Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)

1925-08-01 / 18. szám

SZOMBAT, 1925 AUGUSZTUS 1 ÚJSÁG Valós összetűzés Friedrich István és a Wolff-párt egy tagja között a középítési bizottságban. „Lesz még itt fejmosdatás" mondotta Friedrich. Biztosra veszik, hogy pártjával otthagyja Wolffék sorait. Megválasztották az építési albizottságokat. A főváros középítési bizottságának ma délutáni ülésén, melyet azért hívtak egybe, hogy a nyolc albizottság tagjait megválasz­­szák, zajos jelenetek játszódtak le. Az ülés után történt, hogy Friedrich István komolyan összetűzött a Wolff-párt tagjaival és azzal fe­nyegette meg őket, hogy sokszor fog az orrára koppintani a keresztény községi párt­nak. A mai napirend mellett senki sem számít­hatott az ülés ilyen különös befejezésére. A legteljesebb csendben, a legnagyobb nyuga­lommal folyt le a választási aktus, annál is inkább, mert a pártok előzetesen megegyez­tek abban, hogy mily számarányban küldik be tagjaikat az albizottságokba. Az ilyen ki­sebb albizottságok megválasztása tisztán ad­minisztratív feladat és sohasem szokott külö­nösebb hullámokat verni. Ezúttal azonban különös pikantériája volt a jelölésnek: a Wolff-párt a saját alelnökét, Friedrich Istvánt, egyetlen albizottságba sem je­lölte. Nyilván­ Friedrich sértett önérzete volt az, amely az incidenst kirobbantotta. Friedrich István így is bejutott az építkezési albizott­ságba, de nem pártja, hanem a demokratikus biok jóvoltából, akik szívesen juttattak neki, a mérnökembernek helyet. Az ülés végeztével, amikor az albizottsá­gok megválasztásán túlestek, történt a zajos incidens. Friedrich István több Wolff-párti bizottsági taggal szóváltásba elegyedett. Külö­nösen Nagy István felé fordult élesen, aki a Wolff-párt részéről a jelöléseket végezte. Amikor közvetlen közelségbe kerültek, Fried­rich felcsattanó haraggal rivallt Nagyra: — Na ezt jól megcsináltátok! Nekem egyetlen helyet sem adtatok az albizottságok­ban! Szégyeljétek magatokat. Nagy István és a Friedrich köré csopor­tosulók álmélkodva tekintettek a magából kikelt Friedrich Istvánra. Nagy István védekezni próbált és inkább be­felé mormolt valamit. Suttogó beszédéből csak azt lehetett kivenni, hogy szemrehányást tesz Friedrichnek a biok által történt jelölte­té­se miatt. A két ellenfél haragosan állott szemben egymással. Friedrich egyetlen pillanatig sem csillapodott és szikrázó dühvel kelt ki a ke­resztény párt ellen, amely szerinte semmit sem tett uralma idején és most továbbra is a semmittevés politikáját akarja folytatni. — Velem nem lehet úgy elbánni — jelen­tette ki keményen — amint gondoljátok! Nem hagyom magam terrorizálni. Lesz még itt fej­­mosdatás s majd megtanítom a tisztelt ke­resztény párt tagjait, hogy velem is számol­janak. A körülötte állók csitítgatták, de Friedrich mindjobban nekilendülve folytatta: — Fütyülök különben rátok, gyönge le­gények vagytok! Néhányszor még az orro­tokra fogok én koppantani! Ezután a biok tagjai felé fordulva ezt a kijelentést tette: — Köszönöm a bioknak, hogy figyelmes­ségből legalább egy albizottságban juttatott nekem helyet! Nagy István tovább védekezett és azt erő­­sítgette, hogy a Wolff-párt nem tehet Friedrich kimaradásáról. Friedrich dühösen kiáltotta vissza: — De igenis! Hát akkor miért vagyok én ennek a díszes pártnak az alelnöke?! Illett volna engem is megkérdezni. Tessék