Új Szó, 2014. július (67. évfolyam, 150-175. szám)
2014-07-28 / 172. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. JÚLIUS 28. Amikor elolvastam Orbán Viktor tusványosi kijelentését, kiesett a kezemből a laptop És most mi lesz? Orbán Viktornak nincsenek elszólásai. Nem az a rétor ő, aki ne tudná, mit mond. A kilencvenes évek eleji televíziós vitákban ő volt az, aki húszperces parttalan bevezetők után négy mondatban összefoglalta mondandóját - ezért iS szerettük. LOVÁSZ ATTILA Tusnádfürdőn sem volt tehát elszólás. Baki sem. Orbán Viktor még mindig tudja, mit mond. Biztos nem könnyű az ő szóvivőjének lenni, de lássuk be, nem kell az ő megnyilvánulásait vasalgatni. Sok mindenkivel ellentétben. Ezért hát komolyan vehetjük, ha kijelenti, lejárt a liberális demokráciák kora. Lejárt bizony, mert van velük sok baj, s a demokratikus intézmények, hatalmi ellensúlyok és fékek rendszerében ez a sok baj csak nehezen - értsd: szakértelemmel - kezelhető. Meg kooperációval, amire a nyugati civilizált társadalom épül. Meg a szabadság is ide tartozik, de azzal is csak baj van. Miért? A liberális demokráciákban van korrupció. Ez így igaz. A diktatúra viszont a korrupció maga. A liberális demokráciában vannak bűnözők, akik szabadon járkálnak. Ez is igaz, viszont relatíve kicsi az elítélt bűntelenek száma és van korrekciós lehetőség. A diktatúrában nincs. Annak a fiúnak az életét, akit kiskorúként ítéltek el ’57-ben, s 18. születésnapjának hajnalára a kötelet kapta ajándékba, nem adjuk vissza. Irreverzibilis folyamat a kivégzés. Meg a liberális demokráciákban vannak hangoskodó kisebbségi csoportok - mélyszegények, nemzetiségek, kerekesszékesek, cigányok. A diktatúrában nincsenek. Ha lennének, eltakarítják őket. Kit hova. A liberális demokráciákban van munkanélküliség. A diktatúrákban is van. Csak ott van kötelező munkába járás, munkavégzés csekélyke jeleiavel. Ezért aztán a diktatúra egy-két éven belül versenyképtelen és általában szegény. A liberális demokráciában van sajtószabadság, ergo félőrültek és futóbolondok is terjeszthetik a véleményüket, ami nem kellemes felismerés. A diktatúrában viszont nem terjeszthetünk semmit, a jót és igazat sem, legfeljebb pártunk és államunk ideológiáját, előre megírt kották szerint. Ezért hát azt gondolom, hogy Orbán Viktor a liberális demokráciák végét hirdetve nem a diktatúrák számos változataiból választ alternatívát, hanem valami jobbat. Megtette. Olyan sikeres országokat hozott fel tanulandó példaként, mint Oroszország. Ahol a nyersanyag eladásából élnek jól, jobbára kevesen. Meg ahol ÁLLAMI megrendelésre lőnek le újságírót. Meg még Kína is példa. Igen, a magyarországnyi Pekingben hatalmas életszínvonal-növekedés tanúi vagyunk. De tudja valaki, hogyan él mondjuk 900 millió ember? Vagy néhány tucat milliónyi kisebbség, amelyek létezését sem nagyon emlegetik ma Európában? S ahol a kivégzésnek nincs hírértéke? A legjobb példa még Törökország volt, de hát a külhoni kisebbségi magyarokra oly érzékeny nemzet-együttműködő Orbán Viktor ne tudná, hogyan bántak, bánnak a kurdokkal? S hol tart a demokrácia, ha ők az általunk annyira kritizált Unióhoz akarnak, ki tudja, mióta felzárkózni? S ahol magnófelvételek bizonyítják, hogy ugyanúgy, sőt még inkább lop a kormányfő, mint kelet-európai társai? A liberális demokráciákban élő dánok, svédek, németek, hollandok, angolok stb. Orbán szerint annyira rosszul élnek, hogy az ő példájuk nem követendő, sőt, annak, amit csinálnak, vége? Az ott megélhetést kereső félmillió magyar a vesztébe rohan? Összefoglalva: Tíz éve nem írtam Orbán Viktorról, mert Szlovákiában is van bajunk elég, itt azokról kell „közbeszélni”. De amikor a tusványosi