Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)
1925-08-05 / 21. szám
4 kereskedelem-politikai tárgyalás harci frontjáról szóló eme jelentésekből — mint annak idején egyik-másik Hofer-jelentésből — mindent meg tud a magyar publikum, amire nem kiváncsi, csak azt nem tudja sehogyan sem kihámozni belőlük, amire elsősorban kiváncsi, vagyis, hogy mikor veszik le válláról azt a szörnyű terhet, amelyet ma a közgazdasági logikátlanságtól hemzsegő autonóm vámtarifa miatt elviselni kénytelen. Ehelyett fölöslegesen sokat olvasunk a magyar földmivelésügyi kormányzat „meggondolatlanságairól" és a magyar agráriusok „vámpolitikai iskolázottságáról“. Továbbá szemináriumi előadásokat kapunk a mai osztrák politikai viszonyokról (amiről, persze, idehaza senki másnak nincs tájékozottsága) és a déli, esti pótkurzusok rövid összefoglalására emlékeztető kioktatásban részesülünk a magyar gyáripar nemzet- és országmentő kihatásáról. Azt hiszem, nem kell külön is bizonyítani, hogy az arra érdemes gyáripar nemzetfentartó, országfentartó jelentőségéről épp úgy meg vagyunk győződve, mint az ipari érdekeltségek tárgyilagos képviselői. De kiemelem, hogy mindenkor csakis olyan ipari támogatásnak szükségességéről beszélhetünk, amely ipar nélkülöz minden konjunkturális vonatkozást és minden gyökerével a hazai talajba kapaszkodik nemcsak ma, hanem a múltban is. Több helyen történt említés azokról a taktikai hibákról, amelyek a bécsi tárgyalás folyamán követett el a földművelési kormányzat és több egrárius. Ezzel szemben mi kénytelenek vagyunk rámutatni azokra a köztudomású taktikai hibákra, amelyeket a bécsi tárgyaláson, általában az eddigi összes vámtárgyalásokon a magyar ipar részéről követtek el és amelyek odáig juttattak bennünket, ahol most állunk. Hivatkozunk különösen arra, hogy például a provizórium tárgyalása kereken 21 napot vett igénybe, nem a magyar földművelési kormányzat vagy az agráriusoknak makacskodása, hanem ama vontatott tárgyalási meder miatt, amely az ipar részéről követtetett. Természetes, hogy ez alatt az idő alatt nagyszerűen megérlelődött úgy Ausztriában, mint Csehországban és Olaszországban a preferenciának a gondolata. A 21 nap eltelte után sokkal nehezebben érhettünk el eredményeket, mint amennyit a provizórium tárgyalásának első hetében elérhettünk volna. De nem kívánunk rekriminálni és a mostani súlyos helyzetben a kormánnyal együtt keresni kívánjuk a módot és eszközöket, amelyekkel egyrészt a szeptemberben meginduló új kereskedelempolitikai tárgyalást meg fogják nyitni, másrészt amelyekkel idehaza megteremtjük azokat a forgalmi stb. lehetőségeket, amelyek mellett a magyar termésnek értékesítése gyors tempóban haladhat előre. — Ha tudnák, meghalnának — suttogta borzongva —, mégsem lehetek olyan, mint ők. Minek adtak ilyen szépséget, mért van ekkora tehetségem? Ha maga segítene nekem — és rám akasztotta a szemét —, magának tudnék hálás lenni s aki már megkóstolta, mint én, az nem lehet el szerelem nélkül. S a szegény öregeim bíznak magában, oly, köny- Jigni lenne. Most a mama jött felénk. — Györgyike, kompromittálod magadat, te vagy az est királynője s mások is akarnak veled táncolni. Bocsánat, drága szerkesztő úr, de ugye, igazam van? — De mennyire! Elég hiba tőlem, hogy ennyire lefoglaltam a művésznőt. — Ó, ami azt illeti, ez csak kitüntetés. Mindenki természetesnek találja, hogy a hírneves író és a leendő művésznő... — Csak szaladj oda apához, Györgyike, és légy kedves az urakhoz. Ha a szerkesztő úr megengedi, most én foglalo le néhány percre. Györgyike engedelmesen lesütötte szemét s mint a baba szaladt édesapja ölébe, őnagysága pedig belém karolt s igen