Új Világ, 1979. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-25 / 21. szám

avagy előjáték . Nyugat tragédiájához Rohanó világunkban egyre divatosabbá válik a "meglepő­dés". Hogy lehet az, hogy ez megtörténhetett? — kérdezzük sajnos nem csak mi, hanem a magas pozíciókban lévő államfők, vezetők, alacsonyabb szinten a különböző kisebb­­nagyobb közösségek vezetői olyankor, amikor valami "váratlan" esemény, katasztrófa bekövetkezett. Hogy ez mennyire igaz, arra igen jó példa, ha kissé rendszerbe vonva megnézzük — visszapergetve az eseményeket — mi is történt Perzsiában, mielőtt a sah "teljesen váratlanul" elmenekült országából és "népuralom" váltotta fel a Páva-trón uralmát. Kezdjük talán ott, amikor a második világháború után, 1945 novemberében észak-nyugat Iránban Szovjet támogatással felkelés tör ki. 1946 áprilisában a Szovjet beleegyezik, hogy kivonja csapait Iránból és ez meg is történik. 1949 őszén Truman elnök kétoldali védelmi szerződést ír alá Iránnal és anyagi támogatást biztosít az országnak. 1951 márciusában államosít­ják az iráni olajipart és a parlament az ellenzék vezérét, Mohammed Mossadegh-et választja elnökül. A sah elleni hangulat erősödik és 1953 nyarán Mohammed Reza Pahlavi elmenekül Iránból. Három nap múlva azonban a royalista erők elűzik Mossadeghet és a sah visszatér. 1954 őszén megállapodás jön létre Irán, Amerika és több külföldi olajtársaság között,­­ mely az olaj eladását és a haszonkulcsot is szabályozza. A megállapodást 25 évre kötik. (1954-1979) 1954 decemberében Iráni- Szovjet tárgyalás indul a határkérdések megoldására. 1956 és 1959 között a soh 1 billió dolláros költséggel 7 éves fejlődési tervet indít el: elkezdi a földosztást, illetve megvalósítja a földreformot, eltörlik a feudális rendszert és 1959-ben Amerika 47 millió dolláros kölcsönt ad Iránnak, amely majd 500 millió dollárra emeli az amerikai gazdasági segélyt 8 év alatt. 1960-ban ismét zavargások kezdődnek. Most többszáz egyetemista diák kerül összeütközésbe a rendőrséggel. Nagyrészük az "új baloldal" képviselője. 1960 tavaszán a parlament a sah támogatásával új földreform törvényt szavaz meg, mely 2000 acre-ben limitálja a földbirtokok területét. Júliusban Irán elismeri Izraelt. 1960 szeptemberében Irán és 4 másik ország megalakítja az olajexport tömböt. (OPEC Organization of Petroleum Exporting Countries). 1960 májusában már 20,000 diák és tanár tüntet, mert két nappal előbb, egy tüntetésen a rendőrök megsebesítettek egy tanárt és az meghalt. 1962- ben száz és száz iszlámi vezető az ellen tiltakozik, hogy a nőknek szavazati és egyéb állampolgári jogokat adjon az uralkodó. 1963- ban a sah a muzulmán papság tiltakozása ellenére szavazati jogot biztosít az iráni nőknek. 1965 tavaszán merényletet követnek el a sah ellen, de nem sebesül meg. 1966- ban Amerika egy squadron F-4 Phantom repülőgépet ad el Iránnak, amely akkor Amerika legelőrehaladot­­tabb harci repülőgépe volt. 1967- ben világraszóló ünnepségen a sah megkoronáz­tatja magát és feleségét Farah császárnőt, aki 1960-ban trónörököst szült a császárnak. A trónörökös Reza ekkor 7 éves. 1968- ban újabb 5 éves tervet indít az ország a további fejlődésre. 1969- ben a sah Amerikába érkezik és Nixon elnökkel tárgyal. 1972- ben Nixon elnök ellátogat Iránba és elismeréssel nyilatkozik a sah állam vezeté­séről. 