Új Világ, 1975 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-19 / 38. szám
I ANGOLA Egy lisszaboni lakásban csengett a telefon. “Senhora Maria Loves de Campos?” — kérdezte az ismeretlen telefonáló. — “Csak azt akarom közölni, hogy a fia, Franco, meghalt, Luanda mellett. Agyonlőtték. A holttest a mi birtokunkban van. Átadhatjuk Önnek. Mennyit tud fizetni érte?” Ilyenformán értesítettek több személyt Lisszabonban, Portóban, Luandában és Nova Lisboában, hogy meghalt a fiúk, a férjük, az apjuk, valamelyik hozzátartozójuk, valahol Angolában. Egy lisszaboni újság bejelentette, hogy megkezdődött a “tráfico de cadáveres”, a gyilkosok váltságdíjat kérnek holttestekért. Az aljasságnak nincs határa. Akadnak emberek, akik holttestekkel kereskednek azon a földön, amit “a gyémántok országának” neveztek. Dél-Afrika után angol a világ második gyémánt termelője, azelőtt a portugál királyi korona legszebb gyémántja.” Mintegy félmillió portugál él Angolában. Több mint harmincezer már Lisszabonba érkezett; egy-két bőrönddel hagyták el az országot, ahol születtek, ahol évtizedeken át dolgoztak. Láttunk angolai tüntetőket, amint végigvonultak a Rossion, Lisszabon központi terén és az Avenida da Liberdaden, a Szabadság útján, portugál zászlókat lengetve. Fejük felett széles szalagokat feszítettek ki, hogy a lisszaboniak lássák a feliratokat: “Cabinda”, “Luanda”, “Nova Lisboa.” Egy másik angolai csoport elfoglalta a lisszaboni “Angolai Bank”-ot, lakást és állást követeltek, s ezenkívül afrikai pénzük átváltását portugál escudosra. Az angolai pénz ugyanis Európában értéktelenné vált. A “Banco de Ultramar”-t, a Rossion, a biztonsági szolgálat csapatai szállták meg, mert arra számítottak, hogy az angolaiak megpróbálják ezt is elfoglalni. A vörös tengernagy Az afrikai menekültek a repülőtéren várták Rosa Coutinho admirálist, aki részt vett a limai “nem elkötelezett országok” konferenciáján. Rosa Coutinho tenggernagy marxista, érdekes módon a portugál tengerészek közt sok a szovjetbarát, Moszkva ötven év óta rendszeresen próbálta befolyásolni és indoktrinálni a portugál tengerésztiszteket, külföldi útjaik során. Míg a portugál hadsereg és légierők elutasítják a marxizmust — több mint nyolcvanszázalékos többséggel — addig a haditengerészet nagy része kommunista befolyás alatt áll.♦ “Rosa Coutinho tengernagy teljesen kopasz, Lisszabonban ‘Kojuk’-nak és ‘Yul Brunner’-nek hívják" — mondta egy portugál kollega. — “Néhány héttel ezelőtt parókát tett a fejére, úgy tudott elmenekülni a tüntetők elől Luandában.” Limából jövet, a lisszaboni repülőtéren azt mondta az újságíróknak “a vörös tengernagy”, hogy “ellenséges területre— Európába — jött visza”, és kijelentette: “Nem lehetünk tovább Európa lakájai, Európa bennünket másodrendű európaiaknak tart ...” A fenyegető tüntetők közeledtére félbeszakította a mondatot és néhány tengerésztiszt kíséretében elmenekült. “Másodrendű európaiak vagyunk? — kérdezte az “A Luta”, a szociáldemokrata újság. “Csak akkor, ha nem dolgozunk, hogy elsőrendűek legyünk.” Egy lisszaboni újságíró, Varela Soares — nem rokona Mario Soaresnek, a Szocialista Párt főtitkárának — nemrég Angolában járt. Lisszaboni lapjában hosszú cikket írt arról, hogy “Angolát ritka erejű terrorhullám árasztotta el” és hozzátette, hogy “leírhatatlan bűnöket követtek el, elvakult fajgyűlöletből és féktelen törzsi szenvedélytől fűtve.” A tudósító a luandai városi halottasházban néhány tucat holttestet talált, puskalövéssel kivégzett, vagy késszúrásokkal megölt emberek holttesteit. “Az Avenida dos Combatentes-en több holttest feküdt, olyan személyek, akiket valami kivégző osztag ölt meg” — írta Soares. Tömeggyilkosság, rablás, kannibalizmus Az emberek nem mernek beszélni, folytatta a portugál újságíró. “Egy fiatalember állt mellettem, sírt és azt mondta a feleségének, aki egy kisbabát tartott az ölében: ‘Meglátod, kiszabadulunk ebből a pokolból’ . . .” Odébb egy idősebb ember sóhajtott fel: “Hatvan év alatt nem láttam ennyi borzalmat ...” A lisszaboni tudósító később egy mulatt fiatalemberrel beszélgetett. “Bolongongból jöttem” — mondta a fiatalember, — “ott dolgoztam a községházán. Nyolc kollegámat megölték, egyedül én menekültem meg. Azt is láttam, hogy tíz-tizenkétéves kislányokat tizenöten, húszan megerőszakoltak. Vissza akarok menni a