Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)
1925-08-05 / 21. szám
6 mányos kutató útján vetődött fel az ötlet újabban, hogy a már meglévő köz- és magángyűjteményeket, melyek a város és környék őskultúrájától egészen a legutóbbi időkig mindent felölelnek, egyesíteni kellene. Almássy Sándor főispán lelkesen támogatja az eszmét. Ő bízta meg Hermain Antalt, hogy dolgozzon ki tervezetet a múzeum felállítására. Úgy tudjuk, a tervezet befejező stádiumban van, s csak a milliárdok hiányzanak, hogy a múzeum felépüljön. Ha másképp nem lehet, adjanak államsegélyt a nemes cél megvalósítására. A kultuszminiszternek és a pénzügyminiszternek kötelessége, hogy áldozatot hozzon Szolnokért, bármilyen nehéz és körülményes is a mai szanálási viszonyok között. Szolnokról, ahol csupa szépet, jót és örvendeteset láttunk, az ország legfőbb irányító szerveiben nem szabad megfeledkezni. Szolnok megérdemli, hogy szeressék és törődjenek vele. Léstyán Sándor. Hol és hogyan nyaraljunk? írta Pach Henrik dr. Amióta a népesség mind nagyobb tömegeit a létért való nehéz küzdelem tereli a városok felé, azóta a vidéki nyaralás már nem úri fényűzés, hanem fontos, elsőrendű egészségügyi szükséglet, amelynek kielégítésére anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza a különben legtakarékosabb emberek. Annál meglepőbb, sőt teljesen érthetetlen az, hogy a legtöbb ember nálunk még mindig saját belátása és saját elgondolása szerint, teljesen önkényesen választja meg a nyaralás, az üdülés helyét, illetve a legtöbb ember önmagát illetékesnek tartja arra is, hogy a nyaralási időben folytatandó életmódot állapítsa meg. Mert nálunk még mostanában is csak kivételesen kérdezik ki az egyedül illetékes szakértőknek, az orvosoknak véleményét arról, vájjon az a vidéki hely vagy az a fürdő, amelyet kiszemeltek, természeti viszonyainál vagy egészségügyi berendezésénél fogva egyáltalán alkalmas-e arra, hogy a fenforgó vagy feltételezett bántalom ott megszűnjön vagy legalább enyhüljön? Nálunk még mindig nem teszi ki a nyaralásra menőknek 30 százalékát sem azok száma, akik elutazásuk előtt célszerűnek tartanák azt is az orvostól megtudakolni, hogy a nyaralás idejében minő magatartás, minő életmód mellett biztosíthatják legjobban megromlott egészségük helyreállítását vagy legalább annak megakadályozását, hogy betegségük tovább ne terjedjen? Nálunk a nyaralási probléma az esetek 70 százalékában csak mint fait accompli, mint teljesen befejezett tény kerül az orvos elé s akkor is nem azért, mert fontos egészségügyi vonatkozásait felismerték, hanem rendesen csak azért, mert az orvos közvetett hozzájárulása nélkül, vagyis az orvosi bizonyítvány nélkül, a jelentkezők vagy nem kapnak annyi időre távozási engedélyt, mint aminőt ők üdülési célból maguknak megszabtak, vagy mert nem kapnak előleget, illetőleg segélyt a nyaralási költségek fedezésére. Ebből kifolyólag adódnak azután az orvosi gyakorlatban oly helyzetek és jelenetek, amelyek messzire meghaladják komikum tekintetében a legmesteribb francia bohózatírók által kitalált helyzetek komikumát, hogyha egyben joggal el nem keseríthetnék, sőt kétségbe nem ejthetnék a becsületes, embertársainak sorsát igazán szívén viselő orvosokat. Mert nálunk nemcsak többségben vannak azok, akik még mindig nem akarják tudni azt, hogy tisztességes orvos csak arról ad véleményt, amit szakszerű vizsgálat után legjobb tudása szerint maga meg tudott állapítani s ezért abban, hogyha az orvos a kért bizonyítványt a beteg előzetes megvizsgálásától függővé teszi, fontoskodást, sértő bizalmatlanságot, sőt felesleges vexaturára való hajlamot látnak. Nálunk még azok is többségben vannak, akik mindig és mindent jobban tudnak az orvosnál s azért