Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)

1925-07-12 / 1. szám

____ vetelni, a theológia pedig rátalál az igazi val­lásra". Cambridget, Cromwell «vasas»-ainak gróf­ságát nem emészti a természettudomá­nyokkal szemben való gyanakvás, amely Tennessee puritánjainak lelkét rettegés­ben tartja. A közoktatásügyi bizottság azt kívánja, hogy a vallásoktatás új rendszere, a biblia, az ihletnek és a vigasztalásnak a történelem­nek és a látomásnak ama nagyszerű könyve körül épüljön ki. Joseph Chamberlain még tovább ment és azt hirdette, hogy a vallás egyáltalán ne taníttassék az iskolákban. Határozottan ellentmond ez a tétel mindenki­nek, vagy­ legalább is napjaink felvilágosult nevelői többségének, kik­ arra a konklúzióra jutottak, hogy a vallásnak bármi alakja, még ha az nem egyéb is, mint a biblia tanulmányo­zása, az ifjúság nevelődésére igen előnyös ha­tású. Minden erkölcsi tanulságától eltekintve is, az elme művelője, az irodalmi ízlés megala­pozója a biblia. A tennesseei nagy vitával összefüggésben érdekes beletekinteni a canterbury-i és yorki püspöktől kiküldött bizottság jelentésébe. A bizottság tagjai kifejtik benne, hogy felfogá­suk szerint „a természettudományokkal fog­lalkozás nem összeférhetetlen a szigorú ke­resztény hittel és a természettudományok igazságai jól összeegyeztethetők a vallás szem­pontjaival ... Kétségtelenül kívánatos, hogy az emberi elme sohase legyen idegen a mate­matikus és a természettudós rendszeres mun­kájától és hogy a vallásoktatás minden iskola tantervében rátaláljon a maga helyére, hogy vonzóvá tétessék és hogy csak a hivatottak foglalkozzanak vele". Ez a lényege ennek az annyira vitatott té­mának, a pedagógusok és a vallásoktatók év­százados harcának és ez az, a­mi nehézzé teszi reánk, angolokra nézve, annak­ elképzelését, hogy Darwin és az ó­szövetség, vagy amint az egy írónál olvasható, a majom és az an­gyal között kényszerüljünk valaha is válasz­tani. ÚJSÁG tíz ipartan­ ügyében komoly egyezkedési tárgyalások indultak meg. A Central Bodenkred­ib­ank további áldozatokra hajlandó. — Koldus szegényen halt meg az „aranyember.1* Látogatás az elárvult Iparbankban. 1 Az Iparbank ügyében a mai nap folya­mán, az a fordulat történt, hogy Vándor Mi­hály dr., az Iparbank volt jogtanácsosa, le­mondott. A lemondás okáról megkérdeztük Vándor Mihály dr.-t, aki egyszersmind az österreichische Zentral Bodenkreditbank ügyésze is. Vándor Mihály dr. lemondásá­nak okáról a következőket mondotta:­­ — Azért mondtam le az Iparbanknál viselt­­ jogtanácsosi állásomról, mert egyszersmind az österreichische Zentral Bodenkreditbank jog­­•"-'"-'•osa is vagyok és igy a két jogtanácsos k­özött összeférhetetlenséget láttam fen­parbank ügyében egyébként, amint ik, talán már a legközelebbi napok­­,oly fordulat áll be, mert ír bank igazgatósági tagjai igyekez­­lyezséget létrehozni a legfőbb hite­lezőkkel, és arr­a, hogy új közgyűlés össze­­t tíz nap áll rendelkezésükre, azt ho­­gy akciójuk sikerre­l jár. Jelenleg a valos összeállításán , dolgoznak. Az iirische Zentral Bodenkreditbank, dekelt helyről közlik, hajlandó arra,­­ eddig hozott áldozatokon felül is idozatokat hozzon az egyezség létre­­érdekében. Az österreichische Zentral­editbank részéről azt hangoztatják, osztrák pénzintézet már néhány hó­mindent elkövetett, hogy az Iparbank kiküszöbölje, így még áprilisban 582 millió koronát és körülbelül 