kedvesen mosolygott. — Ugye rossz csere, egy fiatal leány helyett egy öreg asszony... — Ugyan, ugyan! Fiatal leány helyett fiatal asszony — ha szabadna ebben a tisztes körben őszintének lenni, a csere épen nem rossz. " „ — Kedves, nagyon kedves, szerkesztő úr. Olyan boldog vagyok, ha ilyet hallok. Mindig anyának lenni — sóhajtott —, noha most is mint anya akartam lefoglalni. — Parancsoljon, a harmadik szemében az anya és a szép asszony éppenséggel nem elválaszthatatlan. — Maga drága ember. Nagyon kérem, váltsa be reményeimet. Az én Györgyikém olyan ártatlan és bizakodó. Kétségbe kell esnem sorsán. Az apja derék, becsületes ember, jó férj, jó apa, de annyira elmaradt a Világtól. Ah, pezsgő! A buffet előtt álltunk. Töltöttem két pohárral, itt csak poharával rendelik a pezsgőt — Olyan szomjas vagyok — mondom —, Ugye nem enged egymagamban innom? Mohón nyúlt a habzó pohár után. Koccintottunk s előbb csak a nyelvét dugta a gyöngyös habba, utóbb egy, hajtásra kiürítette a poharat. — Ah —szólt, megnyalva az ajkát —, húsz év óta először! S tökéletesen be volt állítva. Rám dőlt s szinte magához szorított. Beültettem az egyik terített asztalnál, mert féltem, hogy támolyogni fog. — Kincsem, aranyom, maga most azt hiszi, megártott a pezsgő. Nem. Csak felszabadított. Húsz év óta először ittam pezsgőt s beszélek egy emberrel, aki abból a világból való, amely az én világom volt. de jól esik őszintének lenni. Béla, a férjem! Hogy el van telve velem! Hogy megbecsüli azokat a tulajdonságokat, melyeket belémparancsol. Azt akarja, mindenki olyan legyen, mint ő s el sem képzelheti, hogy lehet valaki más is, mint ő. Szegény Györgyike! Ha rajtam állna, más tanácsokkal engedném útjára. Szegény ember. Tisztel és bámul azért, mert még az esküvő után sem fogadtam a csókját. Ha tudná, hogy akkor még a másiké égett a szájamon, a Györgyike apjáé. Ugye, egy pillanatra sem hihette, hogy ilyen gyermeknek ő lehetne az apja. Ó, Károly! Államtitkár volt, nagy úr, nagy lélek, persze nem vehetett el feleségül, de holtáig az enyém maradt Mért mondom ezt magának, akit ma láttam először? Nem igaz, a Károly világából jött ide, magához tartozom, a barátom, az egyetlenem s muszáj megismertetnem magamat, hogy nem oda való vagyok, ahol vagyok. Az asztal alatt hevesen térdemhez szorította térdét —, Lelkem, szerkesztő uram, mentse meg a leányomat és én — ugye még nem vagyok sem öreg, sem csúnya? •* Nos, gyerekek, mit tartotok Fodor Béla postatiszt úrról? • Pipogya, szamár. Nem. Férfi. Komoly és tiszteletre méltó férfi, aki előtt a lelkem meghajolt, mikor búcsúzóra kezet szorítottam vele. Pipogyaság, szamárság hinni feleségnek, gyermeknek? Okosság, férfiasság kiindulni abból, hogy akivel egy életet élek le, idegen, képmutató, hazug, s a gyermek, kinek a gügyögését értettem, most úgy beszél, hogy a szavát se értsem? — No és te tisztelted hitét feleségével, vagy gyermekével kapcsolatban? Ez meg a másik férfi. Tisztelettel meghajol a férfi előtt és tart a nővel. ” Tovább idézzük szó szerint a prospektus szövegét: „Ebben a gyönyörű miliőben növendékeink testi és lelki erőinek harmonikus fejlesztését akarjuk. A városba ékelt levegőtlen internátusok élete helyett a szabadban való mozgás, testi munka, görög tradíciókra épített testképzés a programmunk. Munkával munkára nevelünk". Növendékeinkben az egyéni tetterőt és az alkotó aktivitást akarjuk kifejleszteni a modern gyermekpszichológia eszközeivel." Az internátusba hat—tizennyolcéves lányokat és hat—nyolcéves fiúkat vesznek fel. A növendékek délelőtt az internátus közelében fekvő iskolákba járnak, a szülők választása szerint, délután pedig korrepetálásban részesülnek. Német, francia