Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-18 / 270. szám, hétfő
1991. NOVEMBER 18. MEGÉRI AZ ARÁT Párját ritkító kiállításra készül Rimaszombat a SlowComputer külföldi érdekeltségű Kft. jóvoltából. Az előzetes információk szerint a rendezvény jó alkalmat szolgáltat arra is, hogy a számítógépes szakemberek, üzletemberek, menedzserek és nem utolsósorban a reklámszakma iránt érdeklődők is betekintést nyerhetnek abba, amit jelenleg még csak a hozzánk képest fejlett nyugaton láthatnak és tapasztalhatnak. Kiderült, országos érdeklődésre számot tartó kiállítás van készülőben, hisz már a cseh országrészek számítógépes szakemberei is szép számban érdeklődtek, illetve jelezték részvételüket. A november 19-20-ai bemutatkozó kiállításról dr. Kiss Ernő, a Kft. ügyvezető igazgatója tájékoztatott részletesebben. • Miben lesz más ez a többi számítógépes kiállításnál és mi az, ami várhatóan távolról is idevonzza a szakembereket? - A magyar-amerikai Micro Age Computer-M Technology Center közös vállalattal való szoros együttműködésünknek köszönhetően több érdekes dolog kerül itt bemutatásra. A hardware-eszközökön túl olyan programcsomagokat, vagyis softwareket is ajánlunk, melyek önmagukban is korszakalkotó előrelépést jelentenek a hazai felhasználóknak. Közülük megemlíthetem a Green Line térábrázolás rendszert, melynek programcsomagja előnyösen használható a városrendezésnél, a környezetvédelemben, az elektromos, víz- és gázvezetékek feltérképezésénél, a bűnüldözésben és másutt. Bizonyára sokakat érdekel majd a Plexeus adatfeldolgozó rendszer is, mely főleg írásbeli dokumentumok kezelését segíti, és ott használható előnyösen, ahol nyomtatványok nyomonkövetésére, illetve az ügyintézés stádiumának megállapításáról van szó. Az elméletben egy kicsit járatosak bizonyára ismerik a Xeus terminál rendszert és lehet, hallottak már a szintén bemutatásra kerülő Informix 4GL elnevezésű adatbáziskezelőről, melynek felhasználásával íródott a bemutatásra kerülő ökonómiai programcsomag is. Ami esetleg a szerkesztőségeket is érdekelheti és a délvidéken érdeklődésre tarthat számot, az a HUNFONT magyar betűkészlet az MS WINDOWS 3.0 alatt futó programokhoz, melynek segítségével a számítógép magyar szöveget is képes feldolgozni. Ugyancsak újdonság a PORIS fantázianévre hallgató információs rendszer, amelyet Csehszlovákiában itt mutatnak be először. • Hallhatnánk erről egy kicsit bővebben is? - Ez a reklámszakmában nyithat nálunk is új korszakot. Lényege, hogy segítségével nagyvárosok forgalmas helyein, főutcáin elhelyezett számítógépvezérlésű monitorokról az utca emberének, tehát bárkinek több világnyelven is megjelennek azok az információk, melyeket a kínálatból kiválaszt magának. Ennek hazánkban mi vagyunk az elindítói és megvalósítói, s már a jövő év első negyedében mintegy száz darab ilyen számítógépet helyezünk el az ország különböző pontjain. Akinek nálunk bérelt képernyőhelye lesz, az bármikor változtathat hirdetésén és mi 48 órán belül garantáljuk a szórást az ország egész területén. Azt hiszem, ez óriási előrelépés lesz. • Egyesek azt rebesegetik, hogy próbára teszik az önök által szuperbiztosnak vélt antivírusprogramot. Mit szól ön ehhez? Állunk elébe, sőt