Új Világ, 1975 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-19 / 38. szám

I ANGOLA Egy lisszaboni lakásban csengett a telefon. “Senhora Maria Loves de Campos?” — kérdezte az ismeretlen te­lefonáló. — “Csak azt a­ka­rom közölni, hogy a fia, Franco, meghalt, Luanda mellett. Agyonlőtték. A holt­test a mi birtokunkban van. Átadhatjuk Önnek. Mennyit tud fizetni érte?” Ilyenformán értesítettek több személyt­­ Lisszabon­ban, Portóban, Luandában és Nova Lisboában, hogy meghalt a fiúk, a férjük, az apjuk, valamelyik hozzátar­tozójuk, valahol Angolá­ban. Egy lisszaboni újság bejelentette, hogy megkezdő­dött a “tráfico de cadáve­­res”, a gyilkosok váltság­díjat kérnek holttestekért. Az aljasságnak nincs hatá­ra. Akadnak emberek, akik holttestekkel kereskednek azon a földön, amit “a gyé­mántok országának” nevez­tek. Dél-Afrika után angol a világ második gyémánt ter­melője, azelőtt a portugál ki­rályi korona legszebb gyé­mántja.” Mintegy félmillió portu­gál él Angolában. Több mint harmincezer már Lisszabon­ba érkezett; egy-két bőrönd­del hagyták el az országot, ahol születtek, ahol évtize­deken át dolgoztak. Láttunk angolai tüntetőket, amint végigvonultak a Rossion, Lisszabon központi terén és az Avenida da Liberdaden, a Szabadság­ útján, portugál zászlókat lengetve. Fejük fe­lett széles szalagokat feszí­tettek ki, hogy a lisszabo­niak lássák a feliratokat: “Cabinda”, “Luanda”, “Nova Lisboa.” Egy másik angolai csoport elfoglalta a lissza­boni “Angolai Bank”-ot, la­kást és állást követeltek, s ezenkívül afrikai pénzük átváltását portugál escudos­­ra. Az angolai pénz ugyanis Európában értéktelenné vált. A “Banco de Ultramar”-t, a Rossion, a biztonsági szolgá­lat csapatai szállták meg, mert arra számítottak, hogy az angolaiak megpró­bálják ezt is elfoglalni. A vörös tengernagy Az afrikai menekültek a repülőtéren várták Rosa Coutinho admirálist, aki részt vett a limai “nem elkö­telezett országok” konferen­ciáján. Rosa Coutinho teng­­gernagy marxista, érdekes módon a portugál tengeré­szek közt sok a szovjetbarát, Moszkva ötven év óta rend­szeresen próbálta befolyásol­ni és indoktrinálni a portu­gál tengerésztiszteket, kül­földi útjaik során. Míg a por­tugál hadsereg és légierők el­utasítják a marxizmust — több mint nyolcvanszázalé­kos többséggel — addig a haditengerészet nagy része kommunista befolyás alatt áll.♦ “Rosa Coutinho tenger­nagy teljesen kopasz, Lissza­bonban ‘Kojuk’-nak és ‘Yul Brunner’-nek hívják" — mondta egy portugál kolle­ga. — “Néhány héttel ez­előtt parókát tett a fejére, úgy tudott elmenekülni a tüntetők elől Luandában.” Limából jövet, a lisszabo­ni repülőtéren azt mondta az újságíróknak “a vörös ten­gernagy”, hogy “ellenséges területre­­— Európába — jött visza”, és kijelentette: “Nem lehetünk tovább Eu­rópa lakájai, Európa ben­nünket másodrendű euró­paiaknak tart ...” A fenye­gető tüntetők közeledtére félbeszakította a mondatot és néhány tengerésztiszt kí­séretében elmenekült. “Má­sodrendű európaiak va­gyunk? — kérdezte az “A Luta”, a szociáldemokrata újság. “Csak akkor, ha nem dolgozunk, hogy elsőren­­dűek legyünk.” Egy lisszaboni újságíró, Varela Soares — nem roko­na Mario Soaresnek, a Szo­cialista Párt főtitkárának — nemrég Angolában járt. Lisszaboni lapjában hosszú­­ cikket írt arról, hogy “An­golát ritka erejű terrorhul­lám árasztotta el” és hozzá­tette, hogy “leírhatatlan bű­nöket követtek el, elvakult fajgyűlöletből és féktelen törzsi szenvedélytől­ fűtve.” A tudósító a luandai városi halottasházban néhány tucat holttestet talált, puskalövés­sel kivégzett, vagy késszúrá­sokkal megölt emberek holt­testeit. “Az Avenida dos Combatentes-en több holt­test feküdt, olyan szemé­lyek, akiket valami kivégző osztag ölt meg” — írta Soa­res. Tömeggyilkosság, rablás, kannibalizmus Az emberek nem mernek beszélni, folytatta a portu­gál újságíró. “Egy fiatalem­ber állt mellettem, sírt és azt mondta a feleségének, aki egy kisbabát tartott az ölé­ben: ‘Meglátod, kiszabadu­lunk ebből a pokolból’ . . .” Odébb egy idősebb ember só­hajtott fel: “Hatvan év alatt nem láttam ennyi borzalmat ...” A lisszaboni tudósító később egy mulatt fiatalem­berrel beszélgetett. “Bolon­­gongból jöttem” — mondta a fiatalember, — “ott dol­goztam a községházán. Nyolc kollegámat megölték, egyedül én menekültem meg. Azt is láttam, hogy tíz-tizen­­kétéves kislányokat tizen­öten, húszan megerőszakol­tak. Vissza akarok menni a