Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 3. szám
A. MÉÉlf A Mielőtt előadnám nektek kis történetemet, elöljáróban el kell mondanom, hogy a szegény esete a sarlóval olyan régeszesen régen történt, hogy mára már szinte mindenki elfelejtette. Én is csak véletlenül akadtam rá a múltkorjában a vénséges idő egy pókhálós kis zugában, onnan kapartam elő apró ceruzácskámmal, s miután gondosan megtisztítottam a pókhálótól, most elmesélem nektek is. Szóval, valamikor réges-régen, amikor a bodrogközi emberek nemhogy a kaszát, de még a sarlót sem ismerték- élt a szigeten egy István nevezetű szegény ember, amolyan zsellérféle. Amikor elérkezett Péter-Pál napja, s a fél- Kulcsár Ferenc A szegény ember sarlója déken már sárgulni kezdett a szárba szökkent gazdag vetés, ez az ágrólszakadt szegény zsellérember kora hajnalban elindult a földecskéjére, hogy kevéske búzáját összeszedje, utána pedig kinyitje. Hát amint kiért a földjére, egy sarlót pillantott meg a vetés szélén heverni. Felemelte, nézegette, forgatta egy ideig a kezében, törte a fejét erősen, hogy vajon mi lehet ez a sosem látott, fura, ismeretlen jószág. Látta, hogy tenyérbe simuló nyeléből szép ívben meghajtó vas fut félkörbe, akárcsak a félhold, a belső fele pedig a késpengénél is élesebb. Hirtelen gondolt egy nagyot a szegény ember, s megpróbálta vele a búzáját aratni. Vágta is az érett szárakat a sarló becsületesen. Igen ám, csakhogy néhány suhintás után a szegény ember megvágta a kezét, méghozzá igen alaposan; az éles vas egészen a csontjáig futott. Nagyon megbosszankodott erre István zsellér. Hirtelen haragjában el akarta hajítani a sarlót, de láss csodát, az, mintha csak ragaszkodna a szegény emberhez, beleakadt a ruhájába, és nem hajítódott el. Ezalatt elpárolgott a mérge az embernek, így aztán újra aratni kezdte a sarlóval a búzáját. Dolgozott is egész nap a szegény ember, éppen csak délben harapott egy darabka szalonnát meg vöröshagymát. Utána újra nekiveselkedett a munkának. Vágta, vágta a búzáját, tűzött rá forrón a nap, igenigen keserves munka volt. A sok görnyedéstől különösen a dereka fájt nagyon, a keze pedig vérzett a számtalan vágástól. Estére bizony annyira elgyötrődött, hogy elhatározta, elveszejti a sarlót, ha addig él is. De amikor be akarta lökni a vízbe, a sarló beleakadt a ladik oldalába. Kiment hát vele másnap újra a földecskéjére búzát aratni. Ismét késő estig görnyedezett a rekkenő hőségben, hasogatott is rettenetesen a derekába, a kezét pedig még jobban megvagdosta, mint az előző napon. Ráadásul a lábába is többször beleszaladt a sarló éles vasa. Nem csoda hát, ha nagy elkeseredésében megint szabadulni akart tőle. Mivel azt tapasztalta, hogy sem a földön, sem a vízben nem lehet elveszejteni, elhatározta hát, hogy a sarlót ezúttal feldobja a levegőbe. Úgy is cselekedett. Igen ám, csakhogy a sarló onnan meg visszaesett. Méghozzá úgy, hogy estében a szegény ember kalapjának a karimájából is lekanyarított egy jókora darabot. Kicsi híja volt, hogy nem a fülét nyisszantotta le. Erre aztán alaposan megijedt a szegény ember. Riadalma múltával pedig megértette, hogy a legbölcsebb, amit tehet, hogy megbékél a sarlóval. Úgy is lett. Aztán még sok-sok éven át sarlóval aratta a búzáját nemcsak ő, hanem most már a többi bodrogközi szegény ember is. Ctm/IGO ,u Kis állatlexikon írta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos BÍBIC A réten jön egy gyerek. * - Viévitt! - visít a bíbic, s földre lapulnak fiókái -őket már látni sem lehet. A gyerek közeleg. - Kiévitt! - kiált a bíbic, és sebesülést tettet. Űzi őt a gyerek, de a bíbicet nem fogja meg. S a fiókák is biztonságban vannak . BÍBIC Európában szinte mindenütt honos. A vizenyős területeket kedveli. Rovarokkal és növénymagokkal táplálkozik. Fészkét sekély gödröcskébe rakja. Októberben Észak-Afrikába költözik. Hangja: éles, panaszos ,,kiévitt, viévitt“. KISS DÉNES CSILLAGPILLÉR Kristály-pille puha hó, csillagszárnyon utazó. Libegő, lebegő, pihe-mintás levegő. Hó pilléje, zúzmara, csipketáncból szőtt ruha. Téli idő szempillája, ég-föld pislog így magára, ide nézve, oda nézve, ezüst-sűrű hóesésben. Találd ki! 1. Melyik két irodalmi mű címe jut eszedbe a képekről? 2. Kik a szerzők? 3. Melyik évben írták? „a“1. „b“ 1. 2. 2. 3. 