Ujság, 1925. szeptember (1. évfolyam, 42-66. szám)

1925-09-06 / 47. szám

14 Hármacskán. Operett-bemutató a Vígszínházban. Ha a Vígszínház ma esti újdonsága hors d’ oeuvres az elkövetkező bemutatók sora előtt, akkor is felmerülhet az a kifogás, hogy ez a h­ors d’ oeuvres nem eléggé változatos. Sőt hatá­rozottan unalmas. Ami legkevésbé sem jelentheti, hogy egy komoly színvonalú drámai színház ne kísérletezzen szezon elején, vagy szezon végén hasonló művészi tréfákkal. De minden esetre válassza meg, hogy milyen tréfákkal kísérletezik. Amint a Vígszínház is néhány év előtt eltalálta a Csereberét s ahogy most nem találta el Weber és Luk­e operettjét. Pedig a darab meséje egészen kedves, ha túl­ságosan nem is új. Arról a fiatal leányról szól, aki, hogy férjhez mehessen , asszonynak mondja magát. Ebből az ötletből azután egészen az obiigát, ágyig a bonyodalmak egész serege hasad ki, de az egész sereg bonyodalom inkább ügyetlen, mint mulatságos. Amihez sokban hozzá­járul, hogy Luk­e nem az a megvesztegetően szellemes vaudville zeneszerző, mint például Yvanne. Másrészről pedig Harsányi Zsolt sem fordít annyi gondot fordításaira, mint azt évek előtt tette. Ennyi kellemetlen mellékzönge mellett még az együttes művészi játéka is eltompult volna, ha még olyan tökéletes is lenne, mint amennyire nem az. Góth maga finom és kedves. Csupa derű­ és szeretetreméltóság. Góthné túloz, de jó ko­mika. Bitter, Kertész és Pártos kedvesek. Fejes Teri ellenben kifutotta a formáját. Ebben a fiatal színésznőben minden hangtalansága és közönségessége mellett is nagyon sok tehetség van, ami mindeddig a helyes irányítást még nem találta meg. Az előadásnak különben igen érdekes és váratlan meglepetése is volt. A második felvo­nás végén, amikor a közönség egy része tap­solni kezdett, az egyik karzatról hirtelen éles fütty hangzott el. A füttyöt fütyülővel okozták és az éles hang végigsivított az egész nézőté­ren. Az egész közönség egyszerre felháborodva ugrott fel helyéről és a legnagyobb tiltakozás­sal fordult a karzat felé és viharosan kezdett tapsolni a szereplőknek. A sípolásnak az volt az eredménye, hogy a közönségnek az a része is, amely mindez ideig meglehetősen tartózko­dóan viselkedett, a fütyülés elhangzása után egyszerre felengedett merev magatartásából. Mindvégig lelkesen ünnepelték a szereplőket és jóval a felvonás után is számtalanszor szó­­lították őket a függöny elé. * Renaissance­ Színház. Tavalyi szezonjá­nak egyik legőszintébb sikerével, Pierre Wolff és Henri Duvernois Őszi szerelem című szín­művével nyitotta meg ma este a nagymező­utcai színház kapuit. Az előadás, melynek ifj. Gaál Mózes a rendezője, a bemutatója mit sem veszített frisseségéből, gondosságából és összehangoltságából. Az együttes minden egyes tagja a helyén volt és legteljesebb mű­vészetét nyújtotta. Somlay Arthur fájdalmá­ban, örömében, bánatában, vigságában igazi és egész férfi volt. Nagyszerű alakításához méltó keretül szolgált Simányi Mária finom drámaisága, Ilosvay Rózsi végtelen kedvessége, Makláry megindító ügyefogyottsága és Har­­sányi kedves humora. A szépszámú közönség könnyezett a bánatos részleteknél, sokat ka­cagott a bohókás jelenetek alatt, belenyugo­dott a mindent kiengesztelő megoldásba és cserébe lelkesen ünnepelte a szereplőket. * Stephanides Károly, az ismert nevű kar­mester és zeneszerző korrepetáló tanfolyamot nyit. Színpadra és hangversenyre egyaránt ki­képez jóhangú és némi zenei előképzettséggel bíró hölgyeket és