Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-23 / 146. szám, csütörtök

1983. VI. 23. Új szú 3 Thatcher -Weinberger találkozó (ČSTK) - Az eurorakéták telepí­tésének kérdésében teljes össz­hang uralkodott Margaret Tha­tcher brit kormányfő és Caspar Weinberger amerikai hadügymi­niszter egyórás megbeszélésén. Az amerikai hadügyminiszter kedd óta tartózkodik Londonban, ahová azzal a nyilvánvaló céllal érkezett, hogy megállapodjon a közepes hatótávolságú amerikai rakéták telepítéséről. A brit kormányfő a tárgyaláso­kon ismét megerősítette, hogy or­szága kész befogadni az amerikai rakétákat és hozzájárulni ahhoz, hogy a telepítés a többi nyugat­európai országban is megvalósul­jon. Weinberger viszont arról biz­tosította Thatchert, hogy az Egye­sült Államok nem mond le fegyver­kezési politikájáról és kifejezésre juttatta, hogy Washington tovább­ra is az erő pozíciójából kíván tárgyalni a Szovjetunióval. A teljes nézetazonosságot azonban megbontották az egyes kereskedelmi kérdésekben felme­rülő nézeteltérések. A brit kor­mány ugyanis nem nézi jó szem­mel, hogy az USA, miközben Har­rier típusú vadászgépeket vásárol, ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek egyes alkatrészeit az Egyesült Ál­lamokban gyártsák. Bányaszerencsétlenség Magyarországon (OSTK)­­ A magyarországi Oroszlányban a tegnap hajnali órákban súlyos bányaszerencsét­lenség történt. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat márkushegyi aknájában eddig ismeretlen okok miatt robbanás történt, s ennek következtében 35 bányász életét vesztette, többen megsebesültek. Az érintett munkaterületen a rob­banás idejében mintegy százan tartózkodtak. A robbanás okait kormánybizottság vizsgálja. A nicaraguai fegyveres erőknek az elmúlt napokban ismét fel kellett venniük a harcot a Honduras területéről támadó somozista bandák­kal. A banditák előrenyomulásuk során lőtték a falvakat, tönkretet­tek több vállalatot és mezőgazdasági területet. A felvételen Teoch­­­ante faluban nicaraguai gyerekek menekülnek a banditák táma­dása elől. (Telefoto - ČSTK) A nicaraguai külügyminisztérium visszautasítja a rágalmakat (ČSTK)­­ A nicaraguai honvé­delmi minisztérium kedden közöl­te, hogy az ország felségvizein tartózkodik az Egyesült Államok egy fregattja, amelyet távirányítá­sú rakétákkal és erős radarokkal szereltek fel, fedélzetén helikopte­rek is leszállhatnak. A minisztéri­um nyilatkozata szerint a fregattot a partoktól mindössze 32 kilomé­terre figyelték meg. A kommüniké ezt az akciót az USA Nicaragua elleni állandó kémtevékenysége bizonyítékának tekinti. A nicaraguai külügyminisztéri­um rágalomnak és valótlanságnak minősítette a hondurasi kormány­nak azt az állítását, hogy a sandi­nista fegyveres erők felelősek há­rom újságíró haláláért. A három újságírót a Paraiso nicaraguai tar­tománnyal határos Cabrada de la Vigia hondurasi falu mellett ölték meg. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Nicaragua területéről sosem hajtottak végre semmilyen táma­dást sem Paraiso tartomány, sem a szomszédos ország bármely te­rülete ellen. A nyilatkozat megálla­pítja, hogy Paraiso az összponto­sított somozista ellenforradalmi bandák egyik központja. Ezeket a hondurasi hadsereg sokoldalúan támogatja, sőt tüzérsége fedezi támadásaikat Nicaragua ellen. Csak az idén több mint 500 nica­raguai esett áldozatul ezeknek a támadásoknak. EGYESÜLT ÁLLAMOK Dollármilliárdok­­ fegyverekre (ČSTK)­­ Rekordösszeget, 7,97 milliárd dollárt hagyott jóvá teg­napra virradóra az amerikai képvi­selőház katonai objektumok építé­sére. Bár ez az összeg 1 milliárd­­dal több az elmúlt évinél, mégis 600 millióval kevesebb, mint amennyit Reagan elnök kért. Az Egyesült Államok közel 8 milliárd