Zöldfok-szigetekre, ahonnan idejöttem, ezen a földön nem lehet élni.” A Zöldfok - szigetekről származó fiatalember “kan­nibalizmusról” is beszélt. Meg kell jegyezni, hogy fantasztikus hírek keringe­nek Lisszabonban, hihetet­len atrocitásokról, “máj­evőkről”, “keresztrefeszíté­­sekről.” Rögtön hozzá kell tennünk, hogy ezeket a bor­zasztó “híreket" hivatalos helyeken nem erősítették meg. De az kétségtelen, hogy Afrika egy fontos övezete je­lenleg terrorba, polgárhábo­rúba, anarchiába süllyedt. Az elmúlt tizenöt év afrikai tör­ténelme a sötét tragédiák so­rozata: Kongó, Katanga, a szudáni polgárháború, a ko­­loniális háborúk a portugál gyarmatokon, Biafra­d és most Angola. Sokkal több afrikai halt meg az elmúlt másfél évtized háborúi so­rán, mint amennyi áldozata volt harminc év alatt a viet­nami háborúknak. Háromszázezer menekült Nemcsak a fehérek mene­külnek Angolából, hanem né­gerek is: harmincezer néger akarja elhagyni szülőföld­jét. Nyugati országok segí­tik a portugál hatóságokat: az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Anglia, Németor­szág kiépítettek egy légihi­­dat Nova Lisboa és Lissza­bon között. Naponta több­ezer angolait szállítanak kül­földre. A menekültek kor­szakában élünk. A második világháború után százezrek menekültek a szovjet­ meg­szállta Közép-Keleteurópá­­ból nyugatra; azután mene­kültek a palesztinok, a ma­gyarok, az indokínai és algé­riai franciák, s többmillió Kelet-Pakisztáni ment át az indiai határon Calcutta kör­nyékére. Most háromszáz­­ezer angolai keres új hazát Portugáliában, Brazíliában, Dél-Afrikában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban. Olyan nagy ország, mint Francia­­ország, felszívta a párszáz­ezer menekültet. De Portu­gália kicsi — akkora, mint Magyarország — és Európa legszegényebb országa, alig kilencmillió lakossal. És Por­tugália gazdasági szempont­ból a csőd szélén áll, a kom­munistákkal kollaboráló Vas­co Goncalves tábornok poli­tikájának eredményekép­pen. De az idő sürget. “Ne küldjék holnap a repülőgé­peket, ha ma elküldhetik őket" — mondta egy ango­lai portugál katonatiszt. An­gola “függetlenségi nap”­­jának dátuma november 11. Miután a portugálok Alvor­­ban aláírták a megegyezést, június 21-én a három ango­lai “felszabadítási mozga­lom”, az FNLA, az MPLA és a UNITA vezetői Naku­­ruban ünnepélyesen megfo­gadták, hogy “a nemzeti ér­deket szem előtt tartva, felül­emelkednek a politikai és ideológiai szempontokon és lemondanak arról, hogy fegyverrel oldják meg a problémákat” Fegyvert szállít az orosz “gyógyszerhajó” Miért nem tartották be az angolai guerillák ezt a meg­állapodást? Kína szerint a­ ­ Szovjetunió szította köztük a gyűlöletet, ezért csaptak össze. A “Peking Review” szerint a szovjet revízionis­­ták akarják leszedni az an­golai forradalmárok hosszú harcának eredményét, a győ­zelem gyümölcseit.” Peking jelenti, hogy szovjet fegyve­rekkel árasztották el Ango­lát; a luandai kikötőbe ér­kezett például egy szovjet hajó, “gyógyszerekkel, de a gyógyszerek fegyverek vol­tak.” Az MPLA, amely je­lenleg Luandát hatalmában tartja, szovjet irányítás alatt áll. Az angolai szovjet tervekkel kapcsolatban a pe­kingi lap megint idézi Mao egyik kedvenc mondását: “Méz van az ajkukon és ha­lál a szívükben, ezek a hamis barátok.” AFRICA (NAMIBIA)I AM­BHOEMN^ 1 ’ THE AMERICAN HUNGARIAN BICENTENNIAL COMMITTEE presents ^J’eátivaí (Concert honoring Hungarian composers in America Sunday, September 28, 1975, 4:00 P.M. MUSEUM OF SCIENCE AND INDUSTRY Kinsey Auditorium: 700 Stote Drive, Los Angeles — Exposition Park MŰSOR: SZÖRÉNYI ÉVA színművésznő ..............Bevezető NESSÉNY JUDITH zongoraművésznő -LISZT és BARTÓK művek TÁRCZY-KOVÁCS ERZSÉBET, szoprán énekesnő LOVINCZ MAGDA zongorakiséretével KODÁLY DALOK FARKAS PAVEL hegedűművész RAUL HERRERA zongorakiséretével ...RÓZSA MIKLÓS művek YEHU — Opera 1­felvonásban ...........Zenéjét szerezte: ZÁDOR JENŐ Szöveg: EGYÜD ANNA Vezényel: PAUL SENNA Szereplők: OCTAVIO OROCHENA, tenor JANET SMITH, alt PATRICIA SMITH, szoprán RALPH BASSETT, bariton MARCELLA ZONTA, szoprán JOHN GOLITZIN, bariton Zongora: PAUL PITMAN Rendező: RALPH BASSETT BELÉPŐDÍJ NINCS!­gy MA MAGYARUL BESZÉL, IGAZÉN NAGYBANI Aron vásárolhat California egyik LEGNAGYOBB ÉKSZER ÜZLETÉBEN Shaw­­Diamond Co. DIAMOND BROKERS­­*«»**** totta*»»* 220 WEST FIFTH STREET Room 402 LOS ANGELES, CALIFORNIA Telefon: 626-3111 . Jön az dj Tele-Könyv!

Next