Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1995-01-20 / 16. szám, péntek
1995. január 165. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK KINEK GARÁZSA VAN, KINEK PARKOLÓHELYE SINCS Parkoló: igen vagy nem? Kis- és nagyvárosokban egyaránt egyre nagyobb gondot jelent a parkolás. És nem csupán a belvárosokban, hanem a lakótelepeken is. Az úrvezetők, annak érdekében, hogy a legjobb helyen állítsák le kocsijukat, fittyet hánynak a jómodorra, az alapvető szabályokra, a jószomszédi viszonyra. Azzal védekeznek: parkolni muszáj! Akár a lakóház földszinti ablakai alatt, a ház falához tapadva. És éppen ez bántja a dunaszerdahelyi Rózsaliget utca néhány háztömbjének lakóit. Panaszlevelükben 104 családot érintő igazságtalanságról szólnak. Arról, hogy az eddigi nyilvános parkolón magángarázsok épülnek. Tavaly november 21-én, minden előzetes figyelmeztetés nélkül légkalapáccsal szétverték a nyilvános parkolót A városi hivatalban 25 család nevében benyújtottuk tiltakozásunkat, de hiába. Annyit tudtunk meg, hogy a panaszunk jogos, ám ügyünkben az önkormányzat már nem tehet semmit. A garázshelyek kiutalását az előző városvezetés hagyta jóvá - áll többek között a levélben. A múlt héten szemlét tartottunk a Rózsaliget utcai háztömbök között, s meg is találtuk az épülő garázsokat. Állítólag hat helyet osztottak ki, tehát várható, hogy a négy garázs mellett felépül még kettő. Furcsa, hogy a felelősök kiadták az építkezési engedélyt, hiszen a távfűtésvezeték a garázsok alatt halad. Azt sem értjük, az illetékesek miért engedélyezték, hogy a gyermekjátszótér betonfala beépüljön a garázsokba? Fölöttébb érdekes, hogy az egyik garázs jóval hosszabb a többinél - sorolta az egyik levélíró. Volt, aki kiváltságos személyeket emlegetve adott hangot nemtetszésének, akadt olyan is, aki állította, olyan is építhet, akinek autója sincs. Már csak tömbgarázsok A garázshelyek és a leendő tulajdonosok kiválasztásáról, a lakossági panaszról a Dunaszerdahelyi Városi Hivatalban érdeklődtünk. Farkas Aladár hivatalvezető beszámolt arról, hogy a városi tanács tavaly februárban majd májusban tárgyalt az egyéni garázsépítésről, s jóváhagyta az építészeti osztály által előterjesztett tervezetet. Május 25-én határozat született arról, hogy a parcellákra megköthetők a bérleti szerződések. A város hatáskörébe tartozik a helyszín és a leendő garázstulajdonos kiválasztása. A Körzeti Környezetvédelmi Hivatal, miután megszerezte a szükséges véleményezéseket, 1994. július 7-én kiadta az elhelyezési engedélyeket, a városi önkormányzat viszont határozatot hozott arról, hogy csak az építhet garázst, akinek még nincs, illetve aki ott lakik. Noha a garázsépítés többször napirenden szerepelt, nem akadt egyetlen képviselő, aki ellenezte volna. A tervezettel mindenki egyetértett. Már csak ezért is, mert az autótulajdonosok garázshelyeket követeltek! A városi önkormányzat foglalkozott a lakosok panaszával s döntést hozott: Dunaszerdahelyen nem épül több magángarázs. A parkolást ezentúl tömbgarázsok felépítésével oldják majd meg. Dr. Dömény Tamást, a Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vezetőjét az engedélyezés körülményeiről faggattuk. A Rózsaliget utcai sörgarázs építéséről a városi önkormányzat döntött. Mi, az építkezési törvény értelmében lefolytattuk az eljárást, vagyis megszereztük az engedélyeket a tűzrendészettől, a hálózati tulajdonosoktól, a tisztiorvostól és sorolhatnám. Miután ez megvolt, a városi önkormányzat megköthette a bérleti szerződéseket és kiadhatta az építkezési engedélyeket. Mindezt megelőzően tavaly, június 13-án nyilvános hirdetmény által tudattuk az érintettekkel, hogy eljárás indul a garázsok