Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám, kedd

A közvélemény természetesnek vette a totalitárius rendszerre emlékeztető helységnevek törlését, s az eredetiek visszaállítását. Problematikusnak, a demokráciával összeegyeztethetetlennek te­kintette azonban akkor, amikor e folyamat néhány, többségükben magyarok lakta várost, községet érintett. Ezekben az esetekben mintha a totalitárius hagyaték már nem lenne olyan nyomasztó, s a negyven év előtti adminisztratív döntésre is áldást lehet adni, mintha a demokrácia értékrendje — nemzetiségi ügyekben — csorbultan-fa­kultan is megjárná. Akadnak szlovákiai politikusok, közéleti szemé­lyiségek, publicisták, akik azt remélik: fátylat lehet borítani a nemze­tiségek létére, feledtetni lehet jogos kötődésüket a szülőföldhöz. En­nek reményében folytatódik a hangulatkeltés és a valóságtól elru­gaszkodott támadások, rágalmazások sora Gúta, Parkan, Köbölkút helységnevek már népszavazással szentesített visszaállítása ellen. A Matica slovenská múlt év végén Párkányban megtartott választ­mányi ülésén Jozef Márkus elnök „megnyugtatta" Szlovákia közvé­leményét, hogy határozott lépéseket tettek a dél-szlovákiai helység­nevek tömeges visszaállításának megakadályozásáért. Nos, igyeke­zetüknek mintha foganatja lenne: újabb akadályok gördülnek a la­kosság többsége által kimondott akarat végső szentesítése elé. GUTA REMÉNYKEDIK A komáromi járásbeli Kolárovo a nyelvtörvény elfogadása után az elsők között követelte vissza eredeti nevét. Az 1991. szeptember 19-én és 20-án zaj­lott népszavazás egyértelmű eredménye, a belügyminisztérium helynévtani bizottságának múlt év novemberében fogant elutasító állásfoglalása után, már hónapok óta a kormány döntésére vár. Harsányi Imrét, Gúta polgármesterét kérdeztük, vannak-e új fejlemények az ügyben, s mit várnak a kormány döntésétől? — A belügyminisztérium helynévtani bizottságának állásfoglalása ellen fellebbeztem a belügyminiszternél. Tapasztaltuk, hogy a miniszternek az egész ügyhöz elutasító a viszonya. Václav Havel köztársasági elnököt — nemrégi látogatásakor — tájékoztattam városunk eredeti nevének visszaállí­tásáról. Örömmel tapasztaltam, hogy ügyünk nem volt számára ismeretlen. A. Nagy László, az SZNT alelnöke, aki a köztársasági elnököt kalauzolta, el­mondta vendégünknek és nekünk is, az SZNT Elnöksége foglalkozott a gútai névváltoztatás kérdésével, s feladatul adta a belügyminiszternek, terjessze az ügyet a kormány elé. Kijelentette, van reális esély arra, hogy az ügyben pozitív döntés szülessen. Az elnököt kísérő dr. Miroslav Kusý véleménye is az volt, hogy törvényes keretek közt lezajlott népszavazás döntését nem sza­badna a kormánynak érvénytelenítenie, elutasítania. Egyelőre tehát várakozó állásponton van önkormányzatunk. Ha hosszabb idő után sem születik dön­tés, kérni fogjuk parlamenti képviselőinket, forduljanak interpellációval La­dislav Pittner belügyminiszterhez. A kormány elutasító döntése esetén pa­nasszal fordulunk a köztársasági elnökhöz, sőt — nincs kizárva—, igazunkat nemzetközi szervezeteknél is keresni fogjuk. Korabeli metszet az 16B3-as, törökök elleni párkányi csatáról 1992. március 3. RIPORT - INTERJÚ IÚJSZÓM KÁLVÁRIÁT JÁRJON, KI NEVÉT KÖVETELI VISSZA? GÚTAy