minden nézetet s véleményt, amely az ő elgondolásukkal vagy felfogásukkal ellenkezik, mint helytelent s elfogadhatatlant a priori vissza is utasítanak. Áll ez különösen azokról a betegekről, akik panaszaikat vagy bajukat rheumára, vérszegénységre, idegességre, tüdőcsúcshurutra, ütőérelmeszesedésre vezetik vissza s akik ezektől az öncsinálta diagnózisokból semmi áron nem hajlandók engedni, sőt azt, aki őket akarja eltéríteni, tudatlannak, hacsak nem ellenségüknek készek tekinteni. Noha a betegek és az orvosok közötti eme nézeteltérés az egész éven keresztül érezteti káros kihatásait az orvosi gyakorlatban, a legerősebben mégis akkor üt ki, amidőn a nyaraltatás évadja közeledik, amikor sok ember mégis csak kénytelen orvoshoz „bizonyítványért" fordulni. S aki nem elég óvatos volt a bizalmi orvos megválasztásában vagy aki kénytelen a főnök által kijelölt orvoshoz fordulni, az vajmi könnyen kerülhet abba a komikus helyzetbe, hogy Siófok helyett a Tátrába küldi őt az orvos, mert a „hátfájás" oka egy előrehaladott tüdőcsúcshurut, vagy hogy számítás ellenére, nem iszapfürdőkkel, hanem hidegvízkezeléssel kell az évek óta fennálló „lábrheumát" kezelni. S ilyenkor gyakran az is megesik a betegekkel, hogy legnagyobb meglepetésükre az orvos óva inti őket az esetleg tervbe vett kiadós kirándulásoktól vagy strandolástól s ehelyett egy alapos fekvő kúrát ajánl nekik nyomatékosan azért, mert gondos megvizsgálással rájött arra, hogy ők ÚJSÁG SZERDA, 1925 AUGUSZTUS. „ideges kimerültségben" vagy „inaktív tüdőbajban" szenvednek, amelynek legjobb ellenszere a fekvőkúra. Személyes tapasztalatom alapján azt is említhetem fel itt, hogy az utolsó időben nem egy beteg jelentkezett nálam azzal, hogy „rheumája miatt, mint már többizben, az idén is Pöstyénbe akar menni, de ekkor kiderült, hogy ezek a rheumás ikrafájdalmak a mértéktelen dohányzás alapján kifejlődött „érgörcsökre" vezethetők vissza. Aminthogy mostanában meglepően gyakran van alkalmunk látni a mértéktelen dohányzással összefüggő legkülönfélébb bántalmakat, amelyek ellen még a közelmúltban Karlsbadba, Rohitschba vagy Pöstyénbe való utazást ajánltuk volna legjobb meggyőződésből. Úgy látszik, hogy a legutolsó években a nikotin ártalmainak kifejtésére mind több alkalom van. Vajon azért, mert az emberek többet dohányoznak, avagy azért, mert a dohányneműek minősége romlott, azt eldönteni nem tudom. De a nikotinizmus elterjedését az utolsó években nem fogja tagadásba vehetni egy tapasztalt orvos. A felfúvódás nyomasztó érzése a hasban például, amelyet különösen a hivatalnoki karhoz tartozó egyének gyakran panaszként felemlítenek, szerény véleményem szerint, bizonyára a túlerős dohányzással áll szoros összefüggésben. S ugyancsak nem szenved kétséget az sem, hogy mostanában azért is annyi a gyomorbajos, illetve gyomorsavtúltengésben szenvedő ember, mert a szivar, illetve a cigaretta mértéktelenül fogyasztva, erősen ingerli a gyomorfalban elshelyezett mirigyeket és fokozott váladék képződésre bírja ezeket. Ezeket a gyomorbajosokat természetesen hiába küldjük Karlsbadba vagy Rohitschba. Elegendő, hogyha a dohányzástól eltiltjuk őket. (Crámer.) Végül igen gyakori nézeteltérésre az orvos és a nyaralni készülő beteg között ad okot az orvos az az utasítása, hogy ha csak lehetséges, szanatóriumba vagy orvosi felügyelet alatt levő oly intézetbe menjen az ideges, a vérszegény beteg nyaralni, amelyben egyúttal élelmezéséről is van gondoskodás. A magyar nyaralók zöme még nem jutott annak a nagy előnynek tudatára, amelyet az intézetben való üdülés részükre jelent s ezért ők még mindig előszeretettel étkeznek a vendéglőkben. Eltekintve attól, hogy a vendéglőkben csak kivételesen lehetnek tekintettel azokra a különleges