pártgyűlést öszehívni és Friedrich Istvánt ki­rúgni a pártból. Nagyon tévedtek, ha azt hi­szitek, hogy minden úgy fog menni, mint ed­dig ment. Igenis büszke vagyok arra, hogy a demokratikus biok jelölt az építkezési albi­zottságba, ha már ti, akiknek alelnökük va­gyok, erre nem tartottatok érdemesnek. Toporzékolt, mérgelődött Friedrich, en­gesztelhetetlenül. Nem használt a békítés, csi­­títás. — Meg fogjátok még bánni ezt! — kiál­totta és ezzel hátat fordított a Wolff-párt tagjainak. Amikor az ülésterem ajtaja hirtelen bevágódott és Friedrich István alakja eltűnt mögötte, ocsúdtak csak fel a pártjabeli város­atyák és ekkor vették észre, hogy nem valami túlságosan szabályos és mindennapi eset tör­tént. Hosszasan és izgalommal tárgyalták még sokáig a különös incidenst. Városházi körökben általános a meggyőző­dés, hogy ennek a súlyos nézeteltérésnek ko­moly következményei lesznek a Wolff-párt további sorsára nézve­, ugyanis kétségtelennek tartják, hogy ezek után Friedrich hat-hét­tagú pártjával végképpen hátat fordít Wolfféknak. 1. A mai ülésen megválasztott nyolc albizott­ság tagjaiul egyébként a következőket válasz­tották meg: I. A magánépítkezési bizottságba: Har­­rer Ferenc dr., Zimmerm­ann Dezső, Riesz József, Ster­­binszky Lipót, Baucknecht Tamás, Paulh­eim Ferenc, Nagy István, Piazza Győző, K. Császár Ferenc és Ziegler Géza bizottsági tagokat. II. Az építkezési albizottságba: Angyalfy­­ Sándor, Lédermann Mór, Tar Béla, Friedrich István, Zsom­bor Géza, Sterbinszky lipót, Sávolt János, Nagy István, Pausheim Ferenc, Dörfler Lajos, Máté István, Perndl Fló­­ris, Südy Aladár, Wenszky Nándor, K. Császár Ferenc, Sajó János és Ziegler Géza bizottsági tagokat. III. A kisajátító albizottságba: Zsombor Géza, Lédermann Mór, Büchler József, Petrovácz Gyula és Ziegler Géza bizottsági tagokat. IV. Az állandó szinházvizsgáló bizott­ságba: Harrer Ferenc dr., Vanczák János, Petrovácz Gyula, Wenszky Nándor és Ziegler Géza bizottsági tagokat. V. Az ut- és csatornaépítési albizott­ságba: Angyalffy Sándor, Tar Béla, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Riesz József, Sterbinszky Lipót, Schmarilla Géza, Bauknecht Tamás, Lampl Vilmos, Lacken­­bacher György, Máté István, Petrovácz Gyula, Bucsi Antal, Gamauf Géza, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. VI. A világítási és vízvezetéki albizott­ságba: Angyalffy Sándor, Wilheim Adolf, Zimmermann Dezső, Zsombor Géza, Schmarilla Géza, Gál Benő, Dörfler Lajos, Hufnagel Imre, Lackenbacher György, Lampel Vil­mos, Perndl Flóris, Piazza Győző, Becsey Antal, Lipták Pál, Ziegler Géza bizottsági tagokat. VII. A Közmunkatanácsba: Flarrer Ferenc dr., Büchler József, Nagy István, Becsey Antal bizottsági ta­gokat. VIII. A fővárosi ingatlanokat becslő bizottságba: Gál Benő, Lampel Vilmos és Czabalay Kálmán dr. bizottsági tagokat. Zita királyné audiencián fogadta Szilágyi Lajos tizenhétesztendős hajósfiát. A kihallgatáson jelen voltak a királyi árvák is. Cziráky József gróftól, Zita királyné főud­varmesterétől levelet kapott ma Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő. A levélben egy rend­kívül érdekes és kedves audienciáról számol be Cziráky gróf, amelynek színhelye Lequei­­tio és hőse Szilágyi Lajos tizenhét esztendős fia, Szilágyi András. Tizenhárom hónap óta barangol szerte a világban ez a vállalkozó szellemű, ügyes fiatal­ember az