Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)

1925-10-01 / 67. szám

CSÜTÖRTÖK, 1925 OKTÓBER 1 ÚJSÁG Kémkedés miatt háromszor halálraitélték és újrafelvétel során felmentették. Székely Schwarcz Józsefet még 1919-ben jelentették fel, hogy a franciák javára kémkedett Szegeden. A bíróság az újrafelvétel során megállapította, hogy a feljelentők adatai valótlanok. Egy öt év óta húzódó kémkedési ügy feltűnést keltő befejezése. Szeged, szeptember 30. (Az Újság sze­gedi tudósítójának telefonjelentése.) Öt hosszú év és háromszoros halálos ítélet után szenzá­ciós ítélettel végződött ma az a kétszeres kém­kedési katonai bűnügy, amelynek szálai visz­­szanyúlnak egyrészt azokra az időkre, amikor Szegedet a franciák tartották megszállva, más­részt az orgoványi és izsáki éjszakákra, öt évi és 10 hónapi fegyenckedés után szabadult ki ma a katonai börtönből Székely-Schwarcz József, akit kétszeres kémkedés bűntettével vádoltak öt hosszú éven keresztül és a legkü­lönbözőbb hadbíróságok háromszor ítéltek halálra. Az ügy részletei a következők: 1919 végén, amikor, a francia csapatok többhónapos megszállás után elhagyták Sze­gedet, a szegedi katonai hatóságokhoz oly je­lentések érkeztek, amelyek a francia csapa­tok javára történt kétszeres kémkedéssel vá­doltak meg egy ismert szegedi család gyerme­két, Székely-Schwarcz Józsefet. A jelentések szerint Székely-Schwarcz állandóan kémkedett a franciák számára, jelentéseket szerkesz­tett nekik, amelyek arról számoltak be, hogy a szegedi Mars-téri laktanyában a franciák ottléte alatt 50 gépfegyvert rejtettek el, illetve falaztak be. A jelentések második pontja pedig arról szá­molt be, hogy Székely-Schwarcz József a fran­ciák megbízásából Kecskemétre és környékére utazott és nyomozása után részletes jelentést tett azokról az orgoványi és izsáki bűncselek­ményekről, amelyek a Zbona-ügy kapcsán már a nyilvánosság elé kerültek. A bejelentések sze­rint Székely-Schwarcz a franciákhoz intézett jelentésében különböző katonai szerveket, egyéneket vádolt az orgoványi és izsáki éjsza­kákért, valamint megvádolt olyan egyéneket és szerveket is, amelyek különböző különítmé­nyek neve alatt visszaélve, a nemzeti hadsereg nevével garázdálkodtak 1919 őszén és telén Kecskemét vidékén. A jelentések után azonnal letartóztatták Székely Schwarcz Józsefet és kétszeres kémkedés vádja miatt indult meg ellene az eljárás. 1920-ban volt az első főtárgyalás Szegeden, amikor a budapesti honvédtörvényszék a nagyszámú tanuk miatt kiszállott Szegedre Apáthy hadbíró-ezredes elnöklésével. A tár­gyaláson Jung Ferenc és Bach Lipót tettek csupán terhelő vallomást Székely Schwarcz ellen, ezek pedig mindketten a franciák szol­gálatában állottak, mint detektívek. A bizo­nyítási eljárás lefolytatása után kémkedés bűntettében mondották ki bűnösnek Székely­ Schwarczot és ezért halálraitélték. Felebbezés folytán az ügy a legfelsőbb honvédtörvény­székhez került, amely megsemmisítette az íté­letet és új vizsgálatot rendelt el. Az új vizsgálat után Mondada alezredes­­hadbíró elnöklésével tartották meg a má­sodik tárgyalást ebben az ügyben, amikor ismét halálra ítélték Székely-Schwarcz Józsefet. Ezt az ítéletet is megfelebbezték és újból a legfelsőbb honvédtörvényszékhez került az ügy, amely ez alkalommal is megsemmisítette az ítéletet és bizonyos kérdésekben bizonyí­tást rendelt el. A harmadik főtárgyalás alkalmával azután csupán az első vádpont miatt mondották ki kémkedésben