Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)

1925-08-05 / 21. szám

6 mányos kutató útján vetődött fel az ötlet újabban, hogy a már meglévő köz- és magán­gyűjteményeket, melyek a város és környék őskultúrájától egészen a legutóbbi időkig min­dent felölelnek, egyesíteni kellene. Almássy Sándor főispán lelkesen támogatja az eszmét. Ő bízta meg Hermain Antalt, hogy dolgozzon ki tervezetet a múzeum felállítására. Úgy tud­juk, a tervezet befejező stádiumban van, s csak a milliárdok hiányzanak, hogy a mú­zeum felépüljön. Ha másképp nem lehet, adjanak államse­gélyt a nemes cél megvalósítására. A kultusz­miniszternek és a pénzügyminiszternek köte­lessége, hogy áldozatot hozzon Szolnokért, bármilyen nehéz és körülményes is a mai sza­nálási viszonyok között. Szolnokról, ahol csupa szépet, jót és örvendeteset láttunk, az ország legfőbb irányító szerveiben nem sza­bad megfeledkezni. Szolnok megérdemli, hogy szeressék és tö­rődjenek vele. Léstyán Sándor. Hol és hogyan nyaraljunk? írta Pach Henrik dr. Amióta a népesség mind nagyobb tömegeit a létért való nehéz küzdelem tereli a városok felé, azóta a vidéki nyaralás már nem úri fényűzés, ha­nem fontos, elsőrendű egészségügyi szükséglet, amelynek kielégítésére anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza a különben legtakarékosabb em­berek. Annál meglepőbb, sőt teljesen érthetetlen az, hogy a legtöbb ember nálunk még mindig saját belátása és saját elgondolása szerint, teljesen ön­kényesen választja meg a nyaralás, az üdülés helyét, illetve a legtöbb ember önmagát illetékes­nek tartja arra is, hogy a nyaralási időben folyta­tandó életmódot állapítsa meg. Mert nálunk még mostanában is csak kivételesen kérdezik ki az egyedül illetékes szakértőknek, az orvosoknak véleményét arról, vájjon az a vidéki hely vagy az a fürdő, amelyet kiszemeltek, természeti viszo­nyainál vagy egészségügyi berendezésénél fogva egyáltalán alkalmas-e arra, hogy a fenforgó vagy feltételezett bántalom ott megszűnjön vagy leg­alább enyhüljön? Nálunk még mindig nem teszi ki a nyaralásra menőknek 30 százalékát sem azok száma, akik elutazásuk előtt célszerűnek tarta­nák azt is az orvostól megtudakolni, hogy a nya­ralás idejében minő magatartás, minő életmód mellett biztosíthatják legjobban megromlott egész­ségük helyreállítását vagy legalább annak meg­akadályozását, hogy betegségük tovább ne ter­jedjen? Nálunk a nyaralási probléma az esetek 70 szá­zalékában csak mint fait accompli, mint teljesen befejezett tény kerül az orvos elé s akkor is nem azért, mert fontos egészségügyi vonatkozásait fel­ismerték, hanem rendesen csak azért, mert az or­vos közvetett hozzájárulása nélkül, vagyis az or­vosi bizonyítvány nélkül, a jelentkezők vagy nem kapnak annyi időre távozási engedélyt, mint ami­nőt ők üdülési célból maguknak megszabtak, vagy mert nem kapnak előleget, illetőleg segélyt a nya­ralási költségek fedezésére. Ebből kifolyólag adód­nak azután az orvosi gyakorlatban oly helyzetek és jelenetek, amelyek messzire meghaladják komi­kum tekintetében a legmesteribb francia bohózat­­írók által kitalált helyzetek komikumát, hogyha egyben joggal el nem keseríthetnék, sőt kétségbe nem ejthetnék a becsületes, embertársainak sorsát igazán szívén viselő orvosokat. Mert nálunk nem­csak többségben vannak azok, akik még mindig nem akarják tudni azt, hogy tisztességes orvos csak arról ad véleményt, amit szakszerű vizsgálat után legjobb tudása szerint maga meg tudott ál­lapítani s ezért abban, hogyha az orvos a kért bi­zonyítványt a beteg előzetes megvizsgálásától füg­gővé teszi, fontoskodást, sértő bizalmatlanságot, sőt felesleges vexaturára való hajlamot látnak. Nálunk még azok is többségben vannak, akik min­dig és mindent jobban tudnak az orvosnál s azért minden