urakat. Munkájában segítő társa fia, ifjú Stephanides Károly, aki a zene­főiskola zeneszerzési tanszakát ez év nyarán vé­gezte. Jelentkezések naponta délelőtt 10—1-ig és délután 3—5-ig. Erzsébet-körút 1. A­ lépcső, IV. emelet, ajtó 45. szám alatt. * Bárdos Artúr színházainak jövő szezon­járól. A Renaissance­ Színház kapunyitásának alkalmával felkerestük Bárdos Artúrt, a Re­­naissance- és Belvárosi Színházak igazgató­ját és megkértük, mondjon el egyet-mást programmja részleteiről. A­ kiváló színházi szakember a következőképen felelt kérdezős­­ködésünkre: — Az idei egészen rendkívüli viszonyok, színházi eltolódások és ezek hosszas elhúzódása természetesen késleltetik a műsorok kialakulá­sát. Részletes programmot így, még nem adha­tok, legfeljebb azt a néhány fix pontot tűzhetem le, amelyeknek megvalósítására okvetlenül sor kerül. — A Renaissance­ Színházat azzal a hét darab­bal nyitjuk­ meg, melyek az elmúlt szezonban a legnagyobb visszhangra találtak: Őszi szere­lem, Csókoljon meg, Haláltánc, Szeretni... A Waterlooi csata, Menyasszonyi fátyol és Kisér­tetek ezek. Ez utóbbi új Oswalddal, Somlay Artúrral. Mindegyik legfeljebb kétszer kerül csak színre. Afféle seregszemle ez, az elmúlt szezon képének összefoglalása, bizonyítására annak, hogy magánszínház is tud repertoárt adni és ebben a repertoárban olyan nevek lehetnek, mint Strindberg, Ibsen, Geraldy. — Ezekhez pedig két héten belül csatlako­zik a legnagyobb: Shakespeare. A Renaissance­ Színház a Hamletet hozza színre, melyben Somlay Artúr először mutatkozik be ebben a szerepben. Olyanformán indulunk tehát, mint tavalyi messzehangzó művészi sikerünkkel,­ a Haláltanccal, melyet ipost is nyomon fog kő­Berlin, szeptember hó. Nem messze a Kroll- Opertől, kora délelőtti órákban a magányos után autó suhan el mellettünk és megáll az opera mű­­vészbejárata előtt. Egy robusztus férfialak lesegíti a filigrán hölgyet, utat vág a fotográfusok és ki­váncsiak tömegén keresztül, fényképezőgépek csattognak, a kiváncsiakat szétkergeti a portás; ez minden, ebből tudjuk, hogy a filigrán hölgy Anna Pawlowa volt, a világ leghíresebb táncosnője. A kapuig még van időnk elég összeszedni a szórványos emlékeket és újságcikkek nyomán némi elmosódó képet alkotni a nagy művésznőről. Amit nagy művészekről mondanak, az sohasem hiteles. Pawlowa múltját át- és átszőtte a roman­tika. A pétervári mosónő leánya tízéves korában bekerül a cári balletiskolába. Hat éven keresztül tanul, míg végre tagja lesz a híres cári balletnek- Hosszú évek múlnak el és prímaballerina lesz. A fényes címet már elnyerte, de első mégse lehetett. Útban állott Ksessinska, a hallét első táncosnője (a későbbi cár szeretője), aki nem engedte Pawlo­­wát érvényesülni. Pawlowa sértett hiúságában kiválik a hallétből és önálló együttest szervez. Körútra indul, előbb Oroszországban, aztán kül­földön, Európában; a háború alatt Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, a háború után Japán­ban, Kínában és Indiában táncol, sikere és neve elhomályosítja mindenkiét. Egy évtized óta úgy szokás említeni Pawlowát, mint a táncművészet megtestesülését és megtestesedését. 