bűnösnek Székely-Schwarczot és ezért hatévi súlyos börtönre ítélték. Az ügy megint csak a legfelsőbb honvédtörvényszék­hez került, amely most meghagyta az első bíróság ténymegállapítását, azonban harmadszorosan halálra ítélte a vádlottat azzal, hogy a bűncselekmény kimeríti a kémkedés összes tényálladékait és helytelen az alsóbíróságnak az a megálla­pítása, hogy Székely-Schwarcz működése csu­pán a nemzeti hadsereg ellen elkövetett bűn­cselekmény. Amikor azután a halálos ítélet jogerőre emlekedett, Székely-Schwarcz csa­ládja Eisner Béla dr. szegedi ügyvédet kérte meg, hogy tegyen meg minden lehetőt a fiú érdekében. Eisner Béla dr. elsősorban ke­gyelmi kérvénnyel fordult a kormányzóhoz és ugyanakkor terjedelmes beadványban újra­felvétel iránti kérelmet adott be a legfelsőbb honvédtörvényszékhez. Még le sem érkezett a döntés a kabinetirodától, amikor a legfelsőbb honvédtörvényszék helyt adott a védő előter­jesztésének, amely részletesen kifejtette, hogy Jung és Bach nem annyira a kezükben levő bizonyítékok miatt vallottak terhelően a fő­tárgyaláson, hanem személyes bosszúból, vala­mint azért hogy magukat kivonják az eset­leges felelősségrevonás alól. Az újrafelvételi kérvény azt is kifejtette, hogy nem áll meg az a tény, hogy 50 gépfegyvert falaztak volna be a laktanyába, mert kiderült, hogy abban az időben Szegeden egyáltalán nem volt gépfegyver, az orgoványi és izsáki éjszakák rejtelme pedig nem Székely-Schwarcz jelentéséből került a francia katonai hatóságokhoz, hanem beszámol­tak arról részletesen a napilapok is, ké­sőbb pedig a Zbona-ügy főtárgyalásán bírói ítélettel is megpecsételtetett. A honvédfőtörvényszék helyt adva Eisner dr. érveléseinek, elrendelte az újrafelvételt, de csupán az első vádpontra nézve és a Kecske­mét vidékén történt dolgokra vonatkozólag nem rendelte el az új főtárgyalást. A honvéd­főtörvényszék Szilassy százados-hadbíró veze­tésével szeptember 16-tól a mai napig tárgyalta negyedszer az ügyet. A negyedszeri főtárgya­láson Székely-Schwarcz védelmét Dalmay Géza dr. nyugalmazott ezredes-hadbíró, budapesti ügyvéd látta el. Az eljárás során a honvéd­­törvényszék a legteljesebb bizonyítást folytatta le és a tárgyaláson megállapították, hogy a két volt francia detektív terhelő vallo­mása nemcsak nem szavahihető, de min­den alapot nélkülöz. Székely-Schwarcz az 50 gépfegyver ügyé­ben egyáltalán nem tett jelentést a francia hatóságoknak. Az első vádpont ügyében ezek­­után a honvédtörvényszék felmentette Székely- Schwarcz Józsefet. Miután a második vádpont, a kecskemét-környéki dolgok ügyében a leg­felsőbb honvédtörvényszék nem rendelte el az ujrafelvételt, ebben az ügyben nem is folytat­ták le újra a bizonyítási eljárást, ezért ötévi és hathónapi súlyos börtönre kellett elítélni a megváltoztathatatlan tényállás miatt. A honvédtörvényszék feltűnést keltő ítélete ellen a honvédügyész nem élt jogorvoslattal és így az jogerőre emelkedett. Ezen ítélet alapján a mai napon azután ötévi és tízhónapi vizsgálati fogság után kisza­badult a katonai börtönből Székely-Schwarcz József is. Nyilvános főtárgyaláson vonják felelősségre a kommunistákat. Méltóságán alulinak tartja a magyar kormány, hogy a külföldi rágalmakra válaszoljon. Számtalan újságíró győződött meg arról, hogy senkit sem bántalmaztak az elfogott kommunisták közül. Komoly külföldi körökben már belátták, hogy valóságnak meg nem felelő és kimondot­tan célzatos híresztelésnek kell tekinteni