Új Világ, 1979. július-december (8. évfolyam, 26-50. szám)

1979-10-19 / 40. szám

VOI.. 8. ÉVE. 40. SZÁM­­OS ANDEL­ES 1979. OKTÓBER 19. Megjelenik minden pénteken ÁRA 50 CENT £0680 ra XOIKSNÍWS nau uATTvnunOá- is xas^iawos LL\ mmlHvHvomii «vdiwm» saiaius Nvi uin0|iv ,1011.1 AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA NEW WORLD AMERICAN ■ HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER CASTRO NEW YORKBAN A kubai szovjet csapatok ügyének is az lett a sorsa, mint az emberi jogok védelmének: saját dugájába dőlt. Az amerikai vezetés oldaláról megnyilvánuló tehetetlenség kezdi felvenni a nemzeti sajátosság méreteit és egyre aggasztóbb arányokat ölt. A politikai eseményeket elemző szakemberek a világon mindenütt megegyeznek, hogy az idő a Szovjetunió ellen dolgozik; a kommunista ideológia elvesztette vonzóerejét és a gyengébb idegzetűek most már legfeljebb Moszkva katonai erejét respektálják — félnek tőle, ha így jobban tetszik. Az egykor szorosan a szovjet államhoz láncolt nyugat-európai kommunista pártok csupán úgy kapnak népszerűséget, ha Moszkvától való függetlenségüket hangoztatják és bizonyítják. Kína évtizedekkel ezelőtt levált, a "hűséges"szövetségest, Kubát pedig csupán napi többmillió dolláros injekciókkal sikerül életben és barátként megtartani. A Szovjetuniót ma már legfeljebb az Egyesült Államok támogatja szívvel-lélekkel, az évi rendszeres gabonaszállítmányokkal, mint az idén is és átsegíti az állandóvá vált mezőgazdasági csődön. Végső hatásában ezt érte el az emberi jogok ügye, a helsinki szerződés és most a hangos, de üres tiltakozás orosz csapatok kubai tartózkodása ellen, mert ezekből csak Moszkva profitál. Ez a sok minden, Vietnammal együtt, egyre növekvő bizalmatlanságot plántált az európai szívekbe. Peter Corterier, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke a közelmúltban kifejtette: aggasztja a terv, hogy Amerika új atomrakétákat akar telepíteni Németország területén és ugyanott készenlétbe helyezni néhány száz cirkáló rakétát. Corterier nem is olyan burkoltan azt közölte, hogy kormánya még abban az esetben sem válaszolna atomfegyverekkel, ha támadás érné a Szovjetunió részéről. Ez amolyan semlegesség-féle kinyilatkoztatás, azzal az üzenettel, hogy ha netalán atombomba hullana Minszkre, az oroszok Minneapolist bombázzák és ne Hamburgot. A nyilatkozat nem is olyan kicsit szemtelen hangú, születésének körülményeit azonban részben meg lehet érteni, bár ezzel a durvasággal semmiesetre sem fejezi ki az egész németség érzelmeit. Sajnos, odavezet a sorozatos tehetetlenség, hogy megjegyzéseiben nemcsak az ellenfél szemtelenedik el, hanem a szövetséges is. Mindezen nem sokat segít, hogy Carter elnök parancsára közel kétezer amerikai tengerészgyalogos partraszállási gyakorlatokat hajtott végre Guantanamo kubai amerikai támaszponton. Ezt megelőzően Brown védelmi miniszter megszemlélte a csapatokat a floridai Key Westen. A gyakorlatok célja, hogy valami amerikai erőt mutassanak a körzetben. Közeledik az idő, amikor a SALT II ratifikációs tárgyalását nem lehet többé halogatni. Church idahoi szenátor változatlanul össze akarja ezt kapcsolni azzal a garanciával, hogy a kubai területen tartózkodó szovjet egységeknek nincs harci jellegük. Lám, mivé zsugorodott a kezdetben olyan önérzetes követelés? A szenátus külügyi bizottsága szavazott és a tárgyalás elhalasztása ellen döntött. Carter elnök rádión át figyelmeztette az amerikaiakat, hogy az egyezmény elutasítása a Szovjetet támogatná, azonkívül azzal fenyegetne, hogy európai szövetségeseink külön utakon Moszkva felé gravitálnának. Párizs máris figyelmeztetett: