Uj Világ, 1955. december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1955-12-08 / 49. szám
A tokodaltárói bányaüzemnél november másodikén fel kellett adni az 1-es ereszkét. A mélybeli víz elöntötte a mezőt. Nem újság ez a dorogi-tokodi bányákban, ahol a szén igen gyakran a megbízhatatlan mészkőre települt, s ennek rejtett, karsztvizes üregei sokszor rukkolnak elő földalatti vízözönnel. Hogy egy régi statisztikát említsek: 1898-tól 1904-ig egymás után nyolc aknát öntött el a víz Dorogon, s csupán két akna maradt szárazon. Elúszott a bányaberendezéssel a tőkések pénze is. Az ördög sem sajnálja őket. Ám a bökkenő ott van, hogy a víz nem tesz különbséget tőkés vagyon és népvagyon között, ha teheti, az utóbbit is elragadja. Ha teheti... és ha hagyják. De a tokodi bányászok nem hagyták, önkéntes brigádok szerveződtek s két álló nap folyt a harc az ember és a víz közt. Hétköznapi történet? Ha Szarvaleállóhoz mérjük, eléggé hétköznapi. Itt nem emberi életek forogtak kockán, csupán veszni indult villák, csillék s egyéb bányafelszerelések sorsa volt a tét. A nép vagyona! Ezért küzdöttek meg a vízzel Székely János, Demeter Lajos, Harmati János és Vecsey Jenő brigádjai. Két álló napig, éjjel és nappal. Hétköznapi történet? Sokkal több annál. Az ereszke egész berendezését megmentették, pénzbeli értékben: egymillió hatszázezer forintot. A föld alatt születő kislakások A bányairodában Popper Ottó üzemvezető főmérnök meséli el a történetet. Erről a Popper Ottóról szinte el se akarom hinni, hogy három éve végzett Sopronban. Túlságosan komoly a korához képest, vagy talán a fokozott felelősség öregbítette csupán a feladatokhoz? Itt bujkálhat valahol az igazság, mert Tokodon nem könnyű akna jutott „osztályrészéül”. A széntelepek alatt mészkő van, s ez állandóan vízzel fenyeget. A főte viszont homokos, s ez a laza főte a gépek használatát szinte lehetetlenné teszi. Az egyetlen csúszdán és a fúrógépeken kívül nincs is más gépesítés a frontokon. S közben a nehézségek mellé új feladatok is nőttek. Mikor Popper Ottó az egyetem padjaiba ült a mérnöki oklevélért, az ország szenet, egyre több szenet kér a bányászoktól, ébredező nagyiparunk, kohóink, erőműveink zavartalan ellátására. Ma még több szénre van szükség, s ugyanakkor olcsóbb szénre. Gerő Ernő országgyűlési beszédében 80 millió forintról beszélt — ennyivel termeltük drágábban a szenet, mint kellett volna. Ebből a 80 millió forintból 1600 kislakás épülhetett volna a bányászoknak. Tokodra is bőven jutott volna belőle... Az Erzsébet-aknához tartozó bányászkolónia amúgy is erősen megérett már a lebontásra. De hát hogyan születhetnek meg a föld alatt ezek a kislakások? A tokodi bányászok megkezdték a téglák gyűjtögetését. Az ereszkementés is sokezer ilyen tégla volt, de láttunk, hallottunk egyszerűbb dolgokat is, amelyekből — a megkezdett utat kiszélesítve — néhány kislakás fala, tetőzete Tokodon is összeállhat. Az aknának saját fafeldolgozó „üzenve” van. A cím talán kissé túlzó, de a munka, amit végez, apró méreteiben is hasznos. A kirabolt bányafát, ha egy méternél hosszabb ép rész van benne, a feldolgozóban „megaggusztálják”, s talpfának újra felhasználják. Ezzel is 1500—2000 forintot megtakarítanak havonta. „Az