Új Világ, 1992. március-december (21. évfolyam, 13-49. szám)

1992-12-11 / 47. szám

UJ mi­LAG Wass Albert-EGY EL NEM MONDOTT BESZÉD S AMI MÖGÖTTE VAN Ez év /1992/ november elején meghívást kaptam az Ameri­kai Magyar Szövetség közgyűlésére Orlandoba, azzal a megtisztelő kívánsággal, hogy "néhány szóval" nyissam majd meg a gyűlést. A meghívást örömmel elfogadtam. A kitűzött időpont november 21-ke volt. Egy héttel azelőtt én "mutattam be" a mindenki által jól ismert Tollas Tibort az Orlandoi Magyar Club gyűlésén és bár már nyolcvanötöt taposom, semmi jel nem utalt arra, hogy egy hétre rám szakad a nyomo­rúság. De ember tervez, Isten végez. Két nappal a kitűzött időpont előtt úgy leütött lábamról egy hirtelen influenza, hogy családom, nagy ijedelemmel kórházba vitt. Tervezett megnyitó beszédem tehát elmaradt. Már­pedig, akinek az én koromban még elmondatlan mondanivalója van, az igyekszik elmondani azt, mielőtt bezárul előtte a kapu. Arra kérem tehát mindazokat a kedves szerkesztő urakat, kik közül néhányan bizony a magyar Haza "fölszabadulása" óta valamilyen oknál fogva már nem is köztik beküldött kéziratai­mat, ez alkalommal feledkezzenek meg az elzárkózás okáról és tegyenek kivételt. Ennek a vén harcosnak még van valami mondanivalója, aminek elmondására a testi gyöngeség már nem adott elég időt. Nos, itt van a belém rekedt szöveg: "Ahhoz, hogy a jövendőről szóljak, a múlttal kell kezdenem. Alig értem ki ide Amerikába, jó negyven esztendje annak, amikor csak bekopogtatott kis New York-i hotelszobámba egy úriember, aki valamikor régen a kolozsvári Ellenzék nevezetű napilap firkásza volt, Havas Emil nevezetű, akiből időközben amerikai újságíró lett, a New York Times munkatársa, a Readers’ Digest társ-szerkesztője, ki szűk kis szobámba lépve előbb szűkre húzott szemekkel végignézett, majd megcsóválta a fejét. "Öregebbnek hittem" vallotta be "nagy kár lenne ha tehetségét olyasmire pazarolná, amit mostanában ír. Én egy ajánlattal jövök" tért látogatóm a tárgyra "írjon egy könyvet, ahogy azt mi kitervezzük magának és garantálom, hogy best­sellert csinálunk belőle, a Readers’ Digest is lehozza, filmet is csinálunk belőle s egy év sem telik bele egy millió dollárt keres vele!" Megkérdeztem, hogy mi lenne a téma? "Az én életem, például" jött a felelet, "zsidófiút megvernek a fasiszta diákok, sok kaland után kijut Amerikába és itt kibontakozik a tehetsége, híres ember lesz..." Talán tíz percet tölthettünk együtt. "Ide figyeljen" mondta végül is "ha elfogadja ajánlatunkat és úgy ír ahogy azt mi akarjuk, sikeres amerikai írót csinálunk magából. De ha nem" és itt fölemelte a hangját Havas úr "soha egyetlen könyve se jelenik meg ebben az országban, érti? Kezünkben van az amerikai sajtó, könyvkiadás, és filmipar. Ebben az országban azt olvasnak csak, amit mi adunk a kezükbe, azt látnak és hallanak amit mi akarunk. Ha itt akar élni, akkor vagy úgy ír, ahogy azt mi megkívánjuk, vagy nem ír semmit!" Két esztendő se kellett hozzá s rájöttem, hogy Havas Emilnek igaza volt. Hiába küldözgettem angolra fordított kézirataimat kiadóknak és folyóiratoknak, többnyire még csak vissza se küldték azokat. Végül is egy jónevű irodalmi ügynök­ség embere elárulta a titkot: "a maga neve feketelistán van. Nincs kiadó aki el merné fogadni." Mivel akkor már egyetemi állásban voltam, rájöttem arra is, hogy trianoni szerencsétlenségünknek mi volt a valódi oka: elemi iskolától föl az egyetemekig minden tankönyv amiből Amerika népe történelmünket és földrajzunkat tanulta, cseh, román, francia vagy német szerző munkája volt. Hamis adatokat tartalmazott valamennyi és határozottan magyar-ellenes volt. Nem csoda, hogy mindazok, kik ezekből a tankönyvekből ismerték meg nemzetünket, ellenséges érzülettel voltak velünk szemben és országunk feldarabolását, nemzetünk megbüntetését igazságos megoldásnak tekintették. Azok