elhelyezése ügyében. Tizenöt napos fellebbezési idő állt azok rendelkezésére, akik kifogást akartak emelni. Nem lépett senki. Tavaly november végén a városi hivatal nekünk továbbította a lakosok panaszát, amit ugyan tudomásul vettünk, de nem tehettünk semmit. A tervrajzok jóváhagyása után, november 23-án, a garázstulajdonosoknak kiadták az építkezési engedélyeket, s ezzel a mi feladatunk véget ér. Ki mit tud(ott)? A Rózsaliget utca 1371. számú háztömbjének lakói miért csak megkésve tiltakoztak ? -kérdeztük visszatérve a helyszínre. - Az ok egyszerű. Nem tudtunk arról, hogy mi készül ellenünk. Nem is feltételezte senki, hogy a távfűtésvezeték felett építkezni lehet - mondta kihajolva lakásának ablakából az egyik panaszos. - Látszik a vezeték útja, hiszen felette elolvadt a hó -mutatta. Elmondta, a nyilvános parkolót az 1375. sz. háztömb autótulajdonosai is használják, de ezentúl, hat ember miatt, a többiek parkolási lehetőségei leszűkülnek. Már csak azért is, mert érthetően, a tulajdonosok a garázs előtti területre is igényt tartanak majd. Megkérdeztük azt is, vajon tudják-e, kik építenek garázst az ablakuk alatt? Annak ellenére, hogy a városi hivatalban közölték, csak az itt lakó, de garázzsal eddig nem rendelkező lakos építhet, ez esetben, úgy látszik, kivételt tettek. Ugyanis olyan is épít, akinek nem messze már van garázsa, de olyan is, akinek autója sincs. Ennyit az igazságos elosztásról. Többen szóvá tették, hogy tiltakozásuk nyomán megromlott a házban élők békés együttélése. Az építtetők irigységgel vádolják őket, pedig másról van szó. Arról, hogy helyszűke miatt kiszorulnak a nyilvános parkolóhelyről. Arról, hogy a házfalra tapadó autók zavarják a földszinti lakók nyugalmát. Arról, hogy télen az indítás zaja, az ajtócsapkodás behallatszik az alsóbb szinten lévő lakásokba, nyáron a kipufogógázok teszik életüket nehezebbé. Persze, sejtik, nyugalmuk oda van, hiszen négy garázs már majdnem készen áll. Csak azt szeretnék tudni, ki volt az a főokos, aki az ő békés negyedüket szemelte ki garázsépítésre. Vajon megtudják-e? PÉTER VISZONYA A vezeték felett elolvad a hó (Prikler László felvétele) £ ÚJ SZÓL9] i APROPO Isten kegyelméből? Ugyancsak messze kerültünk már a 89-es polgári demokratikus mozgalmak eszméitől. Ezt kellett tudatosítanom ismételten is, amikor egy segédpüspök megáldotta azt a kormányt, amelynek elnöke még nem is olyan régen ugyanúgy „óvott" minket a „barna veszélytől" (ezt akkoriban még a Matica slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt képviselte), mint a másik, fekete vagy bíborszínű veszélytől, a klerikalizmustól, amelyet akkoriban a Čarnogurský-féle Kereszténydemokrata Mozgalom és a papság feltételezett összefogása jelentett. Az állam és az egyház(ak) következetes szétválasztása demokratikus eszméjének megcsúfolását lehet kiérezni a nemrég nyilvánosságra hozott kormányprogram egyes megfogalmazásaiban, így például „a kormány szavatolni fogja az egyházak számára a feltételeket, hogy aktív tevékenységet fejtsenek ki a hazafiságra nevelés terén". Talán nemcsak költői a kérdés: van az egyháznak, egyházaknak hazája? Van Istennek nemzetisége? Ha az egyház hazája Szlovákia, és még Isten is szlováknak született, akkor nekem a kormányprogrammal és a segédpüspök áldásával nincs és nem lehet gondom, mert akkor Mečiar Isten kegyelméből uralkodik. Mindez azonban nem egy elszigetelt, egyedi jelenség. Nemrég amikor a független bírák szervezete tárgyalt a saját problémáiról, érdekvédelméről, a tanácskozásukon részt vevő kormányhivatalnok keményen kioktatta a bírákat: ne foglalkozzanak az emberi jogokkal, ne szervezzenek országos tanácskozásokat, szemináriumokat az emberi