Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)

2014-07-28 / 172. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 28. Amikor elolvastam Orbán Viktor tusványosi kijelentését, kiesett a kezemből a laptop És most mi lesz? Orbán Viktornak nincse­nek elszólásai. Nem az a rétor ő, aki ne tudná, mit mond. A kilencvenes évek eleji televíziós vitákban ő volt az, aki húszperces parttalan bevezetők után négy mondatban össze­foglalta mondandóját - ezért iS szerettük. LOVÁSZ ATTILA Tusnádfürdőn sem volt tehát elszólás. Baki sem. Orbán Vik­tor még mindig tudja, mit mond. Biztos nem könnyű az ő szóvivőjének lenni, de lássuk be, nem kell az ő megnyilvánu­lásait vasalgatni. Sok minden­kivel ellentétben. Ezért hát ko­molyan vehetjük, ha kijelenti, lejárt a liberális demokráciák kora. Lejárt bizony, mert van ve­­lük sok baj, s a demokratikus in­tézmények, hatalmi ellensúlyok és fékek rendszerében ez a sok baj csak nehezen - értsd: szak­értelemmel - kezelhető. Meg kooperációval, amire a nyugati civilizált társadalom épül. Meg a szabadság is ide tartozik, de azzal is csak baj van. Miért? A liberális demokráciákban van korrupció. Ez így igaz. A diktatúra viszont a korrupció maga. A liberális demokráciá­ban vannak bűnözők, akik sza­badon járkálnak. Ez is igaz, vi­szont relatíve kicsi az elítélt bűntelenek száma és van kor­rekciós lehetőség. A diktatúrá­ban nincs. Annak a fiúnak az életét, akit kiskorúként ítéltek el ’57-ben, s 18. születésnapjá­nak hajnalára a kötelet kapta ajándékba, nem adjuk vissza. Irreverzibilis folyamat a kivég­zés. Meg a liberális demokráci­ákban vannak hangoskodó ki­sebbségi csoportok - mélysze­gények, nemzetiségek, kere­kesszékesek, cigányok. A dikta­túrában nincsenek. Ha lenné­nek, eltakarítják őket. Kit hova. A liberális demokráciákban van munkanélküliség. A dikta­túrákban is van. Csak ott van kötelező munkába járás, munkavégzés csekélyke jelei­a­vel. Ezért aztán a diktatúra egy-két éven belül versenykép­telen és általában szegény. A liberális demokráciában van sajtószabadság, ergo félőrültek és futóbolondok is terjeszthetik a véleményüket, ami nem kel­lemes felismerés. A diktatúrá­ban viszont nem terjeszthetünk semmit, a jót és igazat sem, leg­feljebb pártunk és államunk ideológiáját, előre megírt kot­ták szerint. Ezért hát azt gondolom, hogy Orbán Viktor a liberális demok­ráciák végét hirdetve nem a dik­tatúrák számos változataiból választ alternatívát, hanem va­lami jobbat. Megtette. Olyan si­keres országokat hozott fel ta­nulandó példaként, mint Oroszország. Ahol a nyers­anyag eladásából élnek jól, job­bára kevesen. Meg ahol ÁLLA­MI megrendelésre lőnek le új­ságírót. Meg még Kína is példa. Igen, a magyarországnyi Pe­­kingben hatalmas életszínvo­nal-növekedés tanúi vagyunk. De tudja valaki, hogyan él mondjuk 900 millió ember? Vagy néhány tucat milliónyi ki­sebbség, amelyek létezését sem nagyon emlegetik ma Európá­ban? S ahol a kivégzésnek nincs hírértéke? A legjobb példa még Törökország volt, de hát a kül­honi kisebbségi magyarokra oly érzékeny nemzet-együttműkö­dő Orbán Viktor ne tudná, ho­gyan bántak, bánnak a kurdok­­kal? S hol tart a demokrácia, ha ők az általunk annyira kritizált Unióhoz akarnak, ki tudja, mi­óta felzárkózni? S ahol magnó­­felvételek bizonyítják, hogy ugyanúgy, sőt még inkább lop a kormányfő, mint kelet-európai társai? A liberális demokráci­ákban élő dánok, svédek, néme­tek, hollandok, angolok stb. Orbán szerint annyira rosszul élnek, hogy az ő példájuk nem követendő, sőt, annak, amit csinálnak, vége? Az ott megél­hetést kereső félmillió magyar a vesztébe rohan? Összefoglalva: Tíz éve nem írtam Orbán Viktorról, mert Szlovákiában is van bajunk elég, itt azokról kell „közbe­szélni”. De amikor a