Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)

1925-08-09 / 25. szám

­. Egy nő, aki siet... /£) — Tudod, drágám, / axkbá. h°gy én nem vagyok az / a nő, akit az első szél le­l jffllf ter*1, ne^em vannak ide­||j8& geim, nekem van ener­ l jimT giám és nekem vannak, vlfresira Éffl hála Istennek, muszkli­­jaim is, de — ne va \u ulliS a| plus! Nem megy továbbiV .A.'.—■­,1^. j^em elég nekem, hogy legújabban ezek miatt a szegény Szincsék miatt nincs egy nyugodt éjszakám, amióta ol­vastam, hogy már az ősi birtokaikat is el kell adniok, még mielőtt jóformán megmelegedhet­tek volna bennük,­­ most a nagyméltóságú magyar királyi kormány is úgy belémdöf, mintha Horváth-párti választó lennék Hatvan­ban. Most, mikor végre leszállítja a horribilis vasúti tarifát, szükségesnek látja kijelenteni, hogy nem ez okozta a drágaságot! Ha nem ez volt az ok, akkor miért szállították mégis le és ha leszállították, miért hirdetik, hogy ennek semmi befolyása nem lehet a drágaságra, mert eddig se volt? Ha segíteni akarnak rajtam, miért tiltakoznak ellene, hogy ez segítség lenne és ha kedvezményt adnak, miért csinálnak ré­­buszt belőle? De mielőtt a további szanálás elől bevonulok pár hétre a szanatóriumba,­­ megszereztem magamnak azt a vigasztalást és dicsőséget, hogy beszéltem, azaz: beszélgetést folytattam Morris Arthur Mac­David-dal vagy adél, az ismert nevű­ amerikai finánckapacitás­­sal. A beszélgetést a propeller-állomáson foly­tattam vele, ahol átkelőjegyet akart váltani, de nem tudott magyarul, tehát kötelességemnek éreztem, hogy kisegítsem. Sajnos, én se értet­tem meg az ő angol beszédét, amely, lehet, hogy nem is angol volt, tehát inkább csak je­lekkel csevegtünk, de a csevegés így is bizo­nyára nagyon érdekes lehetett, bár őszintén megvallva, sejtelmem sincs róla, hogy az ide­gen ki volt, mi volt és miféle nemzetiségű. Csak onnan gondolom, hogy valami ismert nevű amerikai pénzkapacitás lehetett, mert ahány soha nem hallott idegen nevet olvasok a lapokban — és most naponta olvasok ötöt­hatot­­—, arról mindről azt is olvasom, hogy ismert nevű amerikai pénzkapacitás. Azért ke­reszteltem el az én idegenemet is Morris David Mac­Arturnak, mert ezt a nevet se hallottam még soha, tehát teljes okkal lehet ismert nevű amerikai financkapacitás, akit hasznos dolog meginterjúvolni, hogy végre objektív és illeté­kes megvilágításban láthassuk gazdasági hely­zetünket. És miután ezt a hazafias kötelessé­gemet én is teljesítettem, azt hiszem, most már nyugodtan elmehetek két hétre pihenni a ha­táraimon. Nem igaz?... ­ Hétévi fegyházra ítélték a szegedi feleség­­gyilkost. Szegedről jelenti az Újság tudósítója. Kétnapos főtárgyalás után a szegedi törvényszék Kiss Balázs tanácsa ma délelőtt hozott ítéletet ab­­ban a feleséggyilkossági bűnügyben, amelynek vádlottja Nyári István, aki ez év elején 9 késszú­­rással megölte a feleségét, megszurkálta feleségé­nek a barátnőjét, Molnár Etát, majd anyósa laká­sára rohant, felgyújtotta a házat, végül késsel el­vágta saját nyakát. A forradalom idején Nyári Istvánné tevékeny részt vett a szegedi munkásmoz­galmakban, amiért 7 évi fegyházra ítélték. Ez idő alatt Nyári teljesen elzüllött, minden