Új Világ, 1978. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-03 / 9. szám

1978. március 3. DR. STANKOVICH VICTOR (PÁRIZS): MONSIEUR MITTERAND KANALA H­osszú legyen a kanala annak, aki az ördöggel kíván vacsorázni. Ezt a kortól kérges francia paraszt­közmondást idézi Jean d’Ormesson, a kiváló publicista és regényíró, a Francia Akadé­mia egyik legfiatalabb tagja, ar­ról elmélkedvén, hogy mi lesz a Francois Mitterand vezérsége alatt az elmúlt 8 év során kápráztató ütemben kiterebélye­sedett szocialista párt sorsa a március 12-19-én esedékes nemzetgyűlési választásokon. Ez az előretörés, amelynek során az 1969-ben még aggkori érelmeszesedésben tengődő S.F.I.O.-ból (Section Francaise de l’Internationale Ouvriére, értsd: a Munkás-Internacionálé Francia részlege) Mitterand vezetése alatt Franciország legnépesebb parlamenti pártja lett, kétségtelenül azzal párhuzamosan valósult meg, hogy az 1936-ban létrejött rövidéletű népfront felbomlása óta a szocialisták először léptek újból szövetségre a kommunis­tákkal. Szövetségüket három évi kínos alkudozás árán valóságos vérszerződéssel szilárdították meg, amikor 1972 nyarán aláírták terjedelmes "közös kormányprogramjukat”, amely tényleg mindkettőjük részéről olyan elvi engedményeket követelt, hogy a szívük vérzett belé. Ellenfeleik váltig hangoztatják is, hogy a közös kormányprogram annyira tele van ellentmondásokkal, hogy azzal — hála a választók rövidlátásának — a választáso­kat együtt meg lehet talán nyerni, de utána együtt kormányozni sem­m­iesetre sem. A szocialista párt feltörése Franciaország legnépesebb pártjává tehát tagadhatatlanul párhuzamosan játszódott le a kommunistákkal kötött szövetséggel. Amiből azonban még korántsem következik, hogy annak is lenne tulajdonít­ható. Olyan ez, mint a tüdőrák és a cigarettaszívás: kettőjük elterjedése közt tagadhatatlan párhuzam állapítható meg, de a kísérleti tudomány próbatételé­nek helytálló okozati összefüg­gést maradéktalanul bizonyítani még nem sikerült. Annál izgalmasabb lesz megfigyelni a március két egymásután következő vasárnapján esedékes választások eredményeit, mivel az öt évvel ezelőtt megfogalma­zott és azóta valamennyi aláíró részéről sokban elavultnak tekintett közös kormányprog­ram "időszerűsítésére" irányuló tárgyalások során az u.n. baloldali unióba tömörült pártok (kommunisták szemben a szocialistákkal és baloldali radikálisokkal) összerúgták a patkót. Olyannyira, hogy azóta sem szűntek meg egymást becsmérelni a politikai piactér nyilvánossága előtt és minden valószínűség szerint különvált — ha ugyan nem egyenesen egymás ellen küzdő — csapatokkal indulnak a választási harcba. A "baloldali unió” éppoly gúnyszóvá vált az események hatása alatt, mint a kormánypártok koalícióját még ma is "többség” névvel illető címszó, holott az utóbbiaknak a közvéleménykutató vállalatok immár hosszú hetek óta kb. 10 százalékkal kevesebb győzelmi valószínűséget jósolnak (43 %-ot 53 % ellenében), mint a baloldali pártoknak. A közvéleménykutatás érté­két illetően ugyan igen eltérőek a vélemények, bár Franciaországban eddig eléggé egyenlően megbízhatóknak bizonyultak az előrevetítései. A baloldali unió alkotóelemei — szocialisták és kommunisták — hibába vágják egymás fejéhez a legszörnyűbb rágalmakat; a kormánypártok zenghetik a legmámorosabb testvériséget hirdető himnuszokat; Giscard államelnök a legértelmesebb érveléssel bizonyíthatja, hogy csak az ő többségére szavazni jelent "helyes