Újítók Lapja, 1975 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-08 / 1. szám
Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalékainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása. A termelés növekedése mindenekelőtt a termelékenység emelkedésétől függ. Az anyagi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsítését, és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerőgazdálkodást. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, amelyet a vállalatok, a szövetkezetek gazdálkodásának szerves részévé kell tenni. Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgazdasági minden területén. (Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből) Új esztendő — irányelvek — világos célok sikerekben, gondokban gazdag évet hagytunk magunk mögött. A múlt esztendő munkájáról készülő számvetések kibontakozó tényei és adatai egy eredményekben bővelkedő év munkájára utalnak. A most megkezdett új esztendő még tiszta tábla előttünk; hogy erre a táblára mi lesz írva, az jelentős mértékben tőlünk, mindannyiunktól függ. Tulajdonképpen csak a naptár rendje szerint kezdtünk új esztendőt. Lényegében folytatjuk azt a munkát, amit soksok évvel ezelőtt kezdtünk meg. A munka szempontjából — akár társadalomról, akár egyénről legyen szó — döntő fontosságú, hogy tudjuk, mit akarunk. A céltudat biztonságot, megfontoltságot, előrelátást jelent. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága — azzal, hogy a párt XI. kongresszusára közreadta az Irányelveket — nagy és döntő vonalakban meghatározta azokat a világos célokat, amelyek felé haladunk és a módot is, ahogy ezt a munkát végezni akarjuk. A kongresszusi irányelvek képet nyújtanak a világ helyzetéről, külpolitikánk fő irányairól és feladatairól. Tény — amint az Irányelvek írja —, hogy jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben: a hidegháború korszakából a politikai, valamint a kölcsönöen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés felé. E fordulatban meghatározó a szerepük a szocializmus javára megváltozott erőviszonyoknak, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetébe tömörült szocialista országok kezdeményező külpolitikájának. A szocialista világrendszer sikeres fejlődése korunk legfontosabb vonása. Hogy korunk legfontosabb vonásának kialakításához mi magunk is jelentősen hozzájáruljunk, nyilvánvaló, hogy hazánkban az eddiginél is következetesebben és céltudatosabban kell építenünk a szocializmust. Társadalmi viszonyaink minden előfeltételét biztosítják annak, hogy hazánkban az eddiginél is nagyobb ütemben haladjon a szocializmus építése, hiszen a szocialista fejlődés döntő fontosságú biztosítéka nálunk teljes egészében megvan: a termelőeszközök zömének társadalmi tulajdona. További fejlődésünk eredményessége, a fejlődés üteme végső soron attól függ, hogy az eddiginél is jobban kihasználjuk a szocialista állami és szövetkezeti tulajdonban rejlő lehetőségeket. Ezek a területek termelik ugyanis a nemzeti jövedelem döntő többségét. Az a szűkebb értelemben vett terület, amellyel mi foglalkozunk — az iparjogvédelem, a műszaki haladás, az újítások és találmányok területe — hatékonyan, esetenként döntően befolyásolhatja a nemzeti jövedelem alakulását, további gazdasági fejlődésünket. Az említett három terület jelentős szerepet játszik a társadalmi termelés olyan döntő tényezőit illetően, mint a kutatás, a termelés és az értékesítés. Mindezt figyelembe véve, a mi munkánk szemszögéből az Irányelvek ama pontjaira kell összpontosítani figyelmünket, amelyek a gazdasági építőmunka feladataival foglalkoznak. Az Irányelvek szavaival élve: közelebb jutottunk a kitűzött célhoz, hogy a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorából a fejlettebbek közé emelkedjünk. Bővültek a szocializmus anyagi, műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszínvonala. A fejlődés, a további gazdasági előrehaladás érdekében gazdasági politikánknak az V. ötéves terv időszakában a távlati célokkal összhangban kell biztosítania gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. Az V. ötéves terv idején (1976 és 1980 között) a nemzeti jövedelem mintegy 30 százalékkal, az ipari termelés 33—35, az építőipari termelés 35—37, a mezőgazdasági termelés 16—18 százalékkal növekszik. Ezek a célkitűzések: Teljesítésük feltétele: a társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelése, ami viszont jelentős mértékben attól függ — mint az Irányelvek megállapítja —, hogy miként végezzük el a ter 3