1908-ban lépett fel először Berlinben. És 1914 augusztus elsején főpróbára felkészülten állott újra kosztümbe öltözve a berlini opera színpadán, midőn elterjedt a hadüzenetnek és a Berlinben élő orosz állampolgárok elfogadásának a híre. Pawlowának nem történt baja. Aznap este, anél­kül hogy egyetlenegyszer is fellépett volna, sírva állott kofferjei között az Anhalter Bahnhofon (így meséli a krónika) és elutazott az utolsó vo­nattal. Engedték menekülni őt. Tizenegy év óta először jött újra Németor­szágba Pawlowa. És amikor megérkezett, oly má­mor fogta el a sajtót és a közönséget, amihez foghatót elképzelni se lehet. Az opera portását alig tudjuk meggyőzni, hogy be vagyunk jelentve Pawlowánál és a művésznő vár reánk ma délelőtt. A hatalmas színpad mel­lett, ahol serény előkészületek, világítási próbák történnek az esti előadásra és a ballet néhány tagja végzi gimnasztikai gyakorlatait, van Paw­lowa öltözője. Az öltöző kis szalonjában várunk. Kollégám, egy orosz újságíró, arra­ van hivatva, hogy a beszélgetést tolmácsolja. Először a robusz­tus úr jön elő, aki az autóból kisegítette Pawlo­wát. Csakhamar kiderül, hogy az úr Pawlowa férje és mellékfoglalkozásként angol lord, Paw­lowa impresszáriója, adminisztrátora, akire a mű­vésznő minden tekintetben rábízhatja magát. Üz­leti ügyekben természetesen, mert, mind később kiderült, különben nem sokra becsüli az urát. Csakhamar megjelenik Pawlowa is, k­laszinó, ne­héz kazimir ruhában, piciny, papucsba bujtatott lábaival és járásával hasonlít egy japán tealány­hoz. Arcát elborítja a kétoldalt simán lefésült mélyfekete haj. Arca keskeny és beesett, nagy barna szemei és oroszosan kifestett szája sok szenvedélyt és hallatlan idegéletet árulnak el. Pil­lanatokig fogja a kezemet, aztán balkezét is rá­teszi a kezemre, mintha ki akarná fejezni egész különös szimpátiáját. — Az istenért, ne vegyék rossz néven tőlem, hogy papucsban vagyok — mondja oroszul, aztán hirtelen angolul folytatja —, gimnasztikai gyakor­latokat kell végeznem, ahhoz öltözködtem át. Jó alkalmam volt megnézni a csodaszép lába­kat, aztán mosolyogva megkérdezni: Igaz-e, hogy bebiztosította a lábait? — Igen, 1915-ben Amerikában egy kis baleset ért, kificamodott a lábam és hetekig nem tudtam táncolni. Akkor jutott eszembe a dolog. Ajánlko­zott egy biztosítótársaság is, mely hajlandó volt 500.000 dollárra biztosítani. A másik társaság 300.000 dollárra biztosította lábaimat. De inkább fizetem a magas díjat és jobb szeretném, ha nem kapnám meg az összeget soha. A folyosón nagy sürgés-forgás; megkérdezem,­­hányan vannak a kíséretében. •—• Negyvenketten és majdnem mind oroszok. Tizenöten a halléthez tartoznak, a többi varrónő, adminisztrációs ember, úgy­hogy semmit nem kell másutt készíttetnem. Minden szükséges kelléket és ruhákat saját embereim készítenek, akik min­dig velem vannak. Ez a valóságos nagyüzem akadályoz, hogy kisebb országokba ellátogassak, ahol legfeljebb két-három estét tudnék adni. Ezért nem mehetek például Budapestre se, a nagy ki­adásokat egyszerűen lehetetlen fedezni. Németor­szágban e hónap végéig maradok. Még néhány es­tét adok Berlinben, aztán felkeresem ballettemmel a nagy német városokat Jövő hónapban vissza­utazom Londonba, ez tulajdonképpen otthonom és a téli szezonra a „Coventgarden“-hez, London operaházához vagyok szerződtetve. — Miben látja, asszonyom a nagy sikereinek okát? — kérdeztem. — Azt hiszem, minden siker titka ott van, hogy a művész őszintén és közvetlenül adja vissza élményeit és élményeinek tisztaságával és monu­mentalitásával szuggerálja a publikumot. A kö­zönségnek mindent meg kell élnie a művésszel együtt és ha a művész extázisa nem csinált do­log, hanem valódi, úgy magával ragadja a közön­séget. Az én táncaim nem idegen élmények, ha­nem sajátjaim. A „Dornröschen“, a „Sterbender Schwan" olyan