Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)

1925-08-01 / 18. szám

Budapest, 1925 szombat, augusztus 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre .. 120.000 korona Egy hóra.. .. 40.000 korona Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. •• 2000 korona vasárnap •• .• •• •• •• •• •• •• 3000 korona Ausztriában hétköznap •• •• •• 25 Groschen vasárnap •• •• •• •• .. •• •• •• 30Groschen , ■üfclflUG. k­. Ara 2000 korona.­­ Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG I. évfolyam, 18. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 34. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 154—21 FIÓKKIAD­Ó HIVATAL, Budapest, VII. ker., Erzsébet-kirmrt 43. szám Telefonszám: József 16—28 Féltik a beruházást. A körültekintő gondosságot nem lehet elvitatni a fővárosi tanács és a villamos vasútigazgatóság uraitól. Valóban közér­dek, hogy a villamos javára tervezett be­ruházások zavartalanul meglegyenek, sőt bővüljenek. Ellenben, hogy ezt a beruhá­zást továbbra is a folyó bevételekből fe­dezzék, azaz a közönséggel fizettessék meg, ennek az ideje már elmúlt. Elvégre a háború elmúlt, a kivételes állapotok is megszűntek, konszolidáció is van, adórendszerrel is bőven el vagyunk látva. Elvárhatni most már, hogy a fő­város is a maga üzleteiben üzleti korrekt­séggel, hatósági hatalmi tényezőkre való támaszkodás nélkül járjon el. Egy rendes üzlet az üzletfeleitől meg­követelheti szolgáltatása ellenértékét meg­felelő haszonnal, ellenben a szükséges tő­két neki kell üzletébe bevinni, nem pedig a kuncsaftnak. Nincs malom a világon, mely drágábban adhatná a lisztet azon a címen, hogy új koptatókat kell beszerez­nie. Képtelenség, hogy egy gyár új cikkre rendezkednék be úgy, hogy befektetését a vevővel amortizáltatná. Végeredmény­ben igenis minden a vevőtől telik, de ész­szerű közvetettséggel. Tíz, tizenöt eszten­dőre osztják be a tőke megtérítését, de elő­teremtése éppen az üzleti tőke dolga. Amely magánvállalat azt akarná, hogy a vevő financírozza üzemét, menten be­csukhatná boltját, mert egyetlen vevője sem volna. A villamosvasútnak monopó­liuma van, az utas el nem kerülheti, ki van neki szolgáltatva. S hatalmi szó alapján fizetett eddig viteldíjat, fizetett üzemtőkét, fizetett beruházást és ezzel szemben nem követelhetett semmit, sem menetrend, sem sebesség, sem kocsimennyiség, sem tiszta­ság, sem kényelem dolgában. Minden kö­telezettség az utasé volt, ellenszolgáltatás pedig kötelezettség nélkül. Most ellenben ideje volna emlékezni az uraknak arra, hogy a közelmúlt rend­kívüli kivételes állapot s a sokat emlege­tett konszolidáció éppen az ebből az álla­potból való kikerülést jelenti. Aztán jog­rendre is törekszünk. Már­pedig minden jogrenddel ellenkezik a hatósági hatalom­nak felülkerekedése a magánjogi viszony­latokon. A közönség magánjogilag nem köteles a villamosvasút beruházásairól gondoskodni, csak kényszerítették rá. A városi urak gondolkodásába ellenben már befészkelte magát a tény, mint jog. Aggódnak a beruházási programmért, ha a viteldijat leszállítják. Ma már igazán jogos a kérdés: mi köze a viteldijnak a beruházási programaihoz? A leszállított viteldij is magasabb bármely más vasúté­nál s ennek fejében a vasút köteles meg­adni az ellenszolgáltatást. Minden ember, aki villamosra ül, mondhatja: utas va­gyok és nem vasúti vállalkozó! Mi jogon teszik fel rólam, hogy van pénzem villa­mos beruházásokra? Ha pedig adom, mit kapok érte, hiszen haszonhajtó tőke lesz belőle? Ugyanezzel a joggal a kocsmáros is