kijelentést elolvastam, kiesett a kezemből a laptop. Orbán Viktornak nincsenek elszólásai. Először érzem úgy, jó lenne, ha lennének. Mert akkor nem kéne a herderi jóslatra gondolnom. Meg arra a három nemzedékre, amelynek életébe mindez kerül. - Vége a liberális demokráciának, Jenő! Nem fuldokolhat ott, ahol akar! Vélemény és háttér 5 KOMMENTÁR Kiböjtölt béremelés SIDÓ H. ZOLTÁN Érdekes felmérést tett közzé az egyik hazai gazdasági lap. Az újság megbízásából a Focus közvélemény-kutató társaság felmérte, vajon a munkavállalók hány százaléka érzékelt az elmúlt két évben akár csak szimbolikus mértékű fizetésemelést. Bár a statisztikák szerint az elmúlt két évben átlagosan 2,5 százalékkal nőttek a fizetések Szlovákiában, a megkérdezettek 63 százaléka mégis azt válaszolta, egyetlen centtel sem nőtt a javadalmazása. Ezt az ellentmondást nem lehet feloldani azzal, hogy ilyen csekély mértékű béremelést észre sem vesznek, vagy azzal, hogy az emberek csípőből, rutinosan panaszkodnak. A megoldás kulcsa inkább ott keresendő, hogy a bérfejlesztés döntően a magasan képzett, főleg egyetemet végzetteket érinti, esetleg a sikerágazatokban ténykedőket. Bár a Szlovák Nemzeti Bank tavaszi prognózisa azt vetíti előre, hogy idén, sőt jövőre és 2016-ban is legalább 2 százalékkal emelkednek a reálbérek, mégsem örülhetünk felhőtlenül. Mégpedig azért nem, mert nálunk sok helyütt az a szokás, hogy a béreket az előző év inflációjának mértékében növelik. Bökkenő viszont, hogy idén az infláció úgymond elmaradt, s bár sokan nem érzik így, az első félévben stagnáltak az árak, ami meglehetősen rossz alkupozíciót jelent az év végi bércsaták előtt. Persze nem volna szerencsés, ha a pártok egyszeriben ráharapnának a témára, és a maguk egyszerű stílusában éles üzeneteket fogalmaznának meg a hazai árakról és bérekről, ha „európai munkáért európai béreket!” feliratú óriásplakátokkal bombáznák a polgárokat. Az pedig még rosszabb volna, ha átvennék Orbán Viktor magyar kormányfő hétvégi gondolatmenetét, aki a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen az ún. munka alapú társadalomról (miért, még milyen van?) áradozott, hozzátéve, hogy „nagyjából meg tudjuk mondani, hogy mitől versenyképes egy nemzet, és mitől veszíti el versenyképességét. Sokak szerint nem ez a fő kérdés, én is ide tartozom.” Pedig ez a fő kérdés, meg az, hogy milyen az adott ország gazdaságának termelékenysége. Ez utóbbi végképp nem meglepő: a magasabb megtermelt jövedelemből lehet csak több bért fizetni. Szlovákia termelékenysége meglehetősen magas, a visegrádi régióban egyenesen a legmagasabb, viszont a Ficokormány éppen a válság idején döntött úgy, hogy alaposan bekeményít a munka törvénykönyve terén, ami rugalmatlanná tette a munkaerőpiacot - mindezt 13 százalékos munkanélküliség idején. Egyben a hiánylefaragás legegyszerűbb módját választva, érezhetően emelte a vállalkozások társasági adóját, ami alaposan visszafogta a cégek béremelési kedvét. Amíg 13% körül mozog az állástalanok aránya, amíg a társaságok jogérvényesítése rendkívül vontatott, amíg nem javul érdemben az ország tőkevonzó képessége, addig meg kell elégednünk a fontolva haladás, azaz az évi 2 százalék körüli átlagos bérfejlesztési ütemmel. Ha a felsoroltakon nem javítunk, akkor a fizetések frontján be kell érnünk a kormány kedvenc kedélyjavító intézkedésével, a minimálbér állandó emelésével. A magyar kormányfő szerint vége a liberális demokráciának és provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis „megöl bennünket" Orbán a bálványosi szabadegyetemen: könnyen lehet, eljön a mi időnk HVG.HU A legfontosabb versenyfutás ma az, hogyan lehet egy olyan államot kitalálni, mely