Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 3. szám

A. MÉÉlf A Mielőtt előadnám nektek kis­­­­ történetemet, elöljáróban el kell mondanom, hogy a szegény esete a sarlóval olyan régeszesen régen történt, hogy mára már szin­te mindenki elfelejtette. Én is csak véletlenül akadtam rá a múltkorjá­­ban a vénséges idő egy pókhálós kis zugában, onnan kapartam elő apró ceruzácskámmal, s miután gondosan megtisztítottam a pók­hálótól, most elmesélem nektek is. Szóval, valamikor réges-régen, amikor a bodrogközi emberek nemhogy a kaszát, de még a sar­lót sem ismerték- élt a szigeten egy István nevezetű szegény em­ber, amolyan zsellérféle. Amikor elérkezett Péter-Pál napja, s a fél- Kulcsár Ferenc A szegény ember sarlója déken már sárgulni kezdett a szár­ba szökkent gazdag vetés, ez az ágrólszakadt szegény zsellér­ember kora hajnalban elindult a földecskéjére, hogy kevéske bú­záját összeszedje, utána pedig ki­nyitje. Hát amint kiért a földjére, egy sarlót pillantott meg a vetés szélén heverni. Felemelte, nézegette, forgatta egy ideig a kezében, törte a fejét erősen, hogy vajon mi lehet ez a sosem látott, fura, ismeretlen jószág. Látta, hogy tenyérbe simu­ló nyeléből szép ívben meghajtó vas fut félkörbe, akárcsak a fél­hold, a belső fele pedig a késpen­génél is élesebb. Hirtelen gondolt egy nagyot a szegény ember, s megpróbálta vele a búzáját aratni. Vágta is az érett szárakat a sarló becsüle­tesen. Igen ám, csakhogy néhány su­hintás után a szegény ember megvágta a kezét, méghozzá igen alaposan; az éles vas egészen a csontjáig futott. Nagyon megbos­­­szankodott erre István zsellér. Hir­telen haragjában el akarta hajítani a sarlót, de láss csodát, az, mintha csak ragaszkodna a szegény em­berhez, beleakadt a ruhájába, és nem hajítódott el. Ezalatt elpárol­gott a mérge az embernek, így aztán újra aratni kezdte a sarlóval a búzáját. Dolgozott is egész nap a szegény ember, éppen csak dél­ben harapott egy darabka szalon­nát meg vöröshagymát. Utána újra nekiveselkedett a munkának. Vágta, vágta a búzá­ját, tűzött rá forrón a nap, igen­igen keserves munka volt. A sok görnyedéstől különösen a dereka fájt nagyon, a keze pedig vérzett a számtalan vágástól. Estére bi­zony annyira elgyötrődött, hogy el­határozta, elveszejti a sarlót, ha addig él is. De amikor be akarta lökni a vízbe, a sarló beleakadt a ladik oldalába. Kiment hát vele másnap újra a földecskéjére búzát aratni. Ismét késő estig görnyedezett a rekkenő hőségben, hasogatott is rettenetesen a derekába, a kezét pedig még jobban megvagdosta, mint az előző napon. Ráadásul a lábába is többször beleszaladt a sarló éles vasa. Nem csoda hát, ha nagy elkeseredésében megint szabadulni akart tőle. Mivel azt tapasztalta, hogy sem a földön, sem a vízben nem lehet elveszej­­teni, elhatározta hát, hogy a sarlót ezúttal feldobja a levegőbe. Úgy is cselekedett. Igen ám, csakhogy a sarló on­nan meg visszaesett. Méghozzá úgy, hogy estében a szegény em­ber kalapjának a karimájából is lekanyarított egy jókora darabot. Kicsi híja volt, hogy nem a fülét nyisszantotta le. Erre aztán alaposan megijedt a szegény ember. Riadalma múltá­val pedig megértette, hogy a leg­­bölcsebb, amit tehet, hogy meg­békél a sarlóval. Úgy is lett. Aztán még sok-sok éven át sarlóval aratta a búzáját nemcsak ő, hanem most már a többi bodrogközi szegény ember is. Ctm/IGO­ ,u Kis állatlexikon írta: Milena Lukesová­ és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos BÍBIC A réten jön egy gyerek. * - Viévitt! - visít a bíbic, s földre lapulnak fiókái -őket már látni sem lehet. A gyerek közeleg. - Kiévitt! - kiált a bíbic, és sebesülést tettet. Űzi őt a gyerek, de a bíbicet nem fogja meg. S a fiókák is biztonságban vannak . BÍBIC Európában szinte mindenütt honos. A vi­zenyős területeket kedveli. Rovarokkal és növénymagokkal táplálkozik. Fészkét se­kély gödröcskébe rakja. Októberben Észak-Afrikába költözik. Hangja: éles, panaszos ,,kiévitt, viévitt“. KISS DÉNES CSILLAG­PILLÉR Kristály-pille puha hó, csillagszárnyon utazó. Libegő, lebegő, pihe-mintás levegő. Hó pilléje, zúzmara, csipketáncból szőtt ruha. Téli idő szempillája, ég-föld pislog így magára, ide nézve, oda nézve, ezüst-sűrű hóesésben. Találd ki! 1. Melyik két irodalmi mű címe jut eszedbe a képekről? 2. Kik a szerzők? 3. Melyik évben írták? „a“1. „b“ 1. 2. 2. 3. 