választást"; Barre miniszterelnök — aki ha nem lenne oly gömbölyded, sodrából kihozhatatlan hidegvérével és oktató modorával engem a megboldogult Teleki Pálra emlékeztet — hiába vállalja önfeláldozóan a kormánypártok főkortesének hozzá méltatlan szerepét, a választóközönség alaphangulatán mindez hetek óta semmit sem változtat. Húsz évi gaullista, majd utó-gaullista pártkombinációk uralmába belecsömörülve a francia választók fele, úgy látszik, szinte mindenáron változtatni akar. Innen a voksok várható megoszlása: 53 % az immáron kettéhasadt szocialista­­kommunista-balradikális balol­dali "unió” javára, 43 % az eddigi kormánypártok "többsé­gi” koalíciójára, a maradék 4 % a korszerű iparfejlesztéssel szembeszegülő, "természetvédő" ökológusoké. Mindez azonban csak a választópolgárok összességének négy­ötödén belül érvényes r­ajtuk kívül marad az ötödik ötöd, más szóval az a 20 %, akik a közvéleménykutató intézmények kérdésére, hogy kire gondolnak szavazni, azt mondják: nem tudom. Franciául ezt a tömeget "marais”- nak, ingoványnak mondják; angolul "floating vote", az ide-oda hullámzó voks a neve. Modern demokráciák eléggé kiegyensú­lyozott erőviszonyai közepette ezek szokták eldönteni a választások sorsát, annál is kevésbé előrelátható módon, mert nagyobbára maguk sem tudják az utolsó pillanatig, hová fognak szavazni. Ez az imbolygó massza különösképpen megjó­­solhatatlanná teszi a március 12- 19-én esedékes francia nemzetgyűlési választásokat azok sajátlagos természete miatt. Az 1958-as gaullista alkotmányreform ugyanis, amikor az átkos sokpártrend­szernek állítólag olyannyira kedvező pártlajstromos, aránylagos képviseleti rendszer helyett a választókerületenként egy-egy képviselőt állító angolszász "let the best man win” választási módszert vezette be, ezt mégsem merte az egyszerű többség döntésére bízni. Behozták tehát a szent descartesi gall logika nevében azt a korrektúrát, hogy a mindig két egymást követő vasárnapon tartott választások első fordulójában csak azt nyilvánítják megválasztott képviselőnek, aki azonmód megkapta a leadott voksoknak több mint felét. Ahol ilyen abszolút többség nem nyilvánult meg, azokban a választókerüle­tekben egy héttel később második fordulóban mérkőznek meg azok a jelöltek, akik az első menetben a leadott szavazatok legalább 12 %-át kapták meg. Itt már aztán nem kell abszolút többség: aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz a megválasztott képviselő. Iyen körülmények között főképp azt lehetetlen előrelátni, hogy döntetlen első menet után a választók elbukott jelöltjükről a versenyben maradottak közül kire viszik át szavazatukat. A politikailag hozzájuk legközelebb álló jelölt­re-e? Vagy a legrokonszenvesebb egyéniségre? Vagy arra, akit a pártvezetőségük ajánl? Ha ugyan "militáns” párttagok és nem csupán laza támogatók. Még leginkább a kommunista pártról teszik fel, hogy ott erős fegyelem biztosítja a pártvezető­ség utasításainak követését, még ha az ellenkezik is a párttag egyéni meggyőződésével. Teszem például, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor a kommu­nista párt felszólította volt baloldali uniós szocialista partnereit, egyezzenek meg közös kormányprogramban a választások előestéjén . Mitterandék azt elutasították, elképzelhető, hogy olyan kerületekben, ahol a kommu-­ nista jelölt reménytelenül lemaradt az első menetben, a­­ párt a második fordulóban nem az ideológiailag elvben hozzája legközelebb álló szocialista