15.000 dol­lárt bocsátott az Iparbank rendelkezésére és ezt követő három héttel később körülbelül 1 milliárd korona értékű fedezetül kapott ér­tékpapírt adott vissza az Iparbanknak. Az Iparbank ügye már napok óta foglal­koztatja a rendőrséget. A lényeges kihallga­tások tegnap véget értek, azonban semmivel sem vitték előre az ügyet, mert a károsultak feljelentése tulajdonképpen egy hatott, Tibor Róbert vezérigazgató ellen szól, aki már nem adhat számot arról, hogy hova tűntek el a hiányzó milliárdok és mik voltak azok a sze­rencsétlen üzletek, amelyek a bank összeom­lását siettették. Az Iparbank tegnap megtar­tott közgyűlése sem hozott határozatot, mert a részvényesek nem jelentek meg kellő szám­ban, úgy hogy az érdemleges közgyűlést el kellett halasztani. s MENNYI A FEDEZETLEN TARTOZÁS.­ ­ Ma már azonban meg lehet állapítani azt, hogy nem mutatkozik az intézetnél 10—12 milliárdos hiány,­­ amint kezdetben számí­tották, hanem a fedezetlen tartozások ösz­­szege nem lehet több 2 milliárd koronánál. A legfőbb hitelező a bécsi Central Bodenkredit­bank és most ezen az intézeten múlik, vájjon a likvidációt simán tudják-e keresztülvinni és sikerülne békés megegyezés útján az intézet csődjét elkerülni. Az Iparbank válsága egyébként nem új ke­letű. . Mintegy két hónappal ezelőtt az egész bankvilág tudta már, hogy az Iparbank fize­tési zavarokkal küzd és akkor már arról is beszéltek, hogy az intézet csendesen felszá­mol. Tibor Róbert vezérigazgató ebben az időben erélyes cáfolatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy sem likvidációról, sem csen­des felszámolásról nincsen szó, ellenben az Iparbank igyekezik új külföldi tőkék bevoná­sával a gazdasági válság folytán immobilissá­­vált bankot reorganizálni. Tényleg Tibor Ró­bert ebben az időben minden összeköttetését, agilitását arra fordította, hogy a bajba jutott intézetet szanálja, de ez úgy látszik nem si­került. AZ INTÉZET AGÓNIÁJA. Míg ezek a szanálási tárgyalások folytak, az intézet tulajdonképpen már agonizált. Ti­bor Róbert vezérigazgató már a múlt évben, amikor az általános krízis már megkezdődött, megkezdte tíz általános likvidálást, úgy hogy ez év áprilisig a leépítést 95% erejéig be is fe­jezte. Felmondtak az összes tisztviselőknek még múlt év szeptemberében 3 és 6 hónapra, néhánynak felmondását a múlt hónapban prolongálták 1 hónapra és ma már mindössze 7 tisztviselő dolgozik a bankban, leginkább vezetőállásban levő cégvezető és igazgató ezeknek a felmondása is lejár ez év szep­tember 30-án. Egyebekben is folytatódott az intézet kényszerű felszámolása. A banknak az Adria-palotában levő földszintes nagy pénz­tártermét két kereskedőnek évi 50.000 korona ar­anybérért bérbeadták úgy, hogy már mint­egy fél éve az intézet ügyeit a félemeleten levő összezsúfolt helyiségekben végezték. MIT MONDANAK A TISZT^SFXOK? Látogatást tettünk az intézet^^^JMMg­­lyiségeiben. Megszűnt itt minde? £ néhány tisztviselő, aki megm­artat­lanul és ölhetett kezekkel várja a l.