Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)
1925-11-13 / 104. szám
PÉNTEK, 1925 NOVEMBER 13 A i i. i . I.HH..II l ■————————1 ÚJSÁG5 Egységes liberális ellenzéki front alakulását kívánják a demokratikus biok tagjai. Szilágyi Lajos kormányképes liberális pártot kíván, Horváth Zoltán a Kossuth- párt nevében fogadja szívesen Rassayt. — Vázsonyi és Szilágyi az ország integritásáért. „Ebben az országban eddig csak a reakciót sikerült konszolidálni." A demokratikus biokban egyesült pártok csütörtök este együttes vacsorát rendeztek a demokratikus szövetség mérleg utcai helyiségében. A vacsorán elhangzott szónoklatok élénken világítottak rá arra a hangulatra, amely ma az egész ellenzéken uralkodik. Kétségtelen, hogy a Rassay Károly vezérlete alatt elképzelt egységes liberális ellenzéki front kialakításának gondolata mélységesen foglalkoztatja a biokban tömörült pártok tagjait is, akik ezen a vacsorán anélkül, hogy Rassay Károly nevét egyetlen egyszer is kimondották volna, olyan gondolatokat fejtegettek, melyek a liberális egyesülés felé jelentenek komoly lelkesedést. Még a Kossuth-párt szónoka is azzal zárta szavait, hogy a demokratikus gondolkozású politikusok együttműködését látja szükségesnek és pártja nevében is készséggel fogad el olyan vezért, aki ennek a frontnak megteremtésére alkalmas. A vacsora első szónoka Szilágyi Lajos volt, aki a jelenlevők üdvözlése után a következőket mondotta: — Nagy erőt tulajdonítanánk az olyan politikai alakulásnak, melyben mindazok, akik a liberális politikát képviselik, egy táborban lennének és velük együttműködnék a szociáldemokrata párt is. A szocialisták sohasem tekintették volna árulásnak, ha a bioknak azért kellett volna felbomlania, hogy egy nagy liberális pártnak megalakulását segítse elő, olyan pártnak, mely esetleg a kormány felváltására is alkalmas lehetne. Valóban akkor tudnánk nagy, hatalmas ellenzéki frontot alakítani, ha ez a gondolat így megvalósulna. Az a politikus, aki azt állítja, hogy a liberális politikusokat egy táborba egyesíti, a mi részünkről elutasításban sohasem fog részesülni. Egészen mellékes, hogy ezt a tervet ki kezdi el, mert nálunk a személyi kérdések nem lehetnek akadályok. Hívására köréje sereglünk abban a biztos tudatban, hogy ezzel nem gyengítjük az ellenzéki blokkot és ezzel a szociáldemokratáktól sem távolodunk el. • Ellenségeink azonban csalódnak, ha várvavárt csemegeként az ellenzék szétzüllésére számítanak. Mi megtanultuk egymást becsülni és bennünk ezek az érzések sohasem szűnhetnek meg. Nem az ellenzék csődjének veszedelme fenyeget, hanem a parlament csődje áll küszöbön. És ezért nem a mi pártjaink lesznek a felelősek. — Nem látok okot a különválásra és ezért most sem a biok egységére ürítem poharamat, hanem a jövendő nagy Magyarországra. Mi szociáldemokrata és polgári képviselők egyek vagyunk az összes nemzeti kérdésekben, nem fogadunk el senkitől sem leckét, sem keresztény, sem nemzeti szempontból, a szociáldemokratákkal együtt áhítozzuk Magyarország területi integritását! Szilágyi Lajosnak nagy lelkesedéssel fogadott Szavai után Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra: — Helyes a diagnózis — mondotta Vázsonyi .