3. A kitöltött szelvényt levelezőlapra ragasztva küldjétek be. II. A KIS GÖNCÖL A türelmes szemlélő derült, holdtalan éjszakán a Göncölsze­­kértől jobbra fent, fényesebb csil­lagokban viszonylag szegény te­rületen, könnyen megtalálhatja a Göncölszekér égi „mását", a Kis Göncölt. Nevét nyilvánvaló­an a Göncölszekérhez való ha­sonlósága miatt kapta. Igaz, ki­sebb csillagkép és csillagai is hal­ványabbak, ismerete a földi tájé­kozódás szempontjából mégis fontosabb volt, mint a Göncölsze­­kéré. A Kis Göncöl ugyanis az égi pólushoz legközelebbi csillagkép és legfényesebb csillaga majdnem pontosan egybeesik az égbolt északi pólusával, ezzel mintegy mutatva számunkra az északi irányt, bárhol is álljunk az északi féltekén. Éppen ezért nevezhették el ezt a csillagot Sarkcsillagnak vagy Ég köldökének, de hívták még Göncöl térítőjének, Bába matullájának, Furucsillagnak is. A világot leíró ősi magyar míto­szokban az égboltot hatalmas sá­tornak képzelték, melyet egy óriási oszlop vagy fa tart; ezt hívták Égigérő fának, Világfának, Világ­oszlopnak, Tetejetlen fának, Hol­das-Napos fának, melynek csúcsa lényegében nem más mint a Sark­csillag, míg lent egészen a Föld közepébe nyúlik. Ennek a hiede­lemnek még ma is fellelhető nyo­mait őrzik a díszes faragású Szé­kely kapuk, amelyek fő oszlopait faragott vagy rézből készült gömb­bel díszítették - a Sarkcsillagot jelképezve. A Sarkcsillag azonban nem ma­rad örökké a „pólus őre". Az égi pólus ugyanis nem más, mint az a pont, ahol a Föld tengelye lát­szólag döfi az égboltot. A Föld tengelye pedig olyan különös mozgást végez a térben, hogy ez a pont 26 000 év alatt egy nagy kört ír le az égbolton. Ezt a moz­gást a búgócsiga pörgéséhez le­hetne hasonlítani, amikor is nem csak forog, hanem kúpszerű moz­gást is végez a hajtókar, vagyis a tengely. Éppen ezért kb. 12 000 év múlva a nyári égbolt legszebb és legfényesebb csillaga, a VEGA, lesz a „sarkcsillag". Ezt követően 14 000 évnek kell majd eltelnie, hogy újra a Sarkcsillag legyen a pólus közelében. Erről a csillagról még sok más érdekes dolog is elmondható. Át­mérője majdnem százszor na­gyobb mint a Napé, távolsága pe­dig 466 fényév. 1 fényév közel 10 billió kilométer. Halandó ember számára szinte elképzelhetetlenül nagy ez a távolság. Ha a Sarkcsil­lagról szeretnénk megfigyelni a mi Napunkat, akkor a legnagyobb távcsövekre len­ne szükségünk, hogy egyáltalán észrevegyük. A csillagkép hivatalos elneve­zése is kifejezi a Göncölszekér­hez való hason­lóságát, mivel Kis Medvének hívják. (A Gön­cölszekér a Nagy Medve). Régi magyar elneve­zés kevés ma­a­radt fenn erről csillagképről, de mint érdekes­séget megemlít­hetjük, hogy hív­ták Göncölmásá­­nak, Göncöl ko­szorújának, Göncöl láncá­nak is. BÖDŐK ZSIGMOND : Sarkcsillag KÉT VERSENY A nemesócsai (Zemianska Ok­a) Petőfi Sándor Pionír­csapat tagjai a téli szünidőben sem tétlenkedtek. Minden raj megtartotta a decemberi foglalkozást. Kiemelném a 8 a osztályosok kezdeményezését: meghívták néhány volt iskolatársukat, akik most középiskolákban tanulnak. Sza­­lay Ilona rajelnök bevezetője után a vendégdiákok röviden beszéltek jelenlegi iskolájukról, tapasztalataikról, majd válaszoltak a nyolcadikosok kérdéseire. A csapattanács ismét megszervezte a hagyományos közlekedési vetélkedőt és a karácsonyi asztalitenisz baj­nokságot. A közlekedési versenyben háromtagú csapatok képviselték az egyes rajokat; az első helyen a 8. b osztá­lyosok - Csinger Gábor, Németh Ferenc, Ruszten Csaba - végeztek, a második és a harmadik helyen a 8. a (Czirók Attila, Keszegh Imre, Kartai Ervin), illetve az 5. a (Soós Alfréd, Vargha Zoltán, Rott Frigyes) végzett. Az asztalite­nisz verseny győztese Ledeczky Sándor (8. b) lett, máso­dik Keszegh Imre (8. a), harmadik Szenthe Károly (8. b). Ravasz Ödön SZÍNES ÓRÁK Több, tartalmas és kellemes szórakozást ígérő program várta a somorjai (Samorín) pionírházban a helyi és a kör­nyékbeli iskolák pionírcsapatainak tagjait a téli szünidőben is. Látványos volt a Télapó és a Hókirálynő felvonulása. A színes menet érkezését a nagymagyari (Zlaté Klasy), az illésházi (Novy Zivot) és a szarvas (Rohovce) csapatok harsonásai jelezték. Ugyancsak vidám hangulatban zajlott le a fenyőfa­­ünnepély, melyet kis kulturális műsorral gazdagítottak a szarvai Klement Gottwald­ és a régi (Lehnice) Petőfi Sándor Pionírcsapat tagjai. Ezután rajzfilmeket vetítettek a jelenlévőknek. Kertész Lídia MEGFEJTÉS A január 7-i számunkban közölt Szólások-mesébe rejtve című feladat megoldása: Egy fecske nem csinál nyarat: Idegen tollakkal ékeskedik. Könyvjutalomban része­sülnek: Nagy Ildikó, 5. oszt., Mulyad (Mul­a) és Bendik Barbara, 3. oszt. Lontó (Lontov). ÚJ SZÓ 18 1983.1.21.

Next