Új Világ, 1981. július-december (10. évfolyam, 26-50. szám)

1981-07-31 / 29. szám

1981. július 31. Komolyan vesszük, hogy a kapcsolatot nekünk, külföldön élő magyaroknak, tartanunk kell az élő nyelvvel és ez a törekvésünk néha mellbevágó élményekben részesít. Otthon megjelent könyveket olvasunk és amennyire módunkban áll, böngésszük a magyarországi újságokat. Ilyen bogarászás közben akadt meg a szemünk az Esti Hírlap egyik cikkének címén: "Izzós robot a Ladába". Nem is kell szégyenkezni miatta, hogy bár a nyomtatott sor szavai többé-kevésbé ismerősek voltak, kétségkívül magyar szavak, úgy együtt első pillantásra nem találtunk benne semmi értelmet. A cikk elolvasása után aztán kiderült minden. Arról van szó, hogy a budapesti Egyesült Izzóban megkezdték az ipari robotok (önműködő vezérlő gépek) sorozatgyártását. A "Lada" szovjet elektronikai gyár, ahol — ha jól sejtjük ebből a ködös távolságból — televíziós képcsöveket készítenek. Nos, a budapesti Egyesült Izzóból így került a robot a Ladába. A cím megszerkesztésénél alkalmazott szóhasználat nem jelenti, hogy Magyarországon ma így beszélnek. A címadással megbízott újságíró nyilvánvalóan eredeti akart lenni, humoros is kissé, ami nem baj és a szokatlan hangzással kívánta meghökkenteni az olvasót, nemcsak minket, Amerikában élőket, hanem az otthoniakat is. Ez azután újra ráébresztett minket a keserű valóságra, hogy élő, elevenen lüktető anyanyelvünktől elszakadtunk és hacsak nem igyekezünk átlagon felül álló érdeklődéssel, menthetetlenül lemaradunk. Előbb-utóbb eljutunk majd oda, hogy magyar mondatok kínaivá válnak a számunkra. És ami ennél is fájdalmasabb, az otthoniak, megbocsátóan ugyan, de mosolyogni fognak rajtunk, ha találkozunk és magyarul beszélünk, ahogy az anyaországi franciák mosolyognak ma a kanadai franciák ósdi nyelvezetén. Ha az otthonról érkezett tánclemezeket hallgatjuk, az énekben idegenszerű kiejtést vélünk felfedezni. Bizonyos szavakat nekünk természetellenesnek tűnő módon nyújtanak, máshol elharapják a szavak végét, felviszik a hangsúlyt, ahol mi levinnénk és a többi. A kiejtett szónak erre az új ritmusára emlékeztetnek az idegenszerű összeállításban leírt szavak. Tulajdonképpen ezt érzékeltük már az "Izzós robot a Ladába" címben is. Egy másik újságcikk élén ezt olvastuk: "Tokajban ismét fogadó az utasnak". Jó, jó, értjük, de a mi elmaradt érzékelésünk szerint ez a mondat kissé sántít. Valami kimaradt belőle, azt is tudjuk, mi az állítmány. Helyes, az újság figyelmét megragadni kívánó és ugyanakkor hellyel takarékoskodni kénytelen követelményei így írják elő. Hogy ezt régen nem tették? Sok minden nem volt régen, ami ma van és nem is feltétlenül baj, hogy van. Amerikában is meg kellett szoknunk a lapok sűrített cikkcímeinek sajátosságait, de elkönyveltük, hogy: idegen ország, idegen nyelv. Most rájövünk, hogy ugyanezt meg kell tanulnunk a magyar nyelvvel is. Mióta eljöttünk, otthon új szavak, új kifejezések, új hasonlatok születtek. Nagyrészük, sajnos, "szleng", rassznyelv. Ebben az irányban határozott, de semmiesetre sem előnyös eltolódást észlelünk mi, külföldi magyarok. ("Felszaladt a pumpám" — mondják ma otthon, ha valaki ideges lesz.) Meglepő, hogy a Magyarországon beszélt köznapi nyelv egyre több idegen, elsősorban angol szóval van tele. Ilyen a "stressz", a készülék, amelyet "letesztelnek", a "panel", amellyel beborítják a házak oldalát, a "konténer", amelyben tartanak valamit és a "kemping", ahol táboroznak. Ez csak néhány a magyarországi újságokból találomra kiragadott újkeletű idegen szavak közül. Amíg otthon éltünk, ezek közül egy sem volt forgalomban. Ha két évtizedes külföldi tartózkodás után mindannyian hazatérünk és ezt elterjesztjük, bizonyos fokig érthető, így azonban mellbevágó, mert amúgy kapásra nem találunk rá magyarázatot. Születtek természetesen értékes új magyar szavak, számos esetben főnevek eligésített változatai. Ez például természetes az angolban, de a mi anyanyelvünkön a fejlődés új iránya. Jó példa erre a "műteni". A "műtét" szót azelőtt is használták a sebészorvosi beavatkozásra, de amikor a műveletet írták le, akkor "operáltak". Az új magyar szó az idegen helyébe állott, tehát a változást örvendetesnek kell elkönyvelni. Ugyanakkor azt is meg kell szokni, hogy a magyarországi sajtó számos esetben használ — és így népszerűsít — egyébként ritkán előforduló magyar szavakat. Ugyancsak az egyik cikk címe: "Bugyborékolnak a gyurgyalagok". A címadó itt is szándékosan játszott a szokatlansággal, de ugyanakkor dicséretes tettet hajtott végre: tíz- vagy százezreknek tanította meg, hogy a hazánkban évente alig tíz hétig tartózkodó, színpompás madárfajtának ez a magyar neve és hogy költőhelyük főleg Villány környékén ,van. Ezek a kis madarak legjobban a bugyborékoláshoz hasonló hangot hallatnak, innen van másik magyar nevük is, a bugybóka. Az,"egzóta" is ritka szó, még az akadémiai értelmező kéziszótárban sem szerepel. Eredete nem magyar, használata különösebben nem tartozik a nyelvművelő tevékenységbe. Vannak azután melléfogások is, főleg amikor idegen nyelvből fordítanak. Az angol "air to air missile"-t ír. Budapesten így fordították: "levegő-levegő vadászrakéta". Ez határozottan rossz. Mindent egybevetve: a böngészés, különösen ha tartós nyomot hagy bennünk, hasznos. Fölényesen bírálni könnyű, sokkal nehezebb rendszeresen szívni az élő nyelv nedveit, de csak ennek van értelme. Az ő nyelvük marad fenn, nem a miénk. / fókusz__________ Izzós robot a "Ladába" Amikor a világrend még tapintható valóság volt, a századeleji legfelsőbb elismeréssel végződött őszi hadgyakorlatok után a császár tömeges előléptetéssel jutalmazta meg érdemes katonáit, akik egy újabb csillagot, vagy arany paszománystráfot varrhattak fel parolinjukra, amely eseményről a hazafias lapszerkesztők olyan találóan "Csillaghullás" vastagbetűs fejcím alatt számoltak be rovatukban a nagyközönségnek. És két világháború tragédiájának kellett a színen végigzúgnia ahhoz, hogy a csillaghullás líraian elvont hasonlata konkréten — ellentétesen — az istenek alkonyát is jelenthesse. Őrségváltás a Világbank vezetőségében. Egy tüneményes amerikai karrier: Banküzletvezetőből misszionárius és háborúszervező hadügyminiszterből a világ szegényeinek szószólója. Robert McNamara, a Világbank elnöke, mandátumának letelte előtt két évvel, ezekben a napokban leköszönt hivataláról. Személyében egy nagyon magányos ember hagyta el washingtoni posztját, akiről ellenségei is elismerik, hogy bátor, becsületes, öntudatos, keménykötésű, érett, de ugyanakkor nem bölcs. Robert Strange McNamara az elmúlt kedden adta át a Fehér Házhoz közeli Pennsylvania Avenue-n levő kétemelet magasságú hivatali