sikeressé tesz egy nemzetet - ezt Orbán Viktor magyar kormányfő mondta Tusnádfürdőn, a bálványosi szabadegyetemen tartott előadásában. Orbán szerint a liberális demokráciának leáldozott, emellett példaként hozott olyan „sztárországokat”, mint Oroszország, India, Kína vagy Törökország. Orbán a civil társadalmat is bírálta, szerinte itt külföldiek által fizetett politikai aktivisták vannak. Alább a rengeteg negatív reakciót kiváltott beszéd néhány részletét ismertetjük. Orbán arról is beszélt, hogy nem osztja az amerikai külpolitika irányvonalát, miszerint az emberi jogok terjesztése a feladat. Emberi jogi tételek felmondása helyett relációközpontú együttműködéseket kell kialakítani. Egy más világ jön A 2008-as nagy nyugati pénzügyi válság idején nem volt világos, hogy egy másik világ jön. Jól látjuk, hogy a változások még erőteljesebbek lesznek, mint a 20. század változásai. Versenyfutás zajlik annak az államnak a megtalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet versenyképessé tenni. Ma a slágertéma azon rendszerek megértése, amelyek nem liberális demokráciák, nem nyugatiak, mégis sikeresek. Szingapúr, Kína, India, Törökország, Oroszoszág a sztárok Orbán szerint. Ha visszagondolunk arra, mit csináltunk az elmúlt négy évben, és mit csinálunk majd a következő 4 évben, az értelmezhető innen is - tette hozzá. Ebben az értelemben évtizedekre versenyképessé kell tenni magunkat. A jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartalékait. Mára önmagát emészti fel hatalmas eladósodással, és ez nem fenntartható létezési formája a nyugat-európai társadalmaknak. Nem érdemes ezt a nem fenntarthatóvá vált modellt követni - mondta Orbán, aki szerint „kötelességünk” szabadon válaszolni arra, hogy mi lesz a jó a következő 20-30 évben. Szerinte provincializmus a Nyugat másolása, amin túl kell lépni, ez ugyanis „megöl bennünket”. A demokrácia Bátran ki kellett mondanunk egy olyan mondatot, ami a liberális világban szentségtörésnek hangzott: a demokrácia nem szükségképpen liberális - emelte ki a magyar kormányfő. Munka alapú állam következik Magyarországon. Húsz év kellett ahhoz, hogy megfogalmazzuk, nem világos, ki fogja megmondani, mikortól sérti valaki a másik szabadságát. Ezt valakinek el kell döntenie, erre viszont senkit nem jelöltünk ki. Erre javasoljuk mi, hogy ne az legyen a társadalom szervező elve, hogy mindent szabad, ami más szabadságát nem sérti, hanem amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal - fejtette ki. Szerinte az elmúlt 20 évben felépült magyar liberális demokrácia jó néhány dolgot nem tudott végrehajtani. Például azt, hogy a kormányoknak munkájukkal a nemzeti érdekeket kell szolgálni. Nem védte meg a liberális magyar állam a közösségi vagyont. Az EU-ban majdnem minden országban magasabb a közösségi vagyon aránya, mint nálunk, így Orbán szerint nem probléma, hogy az állam például most bankot vesz. A civileket bírálta A magyarországi civil világ sajátságos képet mutat a kormányfő szerint. A hazai úgynevezett civil világban úgy látszik, hogy fizetett politikai aktivisták vannak - hangsúlyozta a magyar kormányfő. Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták ők. Befolyást kívánnak gyakorolni a magyar államéletre. Ha újjá akarjuk szervezni az államot, akkor világossá kell tenni, hogy külföldi érdekeket akarnak ők érvényesíteni - tette hozzá. Eljön a „mi időnk” Ha a jövőt tapogatjuk, akkor azt kell mondanom, hogy annak lényege, hogy bármi megtörténhet, a bármit pedig nehéz definiálni - emelte ki Orbán. Miután bármi megtörténhet, könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk - emelte ki Orbán. Bátorságot kívánt a Kárpát-medencei magyaroknak.