örülünk neki. Elárulhatom, hogy aki túljut a TOP GUARD antivírusrendszeren, az értékes díjat kap a cégünktől, annál is inkább, mert ezt a rendszert mi határkőnek tartjuk a számítógépes vírusvédelemben. • Bár az árakról még nem beszéltünk, úgy tudom, a software sehol nem olcsó a világban, tehát az önök által kínált programcsomagoknak is bizonyára megvan az ára. Szerintünk aki a minőségre törekszik, az e téren is igyekszik felkutatni a legjobbat, és nem sokallja majd az általunk kért árakat. Ebben a szakmában van egy elv, miszerint ,,nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó dolgokat vásároljunk", s ezt már sokan a magukévá tették. POLGÁRI LÁSZLÓ l ÚJSZÓ: „Jómagam és munkatársaim azzal a reménnyel jöttünk erre a konferenciára, hogy régióvezető kollégáimmal együtt kormányaink együttműködésére alapozva regionálisan megteremtsük a feltételrendszerét annak, hogy történelmi hagyományaink szellemében a mai korszerű feltételek között az európai fejlődési pályára együtt léphessünk" - mondta a múlt hét végén megtartott konferencia egyik magyarországi résztvevője, dr. Gyulai Gábor, címzetes államtitkár, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye közigazgatási megbízottja. A közel 130 szakember részvételével megrendezett tanácskozás egyebek között leszögezte: e régiókban a történelem során mindig kölcsönös tiszteletben, jól együttműködve éltek különböző nemzetek fiai, miért lenne ez másképpen ma, amikor az interregionális együttműködés jelentősége itt is felértékelődik. Tudomásul kell vennünk - hangzott el -,hogy egy régió, de még egy ország belső piaca is szűk, és számos tényező korlátozza, de ha 4—5 régió lép fel együtt, akkor bővül a piac, összeadódnak az előnyök és vonzásuk a nyugati tőke számára is megsokszorozódik. Rámutattak arra is, hogy Kelet-Szlovákia e térségének, továbbá Észak-Magyarországnak valamint Dél-Lengyelországnak nyugat felől és saját kormányaik felől nézve is volt egy hátrányuk, mégpedig az, hogy nagyon keletre esnek. A konferencia szerint ezek a régiók ezt a hátrányukat most előnnyé fordíthatják, mert a befektetőket és kereskedőket egyre inkább érdekli e térség felvállalható tranzit szerepe. Ugyanakkor a szomszédos régiók sajátos pénzügyi-kereskedelmi „központot" is kialakíthatnak. Az előadók a „közös terv közös lehetőség" egyes részleteit is felvillantották. Ladislav Smaržík például a Kelet-szlovákiai Vasmű részvénytársaságnak a szabadkereskedelmi zóna kialakítására és bővítésére vonatkozó kérdéseket vázolta. Ugyancsak a kölcsönös gazdasági együttműködés, árucsere megkönnyítésének szükségességéről szólt Szergej Ivanovics Usztyics, az ungvári területi államigazgatási szerv vezetőhelyettese. Joachim Ehrich az USA-ból az amerikai középvállalkozók tapasztalatairól számolt be. Václav Havel köztársasági elnök is ellátogatott a konferenciára, s rövid beszédet intézett a résztvevőkhöz. - Úgy gondolom, nagyon hasznos ez a konferencia, mert olyan korban élünk, amelyben nő, egyre jelentősebb a régiók együttműködésének szerepe. A posztkommunista országok politikusai gyakran emlegetik az Európába való visszatérést. Nos ezt a visszatérést nem geográfiai mozgásként kell értelmezni. Európát nekünk itt kell megtalálnunk, itt