dollárt kíván fordítani a saját területén kívül építendő katonai létesítményekre. Ugyancsak jelentős összegeket emészt fel az MX típusú interkontinentális raké­ták gyártásának előkészítése, a B-1 típusú hadászati bombázók gyorsított ütemű rendszerbe állítá­sa, a szárnyas rakéták gyártása, valamint az amerikai gyorshadtest hátországának biztosítása. A képviselőház 78,3 millió dol­lárt hagyott jóvá a Nyugat-Európá­­ba telepítendő robotrepülőgépek indítóállásai építésének megkez­désére. Mint ismeretes, ezeket a Pershing-2 rakétákkal együtt akarják telepíteni Nyugat-Európá­ba. A jóváhagyott összeg csupán a fele annak, amelyet Reagan el­nök kért az indítóállások építésé­nek megkezdésére. A Nagy-Bri­­tanniában, Olaszországban, az NSZK-ban, Belgiumban és Hol­landiában elhelyezésre kerülő ra­­kétok indítóállásai hozzávetőleg 1,2 milliárd dollárba kerülnek majd. A Szenátus külügyi bizottságá­ban a fegyverkezés ellenőrzésé­vel összefüggő kérdések vitája so­rán vezető szenátorok kijelentet­ték, hogy a Reagan-kormány kép­mutató hozzáállása a fegyverke­zés ellenőrzéséhez csak arra szolgál, hogy leplezze az új ameri­kai tömegpusztító fegyverek kifej­lesztését. Edward Kennedy sze­nátor hazugnak minősítette a Fe­hér Ház által a közelmúltban nagy hírverés közepette bejelentett ún. új hozzáállást a Szovjetunióval a stratégiai fegyverek korlátozásá­ról és csökkentéséről folytatott tár­gyalásokhoz. M­egfelelő feltételek szükségesek a csúcstalálkozóhoz Andrej Gromiko a szovjet-amerikai kapcsolatokról Egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó lehetőségeiről s a Szovjet­unió legutóbbi békejavaslatáról nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának kérdéseire válaszolva Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügy­miniszter. A Szovjetuniónak a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozó­val kapcsolatos elvi álláspontjáról szólva Gromiko emlékeztetett rá, hogy mint azt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke is hangsúlyozta: az államfői találkozók különösen je­lentősek a bonyolult problémák megoldása szempontjából. Egy olyan találkozó, amely jelentős eredményekkel járna mind a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kétoldalú kapcsolatai, mind a nemzetközi helyzet szempontjá­ból, természetesen hasznos lenne. Nyilvánvaló azonban, hogy a két vezető hatalom legfelsőbb szintű vezetőinek találkozójához megfelelő előfeltételek szüksége­sek - mutatott rá Andrej Gromiko. - Először is szükség van rá, hogy bizonyos szintű kölcsönös megér­tés jöjjön létre azokban a legfonto­sabb kérdésekben, amelyek meg­határozzák a két ország közötti kapcsolatokat és az általános nemzetközi helyzetet. Szükség van arra is, hogy mindkét részről valóban törekedjenek a pozitív változásokra, sőt még inkább az áttörésre a kölcsönös kapcsolatok terén. Ha ilyen szemszögből nézzük a jelenlegi helyzetet, akkor nyil­vánvalóvá válik, hogy az amerikai vezetőknek a találkozóval kapcso­latos nyilatkozatai teljesen meg­alapozatlanok. Az Egyesült Államok politikája a Szovjetunióval fenntar­tott kapcsolatokban semmiféle konstruktív cél elérésére nem tö­rekszik. Ha az amerikai politikában reá­lis jelei mutatkoznak annak, hogy készek komolyan, konstruktívan tárgyalni, akkor a találkozó lehető­ségének kérdése is másként me­rül fel - jelentette ki a szovjet külügyminiszter. Andrej Gromiko válaszaiban ki­tért a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­­nácsának arra a múlt heti felhívá­sára is, hogy a nukleáris fegyve­rekkel rendelkező államok men­­nyiségi és minőségi szempontból is fagyasszák be ilyen jellegű fegyvereiket. Felhívta a figyelmet, ha a kérdés bonyolultsága miatt nem lenne megvalósítható, hogy