közülünk, kik a közoktatásban vagy könyvtárakban helyezkedtek el, eleinte tiltakozni próbáltunk, de tiltakozásain­kat senki sem vette komolyan. Végül is, 1962-ben megalapítot­tuk a hajdani Erdélyi Szépmíves Czéh mintájára az Amerikai Magyar Szépmíves Czéhet és elkezdtünk kiadni ismeretterjesztő szakkönyveket, angolul. Majd létrehoztuk a Danubian Press nevezetű kiadóvállalatot és angol nyelvű folyóiratokat adtunk ki: a Transylvanian Quarterly­, Hungarian Quarterlyt, majd a Central European Forumot. Tiszteletpéldányainkkal megnyertük az amerikai szakkörök érdeklődését. A baj csak az volt, hogy nem volt tőkénk. Akire számítottunk, vagyis a milliónál magasabb létszámú amerikai és kanadai magyarságra, nem értették meg az angol nyelvű könyvkiadás fontosságát. Az előfizetők létszáma, akikre vállalkozásunk épült, alig haladta meg a hétszázat, bár mind­össze évi tíz dollár volt a tagdíj, amit később húszra kellett emeljünk. Az összeg ellenében minden tagunk kapott évente három könyvet. Kettőt angol, egyet magyar nyelven. Sajnos háromezer példányszámnál magasabbra már nem futotta és ebből mindössze ezerötszáz példányt tudtunk díjtalanul szétosz­tani egyetemi középiskolai és közkönyvtárak között. Csöpp volt a tengerben. Végül is megbuktunk. Első kiadványunk volt Zathureczky Gyula pompás kis könyve: Transylvania, Citadel of the West. Hatezer példányban osztottuk szét, iskolák, könyvtárak, képviselők és szenátorok között. Utolsó könyvünk volt Genocide in Transylvania. Összesen tizennyolc ismeretter­jesztő angol könyvet adtunk ki és három folyóiratot, míg végül is dicstelenül elvesztettük minden anyagi erőnket és abba kellett hagyjuk a munkát. Ez amerikai múltunk rövid története. Ha minden szabad földön élő és szabad cselekvési képességgel rendelkező magyar havonta csak egy dollárt áldozott volna a magyar jövendőre, ezt a jövendőt meg lehetett volna menteni. Miért mondottam el mindezt? Mert nem tudok megszabadul­ni attól az érzéstől, hogy mi magyarok, minden velünk született és bennünk rejlő tehetség ellenére is a világ legélhetetlenebb népe vagyunk. Egyéni tehetségeink révén nagyszerűen tudunk érvényesülni. De együtt? Közös nemzeti céljainkért? Közös jövendőnkért? Ahányan vagyunk, annyifelé húzunk és így szekerünk elsüllyed a sárban. Pedig a feladatok ma még nagyobbak mint ezelőtt. Először is nemzetté kell emeljük újra a félévszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarsá­got. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája. Népnek mindössze otthona van. A Haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze fedelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha még van ilyen kettős: Föl kell szabadítsuk Magyarország "fölszabadult" népét attól a félelmetes lehetőségtől, hogy a jelen idők irányzatát követve a nemzetközi tőke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát. Hogy a mai magyar kormány segítségünkre lesz-e ebben a munkában azt ma még nem tudhatjuk. Ha pedig magunkra maradunk, képesek leszünk-e megfelelni ennek az emberfeletti feladatnak? Ezekkel a kérdésekkel őszintén és becsületesen szembe kell néznünk. Ülésünket tehát a régi magyar "hiszek egy" szavaival megnyitom: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek­­Magyarország föltámadásában." Ámen ★ ★★ Preventive Medicine M.D. Általános praxis Megbízhatóság * Sok éves tapasztalat 12732 Washington Blvd. Suite D. Los Angeles, CA 90066 Telephone: (310) 822-4614; Fax: (310) 822-0045, By appointment OKIRATOK FORDÍTÁSA! Rövid határidőre, gyors, precíz munka! Okiratok, bizonyítványok, levelek hitelesített fordítását vállaljuk: magyar-angol • angol-magyar nyelven. EIUNGAR1AN-A/HEDICAN SERVICES Hívja a 818 995 1686 telefonszámot! K & S EUROPIAN DELI Európai módra készült felvágottak Bácskai * Disznósajt * Kolbász * Hurka Házi sonka * Szalonnák Szaloncukor kapható! BÁRMILYEN ALKALOMRA HIDEGTÁLAK