jelölt támogatását fogja ajánlani, hanem gaullista versenytársáét. Csak azért is, hogy a szocialista-­­ testvér-ellenséget kiüssék a nyeregből. Ilyen értelemben igaz, amikor Jean d’Ormesson azt írja, hogy Mitterand, aki a kommunista ördöggel szűrte össze a levet, hogy végre hatalomra jusson, most azt találja, bezzeg nem volt elég hosszú a kanala ehhez a cimborasághoz, aminthogy "huncut az is, aki meg tudja mondani, mi lesz a francia­ kommunista párt taktikája­ március 12-19-én”. Hogy az­­ akkor előálló helyzetnek mik­­ lesznek az alkotmányjogi és politikai következményei, arról majd annak idejében híradással leszünk. ÚJVILÁG FLÓRIÁN TIBOR: Mondatok A végtelenből jöttem s a végtelenbe távozom. Két végtelen között életem mégis csak egy kis arasz. Érdemes volt küzdeni, sietni? Érdemes, mert egy üzenetet hoztam s át kell adnom, mielőtt magába szív a végtelen. * Jaj annak, aki mindenét másoktól nyeri. Anyjától az életet, az időtől az éveket és másnak semmit sem adott. Meddő volt és hiába élt, csak kifosztotta az életet. * Erdőszállás fölött délre szálltak a madarak. Néztem a hosszú raj után. Már nem volt virág­illatú a kert és a bágyadt napfényben nem énekeltek a madarak. * Mint ősszel a fáról, levelek hullnak rólam. Szívemmel írom a sorokat. Viszik napjaimat, viszik elfogyó életem. Testvér­szívekre hull minden levél. Mindegyiknek küldök magam­ból valamit és ha jön a végső órám, békével fogadom. Nem éltem hiába, ha másokban élni fogok. • Az elvetett mag kinő a föld alól. Kicsírázik s lombosodva, fává nő az elszórt szeretet. Ne bánd, hogy gyümölcse mások ölébe hull. Neked legyen elég néhány szó, levélbe zárt simogatás és a hosszú éjszakában fejedre száll egy csillag, válladra ül a Hold. * A téli erdő kopasz ágai szomorúan integetnek felém. Hallottam sírásukat, mikor az ősz és a szél kifosztotta őket. Holnap, ha bepólyálja testüket a hó, ismét mosolyogni fognak, mint anyja karjában a csecsemő. Szívemre hullt, — hogy megtörjön — egy súlyos kéz, de én tudtam, hogy Isten megtart tenyerén. Most már hiszem, hogy Hozzá tartozom.­ ­ Szekérnyomot hiába keresek itt a hóban. Falu­múzeumban pihennek a szekerek. Teherau­tók széles nyomában a tegnapból a holnapba lépek. • Ma éjjel a föld megrepedt. Kertemben a tél súlyos csizmáinak nyomát látom. Fázik a cinke az ág tövén. A nap az égen reszketve lépeget. A térdeplő bokrok kegyelemért imádkoznak a csendben.­ ­ A hó elfödi tegnapi lépteim nyomát. A mára lép és kíméletlenül eltapossa a holnap. Ki őrzi meg, amit tegnap mondtam? Ki emlékszik még holnap az évek barázdáira arcomon? Ki fut velem a jövő felé? Akkor is, amikor én már nem futhatok vele? * Volt idő, mikor kertem fái fölött ragyogott a nap. Fölágaskodtak a bogarak, fölfelé nyúltak a bokrok, a lombok sűrűjében madarak tanyáztak. Virágról-virágra szálltak — a nyár üzenetével — a méhek s a fák között, mint egy ősi dal zsongott s szívemre szállt a szerelem. * Erdőszállás, remete­lak, vagy álompalota? Eső veri. Rázza vadul a hegyeken vágtázó szél. Térdig ellepi a hó. Mégis áll s a fák fölött a felhőkre néz. Ablakán megcsillan a nap. Ereszére ülnek a csillagok. Éjjel egy boltíves, régi házról álmodom. © r - • , ^ • ..*V - » HA MAGYARUL BESZÉL, IGAZÁN NAGYBANI Aron vásárolhat California egyik LEGNAGYOBB ÉKSZER ÜZLETÉBEN Shaw Diamond Co. DIAMOND BROKERS d-220 WEST FIFTH STREET Boom 402 LOS ANGELES, CALIFORNIA Telefon: 626-3111 NYITVA NAPONTA 9-TŐL 5-IG, SZOMBATON 9-TŐL 4-IG VASÁRNAP ÉS HÉTFŐN ZÁRVA

Next