Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-03 / 53. szám, kedd
A közvélemény természetesnek vette a totalitárius rendszerre emlékeztető helységnevek törlését, s az eredetiek visszaállítását. Problematikusnak, a demokráciával összeegyeztethetetlennek tekintette azonban akkor, amikor e folyamat néhány, többségükben magyarok lakta várost, községet érintett. Ezekben az esetekben mintha a totalitárius hagyaték már nem lenne olyan nyomasztó, s a negyven év előtti adminisztratív döntésre is áldást lehet adni, mintha a demokrácia értékrendje — nemzetiségi ügyekben — csorbultan-fakultan is megjárná. Akadnak szlovákiai politikusok, közéleti személyiségek, publicisták, akik azt remélik: fátylat lehet borítani a nemzetiségek létére, feledtetni lehet jogos kötődésüket a szülőföldhöz. Ennek reményében folytatódik a hangulatkeltés és a valóságtól elrugaszkodott támadások, rágalmazások sora Gúta, Parkan, Köbölkút helységnevek már népszavazással szentesített visszaállítása ellen. A Matica slovenská múlt év végén Párkányban megtartott választmányi ülésén Jozef Márkus elnök „megnyugtatta" Szlovákia közvéleményét, hogy határozott lépéseket tettek a dél-szlovákiai helységnevek tömeges visszaállításának megakadályozásáért. Nos, igyekezetüknek mintha foganatja lenne: újabb akadályok gördülnek a lakosság többsége által kimondott akarat végső szentesítése elé. GUTA REMÉNYKEDIK A komáromi járásbeli Kolárovo a nyelvtörvény elfogadása után az elsők között követelte vissza eredeti nevét. Az 1991. szeptember 19-én és 20-án zajlott népszavazás egyértelmű eredménye, a belügyminisztérium helynévtani bizottságának múlt év novemberében fogant elutasító állásfoglalása után, már hónapok óta a kormány döntésére vár. Harsányi Imrét, Gúta polgármesterét kérdeztük, vannak-e új fejlemények az ügyben, s mit várnak a kormány döntésétől? — A belügyminisztérium helynévtani bizottságának állásfoglalása ellen fellebbeztem a belügyminiszternél. Tapasztaltuk, hogy a miniszternek az egész ügyhöz elutasító a viszonya. Václav Havel köztársasági elnököt — nemrégi látogatásakor — tájékoztattam városunk eredeti nevének visszaállításáról. Örömmel tapasztaltam, hogy ügyünk nem volt számára ismeretlen. A. Nagy László, az SZNT alelnöke, aki a köztársasági elnököt kalauzolta, elmondta vendégünknek és nekünk is, az SZNT Elnöksége foglalkozott a gútai névváltoztatás kérdésével, s feladatul adta a belügyminiszternek, terjessze az ügyet a kormány elé. Kijelentette, van reális esély arra, hogy az ügyben pozitív döntés szülessen. Az elnököt kísérő dr. Miroslav Kusý véleménye is az volt, hogy törvényes keretek közt lezajlott népszavazás döntését nem szabadna a kormánynak érvénytelenítenie, elutasítania. Egyelőre tehát várakozó állásponton van önkormányzatunk. Ha hosszabb idő után sem születik döntés, kérni fogjuk parlamenti képviselőinket, forduljanak interpellációval Ladislav Pittner belügyminiszterhez. A kormány elutasító döntése esetén panasszal fordulunk a köztársasági elnökhöz, sőt — nincs kizárva—, igazunkat nemzetközi szervezeteknél is keresni fogjuk. Korabeli metszet az 16B3-as, törökök elleni párkányi csatáról 1992. március 3. RIPORT - INTERJÚ IÚJSZÓM KÁLVÁRIÁT JÁRJON, KI NEVÉT KÖVETELI VISSZA? GÚTAy PÁRKÁNY, KÖBÖLKÚT««» MÉG EGYSZER: ŠTÚROVO KONTRA PARKAN A Parkan történelmi név visszaköveteléséről, a népszavazásról sokat írt lapunk. Felsorolta az érveket, de az ellenérveket is. Mindkét tábor véleményéből idézett. Bartusz Gyula mérnöknek, a városi önkormányzat képviselőjének a cellulóz- és papírgyárral kapcsolatos egyik riportban tett kijelentése miatt per indítását helyezték kilátásba az Új Szó szerkesztősége ellen. Az 1991. december 12-én közölt — a gyár által kért — helyreigazításra válaszolt Bartusz Gyula: — Jómagam is huszonhét év és négy hónapig voltam a papírgyár dolgozója (nyolcas nyilvántartási számom volt). Egyet-mást tettem a gyárért, amelyet nyugdíjasan is a magaménak érzek. De éppen az utolsó tíz évben, amikor a vezetőség tagja voltam, keserűen tapasztaltam, hogy a legjobb minőségű árunk, a sokféle bitumenes szigetelő lemez a külföldi piacokra nem a gyári nevünk alatt jut el. A nyugatnémet fogyasztók, az egyszerű építkezők, vagy akár a nagy építővállalatok dolgozói, akik darabáruként látják a színes szalagokkal