Uj Világ, 1952 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-03 / 1. szám

„ Státuusokat kaptam azoktól a szamktó€ Lukács András, a varjúlaposi Győze­lem tszcs elnöke még fiatal ember, har­minchatéves. De tapasztalata, tudása annyi, mint egy kiváló agronómusé. A ternelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanács­kozásán a szünetben beszélgettünk Lu­kács Andrással. — Csoportunk alakulásakor kezdtem érdeklődni a szovjet módszerek iránt — mondotta. — Ezért léptem be 1950- ben az MSzT,de Szégyellem bevallani, hogy azóta is csak hárman vagyunk a csoportban MSzT-tagok. Ez, tudom, az én hibám. Nekem kellett volna a dolgot szorgalmaznom. Most, ha hazamegyek, ígérem, jóváteszem a hibát és megszer­vezem az MSzT-t. — Nagy utat tettünk meg a csoport megalakulása óta Hiszen sötétségben hagyott, tudatlan uradalmi cselédekből lettünk azok, akik ma vagyunk, szívós és türelmes nevelő munkával, a mi nagy pártunk segítségével. Mi, a volt Dessewffy-birtok egykori cselédei már 1950-ben 16 kataszteri hold területről 16 mázsás búzaátlagot takarítottunk be, cukorrépából 165 mázsát, tengeriből 22 mázsát. Zárszámadáskor 17 forint esett egy munkaegységre. Négyünket jutalmazott meg akkor a párt: felvett tagjai sorába bennünket. Pártnapra, taggyűlésre hat kilométert gyalogoltunk a gépállomásig, hetet vissza, de tanulni akartunk, mennél hamarabb meg akar­tuk ismerni Lenin-Sztálin pártját, amely megmutatta a dolgozó paraszt­ság felemelkedésének egyedüli útját. — Elhatároztam, mennél előbb meg­ismerem a Szovjetunió mezőgazdasá­gát. Azt a célt tűztem magam elé, hogy Micsurin és Liszenko tanításai alapján termékennyé teszem a mi földünket A kommunisták mellém álltak, elsőnek tá­mogattak a munkámban, amikor az agrotechnika vívmányait kezdtem al­kalmazni Hamarosan a pártonkívüliek is elismeréssel beszéltek nálunk a szovjet agrotechnikáról. Ki mint vet, úgy arat . A móri tszcselnök-képző iskolán tanultam először, aztán a szovjet mező­­gazdasági küldöttektől. Nyíregyházán hallgattam meg őket, ott tanultam meg a burgonya nyári ültetési módszerét, a gabonafélék keresztsoros vetését és a mélyszántás jelentőségét. Most ősszel már mi is 30 cm mélyen szántottunk, öt holdon keresztsorosan vetettük el az árpát. Jövőre 20 mázsás átlagot érünk el árpából, megfogadtuk. — Megszerveztük nálunk a szocia­lista versenyt. Tag taggal, csapat csa­pattal versenyez, így aztán búzából idén 17—18. őszi árpából 15 mázsa át­lagot takarítottunk be. Már a vetésnél alkalmaztuk a szovjet agrotechnikát, holdanként 2 mázsa szuperfoszfátot és tejtrágyának i­mázsa pétisót szór­tunk el. — Aratáskor meg hatméteres rúdra nagy, piros zászlót tűztünk és a rudat minden nap annál a csapatnál szúrtuk le, amelyik mennyiségben is, minőség­ben is legjobban dolgozott. Amelyik csapat a legtöbbször volt az első, az pénzjutalmat kapott.­­ Csépléskor a gép alól szállítottuk a gabonát az állami raktárba, hogy mennél kevesebb legyen a szemveszte­­ség és 754 százalékra teljesítettük a gabonabeszolgáltatást. Elsőnek számol­tunk el a gépállomással is. Csoporttag­jaink 41 ezer forint értékű ruhaanyagot vásároltak a beadott termény után ka­pott C-vételi jegyre. . Lukács András a burgonyaültetés ne­héz munkáját is gépesítette. Nem volt burgonyaültetőgép, hát ekével ültetett. Egyik eke szántotta a sorvonalat, a másik 8 cm vastag földtakarót fordított az elültetett gumókra és a trágyakeve­rékre. — így biztosítottuk a napfényes és laza talajt a csirába induló növénynek — mondja. A szovjet kolhozelnökökhöz méltó, ahogyan ő, a magyar szakember be­szél az agrotechnika tanításáról. — Azért helyeztük rá a tengersze­mekre a trágyát, — mondja — mert ha aszály köszöntött volna be, az alsó gyökérrendszer elegendő nedvet bizto­sít a növény fejlődéséhez és nem sül ki a kukorica. 