Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-21 / 118. szám, szombat

VILÁG PRO­LE­TÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Próbakő Hathetes szünet után ismét asztalhoz ült Genfben az európai atomfegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon a szovjet és az amerikai küldöttség. Ez a szünet azonban nem a semmittevés ideje volt, hiszen az utóbbi hat hétben a nemzetközi sajtó is talán többet foglalkozott a genfi tárgyalásokkal, az európai atomfegy­verek kérdésével, mint bármikor azelőtt. Szovjet részről a reális helyzetelemzés alapján a megállapodás lehetőségére összpon­tosítva új, nagy horderejű javaslat megfogalmazására használ­ták ki ezt az időt. Jurij Andropov nem egészen három héttel ezelőtt közölte, hogy a Szovjetunió a hordozóeszközök mellett a robbanófejek számáról is készen áll megállapodást kötni az Egyesült Államokkal. A kedden kezdődött hatodik genfi forduló döntő jelentőségű Európa további jövője szempontjából, az idő szorítása egyre sürgetőbbé teszi a megállapodást a két fél között. A jól ismert NATO-határozat értelmében ugyanis már csak fél év választ el attól, hogy az öt nyugat-európai országban megkezdjék az új közepes hatótávolságú amerikai nukleáris eszközök telepítését. A legfelsőbb szintű szovjet vezetés pedig többször hangsú­lyozta, hogy ez rákényszerítené a Szovjetuniót a megfelelő válaszintézkedések elfogadására. Két lehetőség van tehát: vagy sikerül rákényszeríteni a lázas fegyverkezés híveit - az Egyesült Államok vezetőit - merev álláspontjuk feladására, vagy pedig újabb fegyverkezési versenybe rántják bele a világot, amely méreteinél fogva egyre inkább ellenőrizhetetlenné válik majd. A tárgyalások korábbi öt fordulója nem hozott semmilyen eredményt. Jurij Kvicinszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a Genfben eddig kialakult helyzetet abnormálisnak nevezte, hiszen az amerikai „nullamegoldás“ másfél éven keresztül megakadályozott minden előrehaladást. Az ezt követő „közbülső megoldás“ sem jobb az előzőnél, hiszen célja ugyan­az: a Szovjetunió egyoldalú leszerelését feltételezi úgy, hogy Washington további rakétákat telepítene Nyugat-Európába, valamivel kevesebbet az eredetileg tervezett 572-nél. Az erő­egyensúly ilyen felborításába a Szovjetunió soha nem fog bele­egyezni. Az álláspontok közeledéséhez vezető út nagyobbik felét a Szovjetunió már megtette, elment az ésszerű kompromisszu­mok végső határáig, hogy bizonyítsa jószándékát, tárgyalási készségét. Az amerikai küldöttségvezető, Paul Nitze nyilatkoza­tából úgy tűnik, Washington nem hajlandó az első ilyen lépést sem megtenni, ragaszkodik a „közbülső megoldáshoz“. Mint ismeretes, a Szovjetunió már korábban javasolta, hogy a hozzávetőleges ezerről mindkét fél csökkentse 300-300 egy­ségre közepes hatótávolságú hordozóeszközeinek számát. A Szovjetunió egyetért azzal, hogy a csökkentés után csupán 162 rakétája maradjon, ugyanannyi, mint amennyivel a NATO- potenciál keretében Franciaország és Nagy-Britannia rendelke­zik. Hasonlóan alacsony szinten tartanák a nukleáris fegyver hordozására alkalmas repülőgépek számát (138) is. Az erre adott amerikai válasz szerint a Szovjetuniónak több nukleáris robba­nófeje lenne, ezért tette a moszkvai vezetés legutóbb azt a javaslatot, hogy állapodjanak meg a robbanófejek számában is. Ésszerű, mindkét fél érdekeit és biztonságát szolgáló ajánlat ez. Washingtonban azonban kijelentették, hogy számukra elfo­gadhatatlan. Az ok nyilvánvaló: Reagan mindenáron meg sze­retné kezdeni az idén a telepítést. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó beszámítani a francia és brit atomerőt, sem az Európában vagy az európai határok közelében állomásozó stratégiai légierőt. Az ilyen, a józan számításnak teljesen ellentmondó „érvelés“ csak arra lehet jellemző, aki nem kíván megállapodni. Az USA ugyanis azt szeretné, ha az európai atomfegyverekről folytatott tárgyalá­sokba bevonnák a Szovjetunió ázsiai részén telepített közepes hatótávolságú eszközöket, azokat, amelyek nem érhetik el a nyugat-európai területeket. Az ázsiai szovjet rakéták éppen az e területet fenyegető amerikai támaszpont-hálózatot hivatottak ellensúlyozni. A leszerelési tárgyalásokon a Szovjetunió sohasem fog lemondani az egyenlőség és egyenlő biztonság elvéről. E kettő elválaszthatatlan, tehát nemcsak a számok szűken értelmezett egyenlőségéről van szó, hanem olyanról, amely az adott körül­mények között garantálja az egyenlő biztonságot. Ez a követel­mény nyilvánult meg a Varsói Szerződés prágai politikai nyilat­kozatában is. Ezzel a dokumentummal összhangban terjeszti elő a Szovjetunió az adott helyzetnek megfelelően a tárgyalásokat előmozdítani kívánó javaslatokat Genfben. Nemcsak a genfi, hanem minden leszerelési tárgyalás kapcsán szükséges újólag emlékeztetni a prágai nyilatkozatra, mert az megmutatja a jelen­legi válságos nemzetközi helyzetből kivezető utat, hogy miként lehet elhárítani a háborús veszélyt, megvalósítani a valódi leszerelést, erősíteni az államok közötti bizalmat. Ismét emlékez­tetni kell arra a javaslatra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le az erő alkalmazásáról, és a békés kapcsolatok fenntartásáról. E javaslat megvalósítása - amelyre a Nyugat még érdemi választ nem adott - minden leszerelési tárgyaláson, így a genfi fórumon is ösztönözné az előrehaladást. Hiszen a szerződés megkötése nagyban erősítené a felek közötti bizalmat, mert ha az egyik fél sem akarja megtámadni a másikat, akkor az új fegyverek gyártása és rendszerbe állítása is teljesen fölöslegessé válik. Hasonló céllal tette a Szovjetunió azt a köte­lezettségvállalását, hogy nem alkalmazza elsőként a nukleáris fegyvert. Szovjet részről a genfi tárgyalások rendkívüli fontosságú újabb fordulóját próbakőnek nevezték. Igen, az USA és a NATO igazi szándékainak próbaköve lesz, el kell ugyanis dőlnie annak, hogy valóban szándékuk-e az európai atomfegyverek korláto­zása. MALINÁK ISTVÁN Több mint kétmillió korona hasznot eredményeztek az újítási javaslatok az első negyedévben a lévai (Levice) Lenin Pamutipari Vállalatnál. Január eleje és március vége között 28 újító 41 újítási javaslatot nyújtott be. A legjobbak közé tartozik Matej Olejár, akinek egyetlen újítási javaslata 1 millió 134 ezer korona évi hasznot jelent. A képen: Matej Olejár (baloldalt) és Ernest Hornáček a textília nyomását figyeli. (Pavol Neubauer felvétele - ČSTK) BT-határozat a nicaraguai panasz ügyében A managuai kormány 1985-ben megrendezi a par­lamenti választásokat (ČSTK)­­ Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a csütörtök esti órákban határozatot hagyott jóvá a nicara­guai panasz ügyében. Az el nem kötelezett országok csoportja által előterjesztett dokumentum rámu­tat a Honduras és Nicaragua kato­nai konfliktusában rejlő veszélyre, amely tovább mélyítheti a közép­amerikai válsághelyzetet. Az egy­hangúlag elfogadott határozat üd­­­vözli a Contadora-csoport erőfe­szítéseit. A BT megbízta a világ­­szervezet főtitkárát, hogy rend­szeresen tájékoztassa a tanácsot a térségben kialakult helyzetről. A nicaraguai panasz ügyében 7 ízben ült össze a Biztonsági Tanács. Tomás Borge nicaraguai bel­­(Folytatás a 2. oldalon) Jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husák köz­­társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Paul Biyának, Kamerun elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Ára 50 fillér SZOMBAT 1983. május 21. XXXVI. évfolyam 118. szám A szocialista zenekultúra fejlesztéséért (ČSTK)­­ František Jílek nem­zeti művésznek 70. születésnapja alkalmából a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adomá­nyozta. A kitüntetést és Gustáv Husák­­nak, a CSKP KB főtitkárának, köz­társaságunk elnökének üdvözlő levelét Josef Havi­ín, a CSKP KB titkára adta át a jubilánsnak. A le­vél nagyra értékeli František Jílek sokéves művészeti munkásságát, főként kiváló karmesteri tevékeny­ségét, amellyel jelentős mérték­ben gazdagította a szocialista ze­nekultúrát és hozzájárult a hazai zenének, különösen Janáček mű­veinek és a világ legjobb opera­műveinek népszerűsítéséhez. A