Uj Vilag, 1942 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1942-01-03 / 1. szám

NUEVO MUNDO Diario Húngaro Independiefité DIRECTOR - SZERKESZTI KOLLÁR BÉLA Registro Nációnál de la Propiedad Intelectual No. 104.647. MEGJELENIK HETEN KE^T DÉLAMERIKAI FÜGGETLEN MAGYAR ÚJSÁG II. évfolyam, I. szám. 1942. január 3 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUENOS AIRES, CALLE TUCUMAN 1626 U. T. 358097 Szerencsétlenséget, nyomorúságot örököl az óévtől az uj Fernando Ortiz Echagüe a ,,LA NATION” washingtoni tudósítója az alant következő sorokban foglalja össze az elmúlt esztendő történetét és tanulságait. A kiváló hírlapíró cikkét szó szerint fordításban közöljük. Szerencsétlenséget, nyomorúságot örököl az óévtől az új, s ezt Churchill jóslata szerint 1942 még tetézni fogja.. A vér és árulás eme esztendejében jónéhány jövendölés tévedett s egy ember — Hitler — kudarcot vallott, mint próféta, hisz egy éve, karácsonyi kiáltványában ezeket a szavakat mondotta népének: „1941 történelmünk legnagyobb győzelmét fogja hozni.’* kudarcot vallott ez a jövendölés, de szó szerint teljesült az, amelyet Roosevelt január 6-án, a Kongresszusnak küldött újévi üzenetében mondott, amikor a demokráciák megsegítésére újabb hitel megszavazását kérte: „Ez a segítség nem háborús tett. Ha a diktátorok felkészültek arra, hogy háborút viseljenek ellenünk, bizonyára nem várják meg a mi hadüzenetünket.” December 7-én Japán szörnyű módon erősítette meg az elnök szavait. Vér mindenütt ... és a Németország által elfoglalt területek látszólagos békéje mögött éhség és terror. Megalázva, megkínozva a szerencsétlen Franciaország, s a franciák mellett a belgák, lengyelek, szerbek, görögök, norvégok, hollandusok és mások, pusztulnak el naponta a polgári lakosság rendszeres irtására kiküldött járőrök sortüzétől. A francia forradalom idején a Comité du Salud Publique, félelemtől szorongattatva vérrel öntötte el Párizst Termidor őséig . . . Maga Goebbels is ezt a lelkiállapotot tükrözi, amikor egyik beszédében arra figyelmezteti a német népet, hogy ha elveszti a háborút, az élete olyan pokol lesz, amelymellett elhalványul mindenjelenlegi nyomorúsága. A Reich nélkülözései nagyon kicsinyek a hadsereg által hódított népeké mellett, de egyre növekszenek. 1939 decemberében a háború első karácsonykor a katonák családjai küldtek élelmiszercsomagokat a frontra. 1940-ben, a háború második karácsonyán a katonák voltak azok, aki enni, és innivalót küldtek hozzátartozóiknak; ezen a harmadik karácsonyi ünnepen azonban senki se küld semmit, de a civilek a Führer felhívására a tél kellős közepén *le kell hogy vessék gyapjúholmikat, hogy fölöltöztessék az Oroszországban megfagyó katonákat. A Führer néki elfdhatatlan . . . A demokratikus nemzetek egyesülnek a háborúban és vezetőik sem az új, sem pedig a következő évre nem jövendölnek fényes győzedelmeket. A tengelyhatalmak a Csendes-óceán kártyáját játszották ki, meglepve vele az Egyesült Államokat, amely egy másik tengeren várta a háborút. Emiatt mindeddig a támadó arat diadalokat, bár nagy árat fizet értük. De a legfontosabb, hogy elmúlik ez az esztendő anélkül, hogy Németország „történelme legnagyobb győzelmét aratná”, elmúlik azzal, hogy Brauchitsch tábornokot megfosztják tisztségétől, mert nem teljesült a jövendölés. Az Egyesült Államok, ma nemzet, akárcsak Anglia, méltó ahoz a névhez amelyet visel. December 7-én a támadók egy csapásra megteremtették ennek a népnek az egységét, és tökölték szótárából abeavatkozás-ellenes’’, „elkülönülést pártoló” kifejezéseket! Még a kényelmű Lindbergh is felajánlja szolgálatait hazájának, miután annyiszor tévedett. De az