csomagolt tekercseket, mit olvashatnak a címkék szövegében? Sok információt, csak ezeket nem: Made In Czechoslovakia, JCP és Štúrovo. Helyettük a viszonteladó cégek nevével ismerkednek a nyugati fogyasztók. Milyen érdemekről lehet tehát beszélni a Štúrovo név megismertetésével, terjesztésével kapcsolatban a nyugati piacokon? A nyugati cégek fizetnek , s mi lemondunk a nevünkről is. Most, amikor a nagy privatizáció előtt állunk, vagyonjegyeinket sokan a cellulóz- és papírgyárra íratjuk majd, mert meg vagyunk győződve, hogy a legerősebb nyugati versenyben is helyt állunk. Miért kell a nevünkről lemondanunk? Nem bízunk magunkban, vagy már valóban nem lehetünk semmiben szuverének — gyámok neve alatt működhetünk csak? Arról van szó tehát: terjesztik-e a JCP termékei Nyugaton a Štúrovo nevet? Állítom, hogy nem. Sem a gyárnak, sem a városnak nem fog tehát ártani a népszavazáson elfogadott Parkan név használata, hiszen a Štúrovo propagálásával Nyugaton eddig senki nem törődött túlságosan. Állításom lényege mindig is ez volt, s egyúttal érvem is a népszavazás végeredménye mellett. Mindez Bartusz Gyula véleménye. A védjegy a fontos Az érintett helyszínen, a párkányi Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban Mihály Gyula mérnöktől, kereskedelmi igazgatóhelyettestől kérdeztük: Mit jelent külföldön a Štúrovo név, milyen hátrányokkal járna megváltoztatása? — Exporteredményünk a tavalyi évben 800 millió korona körül mozgott. Az állami támogatás, az árkiegyenlítés megszűnése ellenére is, nyereséges volt kivitelünk. Nem adtuk termékeinket áron alul. Más kérdés, hogy különböző indítékok alapján nem kevesen igyekeztek bizonyítani, hogy Štúrovo városnév a döntő. Pedig itt a JCP, a gyár, a márka a legfontosabb. Štúrovo vagy Párkány nem sokat változtat a dolgon. Vannak olyanok vállalatunknál, akik erővel azt akarják, hogy Štúrovo maradjon a város neve, mert a változás önérzetüket, becsületüket sértené. A másik ellenpólus, akik a „csak azért is" álláspontot képviselik. Ezért mondta Bartusz Gyula kolléga is, hogy „ipari prostitúciót űzünk". Ezzel nem érthetek egyet. • Ön szerint mennyire van köztudatban külföldön a JCP védjegy? — Nyilvántartott termelő és szállító vagyunk a nyugat-európai piacon, ami mindenekelőtt Németországot, Spanyolországot és Olaszországot jelenti számunkra. Ez a három terület, ahol otthon vagyunk, ahol jegyeznek bennünket. És nem Štúrovo, Párkány, hanem a JCP jóvoltából. A szigetelő lemezek piaca nagyon speciális terület. Csodálkoznék rajta, ha valaki erről a területről kereskedelmi, üzleti szempontból merne véleményt, egyfajta kritikát mondani. Jómagam 25 éve tanulom, és nem érzem magam professzornak. A német piacon a legerősebb exportőrök vagyunk, s tartjuk helyünket. A nyers fedéllemez a harmadik exporttermékünk. Annak ellenére, hogy tavaly felére csökkent termelésünk ebből a kiviteli cikkből, a német piacra történő szállításaink majdnem kétszeresére emelkedtek. • Ez egyértelműen jó eredmény. •Én nem vagyok elégedett. Viszont lehetséges, hogy a piacon maradásért bizonyos engedményeket kellett tenniük? Például lemondani a védjegyről, s idegen cég csomagolásában exportálni az árut? — A Bitumen-Dachbahnen cégnek, németországi forgalmazónknak, velünk szemben nincs kizárólagos képviseleti joga. De közvetítésével valósítjuk meg szállításainkat Németországba. Mind a 16 millió négyzetméter szigetelő lemez évi mennyiségét gyakorlatilag rajtuk keresztül értékesítjük. Ez a cég saját maga úgy hirdeti jelenlétét a német piacon, hogy neve mellett ott szerepel a JCP is. Ez nekünk elég. Lényeg az, hogy az üzlet menjen, s megfizessenek érte. Örülünk, ha nincsenek felesleges reklamációk, ha megbízható a partner, előre fizet. Számunkra előny, ha raktárunkban veszi meg az árut. A helynévtani bizottság mégsem ajánlja Ez év január közepén a párkányi népszavazás eredményeivel és egyáltalán a névváltoztatás indokoltságával kapcsolatban véleményt mondott az érsekújvári helynévtani bizottság is. Elnökétől, Estera Vetrákovától érdeklődtünk, milyen álláspontra helyezkedett a tanácsadó jellegű bizottság. Ő a Belügyminisztériumnak is megküldött hivatalos állásfoglalásukat mondta el: „ A város nevének megváltoztatásához szükséges törvényes előfeltételeket a párkányiak teljesítették. A bizottság