Új Világ, 1979. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1979-06-08 / 23. szám

1979. június 8. "Európa finnlandizálása": A világ legbiztonságosabb kontinense — szovjet rakéták árnyékában (—-f—) "Ne felejtsük el, hogy Franciaország a világ harmadik atomhatalma; nukleáris védelmi és elriasztó rendszerünket Charles De Gaulle tábornok tervezte" — mondta Valery Giscard d' Estaing a Jupiter­­központban, amelynek compu­tereit az Elysée Palace atompincéjében helyezték el. Amikor első ízben közvetítette a francia televízió az atom­computerek működését, megkérdezték az elnököt, hogy megnyomná-e a vörös gombot, ami működésbe hozza a nukleáris "force de frappe"-ot. "Attól függ, hogy szükség lenne-e erre Franciaország biz­tonsága szempontjából" — felel­te Giscard elnök. — "Ha szükség lenne rá, megnyomnám." Nemcsak a franciák, hanem Európa más népei is Párizs felé fordultak abban az órában. Európa biztonsága a legfonto­sabb kérdés ezekben a napokban, az Európa Parlament választása (június 7 és június 10- én) és a SALT II. aláírása (június 15) előtt. Az első választott Európai Parlament megerősíti Nyugat-Európa politikai kohézióját, de a SALT II.-vel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Ez a megállapodás ugyanis — amennyiben ratifikálja az amerikai szenátus — csak az amerikai és a szovjet interkontinentális stratégiai fegyverekre vonatkozik; azokra a rakétákra és atomfegyverekre, amelyekkel Amerikából lehet belőni a Szovjetuniót, illetőleg a Szovjetunióból bombázhatnák az Egyesült Államokat. De ilyen "stratégiai" fegyverek nélkül is egyre nagyobb nyomással nehezedik Nyugat-Európára a Szovjetunió, elsősorban az elmúlt években legyártott SS-20 jelzésű középtávú rakétákkal és a "Backfire"-bombázókkal Moszkva belőheti egész Nyugat- Európát. Viszont ezekkel a fegyverekkel a Szovjetunió nem éri el Amerika területét. Kérdés, hogy ebben az esetben Amerika továbbra is kiterjeszti-e Európára a "stratégiai atomernyőt"­­, mondják nyugat-európai politikusok és katonák. Ilyen helyzetben Moszkva katonai erőfölényével megfélemlítheti és "finnlandizál­­ni" tudja Nyugat-Európát. A két Németország egyesítéséről Az elmúlt hetekben riasztó kommentárokat közöltek nyugat-európai lapok arról, hogy Nyugat-Németország fenyegetett helyzetében, megpróbál Moszkvához közeledni, hogy elkerüljön nagyobb pressziókat és hogy talán egy lépéssel közelebb hozza a két Németország egyesítését. Más kommentárok, ellenkezőleg azt jelezték, hogy Bonn valami "speciális státust” kíván elérni Nyugat-Európában és a NATO-ban; ezek szerint alakulóban van egy Washing­ton-Bonn tengely. Helmut Schmidt kancellár a legerélyesebben cáfolta ezeket a feltevéseket. Németországnak nincs szüksége "speciális státus"­­ra a nyugati szövetségben s bár éppúgy, mint amerikai és európai szövetségesei, a "detente" alapján áll, semmiféle formában nem tenne lépéseket szövetségesei nélkül Moszkva felé. Egyébként kijelentette, hogy szerinte "ebben az évszázadban nem kerül sor olyan történelmi fordulatokra, hogy egyesülhessen a német nép". Emlékezetes a kancellárnak a Bundestag "leszerelési" vitájában elmondott beszéde. Helmut Schmidt úgy látja, hogy Európa ma a világ legbiztonsá­­gosabb kontinensé­t, Ausztráliát leszámítva. Európa biztonságának alapja az Atlanti Szövetség, amit "nemcsak védelmi érdekek, hanem közös ideák kapcsolnak össze". Európa népei megalapították "a Sors Közösségét", mondta a kancellár, hozzátéve, hogy Amerika, a nukleáris szuperha­talom "különleges szerepet" vállalt a Szövetségben, s ugyancsak speciális szerepe van a két európai atomhatalomnak, Franciaországnak és Angliának is. Nyugat-Németország, félmil­liós, modern, képzett és "republikánus szellemű" hadseregével a legerősebb európai állam a Szövetségben, amerikai, angol, kanadai, holland, belga, francia, dán és luxemburgi csapatok támasz­pontja, ahol "rövidtávú és taktikai" atomfegyvereket helyeztek el. Helmut Schmidt hangsúlyozta, hogy véleménye szerint az oroszok nem akarnak támadást indítani Nyugat- Európa ellen, de hozzátette, hogy a Varsói