PÁRKÁNY, KÖBÖLKÚT««» MÉG EGYSZER: ŠTÚROVO KONTRA PARKAN A Parkan történelmi név visszaköveteléséről, a népszavazásról sokat írt lapunk. Felsorolta az érveket, de az ellenérveket is. Mindkét tábor vé­leményéből idézett. Bartusz Gyula mérnöknek, a városi önkormányzat képviselőjének a cellulóz- és papírgyárral kapcsolatos egyik riportban tett kijelentése miatt per indítását helyezték kilátásba az Új Szó szerkesz­tősége ellen. Az 1991. december 12-én közölt — a gyár által kért — hely­reigazításra válaszolt Bartusz Gyula: — Jómagam is huszonhét év és négy hónapig voltam a papírgyár dolgozója (nyolcas nyilvántartási számom volt). Egyet-mást tettem a gyárért, amelyet nyugdíjasan is a magaménak érzek. De éppen az utolsó tíz évben, amikor a vezetőség tagja voltam, keserűen tapasz­taltam, hogy a legjobb minőségű árunk, a sokféle bitumenes szigetelő lemez a külföldi piacokra nem a gyá­ri nevünk alatt jut el. A nyugatnémet fogyasztók, az egyszerű építkezők, vagy akár a nagy építővállalatok dol­gozói, akik darabáruként látják a szí­nes szalagokkal csomagolt teker­cseket, mit olvashatnak a címkék szövegében? Sok információt, csak ezeket nem: Made In Czechoslova­kia, JCP és Štúrovo. Helyettük a vi­szonteladó cégek nevével ismer­kednek a nyugati fogyasztók. Milyen érdemekről lehet tehát be­szélni a Štúrovo név megismerteté­sével, terjesztésével kapcsolatban a nyugati piacokon? A nyugati cégek fizetnek , s mi lemondunk a ne­vünkről is. Most, amikor a nagy pri­vatizáció előtt állunk, vagyonjegye­inket sokan a cellulóz- és papírgyár­ra íratjuk majd, mert meg vagyunk győződve, hogy a legerősebb nyu­gati versenyben is helyt állunk. Miért kell a nevünkről lemondanunk? Nem bízunk magunkban, vagy már valóban nem lehetünk semmiben szuverének — gyámok neve alatt működhetünk csak? Arról van szó tehát: terjesztik-e a JCP termékei Nyugaton a Štúrovo nevet? Állítom, hogy nem. Sem a gyárnak, sem a városnak nem fog tehát ártani a népszavazáson elfo­gadott Parkan név használata, hi­szen a Štúrovo propagálásával Nyu­gaton eddig senki nem törődött túl­ságosan. Állításom lényege mindig is ez volt, s egyúttal érvem is a nép­szavazás végeredménye mellett. Mindez Bartusz Gyula vélemé­nye. A védjegy a fontos Az érintett helyszínen, a párkányi Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papír­gyárban Mihály Gyula mérnöktől, kereskedelmi igazgatóhelyettestől kérdeztük: Mit jelent külföldön a Štú­rovo név, milyen hátrányokkal járna megváltoztatása? — Exporteredményünk a tavalyi évben 800 millió korona körül moz­gott. Az állami támogatás, az árkie­gyenlítés megszűnése ellenére is, nyereséges volt kivitelünk. Nem ad­tuk termékeinket áron alul. Más kér­dés, hogy különböző indítékok alap­ján nem kevesen igyekeztek bizo­nyítani, hogy Štúrovo városnév a döntő. Pedig itt a JCP, a gyár, a már­ka a legfontosabb. Štúrovo vagy Párkány­­ nem sokat változtat a dolgon. Vannak olyanok vállalatunk­nál, akik erővel azt akarják, hogy Štúrovo maradjon a város neve, mert a változás önérzetüket, becsü­letüket sértené. A másik ellenpólus, akik a „csak azért is" álláspontot képviselik. Ezért mondta Bartusz Gyula kolléga is, hogy „ipari prosti­túciót űzünk". Ezzel nem érthetek egyet. • Ön szerint mennyire van köztu­datban külföldön a JCP