Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)

1925-08-05 / 21. szám

4 kereskedelem-politikai tárgyalás harci front­járól szóló eme jelentésekből — mint annak idején egyik-másik Hofer-jelentésből — min­dent meg tud a magyar publikum, amire nem kiváncsi, csak azt nem tudja sehogyan sem­ kihámozni belőlük, amire elsősorban kiváncsi, vagyis, hogy mikor veszik le válláról azt a szörnyű ter­het, amelyet ma a közgazdasági logikát­lanságtól hemzsegő autonóm vámtarifa miatt elviselni kénytelen. Ehelyett fölöslegesen sokat olvasunk a magyar földmivelésügyi kormányzat „meg­gondolatlanságairól" és a magyar agráriusok „vámpolitikai iskolázottságáról“. Továbbá szemináriumi előadásokat kapunk a mai osztrák politikai viszonyokról (amiről, per­sze, idehaza senki másnak nincs tájékozott­sága) és a déli, esti pótkurzusok rövid össze­foglalására emlékeztető kioktatásban részesü­lünk a magyar gyáripar nemzet- és ország­mentő kihatásáról. Azt hiszem, nem kell kü­lön is bizonyítani, hogy az arra érdemes gyáripar nemzetfentartó, országfentartó je­lentőségéről épp úgy meg vagyunk győződve, mint az ipari érdekeltségek tárgyilagos kép­viselői. De kiemelem, hogy mindenkor csakis olyan ipari támogatás­nak szükségességéről beszélhetünk, amely ipar nélkülöz minden konjunkturális vo­natkozást és minden gyökerével a hazai talajba kapaszkodik nemcsak ma, hanem a múltban is.­­ Több helyen történt említés azokról a taktikai hibákról, amelyek a bécsi tárgyalás folyamán követett el a földművelési kormány­zat és több egrárius. Ezzel szemben mi kény­telenek vagyunk rámutatni azokra a köztudo­mású taktikai hibákra, amelyeket a bécsi tár­gyaláson, általában az eddigi összes vámtár­gyalásokon a magyar ipar részéről követtek el és amelyek odáig juttattak bennünket, ahol most állunk. Hivatkozunk különösen arra, hogy például a provizórium tárgyalása kere­ken 21 napot vett igénybe, nem a magyar földművelési kormányzat vagy az agráriu­soknak makacskodása, hanem ama vontatott tárgyalási meder miatt, amely az ipar részé­ről követtetett. Természetes, hogy ez alatt az idő alatt nagyszerűen megérlelődött úgy Ausztriában, mint Csehországban és Olaszor­szágban a preferenciának a gondolata. A 21 nap eltelte után sokkal nehezebben érhettünk el eredményeket, mint amennyit a provizó­rium tárgyalásának első hetében elérhettünk volna. De nem kívánunk rekriminálni és a mostani súlyos helyzetben a kormánnyal együtt keresni kívánjuk a módot és eszközö­ket, amelyekkel egyrészt a szeptemberben meginduló új kereskedelempolitikai tárgya­lást meg fogják nyitni, másrészt amelyekkel idehaza megteremtjük azokat a forgalmi stb. lehetőségeket, amelyek mellett a magyar ter­mésnek értékesítése gyors tempóban halad­hat előre. — Ha tudnák, meghalnának — suttogta borzongva —, mégsem lehetek olyan, mint ők. Minek adtak ilyen szépséget, mért van ekkora tehetségem? Ha maga segítene nekem — és rám akasztotta a szemét —, magának tudnék hálás lenni s aki már megkóstolta, mint én, az nem lehet el szerelem nélkül. S a szegény öregeim bíznak magában, oly, köny- Jigni lenne. Most a mama jött felénk. — Györgyike, kompromittálod magadat, te vagy az est királynője s mások is akarnak veled táncolni. Bocsánat, drága szerkesztő úr, de ugy­e, igazam van? — De mennyire! Elég hiba tőlem, hogy ennyire lefoglaltam a művésznőt. — Ó, ami azt illeti, ez csak kitüntetés. Mindenki természetesnek találja, hogy a hír­neves író és a leendő művésznő... — Csak szaladj oda apához, Györgyike, és légy kedves az urakhoz. Ha a szerkesztő úr megengedi, most én foglalo­­ le néhány percre. Györgyike engedelmesen lesütötte szemét s mint a baba szaladt édesapja ölébe, őnagy­­sága pedig belém karolt s igen