Új Világ, 1980. január-június (9. évfolyam, 1-24. szám)

1980-02-08 / 6. szám

€0680 TN XOIMSNmia M3N NOlXVQNnOJ- XS X3SU3W0S LL\ AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA ELLENTÉTEK A KREMLBEN Az afganisztáni szovjet inváziót­ eddig sem adták olcsón, de lehet, hogy rövidesen még magasabb ára lesz. Nem arról az árról beszélünk, amelynek megfizetése más, ebben a körzetben érdekelt államokat sújtana, hanem amit a Szovjetuniónak kell majd fizetnie ezért a meggondolatlan, agressziós lépésért. A szabad országok többek között arról nevezetesek, hogy állampolgáraik a különböző vélemények széles skáláját képviselik és ezeknek hangot is tudnak adni. Ez a helyzet Amerikában is. A parancsuralmi kormányok ezt az állapotot igyekeznek szánalmasan mulatságosnak beállítani, hiszen a nézeteikkel egymás ellen harcoló csoportok rengeteg felesleges energiát emésztenek fel. Ez már a szabadság szükséges velejárója. Jó-e, vagy rossz, el kell fogadni. De általában az is együtt jár a szabadsággal, hogy a szükség és a közös érdek felismerése egy csapásra eggyé kovácsol. Ez történt, amikor Irán — vagy legalábbis a teheráni kormány és a hangadó Khomeini-csoport látszólagos jóváhagyásával egy szélsőséges, valószínűleg marxista forradalmi csoport­­ részéről példátlanul jogtalan támadás érte az Egyesült Államokat. A békés időben egymás ellen hadakozó politikai csoportosulások hirtelen egy véleményen találkoztak: elítélték a túszok ejtését és egységes, félreérthetetlenül erőt mutató lépéseket követeltek. A diktatúra nemcsak az egy­ cselekvés, hanem az egy­ gondolat fegyelmét is megköveteli békeidőben, az ügyek rosszra fordulásával azonban könnyen belső harcok színhelye lehet. Ez a hirtelen véleménykülönbség, amely ellentéte a túlsó oldal fentebb említett összekovácsolódásának, általában a vezetők, az ugyanabban a bűnben egyaránt ludasok között lép fel. Ahogy a rendőrgyűrűbe került bankrablók egymást kezdik vádolni valami hiba elkövetésével. Számos jele van, hogy a legfelső szovjet vezetésben máris ellentétes nézetek viaskodnak. A szálak visszavezetnek október 17- ig, amikor Alekszej Koszigin miniszterelnök eltűnt a közéletből. Akkor a hivatalos magyarázat az volt, hogy szívrohamot kapott és kímélnie kell magát a munkától. Körülbelül abban az időben kellett a Politbürónak végső döntést hoznia szovjet csapatok alkalmazásáról Hafizollah Amin afgán elnök elmozdítására. Koszigin ebben a döntésben már nem vett részt. Veje, Dzsermen Gvisiani, az Állami Tudományos és Technológiai Bizottság helyettes elnöke volt és mint ilyen, összekötő a kormány és nyugati üzletemberek között. A Bizottság elnöke, Vlagyimmir Karillin, Szaharov letartóztatásának a napján mondott le és a jelek arra mutatnak, hogy az időzítés nem véletlen volt. Koszigin vejét illetően a hírek többet sejtetnek. Gvisiani nemcsak a munkahelyéről tűnt el, hanem állítólag elmenekült az országból, vagy legalábbis megkísérelte a menekülést. Mind az afganisztáni inváziónak, mind a Szaharov ellen megindított hajszának észrevehető és egyre növekvő ellenzéke van a szovjet hierarchiában. Szaharov Gorkijba való száműzetése ellen 19 szovjet író és művész tiltakozott, mondván, hogy gyalázat őt államellenes tevékenységgel vádolni. A Nobel-díjas tudós ugyanakkor nyilvános pertárgyalást követelt. Felesége leszerelt telefonja visszaadását követelte, külföldön élő gyermekeivel a kapcsolat felvételének engedélyezését és rokonai részére kiutazási engedélyt. A szovjet kormány Szaharov letartóztatásával megérdemelten darázsfészekbe nyúlt. Az afganisztáni katonai akció szovjet bírálói az általános világfelháborodásra hivatkoznak, a hirtelen elszigetelt helyzetre, amelybe emiatt a Szovjetunió került. Egyesek nagyon elszámították magukat, amikor az afgán beavatkozást elrendelték, nem számoltak ekkora ellenállással és azt hitték, az egész ügy lezajlik, mire a világ felocsúdik. Ezzel szemben az elmúlt héten is arról