3. A kitöltött szelvényt levelezőlapra ragasztva küldjétek be. II. A KIS GÖNCÖL A türelmes szemlélő derült, holdtalan éjszakán a Göncölszekértől jobbra fent, fényesebb csillagokban viszonylag szegény területen, könnyen megtalálhatja a Göncölszekér égi „mását", a Kis Göncölt. Nevét nyilvánvalóan a Göncölszekérhez való hasonlósága miatt kapta. Igaz, kisebb csillagkép és csillagai is halványabbak, ismerete a földi tájékozódás szempontjából mégis fontosabb volt, mint a Göncölszekéré. A Kis Göncöl ugyanis az égi pólushoz legközelebbi csillagkép és legfényesebb csillaga majdnem pontosan egybeesik az égbolt északi pólusával, ezzel mintegy mutatva számunkra az északi irányt, bárhol is álljunk az északi féltekén. Éppen ezért nevezhették el ezt a csillagot Sarkcsillagnak vagy Ég köldökének, de hívták még Göncöl térítőjének, Bába matullájának, Furucsillagnak is. A világot leíró ősi magyar mítoszokban az égboltot hatalmas sátornak képzelték, melyet egy óriási oszlop vagy fa tart; ezt hívták Égigérő fának, Világfának, Világoszlopnak, Tetejetlen fának, Holdas-Napos fának, melynek csúcsa lényegében nem más mint a Sarkcsillag, míg lent egészen a Föld közepébe nyúlik. Ennek a hiedelemnek még ma is fellelhető nyomait őrzik a díszes faragású Székely kapuk, amelyek fő oszlopait faragott vagy rézből készült gömbbel díszítették - a Sarkcsillagot jelképezve. A Sarkcsillag azonban nem marad örökké a „pólus őre". Az égi pólus ugyanis nem más, mint az a pont, ahol a Föld tengelye látszólag döfi az égboltot. A Föld tengelye pedig olyan különös mozgást végez a térben, hogy ez a pont 26 000 év alatt egy nagy kört ír le az égbolton. Ezt a mozgást a búgócsiga pörgéséhez lehetne hasonlítani, amikor is nem csak forog, hanem kúpszerű mozgást is végez a hajtókar, vagyis a tengely. Éppen ezért kb. 12 000 év múlva a nyári égbolt legszebb és legfényesebb csillaga, a VEGA, lesz a „sarkcsillag". Ezt követően 14 000 évnek kell majd eltelnie, hogy újra a Sarkcsillag legyen a pólus közelében. Erről a csillagról még sok más érdekes dolog is elmondható. Átmérője majdnem százszor nagyobb mint a Napé, távolsága pedig 466 fényév. 1 fényév közel 10 billió kilométer. Halandó ember számára szinte elképzelhetetlenül nagy ez a távolság. Ha a Sarkcsillagról szeretnénk megfigyelni a mi Napunkat, akkor a legnagyobb távcsövekre lenne szükségünk, hogy egyáltalán észrevegyük. A csillagkép hivatalos elnevezése is kifejezi a Göncölszekérhez való hasonlóságát, mivel Kis Medvének hívják. (A Göncölszekér a Nagy Medve). Régi magyar elnevezés kevés maaradt fenn erről csillagképről, de mint érdekességet megemlíthetjük, hogy hívták Göncölmásának, Göncöl koszorújának, Göncöl láncának is. BÖDŐK ZSIGMOND : Sarkcsillag KÉT VERSENY A nemesócsai (Zemianska Oka) Petőfi Sándor Pionírcsapat tagjai a téli szünidőben sem tétlenkedtek. Minden raj megtartotta a decemberi foglalkozást. Kiemelném a 8 a osztályosok kezdeményezését: meghívták néhány volt iskolatársukat, akik most középiskolákban tanulnak. Szalay Ilona rajelnök bevezetője után a vendégdiákok röviden beszéltek jelenlegi iskolájukról, tapasztalataikról, majd válaszoltak a nyolcadikosok kérdéseire. A csapattanács ismét megszervezte a hagyományos közlekedési vetélkedőt és a karácsonyi asztalitenisz bajnokságot. A közlekedési versenyben háromtagú csapatok képviselték az egyes rajokat; az első helyen a 8. b osztályosok - Csinger Gábor, Németh Ferenc, Ruszten Csaba - végeztek, a második és a harmadik helyen a 8. a (Czirók Attila, Keszegh Imre, Kartai Ervin), illetve az 5. a (Soós Alfréd, Vargha Zoltán, Rott Frigyes) végzett. Az asztalitenisz verseny győztese Ledeczky Sándor (8. b) lett, második Keszegh Imre (8. a), harmadik Szenthe Károly (8. b). Ravasz Ödön SZÍNES ÓRÁK Több, tartalmas és kellemes szórakozást ígérő program várta a somorjai (Samorín) pionírházban a helyi és a környékbeli iskolák pionírcsapatainak tagjait a téli szünidőben is. Látványos volt a Télapó és a Hókirálynő felvonulása. A színes menet érkezését a nagymagyari (Zlaté Klasy), az illésházi (Novy Zivot) és a szarvas (Rohovce) csapatok harsonásai jelezték. Ugyancsak vidám hangulatban zajlott le a fenyőfaünnepély, melyet kis kulturális műsorral gazdagítottak a szarvai Klement Gottwald és a régi (Lehnice) Petőfi Sándor Pionírcsapat tagjai. Ezután rajzfilmeket vetítettek a jelenlévőknek. Kertész Lídia MEGFEJTÉS A január 7-i számunkban közölt Szólások-mesébe rejtve című feladat megoldása: Egy fecske nem csinál nyarat: Idegen tollakkal ékeskedik. Könyvjutalomban részesülnek: Nagy Ildikó, 5. oszt., Mulyad (Mula) és Bendik Barbara, 3. oszt. Lontó (Lontov). ÚJ SZÓ 18 1983.1.21.