Újítók Lapja, 1967 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-10 / 1. szám

AZ ÉRTÉKELEMZÉS, A KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS ÚJ MÓDSZERE Újítás és értékelemzés Az új esztendőt, úgy gondoljuk, azzal kezdhetjük a leg­méltóbban, ha iparunk műszaki és gazdasági vezetői, a termelésben dolgozók, az újítók és feltalálók részére közre­adunk egy hazánkban még alig ismert új költségcsökkentési módszert. A módszer legjobb hazai ismerője, Temesszent­­andrási Guidó, az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki igazga­tója az értékelemzés elvét és eljárását az ózdi újítók előtt több előadásban ismertette. Az alábbiakban előadásának rövid kivonatát adjuk közre, hogy az értékelemzés új mód­szerére ráirányítsuk a figyelmet. Lapunk következő számá­ban a módszert konkrét példákkal is szemléltetjük. (A szerk.) Még ma is túl kevés az az idő és szellemi erőfeszí­tés, amit termékeink értékének növelésére, vagyis gaz­daságosabb előállítására fordítunk. Mi is történik pél­dául akkor, amikor egy új termék gyártására ráállunk? Mindenki megkapja a neki szóló utasítást: — a tervező a kifogástalan műszaki megoldásra, — a beszerző a szükséges anyagok határidős biztosítására, — a technológia a gyártási utasítások kidolgozására, a MEO az ellenőrzésre, •— a gyártásvezető a zökkenőmentes termelésre, — az értékesítés az eladás feltételeinek megteremtésére, és így tovább. Ami a gyártás gazdaságosságát illeti, erre vonatko­zóan külön senki sem kap utasítást, ez „magától ér­tetődő” feladata mindenkinek. Ezzel azonban hallgató­lag másodrendűvé tettük a gazdaságosság, a költségcsök­kentés ügyét, mert mindenki a konkretizálva megkapott feladatra összpontosítja saját és munkatársai erejét, hi­szen ettől függ személyes sikere vagy kudarca. Mivel a gazdaságosságról, a felesleges költségek el­hárításáról a többi feladathoz hasonlóan szervezetten és koordináltan nem intézkedtünk, tulajdonképpen elvár­juk, hogy mindenki maga szabja meg erre vonatkozó tennivalóit és azt is, hogy ezt a tevékenységét a többieké­vel összehangolja. Azok a vállalatok (egyelőre csak külföldön vannak ilyenek), amelyek munkájuk szerves részévé tették az értékelemzést, rendelkeznek már olyan értékelemző szak­emberekkel, akiknek a fent felsoroltakhoz hasonlóan ki lehet adni az értékre irányuló munkát, akik tehát gon­doskodnak arról, hogy felesleges költségek ne rakódja­nak a termékre, és arról, hogy a terméket már terhelő felesleges költségek felszámolást nyerjenek. Mindezt le­hetővé teszik azok az eszközök (szellemi szerszámok), amelyeket az értelmezés módszere biztosít szakemberei számára, anélkül, hogy a költségcsökkentés ügyköri fel­adattá válna; sőt, ellenkezőleg, az értékelemzés révén a maga területén mindenki, de immár szervezetten, irá­nyítottan, összehangoltan és folyamatosan, jó eredmén­­nyel munkálkodik a költségek csökkentésén. Az értékelemzés olyan gondolkodási rendszer, amely a költségek csökkentése érdekében szinte röntgensuga­rakkal világítja át az egész üzemet: — behatol a szerkezetekbe, termékekbe, anyagokba, eljá­rásokba, olyan mélyen, mint semmi más, — felkavar leülepedett, káros korszerűtlenségeket, — leleplez mondvacsinált akadályokat, — a felszínre hoz jobbnál jobb megoldásokat. Mindezek eredményeként olyan költségcsökkentést biz­tosít, amit az értékelemzés módszere nélkül nem érhet­nénk el. Az értékelemzés nem pótolja a hagyományos költség­­csökkentési eljárásokat, hanem azok mellett, többletként hoz gyorsan és biztosan jelentős eredményeket a gazda­ságosság terén. G. Kipper német közgazdász meghatározása szerint: az értékelemzés valamely termék, anyag vagy teljesítés funkciója és költsége viszonyának tanulmányozását je­lenti, szervezetten, alkotóan bíráló módon, a költségek csökkentése céljából. A módszer lényege három kérdésre egyszerűsítve vi­lágítható meg legjobban: 1. Mire szolgál ez a tárgy? Mi a funkciója? 2. Mennyibe kerül? 3. Milyen más módokon lehetne még ugyanezt a funkciót teljesíteni és mennyiért? A harmadik kérdésre adott válaszok a megoldások so­kaságát produkálhatják. Ezekből elemző értékeléssel meghatározzuk a legkedvezőbb változatot és azt hason­lítjuk össze a meglevő megoldással. Tapasztalat szerint az így felfedett legjobb megoldás az esetek túlnyomó többségében értékesebb, mint a meglevő, mert kevesebb költséggel teljesíti ugyanazt a funkciót. Mi a lényeges különbség a hagyományos költségcsök­kentési eljárások és az értékelemzés módszere között? A hagyományos költségcsökkentési eljárások esetén — amelyekre, hangsúlyozni kell, változatlanul szükség van — magát a terméket, anyagot, eljárást vizsgáljuk, vagy­is, hogy mit lehet azon változtatni, esetleg a súlyából valamit lefaragni vagy a gyártási veszteségek egy ré­szét kiküszöbölni stb. Ezzel szemben az értékelemző nem törődik azzal, hogy mi van jelenleg, ő csak a tiszta funk­ciót látja, mintha a vizsgált termék, anyag nem is lé­tezne. Az értékelemzés célja mindig az értéknövelés. Az értéket úgy növeljük, hogy ugyanazt a funkciót keve­sebb költséggel teljesítjük. Az értékelemzés megvilágításában minden termék, anyag, szolgáltatás csak annyit ér — függetlenül a tény­leges beszerzési árától, vagy gyártási költségétől —, amennyibe az a megoldás kerül, amely ugyanezt a funk­ciót a legkisebb költséggel teljesítené. Az alapvető módszerbeli eltérés a költségeket és vesz­teségeket elemző hagyományos költségcsökkentési eljá­rásokkal szemben tehát az, hogy az értékelemzés a vizs­gált termék, eljárás funkcióira alkot­­ megoldásokat, azo­kat elemzi és összehasonlítással értékeli. Eközben az összes lehetséges megoldás feltárására törekszik és ezek­ből kiszűri a leggazdaságosabbat. Az értelemezés tehát nem azonos sem a költségelemzéssel, sem a veszteség­elemzéssel. Rendkívüli hatékonyságának magyarázata is nagyrészt ebben az újszerűségében van: abban, hogy más módon, más oldalról közelíti meg a költségeket, így az értékelemző olyan területre lép, amely a költségcsök­kentési tevékenység szempontjából mindeddig szinte érintetlen volt. Így válik érthetővé, hogy azok a külföldi vállalatok, amelyekben a gazdasági tevékenységnek már szerves része az értékelemzés, arról számolnak be, hogy a vizsgálat tárgyává tett termékek, anyagok, szolgálta­tások költségeinek átlag 20 százaléka — sőt a piacért folyó versenyben elhamarkodva kihozott termékeknél a 3

Next