tagjai nem tartották egyértelműen elfogadhatónak a névváltoztatást, mert a város hosszú idő óta gazdasági és idegenforgalmi téren a munkaképes lakosság körében a Štúrovo néven ismert." Ilyen „súlyos" érvek tudatában talán érthetőbb: miért nem ajánlotta a kilenc tagú bizottság (közülük hatan voltak jelen és többségük elutasítóan foglalt állást) a Štúrovo városnevet a történelmi Parkan névvel felcserélni. Ezek után az sem meglepetés, hogy a napokban tárgyalt Gbebe— Köbölkút névváltoztatás ügyére sem adta áldását a bizottság. Itt az eltanácsolás legfőbb indoka az volt, hogy a szlovák nyelv ö magánhangzót nem ismer, ezért a Köbölkút név nyelvileg elfogadhatatlan. A választási bizottság a párkányi népszavazás eredményeit összegezi A NÉPSZAVAZÁS - POLITIKAI AKARAT MEGTESTESÍTŐJE A vitatott kérdéskör kapcsán a legilletékesebbek egyikének, dr. Zászlós Gábornak, a szlovák kormány miniszterelnökhelyettesének a véleményét is kikértük: — A helységnevek visszaállítása és a kétnyelvű névtáblák használata ügyének jogi megítélésekor szerintem három jogszabály — a nyelvtörvény, a községi önkormányzatokról, illetve a területi és közigazgatási felosztásról szóló törvény — rendelkezéseire kell támaszkodnunk. Az utóbb említett törvény 3. paragrafusának 121 bekezdése kimondja, a községek nevének megváltoztatását a Belügyminisztérium javaslatára a kormány dönti el. Ezt a döntést kizárólag az érintett község beleegyezésével hozhatja meg. Arra is törvényadta lehetőséget látok, hogy más színű táblával, más betűtípussal a községek neveit is ki lehet írni a nemzetiségek nyelvén. Az idézett három törvényt nem lehet elszigetelten értelmezni, csakis összefüggéseiben, összességében szabad magyarázni. Én egy demokratikus jogrendben nem tudok mást döntésként elfogadni, mint egy népszavazás eredményét. Hiszen a szavazás az adott község politikai akaratát testesíti meg. • Mikorra várható döntés Gúta ügyében? — A Belügyminisztériumtól függ, mikor terjeszti a kormány elé. Egyelőre ezt nem tette meg. Célravezető lenne, ha a városi képviselőtestület sürgetné az ügyet. A mihamarabbi előterjesztést jómagam is szorgalmazni fogom. • Milyen döntés esedékes? Én hiszem, hogy a kormány pozitívan dönt Gúta ügyében. Derűlátó vagyok, bár a választások közelsége néhány miniszter döntését kedvezőtlenül befolyásolhatja. • Riasztó a Matica slovenská túlfűtött bizonyítási igyekezete: a nyelvtörvényt Dél-Szlovákiában nem tartják be, s a névváltoztatások is jogellenesek. — Amikor a Matica slovenská ilyen dolgokba avatkozik, túllépi a törvény által meghatározott jogkörét. Az is anomália — ez már az Alkotmánybíróság számára ügy —, hogy a Matica bizottságot hozott létre a nyelvtörvény végrehajtásának ellenőrzésére. Pedig neki ehhez, mint kulturális szervezetnek, semmi köze. Arra vannak a bűnüldöző szervek, bíróságok. Ilyen irányú tevékenységével a Matica slovenská kimondottan politikai célokat követ, hangulatot kelt, ellentéteket szít. A nacionalizmusnak teremt táptalajt. Azt is rendellenesnek tartom, hogy a nyelvtörvényt parlamenti bizottság felügyelje. A múlt évben Csehszlovákiában több mint 600 törvényt fogadtunk el, de közülük csak a nyelvtörvény felügyeletére létesítettek parlamenti bizottságot. ÁPRILISBAN VÉGSŐ DÖNTÉS? Tekintettel arra, hogy a Belügyminisztérium az illetékes a névváltoztatások javaslatait a kormány elé terjeszteni, Stanislav Bečica osztályvezetőnél érdeklődtünk, hol tart az ügy: — Figyelembe véve, hogy a minisztérium helynévtani bizottságának Gútával kapcsolatos elutasító döntése miatt egész sor panasz érkezett hozzánk, újra vizsgáljuk a bizottság döntését. A kialakult helyzet kapcsán már korábban határozatot hoztunk, hogy átdolgozzuk a helynévtani bizottságok alapszabályzatát. Ennek munkaváltozatát már lényegében elkészítettük. Javaslatot tettünk, hogy a bizottságban a nemzeti kisebbségek képviselői is jelen legyenek. Vannak azonban törekvések, hogy a bizottság csakis szakemberekből álljon, s kizárólag szakmai szempontból ítélje meg a népszavazások döntéseinek helyességét. Az elbírálási és jóváhagyási folyamat megközelítőleg március végéig eltart. Jómagam reális esélyt látok arra, hogy tárcánk április első felében Gúta és más városok, községek névváltoztatási javaslatait végleges döntésre a kormány elé terjessze.