védjegy? — Nyilvántartott termelő és szállí­tó vagyunk a nyugat-európai pia­con, ami mindenekelőtt Németor­szágot, Spanyolországot és Olasz­országot jelenti számunkra. Ez a há­rom terület, ahol otthon vagyunk, ahol jegyeznek bennünket. És nem Štúrovo, Párkány, hanem a JCP jó­voltából. A szigetelő lemezek piaca nagyon speciális terület. Csodálkoz­nék rajta, ha valaki erről a területről kereskedelmi, üzleti szempontból merne véleményt, egyfajta kritikát mondani. Jómagam 25 éve tanu­lom, és nem érzem magam pro­fesszornak. A német piacon a leg­erősebb exportőrök vagyunk, s tart­juk helyünket. A nyers fedéllemez a harmadik exporttermékünk. Annak ellenére, hogy tavaly felére csökkent termelésünk ebből a kiviteli cikkből, a német piacra történő szállításaink majdnem kétszeresére emelkedtek. • Ez egyértelműen jó eredmény. •­­Én nem vagyok elégedett. Viszont lehetséges, hogy a pi­acon maradásért bizonyos enged­ményeket kellett tenniük? Például le­mondani a védjegyről, s idegen cég csomagolásában exportálni az árut? — A Bitumen-Dachbahnen cég­nek, németországi forgalmazónk­nak, velünk szemben nincs kizáróla­gos képviseleti joga. De közvetítésé­vel valósítjuk meg szállításainkat Németországba. Mind a 16 millió négyzetméter szigetelő lemez évi mennyiségét gyakorlatilag rajtuk ke­resztül értékesítjük. Ez a cég saját maga úgy hirdeti jelenlétét a német piacon, hogy neve mellett ott szere­pel a JCP is. Ez nekünk elég. Lé­nyeg az, hogy az üzlet menjen, s megfizessenek érte. Örülünk, ha nincsenek felesleges reklamációk, ha megbízható a partner, előre fizet. Számunkra előny, ha raktárunkban veszi meg az árut. A helynévtani bizottság mégsem ajánlja Ez év január közepén a párkányi népszavazás eredményeivel és egyáltalán a névváltoztatás indo­koltságával kapcsolatban véle­ményt mondott az érsekújvári hely­névtani bizottság is. Elnökétől, Este­ra Vetrákovától érdeklődtünk, mi­lyen álláspontra helyezkedett a ta­nácsadó jellegű bizottság. Ő a Bel­ügyminisztériumnak is megküldött hivatalos állásfoglalásukat mondta el: „­­ A város nevének megváltoz­tatásához szükséges törvényes elő­feltételeket a párkányiak teljesítet­ték. A bizottság tagjai nem tartották egyértelműen elfogadhatónak a névváltoztatást, mert a város hosszú idő óta gazdasági és idegenforgal­mi téren a munkaképes lakosság kö­rében a Štúrovo néven ismert." Ilyen „súlyos" érvek tudatában ta­lán érthetőbb: miért nem ajánlotta a kilenc tagú bizottság (közülük hatan voltak jelen és többségük elutasító­an foglalt állást) a Štúrovo városne­vet a történelmi Parkan névvel fel­cserélni. Ezek után az sem meglepetés, hogy a napokban tárgyalt Gbeb­e— Köbölkút névváltoztatás ügyére sem adta áldását a bizottság. Itt az elta­nácsolás legfőbb indoka az volt, hogy a szlovák nyelv­­ ö­ magán­hangzót nem ismer, ezért a Köbölkút név nyelvileg elfogadhatatlan. A választási bizottság a párkányi népszavazás eredményeit összegezi A NÉPSZAVAZÁS - POLITIKAI AKARAT MEGTESTESÍTŐJE A vitatott kérdéskör kapcsán a legilletékesebbek egyikének, dr. Zászlós Gábornak, a szlo­vák kormány miniszterelnök­helyettesének a véleményét is kikértük: — A helységnevek visszaállítása és a kétnyelvű névtáblák használata ügyének jogi megítélésekor szerin­tem három jogszabály — a nyelvtör­vény, a