követelheti, hogy tányért, abroszt, kést, villát én szerezzek be, ha borjúpörköltet rendelek a pincérnél. Nem, ezzel a felfogással szakítsanak az urak. A villamosvasút ipari vállalat s a főváros kezében lévén, szociális köteles­ségei is vannak, ahogy eddig mindig vol­tak. A vasút kötelessége felszerelnie ma­gát mindennel, ami az ellenszolgálat nyúj­tásához szükséges és eléggé jól szituált vállalat, hogy a szükséges tőkét elő­teremtse úgy, mint más vállalat elő­teremti, hosszúlejáratú amortizációval, mely a vevőt, illetve utast nem nyomja erősebben, mint akármilyen más közgaz­dasági cikk, vagy szolgáltatás ára. Ne aggódjanak tehát az urak, hanem térjenek át a normális üzleti életre és se­gítsék előre a jogrendet azzal is, hogy a hatóság is többre tartja már a jogot, mint a hatalmat. R­­T­VÁ Nem tagadhatjuk meg ezúttal szimpátián­kat Rakovszky Iván belügyminiszter úrtól, akinek aggodalmai vannak a játékkaszinó ellen, rendészeti és közigazgatási szempont­ból. Rendészet és közigazgatás — kellemetlen bürokratikus szavak, de talán ebben az eset­ben erkölcsöt jelentenek a nem bürokrata szótára szerint. A játékkaszinónak ma sok híve van, majdnem annyi, amennyi ellenzéke volt a háború előtt. Akkor valami borzon­gást éreztünk, mikor a margitszigeti kaszinó először kisértett. Ez a változása a hatásnak igen szomorú hanyatlást jelent. Már nem va­gyunk büszke és tiszta magyarok, hanem mo­­nakóiak. És Rakovszky az egyetlen, aki ezt érzi? * Hála istennek, a tisztviselők megkapják a tizenöt percentjüket, majd augusztus közepén, holott a lehetőség megvolt már július elején. Mindenképen be kell bizonyítani, hogy gyor­saság nem boszorkányság s hogy a tisztviselő van olyan jó helyzetben, hogy tud várni arra a csekélységre, mely még mindig nem ad neki megélhetést.♦ Nem irigyeljük a belügyminiszter urat, akinek az elkobzott képek dolgában döntenie kell. Ha szabad tanáccsal szolgálnunk, dönt­sön úgy, hogy meg sem nézi a képeket. Ebben az esetben lehet belü­gyér, akinek rendőri és közigazgatási dolgokban hatalma, a Zrínyi-gárda révén pedig politikai szempontjai vannak. Ehhez érthet, ebben szuverén. Azonban a világért se csapjon fel piktori szakértőnek, mert erre aztán igazán nem adott isten a hi­vatallal kvalifikációt. Legyen inkább egy ki­csit maliciózus és fogja rá Klebelsberg köz­­oktatásügyi miniszter arra, hogy hivatalánál fogva ehhez neki kell értenie. Szeptemberben kerül nyilvánosságra az új költségvetés. A tisztviselőkérdés és a beruházási hitelek dolga késlelteti a költségvetés végleges összeállítását. A státusz- és illetményrendezés kérdésében valószínűleg a jövő héten dönt végleg a kormány. A kormányelnök genfi útja előtt a minisz­tériumok tudvalévően elkészítették az 1925/26. évi állami költségvetést s ennek az alapján tették meg a magyar kiküldöttek a népszövet­ség pénzügyi bizottságának előterjesztéseiket. Ez a költségvetés azonban nem került a nyil­vánosság elé, mert a kormány az indemni­­tásra vonatkozó törvényjavaslat előterjesz­tésekor a parlamentnek is csak a költségvetés fősommázatát mutatta be. Azóta pedig olyan hírek kerültek nyilvánosságra, hogy a költ­ségvetésen még mindig dolgoznak és a teljes elkészítés csak későbbi időre várható. A köz­vélemény érthetetlenül áll a kérdés előtt, hogy mit dolgozhatnak a már egyszer elkészített költségvetésen és miért késik a nyilvánosságra hozatal. Érdeklődtünk eziránt illetékes helyen és a következő felvilágosítást kaptuk: — Az új költségvetés nyilvánosságra ho­zatalát a tisztviselők státusz- és