KÉSZÍTÉSE ÉS HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSA. Nyitva: héfőtő péntekig 10-6-ig, szombaton 10-4-ig, vasárnap zárva: 2229 Huntington Dr. Duarte, Ca 91010 Tel.: (818) 359-0033 ____1992. december 11. GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök csü­törtökön fogadta a hivatalos látogatá­son Magyarországon tartózkodó Tom Lantos amerikai kongresszusi képvise­lőt. Áttekintették a magyarországi és nemzetközi politika számos kérdését, egyetértve abban, hogy általános érdek a szélsőséges álláspontok és magatar­tások visszaszorítása. Göncz Árpád fel­hívta a figyelmet, hogy a „jugoszláv" konfliktus rendezésének és a közép és keleteurópai térség nyugodt fejlődésé­nek kulcsa a kisebbségek helyzetének rendezése. Kérte, hogy az amerikai kormányzat ennek tudatában fordítson kitüntetett figyelmet a térségre. Tom Jan­tos egyetértett azzal, hogy az amerikai kormányzatnak aktív külpolitikát kell folytatni a közép- és kelet-európai tér­ségben. Barsiné Pataky Etelka, a világ­­kiállítás kormánybiztosa az expo előké­születeiről tájékoztatta az amerikai kép­viselőt, aki szerint Magyarországnak fontos a világkiállítás. OLTVÁNYI OTTÓ, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója csütörtökön az Országházban Göncz Árpád köztár­sasági elnök előtt letette a hivatali esküt. Az államfő ez alkalomból átad­ta a kinevezést igazoló okiratot a nemzeti hírügynökség vezetőjének. Az ünnepélyes eskütételen a kor­mányt Katona Tamás, a Miniszterel­nöki Hivatal sajtóügyekkel foglalkozó államtitkára és Kajdi József, a hivatal közigazgatási államtitkára képviselte. A kinevezést Antall József miniszterel­nök indítványozta, majd Oltványi Ottót az elmúlt héten meghallgatta és egyhangúlag támogatta az Ország­gyűlés kulturális bizottsága is. Megbí­zatása egy esztendőre szól. DEÁK JÁNOS altábornagynak, a hon­védvezérkar főnökének meghívására hivatalos látogatásra csütörtökön Buda­pestre érkezett Dumitru Cioflina altá­bornagy, a Román Hadsereg nagyve­zérkari főnöke. A tárgyalások napi­rendjén - az aktuális kérdések áttekin­tése mellett - többek között az 1993. évre szóló magyar-román katonai két­oldalú rendezvényterv megbeszélése, valamint a csereüdültetésről szóló okmányok aláírása szerepel. Dumitru Cioflina altábornagy háromnapos láto­gatása során felkeresi a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolát, valamint a Magyar Honvédség Szárazföldi Csa­patok Parancsnokságát Székesfehérvá­ron. A Román Hadsereg nagyvezérkari főnökét előreláthatólag fogadja Für Lajos honvédelmi miniszter és Lőrincz Kálmán vezérezredes, a Magyar Hon­védség parancsnoka. MEGALAKULT A MAGYAR-PORTUGÁL Baráti Társaság Budapesten szerdán este. Céljuk szorosabbra fonni az em­beri, a kulturális és a gazdasági szála­kat. Az alakuló közgyűlésen a társa­ság tisztelettbeli elnökévé választották Antonio Baptista Marlinst, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövetét, elnökévé pedig Árgyelán Sándor nyu­galmazott nagykövetet, Magyaror­szág volt lisszaboni nagykövetét. A szervezet főtitkára Simó Endre újság­író lett. A HAJLÉKTALANOK befogadására szolgáló újabb - immár a negyedik - átmeneti szállás kialakítását kezdték meg Székesfehérvárott. A városban jelenleg másfél százra tehető azok­nak a száma, akiknek nincs fedél a fejük fölött. Az újabb menedékhely egy, a MÁV-tól bérbe vett, használa­ton kívüli óvoda, ahol harmincan találnak majd átmeneti otthonra. OSZTRÁK TECHNOLÓGIÁJÚ, szigetelt falú hulladékgyűjtési és -tárolási rend­szert építenek ki Körmenden és környé­kén. Ezt jelentették be csütörtökön azon a regionális konferencián, amelyet a kommunális hulladék gyűjtése és hasz­nosítása témában rendeztek Szombat­helyen. Körmend egyik városrészében október elsejétől már megkezdték a szelektív hulladékgyűjtést. A szigetelt tárolórendszer építését a várostól négy kilométerre már megkezdték.

Next