Paktum csapatait "mennyiségi és minőségi szempontból is" megerősítették. Ezért nem fogadhatja el Bori Brezsnyev javaslatát, hogy a Helsinki Nyilatkozat európai aláírói kössenek egy megnem­támadási egyezményt, valamint egy megállapodást arról, hogy nem használnak elsőnek atomfegyvereket. "Ezt nem fogadhattuk el a konvencionális fegyverek terén nagy fölényben lévő Szovjetunió árnyékában" — magyarázta a kancellár. A szovjet zsarolásnak kiszolgáltatott Európa Ugyanakkor egy belga tábor­nok, Robert Close, az Atlanti Szövetség keretében "egy európai force de frappe" kialakítását sürgette. A tábornok úgy látja, hogy a szovjet fenyegetés ma veszedel­mesebb, mint harminc évvel ezelőtt volt. Európa három évtizedig meg volt győződve arról, hogy az amerikai atomernyő védelmében nem kell új háborútól tartani. Az európai népek csak most döbbennek rá arra, hogy modern arzenálja birtokában a Szovjetunió megzsarolhatja Nyugatot. A londoni "Daily Telegraph", amely közel áll Margaret Thatcher konzervatív pártjához, arra mutatott rá, hogy Nyugat- Európa teljesen ki van szolgáltatva az SS-20 rakéták­nak, amiket hatalmas alagutak­ban helyeztek el szovjet határzónákban. A "Financial Times", Anglia egyik legjobban értesült lapja attól tart, hogy a Szovjetunió célja "Európa finnlandizálása: Moszkva arra számíthat, hogy középtávú rakétáit bevetheti Nyugat- Európa ellen, anélkül, hogy ezzel kiprovokálná az Egyesült Államok stratégiai ellenakció­ját". Nyugat-Németország hadügy­minisztere, Hans Apel az Atlanti Szövetség egyre erősödő szolidaritását dicsérte; megállapította, hogy a Szövetség ma egységesebb, mint volt évtizedekkel ezelőtt s kiemelte, hogy Amerika ma közelebb áll Európához, mint régebben. A Bundestagban azt felelte az ellenzék támadásaira, hogy valóban, a Szovjetunió az új "Eurostratégiai fegyverrel”, az SS-20 rakétával "de­stabilizáló hatást gyakorol Európára”, de hozzátette: Németország felkészült egy támadás kivédésére és készen áll arra, hogy megvédje az Atlanti Szövetség egész területét, a NATO többi tagállamával együtt. A NATO-nak köszönhe­tő, hogy ma "biztonságosabb a béke ", míg a a világ más tájain politikai és katonai zavargások ráznak meg országokat, addig Európa nyugodtan, békezóná­ban él." A Varsói Paktum óriási katonai fölénye A német szociáldemokrata kormány leghevesebb kritikusa Friedrich Zimmermann keresztény­demokrata képvise­lő, aki megállapította, hogy az új szovjet fegyverek nemcsak katonai fenyegetést jelentenek, hanem felhasználhatók politikai nyomásra is. A német ellenzék fegyverkezési szakembere felsorolta, hogy konvencionális fegyverekben a Varsói Paktum fölénye ma 3-1 arányú; a NATO 6.500 tankjával szemben több mint 20.000 szovjet tank állomásozik a Paktum országainak területén, azonkí­vül, hogy több ezer tankot vontak össze a Szovjetunió európai zónájában; a Közép- Európában lévő szovjet hadosztályok száma öttel növekedett; tíz év előtt a Szovjetunió katonai blokkjának 9.600 páncélautója volt, ma ezeknek a száma több mint 16.000; hosszú idő óta már Nyugat-Európára irányította Moszkva középtávú rakétáit, de most a "háromfejű” új rakétákkal, amelyeknek hatótávolsága 4.000 kilométer, a szovjet hadvezetőség bombáz­hatja Európa bármelyik pontját, azonkívül Kínát és Közép- Kelet minden stratégiai zónáját; ehhez kell számítani a "Backfire" bombázókat is. A keresztény­­demokrata képviselő ezután felszólította a német kormányt és közvetve az európai kormányokat, hogy "vegyenek részt a döntés felelősségében. Európa nukleáris védelméről nem dönthet egyedül Amerika elnöke, az Egyesült Államok nem Nyugat Kremlje”, csak mint a legerősebb szövetséges, "primus inter pares". A NATO-nak új atomfegyverekre van szüksége Közben a NATO "nukleáris tervező­csoportja" fontos megbeszélésre ült össze Floridában, április 24- és 25-én. Ennek a stratégiai csoportnak állandó tagjai: az Egyesült Államok, Anglia, Nyugat- Németország és Olaszország; a Szövetség többi országát jelenleg Kanada, Törökország, Norvégia és Hollandia képviselik ebben a csoportban. Franciaország még nem