washingtoni döntés a SALT II ellen oda vezethet, hogy a nyugati szövetségesek visszautasítanák amerikai atomfegyverek jelenlétét országuk területén. Ennek előjele lett volna a fentebb ismertetett Corterier-féle nyilatkozat. Az elmúlt héten "amúgy mellékesen" Fidel Castro is New Yorkban járt. Ez már az ENSZ-nek székhelyet biztosító házigazda sorsa: az jön és megy, aki akar és a kényszerfogadóé a felelősség és a biztonsági intézkedésekkel együtt járó horribilis kiadás. A ma is a kubai felkelők egykori zöld uniformisát viselő "Fidel" kitűnően megválasztott lélektani pillanatban és még nagyobb rátermettséggel összeállított és elmondott beszédében lelkes tapsot váltott ki a harmadik világ naív képviselőiből. Témája nem is az orosz csapatok kubai tartózkodása volt, ezt csak érintette azzal, hogy a kérdés és az ezzel kapcsolatos vita nem érdekli. Az amerikai tengerészeti gyalogság gyakorlatát röviden komédiának minősítette. Ugyanakkor az éhező gyermekek mellett állott ki, az "el­ nem­­kötelezett" országok alacsony sorba kényszerített népeinek védelmében beszélt. Élesen elítélte a fegyvercsörtetést és a fenyegetést, amit természetesen csak az Egyesült Államok hallat szerinte. Felhívta a figyelmet, hogy a szegények kihasználásának megszüntetésére és új nemzetközi rendre van szükség, különben az emberiség apokalipszissel néz szembe. A mód és stílus demagóg volt, de a megnyilvánulás hatásos. Az állításokban nem sok őszinteség volt és még kevesebb igazság, de mondanivalójának összeállításán rajta volt a magas pszichológiai technika bélyege. Bár az éhezőkért és a szegény népekért a nagyhatalmak összessége sem tett és tesz annyit, amennyit az Egyesült Államok egyedül, a vizeslepedőt mégis Washingtonra húzták. Most csak Castro... legközelebb Brezsnyev. És ez megy mindaddig, amíg Amerika tetteiben tehetetlen és nem kezdi el végre a magasszintű politizálást. •A PALESZTIN ügyben tovább folyik az amerikai fekete vezetők egyeztetési kísérlete. A hét végén újabb csoport indult a Közép-Keletre, hogy Begin izraeli miniszterelnökkel találkozzék. •LONDONBAN a zimbab­­we-rhodesiai hivatalos kormány egy hete elfogadta az angol javaslatot, a fekete gerillák azonban nem. Lord Carrington angol külügyminiszter szabály­­szerű ultimátumot nyújtott át nekik, a válasz azonban erre is "nem" volt. A nacionalisták további tárgyalásban remény­kednek. •IRÁNBAN tovább tart a bizonytalanság. Ennek egyik jele, hogy a külföldi olajszállítá­sokat jelentősen csökkentették. Magyarázatot nem adnak. A kurd felkelők új támadásokat indítottak az iráni katonaság á­llasaTelTerr • CONN­ALLY volt texasi kormányzó és republikánus elnökjelölt szigorú vonalat képvisel a közép-keleti ügyben: az izraeliek feltétel nélküli visszavonását követeli a Jordán nyugati partjáról, a Gáza­­övezetből és a Golán-fennsíkról, úgyszintén önkormányzatot a palesztinaiaknak. •HUA GUOFENG kínai miniszterelnök kíséretével párizsi, nyugat-berlini, londoni és római látogatásra utazott. • CARTER elnök az elmúlt hét végén néhány órás tartózkodásra San Diegoba érkezett és beszélt a munkásszer­vezetek tagjaihoz. Megnyugtatta a munkásokat, hogy a kormány védi a sztrájkjogot és nem engedi, hogy a munkaalkalmak az infláció áldozataivá váljanak. •KAMBODZSÁBÓL egyre nyomasztóbb hírek érkeznek ottani éhínségről és járványok­ról. A Phnom Penh-i Vietnam­­barát kormány most engedélyt adott, hogy nemzetközi légihíd segítségével szállítsanak élelmet és gyógyszert az országba. • A SVÉDEK új kormánya hivatalosan nem szocialista ugyan, de kijelentette, hogy a társadalombiztosítás és teljes foglalkoztatottság oldalán áll. Az