elmúlt esztendő pálmája Oroszországot illeti meg, amiért bebizonyította, hogy Németország nem legyőzhetetlen. Az Angliában élő szabad magyarok Karácsony estéje Egy londoni Reuters távirat szerint az Anglia területén élő magyarok, karácsonykor gyűltek össze első ízben azóta, hogy Magyarország és Nagybritannia között hadiállapot uralkodik. A Magyar Légió karácsonyi vacsorája adott alkalmat az összejövetelre s a jelentés szerint eziránt oly nagy érdeklődés mutatkozott,hogy kicsinynek bizonyult a helység és mintegy kétszáz személy kinnrekedt. Az összegyűlt magyarok megfogadták, hogy a szövetségesek érdekében és eszméiért fognak dolgozni és harcolni. Megjelent 80 olyan magyar is, akik már most is segédszolgálatot teljesítenek, de részt vettek a vacsorán a szabad franciák, az angol és északamerikai hadsereg magyar származású tagjai is. A pestmegyei gazdák „rosszhiszeműen" tartózkodnak a disznóhizlalástól A magyarországi nácibérencek lapja, a ,,Magyarság” egyik novemberi számából vesszük a következő hírt. Pest vármegye közigazgatási bizottságának ülésén vitéz Endre László alispán a nyilasok egyik leghirhedtebb vezére, miután Hitler ...hadvezéri lyingeszérelzengettt dicsőíte ódát további fejtegetései során bejelentette, hogy azok a gazdák, akik rosszhiszeműen nem folytatnak hizlalást, a jövőben ki lesznek zárva a közellátásból és nem kapnak zsirájegyet. Már Pest vármegye közigazgatási bizottsága is kénytelen tudomássul venni a magyar nép ellenállását, kénytelen tudomássul venni, hogy a magyar paraszt nem hajlandó elnyomóit táplálni s inkább nélkülözi maga is, minthogy nácik számára hizlalja disznóit. ? Ismét leszállítják a kenyéradagot Magyarországon és Romániában Németország hadserege, Németország élelmiszerellátása válságban van. A nácivezérek fühérfához kapkodnak, hogy tökéletesnek hitt gépezetük egyre sűrűbben jelentkező hibáit javítgassák: katonákat, élelmiszert, újabb katonákat és újabb élelmiszert követelnek „szövetségeseiktől”. Románia és Magyarország, a két állam jelenlegi vezetői egyidőben tagadták meg, hogy újabb hadseregeket küldjenek az oroszországi német visszavonulás fedezésére, de úgy látszik, annak a nyomásnak, hogy ismét újabb élelmiszerszállítmányokat indítsanak Németország felé, már nem tudtak ellenállni. Az Associated Press közli, hogy Magyarországon január 15-től, Romániában pedig jauár 8-tól újabb kenyér-adag csökkentések életbeléptetését határozták el a hatóságok. A német rádiójelentés nem közli, hogy mindkét ország akár lakossága kétszeresét is bőségesen elláthatnákenyérrel, nem közli, hogy kiért és miért kell koplalnia a magyar és a román népnek. iW&S 1942 meghozza-e a békét? — ez az a kérdés amely Szilveszter éjszakáján bizonyára minden gondolkodó ember agyába beledöbbent, a világ bármely részében élne is. Hiszen a tortális háború valamilyen vonatkozásban, eljutott minden otthonba, s mincsi senki, kinek életét, bármilyen formában, tudatosan,, vagy tudattalanul, de befolyásolná. Erre a kérdésre, mely minden ember kérdése, megkaptuk a választ mind a két oldalról. Churchil az északamerikai törvényhozók előtt jelentette ki, hogy 1942 még csak az átmenet, az előkészítés éve. Mert az igazi háború 1943-ban kezdődik csak, amikor is mindenütt a szövetségesek veszik át a harctereken a kezdeményezést és az események irányítását. De választ kaptunk a kérdésre német részről is, választ, amely teljesen ellentétes azzal a nagyhangú ígérettel, amellyel 1941 kezdődött: ez az esztendő meghozza a döntést, Anglia leverését és az ,„Új rend” kiterjesztését az egész európai kontinensre, de esetleg más kontinensekre is, így elsősorban Délamerikára. Most már egyetlen német