kedvesen mo­solygott. — Ugy­e rossz csere, egy fiatal leány helyett egy öreg asszony... — Ugyan, ugyan! Fiatal leány helyett fiatal asszony — ha szabadna ebben a tisz­tes körben őszintének lenni, a csere épen nem rossz. " „ — Kedves­, nagyon kedves, szerkesztő úr. Olyan boldog vagyok, ha ilyet hallok. Min­dig anyának lenni — sóhajtott —, noha most is mint anya akartam lefoglalni. — Parancsoljon, a harmadik szemében az anya és a szép asszony éppenséggel nem elválaszthatatlan. — Maga drága ember. Nagyon kérem, váltsa be reményeimet. Az én Györgyikém olyan ártatlan és bizakodó. Kétségbe kell es­nem sorsán. Az apja derék, becsületes em­ber, jó férj, jó apa, de annyira elmaradt a Világtól. Ah, pezsgő! A buffet előtt álltunk. Töltöttem két po­hárral, itt csak poharával rendelik a pezsgőt — Olyan szomjas vagyok — mondom —, Ugy­e nem enged egymagamban innom? Mohón nyúlt a habzó pohár után. Koccin­tottunk s előbb csak a nyelvét dugta a gyön­gyös habba, utóbb egy, hajtásra kiürítette a poharat. — Ah —szólt, megnyalva az ajkát —, húsz év óta először! S tökéletesen be volt állítva. Rám dőlt s szinte magához szorított. Be­ültettem az egyik terített asztalnál, mert fél­tem, hogy támolyogni fog. — Kincsem, aranyom, maga most azt hiszi, megártott a pezsgő. Nem. Csak felszaba­dított. Húsz év óta először ittam pezsgőt s beszélek egy emberrel, aki abból a világból való, amely az én világom volt. de jól esik őszintének lenni. Béla, a férjem! Hogy el van telve velem! Hogy megbecsüli azokat a tulajdonságokat, melyeket belémparancsol. Azt akarja, mindenki olyan legyen, mint ő s el sem képzelheti, hogy lehet valaki más is, mint ő. Szegény Györgyike! Ha rajtam állna, más tanácsokkal engedném útjára. Szegény ember. Tisztel és bámul azért, mert még az esküvő után sem fogadtam a csókját. Ha tudná, hogy akkor még a másiké égett a szá­jamon, a Györgyike apjáé. Ugy­e, egy pilla­natra sem hihette, hogy ilyen gyermeknek ő lehetne az apja. Ó, Károly! Államtitkár volt, nagy úr, nagy lélek, persze nem vehetett el feleségül, de holtáig az enyém maradt Mért mondom ezt magának, akit ma láttam elő­ször? Nem igaz, a Károly világából jött ide, magához tartozom, a barátom, az egyetle­nem s muszáj megismertetnem magamat, hogy nem oda való vagyok, ahol vagyok. Az asztal alatt hevesen térdemhez szorí­totta térdét —, Lelkem, szerkesztő uram, mentse meg a leányomat és én — ugy­e még nem vagyok sem öreg, sem csúnya? •* Nos, gyerekek, mit tartotok Fodor Béla postatiszt úrról? •­ Pipogya, szamár. Nem. Férfi. Komoly és tiszteletre­ méltó férfi, aki előtt a lelkem meghajolt, mikor bú­csúzóra kezet szorítottam vele. Pipogyaság, szamárság hinni feleségnek, gyermeknek? Okosság, férfiasság kiindulni abból, hogy aki­vel egy életet élek le, idegen, képmutató, ha­zug, s a gyermek, kinek a gügyögését értet­tem, most úgy beszél, hogy a szavát se ért­sem? — No és te tisztelted hitét feleségével, vagy gyermekével kapcsolatban? Ez meg a másik férfi. Tisztelettel meghajol a férfi előtt és tart a nővel. ” Tovább idézzük szó szerint a prospektus szö­vegét: „Ebben a gyönyörű miliőben növendékeink testi és lelki erőinek harmonikus fejlesztését akarjuk. A városba ékelt levegőtlen internátusok élete helyett a szabadban való mozgás, testi munka, gö­rög tradíciókra épített testképzés a pro­­grammunk. Munkával munkára nevelünk". Növendékeinkben az egyéni tetterőt és az alkotó aktivitást akarjuk kifejleszteni a modern gyermekpszichológia esz­közeivel." Az internátusba hat—tizennyolcéves lányokat és hat—nyolcéves fiúkat vesznek fel. A növendékek délelőtt az internátus közelében fekvő iskolákba járnak, a szülők választása szerint, délután pe­dig korrepetálásban részesülnek. Német, francia