községi önkormányzatokról, illetve a területi és közigazgatási fel­osztásról szóló törvény — rendelke­zéseire kell támaszkodnunk. Az utóbb említett törvény 3. paragrafu­sának 121 bekezdése kimondja, a községek nevének megváltoztatá­sát a Belügyminisztérium javaslatá­ra a kormány dönti el. Ezt a döntést kizárólag az érintett község bele­egyezésével hozhatja meg. Arra is törvényadta lehetőséget látok, hogy más színű táblával, más betűtípus­sal a községek neveit is ki lehet írni a nemzetiségek nyelvén. Az idézett három törvényt nem lehet elszigetel­ten értelmezni, csakis összefüggé­seiben, összességében szabad ma­gyarázni. Én egy demokratikus jog­rendben nem tudok mást döntés­ként elfogadni, mint egy népszava­zás eredményét. Hiszen a szavazás az adott község politikai akaratát testesíti meg. • Mikorra várható döntés Gúta ügyében? — A Belügyminisztériumtól függ, mikor terjeszti a kormány elé. Egye­lőre ezt nem tette meg. Célravezető lenne, ha a városi képviselőtestület sürgetné az ügyet. A mihamarabbi előterjesztést jómagam is szorgal­mazni fogom. • Milyen döntés esedékes?­­ Én hiszem, hogy a kormány pozitívan dönt Gúta ügyében. Derű­látó vagyok, bár a választások közel­sége néhány miniszter döntését kedvezőtlenül befolyásolhatja. • Riasztó a Matica slovenská túl­fűtött bizonyítási igyekezete: a nyelv­törvényt Dél-Szlovákiában nem tart­ják be, s a névváltoztatások is jogel­lenesek. — Amikor a Matica slovenská ilyen dolgokba avatkozik, túllépi a törvény által meghatározott jogkö­rét. Az is anomália — ez már az Al­kotmánybíróság számára ügy —, hogy a Matica bizottságot hozott lét­re a nyelvtörvény végrehajtásának ellenőrzésére. Pedig neki ehhez, mint kulturális szervezetnek, semmi köze. Arra vannak a bűnüldöző szer­vek, bíróságok. Ilyen irányú tevé­kenységével a Matica slovenská ki­mondottan politikai célokat követ, hangulatot kelt, ellentéteket szít. A nacionalizmusnak teremt táptalajt. Azt is rendellenesnek tartom, hogy a nyelvtörvényt parlamenti bizottság felügyelje. A múlt évben Csehszlo­vákiában több mint 600 törvényt fo­gadtunk el, de közülük csak a nyelv­törvény felügyeletére létesítettek parlamenti bizottságot. ÁPRILISBAN VÉGSŐ DÖNTÉS? Tekintettel arra, hogy a Belügyminisztérium az illetékes a névváltoztatások javaslatait a kormány elé terjeszteni, Stanislav Bečica osztályvezetőnél ér­deklődtünk, hol tart az ügy: — Figyelembe véve, hogy a minisztérium helynévtani bizottságának Gú­tával kapcsolatos elutasító döntése miatt egész sor panasz érkezett hozzánk, újra vizsgáljuk a bizottság döntését. A kialakult helyzet kapcsán már koráb­ban határozatot hoztunk, hogy átdolgozzuk a helynévtani bizottságok alap­szabályzatát. Ennek munkaváltozatát már lényegében elkészítettük. Javasla­tot tettünk, hogy a bizottságban a nemzeti kisebbségek képviselői is jelen le­gyenek. Vannak azonban törekvések, hogy a bizottság csakis szakem­berekből álljon, s kizárólag szakmai szempontból ítélje meg a népszavazá­sok döntéseinek helyességét. Az elbírálási és jóváhagyási folyamat megkö­zelítőleg március végéig eltart. Jómagam reális esélyt látok arra, hogy tár­cánk április első felében Gúta és más városok, községek névváltoztatási ja­vaslatait végleges döntésre a kormány elé terjessze.

Next