egyszerre és valamennyi nukleá­ris hatalom mennyiségi és minő­ségi szempontból is befagyassza fegyverzetét, akkor ezt első lépés­ként megtehetné a Szovjetunió és az Egyesült Államok, szem előtt tartva, hogy később hasonló intéz­kedést hajt végre a többi nukleáris hatalom is. A szovjet vezetés hivatalos fel­hívással fordult az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és a Kínai Népköztársaság kormányaihoz, ismertetve velük a nukleáris fegyverek befagyasz­tására vonatkozó konkrét javas­latait. A világ népei az e felhívásra adott válasz alapján fogják meg­ítélni, hogy valójában milyen politi­kát is követ egyik vagy másik or­szág korunk legfontosabb kérdé­se, a nukleáris katasztrófa elhárí­tása tekintetében. Szeretnénk re­mélni, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína vezetői felelősségük teljes tudatában vizsgálják meg ezt a kérdést - szögezte le a TASZSZ-nak adott válaszaiban Andrej Gromiko. GHANA ■4 Qr“7-ben Ghana az afri-­k­­ j<r­i­kai országok közül elsőként szabadult fel a gyarmati uralom alól. Ez a 238,5 ezer négy­zetkilométer kiterjedésű, 13 millió lakosú ország a kontinens leggaz­dagabb államai közé tartozik: ter­mékeny földjein elsősorban kaka­ót termesztenek (a világon a leg­többet), továbbá kukoricát, manió­­kát, néhány gabonafajtát, jelentő­sek banán- és kókuszdió ültetvé­nyei. Gazdagok az ország nyers­anyagkészletei: jelentős mennyi­ségű aranyat, gyémántot, mangán­ércet, bauxitot bányásznak. Ghana függetlenné válása után a földrész egyik stabil állama lett, első elnöke, Kwame Nkrumah 1966-ig volt hatalmon. A közel egy évtizedes viszonylagos stabilitás után meglehetősen mozgalmas időszak kezdődött Ghana életé­ben. Egymást váltották a junták, a hadsereg nemcsak az államap­parátusba épült be, hanem a gaz­daságba is. A junták és puccsok Ki szereti a századost? szinte menetrendszerű váltakozá­sát két polgári kormány tette még színesebbé, de ezek sem vittek pozitív elemeket az ország életé­be. Dívott a rablógazdálkodás, a korrupció, jó idők jártak a csem­pészekre, virágzott a feketepiac. Ennek az áldatlan állapotnak a megszüntetésére Jerry Raw­lings repülőszázados és tiszttársai 1981. december 31 -én végrehaj­tott hatalomátvétele adott lehető­séget. Rawlings ekkor már „ta­pasztalt“ puccsista volt. 1979. jú­nius 4-én hajtotta végre első sike­res államcsínyét, az akkor mind­össze 32 éves hadnagy. Néhány hétig tartó alapos tisztogatás után a katonák akkor átadták a hatal­mat a Hilla Limann vezette polgári kormánynak, pedig több afrikai baloldali rezsim azt tanácsolta Rawlingsnak, hogy használja ki az alkalmat, és gyökeresen változ­tassa meg az ország társadalmi és gazdasági helyzetét. A had­nagy akkor úgy vélekedett, hogy az angolszász típusú demokrácia megfelelőbb lesz Ghanának. Ami­kor nyilvánvalóvá vált, hogy Li­mann személyében a zsák ismét megtalálta a foltját, Rawlings így nyilatkozott: „Azt sajnálom a leg­jobban, hogy nem volt helyes el­képzelésünk erről a rendszerről. Hittem abban, hogy elég a tiszto­gatás, ha meg akarunk szabadulni mindentől, ami rothadt. Csak a de­mokráciához való visszatérést va­lósítottam meg, amely azonban lehetővé tette a korrumpált erők számára, hogy megőrizzék nagy befolyásukat Ghanában. Az ilyen demokrácia csak felszín, amely­nek jó benyomást kell keltenie kül­földön.“ Limani kormányzásának két éve alatt az ország a teljes gazda­sági összeomlás határára jutott. 