Új Világ, 1993. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1993-05-07 / 18. szám

­ Révffy László: %/ T-^ringjjílf l®: A "GURULÓ DOLLÁROK" TÖRTÉNETE II. rész Már régen rebesgették Magyarországon, hogy a kommu­nizmus "boldog éveiben" bőröndökben hordták ki a kapita­lista átkozott pénzét az amerikai dollárt Moszkvába, mert az ottani elvtársak csak azt voltak hajlandók elfogadni. Hogy milyen alapra és miért kellett a magyar nép verejtékes munkájával megkeresett pénzt alázatosan átadni a rabszolgatar­tóknak, erre természetesen a demokrácia sem tudott fényt derí­­teni. Az elvtársak viszont, akik még vidáman és boldogan ficánkolnak az új rendszerben, és ebben a sötét ügyben érdekelve voltak, mély hallgatásba burkolództak, vagy, ha személy szerint megkérdezték őket, természetesen nem tudtak semmiről. Így jutott el Kéri Edit ahhoz az elhatározáshoz, hogy megpróbálja az ügyet bíróság elé vinni és mivel állítólag már független, magyar bíróságunk van, biztos, a feljelentés alapján begyűjtik a gyanúsítottakat és kihallgatásuk után minden kiderül. A Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal, a feljelentés alapján, a devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt indított nyomozást három személy ellen. Név szerint: Fekete János Márton /született 1918. szept. 4., anyja neve: Fuchs Regina /Dr. Tímár Mátyás /született 1923. júl. 10., anyja neve: Fischof Stefánia/ és Németh Károly /született 1922. december 10-én anyja neve: Beck Anna/. A nyomozást annak­ rendje módja szerint lefolytatták és a kiadott nyomozás adatai szerint a következőket állapították meg. 1. Az SZKP KB Politikai Bizottságának 1950. július 19-én kelt határozatával hozták létre "A Román Szakszervezetek Tanácsa" mellett működő, a baloldali munkásszervezetek megsegítését szolgáló Nemzetközi Szakszervezeti Alapot. Erről a határozatról tájékoztatták a Magyar Dolgozók Pártja első számú vezetőit - az MDP részéről Rákosi Mátyást, akik pártjuk nevében, a többiekkel együtt /kínai, cseh, román, lengyel, kelet-német/ hozzájárultak ahhoz, hogy ezt az Alapot anyagilag segítik. Természetesen az Alap összegyűlt pénzének elosztásáról az SZKP három főből álló "kuratórium" döntött, melynek 1951-ben magyar tagja is volt, de a nyomozás nem tudta megállapítani ezen személy kilétét. A kuratórium 1954-ben megszűnt. Az Alap 1950-ben 2 millió dollárral indult és az évek folyamán nagysága fokozatosan növekedett és az 1986-87-es években már elérte az évi 20 és félmillió dollárt. Az MSZMP 1950-ben 160.000 dollárt adott, az ötvenes évek végére már felemelkedett 350.000 dollárra, majd a 60-as évek közepén elérte az évi 500.000 dollárt. 1976-tól már a hazai kommu­nista párt évi 650.000-t adományozott a nemes célra. Vagyis összesen az MDP, illetve az MSZMP közel 17 millió dollárt adott az Alapnak. A bizonylatok alapján megállapít­ható volt, hogy 1960 - 1987 évek alatt e célra 14 millió USA dollárt vásároltak és adtak érte a mindenkori hivatalos árfolyam szerint 404.230.9000 forintot. A befolyt összegek felhasználását illetőleg az SZKP KB politikai bizottsága évente megtárgyalta és a pénzt Moszkvában őrizték a Szovjetunió Külkereskedelmi Bankjában. A pénz elosztásáról csak az SZKP tudott és abba beleszólása a többi pártnak nem volt, csak utólag kaptak felvilágosítást. A támogatásban részesülő pártok és szervezetek száma változó volt. Vagyis ebből a pézekből segítették a különböző szabad országokban működő kommunista pártokat és pénzeltek terrorista csoportokat, gyilkosokat a világ minden részében. Az MSZMP utoljára 1987. február 17-én teljesítette az 1986. évre szóló befizetést, de ezt követően az Alap támogatásában már nem vett részt. 2. A Moszkvában kezelt szolidaritási alaphoz való hozzájárulást - az SZKP kérésének megfelelően - a legnagyobb titoktartás övezte, arról a párton belül csak a Pártgazdasági és Ügyke­zelési osztály vezetője, a Politikai Bizottság és a KB Titkárság tagjai tudhattak. Az e célra fordított összeg sem a párt költségvetésében, sem a könyvelési nyilvántartásokban nem szerepelt. Nem zárható ki, hogy az Alaphoz történő hozzájárulásról 1950-60 között szóbeli vagy írásbeli állami döntés született. 