ifjúság lendülete viszi" Egy-két „téglára való” ötlettel a bánya fiatal gazdája is hozzájárul az olcsóbb termeléshez. Nincsenek külön lőmesterei, a csapatvezetők maguk robbantanak. Ezt az elrobbantott dinamit mennyisége bánta, amíg Popper Ottó meg nem szabta a „kvótát”. Ma már minden csapat csak annyi paxitot és dinamitot kap, amennyi ténylegesen szükséges a munkához. Apró dolgok ezek, az igazi takarékosság nem itt, hanem az energiánál kezdődik. Ha víz van a bányában, a szivattyúknak állandóan dolgozniuk kell, fogy az energia. A 21-es ereszkeben, ahol percenként tíz köbméter vizet falnak fel a szivattyúk, most cementálással kísérleteznek. A fúró a karsztvizes üreg közepét tapogatja, s ha megtalálta, homokos cementet fuvarnak belé. A vizet úgy megkötik, hogy nem szabadul ki többé börtönéből. S ettől kezdve a csillék olcsóbban termelt szénnel gördülnek ki a fejtésekből. A végső következtetést már magamban színezhetem: ha ismét Tokodra jövök, piroscserepes új házak köszöntenek majd a régi kolónia helyén; e házak a föld alatt születtek s csodálatos metamorfózissal lettek a szénből meleg családi otthonokká. A tokodaltárói XV-ös aknáról mondják találóan az öreg bányászok, hogy azt még a fiatalságának lendülete viszi előre. Tavaly szeptemberben indult, az idén kétszer lett élüzem, a dorogi tröszt legjobb bányája. Találó a mondás annyiban, hogy itt a fenntartási munka elenyészően csekély a szomszédos aknához viszonyítva. Nincsenek még ferde pályái, a főszállító irányvágat vasbeton-idommal van biztosítva. •A mezőben lévő főszállítóvágatok T. H. gyűrűvel. Ezek a lazán egymásba csúszó, köralakú vasszelvények nemcsak a szállítópályák állapotát védik jobban, mint a régi biztosítás, hanem az import-bányafa megtakarítását is lehetővé teszik. De már ott túloz a mondás, ahol csupán az új bánya nagyszerű berendezésének tulajdonítja a kiváló eredményeket. Az elaggott bánya mindenesetre kevesebbet termel, de az új bánya is lemaradhat, ha nincsenek olyan vérbeli bányászai, mint a XV-ös aknának. Amikor létszámhiánnyal küzdött, a műhelybeliek, a vasútfenntartók is lementek szenet fejteni, hogy országosan szerzett jó hírüket el ne veszítsék. Az elmúlt hónapot száz százalékon felüli teljesítménnyel zárták, s tonnánként 8 forint 24 fillér a megtakarításuk. Ennyivel termeltek olcsóbban, mint az elmúlt hónapokban.Popper Ottó bányamérnökről mondottam, de Tokodon általános érvényű, hogy a feladatokkal megnőnek az emberek is. Kovács Béla Popper Ottó üzemvezető főmérnök (balról) és Demeter Lajos, aki brigádjával két napig harcolt az 1-es ereszkét elöntő vízzel (Novotta Ferenc felvételei) Megérkezem Szolnokra és megkeresem a Magyar-Szovjet Társaság irodáját. Hat óra tájt jártunk ott, Szurmay tanár urat, az orosz nyelvoktatás megyei tanulmányi felügyelőjét találtuk, vagy tíz „diákja” körében. Idézőjelben a „diák”, deresedő, ősz és kopasz fejek is hajolnak az asztal fölé. A szolnoki általános iskolai orosz tanárok társalgási gyakorlata folyik itt hétről hétre. Most kezdték, de máris a tanároknak mintegy fele részt vesz, aki csak ráér ebben az időpontban. A helyiséget, a folyóiratokat, más lehetőségeket az MSZT biztosítja. Szolnoki kezdeményezés, de azt hiszem, méltó, hogy az egész