nézetet s véleményt, amely az ő elgondo­lásukkal vagy felfogásukkal ellenkezik, mint hely­telent s elfogadhatatlant a priori vissza is utasíta­nak. Áll ez különösen azokról a betegekről, akik panaszaikat vagy bajukat rheumára, vérszegény­ségre, idegességre, tüdőcsúcshurutra, ütőérelme­szesedésre vezetik vissza s akik ezektől az öncsi­nálta diagnózisokból semmi áron nem hajlandók engedni, sőt azt, aki őket akarja eltéríteni, tudat­lannak, hacsak nem ellenségüknek készek tekin­teni. Noha a betegek és az orvosok közötti eme né­zeteltérés az egész éven keresztül érezteti káros kihatásait az orvosi gyakorlatban, a legerősebben mégis akkor üt ki, amidőn a nyaraltatás évadja közeledik, amikor sok ember mégis csak kényte­len orvoshoz „bizonyítványért" fordulni. S aki nem elég óvatos volt a bizalmi orvos megválasz­tásában vagy aki kénytelen a főnök által kijelölt orvoshoz fordulni, az vajmi könnyen kerülhet abba a komikus helyzetbe, hogy Siófok helyett a Tátrába küldi őt az orvos, mert a „hátfájás" oka egy előrehaladott tüdőcsúcshurut, vagy hogy szá­mítás ellenére, nem iszapfürdőkkel, hanem hideg­­vízkezeléssel kell az évek óta fennálló „lábrheumát" kezelni. S ilyenkor gyakran az is megesik a bete­gekkel, hogy legnagyobb meglepetésükre az orvos óva inti őket az esetleg tervbe vett kiadós kirán­dulásoktól vagy strandolástól s ehelyett egy ala­pos fekvő kúrát ajánl nekik nyomatékosan azért, mert gondos megvizsgálással rájött arra, hogy ők ÚJSÁG SZERDA, 1925 AUGUSZTUS­­. „ideges kimerültségben" vagy „inaktív tüdőbaj­ban" szenvednek, amelynek legjobb ellenszere a fekvőkúra. Személyes tapasztalatom alapján azt is említhetem fel itt, hogy az utolsó időben nem egy beteg jelentkezett nálam azzal, hogy „rheumája miatt, mint már többizben, az idén is Pöstyénbe akar menni, de ekkor kiderült, hogy ezek a rheumás ikrafájdalmak a mértéktelen do­hányzás alapján kifejlődött „érgörcsökre" vezet­hetők vissza. Aminthogy mostanában meglepően gyakran van alkalmunk látni a mértéktelen do­hányzással összefüggő legkülönfélébb bántalmakat, amelyek ellen még a közelmúltban Karlsbadba, Rohitschba vagy Pöstyénbe való utazást ajánltuk volna legjobb meggyőződésből. Úgy látszik, hogy a legutolsó években a nikotin ártalmainak kifej­tésére mind több alkalom van. Vajon azért, mert az emberek többet dohányoznak, avagy azért, mert a dohányneműek minősége romlott, azt el­dönteni nem tudom. De a nikotinizmus elterjedé­sét az utolsó években nem fogja tagadásba vehetni egy tapasztalt orvos. A felfúvódás nyomasztó ér­zése a hasban például, amelyet különösen a hiva­talnoki karhoz tartozó egyének gyakran panasz­ként felemlítenek, szerény véleményem szerint, bizonyára a túlerős dohányzással áll szoros össze­függésben. S ugyancsak nem szenved kétséget az sem, hogy mostanában azért is annyi a gyomor­bajos, illetve gyomorsavtúltengésben szenvedő ember, mert a szivar, illetve a cigaretta mértékte­lenül fogyasztva, erősen ingerli a gyomorfalban elshelyezett mirigyeket és fokozott váladék képző­désre bírja ezeket. Ezeket a gyomorbajosokat ter­mészetesen hiába küldjük Karlsbadba vagy Ro­hitschba. Elegendő, hogyha a dohányzástól eltilt­juk őket. (Crámer.) Végül igen gyakori nézeteltérésre az orvos és a nyaralni készülő beteg között ad okot az orvos az az utasítása, hogy ha csak lehetséges, szanató­riumba vagy orvosi felügyelet alatt levő oly inté­zetbe menjen az ideges, a vérszegény beteg nya­ralni, amelyben egyúttal élelmezéséről is van gon­doskodás. A magyar nyaralók zöme még nem ju­tott annak a nagy előnynek tudatára, amelyet az intézetben való üdülés részükre jelent s ezért ők még mindig előszeretettel étkeznek a vendéglők­ben. Eltekintve attól, hogy a vendéglőkben csak kivételesen lehetnek tekintettel azokra a különle­ges