3. Az MSZMP az Alaphoz való hozzájáruláshoz szükséges valutát a magyar nemzeti Banknál vásárolta meg. Az ügyeletet az MSZMP részéről 1960-66 között Lakatos Dezső, 1967-77 években Kozári József, 1978-1987 években pedig Karakas László bonyolították le, akik már meghaltak. A Magyar Nemzeti Bank részéről dr. Tímár Mátyás tudomásával Fekete János elnökhelyettes intézte. A lebonyolítás a következőképpen történt: A pártgazdasági és ügykezelési osztály vezetőjének szóbeli „ úTólag — kérésére Fekete János utasította a MNB Devizapénztárának értéktárát, hogy a szükséges összegű valutát gyűjtsék össze. A bankjegyek összegyűjtése után azokat Fekete János rendelkezé­sének megfelelően, semleges - MNB bélyegző lenyomatot nem tartalmazó - papírcsomagolással láttak el. Az így előkészített valutáról a Fekete János által meghatározott napon a Deviza­pénztár az előírásnak megfelelően, 5 példányban kiállította a "Valuta- és devizaeladási elszámolási" bizonylatot. E bizonylat egyik példánya kiviteli engedélyként szolgált. A vevő nevét nem tüntették fel /kis ártatlanok/ a bizonylatot kiállító pénztári dolgozók nem is tudtak arról, hogy a valutát az MSZMP vásárolta, hanem "Intern" megjelölést alkalmazták és 1980-82 évben vevőként Fekete János, 1985-ben az OTP V.ker. Fiókját tüntették fel. Az előkészített csomagot a Devizapénztár értéktárából Fekete János dolgozószobájába vitték és ott közvetlenül neki adták át. Fekete János a dollárt tartalmazó csomagot még azon a napon átadta a Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály vezetőjének, aki azt az MSZMP KB külügyi titkárához továbbította. Kádár János utasításán alapuló gyakorlat szerint ugyanis a valuta átadása - a nagykövet rangjának megfelelő szint biztosítása végett - a mindenkori külügyi titkár feladata volt. Ezt a tisztséget dr. Szűrös Mátyás látta el 1984-85 és 87- es években az MSZMP székházában levő dolgozószobájában a KB Gazdasági és Ügykezelési Osztály vezetőjének, valamint Fekete Jánosnak jelenlétében adta át a Szovjetunió Budapesti Nagykövetének az esetenként 650.000 dollárt tartalmazó csomagot. A 6. pont leírja, hogy az MSZMP-nek az OTP-nél vezetett és titkosan kezelt számlájának megnyitásáról 1951-ben a Pénzügyminisztérium Államháztartási Főosztálya az OTP-hez intézett számú átiratával rendelkezett, majd a megnyitott számlára 1951 végén a Magyar Nemzeti Banknál vezetett "Forgóalaprendezési tartalék számláról" 15 millió forintot utaltatott át. A titkos számla felett kizárólag Vass Zoltán miniszter az Országos Tervhivatal akkori elnöke rendelkez­hetett. A nyomozás az ismertetett tényállások alapján megállapí­totta - különösen a keretköltség túllépésére, a kellékhiányos és valótlan adatot tartalmazó kiviteli engedélyre, a valutá­nak belföldön devizakülföldi részére történt átadására és egyéb szabálytalanságokra figyelemmel­­ felmerült annak komoly gyanúja, hogy Fekete János, dr. Tímár Mátyás, valamint az MSZMP Pártgazdasági és Ügyekezelési Osztályá­nak felügyeletét ellátó és közte a devizaügyletet is ellenőrző Németh Károly elkövette a Büntető Törvénykönyv 309 parag­rafusának­­ bekezdésébe ütköző devizagazdálkodás megsértése bűntettének a határozat rendelkező részében feltüntetett minősített esetet, s ezért a nyomozó hatóság őket az ügyben gyanúsítottként hallgatta ki. A gyanúsítottak nyilatkozataikban a tényeket nem vitatva tagadták, hogy cselekményeikkel a megjelölt bűncselekményt elkövették volna. Ezek után jött az Ügyészség bukfenc vizsgálata, hogy 3 kérdésre hogyan adják meg a választ, amik a következők voltak: 1. A Magyar Nemzeti Bank elnöke, illetve elnökhelyettese jogosult volt-e az MSZMP-nek a PM által megállapított devizakereten túl a szóban levő USA dollárt eladni. 2. A valuta eladása és vétele során megtartották-e a devizaeljá­rási jogszabályokat vagy sem, illetve a valuta adásvételről készült bizonylat és a kiviteli engedély megfelelt-e az akkor hatályban levő jogszabályok előírásainak, tehát érvényes volt-e vagy sem. 3. A valuta átadásában közreműködő személyek ezáltal, hogy a Szovjetunió devizakülföldinek számító budapesti nagyköveté­nek Magyarország területén adták át az USA dollárt - s ezáltal a valutának az országból történő kivitele során a vámszerveket megkerülték - követtek-e el bűncselekményt. Az oldalakra kiterjedő Ügyészségi indoklás, hogy miért nem bűnös Fekete János, dr. Tímár Mátyás és Németh Károly, csak az akkori törvények alapján a "szerecsen-mosdatás" szerepet tölti be és