mindazt, amit titkos hírforrásból kommunista bántalmazásnak állítottak be az utóbbi napok­ban. Érdekes, hogy Bauer dr., az osztrák szo­ciáldemokraták vezére is felült a híresztelés­nek és az Arbeiterzeitung-ban megjelent nyi­latkozatában „bántalmazott munkásokról“ be­szél. Illetékes helyen kijelentették erre a nyi­latkozatra, hogy közönséges inszinuációról van szó. Az előállítottak közül egyetlenegy sem ré­szesült még a legkisebb mértékű fenyege­tésben sem, beleértve Rákosit és Weinber­­gert is. Mint illetékes helyen kijelentették, a főtárgya­lás — amely teljesen nyilvános jellegű lesz — dokumentálni fogja a következőket: A rendőrségen az előállítottakat a leghu­mánusabb bánásmódban részesítették; a rend­őrség politikai csoportja jóval Rákosi elfoga­­tása előtt informálva volt a legkisebb részle­tekről és amikor az embereket behozták, az összegyűjtött tények bizonyítéka alatt és a bi­­zonyítékok súlya alatt valamennyien beismerő vallomást tettek, minden külső kényszer nél­kül. — Ha a magyar törvények nem tiltanák azt — mondották továbbá az illetékes helyen —, hogy a rendőri eljárás során a gyanúsítot­takkal bárki is érintkezhessék, akkor az összes előállítottakat már régen bemutatták volna a külföldi sajtó képviselőinek is, így is szám­talanszor volt alkalmuk az újságíróknak meg­győződni akár Rákosi, akár Weinberger testi épségéről, amikor azokat kihallgatásra vitték és onnan visszakísérték celláikba. Éppen ezért a magyar kormány méltóságán alulinak tartja, hogy ezekre a rágalmakra bár­milyen formában is válaszoljon. Bethlen István gróf miniszterelnököt minden részletre kiterjedően tájékoztatták a nyomozás eddigi eredményéről. Mint említettük, tegnap a belügyminiszter, Marinovich Jenő főkapitány, Hetényi Imre főkapitányhelyettes jelentek meg a miniszterelnök előtt, ma pedig Nádasy Imre országos főkapitány referált részletesen a bol­sevista összeesküvés egész kérdéskomplexumá­ról. BÉCSBEN SEJTIK A KOMMUNISTA KÖZ­PONTOT. Stockholmból jelentik. A svéd sajtó részle­tesen foglalkozik a magyarországi kommunista szervezkedési kísérletekkel. A Nya Dacdigt Allehanda című lap egy szófiai táviratot is közöl a Balkánon folyó bolsevista aknamunká­ról és megjegyzi, hogy nyilvánvaló az össze­függés e mozgalmak között, amelyek a bécsi kommunista agitációs központ egységes irá­nyítása alatt állanak. * Esküdtszék előtt a burgszinházi politikai gyilkosság. Óriási tömeg a tárgyaláson. Szigorúan ellenőrizték a terem­be lépőket. Alencia szerint az agyonlőtt macedón politikus árulója volt a macedón szabadság ügyének. A közönség rokonszenve Mencia felé fordult. Bécs, szeptember 30. (Az Újság bécsi szer­kesztősége jelenti telefonon.) Még élénken emléke­zetes az a szörnyű merénylet, amelyet egy 26 éves macedón leány, Mencia Carniciu követett el má­jus 8-án a Burgszínházban, a Peer Gynt előadása alatt. A leány hét revolverlövéssel agyonlőtte Pa­­nica Tódor macedón politikust. A gyilkos nő el­­lentállás nélkül engedte magát letartóztatni és ki­hallgatása alkalmával készségesen bevallott min­dent. A tényállás tehát már a vizsgálat alatt meg­lehetősen tisztázódott és hogy ebben a szenzációs politikai perben, amelyhez fogható Ausztriában már régen nem volt, mégis ilyen sokáig húzódott a főtárgyalás megtartása, annak oka az, hogy Mencia súlyos beteg, sőt orvosai szerint alig élhet sokáig. Várni kellett, míg annyira összeszedi ma­gát, hogy bírái elé állhat. Az eset óta a közönség