diétás szükségletekre, amelyeket a különféle betegségekhez mért kúrák megkövetelnek, mert hiszen a vendéglőkben nem az egyéni, hanem a nagy tömeg ízlését kell kielégíteni; az intézeti élelmezés még azzal a két nagy előnnyel is jár, hogy először a beteg megszabadul a többszöri öltözködéssel együtt járó kisebb-nagyobb nyűgtől, másodszor pedig evés után azonnal megkezdheti pihenőkúráját, amelynek nagy egészségügyi jelentőségét az idegességben, kimerültségben, tüdőcsúcshurutban szenvedőknél ma kétségbe vonni senki sem fogja már merni. Már ezen sebtiben itt előhozott néhány érv eléggé indokolja azt, hogy nálunk is ezentúl mindenki szükségét lássa annak, hogy a nyaralás fontos kérdésével az orvosok tanácsát is kérje ki. Mert ne feledjük el azt, hogy mostanában, amidőn Magyarországon még a bankvezérek is betegség esetére vannak biztosítva s amidőn annyi a magánegyesület és rendelőintézet nálunk, valóban mindenkinek módjában áll orvosi tanácsot, sőt „bizonyítványt" is kapni. S végül ne feledjük el azt, hogy mostanában, amidőn sok embernek valóban az egészségénél egyéb vagyona nincs, már gazdasági szempontok is javallják azt, hogy ezt az egyetlen és maradandó értékű birtokot senki könnyelműen ne veszélyeztesse azzal, hogy orvosi útbaigazítás nélkül megy nyaralni. Két tettese van a bécsi gyilkosságnak. A fajvédők tüntetni akarnak az áldozat szombati temetésén. ifjabb letartóztatások. Bécs, augusztus 4. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) A Dresden-szállóban, szombaton este történt gyilkosság még mindig izgalomban tartja Bécs közvéleményét. Az áldozat holttestének felboncolása kétségtelenül igazolta, hogy a halálos sebek két tettestől származnak. A titokzatos vasutas utáni kutatások azonban eddig eredménytelennek bizonyultak. A rendőrhatóságok ma letartóztatták Putschedl Lippót 20 éves napszámost, aki egy Novara-gassei tömeglakásban lakik és a gyilkos Seidl intim barátja. A detektívek behozták a rendőrigazgatóságra, ahol Maurer rendőrtanácsos kihallgatta. Putschedl arra a kérdésre, hogy mikor látta utoljára Seidlt, azt felelte, hogy a Práter-szerűen találkoztak utoljára, mikor Seidl már meg volt sebesülve. Seidl előéletére vonatkozólag is igyekszik a rendőrség adatokat szerezni. Kiderült, hogy Seidl állandóan kerülte a munkát és részegeskedett. Hoffmann, a meggyilkolt barátja, ma a rendőrségen jegyzőkönyvbe mondta, hogy az első tanúkihallgatás során félreértés történt, mikor azt állította, hogy aki őt megütötte, az a férfi magas volt. Ez legfeljebb 165 centiméter lehetett, s nem púpos, hanem kicsit hajlott hátú és magasra húzott vállú volt. A rendőrség különösen az után az ember után nyomoz, aki a tömeget Mohapel ellen uszította, azt mondva, hogy Mohapel a zsidókat és a munkásokat szidta. Ez az ember ütötte arcul Mohapelt, aki erre kezdett menekülni. Letartóztattak egy lókereskedőt is, mivel névtelen levélben feljelentették a rendőrségen. A névtelen levél szerint a lókereskedő botjával hadonászva kergette Mohapelt a Dresden-szállóig és lehet, hogy a gyilkosságban is részes. A gyanúsított, aki testes ember, azt vallotta, hogy egy-két lépésre követte ugyan Mohapelt, de aztán, nem bírt már tovább futni és ezért az üldözést abbahagyta. Letartóztattak egy Jackl nevű kommunistát is, mivel antifascista tüntetést szervezett a gyilkosság napján anélkül, hogy ezt a rendőrségen előzetesen bejelentette volna. Mohapel József szombati temetésére nagy előkészületek történtek. A fajvédők ugyanis engedélyt kértek a rendőrségtől arra, hogy a temetés alatt gyászmenetben felvonulhassanak és gyászünnepélyt rendezzenek, azzal az indokolással, hogy Mohapel József a hazai védszövetségnek tagja volt, jóllehet eddig mindig azt hangsúlyozták, hogy