illetmény­­rendezése, valamint a beruházási pro­­gramm végleges megállapítása hátráltatja. Az tény, hogy a genfi út előtt a minisztériu­mok teljesen, tehát részleteiben is összeállítot­ták költségvetéseiket és megküldték összefog­lalás végett a pénzügyminisztériumnak. Ezek a költségvetéselőirányzatok most is a pénz­ügyminisztériumban fekszenek s az egyes tár­cákhoz nem kerültek­­vissza. A költségvetésbe azonban egyelőre csak a múlt évi kereteknek megfelelő 12 millió aranykorona beruházást vettek fel és a tisztviselők illetményeit is a régi alapon állították be. A beruházási hitel lényeges felemeléséhez a népszövetség, mint ismeretes, hozzájárult és a tisztviselők mérsékelt fizetésjavítása ellen sem emelt kifogást. A költségvetést tehát most a népszövetségtől kieszközölt engedm­é­nyeknek megfelelően kell átalakítani s­­ csak ezután kerülhet nyilvánosság elé. Ezenkívül az eredeti költségvetés bevételeit adózás, terén, nyújtott kedvezmények, figye­lembevétele nélkül irányoztattak elő, mert az adómérséklés is a népszövetség hozzájárulá­sától függött. Most a­­ bevételeket is megfele­lően redukálni kell.­­ A tisztviselők illetmény­javítása a stá­tuszrendezéssel áll szoros összefüggésben. Az erre vonatkozó javaslat teljesen elkészült. A kormány foglalkozott is már ezzel, de végle­gesen még nem döntött, mert a javaslat némi módosításra szorult. A közel­jövőben, valószínűleg a jövő heti minisztertanácson megtörténik a döntés, s akkor a tisztviselők illetményeit beállíthat­ják a költségvetésbe az új státusz alapján. Ugyanez áll a beruházási hitelekre is, ame­lyeknek az egyes tárcák közötti szétosztásával állandóan foglalkozik a kormány s a végleges döntés szintén rövid időn belül várható. Az adómérsékléssel kapcsolatos számítá­sokat már megejtették, s a bevételeket ennek megfelelően helyesbítet­ték. A költségvetéseket helyesbítés végett nem fogják visszaküldeni a minisztériumoknak, hanem a pénzügy végzi el az átalakítást, amelyhez a szükséges adatokat az egyes mi­nisztériumok fogják szolgáltatni.­­ Az eddigiek szerint augusztus folyamán a döntés minden irányban megtörténik és az új költségvetés nyomdába kerül. Nyilvánosságra hozatala szeptemberre vár­ható, de az is lehet, hogy a parlament összeülése előtt nem teszi közzé a kormány. Levegőbe röpítettek a riffkabilok egy francia erődöt. Egy lőpor­raktár is a levegőbe röpült. — Francia hajó­raj ment a marokkói vizekre. Fez, július 31. Hivatalosan jelentik, hogy tegnap éjszaka Terual környékén Ain Bua Aicha közelében egy kis francia erőd a leve­gőbe repült. Az őrség egy része keresztü­l­­verekedte magát és eljutott a francia csapa­tokig. A Temps marokkói tudósítója azt je­lenti, hogy az őrségből sokan hiányoznak, kutatásukat megkezdték. Úgy látszik, a rif-kabilok az erődig föld alatt eljutottak és úgy röpítették a levegőbe. Az őrség napok óta hősiesen védekezett a túlerőben levő ellenség ellen. Kevéssel a robbanás előtt sikerült re­pülőknek élelmiszert szállítani az erődbe, ahova a szakaszparancsnok levelét is eljuttat­ták, amelyben felszólítja a katonákat, hogy tartsanak ki július 31-éig, mert akkor bizo­ nyosan felszabadítják őket. Közben az erőd a levegőbe repült. Tanger, julius 31. (Havas.) A larrachhi lőporraktár a levegőbe repült. A kár igen nagy. Azt hiszik, az ellenség keze van a dologban. PÉTAIN TÁBORNOK FRANCIAORSZÁGBA­ ÉRKEZETT. Marseille, julius 31. (Havas)) Pétain tá­bornagy ma ideérkezett és este folytatta útját Párisba.