keresetét italra költötte. A legutóbbi karácsonykor került haza Mária­ Nosztráról Nyári Istvánné, aki csak azzal a feltétellel akart visszatérni férjéhez, ha az leszokik az italról. Nyári úgy elkeseredett, hogy egy este megleste az utcán a feleségét, aki egy ba­rátnőjével sétált és megrohanta őket. Először Mol­nár Etát szurkálta meg, majd felesége után ve­tette magát és még akkor is szurkálta, m­ikor már az asszony élettelenül hevert a földön. A fő­tárgyaláson Nyári azt hangoztatta, hogy felesége az oka mindennek. De oka Molnár Eta is, aki az elhidegülést létrehozta közöttük. A bizonyítási el­járás után a törvényszék ma délben hirdette ki az ítéletet. Bűnösnek mondotta ki Nyári Istvánt há­­zastárson erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében, súlyos testi sértés vétségé­ben, valamint gyújtogatás bűntettében és ezért 7 évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után Nyári olyan kérelmet ter­jesztett elő, hogy szeretne szabadlábon maradni. Természetesen fogvatartották. A főpénztáros úr meséli: —­ Arra a hírre, hogy hamis millió­ sok vannak forgalomban, átvizsgáltam a pénztárat. Mind jó volt. Csak egy volt különös. Rá volt írva: «Legyen máskor is szerencsém. — A „Turul”* MOTE működésének felfüggesztésére vo­natkozó belügyminiszteri rendelet hatályon kívül helyezése. A vTurul** Magyar Országos Testedző Egyesület ellen a belügyminiszter az elmúlt hónapban vizsgálatot rendelt el és egyben az egyesület működését további intézkedésig fel­függesztette. A lefolytatott hatósági vizsgálat az egyesület ügy- és vagyonkezelését rendben találta, valamint alapsza­bályszerű hazafias és sportműködését igazolva látta. A vizs­gálat eredm­ényeképen a belügyminiszter az egyesület mű­ködését újból engedélyezte.­­ A debreceni nemzetközi sakkverseny. A Debreceni Sakkor Klebehberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter fővédősége alatt au­gusztus 9-től 25-ig nemzetközi kongresszust tart. A Magyar Sakk­ Szövetség elnöke helyett Abonyi István ügyvezető elnök nyitja meg a díszközgyű­lést, majd Hüttl Tivadar dr. egyetemi tanár, a Debreceni Sakkor elnöke, mond üdvözlőbeszé­det. Bartos Árpád szövetségi kapitány a Sakk- Szövetség feladatait ismerteti. A nemzetközi kon­gresszussal kapcsolatos nemzetközi mesterver­seny és főtorna hétfőn délelőtt 9 órakor kez­dődik. — Kész a Vázsonyi-udvar, a Nagy Imre kitűnő szerkesztésében megjelenő Az Újság című­ élclap új számában. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VL, Ó­ utca 12. , . ÚJSÁG VASÁRNAP, 1925 AUGUSZTUS­A. Antoine sírva mondja el, hogy a nők a világért sem akarják megnöveszteni a hajukat. Paris, augusztus. Felkerestem Antoinet, aki több nőnek vágta le a hajfonatait, mint a nagy francia forradalomban Sanson úr, a hóhér. Antoine süppedő szőnyegben és ragyogó csillá­rok között jött elém és férfias szorítással rázta meg a kezemet, egészen úgy, mint egy magyar intervjúban. Szép, kopasz francia ember An­toine, a nagy hajhóhér, aki most százezer női kontyon ül és sír. Ennek a százezer kontynak megvan a maga külön története . Antoine, hajrá, így nyilatkozott: — Uram, a divat még a mi részünkre is ki­számíthatatlan, akik csináljuk. Én