Uj Világ, 1950. december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1950-09-14 / 37. szám
s Erős szél kergeti az esőfelhőket Leningrad felett. A háztetőkről és az utcák juharfáiról még esőcseppek szemerkélnek, de a felszakadozott felhőrétegen keresztül már napsugár ragyog. Az épülő ház homlokzatán az erős férfiak között fiatal lány dolgozik. A szél, mintha csak le akarná taszttani az állványról, de ő, a felhők, a kék ég és az épülő ház gazdája, a békés alkotómunka szimbólumaként biztosan áll helyén. A magasból lejjebb siklik tekintetem és az egyik házfalon táblát pillantok meg: „Béke-utca". Végigsétálok a Béke-utcán és megállapítom magamban, hogy az semmi érdekes látványosságot nem tartogat számomra. Egyszerű, szerény kis utca, amelyben nincsenek építészeti műremekek, nincsenek emlékművek és amelyen nem járnak trolibuszok és villamosok.. Ebben a rövid utcában három iskola és két tudományos intézet van. És új, nagy házak épülnek benne, földből nőnek ki az égbe meredő falak. Valaha Ruzsajnaja-utcának hívták. Mai nevét a forradalom első éveiben kapta. A fasiszta ostromzár idején ide is becsaptak az orgyilkosok légibombái és tüzérségi lövedékei. A kis utca megismerte a gyermekek szívettépő sírását, az anyák elszernyedt kiáltásait, a vért, a könnyet és az éhséget. Leningrad, egyszerű embereiknek itt. Betérek az egyik házba, ahol gyűlés folyik. A gyűlés tárgya a stockholmi békefelhívás. Hallom, amint egy asszony, két gyermekét magához szorítva, így szól: — Nem kérjük a békét — követeljük! Gyermekeinket nem háborúra és pusztulásra neveljük, hanem munkára és boldogságra. Láttam, amint egy asszony, aki Leningrád ostroma alatt elvesztette látását, lassan, nehézkesen odaírta az ívre: „Ivanova Béke-utca.. Ugyanez a név megilletné Leningrád minden utcáját, a béke és a munka utcáit. Tovább megyek. Átsétálok a gyönyörű parkon, amit diákok, tanulók építettek, öreg nyugdíjasok magyarázták nekik, hogyan kell a facsemetéket elültetni. Utcákon és városrészeken megyek át. Útközben mindenütt a béke és a munka Utcái Itt van az „Elektik“ gyár, ahol sztahanovista brigádok állnak a béke vártáján. és itt van a Komarovról elnevezett botanikus kert fasora. A kerítésen túl hatalmas csontvázként meredezik az ostrom alatt elpusztult üvegház vasváza. A rozsdás ablakokon át jól lehet látni az elszenesedett pálmafák magasba nyúló törzseit, mintha csak a pusztulás baljóslatú emlékművei lennének. De köröskörül már fehér utak szelik át a kertet, rózsák, liliomok virítanak és méhek röpködnek a jázminbokrok körül. A napokban gyűlés folyt le és, itt hangzottak el e szavak: — Megismertük a háború fájdalmát és megismertük a győzelem boldogságát. A szovjet nép nagy és legyőzhetetlen, a békéért vívott harcban mellénk áll minden jóindulatú ember. ... A Gogolj- és a Kirpicsnij-utca sarkán állok. Nagy ház emelkedik előttem. Közönséges ház, akár a többi, mégsem tudom róla levenni a szemem. Sok leningrádi emlékezetében él ez az épület. Az ostromzár idején egész homlokzatát beszakította egy lövedék. Hatamas sebet ütött az épületen. A leningrádiak falemezekkel pakolták a beomlott falakat, és a fára ablakokat, párkányokat