Uj Világ, 1952 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-03 / 1. szám
„ Státuusokat kaptam azoktól a szamktó€ Lukács András, a varjúlaposi Győzelem tszcs elnöke még fiatal ember, harminchatéves. De tapasztalata, tudása annyi, mint egy kiváló agronómusé. A ternelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozásán a szünetben beszélgettünk Lukács Andrással. — Csoportunk alakulásakor kezdtem érdeklődni a szovjet módszerek iránt — mondotta. — Ezért léptem be 1950- ben az MSzT,de Szégyellem bevallani, hogy azóta is csak hárman vagyunk a csoportban MSzT-tagok. Ez, tudom, az én hibám. Nekem kellett volna a dolgot szorgalmaznom. Most, ha hazamegyek, ígérem, jóváteszem a hibát és megszervezem az MSzT-t. — Nagy utat tettünk meg a csoport megalakulása óta Hiszen sötétségben hagyott, tudatlan uradalmi cselédekből lettünk azok, akik ma vagyunk, szívós és türelmes nevelő munkával, a mi nagy pártunk segítségével. Mi, a volt Dessewffy-birtok egykori cselédei már 1950-ben 16 kataszteri hold területről 16 mázsás búzaátlagot takarítottunk be, cukorrépából 165 mázsát, tengeriből 22 mázsát. Zárszámadáskor 17 forint esett egy munkaegységre. Négyünket jutalmazott meg akkor a párt: felvett tagjai sorába bennünket. Pártnapra, taggyűlésre hat kilométert gyalogoltunk a gépállomásig, hetet vissza, de tanulni akartunk, mennél hamarabb meg akartuk ismerni Lenin-Sztálin pártját, amely megmutatta a dolgozó parasztság felemelkedésének egyedüli útját. — Elhatároztam, mennél előbb megismerem a Szovjetunió mezőgazdaságát. Azt a célt tűztem magam elé, hogy Micsurin és Liszenko tanításai alapján termékennyé teszem a mi földünket A kommunisták mellém álltak, elsőnek támogattak a munkámban, amikor az agrotechnika vívmányait kezdtem alkalmazni Hamarosan a pártonkívüliek is elismeréssel beszéltek nálunk a szovjet agrotechnikáról. Ki mint vet, úgy arat . A móri tszcselnök-képző iskolán tanultam először, aztán a szovjet mezőgazdasági küldöttektől. Nyíregyházán hallgattam meg őket, ott tanultam meg a burgonya nyári ültetési módszerét, a gabonafélék keresztsoros vetését és a mélyszántás jelentőségét. Most ősszel már mi is 30 cm mélyen szántottunk, öt holdon keresztsorosan vetettük el az árpát. Jövőre 20 mázsás átlagot érünk el árpából, megfogadtuk. — Megszerveztük nálunk a szocialista versenyt. Tag taggal, csapat csapattal versenyez, így aztán búzából idén 17—18. őszi árpából 15 mázsa átlagot takarítottunk be. Már a vetésnél alkalmaztuk a szovjet agrotechnikát, holdanként 2 mázsa szuperfoszfátot és tejtrágyának imázsa pétisót szórtunk el. — Aratáskor meg hatméteres rúdra nagy, piros zászlót tűztünk és a rudat minden nap annál a csapatnál szúrtuk le, amelyik mennyiségben is, minőségben is legjobban dolgozott. Amelyik csapat a legtöbbször volt az első, az pénzjutalmat kapott. Csépléskor a gép alól szállítottuk a gabonát az állami raktárba, hogy mennél kevesebb legyen a szemveszteség és 754 százalékra teljesítettük a gabonabeszolgáltatást. Elsőnek számoltunk el a gépállomással is. Csoporttagjaink 41 ezer forint értékű ruhaanyagot vásároltak a beadott termény után kapott C-vételi jegyre. . Lukács András a burgonyaültetés nehéz munkáját is gépesítette. Nem volt burgonyaültetőgép, hát ekével ültetett. Egyik eke szántotta a sorvonalat, a másik 8 cm vastag földtakarót fordított az elültetett gumókra és a trágyakeverékre. — így biztosítottuk a napfényes és laza talajt a csirába induló növénynek — mondja. A szovjet kolhozelnökökhöz méltó, ahogyan ő, a magyar szakember beszél az agrotechnika tanításáról. — Azért helyeztük rá a tengerszemekre a trágyát, — mondja — mert ha aszály köszöntött volna be, az alsó gyökérrendszer elegendő nedvet biztosít a növény fejlődéséhez és nem sül ki a kukorica. 