a rövid ha­jat ez őszre 1:10-hez adtam volna és mi történt: a nők még mindig rövid hajat hordanak!... Tudni kell, hogy Antoine még ma is a leg­nagyobb kontymetsző Párisban. Híres női fod­rász­­ a rue Cambonon egy házban, ahol kü­lönben egy évig laktam, nélkül, hogy tudtam volna róla, micsoda mészárlás folyik nap mint nap a fejem felett. Annyit mégis észrevettem, bár emberkerülő vagyok, hogy számtalan szép amerikai nő mászik fel naponta a ház lépcsőin; most utólag tudtam meg, hogy ezek a nők mind a hajukat vágatták le Antoinenál. Antoine a legdivatosabb női fodrász, aki a rö­vid hajat annak idején lanc­erozni kezdte. Hölgy­körökben szörnyű nagy Ik­re van. A nők úgy jár­tak hozzá az egész világból, és járnak még ma is, mintha kapnának tőle valamit, ő találta ki a rövidnél is rövidebb hajat, amivel ezek a szörnyű keshedt amerikai festőlányok tönkretették ma­gukat. Antoine nullással nyírta a nőket. Mindent leszedett róluk. A nők már nem tudták, hogy fiuk-e vagy lányok, s Antoine még mindig csak kapart, nyirt lefelé hajakat arról a körtefejük­­ről a nőknek. Kolozsvárról, Timbuktuból és a Spitzbergákról érkeztek Párisba öreg­asszonyok, s másnap elrohantak Antoinehoz, hogy vágja le a hajukat. Az ő „formái" híresek voltak, Antoine jellemre dolgozott, kivágta a karaktert a nők fe­jéből. Ez mindig sikerült neki. Amellett olyan árakat szedett, amitől a férjeknek kihullott a haja, de a nők rohantak hozzá az egész világból. Egy szép szőke magyar nő, aki persze ideérke­­zése harmadik napján elment Antoinehoz levá­gatni a vastag, szép haját, egészen beteg lett az izgatottságtól, mert Antoine különböző címeken 400 frankot vágott ki belőle a hajakon kívül. Ennyibe kerül az első vágás. A második olcsóbb, azt megcsinálják már 100-ért. Szörnyű dolgokat láttam Antoinenál. Csinos, tiszta, fiatal nők fejét valami ragadós, sűrű fekete piszokkal kenik be, húsz frank. Ez a henna. Aztán lemossák ezt a piszkot, ez is húsz frank. Mikor ez megtörtént, akkor az egész hajat, amit eddig piszkoltak és mostak, levágják, mert ezért jött ide a nő. Har­minc frank. Aztán bekenik olajjal. Tíz frank. Le­mossák az olajat Húsz frank. Illatosítják. Har­minc frank. Masszírozzák, kisütik, befestik. S mikor készen van, le van trancsírozva, ki van sütve, meg van forgatva olajban és ecetben, akkor díszítésnek rásóznak két uj teknősbéka hajtűt, mert a régit ehhez a divathoz nem lehet hasz­nálni. Kétszáz frank. Akkor a temesvári asszony megkapta Antoinetól az új karaktert. Fizet, és a várószalonokból már tolják be a segédek az új asszonyt Timbuktuból, aki boldog mosollyal jön, megindultan ül le a bárd alá. Azt mondja Antoine: — Kérem, érthető, hogy a hölgyvilág szereti a rövid hajat. Praktikus, ízléses és mindenkinek új arcot ad. Aztán meg összeesett ez a viselet a divatban a fiús vonallal. A hölgyek közül sok szereti az új arcot. Az igazat megvallva, mikor én három év előtt lanc­erozni kezdtem a rövid hajat, magam sem gondoltam, hogy ilyen enorm sikerem lesz. Azt hittem, tart egy évig vagy ket­tőig, aztán vége lesz ennek is, mint már sok divatnak. Semmi nem él örökké, öreg fodrász vagyok én, kérem ... Ezért kezdtem el vásárolni a hajakat. Én két