festettek. Így álltak ott egy ideig az ismeretlen művész által megfestett falak, amíg a ház újjá nem született. Innen elmegyek a város másik részébe, oda, ahol az öböl vizén sebesen és hangtalanul siklattak a vitorlások. Előttem nagy domb emelkedik, tetejére széles lépcső vezet. Föntről látom a nyolcvanezer ember befogadóképességű Kirov-stadion hatalmas, ovális alakú tribünjét. Sok ember gyűlt össze a stadion előtti térségen. A gyűlésen a nemrég elkészült nagyszerű építmény egyik alkotója, Volkov, a fiatal ács szólalt fel. — Mi mindannyian békés alkotómunkát végzünk. Követeljük az atomfegyver betiltását! Nem engedjük meg a háborús gyújtogatóknak, hogy megsemmisítsék békés munkánk eredményét. Nyugodt, magabiztos szavai elhangzottak, csak a fiatal Győzelem-park fényárban fürdő fáinak zúgása hallatszik, a fáké, amelyek ebben a nagy, békés szovjet földben nőnek. A jánet síréi BenyLára. A Magyar Dolgozók Pártjának bonyhádi szervezete szeptember 3-án szabadtéri előadás keretében hozta színre az egyik legnépszerűbb magyar daljátékot, a János vitézt. A rendezők célja az volt, hogy a darabot kizárólag munkásszínjátszókkal adják elő, amihez Bonyhád szinte teljes dolgozó társadalmát mozgósítani kellett. A főszereplők zöme a gyári dolgozók soraiból került ki. A Bonyhádi Cipőgyár NV, a Bonyhádi Zománcművek, a Hengermalom, a MNDSz, DISz, a bonyhádi rendőrség és a tömegszervezetek tagjai és dolgozói voltak cselekvő részesei a nagyszabású művészi vállalkozásnak. Az előadás 150 szereplőjén kívül felvonultak a színpadon a lovas bandériumok, sőt Kukorica János birkanyája is. A harmincfőnyi zenekart a Cipőgyár és egyéb dolgozók sorából került ki, míg a rendezés munkáját Bárány Ernő, a műkedvelő színjátszás kipróbált harcosa végezte. A darab játékmestere Glöckner Lajos volt, aki régi, nagy tapasztalatokkal rendelkező amatőr színjátszó. A megkapóan szép díszleteket Steckly Gyula festette, aki mesterségét az Operaházban tanulta A címszerepet Molnár János alakította. Szerepfelfogása sokban eltért az urak szájaize szerint való, irreális alaktól. Kitűnő hangjával magával ragadta a közönséget. B. Weigert Ilona Iluskája kiválóan képzett hangjával azt igazolta, hogy érdemes lenne képességeit komolyabban kiaknázni. Alakítása tökéletes emberábrázolás. Kelemen Imre Bagóalakításán meglátszik, hogy régi amatőrszínjátszó, Sziklai Lenke is régi erőssége a műkedvelő színjátszásnak! A boszorkány szerepében a kizsákmányoló, lelketlen kulákasszony típusát rajzolta meg. Bonyhádi Márton francia királya komoly színészi tehetségre vall. Barabás Ferenc a csősz szerepében élethűen oldotta meg feladatát. De komoly és szép munkát végzett az együttes minden egyes tagja. Megmutatkozott az előadáson, hogy a dolgozók szeretik a kultúrát és szívesen fordítják idejüket a tanulásra. . . Horváth József, Bonyhádi Cipőgyár Egy csinos svéd városka utcáján fényes nappal rövidnadrágos, hórihorgas alak vonul végig. Kockás mintájú, rövidujjú inget visel, patkányfarokvékonyságú, korbácshosszúságú nyakkendővel. Súlyos, vasalóhoz hasonló cipőjével döngve csattog a kövezeten, miközben csámcsogva mozgatja állkapcsát abbeli igyekezetében, hogy egy időben