— nem az ellenzék fásult, hanem kétségbeesett az egész ország. Ennek oka egyrészt a magyar reakció stabilizációja, másrészt a gazdasági helyzet. Ebben az országban eddig csak egy konszolidáció sikerült, a reakció konszolidálása. Mi a külföldi példákból mindig azt vesszük át, ami rossz. A magyar epigon argonauták nem aranygyapjút hoznak haza külföldről, hanem az aranynak éppen az ellenkezőjét. Ha Mussolini új erőszakosságot követ el, itt mindenki egy-egy Mussolininek képzeli magát. A magyar reakció büszkén könyveli el a maga javára a német reakciós elnökjelölt győzelmét, a spanyol diktatúrát és több külföldi rossz példát. Magyarország politikája egy olyan nemzetközi eszmeáramlathoz kapcsolódott, mely a megbukott moszkovita cárizmust különböző formákban eleveníti fel. A jog helyébe az öklöt, a bandavezérséget és az erőszakot helyezik. — Itt állanak Apponyi és Rákosi, mint egy romvárosban, a régi építészeti művészet megmaradt, ép szimbólumai. Ünnepük őket, de senki sem hallgat rájuk, mert ők nem a reakció támaszai. Az integer Magyarországhoz nem a reakció útja vezet, előbb a csonka agyvelőket kell egésszé tenni, mert csonka agyvelőkkel, csonka szivekkel, az ergerberger hangjai mellett nem fogjuk visszaszerezni a Kárpátokat. Ma Magyarországon Apponyinál és Andrássynál sokkal többet jelent egy bandavezér szava. — Nekünk nem szabad fásultaknak lennünk. Harcolnunk kell az olyan párt ellen, mely — hogy egy jellemző példát mondjak — megszavazta a 12.500-as szorzószámot, annak szimbolizálására, hogy nálunk a bornírtságra is lehet többséget találni. Nálunk lelkesedéssel fogják megszavazni azt a törvényjavaslatot is, melyet a kormány az ides igék eltörlésére fog beterjeszteni. A legnagyobb baj, hogy nálunk a társadalom nem érzi magát jogi biztonságban. Megcsökkent a független emberek száma. Nincs lelkesedés az ideálokkal szemben, amikor nincs tandíjra, tüzelőre, házbérre és ételre való. A jogbiztonságot és a mindennapi élet létfeltételeit kell megteremtenünk. Olaszország, Németor-szág, Spanyolország megengedhetik maguknak az őrültség luxusát, Magyarországnak azonban nincs joga ahhoz, hogy megbolonduljon, mert 8 millió magyar kevés. A reakciósoknak sok, mert ők még ebből a 8 millióból is ki akarják rekeszteni a proletárokat és zsidókat. Az elszakított területeken lévő magyar lakosság jogát csak akkor reklamálhatjuk a külföldről, ha itt benn senkinek a jogát el nem raboltuk, senkinek könnyet nem okoztunk, ha itt demokrácia, jog és kultúra van. Itt benn a legnagyobb hazaárulás és gyűlölködés folyik. A mi internacionalizmusunk az emberszeretet, az övéké a gyűlölet internacionalizmusa. — Mi együtt megyünk a szociáldemokratákkal, mert amíg a reakció tömör egységben van, nem engedhetjük meg magunknak a külön asztalhoz ülés luxusát. Ha majd a reakció szétesik és kinyitja majd a maga Noé bárkájának ajtaját, hogy kieressze azokat az állatfajtákat, melyeket oda felszedett, akkor majd mi is szeparáljuk magunkat.— Ma mi vagyunk azok, kik igazán nemzeti alapon csinálunk magyar politikát. Mi dolgozunk valójában az integritásért és akik velünk szemben állanak, azok az integritás legnagyobb ellenségei. Ellensége az az álnacionalizmus, melyet Cuza homlokcsókja illetett meg. Az egyetlen irredenta a demokrácia, a dolgozó polgárok összefogása, akik sóvárogják, hogy minél előbb egyek lehessünk elszakított Az elmúlt esztendőkben történt szomorú események még mindig sajgó sebet okoznak sokezer embernek, akik szenvedő hősei a kommün idők fegyelmi vizsgálatainak. Az akkor végzett járványszerű purifikálásról már megmondották véleményüket olyan férfiak is, akik nem kerülhettek a vétkesség gyanújába. Már Vass József népjóléti miniszter