^Rnénye­­két. Tibor Róbert vezérigazgató szobáját az egyik cégvezető kulccsal lezárta, a pénztár­­teremben és a különféle osztályokban csak néhány benfentes tartózkodik, a váróterem­ben három fél valami értékpapírt akar át­venni a banktól. A bankösszeomlásokkor szo­kásos­­an az Iparbanknál elmaradt, mert az intézetnek már előbb bekövetkezett likvidá­­ciója folytán egyáltalában nem is volt folyó­üzlete, nem voltak betevői, tőzsdeüzlete sem akadt. Azok, akik megrohanták az intézetet, Tibor Róbert barátjai voltak, akik — mint ismeretes — a Tibor Róbert rendelkezésére adott letéteket követelték vissza. — Ha Tibor Róbert életben maradt volna, —■ mondotta egyik főtisztviselő — úgy az egész ügy tulajdonképpen belülről intéződött volna el. A feljelentők ugyanis mind Tibor Róbert intern barátjai, akikkel az elhunyt vezérigazgató sok jót tett. Jogosan állíthat­juk azt, hogy ezeknek a bűnvádi feljelenté­seknek alapja nem igen volt, mert a kérdéses letéteket ezek az intern emberek azért bocsá­tották a bank rendelkezésére, hogy azokat Tibor Róbert az intézet szanálása érdekében értékesíthesse és azokra, ha szükséges, köl­csönöket is vehessen fel. EGY IGAZI PESTI KARRIER TÖRTÉNETE. A legérdekesebb fejezete az ügynek Tibor Róbert karrierje és szomorú vége. Tibor Ró­bert a felvidékről jött Budapestre és már fia­tal korában nagy banktudásával bámulatba ejtette főnökeit. A Magyar Bank szolgálatá­ban állott, amely őt a fiumei fiók igazgatói állásával tüntette ki. Később Budapestre ke­rült, egy itteni bankfiók vezetését vette át, majd élére került a Központi Hitelbanknak, amely az ő alapítása. A háborúban főhad­nagy, később százados volt. Megsebesült és a kommunizmus utáni időben, mikor a gazda­sági élet újra feléledt, a Magyar-Olasz Bank­nál vállalt vezetői állást. 1923-ban, mikor a Wiener Kommerzialbank budapesti fiókjának botrányai foglalkoztatták a nyilvánosságot és a büntető hatóságokat, Tibor Róbert interven­ciója következtében az ügyet békésen in­téz­­ték el és az österreichische Zentralboden­­kredit-Anstalt, melynek érdekkörébe került a Wiener Kommerzialbank, Tibor Róbertet sze­melte ki budapesti bankintézetének vezető­jéül. A Wiener Kommerzialbank helyiségében alakult meg az Iparbank 2 milliárd korona alaptőkével és 1 milliárd korona tartalék­­alappal. Budapesten már nem volt talaja az Ipar­banknak és külföldön keresett klienseket. Másfél évvel ezelőtt külföldön igyekezett mezőgazdasági hitelekre külföldi tőkét sze­rezni. Tibor elutazott Svájcba, Hollandiába. Franciaországba, de onnét üres kezekkel tért vissza és ezek a sikertelen utazások sok száz­milliót emésztettek fel. Egy másik mentsvár a Csongrád mellett építendő Tisza-híd lett volna. Az Iparbank a híd építkezésével akart zilált anyagi viszonyain segíteni. De ez a terv is meddő maradt. Mindenféle címeken, juta­lékok fejében, mérnöki díjakért, a tervezgetők munkálataiért sok százmilliót adtak ki, ame­lyek a bank mérlegét erősen befolyásolták. Néhány hónappal ezelőtt márciusban Tibor Róbert több milliárdos kölcsön igénybevételé­vel remélte, hogy a bankot felszínen tarthatja. Sikerült is újabb körülbelül 3 milliárdot sze­rezni, de ez az összeg csekélynek bizonyult, hogy a bank egzisztenciáját meg lehessen menteni. Többféle fúziós kísérlet, így a Vá­rosi Bankkal, a Magyar-Német Bankkal siker­telen maradt és végül Tibor Róbert feleszmélt, hogy a bankot már nem lehet megmenteni. Egészsége is megrendült, ideges volt, álmat­lanság kínozta, míg végül veronállal vetett véget életének. Tibor Róbert évek óta az Országház­ tér 4. számú palota IV. emeletén lakott. A főúri pompával berendezett négyszobás lakásban most az özvegy lakik, akit a tragikus eset és az azt követő izgalmak beteggé tettek. Tiborné a nap nagy részét ágyban tölti és legközelebbi hozzátartozóin kívül senkit sem