21 forint munkaegységenként Nem csoda, ha Lukács Andráséknál két és félméteres kukoricaszárakon né­gyesével fejlődtek csövek és 60 mázsát takarított be kukoricából holdanként. A cukorrépa holdanként 260 mázsával, a burgonya 140 mázsával hálálta meg a szakszerű, szovjet módszerű kezelést. Így aztán az idei zárszámadáskor 28 forint jutott munkaegységenként a csoporttagoknak. Lukács Andrást az Elnöki Tanács a Munkaérdemrend aranyfokozatával tün­tette ki és 5000 forinttal jutalmazta. Kormányzatunk kinevezte a Termelő­szövetkezeti Tanács tagjává. — Eddig is sokat tanultam Rákosi elvtárstól, a mi édesapánktól, — mon­dotta Lukács András búcsúzóul —, de azoktól a­ szavaktól, amiket most mon­dott ezen a tanácskozáson, szárnyakat kaptam. Eddig is dolgozott már három csoporttagunk a gépállomáson, de ha hazamegyek, azon leszek, hogy még több tagot adjunk a gépállomásnak. És nem fel­ed­kezün meg arról, hogy ho­gyan kell bevonnunk a munkába a nő­ket, a fiatalságot. Megtesszük, amit el­vár tőlünk Rákosi elvtárs. Sárközi Gyula December 29-én múlt hét éve annak hogy a német fasiszták a Budaörsi-út és a ba­latoni műút elágazásánál orvul meggyil­kolták Osztapenko kapitányt, a Szovjet Hadsereg parlamenterét. A magyar nép örök hálája jeléül emlékművet emelt a szovjet parlamenter Misi halála szín­helyén. Osztapenko kapitány szobrát de­cember 29-én ünnepélyes keretek között leplezték le Rákosi Mátyás, népünk szeretett vezére a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói között . PÉTER: NÉNIKE fogva vonít a fék­­ lámpa megpislan, A X Hideg az este, * kialszik Z­­ zúzmarás. Vaksötét támad A V Sötéttő szürke ködbe vész 8 kocsiban • X az utolsó pesti A y állomás De nem baj! Én úgyis X '? szundítok, A W) A villamos lassan, no és a néninek, — gondolom Is köhögve döcög. igazán oly mindegy: X V) Ócska tatár. — világos van. U útját mióta vagy sötét. \ A tapossa már! ' y } Fáradt vagyok, fázom nagyon. Um csak mégis,­­ most felkapj. jt V Kint hideg van, szürke kendős ősz fejet ! X fúj a szét Hangja eles és zsembesen . V Velem szemben, gyűrt újsággal csattan. \ •J a kezében, bóbiskolva, egy nénike . . ffl V üldögél — Kalauz! A villany! 1 .4 Csinálja meg, ha rossz 4 k) Egyszerre kékesen villan a levegő, a kapcsoló! Jj A szanaszét repkedő Nem látja? Olvasok! L­e pattogó szikrákat Holnap lesz a sajtó- \ (a szór az áramszedő, beszámoló! / ÚJVILÁG Csütörtök, 1952 január 3 Szovj­et munérzmérése esett mel: EGY GYÁR AZ ÉLRE TÖR A Rákosi Mátyás Művek Kovácsoló­gyára — kétszeres élüzem — 1951. évi tervét november 13-án fejezte be és de­cember 21-én, a nagy Sztálin szü­ntés­­napján már 16,6 százalékkal túlteljesí­tette. Ekkor már előrelátható volt, hogy­ az üzemek között a Minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben a kovácsológyár az elsők között lesz. A terv nagyarányú túlteljesítése a dolgozók munkatés­zesedésének és a szovjet tapasztalatok alkalmazásának köszönhető. A kovácsolás három legfontosabb tényezője: a munkafolyamat, a szer­szám — ide tartoznak a gépek is — és a hevítés. Mindhárom tényezőnél sike­resen tudták alkalmazni a