szobáját "Tom" Klausen, a Bank of America funkcionáriusának, aki utódja lesz. McNamara a Harvard Business School graduáltja. Felmerül a kérdés: ki köszönt le? A vietnami háború felépítője? A hullastatisztika feltalálója? A hadügyminisztérium (Pentagon) brilliáns civil vezetője, aki a felmérhetetlen politikai nagyság erejét a felmérhető katonai nagyság erejével akarta helyettesíteni. Ugyanő, aki minden feladatot hűvös, kódszerű megoldási impulzusnyomatékkal közelített meg kivételes matematikai képességével és ugyanő volt az a moralista, aki a 135 Világbank-ország nagygyűlésén nagy haraggal támadt annak delegátusaira, figyelmeztetvén őket arra a 600 millió embertársuk nyomorúságára, amelyben azok az emberélet legszélső határán araszolják napjaikat az éhhalál felé. A második világháborúban McNamarára, mint rendszerelemző és üzemgazdasági géniuszra bízták a B-29-es bombázó-repülőgépek gyártásának koordinációját. Szinte természetes dolognak látszott, hogy Kennedy elnök az acélhuzalszívósságú embert, figyelemre méltó addigi karrierjével spékelten hadügyminiszterré tette meg. Később, Johnson elnök is átvette McNamarát. Amikor a vietnami háború nagyon fellángolt, észrevették, hogy valami nem stimmelt a nagytehetségű emberben. A stílusa. Amely — egyrészt — maximálisra fokozta vezetői teljesítőképességét, acélosította feladatára méretezett odaadását és — másrészt — mindenkori éber készenlétét mindazoknak a kiebrudalására, akik az útjába merészeltek állni. Máskülönben Robert Strange McNamara a liberális ellentmondás megszemélyesítője volt olyan időpontban, amikor a jószándék és a személyes hatalomvágy jegyében folyt a küzdelem. Amikor McNamara a Világbank elnöki székébe ült, az intézmény évenként egyezermillió dollár erejéig nyújtott hitelt a fejlődő nemzeteknek. Tizenhárom évvel később a Világbank hitelkerete tizenkétezer-millió dollárra tágult. Aminek árán több mint kétezermillió ember élettartama 40%-kal feljavult a kliensországokban, emelkedett a gabonatermelés és a fogyasztás, süllyedt az analfabéták száma. Ez Robert Strange McNamara érdeme. De... Washington most nyúl ki fiatal McNamarák toborzására az öreg McNamara kéménykötésű, hűvösen efficiens fajtájából. Reagan büdzsé-igazgatója Stockman és konzervatív törvényhozók a Világbank keretét bilaterális (és leszűkített formátumú) fejlődéssegélyző hitelintézménnyé tervezik korlátozni. A Fehér Házban máris működik egy tanulmányozó csoport, amely egy ominózus "Világbank Fehérkönyv" megszerkesztésén és kiadásán dolgozik. Robert Strange McNamara levonta a konzekvenciát. Elolvasta a Láthatatlan Kézírását hivatala Falán, két évvel mandátumának lejárata előtt leköszönt hivataláról. Mert úgy találta, hogy üressé kell tennie az elnöki széket. Az elköszönt titán búcsúszavában helyteleníti Reagan elnök Washingtonjának új szellemét. "AMERIKA NEM ÉRTI MEG, HOGY A VILÁG MEGVÁLTOZOTT", mondja McNamara. "Itt a Világ-Reneszánsz, csak a kezünket kell kinyújtani érte...", "Eljött Amerika felébredésének a napja..." Új pionírok keltegetik az alvót", — írja a francia médiában Jean-Jacques Servan-Schreiber, a volt pilóta, mérnök és kabinetminiszter. Néhány napon belül Ottawában összeül a világ vezető iparállamainak konferenciája, hogy közös erővel kötőfékkel kösse meg a tudományos forradalmat, amely máris rengeti a földünket és veszélyezteti