tájékoztatott az Associated Press kabuli tudósítója, hogy napról-napra újabb szovjet csapategységek érkeznek Afganisztánba és hosszú tartózkodásra rendezkednek be, annak ellenére, hogy Dobrinyin Washingtonban a szovjet csapatok kivonásának hírét terjeszti. Magyarországról is 35 éve "vonulnak ki" és ma mégis többen vannak, mint bármikor. Amerikában a sajtó titkolózás nélkül ír a Perzsa-öböl körzetében adódó eshetőségekről. Egyes vélemények szerint az Egyesült Államok önmagában nem rendelkezik kellő katonai erővel abban a térségben és feltétlenül szükség van szövetségesek támogatására. Ilyenek azonban vannak és nem bújnak el a kötelesség elől. Egyiptom máris helyeselte Washington itteni politikáját és nem titkolja, hogy szükség esetén katonailag lehet rá számítani. A Pentagonban a Perzsa-öböl új stratégiai tervén dolgoznak. Brown védelmi miniszter pedig erélyesen bírálja és veszedelmesnek minősíti a szkeptikusok hangoskodását, mert véleményük alapján a szovjet vezetőség esetleg alábecsüli Amerika erejét, újabb meggondolatlan lépést tesz, ez pedig háborúba sodorhatja az egész világot. Clark Clifford, Carter elnök Indiába küldött megbízottja Új-Delhiben figyelmeztette Moszkvát: bármilyen lépés a Perzsa-öböl irányába azonnali háborúval jár. Erre utalt David Jones tábornok is, az amerikai fegyveres erők egyesített vezérkarának főnöke. • BRZEZINSKI, Carter elnök biztonsági tanácsadója, néhány napot Pakisztánban töltött, ahol a kormányt meggyőzte, hogy az amerikai katonai segély nem szorítkozik a korábban említett 400 millió dollárra. Amerika erős barátot és szövetségest akar ebben a térségben. •JACKSON amerikai szenátor kijelentette, hogy a hetente illúzió volt csupán és sürgette az elnököt: kezdjék meg a tartalékosok azonnali behívását. • GROMIKO szovjet külügy­miniszter meglepetésszerű látogatásra Romániába érkezett. Ismeretes, hogy a román kormány nem engedi be területére a varsói egyezmény csapatait és elítélte az afganisztáni szovjet inváziót is. • IRÁN kurd tartományában új ellenségeskedés lángolt fel, ötven halottat jelentettek. Kormányellenes mozgolódásról érkezett hír Közép-Iránból, ahol a Lur és Bak­tár törzsek tagjai élnek. •KHOMEINI iráni szellemi vezető betegségéről annyi hír szivárgott ki, hogy az ayatollah-t két héttel ezelőtt enyhébb szívroham érte és ezért kellett kórházba szállítani. • A SZOVJET kormány kiutasította a kanadai nagykövetség katonai attaséját. Korábban a szovjet attasénak kellett elhagynia Ottawát. A különbség annyi, hogy az orosz kémkedett Kanadában, a kanadait pedig csak megtorlás­képpen utasították ki. •A PALESZTINAI önkor­mányzatról Izraelben folyó tárgyalások némi eredményt értek el. Egyiptommal sikerült részmegegyezésre jutni a Gáza­­övezet és Jor­dán-vidék autonómiájának felelősségéről. • PÁRIZSBÓL érkezett hír szerint a mekkai mecset terroristák által történt decemberi megszállása után a híres francia terrorista-elhárító csoport tagjai vezették a templom felszabadítását. • SZÍRIA katonai egységeket tömörít Libanonban az izraeli határ közelében — jelentette Begin miniszterelnök. • GINZBERG orosz ellenál­lót az elmúlt áprilisban cserélték ki szovjet kémekkel. Azóta az Egyesült Államokban él. Most Moszkvából megérkezett hozzá felesége, anyja és két gyermeke. •McCARTHY szenátor az 1968-as elnökválasztás idején határozottan a katonai behívások ellen foglalt állást. Most teljes erejével a sorozás és a behívások visszállítását sürgeti. NEW WORLD AMERICAN - HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER HÍREK A TÚSZOK SZABADULÁSÁRÓL A londoni The Sunday Times jelentette, hogy az Egyesült Államok és az iráni Forradalmi Tanács között lefolyt nem hivatalos üzenetváltások eredményeképpen a teheráni amerikai nagykövetség épületében fogva tartott 50 túszt azonnal szabadon engedik, amint az időközben verbuvált nemzetközi törvényszék tagjai megérkeznek az iráni fővárosba és megkezdik a volt sah