diétás szükségletekre, amelyeket a különféle betegségekhez mért kúrák megkövetelnek, mert hiszen a vendéglőkben nem az egyéni, hanem a nagy tömeg ízlését kell kielégíteni; az intézeti élel­mezés még azzal a két nagy előnnyel is jár, hogy először a beteg megszabadul a többszöri öltözkö­déssel együtt járó kisebb-nagyobb nyűgtől, má­sodszor pedig evés után azonnal megkezdheti pi­­henőkúráját, amelynek nagy egészségügyi jelentő­ségét az idegességben, kimerültségben, tüdőcsúcs­­hurutban szenvedőknél ma kétségbe vonni senki sem fogja már merni. Már ezen sebtiben itt előhozott néhány érv eléggé indokolja azt, hogy nálunk is ezentúl min­denki szükségét lássa annak, hogy a nyaralás fon­tos kérdésével az orvosok tanácsát is kérje ki. Mert ne feledjük el azt, hogy mostanában, amidőn Magyarországon még a bankvezérek is betegség esetére vannak biztosítva s amidőn annyi a ma­gánegyesület és rendelőintézet nálunk, valóban mindenkinek módjában áll orvosi tanácsot, sőt „bizonyítványt" is kapni. S végül ne feledjük el azt, hogy mostanában, amidőn sok embernek valóban az egészségénél egyéb vagyona nincs, már gazdasági szempontok is javallják azt, hogy ezt az egyetlen és maradandó értékű birtokot senki könnyelműen ne veszélyeztesse azzal, hogy orvosi útbaigazítás nélkül megy nyaralni. Két tettese van a bécsi gyilkosságnak. A fajvédők tüntetni akarnak az áldozat szombati temetésén. ifjabb letartóztatások. Bécs, augusztus 4. (Az Újság bécsi szerkesz­tőségének telefonjelentése.) A Dresden-szállóban, szombaton este történt gyilkosság még mindig izgalomban tartja Bécs közvéleményét. Az áldo­zat holttestének felboncolása kétségtelenül iga­zolta, hogy a halálos sebek két tettestől szár­maznak. A titokzatos vasutas utáni kutatások azonban eddig eredménytelennek bizonyultak. A rendőrhatóságok ma letartóztatták Putschedl Lip­pót 20 éves napszámost, aki egy Novara-gassei tömeglakásban lakik és a gyilkos Seidl intim barátja. A detektívek behozták a rendőrigazgató­ságra, ahol Maurer rendőrtanácsos kihallgatta. Putschedl arra a kérdésre, hogy mikor látta utol­jára Seidlt, azt felelte, hogy a Práter-szerűen ta­lálkoztak utoljára, mikor Seidl már meg volt sebesülve. Seidl előéletére vonatkozólag is igyekszik a rendőrség adatokat szerezni. Kiderült, hogy Seidl állandóan kerülte a munkát és része­­geskedett. Hoffmann, a meggyilkolt barátja, ma a rend­őrségen jegyzőkönyvbe mondta, hogy az első ta­núkihallgatás során félreértés történt, mikor azt állította, hogy aki őt megütötte, az a férfi ma­gas volt. Ez legfeljebb 165 centiméter lehetett, s nem púpos, hanem kicsit hajlott hátú és ma­­gasra húzott vállú volt. A rendőrség különösen az után az ember után nyomoz, aki a tömeget Mohapel ellen uszította, azt mondva, hogy Mohapel a zsidókat és a mun­kásokat szidta. Ez az ember ütötte arcul Moha­­pelt, aki erre kezdett menekülni. Letartóztattak egy lókereskedőt is, mivel névtelen levélben fel­jelentették a rendőrségen. A névtelen levél szerint a lókereskedő botjával hadonászva kergette Mohapelt a Dresden-szállóig és lehet, hogy a gyilkosság­ban is részes. A gyanúsított, aki testes ember, azt vallotta, hogy egy-két lépésre követte ugyan Mohapelt, de az­tán, nem bírt már tovább futni és ezért az üldö­zést abbahagyta. Letartóztattak egy Jackl nevű kommunistát is, mivel antifascista tüntetést szer­vezett a gyilkosság napján anélkül, hogy ezt a rendőrségen előzetesen bejelentette volna. Mohapel József szombati temetésére nagy elő­készületek történtek. A fajvédők ugyanis engedélyt kértek a rend­őrségtől arra, hogy a temetés alatt gyászme­netben felvonulhassanak és gyászü­nnepélyt rendezzenek, azzal az indokolással, hogy Mohapel József a hazai védszövetségnek tagja volt, jóllehet eddig mindig azt hangsúlyozták, hogy