is kijelentette a nemzetgyűlés ülésén, hogy nem voltak komolyak és igazságosak azok a fegyelmi eljárások, amikor vádlottak ültek be a bírói székbe és hoztak ítéletet, öt esztendeje múlt ezeknek a szomorú eseményeknek a megtörténte óta, de csak nagyon keveseknek adatott meg a rehabilitáció. Magyarország egyik büszkesége, Maróczy Géza, aki nyolc világversenyen vitte el a győzelem pálmáját és még ma is, életének 53. esztendejében, a világ legjobb sakkmestereinek első soraiba tartozik, szintén áldozata a kommün utáni fegyelmi eljárásoknak. Tisztes múltja, a magyarságnak szerzett sok babérja ellenére egy tollvonással hivatalvesztetté deklarálta Maróczy Gézát egy olyan ember, akit a szürke ismeretlenségnek homályából vetett fel a forradalmi hullám. PUSZTÍT A REPÜLŐBIZOTTSÁG. Maróczy Géza, akiről évtizedek óta dicshimnuszokat imák a világlapok, polgári foglalkozásképpen számtanácsosa volt a Budapesti Munkásbiztosító Pénztárnak. Mint hivatalnok a pontosság és lelkiismeretesség példaképe volt, mindenki, aki ismerte, csodálta óriási munkaerejét, nagy szorgalmát és határtalan lelkiismeretességét. Soha nem volt panasz ellene, mert mindig csak hivatalnok volt, aki szabad idejében egyedül a sakk művészetének és tudományának élt, részt vett világtornákon és irt tudományos becsű sakk-értekezéseket és könyveket. Magánéletében a legbecsületesebb, legodaadóbb és leghűségesebb barát volt. Baráti ragaszkodásának vált áldozamagyar polgártársainkkal és munkástestvéreinkkel. Ezért a célért maradunk együtt, ha kell kényszerűségből is, hogy megtörjük azt a reakciót, mely ezt az országot fásultságba döntötte. Farkas István a szociáldemokrata párt nevében szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy azonosítja magát Szilágyi Lajos és Vázsonyi Vilmos szavaival és azt fejtegette, hogy Magyarországnak ma csak egyetlen helyes politikai kiinduló pontja lehet és ez a kulturális célok szolgálata. Magyarországnak ma arra van szüksége, hogy Európa életében kulturtényező legyen, hogy Kossuth és Széchenyi eszméit váltsa valóra. Horváth Zoltán a Kossuth-párt nevében szólalt fel. Kritizálta a kormánypárt működését, kétségbevonta annnak közjogi eredetét, majd beszédét ezekkel a szavakkal folytatta: — Egy szavam volna még azokhoz a liberálisokhoz, akik az állítják, hogy szintén a demokrácia gondolatáért küzdenek. Mi itt vagyunk kéz a kézben, ne bennünket igyekezzenek tehát szétforgácsolni, hanem jöjjenek ide, várjuk őket. És ha vezéreknek születtek, vezérekként is elismerjük őket. A demokratizmus egységére ürítem poharam. A vacsora közönsége lelkesen ünnepelte a szónokokat. Résztvettek a vacsorán még Nagy Vince, Fábián Béla, Sütő József, Ratitz Gyula, Létay Ernő, Baross János, Huska Vilmos, Szakáts Andor, Nagy Ernő, Rainprecht Antal nemzetgyűlési képviselő, P. Ábrahám Dezső és még számosan. tává, mikor a kommün ideje alatt régi pajtása, Reinitz Béla zeneszerző kívánságára elvállalta a kommunizált színházi üzemek gazdasági vezetését. Ebben a szerepében nem volt egyéb dolga, mint a színházak számügyeit intézni és az ő becsületességének és gondosságának tulajdonítható, hogy a bolsevizmus alatt a színházak gazdag felszereléséből, anyag-, díszlet- és ruharaktáraiból egyetlen fillérnyi érték sem tűnt el. Soha nem politizált, legkevésbé a bolsevizmus alatt, sem rajongója, sem híve nem volt ennek a szomorú korszaknak. Mindig soviniszta magyar volt és ezt az érzületét akkor sem titkolta