Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 51. szám

I­I I­I ■ H­ét hegyen, hét tengeren túl, a kerek erdő szélén élt egyszer egy szegényember a feleségével meg három fiával. A szegényember télen-nyá­­ron az erdőben dolgozott. Haj­nalban indult el otthonról, és ké­ső este ért haza fáradtan. Bi­zony, olyankor már nem volt kedve játszani a három fiával. Amikor egyszer aztán a szür­ke felhők fehér palásttal terítet­ték be a földet, a háztetőt, de BÁBA MIHÁLY még a fák ágait is, a szegényem­ber korábban tért haza. - Édesapám, találkozott-e a Télapóval? - kérdezte a legna­gyobb fiú. - Találkoztam bír én - mond­ta az apja. - Éppen a szakállát rázta. Azért esett a hó. - Mérges volt? - kérdezte a középső fiú. - Egy kicsit. Biztosan rossz fát tettetek a tűzre. - Most már nem is jön el hoz­zánk? - kíváncsiskodott a legki­sebb­ tett - Ugyan, minek jönne? - né­körül a szegényember. - Még egy vendégszékünk sincs­ is - Hát azért hozhatna nekünk szépen csillogó fenyőfát - mondta a három fiú szinte egyszerre. - Majd megkérdezem tőle, hogy van-e szándékában erre jönni. -Mikor kérdezi meg, édes­apám? - érdeklődött a legki­sebb. - Amikor találkozom vele. Ettől kezdve valahányszor ha­zatért, a három fiú rögtön azt kérdezte, találkozott-e a Télapó­ ü jl JU Mr val. És el is szontyolodtak, ami­kor meghallották, hogy nem, még nem találkoztak vele. Teltek­­múltak a napok. A földet, a ház­tetőt, az ágakat még vastagabb hótakaró borította. Amikor köze­ledett a karácsony, a sze­gényasszony így szólt a sze­gényemberhez: - Nagyon várják ám a gyere­kek a Télapót. Egész nap csak azt lesik. És most még szorgal­masabbak, mint régen. Fát ha­sogatnak, tüzet gyújtanak, havat lapátolnak. Nem kell őket mun­kára biztatni. - Már beszéltem a Télapóval - mosolyodon el a szegényem­ber, amikor fiai megint vallatóra fogták. - Holnap lesz a napja, hogy este ellátogat hozzánk. Úgy is történt. Alighogy lám­pát gyújtottak, csengőcsilinge­­lésre lett figyelmes a három fiú. Ugyan ki járhat erre? - néztek egymásra. De mielőtt válaszol­hattak volna, már meghallották édesapjuk kopogását, az ajtó előtt csizmájáról verte le a havat. Aztán ismét csilingelt a csengő, egyre halkabban, míg csak el nem némult. Ám ekkor kinyílt az ajtó, és belépett édesapjuk. Mo­soly sugárzott arcáról. - Találkozott édesapám a Télapóval? - kérdezte a három fiú. - Éppen itt járt a csengés ezüstszánkójával. Sietett na­gyon, ezért csak a ház elé tette le... -... a fenyőfát - kiáltotta a három fiú egyszerre. - Úgy bizony - bólintott a sze­gényember. A három fiú kirohant, de a pit­varajtóban meg is torpantak. A ház előtt, a keskeny kis úton, ahonnan eltakarították a havat, ott állt a karcsú, magas fenyőfa, amelyre éppen rásütött a hold, és a hópelyhek úgy csillogtak rajta, mintha millió kis gyémánt lett volna. A szegényember meg a sze­gényasszony ott állt a három fia mögött, még soha nem látták őket ilyen boldognak, mint kará­csony előestéjén a szépen csil­logó fenyőfa körül. Időjárásunk változásainak legkézenfekvőbb megnyilvánulásai a felhők. Nemzetközi megállapodás szerint 10 típust különböztetünk meg, ezeken belül pedig több fajt és osztályt. Ez a besorolás magasságuk alapján történik: vannak alacsony szintű felhők (1,5 - 2 km), középmagas felhők (2-6 km) és magas szintű felhők (6-12 km). Ezek a következők: 1. Kumulusz, 2. Kumulonimbusz, 3. Sztratokumulusz, 4. Altosztrátusz, 5. Nimbosztrátusz, 6. Altokumu­­lusz, 7. Cirrusz, 8. Cirrokumulusz, 9. Sztrátusz, 10. Cirrosztrátusz. Legjellegzetesebb alakú a nagy magasságokig tornyosuló humulo­nimbusz, azaz zivatarfelhő. Nagyon heves felfelé irányuló légáramlás következménye, ezért szemünk láttára változik magassága és alakja is. Nyári égboltunk kellemes látványa a népnyelven bárányfelhőknek ismert kumulusz (gomolyfelhő), felhő, amely a jó napsütéses idő velejárója. Ezeket a felhőket „jóidő felhőknek"is nevezik. A nyári napsütésben már kora reggel felmelegszik a talajközelben lévő levegő, amely felemelkedve változatos alakú felhőpamacsokat alakít ki. Csodálatos látványt nyújtanak a leggyakrabban sötétkék hátterű égbolt előtt a hajfürtökhöz vagy tépett fátyolhoz hasonló cirruszfelhők. Alakjuk és kiterjedésük rendkívül változatos. Ez a felhőtípus egyben a legmagasabban előforduló felhőképződményünk. Emiatt ezeket már nem vízcseppecskék, hanem milliárdnyi