kell építenünk, ahol élünk. Itt kell felújítani az európai kultúra és civilizáció olyan alapértékeit, mint az emberi jogok tiszteletben tartása, vagy amilyen az igazi emberi társadalom, a demokrácia, a politikai pluralizmus, a pluralista elveken alapuló gazdasági hatékonyság. Számunkra az Európába vezető út egyik része éppen a regionális együttműködés. Václav Havel kifejtette azt is, hogy szerinte nekünk nem a határok építésével, hanem az államhatárok felnyitásával, áthidalásával kell jövőnket európai szintűvé alakítani. (gazdag) A RÉGIÓK ÖSSZEFOGÁSÁVAL EURÓPÁBA NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS NAGYMIHÁLYBAN (Munkatársunktól) A Nemzetközi Kapcsolatok Szlovákiai Minisztériuma, a stratégiai tervezés kormánybizottsága, a prágai Közgazdasági Főiskola, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola, a Nagymihályi Járási Hivatal és a területi fejlesztés valamint regionális politika kérdéseivel foglalkozó REGIKON szervezet kétnapos tanácskozásra hívták össze a regionális gazdasági együttműködésben legjártasabb szakembereket, továbbá Észak-Magyarország, Dél-Lengyelország és Kárpátukrajna közigazgatási képviselőit, közgazdászait, legismertebb vállalkozóit azzal a céllal, hogy közösen vitassák meg a több szempontból is vörös sorsú szomszédos régiók további együttműködésének kérdéseit. MINISZTERI SZEMLE NÁDSZEGEN Bartakovics István (MKDM) képviselő, az SZNT környezetvédelmi bizottságának tagja Nádszeg meglátogatására invitálta Ivan Tirpákot, a Szlovák Köztársaság környezetvédelmi miniszterét. - Miért? - tettük fel neki a kérdést. - A községben sok gond van, s ezek elsősorban a környezetvédelemmel függenek össze. A falut övező erdőket kiirtották, de a község központja sem volt épp vonzó. Néhány évvel ezelőtt megkezdték a falu szívének kialakítását, de a kassza kimerült. A víz- és a gázvezeték építése is az anyagiak hiánya miatt állt le, és e téren kilátástalan a helyzet. Kötelességemnek tartottam, hogy a miniszter urat meghívjam, a helyszínen győződjön meg arról, amiről a község vezetői már tájékoztatták őt. Bízom benne, ha látni fogja az elhanyagolt és sürgető problémákat, ha nem is azonnal, de a közeljövőben javasol majd megoldást. A lakók és én is ezt várom az első nádszegi miniszteri látogatástól. D. T. VISSZHANG VISSZA AZ OSI NEVET! A meglepődés, megrökönyödés és felháborodás vegyes érzelmeivel olvastam végig az „illetékesek" határozatát városunk névhasználatáról. Sajnos, ránk maradtak a múltból az ilyen „illetékes bizottságok", mint szamárra a fül. Az Új Szó október 24-én megjelent „Mégsem Gúta?" című írásban viszont néhány tárgyi tévedéssel találkoztam. Szívesen helyesbítenék. Többek között elsősorban azt, hogy a Gúta elnevezés évszázadokig használatban volt. Városunk 1268-ban Villa Guta néven az esztergomi érsekség birtokaként van említve. Villa Guta a Kárpát-medence középkori szellemi központjának hivatalos meghatározása, nem pedig a félanalfabetizmus (esetleg elírás) terméke, mint például Gutta vagy Kolárovo. Az ékezet elmaradásának egyedüli oka az, hogy abban az időben latinul, latin írásmóddal írták a helységneveket. Ezért volt 1267-ben Dunaradvány Radowan néven említve, Csúsz Chúz alakban, Apácaszakállas