országban elterjesszék. (Itt, a megyében, már terjed, városokban, nagyobb községekben, ahol elegendő orosz tanár van, hogy egy-egy csoport összejöjjön.) És kinek a dolga lehet ez inkább, mint a magyarszovjet kulturális kapcsolatok fejlesztésére alakult tömegszervezeté? Az orosz nyelvtanulás, persze, nem a kezdete és vége a kulturális kapcsolatoknak, mégis egyik legfontosabb megnyilvánulása, a kapcsolatok elmélyülésének legfontosabb eszköze. Ami már most az orosz nyelvtanulás extenzitását illeti, meg lehetünk elégedve: millió diák tanul az iskolákban és tízezrek a különféle tanfolyamokon. A tanulás és tanítás intenzitásával van baj. Legyünk tisztában vele: orosz tanáraink nagy részének — nem a kevés kiválónak! — nincs olyan orosz kulturáltsága, mint amilyen német kulturáltsága annak idején a német nyelvtanáron átlagának volt. Magát a nyelvet sem ismerik annyira, hogy élvezettel tudnák eredetiben olvasni a klasszikusokat, hogy rendszeresen olvashatnák az orosz újságokat, folyóiratokat. Nagyon sokan bizony éppen csak „egy könyvvel tudnak többet”, mint a tanulóik. Az okát ennek tudjuk és megértjük, de ez nem mentesít a feladatok alól. El kell érnünk, hogy az orosz tanáraink valóban tudjanak oroszul! A Pravda, de legalább a Lityeraturnaja Gazeta olvasása, klasszikus és mai művek olvasása eredeti nyelven — mindennapi kenyere kell legyen az orosz tanárnak, a munkájához tartozik! Másképp csak a főnév- meg igeragozást tudja megtanítani, úgy, ahogy, és a számneveket — ez pedig kevés, semmi... A szolnoki tanárok érzik a hiányt, segíteni akarnak rajta, ezért alakították ezt a társalgási kört. Azt hiszem, érzik másfelé is. Ahol nem éreznék, nem nehéz felkelteni ezt az érzést... Szurmay tanár úr művelt és odaadóan lelkes munkája ennek az ügynek. De úgy hiszem, vannak ilyenfajta embereink nekünk másfelé is a pedagógusok között! M.L 00 világ 1655. december 11. A Transzvill lakatosműhelyében exportra dolgozó MSZT „Béke“ ifjúsági brigád Szovjet-Ukrajna Hetének tiszteletére3-40 forint értékű munkaverseny-felajánlást tett, november havi tervén felül. Vállalását november 20-ig teljesítette Az MSZT tagjainak kívánságára a Magyar-Szovjet Társaság Országos Elnöksége január 1-től visszaállítja az MSZT tagsági könyvet Az évi tagdíj változatlanul 2, 5 és 10 forintos összegben váltható meg Motoros váltót indítottak Szobtól Ceglédig Szovjet-Ukrajna Hete alkalmából a DISZ, a MEHOSZ és az MSZT pestmégyes szervezetet. A staféta 27 község dolgozóinak üdvözletét vitte a ceglédi megnyitó ünnepségre (Foto Czangár) Nagy sikerrel szerepelt Szombathelyen a helyi MÁV Igazgatóság tánccsoportja. Szovjet-Ukrajna Hetének megnyitó ünnepségén Michelangelo tréfás szavai jutottak eszembe — egy olvasztókemence füzénél, az öntőformák között... Ő mondta ugyanis, hogy a szobrászat nem nehéz mesterség, mert nem kell egyebet tenni, mint egy hatalmas márványtömbből eltávolítani a felesleges részeket — és máris kész a szobor. Hát ezt a ,,módszert" adta át a múltnak a meghívott vendégek jelenlétében Tóth Lajos, a Telefongyár technológiai laboratóriumának kutatómérnöke. Eddig ugyanis a gyorsacél szerszámokat, marókat, késlapkákat úgy készítették, hogy egy nagyobb tömbanyagból faragták, esztergálták, marták a