éve, uram, minden hajat meg­vettem, amit csak itt hagytak nálam. Egyszer csak vége lesz a rövid hajnak, akkor majd visz­­szajönnek a hölgyek és arra az időre, amíg az új haj kinő, kell nekik paróka. Szóval... De mit tesz Isten, uram, a hölgyek továbbra is csak levágatják a hajukat. Jönnek az egész világból, mindenki csak vágat, paróka senkinek nem kell. Van húsz évre való parókám — mondta sírva Antoine —, mit csináljak vele? Hélasi Mit csi­náljak a parókákkal? Mit kezdjek ezzel a sok nővel, aki most mind levágatja a haját? Én, aki híres vagyok arról, hogy én vágtam le a fél világ haját, nem állhatok most oda nekik magyarázni, hogy elég volt már belőle. Kiszámíthatatlanok a hölgyek, uram, én mondom önnek, kiszámítha­tatlanok. Pedig én öreg fodrász vagyok .. . Nem beszélhettünk tovább. Egy kis, kövér, öreg nő jött be, izgatottan mosolygott, egészen kopasz volt már, bajusza is volt, olyan volt, mint egy admirális. Jött stuccoltatni a haját. (.­.) Bratianu állítólag az ősszel lemond Avarescu javára. Nagy kavarodás és zűrzavar a román politikában. Bukarest, augusztus 8. (Az Újság buka­resti tudósítójának távirata.) A parlament nyári szünetet tart és a király Franciaország­ba utazott nyaralni, de azért a politikai pár­tok között a kormányhatalom elnyerése végett vívott harc nem gyengült. Az esedékes köz­ségi és kerületi választások, amelyeket a ka­marai választás fog követni, előre is árnyékot vetnek és a pártokat szenvedélyes tevékeny­ségre késztetik. A választógyűléseken és újsá­gokban a leleplezések napirenden vannak bizonyos titkos megegyezésekről, amelyeket azonban csak nehezen lehet ellenőrizni. Legutóbb az a hír terjedt el, hogy Bratianu és Avarescu között titkos szerződés jött létre, amely szerint Bratianu a hatalmat ősszel Ava­rescu kezébe tenné le. Avarescu tagadja, hogy ilyen titkos szerződés volna közte és Bratianu között. Az utóbbi pedig néhány nappal ezelőtt egy nagy népgyűlésen kijelentette, hogy jövő tavaszig nem gondol a visszalépésre. Ebben a nagy zűrzavarban hihetetlen szenzációt keltett a Lupta cikke, amely szerint Avarescu Franciaországba készül a király meglátogatására. Azt hiszik, hogy ez Avarescu megbízatását jelentené. Az egyesült ellen­zékiek között ma már heves tiltakozással fog­laltak állást Avarescu esetleges miniszter­­elnöksége ellen. Botrányos jelenet a birodalmi gyűlésen. Klotűrjavaslat miatt tört ki a vihar. Csoportosulás az ülésterem­ közepén Berlin, aug. 8. (Az Újság tudósítójának telefonjelentése.) A birodalmi gyűlés mai ülé­sén folytatólag a vámjavaslatokat tárgyalták. A szürkének mutatkozó ülés a botrányok so­rozatába fűlt. A kormánypárton ugyanis kio­tói it indítványoztak, olyan értelemben, hogy a vámjavaslatokhoz minden párt valamennyi szónoka összesen csak négy órah­osszat be­széljen. Emiatt már az ülés elején viharos ház­szabályvita keletkezett. Az ellenzéki szónokok hangsúlyozták, hogy nem engedik magukat a kritika jogától megfosztani. Már ekkor zajos jelenetek játszódtak le, de a vihar csak akkor tört ki igazán, amikor Luther kancellár lé­pett a szónoki emelvényre. Percekig tartott a fülsiketítő lárma. Az elnök minden erőfeszítése kárba veszett. A kommunisták és