fogad. Zeppelin-léghajóval az északi sarkra. Amundsen és Eckener dr. együtt indulnak a pólusra. Berlin, július 11. (Az „Újság" berlini tudó­sítójának jelentése.) Berlinből jelentik: Amundsen Oslóból táviratozott Eckener dok­tornak és megkérdezte, hogy mikor találkoz­hatnának. Eckener távirati válaszában arra kérte Amundsent, hogy várja be express kül­dött kimerítő levelének megérkezését. Ebben részletesen elmondja az északsarki Zeppelinre vonatkozó terveit és azt ajánlja, hogy H na­pon belül találkozzanak valamelyik Észak­német- kikötőben. Berlinben biztosra veszik, hogy a találkozás még e hó folyamán megtör­ténik. Az amerikai Elsworth is részt vesz azon. Az északsarki Zeppelin elkészítésének és az expedíciónak költségei máris biztosítva van­nak. Ebben elsősorban a német munkásság fog részt venni, mert a szakszervezetek azt tervezik, hogy valamennyi tagjuk 30 pfenni­get fizessen e célra. Hasonló eljárásra készül­nek a munkaadó-szervezetek is. A német vá­rosok és községek két pfennig adót fognak be­szedni és mindezzel azt akarják bizonyítani hogy a német nemzet ma is tudatában van a kultúra nagy céljaival szemben érzett felelős­ségének. A sarki Zeppelin felépítése 4,5 millió aranymárkát emészt fel. Az expedíció költsé­geivel együtt az egész út 7 millió aranymár­­kába kerül. MEGKEZDŐDÖTT A DAYTONI „MAJOM-PER“ TÁRGYALÁSA. A VÉDELEM ÖTVEN TANÚT AKAR KIHALLGATTATNI A DARWINIZMUS IGAZSÁGÁNAK BIZONYÍTÁSÁRA. ÓRIÁSI ÉRDEKLŐDÉS KÖZEPETTE KISORSOLTÁK AZ ESKÜDTEKET. Dayton, ToucsScc, július 11. (Az „Újság" külön kábelszolgálata.) Scopes professzor ellen ma kez­­dődött meg annak a nevezetes pernek a főtárgya­lása, amelyet az amerikai és ezek nyomán az európai sajtó „majompernek" nevezett el. Mint ismeretes, Scopes egyetemi tanár ellen Darwin tanainak terjesztése címén emeltek vá­dat, mivel a daytoni egyetemen tovább taní­totta a Darwin-féle evolúciós elméletet, habár Tenessee állam a darwinizmus tanítását törvényi­leg betiltotta. A tárgyalás­ iránt óriási, érdeklődés nyilvánult meg. A tárgyalóterembe azonban csupán kétezren fértek be, akik között száznál több laptudósító foglalt helyet. Ezek a tárgyalás idejére külön postahivatalt szerveztek maguknak. Az államügyész tiltakozást jelentett be a vé­delemnek amaz ajánlata ellen, hogy a Darwin­­féle fejlődési elmélet igazságának bebizonyítására ötven komoly tudóst idézzenek meg, akiknek ta­núként való kihallgatása négy hetet vett volna igénybe. Ezután kisorsolták az esküdteket. Eköz­ben izgalmas jelenetek­ játszódtak le a vád és vé­delem képviselői között. Az ügyész az összes aján­lott jelölteket elfogadta. Ezzel szemben a védelem több esküdt ellen kifogással élt azon a címen hogy az egyház, a biblia és a fejlődési elméit dolgát ne keverjék össze. Hat esküdt baptista három metodista, egy pedig disszidens vallású, többiek vallása ismeretlen. A bíró azután feleskette az esküdteket és figye­meztette őket, hogy a tárgyalási terem elhagyás után senkivel sem szabad az ügyről beszélniök különösen nem szabad azokon a népgyűlésekt résztvenniök amelyeket most nagy számhála is , fának a darwinizmus ellen. Ezután a tárgyidő hétfőre elnapolta. (United Press.) Az egész majomper sorsa azon fordul mi vájjon a bíróság megengedi-e a tudományos sza­krtőknek a védelem által indítványozott kihalla­tását. Darrow védő igen ügyesen beszélt az iüdtszék összeállításánál. Hangsúlyozta, de egy analfabéta sincs közöttük, ő nem várta, de 12 főiskolai képzettségű embert sikerül talál Kifejezte megelégedését azon, hogy élesen rá komoly emberek kerültek az esküdtek padra. A hangnagyító készülék nem volt hallható, mi a bibliához ragaszkodó hívők túlénekeltek ha­jót a törvényszék udvarán. Az ének egy per sem szünetelt, később azonban betiltottak mini gyülekezést az udvaron. (United Press.) Ismét szabad a fényreklám. Újból engedélyezik a „tűzveszélytől mentes“ transzparensek műl­dését.