Új Világ, 1974. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-11 / 41. szám

1974.október 11. IFalum Irodalmi Pályázatunk Nagy örömmel számolunk be kedves olvasóinknak, hogy miután újsá­gunk, az Új Világ irodalmi pályázata lezajlott és a pályadíjakat a nyerte­seknek elküldött­ük, nagyon ke­dves válaszokat kaptunk. Az érkezett levelek­ből ezúttal szemelvényeket szeretnénk közölni azzal, hogy legyen ez a köz­lemény bevezetője az ezután következő,­ október 18-án megjelenő Új Világ irodalmi mellékletének. Ebben a négyoldalas külön mellékletben kezdjük el közölni díjnyertes íróink pályamunkáit, amelyeket ezúttal is kedves ol­vasóink szeretetébe ajánlunk. Még csak kétéves az Új Világ, de ezt a kétéves jubileumot azzal tettük emlékezetessé, hogy minden erőnket megfeszítve szép díjazásút irodalmi versenyt rendeztünk az emigrációban élő magyar írók részére. Tettük ezt elsősorban azért, mert indulásunkkor a magyar ügyek őszinte szolgálatát tűztük zászlónkra. Az a véleményünk, hogy a kizártságban élő magyar írók megszólaltatása és megismertetése tiszta magyar ügy. Az újság viszi széjjel az egész világba íróink véleményét, szép gondo­latait és létekből fakadó szép írásait, így jut el az író a nyilvánosság elé, amelyből addig a piegnemértés kirekesztette és így nem vesznek el írásai a nyilvánosság számára. Így jut lélekzethez előítéletektől mentesen az emigrációs magyar írás az irodalmi vetélkedés küzdőporondján. Irodalmi pályázatunk egy tiszta magyar szellemben írott magyar új­ság segítő kézfogása azok felé, akik a számüzöttség hideg csendjében, meg­­részegülve a szép magyar szó és írás mámorától fel-feljajdulnak. Vagy rá­láll egy szerető kéz cirógatása azoknak, akik eddig csak az íróasztalok fiók­jainak írtak. De példamutatás is! Egy kis magyar újság tisztességes példamutatása . . . ORBÁN FERENC Fáy Ferenc (Toronto), a verspályázat győz­tesének leveléből: Toronto, 1974. szeptember 21. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr, hálás szívvel és köszönettel nyugtázom kedves sorait és azt az összeget, melyet állítólag kiérdemeltem egyik versemért. Én tudom, hogy költőkkel borított hazátlanságunk földjén nehéz, nagyon nehéz határ­vonalat szabni művek és művek között, költők és köl­tők között, mert a burjánzó dilettantizmus parazitái mindent elárasztanak, még a lelkeket is. Álmainkkal lassan magunkra maradunk a porban és a bagószagú ember néha még egy rigó-csípte almával sem hono­rálja nyárról megmaradt szavaink szép, szomorú bo­hócmutatványát. Pedig nagyon kell már a simogatás, nagyon kell már a szeretet. Magam harminc éve sí­rom, nevetem végig az esték és a lelkek közönyös hi­degét és nem tudom, hogy valóban tettem-e valamit? Köszönöm az Új Világ vezetőségének azt a bátor­ságot, hogy még ebben a léleknélküli világban is mert áldozatot hozni a magyar szó fennmaradásáért. En­nek jobban örülök, mint minden pénznek. . . • Főszerkesztő uram, most amikor ismételten megköszönöm kitüntető jutalmukat, kérem, hogy adja át üdvözletemet az Új Világ minden munkatár­sának, maradok tisztelettel és igaz szeretettel. FÁY FERENC Mellékelt kis versemet fogadja szeretettel és tegyen vele belátása szerint. Irodalmi Est Egy költői­ díj margójára kopottan, vasalatlanul állnak körül a szeptemberi fák, a bokrok kócos csendje s a füvek maszatos-arcú, tetetett nyugalma, s te nyárról­ maradt szavak melegével bohóckodsz lent, a porban . . . s hogy felállsz — a tapstalanság hűvös közönyéből — lábadhoz hull egy rigó-csípte alma. Toronto, 1971. IX. 8. Nemeskéry László (Linz, Ausztria) a pró­zai pályázat győztesének levele: Kedves Főszerkesztő Úr! A bíráló bizottság elis­merő kitüntetését hálá­san köszönöm. Az erköl­csi sikerhez mellékelt csekk is nagy segítség ré­szünkre, mert mint 56-os menekültek, idős korunk miatt rekedtünk itt, s vajmi szerény jut­tatással Linz városának ellátottjai lettünk. Jómagam betűvetéssel igyekszek a fajtámat szol­gálni, míg Erzsébet a fe­leségem magyar népmű­vészeti munkájával (pár­nák, térítők, női mellé­nyek, babák és a világhí­rű Halasi csipkékkel) lett az Árpád Akadémia ezüstérmese­ (1972) A továbbiakban mindket­ten tisztelettel felajánl­juk szolgálatainkat. . . . Búcsúzóra, továb­bi erőt egészséget kívá­nok úgy Önnek mint munkatársainak honfi­társi szeretettel és meg­becsüléssel, Linz, 1974. szept. 24. Nemeskéry László Sárvári Éva (Toronto) a prózai pályázat II. díj nyertesének levele: Kedves Orbán Úr! Kimondhatatlan örömmel vettem levelét, amely­ben írja, hogy elbeszélésemet a pályázat II. díjával tüntették ki. Nemcsak a pénz miatt vagyok boldog — ámbár jól jön az is —, de az erkölcsi siker min­dennél többet ér. Köszönettel vettem a csekket is és talán felesleges is megemlíteni, hogy a pénzt irodalmi célokra fogom felhasználni-Nem tudom, ismeri-e Kigyúlt a fény c. regénye­met (amelyet tavaly a clevelandi Magyar Társaság Árpád-éremmel tüntetett ki), mindenesetre feladtam egy példányt az Ön címére. Kérem, fogadja szeretet­tel, s ha megnyerte a tetszését, ajánlja másoknak is megvételre. A könyvben a saját pénzem fekszik és nem nyere­séget szeretnék rajta csináni, csupán behozni, amit nagy keservesen belefektettem. De hiszen Ön is való­színűleg ismeri a külföldi magyar írók sorsát, nem szükséges külön is ecsetelni, milyen nehézségekkel kell megküzdenünk. Mégegyszer hálásan köszönök mindent és mielőb­bi válaszát nagyon várom. Sok üdvözlet, SÁRVÁRI ÉVA Ilosvay Selymes Judit (Arington, Virginia) a verspályázat II. díj nyertesének levele: Kedves Orbán Főszerkesztő Úr! Most kaptam kézhez levelüket, de az öröm helyett inkább szégyenlem magam. Azt gondoltam ugyanis, hogy Önök válaszra sem méltatnak, hiszen hosszú idő telt el, amióta két ver­semet elküldtem. Csak néhány hónapja vagyok Amerikában (Ma­gyarországot 1972-ben hagytam el), az Önök pályá­zatáról csak egy bediktált telefoncím útján értesül­tem. Ekövettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg, mikor lesz az eredményhirdetés. Nagyon kérem, ne haragudjanak türelmetlensé­gemért ! Természetesen nagyon boldog vagyok, hiszen még egyetlen verssort sem küldtem el soha életemben. (Novellákat még otthon publikáltam.) Küldöm a kért önéletrajzot és fényképet. Szeretettel, köszönettel, I. SELYMES JUDIT PRÓZAI PÁLYÁZAT: I. díj, 250 dollár és serleg: NEMESKÉRY LÁSZLÓ, Linz, Ausztria: “Tallózás a “híres” városban”. II. díj, 100 dollár és serleg: SÁRVÁRI ÉVA, Toronto, Can.: “Hiszek a szó hatalmában”. III. díj, 50 dollár és serleg: ABA KÉR, La Crescenta, Calif.: “A dohányzásról lemondani nem lehet!?” VERSPÁLYÁZAT: I. díj, 250 dollár és serleg: FÁY FERENC, Toronto, Canada: “Kései április”. II. díj, 100 dollár és serleg: SELYMES ILOSVAY I., Ar­lington, Virginia: “Imádság”. III. díj, 50 dollár és serleg: SZÜTS GÁBOR, Stockholm­: “Vikinghoni csárda . . .” ___ ______ 0 .

Next