Zakalus, Kolozsnéma Villa Néma, stb. Téves a Szlovák Tudományos Akadémia 1972-ben kiadott Názvy obcí című könyvének azon meghatározása is, amely Gúta hivatalos nevét 1913-től datálja. A Magyarország vármegyéi sorozatban 1907-ben kiadott Komárom vármegye és Komárom szentkirályi város című szakkönyv is következetesen Gúta elnevezést használ. Gúta tehát megalakulásától 1948-ig Gúta volt! Kollár kétségtelenül nagy és elévülhetetlen irodalmi érdemeit tiszteljük és elismerjük, de pánszlávista eszméiért itt, ahol barátságban és megértésben él szlovák és magyar, nem túlságosan rajongunk. Szeretném, ha városunk visszakapná ősi nevét, amelynek nincs sem pánszlávista, sem pánhungarista sugallata, egyszerűen csak Gúta! FEKETE JÁNOS KALEIDOSZKÓP REFLEX A FÜGGETLEN „MI ILLIK-MI NEM ILLIK" A kommunista sajtószervezés bizony alaposan belesulykolta az újságírókba a „mi illik, mi nem illik"-et. A szerkesztőségi vezetők úgy „bevágták" a protokollt, hogy akár, ha legmélyebb álmukból ijesztették is volna fel őket, képesek voltak rang szerinti sorrendben felsorolni a pártelnökség névjegyzékét, véletlenül sem hagyva ki egyetlen titulust sem. Tudták, hány ciceró szélességű és magasságú fénykép dukál az első oldalon Brezsnyevnek, tudták, hogy milyen cikk mellé milyen másik cikket szabad tenni, és még azt is szabályozták, milyen jelzőt mikor illik vagy nem illik alkalmazni. Nagyot változott a világ az utóbbi hétszázharminc nap alatt. A Pravda az SZLKP KB lapjából átalakult független napilappá és úgy tűnik, hogy szerkesztői teljesen elfelejtették a párt újságíróiskoláin tanultakat. Vegyük szemügyre, mit közöl a Pravda az első oldalon november 16-án, ami, ugye, a november 17-iki forradalom előestéje. Mint majdnem minden lap az országban, ezen a napon a független Pravda is vezércikket közöl, és a szerző így kezdi: „Ma hétszázharminc napja robbant ki a Nagy Gyengédbársonyos". Rendben van, évődjön csak Peter Holka, a vezércikkíró, vegye csak gunyorosra a „figurát". Már magában ez sok mindent elárul. Elárulja például, hogy a szerző által áldemokratikusnak minősített rendszerben, ahol - és itt a Pravda vezércikkét idézem - „a Havelek, a Dienstbierek, a Rumlok, a Mikloškók és a Čarnogurskýk klánja uralkodik", ilyen vezércikkek megjelenhetnek ezen a napon egy átmázolt cégtáblájú kommunista újságban. A vezércikk egy szuszra felsorolja a „klán" összes vétkét: a lusztrációs törvényt, az ellenzék elnyomását (!), a munkanélküliséget, de azt is, hogy „nincs miből csizmát, kabátot venni serdülő lányunknak"! Már bocsásson meg a vezércikk szerzője, de nekem ez a „helyzetjelentés" azt a bűnözőt juttatja az eszembe, aki meggyilkolta a szüleit, és a bírósági tárgyaláson azt hozza fel mentségére, hogy apátlan-anyátlan árva lett. Bármelyik újságnak történelmi joga lenne tiltakozni az ország vezetésének módja ellen, a munkanélküliség ellen, a lusztrálás ellen, a csizmátlanság ellen, de egy kommunista lap publicistájának a legkevésbé van erre erkölcsi joga. Most hadd ne részletezzem, hogy miért. Mindez, persze, ízlés kérdése is. A Pravda szerkesztői, persze, még a pártállam évtizedeiben jól megtanulták, hogy aki bírál, az ne csak bíráljon, hanem a megoldás lehetőségére is mutasson rá. így tanította ezt