Új Világ, 1974. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-08 / 45. szám
1971. november 8. Hét tonna tanulság Otthonról érkezett, új magyar filmet mutattak be a Los Angeles-i magyaroknak. Az a címe, hogy “Hét tonna dollár” és ez a három szó, így, már önmagában érdeklődést keltő az emigrációban. Vajon mit akarnak a dollárral? Érthetően többen kiváncsiak a válaszra, mintha a cím valami termelőszövetkezeti vetélkedést ígérne. Az a puszta tény, hogy az Amerikában élő magyaroknak módjukban van ezekben az években készült magyar filmeket látni, nem szükségszerűen rossz. Hiszen az emigráció csak felküldetést tud teljesíteni, ha eltemeti magát. Mint ahogy céltalan lenne idehozni minden magyar filmet, éppen olyan hasznos a tájékozódás néhány időszerű és a külföldön élő magyarokat valamilyen vonatkozásban is érintő kérdésről. Ez volt az általános vélemény az elmúlt évben rendezett Los Angeles-i magyar filmfesztivál során bemutatott “Szerelmesek” című filmről is. A film letagadhatatlanul szórakoztató. Darvas Iván és Bárdi György kivételes színészi képességeiket már korábban és más helyen, többszörösen bebizonyították. Az otthoni nagy komikus sztár, a “Kiskabos”, pontosan az, amit alakít: bohóc. Se több, se kevesebb. A technikai előállítás a külföldi összehasonlítást is kibírja: kép, hang, laboratóriumi munka kitűnően képzett szakemberekre valló magas színvonalon áll, annak ellenére, hogy az itteni bemutató a közismerten kevesebbet nyújtó 16 milliméteres keskenyfilmről történt. A mese szerint egy félszeg cirkuszi bohóc szerencsejáték-elméletet dolgoz ki, ami a nyerést illetően száz százalékos biztonságot ad. A könnyű meggazdagodást remélő megyei funkcionárius segítségével csak a hazai lottóra vetik rá magukat, de a sikeres elméletben nagyobb távlatokat látó pesti minisztérium már sötétkabátos “elvtársat” küld ki, hogy a bohóc különleges tehetségének külföldi alkalmazását megszervezzék. Előbb Monte Carlo, majd az epsomi derby, ausztráliai versenyek, játékkaszinók az egész világon. A csoport mindenütt robbantja a bankokat és tonnaszámra megy a dollár haza. Ennek következtében fellendül az élet, az egykori kis faluban, Bondoroson, felhőkarcolók és sugárutak épülnek, a fényűző lakásokban a falból, csapból folynak a válogatott italok és panaszkodnak, hogy a “pezsgőt még nem vezették be”. íme, itt az első bizonyság, hogy egyszer-egyszer tanulságos ilyen filmet megnézni. Mi itt például letagadhatatlanul csodálkoztunk, hogy ezt a történetet így filmszalagra vitték. Nem kell nyakatekert gondolkodás, a vak is látja, hogy ez a történet a temérdek sok szép és jót ígérő “szocializmusnak” a gúnyképe, egyes helyeken kimondottan éles szatírával. Egy szóval sem említik már, hogy a győzelmes világnézetre felépült új gazdasági rend, a fokozott munka, a felemelt termelés és a csökkentett önköltség, a kizsákmányolás megszüntetése és a kapitalisták elkergetése hozza a jólétet. Az egész magyar ügyesség és rátermettség kérdése, de a pénzért és a jólétért külföldre kell menni, ráadásul nyugatra, ahonnan a kapitalisták dollárja alakjában érkezik haza a magas életszínvonal és csakis így. A végén az egészről kiderül, hogy álom, de önmagában eleget mond el, hogy jobb életet álmodni is csak így lehet. Sokan meglepődtek a téma “felnőtteknek” szóló vonatkozásain és a helyenként szokatlanul bátor ábrázoláson. Ez azonban ma kortünet, ami alól — úgy látszik — a magyar filmgyártás sem vonhatja ki magát. A bohóc elméletében a nyerőszám felvillanása csupán a “gamma-tényező” hatására történik, ezt pedig közvetlen intim kapcsolatnak kell megelőznie. Az egészben ott van a varázs, hogy minden más kombináció céltalan, erre a célra Bondorosról kell az ott már jól bevált magyar, pincérlányt külföldre szállítani. A hirdetés mulattató bohózatot ígért, de a történetben van elgondolkoztató. Itt is, otthon is. Nemcsak dollár, hanem hét tonna tanulság is. fókusz_______ / _ / UTIAG 00 METZGER NÁNDOR :Joilliegxjuel Ha Buddha ma, napjainkban itt járkálna közöttünk, aligha kétséges, hogy megismételné harmadfélezer esztendő előtti világnézetét: A Világ Úgy Tűnik, Mintha Lenne . . . Mégis Minden Semmi! Solon, az ősi Athén nagy törvényhozója és demokrata alkotmányadója jelszavát: Ismerd Meg Tenmagadat, a delfii jósda homlokzatán véste kőbe. Konfúcius, Kína legnagyobb bölcse az emberi viselkedés erkölcsi rendjét állította perspektívába: az ernyedetlen emberi törekvést a szellem kiművelésére és a társadalmi egyetértésre. Ha az Út, az Igazság és az Élet názáreti Megszemélyesítője róná Kliegl-reflektorfényes bulvárjainkat és látná a bibliai Aranyborjú eszeveszett bálványozását, megint csak korbácsot ragadva űzné ki a pénzváltó kufárokat asztalaikkal együtt az Atya házából. Írott történelme során — a vértanúk kivételével — az emberiség ahelyett, hogy csetlő-botló erejéből követte volna az Útmutatók tanítását, a Gondviselés mannahullását egyszerűen welfare-nek könyvelte el és komótosan berendezkedett a bizonytalan idejű Messiás-várásra. Ennek a műfajnak politikai televényéből nőtt ki Dr. Henry Kissinger, az Egyesült Államok diplomáciai problémamegoldója, némelyek szerint katasztrófapolitikusa. Nem egy Metternich, nem is egy Machiavelli, de egy vállalkozó szellemű professzor, aki egyik lábát már rátette a huszonegyedik század küszöbére. Senki sem vonja kétségbe bátorságát a cinizmus emberöltőjében. Kissinger U.S. külügyminiszter nem az Egyesült Államok Messiása. Inkább argonautája, Jázonja, akit a mitológiai Pelias király küldött Colchisba azzal, hogy hozza el onnan — nagy veszedelmek között — a híres Aranygyapjút. Az elmúlt héten Kissinger tárgyalt Brezsnyevvel Moszkvában, azóta elmúlt több nap, mint újy egy kézen, de Moszkva és Washington a mély hallgatás ködébe burkolództak. Aki “frontáttörésre” számított Moszkvában, le kell mondaniailyenről. A világbéke aranygyapját Grecskó szovjet hadügyminiszter, politbürai hadisten és társai őrzik kremlini barlangjukban, csak egy Herkules tudná kiragadni karmaik közül. A szovjet blokk mutációs gyárainak a többszörös túlerő a cégére. Brezsnyevet — mondják — módfelett ingerelte Jackson U.S. szenátor lándzsatörése a szovjet kivándorláspolitika enyhítése mellett, meg az, hogy csak egyszer volt szovjet mammut búzavásárlás, a U.S. polgárok nagy nyomorúságára. Ennek tetejében Brezsnyev és Kissinger a közép-keleti békét illetően, orosz részről kiszámítottan, két malomban őrölnek. E hó végén Brezsnyev és Ford Vladivosztokban csúcstalálkoznak. Talán ott élesebb kontúrokban láthatjuk meg, vajon elbírja-e a “hetente” a megterhelést és vajon Moszkva hajlandó-e a fegyverkezés ellenőrzésének kérdéséről felelősen tárgyalni Amerikával. Visszapillantásban eszembe jut Lenin diktátor és Barclay angol nagykövet — két ■inkongruens, össze nem illő ember — szentpétervári dialógusa, amelyben a hűvös brit diplomata keresetlen egyszerűséggel tudtára adta a diktátornak, hogy bolsevik kormánya semmiképpen sem nyerte el az angol király őfelségének a tetszéseit. Lenin nem várakoztatta válaszával