Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1983. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-19 / 33. szám
fl ■ |I « ■ ■ I fl i ■ I_ I 11 IMt n % CSICSAY ALAJOS A naplopó hangya Hangyáéknál Hangyabolyban nagy volt a sürgés-forgás. Tette mindenki a maga dolgát. Ki morzsát cipelt, ki pedig bábot. Ezer hangyának ezerfelé vitt az útja. Csak egyetlen egy akadt köztük, aki semmivel sem törődött, csak önmagával. Ő ugyan nem futkos napestig a fű között - gondolta -, görnyedni nehéz terhek alatt, inkább kifekszik sütkérezni egy útilapura. Eszébe jutott ugyan, hogy mit tanult a hangyaiskolában a hangyaszorgalomról. És azért egy cseppet birizgálta a lelkiismeret. De aztán szépen hanyattfeküdt az útilapun, mind a nyolc lábát keresztbe tette, csápjait meg a feje alá, hogy minél kényelmesebb legyen a pihenés. A szemét is behunyta. Ne is lássa, miként vonszolják kicsi társai az ilyenolyan törmelékeket Hangyabolyba. - Buta népség az én rokonságom. Kapzsik, harácsolok - mondta önmagának. Hanem nem sokáig volt nyugodalma a lusta hangyának. Előbb a futrinkák vették észre. Rá is ripakodtak a maguk módján: nem szégyelli magát a hangya létére, a nyár kellős közepén semmittevéssel tölteni az időt. A zsizsik is zsörtölődött, a darázs is dünnyögött, de legjobban a méhecskék háborodtak fel. - Még ilyen pimaszságot! Este a katicabogár melléje kuporodott, azt gondolván, hogy egy szép tanmesével észre téríti a züllött kis rovart. - Tudom, tudom. A tücskökről meg a hangyáról akarsz nekem duruzsolni - hárította el magától a kedves ajánlatot. - Itt ni, itt jön ki a könyökömön. - Igen? Hát vedd tudomásul te naplopó, hogy rosszabb vagy, mint az egyszeri tücsök. Mert az legalább muzsikált egész nyáron át, hogy gyönyörűség volt hallgatni, de te mit csinálsz? - Napot lopok - ült fel hirtelen a kishangya. - Úgy ahogy mondod barátom, napot lopok. Hát erre aztán igazán nem volt mit válaszolni. Katalinka szárnyat bontott és elröppent egy jobb társaság után. A hangya pedig megvakarta kemény fejebúbját, s azt mondta magában: Valóban. Mi lenne, ha ellopnám az égről a Napot? Akkor lenne ám nagy csodálkozás. A világ legnagyobb zsákmányával állítanék be Hangyabolyba! Álmélkodhatnának az én nyüzsgő testvéreim. Olyan tettet hajtanék végre, amilyet még egyetlen hangya sem. S ahogy kigondolta, úgy is tett. Felkerekedett nyomban és szedte az irháját napnyugat felé, hogy mire a Napocska földet ér, akkorra ő is ott legyen. Nem is volt hiábavaló a futása, mert napnyugtakor éppen napnyugatra ért. Alig hunyta be szempilláit a Napocska, hangyánk nekiveselkedett és - hórukk! - görgetni kezdte az alvó napkorongot. Senki sem vetett rá ügyet, csak a szentjánosbogarak. Ők sem többre, csak egy pillanatra. - Ki tekereg ott a homokban éjnek éjszakáján? Világítsál rá Jankó! - szólt az öreg jánosbogár a fiának. - Valami galacsinhajtó bogár - válaszolt Jankó gyerekemmel-ámmal. - Hm. Ez nem sokkal különb, mint én vagyok - mondta magában elégedetten hangyácska, miközben megállt egy szusszanásra. Alig valamivel hajnal előtt ért haza. Annyi ereje már nem volt, hogy begurítsa a Napot Hangyabolyba. Gondolta, inkább fellármázza a testvéreit, hogy segítsenek, de előbb lássanak csodát. Hanem mikor a hangyák meglátták mit tett a testvérük, éktelen jajgatásba kezdtek. Mi lesz velünk, mi lesz velünk, nem fog sütni többé a Napocska - sírják. E gondolattól bizony megijedt maga a Naplopó is. Ekkor röpült arra két boglárkalepke. Szárnyuka emelték a Napot és felillesztették szépen a keleti égre. Éppen idejében. A Naplopó hangyát meg a testőrök a hangyakirály elé vitték. Az meg a vád hallatán egyenesen a börtönbe záratta. Már úgy volt, hogy le is nyakazzák a nagy bűnöst, hiába ígért fűt-fát, szalmaszálat, nem hitt neki senki sem. Mire maga a Napocska járt közbe a hangyabíráknál. - Engedjétek szabadon! Majd én szemmel tartom, s ha nem dolgozik ezután sem, hát érje el a végzete! A Napot e világon minden élőlény szavahihetőnek tartja, így a hangyák is. - Ügyeljen csak ő a haszontalan testvérre! S ha hiszitek, ha nem, azóta a Naplopó hangyácska megjavult. Éppen úgy dolgozik, mint sokezer kis társa. KIS ÁLLATLEXIKON Irta: Milena Lukesová és Bohumil Ríha; fordította: Kulcsár Ferenc; rajz: Varga Lajos UHU - Rikácsoló népség, ne ébresszetek fel, nekem nappal aludnom kell! - parancsolja meg az uhu a köréje gyűlt madaraknak. - És te éjjel nyugton hagysz-e minket? Csoda, hogy tegnap szét nem téptél. Éppen csak hogy megmenekülhettem - kiáltozik a varjú száraz hangon. - Én vagyok az éj királya - szól az uhu nagyzolón. - De napközben csak madár vagy, mint mi gúnyolódik a varjú vére, és megcsipkedi a csőrével. UHU A legnagyobb európai bagoly. A napjárta, világos erdőket kedveli. Fészkét sziklaüregekbe, falomladékokra, faodvakba rakja. Kettő-négy tojásán a tojó harmincöt napig kotlik. Az uhu éjjel madarakra, kisebb emlősállatokra, békákra, kígyókra, rovarokra vadászik. Hangja: mély, rövid „uhu"; fészkénél éles ,,kvet, kvek“-szerű hangot is hallat. I [UNK] [UNK] I Dénes György öreg fa öreg fa odván bagoly huhog, öreg fa lombja hajlik, susog, öreg fa ága makkot terem, pulya-makk szunnyad édesdeden. Szunnyad a tölgy is, hallgatag áll, éjjeli holdfény zeng, muzsikál, körül az erdő hajlik, inog öreg fa odván bagoly huhog. c Q [UNK]) Vb’ © Vers a csillagban Olvassátok össze a csillagban elhelyezett betűket meghatározott sorrendben, és Petőfi Sándor egyik versének címét kapjátok eredményül. Megfejtésül a vers címét küldjétek be. POSTALÁDÁNKBÓL Tíz nap csillagnézőben Nemrégiben nagy élményben volt részem, tíz napot tölthettem el Ógyallán (Hurbanovo), a csillagászati táborban. A nappali előadások, melyeken a tudományok kútjából meríthettünk, jobban megviseltek bennünket, mint az éjszakai észlelések. Ezeken az észleléseken különböző bolygókat és csillagokat vettünk szemügyre. A bolygók olyan csodás képet adtak magukról a távcsőben, amilyet nehezen képzelhet el az, aki ilyet még nem látott. Nem sok idő jutott alvásra, így nem nagyon tudtuk kipihenni magunkat. Mégis, mintha csoda történt volna, senki sem áhítozott pihenésre. Legszebb estéink a planetáriumban voltak. Nincs annál szebb, mint amikor az ember egy kényelmes fotelban ülve a mennyezetre függesztheti tekintetét, ahol az egész égboltot láthatja. Ilyenkor nem árt, ha a fülünket is hegyezzük és odafigyelünk az oktató szavaira, melyek magyarázatot adnak az egyes csillagképek különböző tulajdonságairól. Remélem, jövőre ugyanígy tölthetek el néhány napot a nyári szünidőből. Varga Tibor Hamuban sült pogácsa helyett palacsinta Az öcsém hatéves, eszes gyerek: tud számolni, ismeri a betűket, rengeteg verset tud magyarul, szlovákul, az orosz és a német nyelvre is felfigyelt már. Nem olyan régen furcsát határozott. Úgy döntött, hogy világkörüli útra megy. Egy táskába beletette a meséskönyvét, néhány autót, egy literes üvegbe 2 deci forró vizet töltött. Bizonyára azért nem hideg vizet, mert tudja, ha meleg van, akkor nem ihat hideg vizet, még megbetegedne. És azért csak 2 decit, hogy ne legyen nehéz. Megkérte édesanyámat, hogy ebédre palacsintát csináljon neki, és csomagoljon egyet az útra is, mert ha nincsen hamuban sült pogácsa, akkor jó lesz a palacsinta is. A szekrényéből előhalászott két játékórát, hogy tudja, hány óra van. Azért vett elő két órát, mert ha véletlenül megáll az egyik, akkor ott a másik. Logikus nem? Ezzel el is készült volna, de eszébe jutott, hogy az az egy palacsinta kevés lesz. Ezért tett magának egy sajtot is. Felvette az új rövidnadrágját, fehér ingét, fehér zokniját, szandálját. Elhatározta, hogy nem a határok felé megy, mert nincs útlevele, és még visszaküldenék. Azt is mondta, hogy az ennivalóját az első fa alatt fogja elfogyasztani, amellyel találkozik majd. Lakótelepen lakunk, ahol fát nem nagyon látunk, ezért sokat kell szegénynek mennie, míg megeheti a palacsintáját, a sajtot. Elköszönt tőlünk. Elindult az ajtó felé. Sajnos, nem tudott kimenni, mert nem volt kulcsa. Kinyitottam az ajtót, de még ekkor sem indulhatott el, mert a huzat erősebb volt nála. Megkért, hogy segítsek neki. Nem tagadtam meg kérését, segítettem. Megnyomta a liftgombot, várt egy kicsit. Hirtelen visszafordult, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani. Mondtam, hogy nincs kedvem világ körüli útra menni. Szomorúan nézett rám, majd úgy döntött, hogy az indulás idejét elhalasztja másnap reggelre. Megpróbált mentegetőzni. Azt mondta, hogy nagyon meleg van, és fáradt is, fáradtan pedig nem vág neki a nagy útnak. Elbeszélgettünk egy kicsit. Dicsekedett, hogy az ő nevét több nyelven meg tudja mondani, és ha iskolába fog járni, akkor nyelveket is fog tanulni. Litomericzky Erika Megfejtés Az augusztus 5-i számunkban közölt feladatnak többféle megoldása lehetséges. Egy a sok közül: a második sorba 16 és 7 írandó, a harmadikba pedig 5 és 7. Nyertesek: Bölcs Árpád, Baka, Marosi Eleonóra, Gúta (Kolárovo), Bugár Attila, Felsővámos (Horné Myto), Kertész Éva és György, Felsőszeli (Horné Saliby), Hlavnya Erika, Tergenye (Sikenica). fl ■ 19 ■ ■flfl ■ II 1 fl 1983. Vili. 1 ÚJi 18