megállapítja, hogy ezek a hű elvtársak­­ magatartá­sukkal a devizajogszabályokat nem sértették meg. Vagyis - és érdemes a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal utolsó indoklási részét szó szerint idézni - bűnügy, bűncselekmény nem történt. Érdemes azonban közbevetőleg megemlíteni, hogy ennek az Alapnak a leghűségesebb és állandó befizetője a magyar kommunista párt volt, mert amíg 1951-től 1987-ig fizették évenként a dollárokat, addig ehhez az Alaphoz a bolgárok csak 1959-ben csatlakoztak. Ugyanakkor a kínaiak 62-ben, a románok 1977-ben, a lengyelek 1980-ban kiugrottak belőle. Rákosi Mátyás és méltó utódja szorgalmasan síbolták ki a dollármilliókat egészen 1987-ig. Vissztérve az indoklásra, szó szerint így fejeződik be: A történeti tényállás alapjául szolgáló adatok ebben az ügyben beszerzett bizonyítékok értékelésének eredményeként azt kell tehát megállapítani, hogy a bűncselekmény elkövetését tagadó Fekete Jánosnak és dr. Tímár Mátyásnak a magatartása nem járt a tervszerű devizagazdálkodásról szóló jogszabályban meghatározott valamely kötelezettség vagy tilalom megszerve­zésével, s így a devizagazdálkodás megsértésének bűntettét nem követték el. Ami pedig az ügyben ugyancsak gyanúsítottként kihallgatott Németh Károly szerepének megítélését illeti, azzal kapcsolatos Folytatás a 7 oldal or* 0— 1 1993. május 7. ___ ★ ★★ Csökken a magukat magyarnak vallók száma az USA-ban Az RMDSZ hírszolgálata jelen­ti: Az Egyesült Államok statiszti­kai hivatala a közelmúltban hoz­ta nyilvánosságra az 1990-es népszámlálás nemzetiségekre vonatkozó adatait Ezek szerint az Egyesült Álla­mokban magukat magyarnak vallók száma az utolsó tíz évben 1.776.902-ről 1.582.302-re csökkent Azaz 194.600-al keve­sebb vallották maguk magyar származásúnak. Ennél nagyobb csökkenést csak a magukat cseheknek val­lók száma mutat, akiknek szá­ma 1.892.456-ról 1.300.192-re esett Ugyanakkor a magukat szlo­vák eredetűnek vallók száma 1.106.091-el emelkedett, és így megelőzték a magyarokat azál­tal, hogy 1990-ben, 1.882.897- en vallották magukat szlovák származásúnak. De nem csak a szlovákok, ha­nem a románok száma is nőtt 50.266-al és a szerbeké is 15.854-el. Ugyanakkor ezeknek a nemze­tiségeknek a szervezetei is egyre aktívabbak lettek, épp úgy, mint az ukránoké is, akiknek a szá­ma 10.747-el, és a horvátoké, akiknek a száma 291.300-al gyarapodott. Ezeket­­a statszikai adatokat jó lenne ha figyelembe vennék azok, akik az amerikai magyar­ság összefogása és egységbe tö­mörítése helyett új magyar csúcs­szervezeteket alapítgat­­nak. De nem ártana az sem, ha a Magyarok Világszövetsége is tu­domást venne róla és önkényes quotáival nem szorítaná le az amerikai magyarság lehetőségét, hogy a magyarságért folytatott munkából arányszámának meg­felelően vehesse ki részét. Az Európai Magyar Sza­badságharcos Szövetség 1993. március 20-án köz­gyűlést tartott Kölnben, melyen a régi vezetőség lemondott. A közgyűlés elfogadta az új alapszabályo­kat, melyek megfelelnek a megváltozott körülmények­nek. Az eddigi európai tisztségek megszűntek és ezentúl az elnöki és főtitkári munkakör elvégzését rotá­ciós alapon, kétéves mandá­tummal az országos vezető­ségek látják el. Az 1993-93- es évekre elnök: Sujánszky Jenő (Franciaország), főtit­kár: Németh István (Franci­aország). Az EMSZSZ a teljes működési függetlenség alapján megmarad a Magyar Szabadságharcos Világszö­vetség keretében. A közgyű­lés elhatározta, hogy az Európai Szövetség továbbra is kapcsolatot tart fenn a magyarországi, az 1956-os Forradalom szellemében működő mozgalmakkal és szervezetekkel és támogatja a magyar újjászületés kiépí­tését. A közgyűlés megkö­szönte Tollas Tibornak és Nagy Alajosnak azt az értékes hazafias munkát, amit több évtizeden keresz­tül a Szabadságharcos Világ­­szövetség és az Európai Szövetség keretében végez­tek Magyarország szabadsá­gáért és egyhangúlag az Európai Magyar Szabadság­­harcos Szövetség örökös tiszteletbeli elnökeinek választotta őket. AZ EURÓPAI MŰSORSZÓRÓ SZÖ­VETSÉG (EBU) genfi központjában tett látogatást április 1-2-án a Magyar Rádió küldöttsége dr. Csúcs László alelnök vezetésével. A találkozókon a magyar fél tájékoztatást adott a rádióban már végrehajtott szervezeti és folyamatban lévő műsorstruktúra­­változásokról, áttekintették a kétolda­lú kapcsolatokat.

Next