ötféle műveletet hajtson végre: csillogtassa aranyfogait, bodor füstfelhőket eregessen cigarettájából, valamiféle zagyva melódiát fütyörésszen, gumit rágjon és — a helybeli jampecek mélységes megilletődését kiváltó hanyag eleganciával — jobbra-balra hegyeseket sercintgessen. Hogy ki ez az alak. — Egy amerikai. A járókelőket minden teketória nélkül félrelökdösve útjából, tapossa Skandinávia földjét a százszázalékos jenki. És a jólnevelt svédek udvariasan kitérnek neki. Az illető akiről szó van, foglalkozására nézve „amatőr atléta". Senki sem tudja, mit csinál tulajdonképpen a stadionban: százméteres síkfutó-e, vagy diszkoszvető avagy netán távolugró? De hiszen ez nem is lényeges, öz amerikai, tengerentúli vendég! És a szmokingba bújtatott, de ugyanakkor a dollár gyengéd csengéséinek-zizegésének hallatára alázatosan csúszó-mászó skandinávok kész örömmel hajlandók teljesíteni a rövidnadrágos alak minden óhaját. — Kerékpárt kérek, — kaffogja az alak, kényelmesen elnyújtózva a kanapén. — Kérem! Méltóztassék! Kedves egészségére kívánjuk a biciklizést! ... És a legjobb márkájú gépet, a modern európai „service" pontos előírásai szerint csomagolva, (csak amerikaiaknak!) útnak indítják a megadott óceánontúli címre. Az „amatőr" atléta“ e „csekély“ szövetség fejében hajlandó néhány métert lefutni a svéd stadion salakpályáján. Az amerikaiakat körülhízelgő újságok tudósítói már körül is fogták a „rekordert" és egymás hegyén-hátán keresztülülekedve igyekeznek megörökíteni a svéd atlétika „nagy barátját". Micsoda elővigyázatlanság! A vendégnek megtetszett az egyik... fényképezőgép, s azonmód követeli: vegyenek neki is ugyanilyen gépet. — A versenydíj fejében — magyarázza kedves, lebilincselő mosollyal a rövidnadrágos alak a stadion igazgatójának. — De... bocsánat... hiszen ön még nem is vett részt a futóversenyen — próbálkozik hebegve az igazgatóság egyik képviselője — Nem számít. Az én jelenlétem a stadionban már egymagában is megér egy jutalomdíjat... Vagyis, röviden szólva: akarom a fényképezőgépet! — jelenti ki a vendég, mintegy értésére adva a közbeszólónak, hogy a tárgyalást a maga részéről befejezettnek tekinti. — igenis, meglesz!... És a vadonatúj, legjobb márkájú fényképezőgépet, az európai „service" pontos előírásai szerint csomagolva, elküldik ugyanarra a címre. A szállodaépület fölött, ahol a legdrágább szobát bocsátották a dollár országból érkezett „sportember" rendelkezésére tisztelet, teljesen leng az amerikai lobogó. De a rövidnadrágos alak elégedetlen. — Unalmas és fárasztó itt maguknál. És általában, unom már ezeket a stadionokat. Finnországba szeretnék menni! Nagyon érdekelnek a fehér éjszakák! Finnország valahogy ,jobban fekszik" neki. Kellemes dolog a finn gőzfürdőkben szaunázni, meg a kecses finn jacht fedélzetéről horgászgatni a zavaros vízben. ... Az agyonhajszolt vendég, miután jól kiszórakozta magát az országban, s miután a látszat kedvéért az olimpiai stadionhoz is elzarándokolt, végül is elhatározta, hogy meghallgatja a finn kakuk szavát az Oroszországgal határos erdőségekben. — És ezeknek a kakukmadaraknak nem lehetne eladni egy tétel príma amerikai géppisztolyt? — kérdezte