apró, tűhegyes jégszi­­lánkocska alkotja. Ebből a felhőtípusból könnyen előrelejezhetjük időjárásunk alakulását. Amennyiben kelet felől érkeznek, és viszony­lag nagy sebességgel vonultak át égboltunkon, csaknem bizonyosra vehetjük, hogy időjárásunk rosszabbra fordul. Ezek a felhők ugyanis a páratelt és többnyire hideg frontok előhírnökei. Ha tehát ilyen felhőket látunk és a már leírt módon mozognak, akkor nagyjából 24 óra elteltével csapadékos, hűvösebb idő köszönt ránk. Ellenben ha fodros szerkezetűek, milliónyi hullámos hajfürthöz hasonlítanak, akkor hűvösebb, de csapadékmentes időszak­­ következik. Érdemes tehát figyelemmel k­övetni ezeket a felhőket, hiszen jó prognózisra adnak alkalmat. BÖDÖK ZSIGMOND IMAm­ifim Lőrincz János felvétele ■ M SARKADY SÁNDOR Felsüt a csillag Felsüt a csillag, Hold is előjön, Jégcsapok égnek Karcsú fenyőkön. Kései szán fut, Porzik a porhó - Jégrögös úton Villog a patkó. Cinke szeméről Foszlik az álom; Csenget a csengő: Itt a karácsony! Jó hír Csöndes az éj, csak a Hó hull -Hirtelen halk harang Kondul: Hópihe, hallod-e, Hullongj, Kis harang, nagy harang, Ujjongj! Napkelet csillaga Földön: Fénylik a béke a Földön! WEÖRES SÁNDOR Női a dér Női a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz­szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék­eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze Holdban. Fagyott cinkék helyébe Lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék. VILLANYGYERTYÁK Peti meg akarja gyújtani a kará­csonyfa gyertyáit. Igen ám, de ehhez a négy vezeték közül me­lyiknek a dugóját kell a konnek­torba dugnia? MEGFEJTÉS A december 8-i számunk­ban közölt feladatok megfej­tése: hat darab hal; 1 - d, 2 - a, 3 - c, 4 - b. Nyertesek: Szabó László, Rozsnyó (Roznava); Gróf Rozália, Ki­rályrév (Král'ov Brod); Ke­resztúri Rozália, Kürt (Stre­­kov); Varga Mária, Dobóca (Dubovec); Fucsko László, Ipolyság (Dahy). (Nagy László felvétele) A ZENELEJEGYZÉS KEZDETEI: a betű- és számkotta Kisiskolás korunkban társaimmal nagyon kedveltünk egy mulatsá­gos játékot. Sorbaálltunk vagy körbeültünk, és valaki a szomszédja fülébe súgott valamit, s azt a szót, néha rövid mondatot kellett továbbsúgni. Bármennyire figyeltünk, sohasem érkezett vissza épségben a „feladóhoz“ az eredeti szöveg. Mire odakerült, a sok „elhallás“ következtében átalakult, gyakran igen tréfás változattá... Valószínűleg hasonló okok miatt igyekeznek a népdalgyűjtők a legszebb dallamváltozatokat lejegyezni, megörökíteni, nem bízva további sorsukat a szájhagyományra. A népdalgyűjtő jegyzetfüzettel a zsebében és hangrögzítő eszközzel - magnetofonnal, korábban fonográffal - felfegyverkezve járja az eldugott kis falvakat, ahol az idős emberek ajkán még élnek a régi dalok. Az elröpülő szó, dallam papírra, szalagra kerül, örökre megmarad az utókornak. Ma is születnek új dallamok, és a régiek ma is változnak, átalakulnak olykor, szájról szájra vándorolva. De sok szép, már-már elfeledett dalt éppen a korábbi gyűjtésekből ismerünk, azokból tanultuk meg újra. Akkor élő a népdal, ha örömükben, bánatukban éneklik az emberek, s nemcsak könyvtárak polcain vaskos kötetekbe lejegyezve alussza álmát.­­ De mióta van hangjegyírás? Az írástudók, elsősorban papok és diákok,­nagyon régen keresik a dallamok lejegyzésének, pontos rögzítésének módját. A zene leírásához jeleket kellett találniuk. Először a betűkkel kísérleteztek. Magasabbra, mélyebbre írták a hangokat jelölő, egymást követő betűket, így a dallam irányát viszonylag pontosan tudták jelezni, kevésbé a hangok időtartamát. Ez a kottaírás Keleten született, ott, ahol a másik érdekes kísérlet is: a számkotta! Rájöttek arra az emberek, hogy a lépcsőzetesen emelkedő szám­sor hasonlatos a lépcsőzetesen emelkedő dallamsorhoz. Csak társí­tani kell a kettőt! Ezzel a hangok egyik fő tulajdonságát, a magasságot már sikerült írásban kifejezni, a másik fontos jellemzőt, az időtartamot apró pontocskák jelezték a számok mellett. tát! Távoli országokban, például Kínában, ma is használják a szám­ot­BALÁZS ÁRPÁD Még jó, hogy ez a téglafal csak rajzban létezik, a való­ságban föl se lehetne húzni! Hacsak a mester be nem szer­zi a hiányzó téglákat. Vajon hány darabot kell vásárolnia ahhoz, hogy a falon ne legyen lyuk? Segíts neki és számold össze helyette! Gondolkodom, tehát... 1989. XI* 2; Új szó 18

Next