tusványosi kijelentést elolvastam, kiesett a kezemből a laptop. Orbán Vik­tornak nincsenek elszólásai. Először érzem úgy, jó lenne, ha lennének. Mert akkor nem kéne a herderi jóslatra gondolnom. Meg arra a három nemzedékre, amelynek életébe mindez kerül. - Vége a liberális demokráciának, Jenő! Nem fuldokolhat ott, ahol akar! Vélemény és háttér 5 KOMMENTÁR Kiböjtölt béremelés SIDÓ H. ZOLTÁN Érdekes felmérést tett közzé az egyik hazai gazdasági lap. Az újság megbízásából a Fo­cus közvélemény-kutató társaság felmérte, vajon a munkavállalók hány százaléka érzé­kelt az elmúlt két évben akár csak szimboli­kus mértékű fizetésemelést. Bár a statiszti­kák szerint az elmúlt két évben átlagosan 2,5 százalékkal nőttek a fizetések Szlovákiában, a meg­kérdezettek 63 százaléka mégis azt válaszolta, egyetlen centtel sem nőtt a javadalmazása. Ezt az ellentmondást nem lehet feloldani azzal, hogy ilyen csekély mértékű béremelést észre sem vesznek, vagy azzal, hogy az embe­rek csípőből, rutinosan panaszkodnak. A megoldás kulcsa inkább ott keresendő, hogy a bérfejlesztés döntően a ma­gasan képzett, főleg egyetemet végzetteket érinti, esetleg a sikerágazatokban ténykedőket. Bár a Szlovák Nemzeti Bank tavaszi prognózisa azt vetíti előre, hogy idén, sőt jövőre és 2016-ban is legalább 2 szá­zalékkal emelkednek a reálbérek, mégsem örülhetünk fel­hőtlenül. Mégpedig azért nem, mert nálunk sok helyütt az a szokás, hogy a béreket az előző év inflációjának mérté­kében növelik. Bökkenő viszont, hogy idén az infláció úgymond elmaradt, s bár sokan nem érzik így, az első fél­évben stagnáltak az árak, ami meglehetősen rossz alkupo­zíciót jelent az év végi bércsaták előtt. Persze nem volna szerencsés, ha a pártok egyszeriben rá­harapnának a témára, és a maguk egyszerű stílusában éles üzeneteket fogalmaznának meg a hazai árakról és bérek­ről, ha „európai munkáért­­ európai béreket!” feliratú óri­ásplakátokkal bombáznák a polgárokat. Az pedig még rosszabb volna, ha átvennék Orbán Viktor magyar kormányfő hétvégi gondolatmenetét, aki a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen az ún. munka alapú társadalomról (miért, még milyen van?) áradozott, hozzá­téve, hogy „nagyjából meg tudjuk mondani, hogy mitől versenyképes egy nemzet, és mitől veszíti el versenyké­pességét. Sokak szerint nem ez a fő kérdés, én is ide tartozom.” Pedig ez a fő kérdés, meg az, hogy milyen az adott ország gazdaságának termelékenysége. Ez utóbbi végképp nem meglepő: a magasabb megtermelt jövede­lemből lehet csak több bért fizetni. Szlovákia termelékenysége meglehetősen magas, a viseg­rádi régióban egyenesen a legmagasabb, viszont a Fico­­kormány éppen a válság idején döntött úgy, hogy alapo­san bekeményít a munka törvénykönyve terén, ami ru­galmatlanná tette a munkaerőpiacot - mindezt 13 száza­lékos munkanélküliség idején. Egyben a hiánylefaragás legegyszerűbb módját választva, érezhetően emelte a vál­lalkozások társasági adóját, ami alaposan visszafogta a cégek béremelési kedvét. Amíg 13% körül mozog az állástalanok aránya, amíg a társaságok jogérvényesítése rendkívül vontatott, amíg nem javul érdemben az ország tőkevonzó képessége, ad­dig meg kell elégednünk a fontolva haladás, azaz az évi 2 százalék körüli átlagos bérfejlesztési ütemmel. Ha a felso­roltakon nem javítunk, akkor a fizetések frontján be kell érnünk a kormány kedvenc kedélyjavító intézkedésével, a minimálbér állandó emelésével. A magyar kormányfő szerint vége a liberális demokráciának és provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis „megöl bennünket" Orbán a bálványosi szabadegyetemen: könnyen lehet, eljön a mi időnk HVG.HU A legfontosabb versenyfutás ma az, hogyan lehet egy olyan államot kitalálni, mely sikeres­sé tesz