­­ A francia hajóraj elindult a ma­­rokkói vizekre. Késik az osztrák-magyar provizórium aláírása. Az osztrák-magyar provizórikus megegye­­zés aláírását, mint az Újság megírta, úgy Bécsben, mint Budapesten már keddre várták, a tárgyalások befejezése azonban váratlanul elmaradt és a magyar delegáció szerdán hir­telen visszautazott Budapestre. Értesülésünk szerint a tárgyalások félbeszakítását az osztrák delegációnak a textiláruk — különösen a brót­­szövetáruk — vámjának mérséklése iránt előterjesztett túlzott kívánságai okozták. A magyar delegáció szerdán délután a kereske­delemügyi minisztériumban szigorúan bizal­mas értekezletet tartott, amelyen részt vett a szabadságát félbeszakító Walko kereskedelmi miniszter és Mayer János földmivelésügyi mi­niszter is és ezen az értekezleten döntöttek osztrák kívánságokkal szemben elfoglalandó álláspontról. A kereskedelemügyi miniszté­riumban tartott értekezleten értesülésünk sze­rint a kereskedelmi és földművelésügyi minisz­tériumok között még fennálló ellentéteket si­került teljesen kiküszöbölni és megegyezni abban a tekintetben, hogy az osztrák dele­gáció kívánságait megfelelő rekompenzációk ellenében újabb tárgyalás alapjául elfogadják. Ezek után a magyar delegáció­­visszautazott Bécsbe, ahol még tegnapelőtt előzetes meg­beszélésen tájékoztatták az osztrák delegációt a magyar kormánynak az osztrák kívánságok­kal szemben elfoglalt álláspontjáról. Ezen az alapon folytatták a delegációk a provizórikus megegyezésre vonatkozó tárgyalásokat. Bécs, július 31. (Az Újság bécsi szer­kesztőségének telefonjelentése.) Osztrák kö­rökből szerzett információ szerint a provizó­rium mai tárgyalásán váratlan differenciák támadtak, úgy hogy a provizóriumot nem írták alá. A végleges kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokat már a legközelebb­ meg fogják kezdeni. Eredménytelenek a tárgyalások Franciaország angliai adóssága ügyében? London, július 31. A Reuter Iroda arról érte­sül, hogy a francia delegátusok, akik a brit pénz­ügyi szakértőkkel az államkincstári hivatalban a francia adósságokról tanácskoztak, ma visszatér­nek Párisba, hogy kormányuknak jelentést tegyenek. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója eb­ben a tényben annak jelét látja, hogy a tárgyalások nem haladtak előre kedvezően. Kijelenti, hogy az új francia ajánlat jobb ugyan, mint a múlt év tavaszán tett javaslat, a brit kincstári hivatal részéről azonban annyira nem találták kielégítő­nek, hogy nem is tartották méltónak a komolyabb megfontolásra. A tudósító hozzáteszi, hogyha Cail­­laux, akit hír szerint néhány kollégája a külföldi adósságokra és hitelekre vonatkozó hivatalos teen­dőinek elvégzésében nagyon is akadályozott, nem kerül abba a helyzetbe, hogy új és tovább terjedő ajánlatot tegyen, akkor a brit államkincstári hiva­tal valószínűleg helyesebbnek fogja tartani, ha a tárgyalások újrakezdése előtt bevárja a francia­­amerikai tárgyalások eredményét. A Reuter-iroda közleménye szerint irányadó helyen teljes tartózkodást tanúsítanak az angol és a francia szakértők tárgyalásai ügyében. Mind­amellett meg lehet érteni, hogy a két fél felfogá­sát nem lehetett összeegyeztetni. Felmerül az a kérdés, vájjon visszatérnek-e a francia szakértők. Az mindenesetre nagyon valószínűtlen, hogy Cail­­laux a jövő héten Londonba jön.­­ Hivatalos közlemény szerint nem felel meg a tényeknek az a sajtóban megjelent híradás, amely szerint az adósságok kérdésében folytatott fran­cia-angol tárgyalások megszakadtak. Nézeteltéré­sek még elintézésre várnak ugyan, de további tár­gyalások lehetségesek.

Next