság és a Nemzeti Front felhívása értelmében a következő napokban minden erőt a szénabegyűjtésre összpontosítanak. Minden felnőtt lakosra egy mázsa széna begyűjtését tervezik. vh. a. CSKP-küldöttség utazott Svédországba (ČSTK) Stockholmba utazott tegnap Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttsége Vladimír Hermannak, a CSKP KB tagjának, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság titkárának vezetésével, hogy részt vegyen a Svéd Munkáspárt - Kommunisták XXVII kongresszusán. A delegációt Vladimír Žižka, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetőhelyettese búcsúztatta. Életünk a béke Horváth Béláné, a Szlovák Béketanács tagja, a régi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Elsz elnökének titkárnője: - Rendszeresen sok országos akciót szervezünk a békeharc jegyében. Más, főleg nyugati országokban úgy küzdenek a békéért, ahogy tőlük telik, ahogy lehet: tüntetnek, felvonulnak, elállják az újabb rakéta-támaszpontokat építők útját. Tiszteletreméltó ez a küzdelem, de tőlünk többre is telik, mert mások, nagyobbak a lehetőségeink, hiszen mi a dolgozók jobb életéért növeljük a termelést, értük építünk. Nálunk nincs munkanélküliség, nálunk nem üzleti vállalkozás a fegyverkezés. Nálunk a munka a béke ügyét szolgálja. Elsősorban munkával küzdünk a békéért, de azért a szavunkat is hallatni kell. Igen, hallatni, mert érdekünk a béke. A férjem darus, jól keres, szereti a munkáját, nem hiszem, hogy szívesebben lenne katona. Három fiúnk van, János, Béla, László. A legidősebb ipari tanuló, most tizenöt éves, autószerelő lesz. Béla, László fiatalabbak, de már ők is egyre gyakrabban foglalkoznak a pályaválasztás kérdésével. Nekünk, a mi családunknak érdeke a béke. De mindenkinek érdeke. Tudom én ezt jól, hiszen több társadalmi szervezet tagja vagyok. Legszívesebben korombeli asszonyokkal, nőkkel együttműködve szervezem a társadalmi akciókat, és tapasztalom lépten-nyomon ezt az érdeket. A télen varrótanfolyamot rendeztünk és három színházlátogatást. Még külföldre is elutaztunk, hogy balett-előadást láthassunk. Két alkalommal pedig közös kirándulást szerveztünk. A faluszépítési akcióban társadalmi munkát vállaltunk. És mindezt folytatni akarjuk. Nekünk azért érdekünk a béke. Okkal hallatjuk hát szavunkat.