a rövidnadrágos alak, tanúságot téve arról, hogy alaposan ismeri az elmúlt háborúk történetét... Mint a külföldi sajtó tudósításaiból kitűnik, a rövidnadrágos alak tovább utazgat Skandinávia országaiban. A lapok nemrégiben hírt adtak arról a botrányról, amely Albritton, Whitefield és Cunningham amerikai amatőr atléták látogatásai során tört ki Ahrendal norvég városkában. Most pedig az USA-beli sportemberek ugyanilyen „barátságos" svédországi látogatásáról ír ii Dagens Nyheter. „Az amerikaiak zsarolnak, értékes díjakat és pénzjutalmakat követelnek."* Kiderült, hogy fitch, az USA diszkoszvető bajnoka kijelentette: minden első helyezésért egy motorkerékpárt vagy egy fényképezőgépet, esetleg ■ egy vadászfegyvert plusz 100 svéd korona készpénzt követel. A könnyű élősködés elsőosztályú amatőrjének bizonyult Goráién diszkoszvető világbajnok is. Amikor más amerikai atlétákkal együtt megérkezett Frostavallen svéd városkába, azt követelte, hogy a verseny rendezősége vásároljon neki és társainak egy-egy kerékpárt. Az amerikai sportküldöttek arcátlan, féktelen magatartásáról szóló hírek senkit sem lepnek meg. Az USA-ban terjesztett plakátok egyikén ez a szöveg olvasható: „A mi bolygónk ameriai bolygó!" Ezt a hitleri mintára összetákolt jelmondat ócskát, mint látjuk, egészen jól elsajátította a trumani aranyifjúság. És mégis: miért van az, hogy a Skandináv félszigetet elözönlő amerikai turisták és sportemberek végeredményben Finnországban kötnek ki? Miért látogatta meg Finnországot az elmúlt évben több mint hatvanezer utazgató külföldi, s miért szaporodott meg a számuk mostanában? Netán azért, mert 1952-ben ott rendezik meg az olimpiát? Szó sincs róla! Igaz viszont, hogy az amerikai „turisták" jelentős része valóban az olimpiára folyó előkészületek érvei alatt érkezik Finnországba. Elözönlik az egész országot és anélkül, hogy az Olimpiai Bizottság külön felhatalmazásának birtokában lennének, úgy viselkednek itt, mint az igazi gazdák, tanácsokat és utasításokat osztogatnak. Valami Smith nevű egyén „tanácsairól" és „útmutatásairól" ömlengett nemrég lakási hévvel a Suomi Socialdemokraati című újság. Mr. Smith, miután rájött, hogy nem mindenütt szolgáltak fel neki sört és nem mindenki tudott vele angolul beszélni, azt követelte, hogy „mire az olimpiát megnyitják, szüntessék meg ezeket a rendetlenségeket.“ Ugyanez az Suomen Socialdemokraati örömrepesve közli, hogy Amerikában nem győznek elegendő hajó- és repülőjegyet biztosítani a Finnországba ellátogatni óhajtó turisták számára. Nem, itt nem az olimpiáról van szó, nem ,s Finnország természeti szépségeiről, de még csak nem is a finn fürdők jó tulajdonságairól! Itt van a legközelebb a Szovjetunió határa. Ehheza határhoz vonzza egy teljesen tudatos erő a rövidnadrágos alakot. Az amerikai imperialistáknak nincs ínyükre a demokratikus erők növekedése a mai Finnországban, nem tetszik nekik, hogy a finn nép aláírja a stockholmi felhívást, hogy Finnország széleskeretű kereskedelmi szerződést kötött a Szovjetunióval. Az amerikai imperialisták, a reakció sötét erőire támaszkodva, rá akarnak ijeszteni a finnekre, arra akarják őket rávenni, hogy a Wall