vezető se akadt, aki a múlt esztendő ígéretét egy esztendőre legalábbkitolná. Ribentropp feladatául jutott az új német jövendőmondás, s ő már karácsony előtt közlte a német néppel és vazallusaival, hogy ne várjon békét 1942-re, mert a háború még legalább harminc esztendeig tart majd el, mert ennyi időre van szüksége a tengelynek, hogy az egyesült angol-szovjet-amerikai hatalmat megsemmisítse. Ribentropp kijelentése természetesen ép olyan üres hordó, döngetés és népbolondítás, mint amilyen az az ígéret volt, amely 1941 végére a németek teljes győzelmét meghozó békével hitegetett A be nem teljesedett békeigérete és a harmincéves háború lehetősége között szinte a technikus szakember pontos közléseként hat az, amit Churchil mondott: csak 1943-ban leszünk abban a helyzetben katonailag, hogy a kezdeményezést átvehessék és talán évek után, azt a békét biztosítsuk, amelynek kulcsa a nácizmus teljes, gyökeréig való megsemmisítése. Az 1942-ik esztendő tehát még egy olyan háborús év lesz, amelyben a szövetségesek tényleges katonai ereje nem bontakozhat ki maga teljességében és megdönthetetlen fölényével. Ez az új esztendő nem hozza meg tehát a békét, vagy legalább is csak olyan békét hozhatna, amely nem lenne teljes. Churchil közlése sok irányban nyújt felvilágosítást és valóban többet mond, mint egy várva várt terminus lerögzítését. Szól elsősorban azoknak a még mindig igen aktív angol konzervatív köröknek, amelyek nem tértek le a chamberlaini vonalról és amelyek szívesen kötnének akár minden pillanatban békét, ha nem is Hitlerrel, de azzal a német vezérkarral, amelyben máris szövetségest sejtenek, ha mással nem, azokkal a népi törekvésekkel szemben amelyek egy új szociális rendet akarnak megvalósílni a mostani ellenséges országok területén. Ezek számára Churchil kijelentése azt jelenti, hogy nem az a kérdés, kivel kötik meg a békét, hanem, hogy mit jelent ez a béke, s ez nem lehet más, mint a nácizmus teljes megsemmisítése. Ez a közlés felvilágosítást nyújt arra is, hogy a nácizmus teljes megsemmisítése Churchill felfogása szerint csak fegyverrel történhet, a megsemmisítés valóban fizikai megsemmisülést jelenthet csak: a háború mind a gyilkos eszközével el kell pusztítani azt az új német generációt, amelyből 1933 óta a legtudatosabb nevelő munkával kiölték annak a szellemnek minden atomját, amely az embert — emberré teszi. Nem kétséges előttünk; azzal a generációval, amelyet már a nemzeti szocializmnsuá formált ki a maga háborús céljai számára, s amely most korosztályaiban a német hadsereg zömét alkotja, nem lehet, s nem is szabad békét kötni. Ha olyan kegyetlenül hangzik is, el kell fogadnunk az angol célkitűzést: el kell pusztítani azt az új német generációt, amelyet emberré, a békés együttdolgozás katonájává átnevelni nem lehet többé. Ennek a generációnak, amelyet ölésre, rablásra nevelték, a saját mesterségében kell elpusztulnia. Két felfogás áll a háború befejezési módjának kérdésben is egymással szemben. Az egyik felfogás, amelynek elfogadására igen nagy a hajlamosság, minden kis jelből arra köetkeztet, hogy a háborút, amelyet a németek kezdettek el, a németeknek kell be is fejezniük. A fejlődés menete az lenne: előbb egy felülről jövő forradalom, amelyet a régi, tradíciókhoz hű hadvezetőség indít el és szervez meg, s amellyelbékét lehet, s®t békés szövetséget is kell kötni, egy második alulról jövő forradalom kitörésének megakadályozására, vagy ha már kitört, annak leverésére. E felfogás vallói valójában arra számítanak, hogy ez a helyzet már 1942-ben bekövetkezik, sőt arról is terjedtek el már híresztelések, hogy a maga módján forradalmi készségű német vezérkari rebel.