Atlantica tengerhajózási vállalat Kossuth Ferenc nevű hétezertonnás nagy gő­zösén, amelyen számfeletti minőségben ko­moly tengerészszolgálatot teljesít. De Szilágyi András gondol a jövőjére is és néhány héttel ezelőtt hazafelé indult , hogy leérettségizzen. Mert Szilágyi András még nem tette le a ke­reskedelmi érettségit, csupán az életben mu­tatta meg, hogy­ megérett. A hajója, amelyen útnak indult hazafelé, egy különös véletlen folytán Spanyolországban, Bilbaoban kényte­len volt kikötni. És a tizenhét esztendős Szi­lágyi Andrásban felvetődött a gondolat, hogy tisztelegjen Zita királyné és a királyi család előtt. A gondolatot gyorsan követte a tett és Szi­lágyi András audienciára jelentkezett a ki­rályi családnál. Zita királyné — írja Cziráky József gróf — a fiatalembert még odaérkezésé­­nel, estéjén kihallgatáson fogadta az idősebb királyi gyermekek jelenlétében és hosszasan szívélyesen elbeszélgetett vele. Az audiencia le­folyásáról a fiatal Szilágyi András majd haza­érkezése után személyesen fog csak beszá­molni az Újság olvasóinak. ankétet követelnek a közlekedési bizottság tagjai a villamostarifa-mérsé­klés ügyében. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a külterületen is 3000 korona legyen az át­­szállójegy. A BSzKRT igazgatósága a tanács javaslatát tette magáévá. Az Újság mai számában részletes tudósítást közölt a villamostársaság éjszakai üléséről, ame­lyen a tarifaleszállítás dolgában határoztak. Az ülés éjjel fél három tájban fejeződött be és az igazgatóság kimondotta, hogy a tanács döntését teszi magáévá. A tanács tudvalévően a közleke­dési bizottság döntésével ellentétben nem járult hozzá ahhoz, hogy egységesen 3000 korona legyen az átszállójegy ára, hanem csak a belterületen szántja le 3000 koronára, a külterületen pedig változatlanul 3500 korona marad. A tanács csak „aggodalommal és fentartással“ mondotta ki ezt az 500 koronás mérséklést is, mert szerinte az így előálló 11 milliárdos bevételcsökkenés veszé­lyezteti a rekonstrukciós programoi megvalósu­lását. A villamostársaság hosszantartó éjszakai tár­gyalásáról, amelynek ez a részbeni tarifamérsék­lés az eredménye, a következő hivatalos közlést adta ki: A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. igazgatósága tárgyalta a tarifa leszállítása kérdé­sében a közlekedési bizottságnak s a tanácsnak ja­vaslatát, s azt magáévá téve, ilyen értelemben tesz felterjesztést a kereskedelmi miniszterhez. Ezek szerint tehát a kereskedelmi miniszter 3 mondja ki az utolsó szót ebben az ügyben. Jó volna természetesen mihamarább, mert így is csak hat héttel később léphet életbe a változott tarifa az új jegyek előállítása és a szakaszbeosz­tás reformja miatt. A fenti szűkszavú hivatalos jelentés nem tesz említést az ülésnek egy másik fontos határozatá­ról. Az éjszakai ülés döntött ugyanis a villamos­vasúti alkalmazottak fizetésrendezése dolgában. Érthető, hogy ennek az életbevágóan fontos ügy­nek a kedvező elintézését a villamosvasút sok ezer alkalmazottja reménykedve várta. Közvetlenül a házbérnegyed előtt valamennyien bíztak ugyanis abban, hogy az igazgatóság régi ígéretéhez híven emelni fogja fizetésüket. Ez azonban nem történt meg, mert az igazgatóság kimondotta, hogy nem honorálhatja az alkalmazottak kívánságát. Nyugtalansággal tárgyalták ma az esetet a vil­lamosvasút tisztviselői és egyéb alkalmazottai. Ami a villamos