Fojtík elvtárs is, és ehhez tartja magát Peter Holka úr is. És - nem túlságosan burkoltan - rá is mutat a megoldásra. A vezércikk tőszomszédságában háromhasábos interjút közölnek Miroslav Štepánnal, aki arról nevezetes, hogy ő az egyetlen a kommunista párt fordulat előtti legfelső vezetéséből, akit a bíróság felelősségre vont. „Nem akarok passzív szemlélő lenni." Ezt jelenti ki Stépán elvtárs is az interjúban, és ezt a címet kapta az interjú. Az „államfordulatot" elemezve kijelenti, hogy ez csak azért volt lehetséges, mert „a kommunista főszereplők tehetetleneknek bizonyultak, és ehhez még hozzájárult a nemzetközi árulás". Egy ilyen nyilatkozat akár Fidel Castrónak is becsületére válna. Még szerencse, hogy a volt prágai párttitkár jóindulattal van irántunk, és megnyugtat bennünket: „Senkire sem tekintek úgy, mintha vissza akarnék csapni"! Az egykori kommunisták, a Demokratikus Baloldal Pártja egy ideig mindent megtettek azért, hogy a változások után szalonképessé váljanak. A Pravda - úgy tűnik - felhagyott ezzel a gyakorlattal. Mintha ellentámadásba kívánnának lendülni. A kommunista sajtó hagyományait ismerve tudjuk, hogy ebben semmi sem történik véletlenül. No de legyünk jóhiszeműek, és ne beszéljünk hagyományokról, hanem vegyük figyelembe, hogy tegnapelőtt jelent meg egymás mellett a forradalmat elparentáló vezércikk és a stépáninterjú. Tételezzük fel, hogy az utóbbit „olvasófogónak" szánták. A szenzáció miatt. Ugyanis nálunk valóban szenzációnak számít, hogy volt egyszer egy kommunista csúcsfunkcionárius, akit felelősségre vontak. Az azonban mindenképpen tény, hogy a Pravda olvasói negyven évig olyan sajtón nevelkedtek, amelynek szerkesztésében, tördelésében semmi sem történt véletlenül. A vezércikket és az interjút, elhelyezésüket így csak egyféleképpen értékelik: beintett a párt. Zápotocký szavaival élve: Itt az ideje az új harcosok sorakozójának. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5417/91 Kajtár József, 1926. VIII. 10., Bátorkeszi (Dánia) 5418/91 Kakas Sándor, 1915. III. 4., meghalt, Ipolynyék (Kurszk) 5420/91 Kovačovský Ľudovít, 1924. XI. 27., Bazin (Bieloruszk) 5424/91 Keil Michal, 1919. VI. 15., Nagyszombat (Kaukaz) 5425/91 Kónya Lajos, 1922. VII. 13., Chrámec (Nyikolajev) 5420/91 Kukolík Bertalan, 1920. III. 21., meghalt, Trebišovce (Novocserkaszk) 5427/91 Keller, 1894. II. 19., Tornaalmágy, meghalt a SZU-ban 5428/91 Kuchta Ján, 1915. III. 16., meghalt, Toporec (Szovjetunió) 5438/91 Kotra Ferenc, 1921. VII. 11., Párkány, (Voronyezs) 5466/91 Kurucz János, 1903. VIII. 1., Szelőce, eltűnt a SZU-ban 5467/91 Kovács Károly, 1925. VI. 10., Muzsla (Kisinyev) 5468/91 Korintuš Štefan, 1914. V. 17., meghalt, Krasznahorkaváralja (Don) 5490/91 Komár László, 1919. VII. 15., Fülek (Szovjetunió) 5491/91 Kotolácsi István, 1916. VIII. 1., Garamkisfalu (Krizani) 5527/91 Kreps Štefan, 1908. VIII. 20., Igló (Poroszko) 5541/91 Reszeli Lajos, 1912. I. 23., Vágtornóc (Kijev) 5542/91 Kovács Ferenc, 1919. IX. 1., Udvard (Kirov) 5543/91 Komár Géza, 1916. VI. 17., Für (Szumi) 5574/91 Keller Irén, Rozsnyó (Szovjetunió) 5595/91 Keresztes János, 1921. VIII. 16., Udvard (Sosgorod) 5594/91 Kádasi András, 1920. X. 1., Ipolyvisk (Szambor) (Folytatjuk)