Új Világ, 1974. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1974-10-11 / 41. szám
1974.október 11. IFalum Irodalmi Pályázatunk Nagy örömmel számolunk be kedves olvasóinknak, hogy miután újságunk, az Új Világ irodalmi pályázata lezajlott és a pályadíjakat a nyerteseknek elküldöttük, nagyon kedves válaszokat kaptunk. Az érkezett levelekből ezúttal szemelvényeket szeretnénk közölni azzal, hogy legyen ez a közlemény bevezetője az ezután következő, október 18-án megjelenő Új Világ irodalmi mellékletének. Ebben a négyoldalas külön mellékletben kezdjük el közölni díjnyertes íróink pályamunkáit, amelyeket ezúttal is kedves olvasóink szeretetébe ajánlunk. Még csak kétéves az Új Világ, de ezt a kétéves jubileumot azzal tettük emlékezetessé, hogy minden erőnket megfeszítve szép díjazásút irodalmi versenyt rendeztünk az emigrációban élő magyar írók részére. Tettük ezt elsősorban azért, mert indulásunkkor a magyar ügyek őszinte szolgálatát tűztük zászlónkra. Az a véleményünk, hogy a kizártságban élő magyar írók megszólaltatása és megismertetése tiszta magyar ügy. Az újság viszi széjjel az egész világba íróink véleményét, szép gondolatait és létekből fakadó szép írásait, így jut el az író a nyilvánosság elé, amelyből addig a piegnemértés kirekesztette és így nem vesznek el írásai a nyilvánosság számára. Így jut lélekzethez előítéletektől mentesen az emigrációs magyar írás az irodalmi vetélkedés küzdőporondján. Irodalmi pályázatunk egy tiszta magyar szellemben írott magyar újság segítő kézfogása azok felé, akik a számüzöttség hideg csendjében, megrészegülve a szép magyar szó és írás mámorától fel-feljajdulnak. Vagy ráláll egy szerető kéz cirógatása azoknak, akik eddig csak az íróasztalok fiókjainak írtak. De példamutatás is! Egy kis magyar újság tisztességes példamutatása . . . ORBÁN FERENC Fáy Ferenc (Toronto), a verspályázat győztesének leveléből: Toronto, 1974. szeptember 21. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr, hálás szívvel és köszönettel nyugtázom kedves sorait és azt az összeget, melyet állítólag kiérdemeltem egyik versemért. Én tudom, hogy költőkkel borított hazátlanságunk földjén nehéz, nagyon nehéz határvonalat szabni művek és művek között, költők és költők között, mert a burjánzó dilettantizmus parazitái mindent elárasztanak, még a lelkeket is. Álmainkkal lassan magunkra maradunk a porban és a bagószagú ember néha még egy rigó-csípte almával sem honorálja nyárról megmaradt szavaink szép, szomorú bohócmutatványát. Pedig nagyon kell már a simogatás, nagyon kell már a szeretet. Magam harminc éve sírom, nevetem végig az esték és a lelkek közönyös hidegét és nem tudom, hogy valóban tettem-e valamit? Köszönöm az Új Világ vezetőségének azt a bátorságot, hogy még ebben a léleknélküli világban is mert áldozatot hozni a magyar szó fennmaradásáért. Ennek jobban örülök, mint minden pénznek. . . • Főszerkesztő uram, most amikor ismételten megköszönöm kitüntető jutalmukat, kérem, hogy adja át üdvözletemet az Új Világ minden munkatársának, maradok tisztelettel és igaz szeretettel. FÁY FERENC Mellékelt kis versemet fogadja szeretettel és tegyen vele belátása szerint. Irodalmi Est Egy költői díj margójára kopottan, vasalatlanul állnak körül a szeptemberi fák, a bokrok kócos csendje s a füvek maszatos-arcú, tetetett nyugalma, s te nyárról maradt szavak melegével bohóckodsz