megfelelő méretre, alakra. Természetesen ezzel az eljárással sok érték veszett kárba, levágott anyag és forgács alakjában. Tóth elvtársék gondoltak egy merészet, s a más szakmákban már régen használatos módszerhez folyamodtak. Az alkatrészt mindjárt a megfelelő alakúra és méretűre öntik az úgynevezett precíziós öntési eljárással. Az eljárás nem új, az ékszerészek mindig is így öntötték az arany, ezüst és egyéb ékszertárgyakat, mert hisz kár lett volna a forgácsolásnál elhulló nemesfémért. Csak a nehéziparban nem használtuk még ezt az eljárást. Gyárainkban nagyrészt még a régi módszerrel távotják el a felesleges részeket, kárbaveszejtve egy csomó értékes anyagot és sok munkaidőt. Íme, egy-két adat, mely az új eljárás igazát bizonyítja: eddig 1 kiló gyorsacél szerszám elkészítéséhez két-két és fél kiló anyagot használtak fel s mintegy három óra munkaidőre volt szükség. A precíziós öntésnél egykilós szerszámhoz csak egy kiló és húsz deka nyersanyag szükséges, mert hiszen akiöntött darabról jóformán semmit sem esztergálnak le, s a munkaidő is csökken legalább 60—70 százalékkal. Megtudtuk még azt is, hogy ha a Telefongyárban áttérnek a nagyüzemi precíziós öntésre, akkor nemcsak forgácsolószerszámokat, hanem a telefonok és elektromos berendezések nehezen megmunkálható alkatrészeit is ezzel az eljárással gyártják majd. Elgondolkoztató. Egy fiatal mérnök, aki alig pár esztendeje került ki az egyetem falai közül, üzemében egy egészen újfajta eljárással gyárt alkatrészeket. Bátran hozzányúlt az újhoz, más szakmák területéről átvett eljárásokat, megoldásokat, s most itt áll sokkal idősebb szaktársai előtt munkájának, eredményeinek igazában, s magabiztosan határozottan számol be sikereiről Az az elismerés, amellyel a bemutatót fogadták, máris sejteti, hogy ez a régi, de mégis újként meghonosodó módszer hamarosan másutt is követésre talál. — kid öntik az új esztergakést. A vendégek vizsgálják, hogyan olvad az acél — ilyen lesz az új alkatrész — magyarázza Tóth Lajos kutatómérnök Lapoczky Józsefnek, Halpert Istvánnak és a többi érdeklődőnek (Novotta Ferenc felvételei) KICSI A PADLÁS Az idén ötéves a tinnyei Kossuth tsz. Tizenhatan alapították, ma nahbmint száz tagja van. A tsz születésnapját együtt ülték a zárszámadással. 51 forint a csoportban egy munkaegység értéke. Vannak tagok, akik egymaguk megkerestek SCO, vagy még annál is több munkaegységet. Kicsi a padlás a sok juttatásnak. Érthető az eredményük, szorgalmasan dolgoznak és a vezetőség a tagsággal összeforrva intézi a tsz ügyeit. A munkában pedig sok szovjet tapasztalatot felhasználnak. Hogy mást ne mondjak: a négyzetesen vetett kukoricájuk majdnem 40 mázsát fizetett holdanként — írja Márkus Dezső tudósítónk, ezüstkoszorús MSZT-titkár HA MÁR „KERESZTELÜNK“ Szabadságomat otthon töltöttem szüleimnél, akik Cegléden, a téglagyári dűlőben laknak. Ez arról „híres“, hogy különböző elágazásai között könnyen el lehet tévedni. A dűlők és a házak ugyanis rendszertelenül vannak számozva. A lakók engem bíztak meg, tegyem szóvá ügyüket: rendezzék a számozásokat és a dűlőutaknak adjanak szép utcaneveket. Megérdemli ez a városrész is, hiszen tíz éve minden házban villany ég, a házak rendezettek, szóval ez is egyre kultúrálódó