bűneinek, az emberi jogok iráni megsértésének tárgyalását. A riporter, Mohammed Heikai egyiptomi újságíró azt állítja, hogy a bizonyos idő óta tartó folyamatot meggyorsította a közelmúltban lezajlott üzenetváltás Carter elnök és Khomeini ajatollah, valamint Báni Szadr nemrégiben megválasztott miniszterelnök között. Hat amerikai követségi alkalmazott, aki három hónapig titokban a teheráni kanadai nagykövetségen talált menedéket, hamis papírok segítségével elhagyta az országot. Mindannyian szerencsésen megérkeztek az Egyesült Államokba. A mohamedánok a Szovjet ellen Két hétig folyt a pakisztáni Iszlámábádban 34 mohamedán állam külügyminisztereinek tanácskozása az afganisztáni szovjet invázió ügyében. Bár Moszkva mindent elkövetett, hogy hazugságokkal, figyelem­eltereléssel megzavarja a tárgyalások menetét, a konferenciára megjelent küldöttek túlnyomó többségének mégis sikerült megegyezésre jutnia a szovjet agresszió ügyében. A 34 állam egységesen határozatot fogadott el, amely megbélyegezte a kommunista lépést és a Vörös Hadsereg "azonnali és feltétel nélküli" visszavonását követelte egész Afganisztán területéről. Javaslat hangzott el a Moszkvával fenntartott mohamedán diplomáciai kapcsolatok megszüntetéséről is, az erre vonatkozó döntést azonban a konferencia felfüggesztette és tagjainak csupán azt ajánlotta: tartózkodjanak az új afgán bábkormány elismerésétől mindaddig, amíg orosz csapatok vannak jelen és szakítsák meg a hivatalos kapcsolatokat. A konferencia felfüggesztette Afganisztán tagságát a nemzetközi mohamedán szervezetben. SZAHAROV A SZOVJET RENDSZERRŐL Andrej Szaharov Nobel-díjas orosz atomtudós jól ismeri a szovjet módszereket. Az alábbi megállapítások tőle származnak: "A szovjet állam hatvan éves történelme tele van szörnyű erőszakos cselekményekkel, visszataszító bűnökkel külföldön és otthon, pusztítással és szenvedéssel, lealacsonyulással, milliók lezüllesztésével." "Társadalmunk megkövesedett felszíne alatt nagyfokú kegyetlenség és törvénytelenség rejtőzik, az átlagembert a hatóságoktól védő polgári jogok teljes hiánya, a hatóságoknak saját népével és az egész világgal szemben teljes felelőtlensége." "Egyetlen kapitalista állam munkája sem lenne hajlandó azért a bérért dolgozni, amelyet mi fizetünk és olyan munkásvédelmi körülmények között, amelyek nálunk vannak." "Amíg a Szovjetunió beavatkozik Afganisztán belső ügyeibe, az olimpiai játékok Moszkvában való megrendezése megsérti az olimpiai alapszabályokat." Az olimpiai bojkott ügye Vannak, akik még mindig abban reménykednek, hogy az amerikai kormány megváltoztatja véleményét az olimpiai játékok bojkottálása, illetőleg Moszkvából való áthelyezése kérdésében. A jelek szerint erre minimális remény sincs. Az ügyben a washingtoni szenátus is döntött, ráadásul olyan értelemben, hogy az Egyesült Államok csapata nem vehet részt a moszkvai olimpiai játékokon, függetlenül attól, hogy a szovjet fegyveres erőket időközben visszarendelik-e Afganisztánból. Ez a helyes beszéd. A közvéleménykutatás szerint ezt a nézetet osztja az amerikai polgárok nagy többsége. A bojkotthoz időközben Japán és Kína is csatlakoztak. Az amerikai kormány Melbourneben vagy Montrealban keres helyet a játékok lebonyolítására. Ha egyes amerikai atléták magánemberként esetleg elutaznának Moszkvába, annak teszik ki magukat, hogy nem tudnak visszajönni útlevelük érvénytelenítése miatt.­­ • INDIA is kap katonai felszerelést az Egyesült Államoktól. Köztud­o­gtású, hogy India nem nézi jó szemmel a Pakisztánnak ígért segélyt. Clark M. Clifford, Carter elnök különleges megbízottja pár nappal ezelőtt azért járt Új- Delhiben, hogy az ellentéteket elsimítsa. •A SPANYOLOK megsza­kították a diplomáciai kapcsolatokat Guatemala kormányával. Két héttel ezelőtt merénylők megszállták Guatemala Cityben a spanyol követséget és a rendőrség ellenakciója során 39 személy vesztette életét, közöttük öt követségi alkalmazott.

Next