a szociáldemokraták a klotár miatt magukból kikelve szüntele­nül teli torokkal kiáltoztak. Luther nyugodtan várt addig, míg a tomboló képviselők kifáradtak. Amikor végre szóhoz jutott, kifejtette, hogy nemsokára lejár az a határidő, amelyen belül Németországnak szerződéseket kell kötnie, így tehát a vám­javaslatokat sürgősen le kell­ tárgyalni, hogy Németországnak törvényes alapja legyen a tárgyalásra. Ezért van szükség a felszólalá­sok korlátozására. Erre újra kitört a vihar. Most már Luther kancellár is elveszhette hi­degvérét és a kommunistákhoz fordulva ezt kiáltotta: — A német népet igazán sajnálni lehet, hogy... " . A többi szava belefult az általános zűr­zavarba. A szociáldemokraták és a kommunisták a szónoki emelvény felé vonultak és ököllel fenyegették a kancellárt. Most a jobboldaliak is felkeltek padjaikból és a kancellár körül csoportosultak, hogy az esetleges támadástól megvédjék. A zűrzavarban egyetlen egy szót sem lehe­tett érteni. A kommunisták a padokat csap­kodták, mire a többség karban kiáltotta: — Ki kell őket dobni! Ez az első mondat, amit meg lehetett ér­teni. Csak nagy nehezen csillapodott le a vi­har és a kancellár elmondhatta beszédét. Külföldi árutőzsdék. Az Újság külön kábelszolgálata. ,#11 (Zárójelben az előző tőzsdei jegyzési) GABONA ÉS TERMÉNY. Newyork, augusztus 8. (Bushetekben és centekben.) Téli vörös búza 176Vs (1757/s), kemény búza 184Ws (1847s), tengeri 121 (121), rozs 119 */* (1­8V2), zab 513/s (515/s). Irányzat barátságos. Chicago, augusztus 8. Búza szeptemberre 165Vs (1657/g), decemberre 164 (164V8), má­­j­usra 167Vs (1677/8). Irányzat tartott. Rozs s­zeptemberre 106Vz (166V4), decemberre 105 110%). Irányzat állandó. Tengeri szeptem­berre 105 (105), decemberre 87­/2 (87Vs), má­­jusra 874/g (893/4). Irányzat állandó. Zab szep­­emberre 42% (425/g), decemberre 45V( 453/s), májusra 48Vs (481/2). Irányzat ál­landó. GYAPOT. Liverpool, augusztus 8. (Amerikai gyapot dollárokban.) Augusztusra 12.86, szeptemberre 12.75, októberre 12.66, novemberre 12.37, de­cemberre 12.59, januárra 12.59, februárra 12.59, máciusra 12.64. ZSÍR, Newyork, augusztus 8. Loco 18.25. Chicago, augusztus 8. Szeptemberre 17.55, októberre 17.60, decemberre 16.27. Szalonna 19.1. — Gyászistentisztelet. A volt cs. és kir. buda­pesti 32-ik gyalogezred kötelékébe tartozottak az 1878. évi augusztus 13-án a Bosznia és Her­cegovina, úgyszintén a világháborúban hősi halált halt bajtársainak emlékezetére folyó évi augusz­tus hó 13-án d. e. 9 órakor a Kapisztrán hely­őrségi templomban (Vár, Nándor-tér) gyászisten-­ tiszteletet tartanak. — Tolvaj nevelőnő. Wiesenthier Henrikné szénkereskedőnő, aki a Honvéd­ utca 40. szám alatt lakik, észrevette, hogy 6 millió koronát tar­talmazó bőrtárcája, melyet fehérneműs szekré­nyében az ágynemű közé rejtett, a szekrényből eltűnt. Bejelentette a főkapitányságon, hogy rajta és gyermekén kívül a lakásban egyedül Stróbl Romana 33 éves nevelőnő fordult meg, aki nála állott alkalmazásban. Emlékezete sze­rint a leánynak ágyhuzatokat adott ki a napok­ban s valószínűnek tartja, hogy azzal együtt a tárcát is átadta. A főkapitányságon megindított nyomozás folyamán Stróbl Romana annyit is­mert be, hogy a bőrtárcát a pénzzel együtt a la­kásban a padlón megtalálta, azonban nem adta át asszonyának, hanem becsomagolva egy isme­rősénél tette le megőrzés végett. A rendőrség a hűtlen nevelőnőt letartóztatta.