Mohapel semmi­féle szervezetbe sem tartozott. A rendőrség szom­baton minden emberét mozgósítja, hogy esetleges zavargásoknak idejekorán elejét vehesse. A nyo­mozás széles körben folyik. A nyári értéktőzsde. Mit csinál a berzsáner 1925 nyarán? — Vendéglők a tőzsdeirodák helyén. — A „gyönge" és „erős" kezek. — A dollár már nem népszerű. A tőzsdei úr reménysége a gabonatőzsde. A budapesti tőzsde is kényszerű nyári vaká­ciójának idejét éli. De nem azért van vakáció a City tőzsdepalotájának parkettjén mintha a tőzs­detagok a jól megérdemelt munka után nyári pi­henőre vonultak volna el valamelyik tengeri fürdő hús hullámai vagy a stájer és svájci hegyek fensé­gesen komor és hűvös bércei köözé. A vakáció ön­magától adódik, mert a tőzsde most már közel két év óta tartó dermedtségéből nem tud feleszmélni. Néha-néha egy-két napra vagy egy hétre —­ mint a közelmúltban — fellobban a tőzsdeteremben a régi nagy hossztüzek parazsa, egy kis ízelítő a múltból. Azután ismét az üzlettelenség néma csendje borul a tőzsde kupolás nagytermének fa­laira. A tőzsdés, a humor kifogyhatatlan forrása a kétéves nagy bessz alatt elfelejtett humorizálni. És a folyosók, ahol még rövid idővel ezelőtt annyi tréfa és adoma született meg, szintén kedvtelen. A tőzsdés ma Budapest legszomorúbb kereske­dője. Boldog volna, ha egy ultima előtt házbér, tisztviselőfizetés problémái volnának, mert ez azt jelentené, hogy az üzlet és az iroda még mindig fennáll és a tőzsde várja az idők jobbrafordulá­­sát. De hol van már a tavalyi, illetve a tavaly­­előtti hó, Nagykereső Tőzsdebizományos úr autója, fényes diófaberendezésű, öblös pamlagú, wertheimkasszás irodája, amelynek titokzatos fa­­fejeiben az öreg Ganzok, izzók ezrei pihenték ál­mukat. Nincsen papír, nincsen iroda. Csak egy kis végigrohanás a City két év előtt még tőzsde­irodáktól tarka utcáiban és meglátjuk a börze tra­gédiájának hű fotográfiáját. A tőzsdeirodák helyét polgári üzletek foglalták el és furcsa anakroniz­musként az 1922-es konjunktúra által kitermelt tőzsdeirodák legtöbbje ma az 1925-ös év ti­pikus üzlete: vendéglő lett. A nagy arbitrázs­csaták, az értékpapír, dollár és a valutavásár szín­helyén most menüket kínálnak az embereknek. * De menjünk vissza a tőzsdeterembe. A nagy dekonjunktúra bizony erős rendeket vágott a tőzsdelátogatók sorában. A nagyteremben kényel­mesen lehet átsétálni az egyik piacról a másikra. A gazdasági életben az egész vonalon érvénye­sülő leépítés itt is meglátszik. A nagy hossz alatt a folyosóra kitelepített piacok ismét visszakerül­ Egész sereg érdekes cikkel, képpel jelenik meg minden héten a TÁMOGASSA AZ „UJSAG“-OT ELŐFIZETŐK SZERZÉSÉVEL!­ tek a nagyterembe. Sőt még az évek előtt szám­űzött valuta- és devizapiac is itt nyert elhelyezést. Hivatalosan ugyan még mindig nem ismerték el a devizákkal és valutákkal való szabad kereskedést, de tolerálják. A valutapiac is éppen olyan vérsze­gény és szomorú, mint az értékpiac. Ma már va­lutát és devizát spekulációra senki sem vásárol, nem érdemes. A valutaüzlettel kereskedő ügynö­kök száma is megcsappant, mert ma már nem hogy ezreket, de százkoronás differenciákat is ne­ héz megkeresni az idegen valutákon. Az idegen­, nek, aki véletlenül feljön a tőzsdére és végigsétál a teremben és a folyosókon, bizonyára feltűnik­ az, hogy több ügynök ékszereket, brilliáns fülbe, valókat, gyűrűket és aranyórákat dug a másik orra elé. Egy-két ügynök kis ékszerészmérlegen méri le az aranyneműt. Az idegen azt hinné, hogy itt egy fiók-ékszertőzsde alakult a nagy ékszeri tőzsde mellett, amely a Károly-körúton ütötte fel tudvalevőleg tanyáját. A helyzet ezzel szemben az, hogy ezek az ügynökök „alkalmi ékszerdarabo­,­kát" kínálnák megvételre a tőzsde intern közön­­ségének. *. A tőzsdebizományos