Vasárnap - családi magazin, 1996. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-17 / 11. szám
An fo •»"* Martin Greiner, 1J.1 Ll Ldll egy kerámiagyár tulajdonosa megállapította, hogy Wolfgang unokaöccse és Júlia unokahúga számlái ismét túlmerítettek, erélyes fellépésre szánta el magát. Tudomásukra hozta, hogy többé nem egyenlíti ki az adósságaikat és a hónap végén a villából is ki kell költözniük. Az ajtó hangos robajjal csapódott be mögötte. Wolfgang Greiner a húgára nézett: - Ez egyértelmű volt! Júlia bólintott és habozva jegyezte meg: - Mi lenne, ha Martin bácsival történne valami? Tulajdonképpen mi vagyunk az egyedüli örökösei. Wolfgang meghökkent: Júlia, te arra gondolsz... Nem, ezt verd ki a fejedből! Kit gyanúsítanának mindjárt? Minket. Nem. Ezt nem... Még egyszer beszélnünk kell a nagybácsival, nyugodtan, higgadtan... *** A közelgő járőrkocsiban két rendőr ült. Nem akartak hinni a szemüknek, amikor megpillantották a fiatal erdészt. Vadászpuskáját egy világos hajú férfira fogta, aki szemlátomást megörült a rendőrök jöttének. - Én hívattam magukat - mondta az erdész és a nyakában himbálózó rádiótelefonra mutatott. Az egyik rendőr a helyszínen maradt, a másik követte az erdészt a frissen kivágott fenyőtörzsek között, amelyek belepték az utat. Az egyik fatörzs alatt halott férfi feküdt. A rendőr megállapította, hogy a férfit lelőtték. - Ő Martin Greiner - mondta az erdész. - Az övé ez a darabka erdő. - Maga találta meg? - Igen. Kerültem az erdőben, hogy megjelöljem a fenyők törzsét. Csak ma reggel vágták ki és holnap már szállítani is akarják. Ahogy errefelé közeledtem, egy alakot vettem észre, aki valami fölé hajolt. Megismertem a férfit, Helmut Mohrt. S a földön megláttam a halottat. - Hogyan reagált Mohr úr, amikor meglepte őt? - Egyre azt hajtogatta, hogy a gyilkossághoz semmi köze. Dehát ennek eldöntése az önök dolga. Mindenesetre Helmut Mohr nemrég még társa volt Martin Greinernek. *** Hillmann felügyelő a tisztásnak vette az irányt, ahol a holttestet megtalálták. Már mindenről tájékoztatták és bízott benne, hogy a bűntényre hamar fény derül. JOHANN HOLDEN: Greiner törvénybe ütköző és zavaros üzleti eljárásokkal vádolta társát, úgyhogy minden komolyabb kártalanítás nélkül kidobhatta. S egy férfi, aki évek hosszú során keményen gürcölt, hogy egzisztenciát teremtsen magának, ilyesmit nem tud egykönnyen megemészteni. A felügyelő mindjárt rá is kérdezett. - Természetesen nem örültem neki, amikor Martin kidobott. Maga sem ugrált volna örömében. De embert nem ölnék emiatt, felügyelő úr - válaszolta Mohr. - Dehát mit keresett itt Mohr úr, éppen ma? Engem ide rendeltek, felügyelő úr. Személyesen Martin Greiner rendelt ide. Felhívott, hogy beszélni akar velem. Ragaszkodott hozzá, hogy ezen a helyen találkozzunk, bár nagyon meg lehetett fázva, mert alig értettem a szavát. Ide jöttem, vártam vagy tíz percet, közben járkáltam föl-alá. És aztán megtaláltam. Szinte abban a pillanatban ért ide az erdész úr is. - Figyelmet érdemlő véletlen, nem gondolja, Mohr úr? A felügyelő nem folytatta, mert az egyik rendőr hozta a gyilkos fegyvert. - Az egyik fatörzs mellett feküdt, a moha között - jelentette a rendőr. A felügyelő Mohrra nézett: - Ismerős a fegyver? Mohr egy árnyalattal még sápadtabb lett. - Ez Martin Greiner pisztolya - mondta. - Annak idején együtt vásároltuk, hogy védekezhessünk az esetleges betörők ellen. Martinnak, mármint Greiner úrnak, volt fegyvertartási engedélye. - Eszerint az