rokonszenve, amely eleinte a meggyilkolt Panica felé fordult, meg­változott. Most már az emberek Menc­át tartják szim­pátiájukra méltónak, aki, mint a vizsgálóbíró előtt vallotta, azért ölte meg az egykor sze­retett, daliás macedón vezért, mivel áruló­nak, a szabadság és népe ellenségének tartotta Az esküdtszéki termet óriási tömeg ostromolta meg. Csak belépőjeggyel lehetett a terembe jutni és a jegyeket is a detektívek egész sora vizsgálta át. Aki a terembe akart bejutni, kénytelen volt tűrni,, hogy tetőtől talpig megmotozzák. E célból két fülkét rendeztek be, egyet a férfiaknak és egyet a nőknek. Feltűnt az is, hogy a belépő­jegyek némelyikén O-betű, másikon G-betű volt. Az előbbi azt jelentette „Oberflächlich“ vagyis hogy elég felületesen megvizsgálni, a G pedig azt jelentette: „Genau" vagyis tüzetesen átkutatandó. Minderre azért volt szükség, mivel hír szerint, fegyvereket akartak a terembe csempészni és a vádlottat, ha kellemetlen vallomást tenne, megölni. A Bécsben élő bolgár kolónia, élén a bécsi bolgár követség sajtó­attaséjával, nagy számban volt képviselve a hallgatóság soraiban. A hosszas ellenőrzés két órát vett igénybe. Tizenegy óra körül nyitotta meg a tárgyalást Schneeweisz dr. udvari tanácsos, elnök és el­rendelte a vádlott elővezetését Menciát a be­tegség és a fogság nagyon megviselte. Arcán itt­­ott a tüdővész jellemző piros foltjai látszanak. Sötét, sűrü, pubifrizurásan levágott haja van. Világos selyemharisnyát és lakk félcipőt visel. Erősnek látszik, külsőleg nem árul el izgalmat. A tolmácsokkal egy kis baj volt a mai tár­gyaláson. Az első tolmács, akit alkalmaztak, ponto­san, de szürke közönyös ridegséggel fordí­totta a vádlott temperamentumos vallomását. Később a vádlott kérésére másik tolmácsot al­kalmaztak, aki nem tud ugyan tökéletesen bol­gárul, de nagyon jól megértette Menciát. Mencia gyakran tört németséggel adta elő mondanivalóit. Az elnök kérdésére bűnösnek ismerte el magát és vallomását általában a vádiratnak megfelelően adta elő, amely orgyilkosság címén emelt ellene vádat. Elmondta, hogy Krusevóban született, ahol 1903-ban szülei házát a törökök felégették, midőn leverték a macedón felkelést. A békeszerződés óta jugoszláv alattvaló, örmény származású. Gimnáziumba járt, amelynek öt osztályát végezte el. Betegeskedése miatt abbahagyta a tanulást és apja üzletébe lépett, aki akkor Szófiában jómódú kereskedő volt. 1918. szeptemberében egy isme­rős családdal Münchenbe utazott. Útközben is­merkedett meg Izmirlieva Magdalénával, aki őt Macedónia politikai viszonyaival megismertette. Izmirlieva beszélt neki először sógor­áról, Panica Tódorról is, aki már a török uralom alatt a sza­danisták, vagyis a teljesen önálló Macedóniáért küzdő macedónok vezetője volt és akit 1907-ben sorshúzás útján azzal bíztak meg, hogy az ellenpárt két vezetőjét, Sarafo­­vot és Gabrmnovot lőjte le. Az ellenpárthoz tartozók, akiket vrachojistáknak neveztek, Macedóniát csak mint Bulgária egyik részét akarták felszabadítani a török uralom alól, Pankát a politikai gyilkosság után mint nemzeti hőst ünnepelték. Ezek a dolgok Menciában határtalan lelkese­dést ébresztettek Pank­a iránt, akivel két évvel utóbbi Izmirlieva közvetítésével egy fürdőhelyen megismerkedett. Ekkor azonban azt is megtudta,­­hogy a Stambulinszky-kormány Pankát a háború alatt meg nem engedett gazdagodás miatt bűnvádi eljárás alá vonta, ami már kissé megingatta benne a Pank­a iránt érzett tiszteletet. Még