Újítók Lapja, 1976 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-07 / 1. szám
A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az előirányzatok szerint emelkedjen a lakosság jövedelme, az életszínvonal. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az életszínvonal reális emelését a termelés nagyobb hatékonyságával, a nemzeti jövedelem növelésével kell megalapozni. (Az MSZMP Központi Bizottsága 1975. július 2-i üléséről kiadott ,,Közlemény,,-ből.) A kongresszus az előttünk álló évek egyik legnagyobb feladatának tekinti a népgazdaság belső tartalékainak feltárását és jobb kihasználását, a munka termelékenységének növelését, az önköltség csökkentését, a minőség javulását. Az anyagi lehetőségek arányában — különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsítését és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást, következetesen erősíteni a munkafegyelmet. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben, ezt a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények gazdálkodásának szerves részévé kell tenni. (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából) V. ötéves terv П szocialista szektor az esztendő egy-egy napján — beleértve tehát a munkaszüneti napokat is — 330 millió forintot ad ki beruházásokra. E hatalmas összeg minden száz forintjából 37—37,5-et az ipar költ el. A pénz fejében a legkülönbözőbb népgazdasági területek fejlődnek, gyarapodnak — gépekkel és üzemépületekkel, lakásokkal, közművekkel, új útszakaszokkal — s a jó helyre került, közvetve vagy közvetlenül kamatozó tételeken nem szabad sajnálkozni. E befektetésekkel a társadalom a maga jövőjét finanszírozza, akkor is, ha egyenesen a termelést fejleszti, s akkor is, ha oktatásra, infrastruktúrára fizeti ki közös pénztárunkból a közösen megkeresett forintokat. Ismételten aláhúzzuk: nagy hiba lenne a hasznos céloktól sajnálni, elvonni a pénzt. Csakhogy sűrűn a hasznosság körül támadnak kétségeink. A változás kezdete Több a gép, lassan ugyan, de javul a gépek, berendezések kor és teljesítmény szerinti összetétele. A szocialista szektor beruházásokra költött minden száz forintjából negyvennégy forint fejében belvagy külföldről gép, gyártóberendezés kerül az ipari és mezőgazdasági üzemekbe, a szállításba, hírközlésbe, kereskedelembe. Az arány nem rossz, illetve — egészen a hatvanas évek közepéig — volt rosszabb is. Akkor az építés dominált. Ma vesztett egyeduralkodó szerepéből, már-már trónkövetelőnek látszik a gép, de... S ez a de a népgazdaság egyik súlyos gondjával folytatódik. Valahogy így: trónkövetelőnek látszik a gép, de puszta megvásárlása, beállítása csak lehetőség. Más is kell ahhoz, hogy szerepét betölthesse, rendeltetésének megfelelhessen. Üzemavatáskor a vendégek dicsérik az ékszerdobozként ható új, könnyűszerkezetes eljárással épült üzemcsarnokot, tágasságot, a jó megvilágítást, a szabályozható levegőcserét. Csak éppen azt nem tudják, hogy ebbe az „impozáns alkotásba” eltávozásuk után napokig hurcolják befelé a nyolc meg tíz esztendeje működő gépeket, a düledező műhelyben is már elavultnak számító technológiát, a nagy üggyelbajjal elsózott gyártmányokat. Az avatóünnepségre meghívottak előtt rejtve marad, hogy a nagy termelékenységű körkötőgépek bár tényleg a korszerű tehcnikát testesítik meg, a rajtuk készült kelme hetekig hever, mert nem győzi feldolgozását az özönvíz előtti berendezésekkel tevékenykedő kikészítő üzem. A látogatóknak megmutatják a gépi adatfeldolgozó központot — „gyárunk nagy híve a modern számítástechnika alkalmazásának” —, ám a kívülről érkezettnek sejtelme sincs arról, hogy a sok millióért vásárolt eszközök tényleges képességeinek tizedét sem hasznosítják, s mert az üzemrészek ügyvitele szervezetlen, még a központi anyagnyilvántartást sem oldották meg a vállalatnál. Háttérben a hozam A szocialista iparban a gépek, berendezések, felszerelések egységnyi bruttó értékére jutó termelés 1970 és 1974 között 1,2 százalékkal csökkent. Egy A gépi beruházások tartalékai 3