és angol társalgás, zene, rajz, akvarell- és olajfestés a tanulmányi programm. Az internátus szellemi vezetésében részt vesznek dr. Domokos Lászlóné, az Új Iskola jeles igazgatónője és dr. Patayné, Darvas Anna, a Baár-Madas református leánygimnázium igazgatója. A növendékek csak közeli rokonaikkal levelezhetnek és szüleiknek minden héten kötelesek levélben beszámolni élményeikről. Szigorúan tilos társnőik számára levelet, vagy megbízást elfogadni. Kimenő: minden hónap első, harmadik és esetleg ötödik vasárnapjának délelőtt tíz órától délután hat óráig. Minden gyermek hozhat magával játékot. (Babát, társasjátékot, képeskönyveket.) 3 db. 80 cm. hosszú és 64 cm. széles matrac, 1 téli paplan, 1 teveszőr takaró, 1 ágyterítő, 1 ágy elé való kis lábszőnyeg, 1 vagy, két párna, 6 egyszerű párnahuzat, 4 lepedő, 4 paplanlepedő* 2 drb. 6 személyes abrosz, 6 szalvéta, 6 pohártörlő, 6 mosdótültörlő, 8 törülköző, 6 hálóing* 8 alsónadrág, 12 pár harisnya* 24 zsebkendő, 4 fehér félkendő priznichez, 6 mellényke, 1 fürdőköpeny, 1 fürdőruha, 3 alsószoknya vagy kombiné, 1 meleg trikónadrág, 1 kendő vagy kötött kabát, 3 pár cipő, 1 pár gummicipő vagy hócipő, 1 pár papucs, 1 esernyő, 1 kézitáska rövidebb utazásra. Evőeszközöket is kell magával hoznia mindenkinek: nagykanalat, kiskanalat, nagy villát, kis villát, nagy kést, kis kést, nagy lapostányért, mély tányért, kis tányért, csészét aljjal. Mindenből egyet. Két fehér üvegpoharat, toalettszereket, ruhakefét, téli és nyári keztyűt és 2 fekete klottkötényt zsebbel. Ennyit. Egyenruha nincs, de mindenkinek kell hoznia két téli és két nyári ruhát. Egyszerűet, praktikusat. Ilyeneknek kell lenni az őszi- és télikabátoknak, valamint a kalapoknak is. A gyermekek a behozott tárgyakról két példányban kötelesek leltárt hozni. A prospektusok' már elmentek’ a szélrózsa minden irányába. A kissvábhegyi villába napról-napra többen zarándokolnak fel, hogy érdeklődjenek aAz egyes gyermekekkel a nevelők testi és lelki sajátosságaik szerint külön-külön intenzíve fognak foglalkozni. Ezért harmincnál több növendéket egyelőre nem vesznek fel. Az internátus családias jellegű lesz, a család feje pedig maga Nagy Emilné, aki mellett a modern pedagógiában képzett tanerők működnek majd közre. A növendékeket nemcsak az egyes tantárgyakban képzik ki szakértelemmel, hanem mélyreható lelki nevelést is nyújtanak nekik az evangélium szellemének örök ideáljai szerint. A nagyobb leánykák kötelesek fehérneműjük javításában segédkezni. Sport, séta, kertészkedés kötelező. Ékszereket és értéktárgyakat behozni tilos. A növendék tízezer koronánál nagyobb összeget nem tarthat magánál. A meghűlésre hajlamos növendékek kötelesek harminchat zsebkendőt magukkal hozni. Az intézeti penzió díja évi 1200 aranykorona, mely két részletben fizetendő. A penzióban benfoglaltatik a rendes élelmezés (reggeli, tízórai, háromfogásos ebéd, uzsonna, kétfogásos vacsora)* fűtés, világítás, mosás, fürdés, kiszolgálás. Az internátusi tandíj évi 500 aranykorona. Ágyhasználat szintén 10 aranykorona. Külön fizetendő az iskolai tandíj és a zeneoktatás, valamint a könyvek, tanszerek, gyógyszerek és az orvosi látogatás is. Késői belépés, vagy korai távozás esetén a félévi penzióból semmiféle levonás nem eszközölhető. felvétel feltételei iránt Kétségtelen, hogy Nagy, Emilné tündérfekvésű internátusa nem a szegény középosztály gyermekei részére létesül, mert a havi kétmilliónál többet kitevő penzió- és tanítási díjakat képtelen egy ügyész, orvos, tanár, mérnök vagy egyéb lateiner családapa esetleg több gyermek részére megkeresni. De mégis feltétlenül dicséret és elismerés illeti meg Nagy Emilné született Göllner Mária dr.