Zöldfok-szigetekre, ahonnan idejöttem, ezen a földön nem lehet élni.” A Zöldfok - szigetekről származó fiatalember “kannibalizmusról” is beszélt. Meg kell jegyezni, hogy fantasztikus hírek keringenek Lisszabonban, hihetetlen atrocitásokról, “májevőkről”, “keresztrefeszítésekről.” Rögtön hozzá kell tennünk, hogy ezeket a borzasztó “híreket" hivatalos helyeken nem erősítették meg. De az kétségtelen, hogy Afrika egy fontos övezete jelenleg terrorba, polgárháborúba, anarchiába süllyedt. Az elmúlt tizenöt év afrikai történelme a sötét tragédiák sorozata: Kongó, Katanga, a szudáni polgárháború, a koloniális háborúk a portugál gyarmatokon, Biafrad és most Angola. Sokkal több afrikai halt meg az elmúlt másfél évtized háborúi során, mint amennyi áldozata volt harminc év alatt a vietnami háborúknak. Háromszázezer menekült Nemcsak a fehérek menekülnek Angolából, hanem négerek is: harmincezer néger akarja elhagyni szülőföldjét. Nyugati országok segítik a portugál hatóságokat: az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, Németország kiépítettek egy légihidat Nova Lisboa és Lisszabon között. Naponta többezer angolait szállítanak külföldre. A menekültek korszakában élünk. A második világháború után százezrek menekültek a szovjet megszállta Közép-Keleteurópából nyugatra; azután menekültek a palesztinok, a magyarok, az indokínai és algériai franciák, s többmillió Kelet-Pakisztáni ment át az indiai határon Calcutta környékére. Most háromszázezer angolai keres új hazát Portugáliában, Brazíliában, Dél-Afrikában, Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban. Olyan nagy ország, mint Franciaország, felszívta a párszázezer menekültet. De Portugália kicsi — akkora, mint Magyarország — és Európa legszegényebb országa, alig kilencmillió lakossal. És Portugália gazdasági szempontból a csőd szélén áll, a kommunistákkal kollaboráló Vasco Goncalves tábornok politikájának eredményeképpen. De az idő sürget. “Ne küldjék holnap a repülőgépeket, ha ma elküldhetik őket" — mondta egy angolai portugál katonatiszt. Angola “függetlenségi nap”jának dátuma november 11. Miután a portugálok Alvorban aláírták a megegyezést, június 21-én a három angolai “felszabadítási mozgalom”, az FNLA, az MPLA és a UNITA vezetői Nakuruban ünnepélyesen megfogadták, hogy “a nemzeti érdeket szem előtt tartva, felülemelkednek a politikai és ideológiai szempontokon és lemondanak arról, hogy fegyverrel oldják meg a problémákat” Fegyvert szállít az orosz “gyógyszerhajó” Miért nem tartották be az angolai guerillák ezt a megállapodást? Kína szerint a Szovjetunió szította köztük a gyűlöletet, ezért csaptak össze. A “Peking Review” szerint a szovjet revízionisták akarják leszedni az angolai forradalmárok hosszú harcának eredményét, a győzelem gyümölcseit.” Peking jelenti, hogy szovjet fegyverekkel árasztották el Angolát; a luandai kikötőbe érkezett például egy szovjet hajó, “gyógyszerekkel, de a gyógyszerek fegyverek voltak.” Az MPLA, amely jelenleg Luandát hatalmában tartja, szovjet irányítás alatt áll. Az angolai szovjet tervekkel kapcsolatban a pekingi lap megint idézi Mao egyik kedvenc mondását: “Méz van az ajkukon és halál a szívükben, ezek a hamis barátok.” AFRICA (NAMIBIA)I AMBHOEMN^ 1 ’ THE AMERICAN HUNGARIAN BICENTENNIAL COMMITTEE presents ^J’eátivaí (Concert honoring Hungarian composers in America Sunday, September 28, 1975, 4:00 P.M. MUSEUM OF SCIENCE AND INDUSTRY Kinsey Auditorium: 700 Stote Drive, Los Angeles — Exposition Park MŰSOR: SZÖRÉNYI ÉVA színművésznő ..............Bevezető NESSÉNY JUDITH zongoraművésznő -LISZT és BARTÓK művek TÁRCZY-KOVÁCS ERZSÉBET, szoprán énekesnő LOVINCZ MAGDA zongorakiséretével KODÁLY DALOK FARKAS PAVEL hegedűművész RAUL HERRERA zongorakiséretével ...RÓZSA MIKLÓS művek YEHU — Opera 1felvonásban ...........Zenéjét szerezte: ZÁDOR JENŐ Szöveg: EGYÜD ANNA Vezényel: PAUL SENNA Szereplők: OCTAVIO OROCHENA, tenor JANET SMITH, alt PATRICIA SMITH, szoprán RALPH BASSETT, bariton MARCELLA ZONTA, szoprán JOHN GOLITZIN, bariton Zongora: PAUL PITMAN Rendező: RALPH BASSETT BELÉPŐDÍJ NINCS!gy MA MAGYARUL BESZÉL, IGAZÉN NAGYBANI Aron vásárolhat California egyik LEGNAGYOBB ÉKSZER ÜZLETÉBEN ShawDiamond Co. DIAMOND BROKERS*«»**** totta*»»* 220 WEST FIFTH STREET Room 402 LOS ANGELES, CALIFORNIA Telefon: 626-3111 . Jön az dj Tele-Könyv!