Uj Világ, 1955. december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1955-07-14 / 28. szám
— Egy volt ösztöndíjas emlékei — SLONÁTOK SZÁZAI, autók ezrei, repülőgépek és hajók viszik naponta a Szovjetunió minden részéből az üdülni-, pihenni, gyógyulni vágyó dolgozókat a Kaukázusba. Északi részén a híres ásványvíz-források és gyógyfürdők, keleten és nyugaton három tenger: a Káspi, az Azovi és a Fekete tenger pompás nyaralóvárosai, közepén pedig maga a fenséges Kaukázus hegység, amelyet Lermontov a „természet trónjának“, ,sajzsára dőlt titánnak" nevez költeményeiben. Kit ne csábítana ez a nagyszerű táj? Van-e ember, aki hallott róla és szive ne húzná oda? Akad-e, aki ott járt s ne vágyakozna vissza? Az orosz Kaukázus legszebb nyaralójának, Szocsi városának két kecses, minaretekre emlékeztető tornya — egyik a vasútállomás, másik a tengeri kikötő bástyája — már messziről feltűnik az utasnak. A másik világhírű tengerparti nyaralóváros, Grúzia egyik büszkesége, Szuhumi, tündér szép öbölben fekszik. Félkör alakban ölelik át Abbázia hegyei, melyeknek napfényes lejtőin szőlő, mandarin, naspolya oltja a fáradt kiránduló szomját. Ha megállsz egy kert előtt és gyümölcsre támad gusztusod, a szíves házigazda tálcán hozza eléd és megköszöni, hogy a vendége voltál Másfajta kép fogad Adzsária fővárosában, Batumiban. Szovjet, holland, délamerikai, román stb. kereskedelmi hajók a kikötőben, keletiesen tarka forgatag a város piacán, a „bazáron". Bambuszerdők, banánligetek, virágzó magnólia-fák és végtelen teaültetvények a város körül... A város teljes hosszában húzódó tengerparti strand állandóan tele van nyaralóvendégekkel Ha az ember betelt a tenger szépségeivel csak hátat kell fordítani neki és máris másfajta tájak tárulnak szeme elé: a hegyvidék képei. Csodálatos, magasztos képek! A csúcsok havas tornyai Úgy tűnnek ámuló szemének, Mint felhők fagyott láncai, És középütt, mint jégsisakos, Kékfejű, óriás idegen, Fehérlik szikrázva a magas Tibtúsz csúcsa a kék egen. Így írja :» Puskin a kaukázusi fogoly ismerkedését ezzel a szépséges tájjal. Találkoztam lelkes fiatalok csapatával akik az Elbrusz öt és félezer méter magas csúcsát akarták — életükben először — meglátni, utaztam együtt öreg házastársakkal, akik harmincötödször nyaraltak a Kaukázusban. Láttam aranybarnára sült, egészséges fiúkat és lányokat, akik reggeltől estig napfürdőztek a tengerpart fövenyén, és hallgattam gyógyult betegek hálálkodását, akiket háromheti iszapkúra után megfiatalodva és megújhodva bocsátottak útjukra a szanatóriumi nővérek. Kerültek utamba ínyencek, akik az ízletes déligyümölcsök, vagy az utánozhatatlan zamatú grúz borok kedvéért kértek beutalót éppen a Kaukázusba. Megismerkedtem művészekkel akiket a végtelen tenger és az ezerarcú hegyek új alkotásokra ihlettek. Élveztem pirosnyakkendős pionírok jókedvű nevetését és meghatottan figyeltem kedves öregek naphosszat tartó sakk- és dominójátszmáit a strand színes napernyői alatt. Olvastam magányt kedvelő szerelmespárok bevésett kezdőbetűit a parkok bambuszpadjain és résztvettem zajos nyaralóbálon, ahol estétől reggelig szólt a nóta és ropták a táncot. Voltam palotának is beillő szanatóriumban és egyszerű kis üdülőotthonban... Mindenütt elégedett arcokat láttam! SYÖNYÖRŰ VIDÉK! Nem hiába énekelte meg Puskin és Lermontov annyi szép költeményében ezeket a felejthetetlen hegyeket, melyeknek felhőkig érő büszke csúcsain sohasem olvad el a hó! Nem hiába festette meg ezernyi változatban Ajvazovszkij ezt a hol azúrkéken nyugovó, hol haragoszölden tajtékozó tengert! Nem hiába védték oly elszántan a kaukázusi népek évszázadokon át szép hazájukat a török, a tatár és egyéb betolakodók ellen, s nem hiába adott annyi „Szovjetunió Hősé"-t a Kaukázus a Nagy Honvédő Háborúban! Nem hiába szerették meg szovjetuniószerte azt a dalt, melynek refrénje úgy hangzik, hogy „légy vendégünk kaukázusi módra — bor, bárányhús kerül a terített asztalra!" És nem hiába írják a képeslevelezőlapokon a Kaukázusban nyaraló szovjet dolgozók ezrei a lelkes szavakat arról a szerető gondoskodásról, amelyben itt részük van! Aki egyszer meglátta a Kaukázust, többé nem felejti el! Akinek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy egyszer ott járt ütött, annak visszavágyik a szíve! Visszaírja a Kaukázus! Néhány héttel ezelőtt engem is azzal bocsátottak el a kis Mahindzsaur-i üdülőotthonból, hogy „Ginacvali, pHjezzsajr* S az üdülő homlokzatán függő feliratra mutattak, melyen ez az egyszerű szöveg áll: „Tiszta szívvel, tárt karokkal visszavárunk otthottunkba/" Markos Miklós • GLnacvaU _ grúzul = ejvtirs: prijezzsaj — oroszul = JÖJJ «1 máskor is! Vili. évfolyam, 28 sz Ara 60 fillér 1955 július 14. UJ VILÁG Felső képünkön: a Kaukázus gyöngy- szeme, a festői Rica tó, lent: vidám strandolok élvezik a tenger hűs hullámait a „kaukázusi Riviérán" ----- --- - --- .. . . M