1981 -ben az infláció elérte a 161 százalékot. Csökkentek a hoza­mok a mezőgazdaságban, legna­gyobb mértékben éppen a létfon­tosságú exportcikk, a kakaó ter­mesztésében. Nem volt jobb a helyzet az iparban sem, melynek kapacitását csak tíz-harminc szá­zalékra használták ki, s leállt a ter­melés több aranybányában is, ami szintén sok exportbevételtől fosz­totta meg az országot. Mindennek egyenes következménye volt az élelmiszerek, a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árainak állandó és drasztikus növekedése. A dol­gok odáig fajultak, hogy - például - egy átlagos keresetű munkás félhavi bérébe került egy csirke. Míg az egyik oldalon növekedett a nyomor, a másikon a néhány „kiválasztott“ igazán nem pa­naszkodhatott: a 292 ezer állami hivatalnok fizetésére (?) 1980-ban 396 millió dollárt költöttek, s továb­bi 108 milliót 30 ezer szolgálati kocsi vásárlására, így igazán „ért­hető“, hogy ugyanabban az évben csak 53 millió dollárnak megfelelő összeg jutott a mezőgazdaság tá­mogatására. .. A Jerry Rawlings vezette ideig­lenes nemzeti tanács vetett véget ennek az eldorádónak. A meghir­detett népi forradalom megtette az első fontos lépéseket: megállapí­tották a kötelező és ellenőrizhető élelmiszerárakat, amelyek átlago­san 50 százalékkal alacsonyab­bak a korábbiaknál, a fogyasztási cikkeket csak a külön engedéllyel bíró üzletek árusíthatják. A gazda­ság stabilizálását elsősorban az állami hivatalok kiadásainak csök­kentésével, tervgazdálkodással, a munka termelékenységének nö­velésével akarják elérni. Ezek az intézkedések bizonyos körökben nem váltottak ki olyan osztatlan lelkesedést, mint a szé­les néptömegekben. Az elmúlt va­sárnapi puccskísérlet Rawlings el­len már a negyedik volt az elmúlt másfél év alatt. Ellenségei a jobb­oldal és a szélsőbal vidékén ke­resendők. Az előbbiek visszasírják a régi szép időket, az utóbbiak lassúnak vélik az előrehaladás ütemét. A környező országok, így például Togo, vagy Nigéria sem nézi jó szemmel Accra lépéseit. A télen hozott lagoszi döntés mö­gött - melynek eredményeként erőltetett ütemben és nem éppen humánus módon kitoloncoltak az országból kb. egymillió ghanai vendégmunkást - sem áll egyedüli okként a nigériai gazdaság hely­zetének gyors rosszabbodása. A szomszédos országok attól fél­nek, hogy a ghanai példa raga­dósnak bizonyul. Éppen ezért tá­mogatják azt a jobboldalt, amely csak akkor szerette Rawlings szá­zadost, amikor megtisztította szá­mára a terepet a leginkább komp­romittálódott személyektől, majd hagyta - igaz, csak egy ideig -, hogy játssza „valódi demokráciá­nak“ nevezett játékát. A­z ideiglenes nemzeti vé­­­z­delmi tanács kedden ki­adott közleménye szerint a vasár­nap letartóztatott ellenforradalmá­rok kihallgatása során szerzett adatok tanúsítják, hogy a hadse­reg szakadár elemeinek puccskí­sérletét - a csoportot Malik őrmes­ter vezette - ezúttal is külföldről támogatták a reakciós emigráns körök és az őket befogadó orszá­gok. A népi hadsereg határozott és gyors beavatkozásának kö­szönhetően az országban fokoza­tosan normalizálódik a helyzet, habár még mindig érvényben van a kijárási tilalom és továbbra is lezártak az ország határai. A tö­megek ezeket a kellemetlen meg­szorításokat ezúttal is megértés­sel fogadják. Tudják, mindez az ő érdekükben történik. Jerry Raw­lings ugyanis kormányzása rövid ideje alatt már bebizonyította, hogy a forradalom, amelyet meg­hirdetett, nemcsak nevében népi. GÖRFÖL ZSUZSA Jól halad a gázvezetékek építése (ČSTK)­­ A Szovjetunióban az elmúlt ötéves tervhez képest je­lenleg mintegy megkétszereződött a gázvezetékek építésének üte­me. Ezt a nagy átmérőjű gázcsö­vek lefektetésének teljes gépesí­tése tette lehetővé. Az új berende­zéseket a Szovjetunióban gyártják. A Szibéria és Nyugat-Európa között húzódó gázvezeték 4451 km-nyi szakasza készült el, s már csak az utolsó 50 km van hátra. Ez is bizonyítja az új gépek eredmé­nyes munkáját. A gázvezeték épí­tésének megkezdése óta még csak nem sokkal több mint egy év telt el.

Next