-t, mert a Svábhegy alja- bán erős akarattal megteremtette a magyar kultúra egy újabb komoly és figyelemreméltó fellegvárát Korai hírek Briand és Chamberlain találkozásáról Páris, augusztus 4. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) A Quai D’Orsay-n megcáfolják azokat a híreket, amelyek szerint Briand és Caillaux szerdán vagy csütörtökön Londonba utaznak, hogy Chamberlainnel és Churchillel a biztonsági kérdésről, továbbá a hadiadósságról tanácskozzanak. A Temps azt hiszi, hogy Caillaux utazása nincsen tervbe véve, Briand azonban valószínűleg 14 napon belül elutazik Londonba. Mit akar Nagy Emilné a Kissvábhegyi Internátusban. Szigorú rendszabályok az internátusban. Milyen felszerelést kell magukkal hozni a gyerekeknek? ÚJSÁG SZERDA, 1925 AUGUSZTUS . Ma folytatták a francia-magyar tárgyalást. A térvámok mérséklését is kérik a franciák. Ma délelőtt folytatták a francia-magyar kereskedelmi egyezmény tárgyalását. A megbeszélések helyét ma áttették a kereskedelmi minisztériumba, ahol szinte szünet nélkül tárgyal a magyar és francia delegáció. Bár a tanácskozások szigorúan bizalmasak, arról értesülünk, hogy a kölcsönös kívánságok kicserélése alkalmával magyar részről aggodalom merült fel a franciáknak a magyar horvámok mérséklése érdekében előterjesztett kívánságaival szemben, amelyek a champagnei, bourgnanei és délfranciaországi borokra vonatkozó Ugyancsak jelentékeny vámmérséklést kérnek a franciák az automobilokra is. A borvámok mérséklésére vonatkozó kívánság azonban a magyar delegáció részéről is felmerült — a franciákkal szemben és így ebben a kérdésben hosszabb vita várható. Serruys államtitkár, a francia delegáció vezetője tegnap érintkezést keresett a magyar gazdasági élet reprezentánsaival és a gyáripar és kereskedelem több képviselőjével folytatott tájékoztató megbeszéléseket. Úgy azok, akik Serruys államtitkárral e megbeszélések alkalmával találkoztak, mint a tanácskozások résztvevői is, annak a benyomásuknak adtak kifejezést munkatársunk előtt, hogy a francia delegáció vezetője rendkívül konciliáns és biztosítani fogja a tárgyalások sima menetét és eredményességét. Nagy Emil volt igazságügyminiszter felesége nevelőintézetet nyitott kissvábhegyi villájában. Az évi penzió 1200, az internátusi tandíj 500 aranykoronába kerül Harmincnál több növendéket nem vesznek föl. Egyenruha nincs. Minden szobában hideg és meleg víz, fürdő a szabadban is. Forrón süt a nap a Kissvábhegyen és a tegnapi borzalmas vihar nyomát csak egy-egy gyökerében kiszakított fa vagy letarolt bokor jelzi. Mindenütt olyan csend van itt, mint magányos templomokban. Nagy Emil volt igazságügyminiszter csodaszép parkos villája a hatalmas szikla tövében büszkén és méltóságosan terpeszkedik a völgy felett. Idejöttem arra a hírre, hogy Nagy Emil, a volt igazságügyminiszternek a felesége nevelőintézetet akar állítani a pompás épületben és azt maga akarja vezetni. A kerítés ajtaja nyitva, a kertből, a veranda mellől kopácsolás zaja hallatszik. Fiatal munkás dolgozik egy padon, előtte pléh jelzőtábla. Út a Kissvábhegyi Internátushoz. A szöveg alatt feketére festett kézfej, mely az irányt mutatja. — A kegyelmes asszony nincs itthon. A kegyelmes ur reggel óta a városban van. A kedves és barátságos Erzsi néni megjelenik a küszöbön. Nagy gondban van most, mert ma délután megkezdődnek már a behratások a Kissvábhegyi Internátusba. — Éppen ebben a dologban utazom! kedves Erzsi néni, jegyeztem meg, jó lenne, ha egyetmást megtudhatnék a kegyelmes asszony internálásáról. — A kegyelmes asszonynak a szive miatt körülbelül egy héttel ezelőtt el kellett utaznia. Bad Hallban van