1973- ban nyilvánosságra hozzák, hogy Irán 2 billió dolláron felüli katonai felszerelést fog vásárolni az elkövetkező években Ameriká­tól. 1973 májusában — újsághírek szerint — Amerikai katonai személyzetet küld Iránba. 1973 novemberében a sah nem hajlandó résztvenni az arab államok által elrendelt olaj­embargóban. Az olajkartell négyszeresére emeli az olaj árát. 1974 nyarán Irán megállapo­dást köt Amerikával, további 50 U.S. F-14 Tomcat harci repülőgép vételére 950 millió dollár értékben. 1974 júniusában Amerika atom­reaktort ad Iránnak. 1974 augusztusban a sah jóváhagy egy újabb ötéves tervet, mely 1978-ra minden egyes iráni polgár jövedelmét 1,800 dollárra tervezi felemelni. 1974 szeptemberben 500 millió dollárért hadihajókat vásárol Amerikától Irán. 1975 márciusában a sah életbe lépteti az egypárt rendszert. Ugyanakkor Amerika és Irán ötéves szerződést köt kereske­delmi és technológiai vonalon. Irán kötelezi magát, hogy 15 billió dollár értékű árut és szolgálatokat vesz Amerikától. Irán és Iráq a vitás határkérdé­sekben egyezményt köt. 1­976 májusában egy nemzetközi jogászbizottság Iránt azzal vádolja, hogy az iráni börtönökben lévő politikai foglyokat kínozzák. 1976 augusztusában egy U.S. szenátusi bizottság "féktelen­nek" bélyegzi az amerikai fegyvereladást Iránnak. 1976 októberében a sah majd 1,600 politikai fogolynak kegyelmet ad. 1977 januárjában az amerikai képviselőház bizottsága kritika tárgyává teszi az Iránban uralkodó emberi jogokat. 1977 novemberében a sah Carter elnök látogatására Washingtonba érkezik, miközben Teheránban a sah ellenzéke és támogatói között összecsapásokra kerül sor. 1978 januárjában az iráni rendőrség Qom városában 20 tüntetőt agyonlő. 1978 áprilisában az iráni kormány nyilvánosságra hozza, hogy felgöngyölték a szovjet kémhálózatot az országban. 1978 májusban a sah vezeti a csapatokat Teheránban a többezer főnyi tüntető muzulmán ellen. Május végén a teheráni egyetemen kitör a zavargás. Augusztusban szélsőséges muzulmán elemek felgyújtanak egy mozit. 377 halálos áldozat. Szeptember 6-án a kormány minden nyilvános összejövetelt megtilt, hogy elejét vegye a fokozódó tüntetéseknek. 7-én többszázezer tüntető vonul fel országszerte, a gyülekezési tilalom ellenére. 8-án a kormány statáriumot rendel el. A csapatok lőnek a tüntetőkre. 57 halott. Október közepén a kormány amnesztiát ad a politikai foglyoknak, de ez nem szünteti meg a villongásokat. Október 31-én az iráni olajtermelés 40 százalékkal­­ csökken sztrájk következtében. 1978 november 3-án a párizsi emigrációban élő Ayatollah Khomeini kijelenti, hogy a sah­­nak távoznia kell. November 5-én a sah átalakítja kormányát, próbál rendet teremteni, a titkos rendőrség vezetőjét és 23 prominens polgárt letartóztat­ta­. Kéthetes sztrájk után az olajmunkások visszatérnek az olajföldekre és csak negyed részük áll ellen továbbra is. November 26-án a kormány­hű csapatok összeütköznek vallási háborút követelő muzulmánokkal. A katonák végül visszavonulnak másfél­­millió muzulmán tüntető elől. Két város: Mashad és Qom a tüntetők kezében marad. December 1-én a teheráni utcákon tankok vonulnak fel és leverik a többezer muzulmán gyászoló tüntetését, akik a "szent hónapot” kezdik meg. December 6-án megkezdődik a külföldiek elszállítása Iránból. December hónapban a sah megengedi a vallásos felvonulá­sokat. Milliónyi muzulmán tüntet szerte az országban. 