tarifa-leszállítás elintézését il­leti, a demokratikus biok tagjai élesen kikelnek ez ellen. Hangoztatják, hogy a közlekedési bizott­ság a legalaposabban mérlegelte a helyzetet, ami­kor az egységes 3000 koronás átszállójegy mellett döntött. — Nem lehet most azzal előhozakodni — mondotta informátorunk —, hogy az általános 500 koronás leszállítás sokkal súlyosabb veszte­séget jelent, mintha csak egyedül a belterületi je­gyek árát csökkentik. Az a differencia, ami a köz­lekedési bizottság döntése és a villamostársaság határozata következtében előállott, se nem oszt, se nem szoroz. Fennáll azonban az, hogy a kül­telki lakosoknak még nagyobb szükségük van a tarifa­mérséklésre, mint a belterületieknek, mert tudvalevő, hogy itt a lakosság legszegényebb ré­tegei laknak és az ő számukra jelenti a legna­gyobb megterheltetést a napi többszöri utazás.­­ A közlekedési bizottság demokratikus btok­hoz tartozó tagjai tehát változatlanul ragaszkod­nak eredeti elhatározásukhoz az összes mérsék­lésekre vonatkozóan és követelik, hogy végső döntés előtt a kereskedelmi miniszter szakértekezletet hívjon egybe és hallgassa meg a közlekedési bizottság véleményét. Óriási zivatar Ausztriában, Bécs, július 31. (Az Újság bécsi szerkesztő­ségének telefonjelentése.) Csütörtökön délután 5 órakor Staaz helységben, Mistelbach kerületben óriási vihar tombolt, amelynek három emberáldo­zata is van. Egy órán belül több mint 100 milli­­méternyi eső és jégeső­­hullott. A jégdarabok ökölnyi nagyságúak voltak és a termést teljesen tönkretették. Amit a jég megkímélt, azt a vadul zuhogó víz magával vitte. Fákat gyökerestől té­pett ki a vihar. Rengeteg állat esett áldozatul a zivatarban. Staaz, Enzensdorf, Poysbrunn, Kanten­­dorf és Herrnbaumgarten helységek teljesen víz alá kerültek. A víz másfél méter magas A jég nagy­ pusztítást vitt véghez a telefon-­ és táviróhu­­zalokban is. A lakosság a dombokra és más ma­gasabban fekvő helyekre menekült. A mentési munkálatok délután 5 órától hajnali 3 óráig tar­tottak. A három elpusztult ember a vihar ideje alatt a staazi viaduktban keresett menedéket, ame­lyet azonban a vihár teljesen elöntött és így meg­fulladtak. A mentési munkálatok folyamán sike­rült a vizet az országutakról leszorítani, azonban a mezőkön még­ mindig magasan áll. A vasúti köz­lekedés 12 óráig szünetelt. A fent említett közsé­gekben alig van ház, amely épen maradt volna. Bécsben segélyakció indult meg a károsultak ér­dekében. Kilenc hónapra biztosította az angol kormány a szénbányászok mostani fizetését. Elhárult a sztrájkveszély. A munkások folytatják a munkát. Baldwin bejelentette az alsóházban a sztrájk abbanhagyását. A bányatulajdonosok két hétre elhalasztották a felmondások érvényét. London, július 31. (Az Újság tudósító­jának távirata.) Az izgalom a szénbányász­sztrájk miatt ma eljutott a krízishez. Mint ismeretes, augusztus 1-én, tehát péntek éjjel 12 órakor járt le az angol szénbányászok szerződése, amelyet a bányatulajdonosok nem akartak megújítani, hivatkozva a szénbányá­szat s általában az angol nagyipar nehéz hely­zetére. A bányászok pedig, mint ismeretes, sztrájkkal akarták kényszeríteni a vállalatokat az eddigi állapotok fentartására. A vasuta­sok ma éjjel tizenkét órakor be akarták szün­tetni a szénszállítást és az összes szenes ko­csikat ki akarták kapcsolni a forgalomból. A bányászválságot már reménytelennek tekin­tették, amikor Baldwin közbelépett. Az in­tervenció csütörtökről péntekre virradó éjjel történt. Már előbb is felmerült a terv, hogy a kormány szubvenciót ad a bányatulajdono­soknak és ezáltal lehetővé teszi az eddigi szer­ződések fentartását. De a minisztertanács­ban három miniszter ellenezte a javaslatot. Tegnap éjjel azonban Baldwin határo­zott formában tette meg ajánlatát. Javaslatai a következők voltak: 1. A munkaadók visszavonják a felmon­dásokat. 