el, amikor a bolsevisták uralták az országot. Mégis a kommün után Maróczy Gézát is kikezdték. Heteken keresztül ugyan semmi bántódása nem történt, tovább folytathatta működését a Munkásbiztosító Pénztárnál, annál is inkább, mert Wlassics Gyula báró az akkori országos színészeit felügyelő nyilatkozatban jelentette ki Maróczyról, hogy a kommün alatt semmi olyan tevékenységet nem fejtett ki amellyel akár a nemzetnek, akár az államnak, akár pedig egyeseknek ártalmára lett volna. Legilletékesebb helyről kapta meg Maróczy Géza ezt az elégtételt, de ez nem volt elég erős ahhoz, hogy amikor repülőbizottságot küldöttek ki a Munkásbiztosító Pénztárhoz, Maróczy Gézát 70 társával együtt fegyelmi eljárás alá ne vessék és hivatalvesztésre ne ítéljék. Mind a 70 embernek az volt a bűne, hogy a repülőbizottság megállapítása szerint annak idején a szociáldemokraták révén kerültek be a munkásbiztosító tisztviselői státuszába. Ennek a repülőbizottságnak az ítélkezését az érdekelt tisztviselők megfellebbezték, úgy, hogy az ügy az akkori népjóléti minisztériumba került, amelynek ura és parancsolója ebben a korszakban Coilléry András fogorvos volt. A miniszteri döntés előtt Maróczyhoz üzenetek érkeztek, hogy könnyen tisztázhatná magát, ha leleplezné barátját, Reinitz Bélát. Az önérzetes Maróczy visszautasította ezeket az ajánlatokat, amelyekkel denunciáló szerepre akarták rábírni, egyszerűen vonatra ült és elhagyta az országot, önkéntes száműzetésében kellett tudomásul vennie a világhírű sakkmesternek, hogy az addig egészen ismeretlen Csilléry András fogorvos hivatalvesztésre ítélte és így elütötte nyugdíjigényétől is, pedig 14 éven keresztül Maróczy Géza pontosan befizette nyugdíjilletékeit. ELSŐ A LEGKIVÁLÓBB ELMÉK KÖZÖTT. A számtanácsosi* állás betöltésére méltatlan* nak minősített Maróczy Géza, azóta a világ leg-felső sakkmestereivel együtt jelent meg a sakkversenyeken és mindpicintg a magyar kultúrát képviselte és a magyar nemzetnek szerzett hirt és becsületet. Kisebb klubtornáktól eltekintve, részt vett a göteborgi, hastingsi, bringhtoni, londoni és karlsbadi világversenyeken. Az utóbbi versenyen harmadmagával az első helyre verekedte fel magát. Ekkor már 53 éves volt, de szellemi erejének teljes birtokában, ami a sakk történetében szinte csodálatos, mert az egyetlen Laskeren kívül nincs olyan mester, aki ilyen előrehaladott korban még bírná a fiatalok versenyeit HAZÁM ELLENSÉGEITŐL NEM FOGADOK EL PÉNZT. Maróczy azonban, ami szintén majdnem példátlan, nyolc verseny győztese, ma is az elsőig sorában áll. Intenzív versenyzésének az az oka, hogy Maróczy kénytelen a sakkozást mint foglalkozási ágat művelni, mert a mester, Csilléry András intézkedésére elvesztette állását, nyugdíját és méltatlan arra, hogy Magyarországon közintézménynél bármilyen tisztséget elvállalhasson. Maróczy Gézának mardosó fájdalma ez a méltatlanság, amely őt csak azért érte, amint azt most Newyorkból a magyar sakkszövetség vezetőségének megírta, mert nem volt hajlandó a denunciáns aljas szerepére vállalkozni. Maróczy Géza jelenleg Newyorkban a Manhattan Sakk Club trénere és ebből a keresetéből tartja fenn magát és Budapesten élő családját és agg édesanyját. Most, hogy egy ízben már járt emigrálása óta Magyarországon és 30 esztendős sakkmester jubileuma alkalmából a legnagyobb ünneplésben és megtiszteltetésben volt része, azt kéri a sakk magyar barátaitól, hassanak oda, hogy rehabilitációt kapjon. A