szovjet ta­pasztalatokat, munkamódszereket. Műveletterv segítségével folyamatos termelés Mindeddig a kovácsolómunka menete az volt, hogy a művezető átadta az anyagot a dolgozónak, kiadta az utasí­tást, mit gyártson belőle, esetleg azt is közölte, milyenre kell levágni a munka­darabot, a többi a dolgozó szaktudásán és tapasztalatán múlott. Ha dolgozott már hasonló mulikén, úgy el tudta vé­gezni a rábízott feladatot, ha ilyen mun­kán még nem dolgozott, törhette a fe­jét és még mindig fenné­rt a lehetőség, hogy a munka nem lesz kielégítő. A szovjet szakirodalom útmutatása alapján a Kovácsológyár technológiai osztályának dolgozói az egyes művele­teket felbontották, művelettervet készí­tettek a dolgozók számára. A művelet­­terv végigkíséri a munkadarabot azon az úton, amelyet meg kell tennie addig, amíg a nyersáruból készáru lesz. Rész­letes utasításokat tartalmaz a munka elvégzésére, leírja az egyes munkafolya­matokat, megnevezi a munkálathoz szükséges gépeket, a munkálatban részt­vevő dolgozók számát. Minden művelet­tervhez csatolják a munka elvégzéséhez szükséges műszaki rajzok kicsinyített mását is. A műveletterv segítségével a keve­sebb szaktudással rendelkező munkás is jó munkát tud végezni. A művelet­­terv bevezetése nemcsak a gyártás fo­lyamatosságát biztosítja, hanem az azo­nos gyártási technológiát is. Lehetővé teszi tehát, hogy a különböző műsza­kok dolgozói, vagy betegség miatt hiányzó dolgozók helyettesítői ugyan­azon a munkahelyen és munkadarabon egyenlő minőségű munkát végezzenek. Év elején a Németországtól 1943-ban vásárolt kalapácsok alapöntvényei egy­másután repedtek meg és így ezek a fontos gépek végleg kiestek a termels­ből. Ez egymaga is veszélyeztette a gyár tervteljesítését. A Szovjetunió segített ezt az akadályt is elhárítani, amikor jú­niusban soronkívül új, korszerű, szov­jet gyártmányú légkalapácsokat küldött a gyárnak. Szovjet módszerek bevezetése — többmillió forint évi megtakarítás A gyakran előforduló, meglehetősen hosszú ideig tartó gépállások kiküszö­bölésére — ugyancsak szovjet tapaszta­latok alapján — bevezették a sűrűn törő vagy igen nagymértékben elhasz­nálódó­ gépalkatrészek előregyártását Ezzel a módszerrel a törés vagy egyéb hiba folytán leálló gépeket a hibás al­katrészek gyors kicserélésével rövid idő alatt újra sikerült üzemképessé tenni, úgyhogy a gépkiesések miatti zavarok úgyszólván megszűntek. Kuznyecov szerszámfelújítási mozgal­mának­­bevezetésével évi 654 ezer forint megtakarítást értek el. Az a szovjet munkamódszer, amelynek alapján a szerszámoknak csak a do­lgozórészét ké­szítik nemesacélbó­l, előre l­áthatól­ag évi 200 ezer forint megtakarítást eredmé­nyez. Az új szovjet technológia felhasz­nálásával készített szerszámokkal több mint 2 millió forint a megtakarítás. A bővítési­­technikánál bevezetett szov­jet munkamódszerek is nagy megtakar­­ítást eredményeztek. Csak az egyik üzemben, ahol áttértek a szovjet rend­szerű, folyamatos, úgynevezett tolóke­mencében végzett hevítésre, évi több mi­l-­­ió kalóriát és ezzel 100 ezer forintot ta­karítottak meg Az 1952. évi terv sikeres megindításáért . A dolgozókkal együtt kiértékeltük az 1951-ben elért eredményeket és hiá­nyosságokat, hogy a Kovácsológyár az 1952. évi feladatainak eleget tudjon tenni — mondja Marinák László gyár­vezető. — Megtettük az előkészülete­ket, hogy a gépek teljes kihasználásá­hoz szükséges átcsoportosításokat elvé­gezhessük. A Kovácsológyár 1951-ben