ön ujjlenyomata is rajta lehet a fegyveren, igaz? Helmut Mohr riadtan mondta: - Lehetséges.... A felügyelő intett az egyik rendőrnek, hogy vezesse el a gyanúsítottat. Helmut Mohr nem ellenkezett. *** Wolfgang Greiner megrendült arccal hallgatta Hillmann felügyelőt, amikor közölte vele, hogy a nagybátyja halott. Le kellett ülnie. - Elnézést, felügyelő úr, ezt egyszerűen nem értem. Hol találták meg Martin bácsit? - A Francia-árok melletti tisztáson - mondta a felügyelő. - Ismeri azt a környéket? - Természetesen. Hiszen az erdő a nagybátyámé. Martin bácsi szerette ezt az erdőt, akárcsak én. És most ő is halott, hát ez szörnyű! Néhány órával ezelőtt még beszéltem vele. - Miről beszéltek a nagybátyjával? - Üzleti ügyekről, felügyelő úr. - Fogalmazhatna kissé pontosabban? - Hát, nem voltunk mindig egy véleményen. Be kell vallanom, hogy sem Júlia, sem én nem tettünk sokat az üzlet érdekében, de... - Ki az a Júlia? - szakította félbe a felügyelő. - A testvérem. Fent van a szobájában. Ha kívánja, lehívom. Júlia Greiner éppen megjelent. Wolfgang elébe ment és kézen fogta. - Júlia, Martin bácsi halott... meggyilkolták! - Hillmann felügyelő, a gyilkossági osztályról. Hát nem borzasztó?! - Ki talált rá és hol? - kérdezte Júlia hidegen. A felügyelő megmondta neki. - Tehát Helmut Mohr ismételte a nevet. - Mindjárt gondolhattuk volna. Beismerte? - Mohr úr azt állítja, hogy a nagybátyjuk hívta a tisztásra. Tud erről valamit? - Ez csak kitaláció, felügyelő úr. Miért lett volna erre szüksége Martin bácsinak? - kérdezte Wolfgang. - Megkérem önöket, hogy holnap jöjjenek be a kapitányságra - mondta a felügyelő és gyorsan elbúcsúzott. A fiatal erdészt még az erdőben találta, aki mindent elmondott Hillmann felügyelőnek, amire még kíváncsi volt. *** Wolfgang Greiner másnap reggel pontosan érkezett. Júlia testvérének még szüksége van egy kis időre, magyarázkodott. A felügyelőnek ez jól is jött, mert egyébként is Wolfgangot szándékozott elsőként szembesíteni Helmut Mohrral. - Miért ölted meg a bácsikámat? - támadt Wolfgang Greiner Mohrra, amikor megpillanatotta. - Ne beszélj hülyeséget! - szólt rá Helmut dühösen. - Nem én tettem. A te bácsikád találkozóra hívott az erdőbe. Hogy minek, azt nem mondta. - Hazudik, felügyelő úr! A bácsika úgy meg volt fázva, hogy alig tudott beszélni. Csak nem gondolja, hogy ilyen állapotban beszélt volna meg találkozót az erdőben? Ő... Wolfgang keze Mohrra mutatott: - ...ő beszélte rá a bácsikát, és nem fordítva. - Azt hiszem, téved, Greiner úr - jegyezte meg Hillmann halkan. - Maga ölte meg a bácsikáját és vitte a tisztáshoz. Már az első találkozásunkkor elárulta magát, amikor a szép fenyőfákról beszélt, amiket kivágtak. Honnan tudta ezt, ha nem volt személyesen a helyszínen? Hiszen csak néhány órával előtte vágták ki a fákat. Ez nagybátyjuk hirtelen elhatározása volt, csak reggel közölte az erdésszel. Ahogy visszaemlékeztem a maga szavaira, egészen bizonyos akartam lenni a dologban, ezért elbeszélgettem a fiatal erdésszel. Biztosított, hogy a nagybátyjuk makkegészséges volt, egyáltalán nem volt megfázva. Maga telefonált elváltoztatott hangon Helmut Mohrnak és hívta a tisztásra. Amikor meglátta a kivágott fákat, sokéves tapasztalat alapján tudhatta, hogy az erdésznek itt kell lennie valahol a közelben, mert meg kell jelölnie a fákat. Nyugodtan kivárhatott, mi történik azok után, amikor a pisztolyt - amin rajta kellett lennie Mohr ujjlenyomatainak - arra használta, hogy megölje a