­­ Megérkeztek az amerikai repülők Marok­kóba. Parisból jelenti az Újság tudósítója. Rabati jelentés szerint az amerikai repülők, kik önként jelentkeztek a marokkói harctérre, ma megérkez­tek. A fezi repülőhelyre osztották be őket és ön­álló légi flottát fognak alkotni egy francia tiszt parancsnoksága alatt. A haditevékenység nagyon elcsendesült. Megnyitották a genfi nemzetközi esperanto-kongresszust. Magyar esperantisták nagy sikere a külföldön. Az esperanto nyelv mintegy három évtized alatt úgyszólván az egész világon elterjedt. Már a háború előtt szükségessé vált tehát, hogy az esperantisták évenként világkongresszusokat tart­sanak. A világháború elseperte a békés gyüleke­zetét. (Laguer Sándort, a Magyar Országos Espe­ranto Egyesület főtitkárát, honfitársaival együtt internálták.) Így aztán 1915-ben a szanfranciskói kongresszusról is távol maradtak a magyar espe­rantisták. A világháború után, 1920-ban Hágá­ban zajlott le a XII. esperanto kongresszus. A következő évben, a prágai kongresszus után Bu­dapesten utókongresszust tartottak, amely néhai Giesswein Sándor, a Magyar Országos Esperanto Egyesület elnökének nevéhez fűződik. 1922-ben Helsingforsban tartott XIV. kon­gresszus alkalmával Katocsay Kálmán dr. espe­­rantista poéta a finn költők szobránál esperanto nyelven tartott szavalatával keltett nagy hatást. Még ez évben Stockholmban utókongresszus volt, majd 1923-ban Nürnbergben, 1924-ben Bécsben gyüléseztek az esperantisták. Ez évben az Es­peranto Világegylet centrumában, Genfben, hív­tak egybe nemzetközi kongresszust augusztus 1-től 9-ig. E kongresszusra Baghy Gyula drámai színész, esperantista költő, aki már több irodalmi díjat nyert a világesperanto irodalmi versenyen, Kalocsay Kálmán dr. és Laguer is meghívást kaptak. (Ifj. Marich Ágoston pedig az északi or­szágokban nagysikerű esperanto-előadásokat tar­tott.) Ilyen előzmények után indultak el a magyar esperantisták az albertfalvai repülőtérről a svájci kongresszusra. A genfi nemzetközi kongresszus megnyitásán a Victoria Hallban a magyar ,osztrák, dán, finn, kí­nai, francia, spanyol, palesztinai, olasz, japán, lit­ván, lengyel, román, jugoszláv esperantisták teljes számban felvonultak. Az esperanto himnusz el­­éneklése után A. Oltramare üdvözölte megnyitójá­ban a kongresszust. Bejelentette, hogy tekintettel azokra a rendkívül kedvező eredményekre, me­lyeket a genfi iskolákban folytatott esperanto nyelv oktatása által elértek, azt javasolja, hogy hivatalos nemzetközi értekezletet hívjanak össze az esperanto nyelv tanításának valamennyi isko­lába való egyidejű bevezetése ügyében. Colonel Inglada (Madrid), Isbrucker (Hollan­dia), Des Gouttes, Colonel Delcambre, H. Haan (Ausztria), M. Fischer (Románia), Morstyn gróf (Lengyelország) felszólalása után végül Privát indítványára elhatározták, hogy a legközelebbi kongresszust Edinbourghban hívják össze, melyen majd az Ultramare-féle javaslat ügyében dön­­­­enek, Heltai István.

Next