egy nemzetet - ezt Orbán Viktor magyar kormányfő mondta Tusnádfürdőn, a bál­ványosi szabadegyetemen tar­tott előadásában. Orbán szerint a liberális demokráciának leál­dozott, emellett példaként ho­zott olyan „sztárországokat”, mint Oroszország, India, Kína vagy Törökország. Orbán a civil társadalmat is bírálta, szerinte itt külföldiek által fizetett poli­tikai aktivisták vannak. Alább a rengeteg negatív reakciót kivál­tott beszéd néhány részletét is­mertetjük. Orbán arról is be­szélt, hogy nem osztja az ameri­kai külpolitika irányvonalát, miszerint az emberi jogok ter­jesztése a feladat. Emberi jogi tételek felmondása helyett relá­cióközpontú együttműködé­seket kell kialakítani. Egy más világ jön A 2008-as nagy nyugati pénzügyi válság idején nem volt világos, hogy egy másik világ jön. Jól látjuk, hogy a változá­sok még erőteljesebbek lesznek, mint a 20. század változásai. Versenyfutás zajlik annak az ál­lamnak a megtalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet versenyképessé tenni. Ma a slá­gertéma azon rendszerek meg­értése, amelyek nem liberális demokráciák, nem nyugatiak, mégis sikeresek. Szingapúr, Kí­na, India, Törökország, Orosz­oszág a sztárok Orbán szerint. Ha visszagondolunk arra, mit csináltunk az elmúlt négy év­ben, és mit csinálunk majd a kö­vetkező 4 évben, az értelmezhe­tő innen is - tette hozzá. Ebben az értelemben évtizedekre ver­senyképessé kell tenni magun­kat. A jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartaléka­it. Mára önmagát emészti fel ha­talmas eladósodással, és ez nem fenntartható létezési formája a nyugat-európai társadalmak­nak. Nem érdemes ezt a nem fenntarthatóvá vált modellt kö­vetni - mondta Orbán, aki sze­rint „kötelességünk” szabadon válaszolni arra, hogy mi lesz a jó a következő 20-30 évben. Sze­rinte provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis „megöl bennünket”. A demokrácia Bátran ki kellett mondanunk egy olyan mondatot, ami a li­berális világban szentségtörés­nek hangzott: a demokrácia nem szükségképpen liberális - emelte ki a magyar kormányfő. Munka alapú állam következik Magyarországon. Húsz év kel­lett ahhoz, hogy megfogalmaz­zuk, nem világos, ki fogja megmondani, mikortól sérti valaki a másik szabadságát. Ezt valakinek el kell döntenie, erre viszont senkit nem jelöltünk ki. Erre javasoljuk mi, hogy ne az legyen a társadalom szervező elve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sér­ti, hanem amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal - fejtette ki. Szerinte az elmúlt 20 évben felépült magyar liberális de­mokrácia jó néhány dolgot nem tudott végrehajtani. Pél­dául azt, hogy a kormányoknak munkájukkal a nemzeti érde­keket kell szolgálni. Nem védte meg a liberális magyar állam a közösségi vagyont. Az EU-ban majdnem minden országban magasabb a közösségi vagyon aránya, mint nálunk, így Orbán szerint nem probléma, hogy az állam például most bankot vesz. A civileket bírálta A magyarországi civil világ sajátságos képet mutat a kor­mányfő szerint. A hazai úgyne­vezett civil világban úgy látszik, hogy fizetett politikai aktivisták vannak - hangsúlyozta a ma­gyar kormányfő. Meghatároz­ható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták ők. Befolyást kívánnak gyakorolni a magyar államéletre. Ha újjá akarjuk szervezni az államot, akkor vi­lágossá kell tenni, hogy külföldi érdekeket akarnak ők érvénye­síteni - tette hozzá. Eljön a „mi időnk” Ha a jövőt tapogatjuk, akkor azt kell mondanom, hogy annak lényege, hogy bármi megtör­ténhet, a bármit pedig nehéz definiálni - emelte ki Orbán. Miután bármi megtörténhet, könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk - emelte ki Orbán. Bátor­ságot kívánt a Kárpát-medencei magyaroknak.

Next