lent, a porban . . . s hogy felállsz — a tapstalanság hűvös közönyéből — lábadhoz hull egy rigó-csípte alma. Toronto, 1971. IX. 8. Nemeskéry László (Linz, Ausztria) a prózai pályázat győztesének levele: Kedves Főszerkesztő Úr! A bíráló bizottság elismerő kitüntetését hálásan köszönöm. Az erkölcsi sikerhez mellékelt csekk is nagy segítség részünkre, mert mint 56-os menekültek, idős korunk miatt rekedtünk itt, s vajmi szerény juttatással Linz városának ellátottjai lettünk. Jómagam betűvetéssel igyekszek a fajtámat szolgálni, míg Erzsébet a feleségem magyar népművészeti munkájával (párnák, térítők, női mellények, babák és a világhírű Halasi csipkékkel) lett az Árpád Akadémia ezüstérmese (1972) A továbbiakban mindketten tisztelettel felajánljuk szolgálatainkat. . . . Búcsúzóra, további erőt egészséget kívánok úgy Önnek mint munkatársainak honfitársi szeretettel és megbecsüléssel, Linz, 1974. szept. 24. Nemeskéry László Sárvári Éva (Toronto) a prózai pályázat II. díj nyertesének levele: Kedves Orbán Úr! Kimondhatatlan örömmel vettem levelét, amelyben írja, hogy elbeszélésemet a pályázat II. díjával tüntették ki. Nemcsak a pénz miatt vagyok boldog — ámbár jól jön az is —, de az erkölcsi siker mindennél többet ér. Köszönettel vettem a csekket is és talán felesleges is megemlíteni, hogy a pénzt irodalmi célokra fogom felhasználni-Nem tudom, ismeri-e Kigyúlt a fény c. regényemet (amelyet tavaly a clevelandi Magyar Társaság Árpád-éremmel tüntetett ki), mindenesetre feladtam egy példányt az Ön címére. Kérem, fogadja szeretettel, s ha megnyerte a tetszését, ajánlja másoknak is megvételre. A könyvben a saját pénzem fekszik és nem nyereséget szeretnék rajta csináni, csupán behozni, amit nagy keservesen belefektettem. De hiszen Ön is valószínűleg ismeri a külföldi magyar írók sorsát, nem szükséges külön is ecsetelni, milyen nehézségekkel kell megküzdenünk. Mégegyszer hálásan köszönök mindent és mielőbbi válaszát nagyon várom. Sok üdvözlet, SÁRVÁRI ÉVA Ilosvay Selymes Judit (Arington, Virginia) a verspályázat II. díj nyertesének levele: Kedves Orbán Főszerkesztő Úr! Most kaptam kézhez levelüket, de az öröm helyett inkább szégyenlem magam. Azt gondoltam ugyanis, hogy Önök válaszra sem méltatnak, hiszen hosszú idő telt el, amióta két versemet elküldtem. Csak néhány hónapja vagyok Amerikában (Magyarországot 1972-ben hagytam el), az Önök pályázatáról csak egy bediktált telefoncím útján értesültem. Ekövettem azt a hibát, hogy nem kérdeztem meg, mikor lesz az eredményhirdetés. Nagyon kérem, ne haragudjanak türelmetlenségemért ! Természetesen nagyon boldog vagyok, hiszen még egyetlen verssort sem küldtem el soha életemben. (Novellákat még otthon publikáltam.) Küldöm a kért önéletrajzot és fényképet. Szeretettel, köszönettel, I. SELYMES JUDIT PRÓZAI PÁLYÁZAT: I. díj, 250 dollár és serleg: NEMESKÉRY LÁSZLÓ, Linz, Ausztria: “Tallózás a “híres” városban”. II. díj, 100 dollár és serleg: SÁRVÁRI ÉVA, Toronto, Can.: “Hiszek a szó hatalmában”. III. díj, 50 dollár és serleg: ABA KÉR, La Crescenta, Calif.: “A dohányzásról lemondani nem lehet!?” VERSPÁLYÁZAT: I. díj, 250 dollár és serleg: FÁY FERENC, Toronto, Canada: “Kései április”. II. díj, 100 dollár és serleg: SELYMES ILOSVAY I., Arlington, Virginia: “Imádság”. III. díj, 50 dollár és serleg: SZÜTS GÁBOR, Stockholm: “Vikinghoni csárda . . .” ___ ______ 0 .