Újítók Lapja, 1969 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1969-04-29 / 8. szám

r( )id­­­ő­r­ö­l jelentjük ■ tesz а вне [UNK]ние miés miESZ az idei orgalm­­iért? — Hadd mondok példát a magam üzeméből. Nálunk, a „Lampart” Zo­máncipari Művek kecskeméti gyár­egységében jónéhány nagyjelentősé­gű újítás született már. De tavaly mintha egyszerre kifogytunk volna az ötletekből. 1967-ben csaknem 2 millió forint volt az újításokból szár­mazó megtakarítás, tavaly meg csak kb. százezer forint. Pontosabban: százezer forint az első 11 hónapban. S decemberben, egyetlen hónap alatt hozzávetőleg 900 ezer forint... Eb­ből is látszik, mekkora szükség volt a rendelet módosítására. Hiába „agi­tálunk", az újítások mellett, anyagi­lag is meg kell becsülni és ösztönöz­ni kell a találékonyságot. Sövegjártó Zoltán mérnök maga is aranyjelvényes újító, a MTESZ Bács-Kiskun megyei elnökségének újítási referense. Eredetileg erről az utóbbi tisztségéről kérdeztem: mit tesz és mit tervez tenni a MTESZ az újító mozgalomért? Múlt évi rossz ta­pasztalatai késztették az idézett kifa­­kadásra. S a legutóbbi eredmények, amelyekben igazolva látja álláspont­ját. — Mi volt az a nyilván jelentős újítás, ami a decemberi csaknem egymilliós megtakarítást hozta? — Még nem befejezett ügy. Egye­lőre annyit, hogy eddig Nyugat-Né­­metországból szereztük be a fürdő­kádgyártáshoz az öntőmintákat. A blokkminta ára 1 millió 200 ezer fo­rint, devizában. Ahány méretű kádat gyártunk, annyi minta kell. Évente többmillió forint csak a mintákra! Most három újítócsoport dolgozik azon, hogy hazai anyagból állíthas­suk elő a blokkokat. Már az első kí­sérletek is ekkora megtakarítással jártak! — Vannak-e hasonlóan jelentős újítások a megye üzemeiben? — A kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban egy új berendezés meg­építése az egyetlen nagyobb szabású vállakozás, amelyhez valóban ko­moly segítséget adott a szövetség. A MTESZ két éve foglalkozik az újítá­sok szervezésével és segítésével. De alig láttunk hozzá, visszavetett ben­nünket a múlt év elején bevezetett korlátozás. Érthető, hiszen a tag­egyesületekben tömörült szakembe­reket érintette elsősorban a kategó­riák szerinti felosztás. Most, hogy a helyzet megváltozott, máris meg­élénkült a munkánk. A múlt év végén hatvan­egyné­hány taggal megalakították az ipar­jogvédelmi egyesületet. Meghívták Szász Tibor szabadalmi ügyvivőt, aki ia­ у érdeklődéssel kísért előadást tartott. Szokatlanul sokan gyűltek össze meghallgatni.­­ A jogvédelem ugyanis az a te­rület, ahol konkrétumokkal szolgál­hatunk, ahol megvethetjük a lábun­kat. A MTESZ itt be tudja bizonyí­tani, hogy valóban segíthet, képes támogatni az újítókat. A következő lépés az lesz, hogy szakmailag is el­fogadják a segítségünket, számítsa­nak ránk. Akkor azután mind szé­lesebb körben és sokoldalúbban avatkozhatunk be. — Van-e már erről is határozott elképzelésük? — Úgy gondolom, mindenekelőtt ránk vár a különféle szakterüle­tek­ koordinálása. Ez jellegzetesen MTESZ feladat nemcsak az egyesü­leti életben, a tudományos munká­ban és a továbbképzés megszervezé­sében, hanem az újító mozgalomban is. A mi feladatunk a tapasztalatcse­re és egyáltalán az újítók közötti jobb kapcsolatok megteremtése, hi­ Évek óta gondot okoz a kisma­máknak és a Belkereskedelmi Köl­csönző Vállalatnak egyaránt, hogy kevés — s jelenleg is hiánycikk — a csecsemőmérleg. A vállalat teljes készlete 6390 mérleg — ebből Buda­pesten mintegy 4850 — „kézben” van. Az igénylők szinte sorban vára­koznak. A vállalat itthon nem tu­dott megfelelő, megbízható mérleget beszerezni. Az igények kielégítése érdekében importtal is próbálkoz­tak, de a külföldi mérlegeket olyan drágán kínálták, hogy nem tudták megfizetni. Ezen abból csak haszon származhat, ha a különféle vállalatoknál és más­más városban dolgozó újítók megis­merik egymást. Elhatároztuk, továb­bá, hogy az idén megismételjük egy korábban sikertelen akciónkat: fel­kérjük a nagyobb vállalatokat, küld­jék be hozzánk újítási feladattervü­ket. Ezekből nemcsak jobban tájéko­zódhatunk, hanem lehetőségünk nyí­lik arra is, hogy kezdeményezzük és meggyorsítsuk egy-egy feladat meg­valósítását ... Végül pedig: az agrár­­tudományi egyesület közreműködé­sével felvesszük a kapcsolatokat a tsz szövetségekkel is. Erre valóban nagy szükség van, hiszen a mezőgazdaságban az újító­­mozgalom csak az eddiginél hatha­tósabb támogatással mozdulhat elő­re. —r —ó Most végre találtak megoldást, il­letve partnert a Zuglói Mérlegkészí­tő KTSz kollektívájában. A szövet­kezet egy újítás alapján készített új­fajta, tetszetős formájú, kiválóra mi­nősített, tartós és kedvező árú cse­csemőmérleget, amelynek gyártására szerződést is kötöttek. A szövetkezet az idén egyelőre 300 mérleget gyárt, jövőre azonban növeli a termelést, amellyel várhatóan kielégíti a köl­csönző, s így a lakosság igényeit­ megoldódik a csecsemőmérleg prob­léma. (MTI) Megoldódik a csecsemőmérleg probléma­ ­ 6 Üzemben az első hazai elektrohidraulikus felrakó gép Egyéves kísérletezés után üzem­be helyezték a dorogi 19-es aknában az első hazai gyártmányú, úgyneve­zett elektrohidraulikus kanalas fel­rakógépet. A nagyteljesítményű be­rendezést a Dorogi Szénbányák és a Bányászati Kutató Intézet szakembe­rei együttes munkával tervezték és alakították ki. Az új konstrukció nagy előnye, hogy kisméretű agre­gáttól kapja a hidraulikus energiát, így tehát a bánya olyan munkahe­lyein is alkalmazhatják, ahol nem áll rendelkezésre sűrített levegő. Munkába állításával jelentős megta­karításra számítanak, mert energia­­költsége egynyolcada a hasonló ren­deltetésű, de drága sűrített levegővel működő gépeknek. (MTI)

Next