nagybátyját. Mit szól ehhez? Wolfgang Greiner összeroppant. Nem tagadott. Csak keserű sajnálkozást érzett, hogy Júlia ördögi terve szerint cselekedett. Vércse Miklós fordítása KÖNYVESPOLC Tizenkét ösvény Egy élménydús vadászév történetét adja elő ez a könyv, miközben a szerző Magyarország tizenkét vadászterületét barangolja be, úgy, hogy vadászoknak, laikus olvasóknak feledhetetlen élményt nyújt. Az élmény záloga - azon túl, hogy szenvedélyes vadász naplóját olvassuk Ilosvay nyelvezete, leírókészsége, azaz egy elhivatott vadászíró vallomásai, ő maga így vall: „Ölni a lehető legegyszerűbb dolog. Vadászni: szívvel átérzett, bölcsen meggondolt felelősség.” Ilosvay szerint van NAGY VADÁSZ, aki „kapitális agancsokkal, díjra érdemes agyarakkal vagy kocsiderékra való vadhullával tér meg egyegy kirándulásról", és van, aki a hol jártál kérdésre úgy válaszol, hogy közben „ látni kezdi az ember a tájat, hallani a szél járását, a madarak hangját, a csellengő vad mozgását. Érezni kezdi az erdő illatát, nyelvén megpezsdül a forrás vizének jeges tisztasága, csípője táján a tisztások füvének lágyságát érzi, s szeme előtt járnak a váltókon megfigyelt őzek, a fiatal emlével tekergő új malacok, a fák fölött látja a héja barna libbenését, a bokrokból ismerősen rebben az avarszínű császármadár. ” S a következő kérdésre, mit lőttél, így válaszol: „Semmit. Ma csak nézelődtem. ” A műfajt kedvelő olvasó kevés vadászirodalmat kap mostanában. Ilosvay könyve ezért is páratlan élmény. A kötet a Sodalitas és a Madách-Posonium Kiadó gondozásában jelent meg. ILOSVAY FERENC TIZENKÉT ÖSVÉNY Sodalitas MadicM inimum Ilosvay Ferenc: Roncsol László: Válogatott kritikai dolgozatok Roncsol László irodalomkritikái eddig négy kötetben láttak napvilágot. Ezek közül a harmadik megkésve és megcsonkítva, a negyedik csak a rendszerváltás után jelent meg. A Madách-Posonium Kiadó gondozásában megjelent könyv négy kötet 1100 oldalnyi anyagából nyújt válogatást, a szerző minden témaköréből és műfajából felmutatva a legsúlyosabb írásokat. Szülőföldről, anyanyelvről, Bartók-élményről, a szlovákiai magyar irodalom fejlődéséről és jelentős állomásairól-alkotóiról éppúgy találunk benne írásokat, mint például Weöres Sándor költészetéről. A jeles irodalomtörténész és kritikus dolgozatai mindig szellemi izgalmat szereznek az igényes olvasónak. KONCSOL LÁSZLÓ VÁLOGATOTT KRITIKAI DOLGOZATOK JUHÁSZ ÁRPÁD Gúta és környéke a múlt századokban Juhász Árpád: Gúta és környéke a múlt századokban „írásos emlékek legelőször 1268-ban említik Gútát, de korábbi időkből származó utalásokban már szerepel a terület mint olyan, ahol halban gazdag mocsaras tavak fordulnak elő. Kettő közülük Mezeed és Melsuen néven volt ismeretes. Már szláv népelemek is ismerték e tájat a magyar törzsek betelepedése előtt. A honfoglaló törzsek közül a Szemere nemzetség telepedett meg a Vág alsó folyásánál a Zsitva völgyéig. Moor szerint a Mátyusföld és a Csallóköz alsó részét Lél vezér szállta meg, aki a Jenő nevű törzshöz tartozott. Egyes történészek Gúta körzetében a kunok és a kabarok szálláshelyeit feltételezik, akik a honfoglalókkal érkeztek a Kárpát-medencébe. A szájhagyomány - amely Árpád-kori uralkodók idejében kiadott oklevelekre hivatkozik - viszont Tisza melléki jászokat emleget.” Dr. Juhász Árpád helytörténeti munkája Gúta város történelmét írja le az őskortól 1918-ig. A kötet a Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. (y) Kalligram IRODALOM 1996. március 17. \lBSHmap