Új Szó, 2020. március (73. évfolyam, 51-76. szám)

2020-03-28 / 74. szám

2 I Segítséget nyújtanak a haj­léktalanoknak SZALAY HAJNALKA „A jelenlegi helyzet nekünk, átlagembereknek sem könnyű, és mit mondja­nak a hajléktalanok?" - tette fel a kérdést a Vagus Polgári Társulás ügyvezető igazgatója, Alexandra Kérové. A szervezet kilenc éve segíti a fővárosi hajléktalanokat. Pozsony: A koronavírus gyors és láthatatlan terjedésének megaka­dályozása a társadalom peremén élőknél a legnehezebb. Alexandra Kárová, a pozsonyi hajléktalanok­kal foglalkozó Vagus civil szerve­zet ügyvezető igazgatója elmond­ta, a terepmunkára és a Domec nevű nappali melegedőjükre összpon­tosítanak.­­ M­­ost a munkatársaink­kal ezt a két programunkat próbál­juk lefedni, és fontolgatjuk, hogy újra megkérjük az önkénteseinket, segítsenek a reggeli és az ebéd el­készítésében - magyarázta la­punknak Kárová. - Az új, speciális munkafeltételeket követelő hely­zet miatt kénytelenek voltunk úgy módosítani a szolgáltatásainkat, hogy az alkalmazottaink védve le­gyenek, de a lehető legtöbb ember­nek tudjanak segíteni.” Arra a kérdésre, tudnak-e bizto­sítani elég segédeszközt az embe­reknek, az igazgató elmondta, hogy egyelőre sikeresek. „Igyekszünk a lehető legtöbb szájmaszkot, szűrővel ellátott maszkot, fertőtle­nítőszereket beszerezni, nemcsak magunknak, hanem a hajléktala­noknak is. Az ügyfeleinknek igyekszünk kézzel készített masz­kokat is beszerezni, hogy utazhas­sanak tömegközlekedési eszközö­kön és bemehessenek az üzletek­be” — mondja a szervezet megvál­tozott mindennapjairól Kárová. A terepen éppen ezért csak kisebb csomagokat osztanak. „Tájékoz­tató szórólapot, szappant, vizet, ételt és szájmaszkot tartalmazó csomagokat adunk a hajléktala­noknak, emellett folyamatosan ér­deklődünk, mire van még szüksé­gük” - részletezi az igazgató. Hoz­záteszi, akárcsak eddig, terepre napközben és az esti órákban jár­nak a hajléktalanok szükségletei alapján és aszerint, hány munka­társuk érhető el. Sokan érdeklődnek, hogyan szerezhetnék be a segédeszközö­ket. „Az emberek féltik az egész­ségüket, érdekli őket, milyen lehe­tőségeik vannak, hogyan védhetik magukat a betegség ellen. Sok haj­léktalan érdeklődött, hogyan te­hetnének szert keresetre, hogy leg­alább az alapélelmiszereket meg tudják venni maguknak, ugyanis nekik most még nagyobb gondot okoz beszerezni az élelmiszert és az ivóvizet. Ezért osztunk mi is na­ponta kétszer ételt” - mondta az igazgató. „De mit lehet tanácsolni egy olyan embernek, akinek nincs lehetősége, hogy otthon szigetelje el magát? Valakinek, aki nem fér hozzá vízhez, hogy kezet moshas­son, és akinek az egészsége egyéb­ként is rosszabb? Jelenleg az a leg­fontosabb, hogy be tudjuk szerezni nekik a lehető legtöbb szájmasz­kot, hogy bemehessenek a boltba, utazhassanak villamoson, autóbu­szon, és gondoskodnunk kell ele­gendő mennyiségű kézfertőtlení­tőről” - zárta Kárová. 2020. március 28. | www.ujszo.com KÖZELET Dolán Rózsa: Idővel új erőre kaphat a betegség SZALAY HAJNALKA Pozsony: A koronavírus jövőjéről egyelőre megosz­lanak a vélemények. Vannak, akik abban bíznak, mivel egyre növekszik a hőmérsék­let, megszűnik a járvány. Azonban addig is alkalmaz­kodnunk kell az új helyzethez, és ez fokozottan érvényes az egészségügyben dolgozókra. Dolán Rózsa gyerekgyógyász és infektológus mindennapjait nagyban befolyásolta a koronaví­rs­rus. Betegeit adott időpontra hívja be, hogy még a rendelőben se talál­kozzanak. De őket is csak akkor, ha elkerülhetetlen. „A koronavíruson kívül is vannak betegségek, ame­lyekkel