21 forint munkaegységenként Nem csoda, ha Lukács Andráséknál két és félméteres kukoricaszárakon négyesével fejlődtek csövek és 60 mázsát takarított be kukoricából holdanként. A cukorrépa holdanként 260 mázsával, a burgonya 140 mázsával hálálta meg a szakszerű, szovjet módszerű kezelést. Így aztán az idei zárszámadáskor 28 forint jutott munkaegységenként a csoporttagoknak. Lukács Andrást az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend aranyfokozatával tüntette ki és 5000 forinttal jutalmazta. Kormányzatunk kinevezte a Termelőszövetkezeti Tanács tagjává. — Eddig is sokat tanultam Rákosi elvtárstól, a mi édesapánktól, — mondotta Lukács András búcsúzóul —, de azoktól a szavaktól, amiket most mondott ezen a tanácskozáson, szárnyakat kaptam. Eddig is dolgozott már három csoporttagunk a gépállomáson, de ha hazamegyek, azon leszek, hogy még több tagot adjunk a gépállomásnak. És nem feledkezün meg arról, hogy hogyan kell bevonnunk a munkába a nőket, a fiatalságot. Megtesszük, amit elvár tőlünk Rákosi elvtárs. Sárközi Gyula December 29-én múlt hét éve annak hogy a német fasiszták a Budaörsi-út és a balatoni műút elágazásánál orvul meggyilkolták Osztapenko kapitányt, a Szovjet Hadsereg parlamenterét. A magyar nép örök hálája jeléül emlékművet emelt a szovjet parlamenter Misi halála színhelyén. Osztapenko kapitány szobrát december 29-én ünnepélyes keretek között leplezték le Rákosi Mátyás, népünk szeretett vezére a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói között . PÉTER: NÉNIKE fogva vonít a fék lámpa megpislan, A X Hideg az este, * kialszik Z zúzmarás. Vaksötét támad A V Sötéttő szürke ködbe vész 8 kocsiban • X az utolsó pesti A y állomás De nem baj! Én úgyis X '? szundítok, A W) A villamos lassan, no és a néninek, — gondolom Is köhögve döcög. igazán oly mindegy: X V) Ócska tatár. — világos van. U útját mióta vagy sötét. \ A tapossa már! ' y } Fáradt vagyok, fázom nagyon. Um csak mégis, most felkapj. jt V Kint hideg van, szürke kendős ősz fejet ! X fúj a szét Hangja eles és zsembesen . V Velem szemben, gyűrt újsággal csattan. \ •J a kezében, bóbiskolva, egy nénike . . ffl V üldögél — Kalauz! A villany! 1 .4 Csinálja meg, ha rossz 4 k) Egyszerre kékesen villan a levegő, a kapcsoló! Jj A szanaszét repkedő Nem látja? Olvasok! Le pattogó szikrákat Holnap lesz a sajtó- \ (a szór az áramszedő, beszámoló! / ÚJVILÁG Csütörtök, 1952 január 3 Szovjet munérzmérése esett mel: EGY GYÁR AZ ÉLRE TÖR A Rákosi Mátyás Művek Kovácsológyára — kétszeres élüzem — 1951. évi tervét november 13-án fejezte be és december 21-én, a nagy Sztálin szüntésnapján már 16,6 százalékkal túlteljesítette. Ekkor már előrelátható volt, hogy az üzemek között a Minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben a kovácsológyár az elsők között lesz. A terv nagyarányú túlteljesítése a dolgozók munkatészesedésének és a szovjet tapasztalatok alkalmazásának köszönhető. A kovácsolás három legfontosabb tényezője: a munkafolyamat, a szerszám — ide tartoznak a gépek is — és a hevítés. Mindhárom tényezőnél