vesz részt ezeken a tanácskozásokon. A floridai megbeszélés részleteit nem ismerjük pontosan, mindenesetre elhatározták, hogy ellensúlyozzák a Szovjetunió európai erőfölényét. Kétségte­len, hogy az Atlanti Szövetség­nek európai területen új atomfegyverekre van szüksége a szovjet SS-20 rakéták ellen. A "Frankfurter Allgemeine Zeitung" megfigyelte, hogy a Szovjetunió pszichológiai téren próbálja befolyásolni Európát; ez a módszer bevált abban az időben, amikor az amerikai neutron-bomba gyártásáról volt szó. A neutron-bombát azonban — lényegében "egy miniatűr hidrogén-bomba" — nem vetették el végleg, hiszen előnyomuló szovjet tankok ellen ez lenne a leghatásosabb fegyver. Szovjet diplomaták most azt hangoztatják Nyugat-Európá­ban, hogy az SS-20 rakétákat Európára irányítják akkor, ha a NATO taktikai nukleáris fegyvereinek modernizálásával "provokálja a Szovjetuniót". Az oroszok azzal érvelnek, hogy ha európai stratégiai fegyverek belőhetik a Szovjetuniót, akkor a szovjet rakéták elsőrendű célpontja nem Amerika, hanem Nyugat-Európa lenne. A frankfurti lap cikkírója erre megjegyezte: "Nyugat-Európa mindenképpen az SS-20 rakéták célpontja. Biztonsági politika mindig kockázattal jár. De csakis akkor veheti szavunkat komolyan a szovjet hadvezető­ség, ha stratégiai védelmi berendezésünk megerősödik." Csalhat-e Moszkva? Amerikában közben egyre hevesebb a vita a SALT II körül. "Csalhat-e Moszkva, vagy nem csalhat, ez itt a kérdés” — mondta egy nyugati diplomata, aki tisztán látja, hogy a nagy kérdőjel: tudja-e Amerika ellenőrizni, hogy a Szovjetunió betartja a megállapodást, nem gyárt-e a megengedettnél több és modernebb stratégiai fegyvert? A két fontos iráni megfigyelő­állomás elvesztése után a washingtoni adminisztráció vezetői is ellentmondó nyilatkozatokat adtak, míg végül Carter elnök kijelentette, hogy a SALT II ratifikálása után azonnal pontosan ellenőrizni tudják a szovjet magatartást. Műbolygók fantasztikus szerepe A rakéták és az atomkísérle­tek mögött olyan események húzódnak meg, hogy egy új Verne Gyula vagy H.G. Wells köteteket írhatna róluk. A műbolygók érzékenysége ma már rendkívüli; a katonai szatellitek "látnak és hallanak". ,­a már 1962-ben, a kubai rakéta­­krízis idején amerikai műbolygók "megtaláltak" Kuba területén egy golflabdát. Azok a szatellitek 22.000 kilométer magasságban köröztek az atmoszféra fölött, de ma már vannak műbolygók, amelyek több mint 100.000 kilométer magas pályán keringenek. Az oroszoknak van egy "Cosmos" jelzésű műbolygócsoportjuk, amit nukleáris erővel hajtanak; tavaly januárban a "Cosmos 956" lezuhant Kanada fölött. 1974-től kezdve a Szovjetunió "gyilkos vadász-szatelliteket" gyártott, s 1977 decemberében kipróbálták: a vadászbolygó kilőtt egy célpontnak használt szovjet műbolygót. Amerikai szatelliteket a szovjet technológia képes "megvakí­tani", gázok fellövésével "eltakarhatnak a műbolygó szemei elől” egy-egy zónát. Viszont akadnak olyan amerikai műbolygók is, amiket nem is lát meg a szovjet hadvezetőség: speciális tükör­szisztémával láthatatlanná" válnak ezek a szatellitek. Szovjet kémek és hazaáruló amerikaiak A "New York Times" cikket közölt arról, hogy a szovjet kémszolgálat két évvel ezelőtt szatellitekre vonatkozó dokumentumokat vett két kémtől, Christopher Boyce-tól és Andrew Dalton-tól Mexikó­ban. A kiadott dokumentumok "megfigyelő” műbolygókra vonatkoztak. A két kémet letartóztatták, jelenleg börtönben vannak. A "Times" leírása szerint az "Argus" és "Rhydlite” műbolygó-rendsze­­rek adatait kerítették kézre a KGB ügynökei. Múlt évben pedig William Kampiles, egy másik észak-amerikai, a "Keyhole" című szatellit­szisztéma egyes adatait adta ki a szovjet titkosszolgálatnak, Görögországban. Ezek az epizódok bizonyítják, hogy az új amerikai "elektroni­kus madarak" a szovjet kémszolgálat legfontosabb célpontjai. De míg Moszkva Amerikával a SALT II-ről tárgyal, Nyugat- Európát próbálja "finnlandizál­,­ni" és el akarja lesni az amerikai műbolygók titkait, riadtan figyeli Kínát. A "Pravda" (Folytatás all. oldalon) (D)

Next