Mohapel semmiféle szervezetbe sem tartozott. A rendőrség szombaton minden emberét mozgósítja, hogy esetleges zavargásoknak idejekorán elejét vehesse. A nyomozás széles körben folyik. A nyári értéktőzsde. Mit csinál a berzsáner 1925 nyarán? — Vendéglők a tőzsdeirodák helyén. — A „gyönge" és „erős" kezek. — A dollár már nem népszerű. A tőzsdei úr reménysége a gabonatőzsde. A budapesti tőzsde is kényszerű nyári vakációjának idejét éli. De nem azért van vakáció a City tőzsdepalotájának parkettjén mintha a tőzsdetagok a jól megérdemelt munka után nyári pihenőre vonultak volna el valamelyik tengeri fürdő hús hullámai vagy a stájer és svájci hegyek fenségesen komor és hűvös bércei köözé. A vakáció önmagától adódik, mert a tőzsde most már közel két év óta tartó dermedtségéből nem tud feleszmélni. Néha-néha egy-két napra vagy egy hétre — mint a közelmúltban — fellobban a tőzsdeteremben a régi nagy hossztüzek parazsa, egy kis ízelítő a múltból. Azután ismét az üzlettelenség néma csendje borul a tőzsde kupolás nagytermének falaira. A tőzsdés, a humor kifogyhatatlan forrása a kétéves nagy bessz alatt elfelejtett humorizálni. És a folyosók, ahol még rövid idővel ezelőtt annyi tréfa és adoma született meg, szintén kedvtelen. A tőzsdés ma Budapest legszomorúbb kereskedője. Boldog volna, ha egy ultima előtt házbér, tisztviselőfizetés problémái volnának, mert ez azt jelentené, hogy az üzlet és az iroda még mindig fennáll és a tőzsde várja az idők jobbrafordulását. De hol van már a tavalyi, illetve a tavalyelőtti hó, Nagykereső Tőzsdebizományos úr autója, fényes diófaberendezésű, öblös pamlagú, wertheimkasszás irodája, amelynek titokzatos fafejeiben az öreg Ganzok, izzók ezrei pihenték álmukat. Nincsen papír, nincsen iroda. Csak egy kis végigrohanás a City két év előtt még tőzsdeirodáktól tarka utcáiban és meglátjuk a börze tragédiájának hű fotográfiáját. A tőzsdeirodák helyét polgári üzletek foglalták el és furcsa anakronizmusként az 1922-es konjunktúra által kitermelt tőzsdeirodák legtöbbje ma az 1925-ös év tipikus üzlete: vendéglő lett. A nagy arbitrázscsaták, az értékpapír, dollár és a valutavásár színhelyén most menüket kínálnak az embereknek. * De menjünk vissza a tőzsdeterembe. A nagy dekonjunktúra bizony erős rendeket vágott a tőzsdelátogatók sorában. A nagyteremben kényelmesen lehet átsétálni az egyik piacról a másikra. A gazdasági életben az egész vonalon érvényesülő leépítés itt is meglátszik. A nagy hossz alatt a folyosóra kitelepített piacok ismét visszakerül Egész sereg érdekes cikkel, képpel jelenik meg minden héten a TÁMOGASSA AZ „UJSAG“-OT ELŐFIZETŐK SZERZÉSÉVEL! tek a nagyterembe. Sőt még az évek előtt száműzött valuta- és devizapiac is itt nyert elhelyezést. Hivatalosan ugyan még mindig nem ismerték el a devizákkal és valutákkal való szabad kereskedést, de tolerálják. A valutapiac is éppen olyan vérszegény és szomorú, mint az értékpiac. Ma már valutát és devizát spekulációra senki sem vásárol, nem érdemes. A valutaüzlettel kereskedő ügynökök száma is megcsappant, mert ma már nem hogy ezreket, de százkoronás differenciákat is ne héz megkeresni az idegen valutákon. Az idegen, nek, aki véletlenül feljön a tőzsdére és végigsétál a teremben és a folyosókon, bizonyára feltűnik az, hogy több ügynök ékszereket, brilliáns fülbe, valókat, gyűrűket és aranyórákat dug a másik orra elé. Egy-két ügynök kis ékszerészmérlegen méri le az aranyneműt. Az idegen azt hinné, hogy itt egy fiók-ékszertőzsde alakult a nagy ékszeri tőzsde mellett, amely a Károly-körúton ütötte fel tudvalevőleg tanyáját. A helyzet ezzel szemben az, hogy ezek az ügynökök „alkalmi ékszerdarabo,kát" kínálnák megvételre a tőzsde intern közönségének. *. A tőzsdebizományos