foglalkozni kell. Fontos, hogy mielőtt orvoshoz mennénk, telefonon beszéljünk az orvosunk­kal, és legyünk őszinték” - magya­rázta a doktornő. Kiemelte, hogy a krónikus betegségben szenvedők, az asztmások vagy az idősebbek miatt különösen fontos, hogy be­tartsuk az óvintézkedéseket. „Ma­gam is 68 éves vagyok, figyelnem kell magamra. Vannak mestersége­sen előállított anyagok, amelyek erősítik az immunrendszert, de ter­mészetes anyagok is, amelyek ugyanúgy, mint az az influenza­idényben, most is ellenállóbbá te­hetik a szervezetünket. Mivel ví­rusról beszélünk, amely cseppfer­tőzéssel terjed, és amelynek a ned­ves, téli idő kedvez, szintén fontos a gyakori szellőztetés” - mondta Dolán doktornő. A meleg segíthet Minden, amit a vírus jövőbeli vi­selkedéséről mondanak, csak felté­telezés. „Azt gondolom én is, hogy a napfény UV-sugarai megakadá­lyozzák, hogy a vírus tovább éljen a tárgyak felszínén. De erre csak ab­ból tudok következtetni, hogy a töb­bi vírus is így viselkedik. Tehát azt gondolom, idővel javul a helyzet” - véli az infektológus. Akkor mégis mivel magyarázható, hogy a beteg­ség Afrikában is jelen van? „Azo­kon a helyeken, ahol sokan vannak, és hiányoznak az alapvető higiéniai eszközök és szabályok, nem megle­pő, ha felbukkan a vírus - válaszolta arra hivatkozva, hogy ő maga is éve­ket töltött a meleg kontinensen.­­ A marginalizált roma közösségekben vagy a hajléktalanok számára fenn­tartott központokban a megfelelő védőöltözet volna ajánlatos, vala­mint a rendszeres fertőtlenítés. To­vábbá fontos lenne, hogy őket kizá­rólag fiatalok segítsék, olyanok, akiknek nincsenek krónikus beteg­ségeik.” Újabb hullám jöhet Mindezek ismeretében nehéz megjósolni, hogy hogyan alakul a vírus sorsa. „Az is elképzelhető, hogy jön egy második hullám, amely már sokkal kisebb méretű lesz, mi­vel az embereknek kialakul egyfajta ellenálló képességük. Az elmélet szerint az összes fertőzött egyhar­­madának vannak tünetei, mégis elő­fordulhat, hogy szélesebb körben alakul ki ez az ellenálló képesség. Amint azonban a vírus mutálódik, már nem leszünk rá immunisak. Azt gondolom, néhány évig jobban fogunk figyelni az alapdolgokra, aminek köszönhetően ritkábban fordul elő a koronavírus, amint azonban megfeledkezünk az óvin­tézkedésekről, újra felütheti a fejét” - zárta a doktornő. Dolán Rózsa gyerekgyógyász és infektológus (Képarchívum) „Az ember nem tud dolgozni, de a számlákat be kell fizetni” NAGY ROLAND A koronavírus-járvány miatt bevezetett óvintézkedések mindannyiunk életét megne­hezítik, de különösen nehéz helyzetben vannak azok a kisvállalkozók, akik a korláto­zások miatt nem tudják a mun­kájukat végezni. Közéjük tar­tozik Rigó Sándor is, aki zenei klubot üzemeltet Somorján. Mióta van zárva a klub? Éppen két héttel ezelőtt zártam be, amikor Peter Pellegrini a sajtótájé­koztatóján bejelentette, hogy a bá­rok és az éttermek ne legyenek nyit­va. Emlékszem, hogy az első pár nap elég bizonytalan volt, hiszen nem tudtuk pontosan, milyen vendéglá­tóipari egységek működhetnek to­vább, és azt sem, milyen rezsimben. Vannak, akik meg tudták oldani a korlátozott nyitvatartást, például házhoz szállítással, nekem erre per­sze nincs lehetőségem. Azóta otthon van? Igen. Kezdetben ugye arról volt szó, hogy csak két hétig kell bezár­nom, és én ezt tiszteletben is tartot­tam, hiszen tudom, hogy a betegség­nek van egy bizonyos lefolyási ide­je. Ekkor még talán bele sem gon­doltam, hogy ez az egész sokáig el­húzódhat, de ahogy követtem a hí­reket, úgy 4-5 nap után nyilvánva­lóvá vált számomra, hogy itt nem csak 14 