most és ott marad valószinüleg huszadikáig. Ha ugyan nem siet előbb haza az internátus miatt. Tovább beszélgetünk, egyik szó követi a másikat és Erzsi néni hosszabb kérésemre megmutatja a ragyogóan berendezett tizennégyszobás kastélynak a szobáit, amelyeket már átalakítottak és berendeztek a leányinternátus részére. Az első földszinti szobát irodának tették meg. Ide jár most fel ezután minden délután a Baár- Madas-féle református leánygimnázium egyik tanárnője, aki Nagy Emilné kegyelmes asszony helyett a felvételeket lebonyolítja. A második földszinti terem azelőtt ebédlő volt. Finom puha perzsaszőnyegekkel van tele. Két gyönyörű ripszgarnitúra a berendezés. Harmónium a szoba egyik sarkában. Hatalmas szárnyas ablakok, amelyeken ömlik be a napfény. A szoba a parkra néz, ahol virágok illatoznak és fenyők zöldelnek. Ez a terem most társalgó lesz, művészi festmények díszítik a falakat, amelyek között legelőször is Nagy Emil szépasszony lányainak jól sikerült portréi tűnnek szembe. A harmadik szoba, amely már készen várja a növendékeket: az ebédlő. Azelőtt két szalon volt, amelyet keresztfal választott el egymástól. Most kidobták a keresztfalat és egyesítették a két termet, hogy tágas, levegős szép ebédlője legyen az apróságoknak. ízléses mahagóni-bútor a teremben, biblikus képek a falon. Az első emeleti lakosztályokban lesznek az internátus hálószobái. Máig két szoba várja ratyogó tisztaságban és fehérségben, klastromi egyszerűségben a jövevényeket, akik új életet, új színeket, kacagást és frisseséget varázsolnak a vadregényes fekvésű kastély falai közé. — Egészen új berendezés jön mindenhova, valamennyi szobába — mondja a jó Erzsi néni —, ezek a bútorok meg valószínüleg fel- kerülnek a padlásra. Az emeleten még két szoba van átalakítva. A folyosó legvégén van a beteg- szoba, mert ott csend van és erre a célra az felel meg a legjobban. Egyebet nem mondhatok, csak tán még annyit, hogy a kegyelmes asszony alig várja már, hogy itthon lehessen és dolgoz- hasson az internátusért. Hazatérőben a Kissvábhegyi Internátus pro-aspektusát lapozgatom. A prospektusból kitűnik a gondolat, amely Nagy Emilnét ennek a kul- túrintézetnek az életrehívásában vezette. Valóságos kis regény, melynek eredetiséget az ad, hogy programmja van, hogy nevelési irányokat jelöl meg benne és megmondja azt is, hogy meny,nyiért. ♦ Nagy Emil képviselő, volt igazságügyminiszter — így kezdődik a prospektus szövege — tíz évvel ezelőtt Budapest legszebb helyén, a Kis- Svábhegyen három és félholdas vadregényes parkjában nagy családja számára egy tizennégyszobás, kastélyszámba menő házat építtetett, minden szobában hideg és meleg vízzel, minden égtáj felé néző verandákkal, napozó terraszokkal, künn a kertben szabad fürdővel. Mindenki, akinek csak módja volt ott megfordulni, elragadta-tással emlékszik arra a pompás levegőjű, elbűvölő családi otthonra, ahonnan a fenyőkkel és lugasokkal borított hatalmas oligocén szikla tö-véből ragyogó kilátás nyílik a páratlan budai panorámára. A kegyelmes úr gyermekei felnőttek, sorba kimentek a házból s a még otthonmaradt két kis gyermekkel, túl nagy lévén a családnak a ház, kisebb helyre költöznek és ezt a felséges helyet bérbe akarták adni. Ekkor feleségének, a jótékony működéseiről ismert nemeslelkü minőnek, dr. Göllner Máriának az az eszméje támadt, hogy elkérje az urától ezt a gyönyörű helyet s ott leányinternátust létesítve, megvalósítja azt a régi, kedvenc vágyát, hogy kisleányok nevelésének szenteli magát. Férje a kérést készséggel teljesítette és így már ez év szeptember elsején megnyílik ez az internátus, amelynél ragyogóbb fekvésű nevelőintézet alig van a világon.*