italt, dohányt és benzint felemelt adóval fogja sújtani. •HÁGÁBAN "örmény hazafiak" meggyilkolták az ottani török követ fiát, emlékeztetésül az 50 évvel ezelőtt az örmények ellen elkövetett török vérengzésre. • MOSZKVA elismerte, hogy az idei szovjet gabonatermés a legrosszabb 1975 óta és ismét nagymennyiségű amerikai gabona importjára lesz szükség. • KOZLOV és felesége orosz balett-táncosok, akik alig egy hónapja Los Angelesben kértek politikai menedéket, nagy sikerrel New Orleansban megtartották első amerikai fellépésüket. • PEKINGBŐL jelentették, hogy a "négyek bandája" rövidesen bíróság elé kerül, azonban nem fogják őket halálra ítélni. A hír elárulja, hogy Kína demokratizálása terén még sok a tennivaló, ha egy kormánytiszt­viselő előre tudja a meghozandó ítéletet. •AZ IZRAELI miniszter­­tanács úgy döntött, hogy a megszállott arab területeken nem szabad településeket létesíteni olyan földeken, amelyek arab magánkézben vannak. •MOSZKVÁBÓL olyan hírek érkeztek, hogy a szovjet államvédelmi szervek újabb hadjáratot terveznek az emberi jogok ottani harcosai ellen. Szaharov tájékoztatása szerint a KGB 12 órás házkutatást tartott Kovalev börtönbe zárt biológus fiának a lakásán. (Folytatás all. oldalon) A megbocsáthatatlan farosi forradalom de­­ Ezeréves történelmünk folyamán Hazánk igen sokszor kényszerült legjobb fiainak élete árán meg­védeni szabadságát, nemzeti önállóságát. Ezért hal­tak meg 23 évvel ezelőtti Szabadságharcunk hősei is. A világ bármely tájára is sodort bennünket a sors és bármelyik osztály örömét vagy csalódását hordoztuk szívünkben, akkor egyszerre részesévé váltunk annak a forradalmi lángnak, amely világszerte felnyitotta a jószándékú emberek szemét, ha történelmileg csak egy pillanatnyi időre is. Ötvenhat óta sok minden történt, amit a derűlátók hajlamosak enyhülésnek nevezni, a krónikásnak azonban kötelessége arról írni, amit lát és amit érez akkor, amikor az otthoni eseményeket figyelemmel kíséri. Azt kell tudomásul venni és minden igaz magyart is erre kell eszméltetni, hogy odahaza most a világtörténelem egyik legsátánibb kísérlete van folyamatban. A kísérlet alanya fajtánk, Nemzetünk, az otthoni tízmilliós magyarság. A kommunizmusba öltöztetett orosz főhatalmi törekvés csendben, tudományos alapon próbálja megoldani véglegesen, az 56-os rebellió következtében a kommunizmustól örökre rossz jegyet kapott magyarság ügyét. Meg akarnak bennünket semmisíteni ott helyben, a Duna-Tisza közén. Csendben, feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül. Ez a moszkvai recept "működik" ma odahaza. Előírás szerint, apránként, napról-napra beosztva fosztják meg nemzetünket kincseitől, öntudatától. Letagadják, elsikkasztják ezeréves történelmünket a felnövő új nemzedék előtt. Proletárrá züllesztették a magyar parasztságot. Tervszerűen fogják be a magyar nép fülét a határokon túli magyarság feljajdulásai elől. Számukra nincs "anyaország". A rezsim által biztosított jólét kitűnően működő hangfogójával vakká, süketté és gerinctelenné silányítják íróinkat, költőinket és általában a szellemi élet legjobbjait. Semlegesíteni akarnak egy ezeréves nemzetet, internacionalizálni, szétolvasztani akarják a tízmilliós magyarságot. * Erre a Hazánk ellen folyamatban levő merényletre hívom fel az emigráció tisztességes részének figyelmét, mert úgy érzem, hogy Nemzetünk most olyan veszély­periódushoz érkezett, amikor fajtánk minden épen maradt erőforrására szükség lesz. Szabadságharcunkat nem elég csak ünnepelni. A harcot tovább kell folytatni, mint ahogy nagy költőnk minden tisztességes magyar számára megírta: Rendületlenül! ORBÁN FERENC

Next