Barclay nagykövetet: “Tetszik, vagy nem, a kormányom marad.” Ebben az esetben — jegyezte meg a nagykövet — “Nagy-Britannia megvárja, míg Oroszországnak megváltozik a kormánya!” A dialógus a londoni levéltár polcán porosodik . . . A szovjetorosz országlás 57 éven keresztül megtartotta a szabad népekkel szemben viselt ellenséges karakterét. Mivel megtagadta Istenét és a keresztény világnézetet. Materializmusában megkövesedett. Talán viszatér eredeti halmazállapotába? Van egy találó ősrégi mese, amely szerint a vaskorszak végén egy hatalmas vízözön majdnem egy szálig elpusztította az emberiséget. Csupán egyetlen emberpár, Deucalion, Prométeusz fia és ennek felesége, Pyrrha menekült meg. Megrettenve látták, hogy bennük hal ki az emberi nem a Földről. Térdre hullva kérték az olimposzi isteneket, hogy mentsék meg az emberiséget. Az orákulum felhívta őket: fátyolozzák el arcukat, oldják meg ruhájukat és dobjanak minden követ, amelyet útjukban találnak, a hátuk mögé. így is tettek és azokból a kövekből, amelyeket Deucalion dobott hátra, férfiak és azokból a kövekből, amelyeket Pyrrha dobott hátra, nők formálódtak életre. A Föld ereje teremtette meg azután az állatokat és a növényeket. De a kövekből kelt emberek a jellembeli keménységet egész életükben megtartották. Tegyük hozzá, ők lettek egy lelketlen terror megbízható népbiztosai is. Nekünk magyaroknak is úgy tűnt, hogy Kún Béla, Szamuelly ez aki nem lehettek a mi Istenünk által teremtett Ádám és Éva utódai! Inkább az eldobott kövekéi . . .Új politikai hatalom született a Közép- Keleten. A marokkói Rabatban lezajlott 20 nemzetes arab csúúcskonferncia 18 államfő-bábája hozta a világra Husszein király ellenében. Ezzel a majdnem egyhangú, döntéssel a csúcskonferencia Yasser Arafatot, a Palesztinai rezisztansz szervezőjét és fejét de jure és de facto a palesztínai ügy egyetlen szószólójának ismerte el, ugyanakkor Palesztinai politikai mandátumát is ratifikálta. Ezentúl Arafat a NN-ben képviseli a palesztínai ügyet, formálisan. Úgy hírlik, rövidesen kormányt is kinevez. A “Csúcs” egyben kijelölte Palesztina politikai területét is — papíron. Ez a terület pontosan egybeesik azzal a Jordán-balparti országrésszel, a benne levő bibliai városokkal és 600,000 palesztínai arab lakossal, amely Husszein, Jordánia királyának jogara alá tartozott és amelyet Izrael a 67-es győztes háború óta a mai napig megszállvatart.Ennek a többségi arab elrendezésnek — amely most ropogós dollárbilliókat és milliókat osztogat ki Izrael szomszédos arabjai között — van egy kadiculusa is: a Jordán-bal parti területen kívül még azok a palesztínai arabok lakta területek is hozzászámítandók, amelyek ma még izraeli megszállás alatt állanak . . . Nem kétséges, hogy Henry Kissingernek, aki most látogat el a kalifák repülőszőnyegén minden olyan közép-keleti országba, ahol a puskaporos hordó kanóca sustorog, mélyen bele kell nyúlnia diplomáciai portfetjébe, nehogy megint kirobbanjon a szentföldi dinamitos láda. Európa-Ázsia-Afrika küszöbén, az évezredek során, a Biblia és a Kard összecsapásaiban az ősi Babilon, Egyiptom és Róma hódító számumjai söpörtek végig. Szomorúságunkra, emberöltőnknek kellett tanújává lenni a közép-keleti szomszédos, rokon népek intranzigenciájának, amely véres mérlegében annyi özvegyet, árvát, nyomorékot és üszköt termelt a szentföldi tragédiában. A sivatagok homoktengerén 1071ben a sivatagok problémaóceánja hívja ki nemcsak a közép-keleti, hanem az egész nyugati világot. a vilán Löki( fc)/