sikeresen tudták alkalmazni a szovjet tapasztalatokat, munkamódszereket. Műveletterv segítségével folyamatos termelés Mindeddig a kovácsolómunka menete az volt, hogy a művezető átadta az anyagot a dolgozónak, kiadta az utasítást, mit gyártson belőle, esetleg azt is közölte, milyenre kell levágni a munkadarabot, a többi a dolgozó szaktudásán és tapasztalatán múlott. Ha dolgozott már hasonló mulikén, úgy el tudta végezni a rábízott feladatot, ha ilyen munkán még nem dolgozott, törhette a fejét és még mindig fennért a lehetőség, hogy a munka nem lesz kielégítő. A szovjet szakirodalom útmutatása alapján a Kovácsológyár technológiai osztályának dolgozói az egyes műveleteket felbontották, művelettervet készítettek a dolgozók számára. A műveletterv végigkíséri a munkadarabot azon az úton, amelyet meg kell tennie addig, amíg a nyersáruból készáru lesz. Részletes utasításokat tartalmaz a munka elvégzésére, leírja az egyes munkafolyamatokat, megnevezi a munkálathoz szükséges gépeket, a munkálatban résztvevő dolgozók számát. Minden művelettervhez csatolják a munka elvégzéséhez szükséges műszaki rajzok kicsinyített mását is. A műveletterv segítségével a kevesebb szaktudással rendelkező munkás is jó munkát tud végezni. A műveletterv bevezetése nemcsak a gyártás folyamatosságát biztosítja, hanem az azonos gyártási technológiát is. Lehetővé teszi tehát, hogy a különböző műszakok dolgozói, vagy betegség miatt hiányzó dolgozók helyettesítői ugyanazon a munkahelyen és munkadarabon egyenlő minőségű munkát végezzenek. Év elején a Németországtól 1943-ban vásárolt kalapácsok alapöntvényei egymásután repedtek meg és így ezek a fontos gépek végleg kiestek a termelsből. Ez egymaga is veszélyeztette a gyár tervteljesítését. A Szovjetunió segített ezt az akadályt is elhárítani, amikor júniusban soronkívül új, korszerű, szovjet gyártmányú légkalapácsokat küldött a gyárnak. Szovjet módszerek bevezetése — többmillió forint évi megtakarítás A gyakran előforduló, meglehetősen hosszú ideig tartó gépállások kiküszöbölésére — ugyancsak szovjet tapasztalatok alapján — bevezették a sűrűn törő vagy igen nagymértékben elhasználódó gépalkatrészek előregyártását Ezzel a módszerrel a törés vagy egyéb hiba folytán leálló gépeket a hibás alkatrészek gyors kicserélésével rövid idő alatt újra sikerült üzemképessé tenni, úgyhogy a gépkiesések miatti zavarok úgyszólván megszűntek. Kuznyecov szerszámfelújítási mozgalmánakbevezetésével évi 654 ezer forint megtakarítást értek el. Az a szovjet munkamódszer, amelynek alapján a szerszámoknak csak a dolgozórészét készítik nemesacélból, előre láthatólag évi 200 ezer forint megtakarítást eredményez. Az új szovjet technológia felhasználásával készített szerszámokkal több mint 2 millió forint a megtakarítás. A bővítésitechnikánál bevezetett szovjet munkamódszerek is nagy megtakarítást eredményeztek. Csak az egyik üzemben, ahol áttértek a szovjet rendszerű, folyamatos, úgynevezett tolókemencében végzett hevítésre, évi több mil-ió kalóriát és ezzel 100 ezer forintot takarítottak meg Az 1952. évi terv sikeres megindításáért . A dolgozókkal együtt kiértékeltük az 1951-ben elért eredményeket és hiányosságokat, hogy a Kovácsológyár az 1952. évi feladatainak eleget tudjon tenni — mondja Marinák László gyárvezető. — Megtettük az előkészületeket, hogy a gépek teljes kihasználásához szükséges átcsoportosításokat elvégezhessük. A