2. A kormány átmeneti pótlékot ad a szén­iparnak. 3. Hivatalos vizsgáló bizottságot neveznek ki, amely tágabb hatáskörrel rendelkezik, mint az eddigi vizsgáló bizottság. Baldwin miniszterelnök ezeket a javasla­tokat behatóan megbeszélte a bányatulajdono­sok, a bányászok, valamint a vasutasok kép­viselőivel. Ezáltal a helyzet lényegesen eny­hült. A munkaügyi minisztérium csakhamar közhírré tette, hogy a bányászok képviselői hozzájárultak a miniszterelnök részéről java­solt vizsgálatban való közreműködéshez. A bányatulajdonosok azonban eleinte vonakod­tak visszavonni a felmondásokat. A minisz­terelnök erre azt kérte tőlük, hogy két hétre halasszák el a felmondásra vo­natkozó határozatok végrehajtását, hogy ilyenformán mód legyen időközben a tárgyalások folytatására. Ezt az ajánlatot a bányatulajdonosok elfo­gadták s az alsóházban Baldwin ma bejelen­tette, hogy a bányatulajdonosok két hétre felfüggesz­tették a felmondások érvényét és a szén­bányászok végrehajtó bizottsága utasította a munkásokat, hogy folytassák a munkát. AZ ÁLLAMI SZUBVENCIÓ NAGYSÁGA. London, július 31. (Wolff.) A kincstári hivatal közlése szerint az a támogatás, amit az angol kormány a szénbányatulajdonosok­­nak megadott, augusztus elsejétől jövő évi május elsejéig terjedő kilenc hónapra a bér­fizetések biztosítására szolgáló szubvenció lesz. Ez idő alatt a béreket az 1924-iki megálla­podás alapján fizetik. Ha a bér és a haszon felosztási kulcsa alapján kiszámítandó bér valamelyik körzetben a minimális bérnél ke­vesebb lenne, a különbséget a kincstári hi­vatal utalja ki. Ilyenformán ugyanazok az irányelvek jutnak érvényre, mint az 1921. évi bérszubvencionálásnál. Ez idő szerint nem le­het előre kiszámítani, milyen összeget emészt fel ez az állami szubvencionálás, mert ez a szénkereskedelem arányától függ. ZAVARGÁSOKBAN TÖRT KI AZ IZGALOM. London, július 31. (Reuters) Az armenforti zavargásokról a következőket jelentik: Sztráj­koló bányászok behatoltak a tárnákba, elvág­ták a telefonvezetékeket és több dolgozni akaró munkást kényszerítettek arra, hogy munkahelyét elhagyja. A rendőrség kénytelen volt közbelépni. Tegnap este a Slyde-parkban ismét össze­ütközés támadt brit fascisták és kommunis­ták között. Mintegy 600—700 ember a fascis­ták főhadiszállása ellen vonult, de a rendőr­ség szétszórta őket. ESSENBEN IS FELMONDTAK A BÁNYÁ­SZOKNAK. Essen, július 31. (Wolff.) A bányamunkás­szövetségek augusztus 31-re felmondták a bér­szerződést. Egyúttal szeptember elsejére bér­emelést javasolnak, amelyet legközelebb szó­beli uton akarnak megokolni. Azt kérik, hogy, a tárgyalás időpontját mennél előbb állapítsák meg. ÁLTALÁNOS VASUTASSZTRÁJK FENYEGET SAARBRÜCKENBEN. Berlini jelentések szerint, miután a mun­kások követeléseit visszautasították, minden valószínűség szerint elkerülhetetlen az álta­lános vasutassztrájk. A szakszervezetek min­den előkészületet megtettek.

Next