és a tőzsdei jelentések már közel egy év óta arról számolnak be, hogy a tőzsde üzlettelen, kedvtelen és nincsenek vevők. A nagyközönség teljesen kikapcsolódott a tőzsdei forgalomból és ezért bukdácsoltak le a tőzsdei árt­folyamok. Valóban a helyzet az — amint mint­denki tudja —, hogy az értékpapírok egy év alatt közel 50—80 százalékkal estek. Vevő azonban mindig van, mert ha a kínált darabokat valaki nem venné fel, úgy ma az értékpapírok teljesen elértéktelenedtek volna. Dehát mégis kik azok az „erős kezek" a tőzsdén, akik felveszik a papíro­­kat? A gyenge kezek alatt tudjuk, hogy a tönkret ment értékpapírtulajdonosokat, az elvérzett tőzs­­déseket értik. Az „erős kezek" azok, akik nem fulladtak ki a tőzsdei besszben és most össze tud­­ják olcsón vásárolni az annak idején drágán el-,­adott papírokat. Egy-két hónap előtt több felvét­sárló szindikátus alakult egyes jó és olcsó papírok felvásárlására, a „mitlauferek“ serege természete­­sen ügyes szimattal szintén még kellő időben ki­­használta az egyes papírokban mutatkozó hossztt . A tőzsdén is érvényesül az, hogy elsőkből lesznek az utolsók és utolsókból az elsők. Egyes papírok­ és valuták, amelyek a népszerűség tetői pontján álltak, hirtelen máról-holnapra idejüket múlják, kimennek a divatból. A legérdekesebb például az, hogy a nagy fétis, a dollár már nem népszerű. Csak addig tudott megállni a népszerűs­­ég zenitjén, amíg a korona romlott és rá lehe­­­tett játszani a „koronára". Kinek kellett a ném­et márka, a lengyel pénz vagy a les. Most ezekből az utolsókból elsők lettek, vezetők. Különösen szép és elismerésre méltó karriert futott be az utóbbi hetekben az effektiv lei és az osztrák új schilling. A nyári szabadságra igyekvők keresik, de nincsen elég a piacon és ez magyarázza nép­­szerűségüket. Dollár és dollárcsekk rengeteg cirt­kulál a piacon.* A tőzsde embereinek új Mekkája most a gaz­bonatőzsde. Lesik a határidőüzlet bevezetését, amelytől az üzleti forgalom megélénkülését várj­ják. A gabonatőzsde azonban igen exkluzív és­ zárt intézmény. Nem szívesen fogadja az új jöve­vényeket. Különösen azért hadakozik, hogy az értéktőzsde tagjainak inflációját megakadályozza. A jelszó az, hogy az értéktőzsdés maradjon meg az értékpiacon és ne jöjjön át közéjük. Sok az eszkimó és kevés a fóka — mondják. És a kínál­kozó kevés üzlet maradjon meg a gabonapiac régi embereinek. Barabás Béla dr. Kommunista összeesküvés Masaryk elnök ellen. Három évvel ezelőtt Moszkva szervezte az összeesküvést. Prága, augusztus 4. Mint a Polizeikorrespon­­denz jelenti, House dr. kommunistavezérrel egy­idejűleg B. Stastny újságírót is letartóztatták és beszállították a büntetőtörvényszék fogházába a büntetőtörvénykönyv 9. és 134. szakaszaiba üt­köző (gyilkosságra való rábírásban való részes­ség), továbbá a köztársaság védelméről szóló tör­vény 2. és 9. szakaszaiba ütköző (a köztársaság ellen irányuló merényletre való előkészület vala­mely idegen hatalommal való közvetlen és köz­vetett összeköttetés által, alkotmányos tényezők elleni merényletre irányuló előkészület) bűncse­lekmények gyanújával terhelten, halmazaiban a törvény 7. és 8. szakaszába ütköző gyilkossági kísérlet gyanújával. Mint a Narodny Listy és a Ceske Slovo érte­sül, Masaryk elnök elleni merénylet előkészítésé­ről van szó. Három évvel ezelőtt a moszkvai Komintern külön futárt küldött a csehországi bolsevista párthoz, azzal a megbízatással, hogy minden áron kövessen el merényletet Masaryk elnök ellen. A tervbe állítólag House dr. és Jilek kommunista párttitkár voltak beavatva. A me­rénylet végrehajtásával Stastnyt bízták meg, aki azonban a tettet nem hajtotta végre. Ennek az ügynek az anyaga a rendőrség kezére került, amely aztán most az ügynek valamennyi része­sét letartóztatta.

Next