jogok bírósági úton történő érvényesíthetőségéről. Inkább a szlovákiai bírák hazafiságáról kellene országos szemináriumot tartani, és ezzel erősíteni a bírák hazafias érzületeit. És ismét megkérdezhetném: a bíráknak döntéshozataluk során az emberi jogokat, törvényeket, nemzetközi emberjogi egyezményeket kell-e tiszteletben tartaniuk, avagy a szerint döntsenek a perben, ki a nagyobb hazafi? Ragályként terjed ez a szemlélet más tárcákban is, így például az oktatásügyi tárca (Slavkovská miniszter asszony szerint) a pedagógusok legfontosabb feladatának a nemzeti büszkeségre, valamint a szlovák államiság tudatosítására való nevelést tekinti. Mindez ugye meglehetősen bonyolult kérdéskör, ha az állampolgárok többsége igazából nem büszke arra az államalakulatra, amelyet a megkérdezésük nélkül, valójában csak két párt, esetleg két pártvezér megállapodása alapján jött létre. Ugyanakkor nehéz elfogadni olyan „nevelési" koncepciót, amely az önálló gondolkodásra nevelés helyett ismét előtérbe helyezné a felülről diktált eszméket, amelyek a 89 előtti „pártunk és kormányunk" jelszavat egyszerűen a „nemzetünk és államiságunk"jelszóval helyettesítenék, főként ha „a nemzetünk és államiságunk" Mečiar hegemóniáját jelentené. FEKETE MARIAN FRICSKA Csak bámulok! Felépült hát a házam. Van benne galéria is. Példás dolgozás. És Janoszty-televízió, hogy nézhessem a parlamenti törvényszületéseket. Mennyi vízfejű törvénybébi! Csak nézek, sőt, bámulok. Az egykori ideiglenes kormány most ellenzéki képviselői mondják a magukét, a még azelőtti kabinet most kormánypárti képviselői meghallgatják. Főleg az új, nemrég még „nem akarunk kormánypárt lenni" párt képviselői hallgatnak. Nem azért persze, mert nincs mit mondaniuk, nincs szókincsük vagy mifene. Nem. Ők tudják, hogy Inteligenti patica! Ez egy nagy igazság, ami pedig ugye regnorum fundamentum. Ők csak ülnek csendben a különböző bizottságaikban, hiszen ők némán is a vox popul. Méghogy oculum pro ocuio et dentem pri dente! Ilyesmiről szó sincs! Horribile dictu! Egyébként is van, aki beszéljen helyettük, aki emlékszik mindenre, hisz mencadem oportet esse memorem. Bizony. Bámuljunk hát báránykáim, legelésszünk csak bégetve! És várjuk egy speciális parlamenti különbizottság létrejöttének megszavazását, amelyik majd megszerkeszti a latin-orosz szótárt. A latint lehetőleg az új oktatásügyi mintára alternatíve... KERTÉSZ GÁBOR Nem tudom, értesült-e már arról kedves olvasóm, hogy ön nem teljes jogú állampolgár? Tessék? Hogy volt már itt egyszer ilyen, nem is olyan rég, de hagyjuk, ez már a múlt? Tévedés! Ez a jövő. A közeljövő. Vagy már a jelen? Slavkovská asszony szerint bizonyára az utóbbi, és ő már csak tudja, elvégre miniszter. Pontosabban oktatásügyi miniszter, és ebben a minőségében nyilatkozta a Republika január 18-iki számában a következőket: „Az alternatív oktatás olyasvalami, ami segíthet a nyelvileg vegyes területeken élő magyar állampolgárainknak. Meggyőződésem, hogy sok magyar nemzetiségű szülő üdvözli ezt a lehetőséget, vagy magyar iskolába íratja a gyermekét, ahol azonban a szlovák nyelvet csak nagy nehézségek árán sajátítja el, mivel ezekben az iskolákban idegen nyelvként tanítják. Ebben az esetben a gyermek sehol sem érvényesül, hacsak nem a vegyes területen, alacsonyabb professziókban. A másik lehetőség alternatív iskolába adni a gyermeket, ahol több tantárgy oktatása szlovák nyelven folyik majd. Ebben az esetben a gyermek tökéletesen elsajátíthatja a szlovák nyelvet és a Szlovák Köztársaság teljes jogú állampolgárává válhat." Ebből logikusan következik, hogy aki történetesen szlovákiai magyarnak született, és alternatív iskola híján nem részesülhetett