városainkat, gyárainkat és generációinkat. Ez a most már az egész világra kiterjedő forradalom fenyegetőbb minden katonai konfliktusnál, milliószámra eliminálja az ipari munkásokat az északi földgömbön, még ebben az évben csődbe dönti a Harmadik Világrendhez tartozó országok felét. Ennek a rengésnek földfelszíni középpontja nem az arab öböl olajtermelő mélységeiben, sem Japán csodaművelő gépesített gyáraiban, sem Kalkutta zsúfolt külvárosainak nyomortanyáin, sem a moszkvai Kreml thermonukleáris arzenáljaiban van. Hanem itt, a szemeink előtt, Kaliforniában! Tehát az amerikai Nyugaton, ahol a tudomány pionírjai törnek máris utat generációnknak és az egész világ generációjának. Járművük nem a "Covered Wagon", hanem a mikrokomputer, céljuk nem területhódítás, hanem az emberi alkotóképesség. Ez egy amerikai forradalom. De ezt az amerikaiak nem tudják. Az ottawai konferencián két új ember, Reagan amerikai és Mitterrand francia elnök kerülnek először szembe egymással. Elvekben nincsenek híján ütközőpontoknak. A valóságban abban egyeznek, hogy a második világháború után bevezetett liberális kormányrendszer felmondta a szolgálatot. Mindkét férfiú — a választóktól kapott mandátumok alapján — elhatározta, hogy törvényes forradalom útján mélyrehatóan átalakítják társadalmaikat. Amerikát átalakulásában radikális konzervatív sugallmazás vezeti, amely felderíti az eredeti nemzeti értékeket. A francia átformálódás a szocialista álmodozás világából meríti erejét, azokból az elvekből, amelyeket a századelő kiváló humanista prófétái nyilvánították ki, de amely elveket Lenin és Sztálin torzították el és siklasztották ki és végül, temették el a kommunista állam abszolút emberi csődjében. A szocialista világkép olyan társadalmat képzel el, amely mentes az osztályharctól és amely egyenlő jogot és alkalmat ad minden felvilágosult polgárnak az egyéni boldoguláshoz, ez a legaktuálisabb világnézet most kezd gyökeret verni Európában és ennél a nagy mozzanatnál Európának máris egy hatalmas szövetségese támadt: a Harmadik Világrend. Ottawában Mitterrand egy Amerika-Európa-Japán legmagasabb technológiájú civilizációjának és az olajexportáló államok rokonszenvező közreműködésével egy új, minden erőszaktól mentes kereszteshadjárat megindítását fogja javasolni. A nagy cél az, hogy újrarendezzék a világ beruházási prioritásait olyképpen, hogy mód adassék a déli földgömb hárombillió férfi és női lakosságának, hogy részesévé lehessen annak a művészetnek, amely minden tudománynak az alapját képezi. Alig néhány éve, hogy megszületett és a neve: a mikrokomputer művészete. A mikroproccesszorok munkájának félelmetes eredménye az a győzelmes japán blitzháború, amely most feltartózhatatlanul sodorja el a nyugati ipari termékeket külföldi — és belföldi — piacaik polcairól. Eddig semmilyen háború sem követelt annyi áldozatot ilyen rövid idő alatt. Ez év végére 10 millió munkás vesztette el kenyerét Európában és 30 millió a nyugati iparországokban. Afrika morális vezére, Leopold Senghor, Szenegália elnöke az előző kuwaiti konferencián kijelentette, hogy a déli földgöm népei azt kívánják az északi földgömb népitől, hogy szorgalmazzák a mikrokomputer művészetének oktatását és a kiképzést, hogy ezt a nagyon speciális és életfontosságú technológiai tudományt átszármaztathassák a fejlődő harmadik világrend javára...