táncok, illetőleg olyan költemé­nyek a mozgás és mimika útján kifejezve, amik­hez események és egész történetek fűződnek éle­temből. Minden érzésem, minden élményem benne van a táncban. Mert a testplasztika és mimika legkomolyabb tényezői a drámának. A tánc sza­vak és zene nélkül is lehet dráma, a dráma üres szavak sorozata mimika és mozgás nélkül. A tánc dráma akkor is, ha érzések sorozatának a kifeje­zése és nincs szükség rá feltétlenül tartalmat, gon­dolatot, irodalmat kényszeríteni bele, mint a pan­­tomimban. Aki táncol, annak költőnek kell lenni egyúttal, akinek nemes érzései vannak. — Mikor kezdett táncolni, asszonyom? — ötéves koromban. Egy alkalommal zenét hallottam és magamtól táncolni kezdtem. Atyámat hamar elvesztettem, anyám gyerekes hóbortnak vette az egészet, végül is a véletlen játszott közre, hogy a cári balletiskolába kerültem. — Mi a véleménye az orosz hallétről? — Az orosz ballet örök és elpusztíthatatlan ér­téke a cári kultúrának. — Talán ez az oka, hogy nem megy vissza Oroszországba, mert a cári kultúrát oly nagyra becsüli és a cári hatalommal együtt a cári kul­túra is megdőlt? — Részben. De sok minden egyéb oka is van, hogy nem akarok többet visszamenni. 1914-ben voltam utoljára ott és bármennyire is szeretem az orosz népet és hazámat, nem hiszem, hogy még valamit nyújthatna nekem Oroszország. Én Oroszországban Tolsztojt szerettem, ma is Tol­sztojt olvasom, ha táncolok, ha néha privát pasz­­szióból festek és gipszformákat modellizálok, ez mind, mind az akkori Oroszország és ez az Orosz­ország nincs többé. — Miből áll a napi munkája, asszonyom? Pawlova mosolygott. ■— Alszom. 8—10 órát naponta. És mielőtt színpadra lépek­, újra aludnom kell legalább egy órát. Azonkívül... na igen, mindazt, amit más közönséges halandó­ végez és egy és fél-két óra testgyakorlatot végzek naponta. Táncokat nem tanulok­ be, az magától jön. Egy gondolat és sok­sok érzés, ami a gondolattal kapcsolatban elfog. Ennyi az egész. — Kit becsül legtöbbre a mai nagy táncosnők közül? — Az orosz Opuhova és Karsavina minden bizonnyal a legnagyobb táncosnők’. — Asszonyom,­ Karsavináról beszélik, ő mondta volna,­ hogy máskép táncol, ha nőket­­és máskép, ha férfiakat lát az első sorban ülni, sőt nagy a különbség akkor is,­ ha fiatalemberek vagy. öregek ülnek elől. Van ebben valami ráció? — Számomra nem. Én nem látok közönséget, én nem látok férfiakat és nőket,­ tömeget látok, aztán behunyom a szemem. Kisszámú közönség előtt és nagy színpadon azonban feltétlenül jobb érzések fognak el, tehát bensőségesebben tudok táncolni. A robosztus úr, Pawlowa férje, mintha unta volna a sok beszédet,­ kiment egy pillanatra. Pawlowa láthatóan fellélegzett. Látszott, hogy az egész idő alatt a férje befolyása és kontrollja alatt állott és sokszor lopva a férjére nézett, hogy nem mondott-e túl sokat. Most megkockáz­tattam egy indiszkrét kérdést: — Boldog-e a házaséletben? Úgy látom,­ túl­ságosan függ a férje gondolkozásától? — Férjem nem művész,­ nem is nagyon érti őket, én meg­ csak egy embertípust szeretek: a művészt. De nem, ne beszéljünk tovább erről. Engem mindenért kárpótol a tánc. A robusztus úr visszajött. Felállottunk. Unot­tan fogott kezet velünk a lord. Pawlowa papu­­lcsosan kikisért a színház kapujáig. S Aranyosi Miklós­­ szál még itt produkálta magát a városligeti Nép­arénában pompásan idomított lovaival, meghívást kapott a nyárra a legelőkelőbb angol fürdő­helyre, a Blackpoolban működő cirkuszba, ahol Madame