napról lesz szó, hanem akár 1 vagy 2 hónapról, esetleg többről. Hogyan éli meg ezt az ember? Egyrészt a bezártságot, másrészt a bizonytalanságot, hogy nem tud­ni, mikor kezdhet újra dolgozni. Őszintén szólva nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni. Az ember nem tud dolgozni, de a számlákat ugyan­úgy be kell fizetni. Nemcsak a klub költségeire gondolok, hanem az ott­honi csekkekre is: villany, víz, gáz, és akkor még arról nem is beszél­tem, hogy a mindennapi szükségle­teket is fedeznünk kell. Azt az egy hónapot az ember még csak-csak megoldja a tartalékokból, de most folyamatosan azon jár az agyam, hogy mi lesz ezután. Én még annyi­val szerencsésebb helyzetben va­gyok, hogy nincsenek állandó al­­kalmazottaim, én vezetem a klubot, de van egy-két részmunkaidős dol­gozóm, akiknek jól jött a fizetéski­egészítés, és most erről nekik is le kell mondaniuk. Őket nagyon saj­nálom. Mennyire teszi tönkre a stressz a hétköznapokat? Hogyan telnek a napjai? Én már nem idegeskedem sokat, elfogadtam a helyzetet. Stressz he­lyett inkább azt mondanám, hogy ürességet érzek. Azzal próbálom el­ütni az időt, hogy lemegyek a klub­ba, és azon gondolkodom, milyen újításokat lenne érdemes bevezetni, ha véget ér ez az egész. De ez a bi­zonytalan helyzet mindentől elveszi a kedvem. Van már valamilyen ötlete, ho­gyan pótolja a bevételkiesést? Eddig nem nagyon jutottam előre. Egyelőre próbáltam összegezni, mi­lyen anyagi károm származik ebből. A leginkább szembetűnő, hogy jó néhány előre eltervezett koncertet és rendezvényt le kellett mondanom. De ez csak az egyik része, más anya­gi károk is vannak. Az előre meg­rendelt áruk közül jó néhánynak le fog járni a szavatossága, ha még hó­napokig zárva leszek. A felütött sö­röshordók pedig csak néhány napig bírják ki, azokat egy az egyben ki kellett dobnom, és ezek nem pár centes kiesést jelentenek. A járvány előtt egy-két hónappal egy nagyobb felújítási projektbe kezdtem, amely­be rengeteg pénzt öltem, és ezzel is le kellett állnom. Azon gondolko­zom, hogy a járvány alatt keresek valamilyen átmeneti munkát, de eb­ben a helyzetben nem könnyű ilyet találni. Minden nap követi a híreket? Igen, és őszintén szólva egy kicsit már elegem is van belőle, mert az ember sokszor összezavarodik a sok egymásnak ellentmondó információ miatt. Nem is csoda, hogy valaki pá­nikolt mert olyan érzésem van, hogy néha a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Itt most a politikusainkra cél­zok. Másrészt pedig látom, hogy egyre több és több a fertőzött, és sen­ki nem tudja megmondani, meddig tarthat a járvány. Ez csak növeli a re­ménytelenséget. Igor Matovic nemrég bejelen­tette, hogy a bevételüktől elesett vállalkozók kérvényezhetnek majd bizonyos mértékű kártérí­tést. Ugyan a részletek még nem ismertek, de már gondolkodik rajta, hogy megpróbálkozik ezzel a lehetőséggel? Olvastam, hogy van ilyen lehető­ség, de nem tudom, hogy megpró­bálom-e. Őszintén szólva én szkep­tikusok vagyok ezzel kapcsolatban. Ugyan azt mondta, hogy azok a nagy cégek, amelyeknek nincs bevételki­esésük, nem kapnak támogatást, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján én nem teljesen hiszek ebben. Szlo­vákiában inkább a befolyásos em­berek szoktak ilyen támogatásokat kapni. Akkor mibe tud kapaszkodni a jövőben? Én csak abban reménykedem, hogy május végére egy picit már javul a helyzet, és az emberek visszatérhet­nek a régi életükhöz. Ha ez az egész még fél évig elhúzódik , azt nem tu­dom, hogyan fogja kibírni az ország. Rigó Sándor klubtulajdonos (A szerző felvétele)

Next