jobban lesújtotta, amikor később arról értesült, hogy a Sztambulijszky-kormány megvesztegette Pankát, aki tehát Mencia véleménye szerint árulója lett a macedón szabadság ügyének. A Sztambulijszky-kormány bukása után Panká­nak menekülnie kellett és ő ismét részvétet érzett iránta, de csak rövid időre, mert megtudta, hogy Pank­a a szerb biztonsági osztály szolgálatába állott és a macedóniai bandák elleni védekezéssel bízták meg. Már akkor, 1923 telén megfogamzott benne a gondolat, hogy bosszút áll az árulásáért és Panicát megöli. De csak 1925 januárjában ke­rült Panica közelébe. Szülei ekkor Bécsbe küldték egészségének helyreállítása végett és­­ magával hozta Szófiában vásárolt Mauser-pisztolyát is, amelyet fehérneműjében, a ruhája alatt hordott Május 7-én — mint a vádirat előadja — azt indítványozta Izmirlievának és a Panica házas­párnak, hogy menjenek el a Peer Gynt előadá­sára. ő vásárolta a jegyeket. Úgy intézte a dolgot, hogy Panica előtte üljön. Velük ment Bogatinov Jane is, aki Panica testőre volt és aki Panicát soha el nem hagyta. Mikor az előadás ahhoz a jelenethez ért, amikor a hajó elsülyedt, közvetlen közelről hátulról kétszer fejbelőtte után hátrálva lassan kiment a páhol­ben még öt lövést adott le, amelyek ségét és Bogatinovot találták. Panica halt, felesége és Bogatinov súlyosan A tárgyalást holnap délelőtt kilen­lasztották, amikor Mencia Carniciu fői vallomását. Letartóztattak egy furfangos est A tiszabural „Ingatlant”. A főkapitányság ma előzetes letar­helyezte Vörös Zsigmond volt részvén igazgatót. Vörös Zsigmond a háború a­ fogságba esett, Oroszországba került, ál­vett az ellenforradalmi alakulatokba, visszatérve Magyarországba, szintén az el­dalmi mozgalmakhoz csatlakozott és a­­ különféle atrocitásokban is részt vett. Kés­leti vállalkozásokba kezdett. Kisebb rész­easágot alapított. 1924-ben Vörös, Ács és hatvani cég alatt társaival együtt bányavállalkozásba kezdett. Vörös Zsigmond volt a vállalat ügyvezető igazgatója és nemrégiben 80 millió koronát kel­lett volna a mátraderecskei szénbányájukhoz szükséges faanyagokért kifizetnie. Vörös Zsig­mond ezt a pénzt Weisz Imre dr. ügyvédtől kérte kölcsön és fedezetül felmutatott egy telekkönyvi kivonatot, mely szerint Tiszabura községben na­gyobb ingatlana van. A 80 milliót meg is kapta, később azonban kiderült, hogy a pénzt a saját céljaira fordította és Tiszaburán semmiféle in­gatlana nincs. Ugyancsak ezzel a telekkönyvi kivonattal Wit­­tenberg Farkas írógépkereskedőtől 15 millió ko­rona értékben írógépet vásárolt, de ezt is elkótya­vetyélte. Feljelentést tett ellene saját ügyvédje is, Vas Imre dr., akinek Vörös 600 aranykoronával tartozott. Be is perelte, a per folyamán ugyan­csak felmutatta a tiszaburai telekkönyvi kivona­tot és hozta-halogatta az ügyet. Miután helyzete már tarthatatlanná vált, szökésre készült. Utolsó jövedelmi forrásként apróhirdetéseket tett közzé a lapokban, mérlegképes könyvelőket és tiszt­viselőket keresve. Az ajánlatokat poste restante kérte. 2000 ajánlat érkezett így be, mire Vörös körlevelet nyomatott, melyben közölte az ajánl­kozókkal, hogy információs díj címén fizessenek­ be 25.000 koronát. Több mint 1500 ajánlkozó be is fizette a fejenkénti 25.000 koronát, amit Vörös zsbre vágott. Szökési kísérleteit megsejtették és ér­tesítették a főkapitányságot. Azonnal detektívek mentek ki érte, behozták a főkapitányságra és le­tartóztatták. * a legjobb FOGKRÉM 3

Next