Gauthier néven döntő sikert aratott. Ennek a nagysikerű angol vendégszereplésnek visszhangjaként már most éles cikkeket olvasunk a francia lapokban, melyek arról szólnak, hogy sikerült Madame Gauthiert egy párisi vendég­­szereplésre megnyerni. A városligeti Schmidt-népi aréna bájos directrice-je október hó 9-én lép fel először a leghíresebb párisi cirkuszban, a Nou­­­veau Cirque-ben szabadon elővezetett lovaival, míg a magas iskolát Gyuri nevű táltosán fogja bemutatni. * Szerződtetés: Bárdos Arthur a Renaissance- és Belvárosi Színházak tagjainak sorába szerződ­tette Déry Terit, ki legutóbb Alapi Nándor Orszá­gos Kamaratársulatával aratott megérdemelt sike­reket. * Egy magyar nábob — ötvenedszer. A’ Nemzeti Színház ma este játszotta ötvened­szer Jókai dramatizált regényét, az Egy ma­gyar nábobot. A darab most is nagy és ko­moly sikert aratott. A közönség sokat tapsolt és melegen ünnepelte a szereplőket. * Nemzeti Zenede. Az állami fenhatóság alatt álló Nemzeti Zenede ebben az iskolaévben két új tanfolyamot szervez. Az egyik a karénekiskola, melynek az lesz a hivatása, hogy képzett karéne­keseket neveljen a dalegyesületek, templomok és színházak számára. A kétéves kórus vezetője R­o­­seda Károly az intézet c. igazgatója és a M. Kir. Operaház ny. karigazgatója lesz. Azonkívül esti tanfolyam nyílik meg felnőttek részére, mérsé­kelt tandíj mellett. A Nemzeti Zenede a rendes beiratkozásokat szeptember hó 10-ig meghosszab­bította. Az új kurzusokra vonatkozóan részletes felvilágosítással az igazgatóság (IV. Semmelweis­­utca 12.) szolgál. * Pályázat: Az Erényiné Rossi Rosina áll. eng. olasz rendszerű magánénekiskola 10 éves fennállása alkalmából 4 egész és 4 féltandíjmentességgel egy-egy tenor, bassus, mezzo vagy alt szoprán hangú énekesnövendéket vesz fel. Szegénységi bizonyítvánnyal ellátott kérvények az intézetbe, Erzsébet­ körút 40—42., délelőtt 11—4-ig legkésőbb szep­tember 15-ig nyújtandók be. A szinházak és kabarék hírei. * A Nemzeti Színház heti műsora. A Nemzeti Színház Jókai-centenáriumának harmadik ese­ménye lesz e hét péntekjén és szombatján az Aranyember felelevenítése teljesen új betanulás­sal, Horváth Jenő új rendezésében s a két estén két különböző szereposztással. A pénteki elő-­ adáson a szereposztás a következő: Timár Mi­hály — Kiss Ferenc, Ali Csorbadzsi — Bartos, Tímea — Aghy, Tereza — Jászai, Noémi — So­mogyi, Krisztián Tódor — Uray, csajkás tiszt —­ Pethes Sándor, első csempész — Gabányi, má­sodik csempész — Bodnár, Brazovics Athanáz —• Rózsahegyi, Brazovicsné — Iványi Irén, Atha­­lia — Környey Paula, Kadisa — Abonyi és Fa­bula János — Pataki József. A szombati elő­adáson: Ali Csorbadzsi — Fehér Gyula, Tímea—■ Környey, Noémi — Aghy, Krisztián Tódor —­ Náday, Brazovics — Horváth Jenő, Brazo­vicsné — Vizváry Mariska, Athalia — Beleznay és Kadisa — Turányi Alajos. Szerdán lesz az évad első Shakespeare-előadása: A makrancos hölgy. Ezenkívül csütörtökön és vasárnap este A piros bugyelláris, a jövő hétfőn Cyrano de Bergerac és kedden a Tanner John házassága egészítik ki a heti műsort. Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal A Gyurkovics-lányok ke­rül színre. * A Fővárosi Operett­színház nagy kabaré­­műsora a jövő héten is minden este színre kerül A legeredetibb, leggazdagabb, legváltozatosabb­ programm. * A Vígszínház jövő hetét a Hármacskán! (Quand on est trois...), Pierre Veber végtelenül mulatságos zenés vígjátéka tölti be, amelynek vasárnap lesz a második előadása. * Csókoljon meg! a Renaissance­ Színház ta­valyi legnagyobb vígjátéksikere ma, vasárnap, kerül szinre e szezonban először. Főszereplők: Somlay, Simonyi Mária, Réth Marianne, Makláry, Bérczy. * Hayes Roland világhírű néger tenoristát sikerült a Fodor hangversenyirodának szenzációs amerikai sikerei után október 20-ra egy dalestre megnyerni. Jegyek Fodornál, Váci­ utca 1. * A meztelen Pest! vasárnap esti búcsúelő­­adása parádés szereposztásban, nagy kabaréval egybekötve 40, 30, 20, 14 és 10 ezer koronás hely­árakkal kerül színre. A Il-ik kép után a közön­ség a szereplőkkel együtt, cigányzenekar kísérete mellett táncolhat a színpadon. * Ezer kacagó gyermek lesz ma a Hüvelyk­ Matyi páratlanul mulatságos tündérrege délutáni gyermekelőadásánál a Budapesti Színházban. A kis Szécsi Hédy a legszebb gyermekeknek tíz Hüvelyk Matyi babát ad át. * A Régi jó Budapest 80—87-ik előadásai. A Király-Színház szenzációsan mulatságos revü­­operettje, a Régi jó Budapest a Király-Színház jövő heti műsorát is teljesen betölti, Somogyi Hu­sival, Vaály Ilonával, Berky Lilivel, Ritkáival, Latabárral, Szirmaival, Komputhyval, D’Arrigó­­val, Gallaival a főszerepekben. A darab most, a 100-ik előadás küszöbén, folyton fokozódó vonz­erőt gyakorol a közönségre. Most vasárnap dél­után és jövő vasárnap délután mérsékelt hely­­árakkal Kálmán Imre világhírű operettje, a Ma­­rica grófnő kerül színre. * Liliomfí — Kiss Ferenc. A Nemzeti Színház vasárnap esti előadásán közbejött akadályok miatt Uray Tivadar helyett Liliomfí szerepét Kiss Ferenc játssza. * Basilides Mária vendégjátékokra a berlini Állami Operaházhoz szerződött. Basilides Mária, ki tudvalévően a múlt szezonban hosszabb ideig a berlini Staatsoper vendége volt, az idén is, ugyancsak a berlini Állami Operaházhoz szerző­dött vendégjátékokra. Ezeknek a fellépéseknek első részét már november folyamán megkezdi. * Az Éva e héten ötször szerepel a Városi Színház műsorán: ma, vasárnap este, kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap. A csoda­szép Lehár-melódiákkal különösen Harmath Hil­dának van hangos sikere. Látogatás Anna Pawlowa öltözőjében. A mosóteknő mellől a világ legnagyobb táncosnőjéig. Diadalmenet Németországon végig. Pawlowa fogadja az Újság munkatársát. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1925 SZEPTEMBER 6 vetni a könnyebb műfajnak egy képviselője, amely azonban mégis a legfinomabb Flers— Caillavet-tradíciókra emlékeztet: Armon és Ger-4­bidon Jeannes füles de palace című vígjátéka, melyet valószínűleg Úrilányok címmel fogunk játszani. — A Belvárosi Színházat e hónap közepén nyitjuk meg, még pedig Paul Geraldy új darab­jával, a „Si je voulez“-vel, mely nyilván csak fokozni fogja a kiváló poétának azokat a sike­reit, melyeket nálunk a Szeretni... kezdett meg és az Ezüstlakodalom folytatott. — Ezek volnának a kezdet fix pontjai. Biztosan rákerül a sor Shakespeare Téli regé­jére, melyet Kosztolányi Dezső fordított le megbízásomból. Szerződésileg biztosított magyar szerzőink: Bánffy Miklós gróf (Maskara cimü vígjáték),­ Lengyel Menyhért (két darabbal), Szép Ernő,­ Bíró Lajos, Fodor László, Földes Imre stb.­­ — Külföldi darabok sorával majd legköze­lebb szolgálok. * Magyar műlovarnő Párisban. Ez talán az első eset az artistavilágban, hogy egy magyar műlovarnő Budapestről elkerül Angliába, Fran­ciaországba, ahol tudvalevőleg a lovassport messze felül áll a miénken. Megírtuk nemrégiben, hogy Schmidt igazgatónak a neje, aki a tavasz­

Next