Street-nek szolgáljanak. Ezzel az igénytelen céllal zúdul Finnországra az amerikai „turisták" és „sportemberek” áradata. Kár a fáradságért! A finn nippet megbotránkoztatja az amerikaiak arcátlansága, modora, az amerikaiak cselekedetei és szándékai Gyűlöletes számára az irigykedő, mohótekintetűi, kapzsi, kezű, a „győztes“ fesztelen otthonos járásával mozgó rövidnadrágos alak. A világ összes népei naprólnapra fokozzák harcukat a békéért a háborús uszitók ellen. Ezzel adják meg a legérthetőbb választ az amerikai imperializmusnak. UIJ VILÁG Csütörtök, 1950 szeptember 14. A világbajnok Jelölt páros mérkőzés nyolcadik játszmája. Boteszlavszklj Bronstein Spanyol meqnyitás. 1. el. Boteszlavszkij nagymester a mérkőzésnek valamennyi általa nyitott játszmájában ezt a lépést, alkalmazta. I5 2. Hf3 Hc6 3. FbS. (A spanyol megnyitás!) 3... Hf6 4. 0-0 d6 5. d4 Fd7 6. Hc3 Ff7. A spanyol megnyitás Berlini védelme. A ,,nagyok" közül dr. Lasker és Capablanca volt világbajnokok is előszeretettel játszották. 7. Fc6 Fc6: 8. Vd3 cd4: 9. Hd4: 0-0 10. Ff4 Hd7 11. Bacl FT6 12. b4. (További bonyodalmakat visz a középjátékba.) 12. B*8 13. Bfe1 Fd4: 14 Vd4: b5 15. Bcb Vf6. A szöveglépés vezeti be azokat az egyszerűsítő cseréket, melyektől világos a kiegyenlítést reméli. 16. Vffc Hf6: 17. f3 a5 18. a3 ab4: 1*. ab4: Hd7 20. Hd5 Ba7 21. Bed1 He5 22. Fe5: Be5: 23. He3 Fd7 24. Bc3 Fe6 25. Bd4 qS 26. q3 Kf8 27. Kf2 f6 26. Bdd3 q4* Ezzel az ellenjátékkal sötét aktívabb bástyavégjátékhoz jut, de az időzavarban pergő lépések kritikus függőálláshoz vezetnek 29. Ba3 Ba3 30. Ba3 BhS 31. fg4. Bh2rf 32. Kf3 Ke7 33. Ba8. Átkaroló bástyamanőver, melynek céljai a királyszárnyi gyalogok érvényesítése. Itt 33. .. h5-nek kellett volna következnie. Sötét felszámolja a gyenge hgyalogot és ezután világos győzelme igen kétséges. Nem kizárt, hogy Bronstein a súlyos időzavarban a tehetséges 34. .. Fe2+, majd Bf2 mattra gondolva döntött a szövegfolytatás mellett. 33... Fc4 34. Hf5f Kd7 35. Bh8 Bc2: 36. Bh7ff Heb 37. Bb6 Bb2 38. Bf6 Bb4: 39. g5 Fd3 40. Be6 d5. A játszma ebben az állásban maradt függőben. 41. He7f. Ez volt a borítékolt lépés. Gyorsabban nyert volna 41. gól Például 41 ... Fe4f-re 42. Kf4 Fg2, 43 Kg5 Fh3 (43 .. . Ff3-ra 44. Hh6!) 44. g7 Bg4f 45. Kh6, majd 46. Bg6, vagy 41... de41-re 42. Ke3 Fc4 43. Be4: Bb3t 44. Kf4 Bd3 45 Bc4:bC4: 46. HeVf Kb7 47. g7 Bd8 48. Bg8: Bg8: 49. Hg8: nyer. 41 ... Kd7 42. ed5: Bb3. A szöveglépésen kívül négy folytatás állott még Bronstein nagymester rendelkezésére, de ezek is világos győzelmét hozták volna. Alább adjuk a változatokat: I. 42... Ba4 43. g6 Ba8 44. Hc6 Bf8t 45. Ke3 Fbl 46. He5f Kc8 47. g7 Bg8 48. Be7 b4 49. Bf7 Fh7 50 Kd4 és He5 F g4 K f6 dönt II. 42... Fc4 43. Bell Bb3f 44. Kf4 Ke8 46. g6 Kf8 46. Hf5 Fd5 Ke5l és Kf8 nyer. III. 42. . Bbl 43. g6 b4 44. g7 Fh7 45. g8. Fg8 46. Hg8. b3 47 Hf6t Ke! 48. Beat Kb7 49. Hd7 b2 50. Bb81 Ka 51. Kg4 Ka6 52. Bb3 és elvész a b. gyalog. IV. 42.. . Fc2 43. g8 Bd4 44. g7 Fh' 45. Hg6! Kd8 46. He5 Bd5: 47. Bh6! Fgl 48. Bh8 nyer. 43. Hf4 Bb4f 44 Kf3 Bb3 45. Kg4 Bb4 46. Hh5 Be4 47. >lq6! b4. Ha 47 ... Be6:, úgy 48. de6:f Kd6 48 Hf4 Fe4 50. g6 b4 51. Kh6 b3 52. g7 