és angol társalgás, zene, rajz, akvarell- és olaj­festés a tanulmányi programm. Az internátus szellemi vezetésében részt vesznek dr. Domokos Lászlóné, az Új Iskola jeles igazgatónője és dr. Patayné, Darvas Anna, a Baár-Madas református leánygimnázium igazgatója. A növendékek csak közeli rokonaikkal leve­lezhetnek és szüleiknek minden héten kötelesek levélben beszámolni élményeikről. Szigorúan tilos társnőik számára levelet, vagy megbízást elfo­gadni. Kimenő: minden hónap első, harmadik és esetleg ötödik vasárnapjának délelőtt tíz órától délután hat óráig. Minden gyermek hozhat ma­gával játékot. (Babát, társasjátékot, képes­könyveket.) 3 d­b. 80 cm. hosszú és 64 cm. széles matrac, 1 téli paplan, 1 teveszőr takaró, 1 ágyterítő, 1 ágy elé való kis lábszőnyeg, 1 vagy, két párna, 6 egy­szerű párnahuzat,­ 4 lepedő, 4 paplanlepedő* 2 drb. 6 személyes abrosz, 6 szalvéta, 6 pohártörlő, 6 mosdótültörlő, 8 törülköző, 6 hálóing* 8 alsó­nadrág, 12 pár harisnya* 24 zsebkendő, 4 fehér félkendő priznichez, 6 mellényke, 1 fürdőköpeny, 1 fürdőruha, 3 alsószoknya vagy kombiné, 1 me­leg trikónadrág, 1 kendő vagy kötött kabát, 3 pár cipő, 1 pár gummicipő vagy hócipő, 1 pár papucs, 1 esernyő, 1 kézitáska rövidebb utazásra. Evő­eszközöket is kell magával hoznia mindenkinek: nagykanalat, kiskanalat, nagy villát, kis villát, nagy kést, kis kést, nagy lapostányért, mély tá­nyért, kis tányért, csészét aljjal. Mindenből egyet. Két fehér üvegpoharat,­ toalettszereket, ruha­kefét, téli és nyári keztyűt és 2 fekete klottkötényt zsebbel. Ennyit. Egyenruha nincs, de mindenkinek kell hoznia két téli és két nyári ruhát. Egyszerűet, praktikusat. Ilyeneknek kell lenni az őszi- és téli­­kabátoknak, valamint a kalapoknak is. A gyer­mekek a behozott tárgyakról két példányban kö­telesek leltárt hozni. A prospektusok' már elmentek’ a szélrózsa min­den irányába. A kissvábhegyi villába napról-napra többen zarándokolnak fel, hogy érdeklődjenek a­Az egyes gyermekekkel a nevelők testi és lelki sajátosságaik szerint külön-külön intenzíve fog­nak­ foglalkozni. Ezért harmincnál több növendéket egyelőre nem vesznek fel. Az internátus családias jellegű lesz, a család feje pedig maga Nagy Emilné, aki mellett a modern pedagógiában képzett tanerők működnek majd közre. A növendékeket nemcsak az egyes tantár­gyakban képzik ki szakértelemmel, hanem mély­­­reható lelki nevelést is nyújtanak nekik az evan­gélium szellemének örök ideáljai szerint. A nagyobb leánykák kötelesek fehérneműjük javításában segédkezni. Sport, séta, kertészkedés kötelező. Ékszereket és értéktárgyakat behozni tilos. A növendék tíz­ezer koronánál nagyobb összeget nem tarthat magánál. A meghűlésre hajlamos növendékek kötelesek harminchat zsebkendőt magukkal hozni. Az intézeti penzió díja évi 1200 aranykorona, mely két részletben fizetendő. A penzióban ben­­foglaltatik a rendes élelmezés (reggeli, tízórai, háromfogásos ebéd, uzsonna, kétfogásos vacsora)* fűtés, világítás, mosás, fürdés, kiszolgálás. Az internátusi tandíj évi 500 aranykorona. Ágyhasz­nálat szintén 10 aranykorona. Külön fizetendő az iskolai tandíj és a zeneoktatás, valamint a köny­vek, tanszerek, gyógyszerek és az orvosi látogatás is. Késői belépés, vagy korai távozás esetén a félévi penzióból semmiféle levonás nem eszkö­zölhető. felvétel feltételei iránt Kétségtelen, hogy Nagy, Emilné tündér­­fekvésű internátusa nem a sze­gény középosztály gyermekei részére létesül, mert a havi kétmilliónál többet kitevő penzió- és taní­tási díjakat képtelen egy ügyész, orvos, tanár, mérnök vagy egyéb lateiner családapa esetleg több gyermek­ részére megkeresni. De mégis feltétlenül dicséret és elismerés illeti meg Nagy Emilné szü­­­letett Göllner Mária dr.