jubilánst Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök is levél­ben köszöntötte. Gyors ütemű takarmánybegyűjtés (Tudósítónktól)­­ A májusi nyár Közép-Szlovákiában is kedvez a takarmánybegyűjtésnek. A kerü­let déli részén az utóbbi napokban különösen meggyorsultak a mun­kálatok, mert a gazdaságok több­sége él a kooperáció nyújtotta le­hetőségekkel. A hét végéig a nagykürtösi (Veľký Krtíš), a lo­sonci (Lučenec) és a rimaszomba­ti (Rimavská Sobota) járásokban az évelő takarmánynövényeknek közel az egyharmada került biz­tonságba, s folyik a rétek kaszálá­sa is. A legnagyobb haladás a rima­­szombati járásban tapasztalható, ahol naponta megközelítőleg ezer hektárral csökken a lábon álló ta­karmány területe. Ha az időjárás továbbra is kedvez Gesztetén (Hostice), Krályban és Rimaszé­­csen (Rimavská Seč) a jövő hét közepén befejezik az évelő növé­nyek első kaszálását. Tegnap tel­jes ütemben folyt a begyűjtés a bátkai, feledi (jesenské), almágyi (Gemerský Jablonec) és a kleno­­veci gazdaságokban is. A hatal­mas területen gazdálkodó Tornal-jai (Šafárikovo) Állami Gazdaság­ban folyó munkálatokban segéd­keznek a tátraalji gazdaságok és néhány szepességi nagyüzem dolgozói is. A takarmánybegyűjtéssel pár­huzamosan folyik a burgonyaka­pálás és a cukorrépa egyelése is. Ez utóbbit sajnos a Rimaszombati Cukorgyár körzetében mintegy hatszáz hektáron kell újravetni, mert nem kelt ki, illetve elégett a növényzet közvetlenül a kelést követően. A közép-szlovákiai kerület észa­ki járásaiban is elkezdődtek a takar­mánybegyűjtési munkák. A Dolný Kubín-i járásban 21 350 hektáron termesztenek takarmánynövénye­ket, s az elmúlt évinél legalább 10 százalékkal nagyobb hozamokra számítanak. A járási nemzeti bi­zottság és a Nemzeti Front felhí­vása értelmében a következő na­pokban minden erőt a szénabe­gyűjtésre összpontosítanak. Min­den felnőtt lakosra egy mázsa széna begyűjtését tervezik. v­­h. a.­ CSKP-küldöttség utazott Svédországba (ČSTK)­­ Stockholmba utazott tegnap Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja küldöttsége Vladimír Hermannak, a CSKP KB tagjá­nak, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság titkárának vezetésé­vel, hogy részt vegyen a Svéd Munkáspárt - Kommunisták XXVII kongresszusán. A delegá­ciót Vladimír Žižka, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetőhelyettese búcsúztatta. Életünk a béke Horváth Béláné, a Szlovák Béketanács tagja, a régi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barátság Elsz elnökének titkárnője: - Rendszeresen sok országos akciót szervezünk a békeharc jegyében. Más, főleg nyugati országokban úgy küzdenek a béké­ért, ahogy tőlük telik, ahogy lehet: tüntetnek, felvonulnak, elállják az újabb rakéta-támaszpontokat építők útját. Tiszteletreméltó ez a küzdelem, de tőlünk többre is telik, mert mások, nagyobbak a lehetőségeink, hiszen mi a dolgozók jobb életéért növeljük a termelést, értük építünk. Nálunk nincs munkanélküliség, nálunk nem üzleti vállalkozás a fegyverkezés. Nálunk a munka a béke ügyét szolgálja. Elsősorban munkával küzdünk a békéért, de azért a szavunkat is hallatni kell. Igen, hallatni, mert érdekünk a béke. A férjem darus, jól keres, szereti a munkáját, nem hiszem, hogy szívesebben lenne katona. Három fiúnk van, János, Béla, László. A legidősebb ipari tanuló, most tizenöt éves, autószerelő lesz. Béla, László fiatalabbak, de már ők is egyre gyakrabban foglalkoznak a pályaválasztás kérdésével. Nekünk, a mi családunknak érdeke a béke. De mindenkinek érdeke. Tudom én ezt jól, hiszen több társadalmi szervezet tagja vagyok. Legszívesebben korombeli asszonyok­kal, nőkkel együttműködve szervezem a társadalmi akciókat, és tapasztalom lépten-nyomon ezt az érdeket. A télen varrótanfolya­­mot rendeztünk és három színházlátogatást. Még külföldre is elutaztunk, hogy balett-előadást láthassunk. Két alkalommal pedig közös kirándulást szerveztünk. A faluszépítési akcióban társadalmi munkát vállaltunk. És mindezt folytatni akarjuk. Nekünk azért érdekünk a béke. Okkal hallatjuk hát szavunkat.

Next