Kovácsológyár 1951-ben a szovjet módszerek felhasználásával az élre tört Vezető helyét 1952-ben sem akarja átengedni. A sikereik továbbfejlesztéséhez a szovjet tapasztalatok további alkotó felhasználása szükséges. Komoly segítséget nyújthat ebben az üzem MSzT szervezete, ha a jövőben nemcsak kultúrmunkával foglalkozik, hanem a rendelkezésre álló dokumentációs anyagot eljuttatja a dolgozókhoz és népszerűsíti közöttük, ám Szabó József sztahanovista edző brigádja az év folyamán átlag 180—190 százalékra teljesítette normáját Az év utolsó hetének munkalendületében teljesítményüket 294 százalékra emelték A MÁVAG MSzT szervezete a munkafegyelemért Félhét. A MÁVAG Mozdonygyár épülete lassan kibomlik a hajnali ködbő, és a szemerkélő esőtől csillogó utcákon lüktet a reggel. A gyár kapuin át dolgozók özönlenek a műhelyek és irodák felé. Sűrűn kattan a bélyegzőóra. A műszak hét órakor kezdődik, így van idő átöjtözködni, előkészíteni a szerszámokat és néhány szóban megbeszélni a szakmai problémákat. Nem volt ez mindig így, hiszen ezelőtt két-három héttel még 7 óra körül 50—60 későn jövő, vagy utolsó percben érkező tolongott egy-egy bejáratnál, rohant a lépcsőn vagy az udvaron, lödösődött a bélyegzőóráknál. Aztán egy napon ... De ezt már Malutics Ferenc sztahanovista esztergályos, MSzT-aktíva mondja el nekünk.• December 19-én 16 helyen hívott össze röpgyűlést a Magyar-Szovjet Társaság üzemi szervezete. A nöpgyűléseken a munkafegyelemről volt szó, a késésekről és mulasztásokról, s ugyanakkor elhangzott az üzemi MSzT-szervezet javaslata: vezessük be és terjesszük el üzemünkben a tízperces mozgalmat. Az MSzT-szervezet felhívott bennünket; vállaljuk, hogy tíz perccel műszakindulás előtt valamenynyien munkahelyünkön leszünk. A dolgozók a felhívás nyomán aláírásukkal is megerősítették, hogy részt vesznek a Sztálin elvtárs születésnapja tiszteletére megindított, az egész üzemre kiterjedő tízperces mozgalomban. Mi itt a fémesztergaműhelyben aláírtuk valamennyien, de nemcsak aláírtuk, hanem tartjuk is becsülettel Hogy milyen eredményes az MSzT kitűnő kezdeményezése, annak legjobb bizonyítéka műhelyünkben a napok óta üres szégyentábla. A mozdonyműhelyben már hét óra előtt néhány perccel szintén a munka ázás ritmusa fogadja a belépőt. A mintaasztalosoknál a tízperces mozgalomban a Simon MSzT-brigád mutat példát. A csavarműhelyben Mustok Mihályné gépmunkásnő, MSzT-aktíva jó felvilágosító munkája nyomán a műhely minden dolgozója csatlakozott a tízperces mozgalomhoz. Az MSzT brigádok, az MSzT aktivái és tagjai mindenütt elsőnek írták alá az íveket, lelkes harcosai a munkafegyelem megszilárdításáért vívott küzdelemnek, a tízperces mozgalomnak. Tóth András főmérnök nemcsak hogy aláírta az ívet, hanem tanácsot is adott az üzemi MSzT-szervezetnek, hogy a gyár melyik területén volna ajánlatos fokozni a harcot a munkafegyelem megszilárdításáért. Szívesen csatlakozott a mozgalomhoz Kertész Béla főkönyvelő, Andódi Béla termelési vezető, Dózsa Tivadar műhelyvezető, dr. Balázsfalvi Istvánné, a beszerzési osztály referense és az értelmiségi dolgozók nagy része. A MÁVAG MSzT-szervezetének dicséretreméltó munkája nyomán naprólnapra több dolgozó ismeri fel a gyárban a tízperces mozgalom jelentőségét. Eddig mintegy háromezer dolgozó csatlakozott, de az MSzT munka nem állt meg, mert a szervezet elhatározta: minden dolgozót megnyer a tízperces mozgalom számára .