magyar közvéleménytől várja, hogy annak nyomására az illetékes kormányférfiak rendeljék el fegyelmi ügyében a revíziót és szolgáltassanak neki igazságot. — Semmi bűnöm nincs — írja levelében —* soha hazám és nemzetem ellen bűnt, vétket nem követtem el, hanem minden erőmmel és tudásom* mal arra igyekeztem, hogy dicsőséget szerezzek. Nem kérek sem állást, sem elismerést. Még azt sem kívánom, hogy visszahelyezzenek állásomba, csak azt, hogy adják meg nyugdíjamat, amelyre 18 éves szolgálatommal és 14 éven keresztül való pénzbeli hozzájárulással jogot szereztem. Ezt a kérésemet azért intézem most a sakk magyar barátaihoz, mert itt, Newyorkban ajánlatot kaptam letelepedésre és módot arra, hogy második exisztenciát teremtsek magamnak. Hazám ellenségeitől azonban nem kívánok pénzt elfogadni. Egy szélső radikális lap ajánlotta fel, heti 35 dollár kezdőfizetéssel sakkrovatának szerkesztését. Nem fogadtam el a fizetést a lap politikai iránya miatt. Amikor eldobtam magam alól a biztos megélhetés és a jólét alkalmát, hazám vezetőitől azt kívánom, hogy szolgáltassanak egy becsületes magyar embernek igazságot. DICSÉRŐ SZAVAK HELYETT REHABILITÁCIÓ. A magyar sakkszövetség vezetősége természetesen magáévá teszi Maróczy Géza kérését és mindent elkövet arra, hogy sérelme jóvátétessék. A magyar sakkozók emlékeztetnek arra, hogy mily érdemeket szerzett Maróczy Géza a magyar ügy szolgálatában. Ennek elismeréseképpen nevezték el a Debrecenben lefolytatott versenyt, amelynek Klebelsberg Kuno gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter és Almássy László, az egységes párt ügyvezető alelnöke voltak a védnökei, Maróczy Géza-emlékversenynek. Amikor a sakkvilág megünnepelte Maróczy 30 esztendős mesteri jubileumát, az ország közéleti férfiainak legtöbbje dicsérő szavakkal emlékezett meg Maróczy nagyságáról. « Akkor egyiküknek sem jutott eszébe, hogy minden dicséretnél szebben szólott volna, hogy ha a magyar kultúrának egyik büszkeségét, aki nevének az egész világon hírt tudott szerezni, ahhoz az elégtételhez juttatta volna, hogy megindítja a mozgalmat, amely jóvátehetné egy forradalmi időben hozott, meg nem fontolt és meg nem indokolt marasztaló itélet lealázó és megbélyegző szégyenét. A világ nagyságai között szereplő Maróczy Géza valóban megérdemelné, hogy öt esztendő elmúltával, a szenvedélyek lehiggadása után elégtételt kapjon és élvezője legyen munkája árán megszolgált nyugdíjának. Nádor Jenő: Rehabilitációt kér Maróczy Géza, a sakk magyar világbajnoka Hivatalvesztésre ítélte és nyugdíjától megfosztotta a világhírű mestert Csilléry András. — Már állását sem kívánja vissza, csak a nyugdíját. „Elvesztettem állásomat, mert nem voltam hajlandó denunciálni.“ Ráday Gedeon volt belügyminisztert vakbélgyulladással megoperálták. A műtét, amelyet Ádám professzor hajtott végre, kitűnően sikerült. Ráday Gedeon grófot, aki a napokban súlyos vakbélgyulladásba esett, tegnapelőtt a Fasor-szanatóriumba szállították. A volt belügyminiszteren a Fasor-szanatóriumban előrehaladott stádiumban levő vakbélgyulladást állapítottak meg. Még tegnapelőtt délután elhatározták, hogy a grófot azonnal megoperálják. A műtétet Ádám Lajos dr. tanár hajtotta végre a legnagyobb eredménnyel. Ráday Gedeon gróf — értesülésünk szerint — ma már teljesen jól érzi magát, közérzete teljesen kielégítő, láztalan és a sikeres műtét után, most a vakbéloperációk után szokásos pihenőidőre a Fasor-szanatóriumban marad.