12-én ismét összeütközésre kerül sor Isfahanban és az olajtermelés a mélypontra zuhan. Erősödik az Amerika ellenes tüntetés is, Ahwazban megölnek egy amerikai olajszakértőt, Teheránban pedig megrohamoz­zák az amerikai követséget. Az olajtermelés napi 5.9 millió hordóról 1.5 millióra csökken. 2z év legalacsonyabb termelése ez és az exportot teljesen leállítják. 1978 december 30-án nyugati diplomáciai források szerint "a sah beleegyezett abba, hogy vakációra megy..." íme dióhéjban az iráni "story", vagyis röviden egy nép és egy ország "váratlan" tragédiája. Miért helyénvaló, sőt szükséges ezeknek az esemé­nyeknek az ismételt taglalása? Azért, hogy az elmúltakból okulhassunk. Itt Amerikában 4 hete "várat­lan" benzinhiány keletkezett. Új társasjátékot játszunk, mint "itt az olaj, hol az olaj", meg azt, hogy "páros, vagy páratlan". Nem kétséges, hogy részben az iráni forradalom átkaként. Erről a riasztóan embertelen forradalomról egyébként elmondhatjuk, hogy lélektana, pályafutása semmiben sem különbözik a világtörténelem ismert, ilyen természetű társadalmi megmozdulásaitól. Mint minden forradalomnál, úgy ennél is érvényesül a fizika törvénye: "Fékezz le valamit, hogy feszítő erőre tegyen szert, mert akkor az rugalmassá válik", így a rugalmassá vált iráni forradalom felszabadított feszítő erejével szétzüllesztett egy szépen fejlődő országot. A felszabadító, a véreskezű pap, Ayatollah Khomeini — mint a francia forradalom szeptemberi vérfürdőjének Danton-ja —, már szeretné megállítani az esztelen gyilkosságokat, amelyek hallatára a világ egészséges lelkiismerete is rémülten tiltakozik, bár tenni semmit sem képes. Mi itt Amerikában zúgoló­dunk, hogy Irán miatt sorba kell állnunk a benzinért és várni kell néha órákat is a nyolchengeres autónk "mindennapi betevő" benzin adagjáért. És hányan emlékeznek még a pesti háború utáni sorbaállá­sokra hol ivóvízért, hol fagyos krumpliért. Iránban pedig mostanában csodálkozó szemű emberek a halálba sorakoznak, hogy — ki tudja, hány esetben ártatlanul — sortűz zárja le életüket. Furcsa variációi vannak a sorbanállásnak... O.B. Irán HIRDESSEN a Tele-Könyvben P.O. BOX 35162, LOS ANGELES, CA. 90035 TELEFON: 462-1316 Szerkeszti: ORBÁN FERENC MEGJELENT TOLLAS TIBOR VERSES KAZETTÁJA 30 év válogatott költeményei a szerző előadásában. (Összekötő szöveggel 2 x 30 perc) A költő versein keresztül ismerteti meg hallgatóival egy rossz csillagzat alatt született nemzedék élményeit, a korán elhagyott otthon, a börtön, a levert szabadságharc és az idegenbe kényszerült élet problémáit. Négy önálló kötetének (Csak ennyi fény maradt, Járdaszigeten, Eszterlánc, Irgalmas fák) legszebb verseit hallhatjuk. Rohanó életünkben egyre kevesebb idő marad az olvasásra, különösen az elmélyült igényű versolvasásra. Életünk jelentős részét lakásunk és munkahelyünk között, autóban töltjük, ahol a zenés kazetták mellett bizonyára új élményt jelent majd e verses­ kazetta meghallgatása. Megrendelhető a Nemzetőrön keresztül: D-8. München 34. Postfach 70. Ára portóval 7.50 $ (US) Európában 15 DM. GERLE GIZELLA Négy körmöd arany című novellás kötete DADAY FERENC festőművész illusztrációival. A nagysikerű könyv ára: $4.50 ÚJVILÁG 1979. május 25. ___ jfinTrT®ra^TTninÍT^^nmTMm^^íÍMmTríÍT^^TTfrííliiiiiiii«Bxiiiiiiiii!iiliií»isíiiiiiilliifiiiiiaKS!iifl[liii!! íFMug 5017 Melrose Avenue, Los Angeles, California 90038 gallllllllllllll^llllllllllllllljäSilllllllllllllllljäSllllllllllllllllli!SfillllllllllllllllläSlllllllllllllllll{32!illllllllllllllllfi2yilllllllll

Next