Újítók Lapja, 1976 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-07 / 1. szám

A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az előirányzatok szerint emelkedjen a lakosság jövedelme, az életszínvonal. Ugyan­akkor azt is hangsúlyozta, hogy az életszínvonal reális emelését a termelés nagyobb hatékonyságával, a nemzeti jövedelem növelé­sével kell megalapozni. (Az MSZMP Központi Bizottsága 1975. július 2-i üléséről kiadott ,,Közlemény,,-ből.) A kongresszus az előttünk álló évek egyik legnagyobb feladatá­nak tekinti a népgazdaság belső tartalékainak feltárását és jobb kihasználását, a munka termelékenységének növelését, az önkölt­ség csökkentését, a minőség javulását. Az anyagi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsítését és gépesítéssel csökken­teni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerő-gazdálko­dást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb hala­dást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, ezt a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények gazdálkodásának szerves részévé kell tenni. (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából) V. ötéves terv П szocialista szektor az esztendő egy-egy nap­ján — beleértve tehát a munkaszüneti napo­kat is — 330 millió forintot ad ki beruházá­sokra. E hatalmas összeg minden száz forintjából 37—37,5-et az ipar költ el. A pénz fejében a legkülön­bözőbb népgazdasági területek fejlődnek, gyarapod­nak — gépekkel és üzemépületekkel, lakásokkal, közművekkel, új útszakaszokkal — s a jó helyre ke­rült, közvetve vagy közvetlenül kamatozó tételeken nem szabad sajnálkozni. E befektetésekkel a társa­dalom a maga jövőjét finanszírozza, akkor is, ha egyenesen a termelést fejleszti, s akkor is, ha okta­tásra, infrastruktúrára fizeti ki közös pénztárunkból a közösen megkeresett forintokat. Ismételten aláhúzzuk: nagy hiba lenne a hasznos céloktól sajnálni, elvonni a pénzt. Csakhogy sűrűn a hasznosság körül támadnak kétségeink. A változás kezdete Több a gép, lassan ugyan, de javul a gépek, be­rendezések kor és teljesítmény szerinti összetétele. A­ szocialista szektor beruházásokra költött minden száz forintjából negyvennégy forint fejében bel­vagy külföldről gép, gyártóberendezés kerül az ipari és mezőgazdasági üzemekbe, a szállításba, hírköz­lésbe, kereskedelembe. Az arány nem rossz, illetve — egészen a hatvanas évek közepéig — volt rosszabb is. Akkor az építés dominált. Ma vesztett egyed­uralkodó szerepéből, már-már trónkövetelőnek lát­szik a gép, de... S ez a de a népgazdaság egyik sú­lyos gondjával folytatódik. Valahogy így: trónköve­telőnek látszik a gép, de puszta megvásárlása, beál­lítása csak lehetőség. Más is kell ahhoz, hogy szere­pét betölthesse, rendeltetésének megfelelhessen. Üzemavatáskor a vendégek dicsérik az ékszerdo­bozként ható új, könnyűszerkezetes eljárással épült üzemcsarnokot, tágasságot, a jó megvilágítást, a sza­bályozható levegőcserét. Csak éppen azt nem tud­ják, hogy ebbe az „impozáns alkotásba” eltávozásuk után napokig hurcolják befelé a nyolc meg tíz esz­tendeje működő gépeket, a düledező műhelyben is már elavultnak számító technológiát, a nagy üggyel­­bajjal elsózott gyártmányokat. Az avatóünnepségre meghívottak előtt rejtve marad, hogy a nagy ter­melékenységű körkötőgépek bár tényleg a korszerű tehcnikát testesítik meg, a rajtuk készült kelme he­tekig hever, mert nem győzi feldolgozását az özön­víz előtti berendezésekkel tevékenykedő kikészítő üzem. A látogatóknak megmutatják a gépi adatfel­dolgozó központot — „gyárunk nagy híve a modern számítástechnika alkalmazásának” —, ám a kívül­ről érkezettnek sejtelme sincs arról, hogy a sok mil­lióért vásárolt eszközök tényleges képességeinek ti­zedét sem hasznosítják, s mert az üzemrészek ügy­vitele szervezetlen, még a központi anyagnyilvántar­tást sem oldották meg a vállalatnál. Háttérben a hozam A szocialista iparban a gépek, berendezések, fel­szerelések egységnyi bruttó értékére jutó termelés 1970 és 1974 között 1,2 százalékkal csökkent. Egy­ A gépi beruházások tartalékai 3

Next