a­ szovjet módszerek felhasználásával az élre tört Vezető helyét 1952-ben sem akarja át­engedni. A sikereik továbbfejlesztéséhez a szovjet tapasztalatok további alkotó felhasználása szükséges. Komoly segít­séget nyújthat ebben az üzem MSzT szervezete, ha a jövőben nemcsak kul­­túrmunkáv­al foglalkozik, hanem a ren­delkezésre álló dokumentációs anyagot eljuttatja a dolgozókhoz és népszerűsíti közöttük, á­m Szabó József sztahanovista edző­ brigádja az év folyamán átlag 180—190 százalékra teljesítette normáját Az év utolsó hetének munkalendületében teljesítményüket 294 százalékra emelték A MÁVAG MSzT szervezete a munkafegyelemért Félhét. A MÁVAG Mozdonygyár épülete lassan kibomlik a hajnali köd­bő, és a szemerkélő esőtől csillogó ut­cákon lüktet a reggel. A gyár kapuin át dolgozók özönlenek a műhelyek és irodák felé. Sűrűn kattan a bélyegző­­óra. A műszak hét órakor kezdődik, így van idő átöjtözködni, előkészíteni a szerszámokat és néhány szóban meg­beszélni a szakmai problémákat. Nem volt ez mindig így, hiszen ezelőtt két-három héttel még 7 óra körül 50—60 későn jövő, vagy utolsó percben érkező tolongott egy-egy be­járatnál, rohant a lépcsőn vagy az udvaron, lö­­dösődött a bélyegzőórák­nál. Aztán egy napon ... De ezt már Malutics Ferenc sztaha­­novista esztergályos, MSzT-aktíva mondja el nekünk.­­• December 19-én 16 helyen hívott össze röpgyűlést a Magyar-Szovjet Társaság üzemi szervezete. A nöpgyű­­léseken a munkafegyelemről volt szó, a késésekről és mulasztásokról, s ugyanakkor elhangzott az üzemi MSzT-szervezet javaslata: vezessük be és terjesszük el üzemünkben a tízper­ces mozgalmat. Az MSzT-szervezet felhívott bennünket; vállaljuk,­ hogy tíz perccel műszakindulás előtt valameny­­nyien munkahelyünkön leszünk. A dol­gozók a felhívás nyomán aláírásukkal is megerősítették, hogy részt vesznek a Sztálin elvtárs születésnapja tisztele­tére megindított, az egész üzemre ki­terjedő tízperces mozgalomban. Mi itt a fémesztergaműhelyben aláírtuk vala­mennyien, de nemcsak aláírtuk, hanem tartjuk is becsülettel Hogy milyen eredményes az MSzT kitűnő kezdemé­nyezése, annak legjobb bizonyítéka műhelyünkben a napok óta üres szé­gyentábla. A mozdonyműhelyben már hét óra előtt néhány perccel szintén a munka ázás ritmusa fogadja a belépőt. A mintaasztalosoknál a tízperces mozga­lomban a Simon MSzT-brigád mutat példát. A csavarműhelyben Mustok Mihályné gépmunkásnő, MSzT-aktíva jó felvilágosító munkája nyomán a műhely minden dolgozója csatlakozott a tízperces mozgalomhoz. Az MSzT brigádok, az MSzT­ aktivái és tagjai mindenütt elsőnek írták alá az íveket, lelkes harcosai a munkafegyelem meg­szilárdításáért vívott küzdelemnek, a tízperces mozgalomnak. Tóth András főmérnök nemcsak hogy aláírta az ívet, hanem tanácsot is adott az üzemi MSzT-szervezetnek, hogy a gyár melyik területén volna ajánlatos fokozni a harcot a munka­­fegyelem megszilárdításáért. Szívesen csatlakozott a mozgalomhoz Kertész Béla főkönyvelő, Andódi Béla terme­lési vezető, Dózsa Tivadar műhely­vezető, dr. Balázsfalvi István­né, a be­szerzési osztály referense és az értel­miségi dolgozók nagy része. A MÁVAG MSzT-szervezetének di­­cséretreméltó munkája nyomán napról­­napra több dolgozó ismeri fel a gyár­ban a tízperces mozgalom jelentősé­gét. Eddig mintegy háromezer dol­gozó csatlakozott, de az MSzT munka nem állt meg, mert a szervezet elha­tározta: minden dolgozót megnyer a tízperces mozgalom számára­ ­ .

Next