település — írja Fabók Erzsébet, Bp, XX. Ocsai út 59. Leányszálló. A BARÁTSÁG JEGYÉBEN A leningrádi Képzőművészeti Középiskoláról fényképkiállítást rendezett iskolánk, a Képző- és Iparművészeti gimnázium. A több mint 30 felvételből álló sorozatot az MSZT képszolgálata kölcsönözte. A képek a szovjet iskola életét mutatják be: látjuk, amint a diákok a gyárakban, mezőgazdasági üzemekben készített vázlataikat terjedelmesebb kompozíciókban dolgozzák fel. Látjuk őket festő- és szobrászállvány mellett tájképeket festeni, portrékat mintázni. Új szint, új levegőt jelentett nekünk e kiállítás, melynek nyomán sok életrevaló ötlettel gazdagodott iskolánk — írja tudósítónk. TURISTÁK KÍVÁNSÁGA Túrán voltam Dobogókőn, a turistaházban. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy Dobogókőn van ugyan egy postahivatal, de az októberben bezár és csak tavasz vége felé nyit ki ismét. Dobogókő ma eléggé nagy üdülő- és kirándulóközpont. A turistaház is télen-nyáron nyitva van. Mire való tehát, hogy télen még csak egy postai levelezőlapot sem lehet vásárolni e forgalmas helyen? — írja Feledi Andor, IX., Közraktár u. 32. Halmi Jánosné, Cegléd. Helyesen tette, hogy nem szégyenitette meg a gyermeket. A nevelés e formájával nagyon óvatosan kell bánni, könnyen megalázássá fajulhat. S ez megfosztja önbizalmától a gyermeket. — Többeknek: Jeligés levelekre nem válaszolunk, írjanak pontos nevet és címet. A bizalmas ügyeket — bizalmasan kezeljük. — Ragóczi Károly, Szeged- A Szovjetunióban más a helyzet. A szénbányászat, a fémkohászat és a vegyipar dolgozói, függetlenül egészségi állapotuktól, már az 50. életévük betöltése után nyugdíjat kapnak, amenynyiben 20 évet munkában töltöttek. A vitában „ellenfelének“ kell igazat adnunk — hazánk és a Szovjetunió között nem lehet gépiesen párhuzamot vonni. Nyilvánvaló, hogy a szovjet állam már jóval nagyobb lehetőségekkel rendelkezik, mint mi. — Letnyák Pál, Budapest: Azt írja, ha közlésre alkalmasnak találjuk versét, a pontos lakcímét is közölni fogja. Sajnos, nem kérjük a címét. — Ligeti Andor, „Agrimpex“: A keresett novella valószínűleg Csehov írása: A menyhal. Csehov elbeszélés-kötetében találja meg, amely az Orosz Remekírók sorozatban jelent meg. — Bata Sándorné, Albertirsa: Érdeklődéssel olvastuk sorait és igyekszünk majd eleget tenni kívánságának. A bírálatra rendszerint ekkor érkezik gyors válasz, ha tiltakozik a megbízált. Nem ez történt az Országos Műszaki Könyvtárral, amelynek munkáját nemrégiben kritizáltuk meg. Fischer György főkonstruktőr az Orj Világnak adott nyilatkozatában kifogásolta, hogy az említett könyvtár nem rendeli meg folyamatosan az új kiadású szovjet műszaki könyveket. Povárny Jenő, a könyvtár igazgatója, értvén a jó szóból, tüstént a cselekvés mezejére lépett. Személyesen kereste fel Fischer elvtársát, majd a megbeszélés alapján megállapodott a Horizonttal, hogy a nálunk is alkalmazható szovjet újítások leírását folyamatosan beszerzik, a már elfogyott műszaki könyvekről pedig mikrofilmes másolatot készíttetnek a könyvtár részére. Mondhatná valaki, nincs ebben semmi különös, így van ez rendjén. De énmondó vagyok: a Műszaki Könyvtár megérdemli a dicséretet, mert aki gyorsan cselekszik, kétszer anynyit használ.