b 53. g8 V bttV 54. Vf8t Kc6 55. e7 Vh1 56. Kg5 után világos a második vezér vezeti be. 48. Hf8f KdS 49. g6 Be6: 50. g7! Amennyiben 50 He6,t, úgy Ke7 50. g Fh7 következett volna, míg a szövegfolytatással kapcsolatos bástyaáldozat kiértszakolja a vezérátváltozást 50... Fe2f 51. Kg5 Be4 52. Kf6! Bg6 53. Hg6 Bg6 f 54. Kg6. Fd3f 55. Kh6 és sötét a játszmát feladta. ÚJ VILÁG A MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG KÖZPONTI LAPJA Megjelenik l mInden csütörtökön Főszerkesztő eSfStRfc kiadó: ft. ILLÉS BELASS Felelős- szerkesztő:/8 ARLO-j ANDOR. SZERKESZTŐSÉGI Budapest,v., Nádor utca 14. Telefon: 013—M2 és/113—CM. Felelős síei kt sziff telefonja: 11*—13*. KIADÓHIVATAL*- Budapest, VHI., Blaha Lujza tér 3. A kiadóhivatal telefonszámai: Egyéni előfizetőknek 143—112, 143-417. Üzemi előfizetőknek: 343—1*5, 343—1M, 343—1*7, 343—1, 343—1*8. Postatakarékpénztári csekkszámla 23.859. Hírlapnyomda, Budapest, V., Bajcsy-Zsiinszky út 78. Felelős: Bolgár Imre igazgató. A szovjet irodalom otttrepa Itt a Szovjet Könyv Háza A szovjet irodalom nagyszerű példája és bámvetos eredményei döntően viszik előre íróink erőteljes fejlődését és fejlesztik ki a széles olvasótömegek kultúrigényeit Éppen ezért az írók és olvasók fokozódó figyelemmel fordulnak a szovjet könyv és a szovjet élet minden kulturális megnyilvánulása felé. Ennek egyik bizonyítéka az a nagyarányú érdeklődés, amely a Szovjet Könyv Házának megnyitását előzi meg. Erről beszélgetünk König Frigyessel, a Horizont szovjet könyv- és zeneműárusító vállalat igazgatójával, aki kérdésünkre szívesen ad felvilágosítást az előkészítés munkálatairól és a megvalósítása előtt álló feladatokról. — Szeptember végén, de legkésőbb október eején nyílik meg a Szovjet Könyv Háza, amely elsősorban könyv, folyóirat, zeneműés egyéb kultúrcikkek kiállítása lesz. Ezen keresztül mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy megismerkedjék azokkal a legfrissebb irodalmi és zeneművekkel, amelyek közvetlenül Moszkvából érkeznek, irodalmi estéken számolunk be havonta a Szovjetunióból érkezett, valamint a már magyarra átültetett szovjet könyvekről és megvitatjuk azokat tartalmi és fordítási szempontból. — A SzovjetKönyv Házának szerves része a már meglévő Gorkij-könyvtár, ahol fi nyelven 25 ezer könyv áll jelenleg az olvasók rendelkezésére. Enneka könyvtárnak ma tízezer tagja van és ebből mintegy ezerre tehető az aktív olvasók száma. — A szovjet-magyar kultúrkapcsolat elmélyítésére orosznyelvű hanglemezbemutatókat, tudományos, művészeti és irodalmi tárgyú filmvetítéseket rendezünk. 80 tagú orosz kórus, IS tagból álló — orosz népi hangszerekkel felszerelt — zenekar, tánc- és színészcsoport kapcsolódik még a munkába. — És az orosznyelvű tanfolyamok? — A nyelvtanfolyamok kiegészítői a Szovjet Könyv Háza munkájának. Hatodik nyelvtanfolyamunk indult meg az idén. Az elsőre annak idején mindössze kétszázan iratkoztak be, a most következő tanfolyamunkra eddig körülbelül 11 ezer hallgató jelentkezett. Ez a szám — azt hiszem — mindennél ékesebben beszél. Nagy jelentőségűnek tartom azt tényt, hogy a nyelvoktatást ebben az évben kiterjesztettük Nagybudapest külső