­­ A kerületi ellenőrzőbizottságok befejezték munkájuka Emlékezetes, hogy a Modiano villamos­reklámtáblája okozta tűzesettel kapcsolatban ideiglenesen betiltották a fényreklámok mű­ködését. A hatóságok szigorú felülvizsgálatot rendeltek el abból a szempontból, vájjon a többi elektromos reklámtáblák nem rejtenek-e magukban hasonló tűzveszedelmet? A főváros építészeti osztálya szigorú utasítást adott a ke­rületi mérnöki hivataloknak a felülvizsgálat­nál követendő eljárásra vonatkozóan. Mindenekelőtt kimondották, hogy a sorra vizsgálandó fényreklámok közül egy sem mű­ködhetik újból mindaddig, amíg vezetékét minden tűzveszélyt kizáró módon nem szige­telik, továbbá amíg a padlásokon elhelyezett motorokat megfelelő téglakamrákba nem he­lyezik. Az első szemléken ugyanis mindjárt kiderült, hogy mily súlyos felelőtlenséggel sze­relték fel gyors egymásutánban ezeket az elektromos reklámtáblákat, amelyek ugyan sokban emelték az esti és éjszakai Budapest képét, mégis, mint a példa mutatja, a legko­molyabb veszedelmeket rejtették magukban. A tilalom egyszeriben elvágta e hatásos reklámfajta fejlődésének útját. Nemcsak újabb és újabb fényreklámok kígyózó, ezer színben csillogó alakzatai nem tűntek fel nap­szállta után a pesti házak tetején, hanem a meglévők közül is többet leszereltettek tulaj­donosaik, mintsem hosszas zaklatásnak, en­gedélyszerzésnek, újabb költségnek tegyék ki magukat. Így tehát megfogyatkozott a számuk a ragyogó villamosapparátusoknak, amelyek hatásos voltukon kívül,­­ az elektromos­műveknek meglehetős hasznot hoztak Már lassan-lassan meg is feledkeztek ez emberek a transparensekről — hiszen a pesti publikum újabb események árán egykénr napirendre tér a régiek fölött —, amik a minap a körútnak a Rákóczi-úthoz köze helyén ismét kigyulladtak az egyik elei más fényreklámtábla körtét. Azóta még három helyen kezdték meg működésük a transparensek, amit mindenki örvendve ortott meg. Érdeklődésünkre illetékes helyen kife­tették, hogy a táblák villamos berendezés felülvizsgálata befejeződött és a szakbizo­sok mindenütt elrendelték a szükséges másokat. Ahol ezt végrehajtották, ott már­is adták az engedélyt a fényreklám tér működtetésére. Ennek a következménye azután az, a pesti éjszakában itt-olt ismét kigyulladt transparensek színes lámpái, különleges rakat vetítvén a sötét égboltra . . . Japán állásfoglalása a kínai kérdésben. Az „Újság" külön kábelszolgálata. Tokió, július 11. Mint az United Press tudó­­sítója megbízható forrásból értesül, Japán a kí­nai kérdésben a középutat fogja betartani. Nem fogja megengedni, hogy a kérdést vámkonferen­ciává szélesítsék ki, másrészt pedig bár nem en­gedi befolyásoltatni magát angol, vagy amerikai nyomással, meg fogja védelmezni érdekeltségeit. Anglia ezzel szemben, úgy látszik, hajthatatlan. Chamberlain táviratilag jóváhagyta a kantoni fő­konzulnak a délkínai kormánnyal szemben ta­­núsított magatartását.

Next