és a tőzsdei jelentések már közel egy év óta arról számolnak be, hogy a tőzsde üzlettelen, kedvtelen és nincsenek vevők. A nagyközönség teljesen kikapcsolódott a tőzsdei forgalomból és ezért bukdácsoltak le a tőzsdei ártfolyamok. Valóban a helyzet az — amint mintdenki tudja —, hogy az értékpapírok egy év alatt közel 50—80 százalékkal estek. Vevő azonban mindig van, mert ha a kínált darabokat valaki nem venné fel, úgy ma az értékpapírok teljesen elértéktelenedtek volna. Dehát mégis kik azok az „erős kezek" a tőzsdén, akik felveszik a papírokat? A gyenge kezek alatt tudjuk, hogy a tönkret ment értékpapírtulajdonosokat, az elvérzett tőzsdéseket értik. Az „erős kezek" azok, akik nem fulladtak ki a tőzsdei besszben és most össze tudják olcsón vásárolni az annak idején drágán el-,adott papírokat. Egy-két hónap előtt több felvétsárló szindikátus alakult egyes jó és olcsó papírok felvásárlására, a „mitlauferek“ serege természetesen ügyes szimattal szintén még kellő időben kihasználta az egyes papírokban mutatkozó hossztt . A tőzsdén is érvényesül az, hogy elsőkből lesznek az utolsók és utolsókból az elsők. Egyes papírok és valuták, amelyek a népszerűség tetői pontján álltak, hirtelen máról-holnapra idejüket múlják, kimennek a divatból. A legérdekesebb például az, hogy a nagy fétis, a dollár már nem népszerű. Csak addig tudott megállni a népszerűség zenitjén, amíg a korona romlott és rá lehetett játszani a „koronára". Kinek kellett a német márka, a lengyel pénz vagy a les. Most ezekből az utolsókból elsők lettek, vezetők. Különösen szép és elismerésre méltó karriert futott be az utóbbi hetekben az effektiv lei és az osztrák új schilling. A nyári szabadságra igyekvők keresik, de nincsen elég a piacon és ez magyarázza népszerűségüket. Dollár és dollárcsekk rengeteg cirtkulál a piacon.* A tőzsde embereinek új Mekkája most a gazbonatőzsde. Lesik a határidőüzlet bevezetését, amelytől az üzleti forgalom megélénkülését várjják. A gabonatőzsde azonban igen exkluzív és zárt intézmény. Nem szívesen fogadja az új jövevényeket. Különösen azért hadakozik, hogy az értéktőzsde tagjainak inflációját megakadályozza. A jelszó az, hogy az értéktőzsdés maradjon meg az értékpiacon és ne jöjjön át közéjük. Sok az eszkimó és kevés a fóka — mondják. És a kínálkozó kevés üzlet maradjon meg a gabonapiac régi embereinek. Barabás Béla dr. Kommunista összeesküvés Masaryk elnök ellen. Három évvel ezelőtt Moszkva szervezte az összeesküvést. Prága, augusztus 4. Mint a Polizeikorrespondenz jelenti, House dr. kommunistavezérrel egyidejűleg B. Stastny újságírót is letartóztatták és beszállították a büntetőtörvényszék fogházába a büntetőtörvénykönyv 9. és 134. szakaszaiba ütköző (gyilkosságra való rábírásban való részesség), továbbá a köztársaság védelméről szóló törvény 2. és 9. szakaszaiba ütköző (a köztársaság ellen irányuló merényletre való előkészület valamely idegen hatalommal való közvetlen és közvetett összeköttetés által, alkotmányos tényezők elleni merényletre irányuló előkészület) bűncselekmények gyanújával terhelten, halmazaiban a törvény 7. és 8. szakaszába ütköző gyilkossági kísérlet gyanújával. Mint a Narodny Listy és a Ceske Slovo értesül, Masaryk elnök elleni merénylet előkészítéséről van szó. Három évvel ezelőtt a moszkvai Komintern külön futárt küldött a csehországi bolsevista párthoz, azzal a megbízatással, hogy minden áron kövessen el merényletet Masaryk elnök ellen. A tervbe állítólag House dr. és Jilek kommunista párttitkár voltak beavatva. A merénylet végrehajtásával Stastnyt bízták meg, aki azonban a tettet nem hajtotta végre. Ennek az ügynek az anyaga a rendőrség kezére került, amely aztán most az ügynek valamennyi részesét letartóztatta.