annak áldásaiban, nem teljes jogú állampolgára a Szlovák Köztársaságnak. És ebből vajon mi következik? Csomagolhatjuk a batyuinkat? Kötelezővé teszik az alternatív oktatást a magyar nemzetiségű felnőtt lakosság számára is? Esetleg csak NAIV (nem alternatív iskolát végzett) felirattal közlekedhetünk az utcán és ezt pecsételik be a személyazonossági igazolványunkba is, a munkaadónak, miheztartás végett? Még mielőtt elhamarkodottan ítélkezne vagy cselekedne az ember, jobban teszi, ha informálódik. Talán csak tévedés az egész, vagy a miniszter asszony meggondolatlanul fogalmazott. Sajnos, a miniszter asszonytól közvetlenül nem kérdezhetek rá az inkriminált passzusra, ő ugyanis magyar újságírónak nem nyilatkozik, még akkor sem, ha az hetente előszobázik nála egy teljes hónapon át. A titkárnője azt tanácsolja, forduljak a miniszter asszony sajtótitkárához. A sajtótitkár házon kívül van, a miniszteri tanácsadóknál próbálkozom. Ők nem érzik magukat kompetensnek az ügyben, egyikük szerint Lýdia Benčová asszonyt, az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjét kellene megkérdeznem. Benčová asszony, miután előadom, mit szeretnék megtudni, az iránt érdeklődik, honnan hívok és ki vagyok egyáltalán. „Én kérem a Szlovák Köztársaság egyszerű polgára vagyok, magyar nemzetiségű és Pozsonyból hívok" - felelem. „Akkor talán nem ismeri eléggé a vegyesen lakott területeken élő magyarokat -mondja ő -, én ugyanis ismerem őket, ott nőttem fel. Azok a magyarok nem teljes jogú állampolgárok, mert nem ismerik az államnyelvet, nem tudnak érvényesülni az egész ország területén." Már elnézést kérek, miért kellene érvényesülniük az egész ország területén? - kérdem, miközben lelki szemeim előtt megjelenik Szlovákia térképe, amelyet széltébenhosszában teljesen betölt egy éppen nem érvényesülő, óriásra nyúlt magyar. Benčová asszony türelmesen elmagyarázza, hogy a magyar időnként meg szokott nősülni és olyankor elhurcolkodik a „vegyes területről". És persze, nem vegyes új lakhelyén képtelen érvényesülni, mert nem bírja tökéletesen az államnyelvet, tehát nem teljes jogú állampolgár. „És tessék mondani, Ján Ľupták teljes jogú állampolgár? Csak azért kérdem, mert nem vagyok benne biztos, hogy makulátlan tökéletességgel bírná az államnyelvet. Lefogadnám, hogy nem tudna hibátlanul leírni egy szlovák tollbamondást, ellentétben velem, akinek magyar iskolái vannak." Benčová asszony nyájasan biztosít, hogy Ľupták úr igenis teljes jogú állampolgár, mivel „szakmailag bárhol tudna érvényesülni". És a magyar kőműves nem tud érvényesülni mindenütt? „Nem, mert nem ismeri a szlovák szakkifejezéseket" - hangzik a magyarázat. A magyar takarítónő sem teljes jogú állampolgár? Még akkor sem, ha szótlanul söpröget, simán, szakterminológia nélkül? Benčová asszony erre már nem válaszol, pedig lenne még pár kérdésem. Teljes avagy csökkent jogú állampolgár az irodalmi szlovákot nem, csak dialektust beszélő, esetleg „alacsonyabb professzióban" működő szlovák nemzetiségű egyén? Igaz-e, hogy újabban már a mennyország kapuja is csak szlovák szóra nyílik? Mindezt már nem kérdezhetem meg, mert Benčová asszony sietve leszögezi, hogy „az, aki nem felel meg a szakmájában, nem teljes jogú állampolgár", majd hozzáteszi: bővebb információért forduljak a miniszter asszonyhoz, levélben. Hát ez nem is rossz. Aki nem felel meg a szakmájában, az nem teljes jogú állampolgár. Ezt kőbe kellene vésni, mint Mózes tette egykoron. Diszkrimináció ugyan, hogy ez csak a magyarokra érvényes, de egyben érthető is. Mert ha mindenkire vonatkozna, Szlovákiában Dunát lehetne rekeszteni a kiskorúsított állampolgárokkal. VOJTEK KATALIN Ú NÉZŐPONT Alternatív állampolgárok