kerületeire is. Megtudjuk azt is, hogy— eredeti matricák után — megkezdték Magyarországon az orosznyelvű hanglemezek gyártását. A Szovjet Könyv Háza megalakul vidéken is. Elsősorban Szegeden, Debrecenben és Győrött, majd Pécsett, Székesfehérváron. Ezekben a városokban szeptember és október hónapokban szovjet könyvkiállítást rendeznek. A MSzT Művészegyüttesének műsora A MSZT Központi Művészegyüttese egészen külön helyet tött be az ország kulturális életében. A nyár elején megszervezett törzstársulat a Balaton mentén és különböző városokban lépett fel jelentős sikerrel és az együttest az elismerés és szeretet számtalan jelével bíztatták további működésre. Nem egyszer megtörtént, hogy a színház- vagy a hangversenyterem nem bizonyult elég nagynak a jegyigények kielégítésére és megtörtént az is, hogy a műsort a következő napon meg kellett ismételni. A MSZT kultúrpolitikai kezdeményezése tehát a vért eredményt is jóval felülmúlta. Ezt igazolja a műsoros estek állandó erős látogatottsága és ami ezzel összefügg: a MSZT tagságának számszerű megnövekedése. A művészegyüttes felállításával a MSZT a szórakoztatva való nevelést tűzte ki célul. A MSZT műsorait az jellemzi, hogy jó írók és jó muzsikusok műveit jó művészek tolmácsolják. Máté György, Romhányi Tabi László vidám jelenetei épp úgy aktuális politikai eseményekhez kapcsolódnak, mint Novikova: „Jelena Szanatóriuma“ című mulatságos kis egyfelvonásosa, vagy Majakovszkij, Aszejev, Benjámin és O. Zan Hvan koreai költő versei. A zenei részben magyar és szovjet szerzők dalai csendülnek felés helyet kap a műsorban a tánc- és egy-egy kórusprodukció is. Mintaműsor ez, amelynek eddig mindenütt megérdemelt sikere volt. A MSZT Központi Művészegyüttese a további tervek szerint új műsort állít össze a városi üzemek és a falu dolgozói részére. A legközelebbi fellépések színhelye Csepel, Kőbánya és a Standardgyár lesz. A koreai nép hősi harcának támogatására legutóbb a VI. kerületi szervezet rendezett műsoros estet a MEMOSZ székházéban. A műsor legjavát a MSZT Művészegyüttese adta. Horváth Ferenc, a Bányász Színház igazgatója már bevezető versével is nagyszerű hanguatot teremtett. Előadási modora egyszerű, közvetlen és megnyerő. Nagy sikere volt Radnai Györgynek, az Operaház baritonistájának, aki bensőséges dalolókedvvel szólaltatta meg Blanter, Szedoj és magyar szerzők műveit A Gál Évát helyettesítő Takács Piroska és Bozsó Árpád táncán Volnonen mester tanításának nyoma tűnik fel. Csehov, Máté, Novikova, Romhányi és Tahi pompás jeleneteinek Rákosi Mária, Pálfalvi Éva, Rozsos István, Prókai István és Dömsödi János voltak tehetséges megszólaltatói, míg a zongorakíséretet Madarasai Albert látta el kifogástalanul. E legutóbbi est során fellépett még a Budapesti Zsolnai-gyár rokonszenves, de hangerő tekintetében még kiegészítésre szoruló kórusa, valamint az Országos Kisiparosok Termelőszövetkezetének népi tánccsoportja is. A további nyilvános szereplés során bizonyára sokat fog csiszolódni mindkét együttes munkája. Nem tartjuk azonban szükségesnek, hogy a Központi Művészegyüttes hivatásos művészekből álló műsorát műkedvelő együttesek teljesítményével bővítsék. ♦