-t, mert a Svábhegy alja-­ bán erős akarattal megteremtette a magyar kul­túra egy újabb komoly és figyelemreméltó felleg­várát Korai hírek Briand és Chamberlain találkozásáról Páris, augusztus 4. (Az Újság bécsi szer­kesztőségének telefonjelentése.) A Quai D’Orsay-n megcáfolják azokat a híreket, amelyek szerint Briand és Caillaux szerdán­ vagy csütörtökön Londonba utaznak, hogy Chamberlainnel és Churchillel a biztonsági kérdésről, továbbá a hadiadósságról tanács­­kozzanak. A Temps azt hiszi, hogy Caillaux utazása nincsen tervbe véve, Briand azonban valószínűleg 14 napon belül elutazik Lon­­­donba. Mit akar Nagy Emilné a Kissvábhegyi Internátusban. Szigorú rendszabályok az internátusban. Milyen felszerelést kell magukkal hozni a gyerekeknek? ÚJSÁG SZERDA, 1925 AUGUSZTUS . Ma folytatták a francia-magyar tárgyalást. A t­érvámok mérséklését is kérik a franciák. Ma délelőtt folytatták a francia-magyar kereskedelmi egyezmény tárgyalását. A meg­beszélések helyét ma áttették a kereskedelmi minisztériumba, ahol szinte szünet nélkül tárgyal a magyar és francia delegáció. Bár a tanácskozások szigorúan bizalmasak, arról értesülünk, hogy a kölcsönös kívánságok ki­cserélése alkalmával magyar részről aggoda­lom merült fel a franciáknak a magyar hor­vámok mérséklése érdekében előterjesztett kívánságaival szemben, amelyek a champag­­nei, bourgnanei és délfranciaországi borokra vonatkozó Ugyancsak jelentékeny vám­mérséklést kérnek a franciák az automobilok­ra is. A borvámok mérséklésére vonatkozó kí­vánság azonban a magyar delegáció részéről is felmerült — a franciákkal szemben és így ebben a kérdésben hosszabb vita várható. Serruys államtitkár, a francia delegáció vezetője tegnap érintkezést keresett a magyar gazdasági élet reprezentánsaival és a gyáripar és kereskedelem több képviselőjével folytatott tájékoztató megbeszéléseket. Úgy azok, akik Serruys államtitkárral e megbeszélések alkal­mával találkoztak, mint a tanácskozások résztvevői is, annak a benyomásuknak adtak kifejezést munkatársunk előtt, hogy a francia delegáció vezetője rendkívül konciliáns és biz­tosítani fogja a tárgyalások sima menetét és eredményességét. Nagy Emil volt igazságügyminiszter felesége nevelőintézetet nyitott kissvábhegyi villájában. Az évi penzió 1200, az internátusi tandíj 500 aranykoronába kerül Harmincnál több növendéket nem vesznek föl.­­ Egyenruha nincs. Minden szobában hideg és meleg víz, fürdő a szabadban is. Forrón süt a nap a Kissvábhegyen és a teg­napi borzalmas vihar nyomát csak egy-egy gyö­kerében kiszakított fa vagy letarolt bokor jelzi. Mindenütt olyan csend van itt, mint magányos templomokban. Nagy Emil volt igazságügyminisz­­ter csodaszép parkos villája a hatalmas szikla tövében büszkén és méltóságosan terpeszkedik a völgy felett. Idejöttem arra a hírre, hogy Nagy Emil, a volt igazságügyminiszternek a felesége nevelő­­intézetet akar állítani a pompás épületben és azt maga akarja vezetni. A kerítés ajtaja nyitva, a kertből, a veranda mellől kopácsolás zaja hallatszik. Fiatal munkás dolgozik egy padon, előtte pléh jelzőtábla. Út a Kissvábhegyi Internátushoz. A szöveg alatt feketére festett kézfej, mely az irányt mutatja. — A kegyelmes asszony nincs itthon. A ke­gyelmes ur reggel óta a városban van. A kedves és barátságos Erzsi néni megjelenik a küszöbön. Nagy gondban van most, mert ma délután megkezdődnek már a behratások a Kis­svábhegyi Internátusba. — Éppen ebben a dologban utazom! kedves Erzsi néni, jegyeztem meg, jó lenne, ha egyet­­mást megtudhatnék a kegyelmes asszony inter­nálásáról. — A kegyelmes asszonynak a szive miatt kö­rülbelül egy héttel ezelőtt el kellett utaznia. Bad Hallban van most és