Újítók Lapja, 1970 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1970-10-27 / 20. szám

A negyedik ötéves terv küszöbén Az Országgyűlés 1970. október 3-i ülésén törvényerőre emelte a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervét. A negyedik ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok alapján — joggal mondhatjuk — folytatni kell mindazt, ami helyesnek bizonyult, kiállta a gyakorlat próbáját s kiváltotta népünk elismerését. A negyedik ötéves tervben azonban új vonások is megtalálhatók. A negyedik ötéves tervben dinamikus gazdasági nö­vekedésre törekszünk, úgy azonban, hogy az eddiginél nagyobb súlyt helyezünk a kedvezőbb strukturális fej­lődésre, a hatékonyabb, versenyképesebb termelési fo­lyamatok biztosítására. Ehhez azonb­an az szükséges, hogy tovább erősítsük gazdaságunk egyensúlyát, jobb összhangot teremtve a pénzjövedelmek és a velük szemben álló áru- és szolgáltatások kapacitásai között, továbbá a gazdaságos exportképesség és a növekedéssel járó importigények között, s gazdaságunk növekedését ennek a célnek megfelelően szabályozzuk. Ez a gon­dolat negyedik ötéves tervünk egyik legfontosabb gon­dolata. A negyedik ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok végrehajtásának elengedhetetlen követelménye, hogy a műszaki fejlesztés a mindennapos cselekvés gyakorlatává váljék, és követekezetesen érvényesüljön mind a termelőmunkában, mind az irányítási módsze­rek fejlesztésénél, mind pedig a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén. Hogyan kívánja ötéves tervünk a hatékonyságjavulást szolgálni? Mindenekelőtt úgy, hogy a fejlesztési politi­kát és az irányítási módszerek tökéletesítését egyaránt ennek a célnak a szolgálatába állítja. Figyelmet érdemelnek a fejlesztéspolitikánknak azok a főbb irányvonalai, amelyek meggyőződésünk sze­rint elő fogják segíteni gazdaságunk teljesítőképessé­gének növekedését. Ilyenek: — a termelési szerkezet korszerűsítése, — a gazdaság infrastrukturális bázisának erősítése, a tudományos és műszaki fejlesztési feladatok támogatása és­­ a nemzetközi gazdasági együttműködés további fej­lesztése. Figyelembe véve gazdasági fejlődésünk elért színvo­nalát, reálisan számolnunk kell azzal, hogy a követ­kező időszakban a strukturális fejlődés újabb minőségi­leg bonyolultabb kérdéseinek megoldása kerül előtér­be. A fejlődésben egyre nagyobb szerepet kap egyrészt a növekvő jövedelmből, s magasabb életszínvonalból adódó differenciáltabb fogyasztói igények kielégítése, másrészt az egyes termelési ágakon belül a magasabb műszaki színvonalat képviselő gyártmányok és techno­lógiák fokozott térnyerése. Ez a két tendencia tükrö­ződik a külgazdasági kapcsolatok szerkezetében is, mert mindkét irányzat hatékonyabb, sokrétűbb és nö­vekvő exportot, gazdasági fejlődésünk meggyorsítását teszi lehetővé és a termelés hatékonyságának növelé­sét is szolgálja. A negyedik ötéves terv gazdaságfejlesztési program­jában is előtérben állnak a strukturális haladást szol­gáló törekvések. A terv ebben a vonatkozásban két irányvonalat követ: nagyobb figyelmet szentel a meg­levő termelőkapacitások fokozatos korszerűsítésére, mind a termékek, mind pedig a technológiai folyama­tok tekintetében, helyenként azok átrendezésével; ugyanakkor a központi erőforrások jelentős részét meg­határozott strukturális fejlődés szolgálatába állítja oly módon, hogy kiemel néhány különösen aktuális fejlesz­tési célt. (Párdi Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének, a negyedik ötéves tervről az Országgyűlés szeptember 30-i ülésén mondott expozéjából.) Törekedni kell a régi üzemek rekonstrukciójára, gép­parkjának korszerű gépekkel való felújítására, arra, hogy a vállalati beruházásoknál is minél modernebb gépeket és korszerű technológiai folyamatokat alkal­mazzanak. A beruházások hatékonyságának növekedése, a modern technika alkalmazása a régi üzemekben a termelékenység emelkedésének leggyorsabb módszere. Erőteljes műszaki-technikai haladás, a termelékeny­ség és a jövedelmezőség fokozása, a szakképzettség di­namikus fejlesztése és a hatékony beruházási politika — ezek az intenzív gazdasági fejlődés fő eszközei. Napjainkban a tudomány fokozódó mértékben válik termelőerővé. A strukturális fejlődés ezzel nagymérték­ben összefügg. A most kezdődő új népgazdasági terv elősegíti ezt a folyamatot, már azzal is, hogy a tudo­mányos kutatásokra előirányzott ráfordítások gyorsab­ban növekednek, mint a nemzeti jövedelem. Ezt a nagy nemzeti befektetést tudománypolitikai irányelveink kö­vetkezetes megvalósításával­­ tudjuk jól hasznosítani. A műszaki, a közgazdasági és más tudományágak képviselőinek összpontosított erőfeszítései, együttesen a dolgozók öntudatos, fegyelmezett, hozzáértő munká­jával és felhalmozódott tapasztalataival, a termelékeny­ség emeléséhez újabb, nagy lendületet adhatnak. Gazdasági vezetőképző rendszerünket tovább javítva ki kell dolgoznunk és szélesen el kell terjesztenünk azo­kat a tudnivalókat, amelyek a modern vezetéshez a mi viszonyaink között szükségesek. Ilyen például az elektronika alkalmazása a vezetésben. A tudományos­­technikai forradalom időszakában a számítógépek a ve­zetés nélkülözhetetlen eszközeivé válnak. Ezt felismer­ve, már a harmadik ötéves tervben történtek intézke­dések a számítógépek alkalmazásának megkezdésére. Negyedik ötéves tervünk pedig olyan fejlesztési üte­met határoz meg, amely mind a gyártásban, mind az alkalmazásban meggyorsítja a fejlődést, fokozva a nem­zetközi együttműködést is. Az elektronikus számítógépek alkalmazása természetszerűleg más vezetési stílust és módszereket követel, amelyet ugyancsak meg kell ho­nosítanunk. Népgazdaságunk fejlesztését elősegíti, hogy egyre szo­rosabbra fűzzük gazdasági kapcsolatainkat a szocialista országokkal. Tervünkben számításba vettük a nemzet­közi gazdasági együttműködés várhatóan kedvező ala­kulását, mert jól tudjuk, hogy lehetőségeinket még tá­volról sem aknáztuk ki eléggé. Nemcsak a szocialista, hanem a tőkés és a fejlődő or­szágokkal való kereskedelmi forgalmunk bővítése is kí­vánatos. Különösen, ha ezekkel az országokkal a terme­lési kooperáció terén kedvező feltételek jönnek létre. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban az eddiginél jobban törekszünk a sokoldalúságra, az újabb és újabb lehetőségek feltárására. Egyebek között célszerű a fej­lettebb országoktól nagyobb számban átvenni az olyan találmányokat, eljárásokat, amelyeket ott már ki­kísérleteztek és a gyakorlatban hasznosítottak. Ez egy­részt időmegtakarítást jelent nekünk, másrészt pedig erőinket egyes területeken koncentráltabban tudjuk fel­használni. (Fock Jenő miniszterelnök október 1-i parlamenti be­szédéből)

Next