ott marad valószinüleg hu­szadikáig. Ha ugyan nem siet előbb haza az inter­­nátus miatt. Tovább beszélgetünk, egyik szó követi a má­sikat és Erzsi néni hosszabb kérésemre megmu­tatja a ragyogóan berendezett tizennégyszobás kastélynak a szobáit, amelyeket már átalakítot­tak és berendeztek a leányinternátus részére. Az első földszinti szobát irodának tették meg. Ide jár most fel ezután minden délután a Baár- Madas-féle református leánygimnázium egyik ta­nárnője, aki Nagy Emilné kegyelmes asszony he­lyett a felvételeket lebonyolítja. A második föld­szinti terem azelőtt ebédlő volt. Finom puha per­zsaszőnyegekkel van tele. Két gyönyörű ripsz­­garnitúra a berendezés. Harmónium a szoba egyik sarkában. Hatalmas szárnyas ablakok, amelyeken ömlik be a napfény. A szoba a parkra néz, ahol virágok illatoznak és fenyők zöldelnek. Ez a terem most társalgó lesz, művészi festmé­nyek díszítik a falakat, amelyek között legelőször is Nagy Emil szépasszony lányainak jól sikerült por­tréi tűnnek szembe. A harmadik szoba, amely már készen várja a növendékeket: az ebédlő. Az­előtt két szalon volt, amelyet keresztfal válasz­tott el egymástól. Most kidobták a keresztfalat és egyesítették a két termet, hogy tágas, levegős szép ebédlője legyen az apróságoknak. ízléses mahagóni-bútor a teremben, biblikus képek a fa­­lon. Az első emeleti lakosztályokban lesznek az internátus hálószobái. Máig két szoba várja ra­­tyogó tisztaságban és fehérségben, klastromi egyszerűségben a jövevényeket, akik új életet, új színeket, kacagást és frisseséget varázsolnak a vadregényes fekvésű kastély falai közé. — Egészen új berendezés jön mindenhova, valamennyi szobába — mondja a jó Erzsi néni —­, ezek a bútorok meg valószínüleg fel-­ kerülnek a padlásra. Az emeleten még két szoba van átalakítva. A folyosó legvégén van a beteg-­ szoba, mert ott csend van és erre a célra az felel meg a legjobban. Egyebet nem mondhatok, csak tán még annyit, hogy a kegyelmes asszony alig várja már, hogy itthon lehessen és dolgoz-­ hasson az internátusért. Hazatérőben a Kissvábhegyi Internátus pro-a­spektusát lapozgatom. A prospektusból kitűnik a gondolat, amely Nagy Emilnét ennek a kul-­ túrintézetnek az életrehívásában vezette. Valósá­gos kis regény, melynek eredetiséget az ad, hogy programmja van, hogy nevelési irányokat jelöl meg benne és megmondja azt is, hogy meny­,­nyiért. ♦ Nagy Emil képviselő, volt igazságügyminisz­ter — így kezdődik a prospektus szövege — tíz évvel ezelőtt Budapest legszebb helyén, a Kis- Svábhegyen három és félholdas vadregényes parkjában nagy családja számára egy tizennégy­szobás, kastélyszámba menő házat építtetett, minden szobában hideg és meleg vízzel, minden égtáj felé néző verandákkal, napozó terraszokkal, künn a kertben szabad fürdővel. Mindenki, aki­nek csak módja volt ott megfordulni, elragadta-­­tással emlékszik arra a pompás levegőjű, elbű­­völő családi otthonra, ahonnan a fenyőkkel és lugasokkal borított hatalmas oligocén szikla tö-­­véből ragyogó kilátás nyílik a páratlan budai panorámára. A kegyelmes úr gyermekei felnőttek, sorba kimentek a házból s a még otthonmaradt két kis gyermekkel, túl nagy lévén a családnak a ház, kisebb helyre költöznek és ezt a felséges helyet bérbe akarták adni. Ekkor feleségének, a jóté­kony működéseiről ismert nemeslelkü minőnek, dr. Göllner Máriának az az eszméje támadt, hogy elkérje az urától ezt a gyönyörű helyet s ott leányinternátust létesítve, megvalósítja azt a régi, kedvenc vágyát, hogy kisleányok neve­lésének szenteli magát. Férje a kérést készséggel teljesítette és így már ez év szeptember elsején megnyílik ez az inter­­nátus, amelynél ragyogóbb fekvésű nevelőintézet alig van a világon.*

Next