Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2 A JANUÁRI KÖLTSÉGVETÉS. A januárra szóló előirányzat végösszegei a kö­vetkezők: Nyers kiadás 55,778.243 aranykorona Nyers bevétel 49,886.118 aranykorona Hiány 4­5,892.125 aranykorona A hiányt egyrészt az­­Állami adósságok,) fe­jezete alatt szereplő, felemelt szükséglet, más­részt a dohányjövedék dohánybevásárlási szük­séglete okozza. Az újjáépítési kölcsönszámlán 152.371.363 aranykorona, mint egyenleg áll rendelkezésre. ÚJSÁG KEDD, 1926 FEBRUÁR 2 „Bizalommal lehet tekinteni a költségvetés állandó egyensúlya felé.“ Ezt állapítja meg Smith főbiztos legújabb jelentésében. A költségvetési év első felében valamennyi adóból több folyt be az előirányzottnál. Január havára közel hatmillió aranykorona a költség­vetés deficitje. Most jelent meg a TÉBE kiadásában Smith főbiztos huszadik jelentése, mely az el­múlt év december haváról számol be. A jelen­tés lényegét az alábbiakban ismertetjük: A jelentés bevezetésképpen ismerteti a nép­­szövetség decemberi ülésén hozott határozato­kat. A LEKÖTÖTT BEVÉTELEK. Az újjáépítési kölcsön biztosítékaképpen le­kötött bevételek december folyamán az alábbi összegeket szolgáltatták, az előző hónapra, vala­mint az 1924. évi decemberre vonatkozó adato­kat az összehasonlítás kedvéért véve fel mellé­jük: A DECEMBERI BEVÉTELEK. December folyamán a nyers bevételek a kö­vetkezőképpen alakultak, szemben az 1924. évi decemberiekkel: 1925 1926 Különbözet december december Milliárd papírkorona Lekötött bevételek 362-6 377-5 8­14-9 Egyéb bevételek 627-1_______317-1______+ 109-7 989-7 894-9 + 94-8 Aranykoronában az 1925 decemberi 68,2, az 1924 decemberi bevétel pedig 59,8 milliónak felel meg. AZ 1925/26-IKI KÖLTSÉGVETÉSI ÉV ELSŐ ÖT HÓNAPJA ALATT ELÉRT BEVÉTELEK ELEMZÉSE. Az ideiglenes számadások szerint a folyó költ­ségvetési év első öt hónapja folyamán a legfon­tosabb közadókból és egyedáruságokból befolyt összegeket az alábbi adatok tüntetik fel: A valóságos bevételek tehát a költségvetési elő­irányzatokat minden egyes bevételi forrásnál meg­haladták. AZ 1925/26-IKI KÖLTSÉGVETÉSI ÉV ELSŐ FELÉRE VONATKOZÓ IDEIGLENES ADATOK. Noha az 1925. évi december 31-ével végződő hat hónapra vonatkozó számadások még csak ideiglenes eredményeket tüntetnek fel, ezek mégis eléggé pontosak, hogy hozzávetőlegesen meg le­hessen állapítani az ebben az időszakban elért eredményeket. Ezek az összegek mutatják­, hogy a költség­vetési egyensúly helyreállítása felé mekkora ha­ladás történt. A kormány elhatározta, hogy ezt a kedvező alkalmat felhasználja arra, hogy 1926 február 1-ével eltörli a kincstári kázhaszon­részesedést és a cukoradót leszállítja 44,8 arany­­fillérről 35 arany fillérre. Végeredményben azt lehet mondani, hogy a most szóban levő időszak folyamán elért eredmények megerősítik azt a véleményt, melynek a jelentések már ismételten kife­jezést adtak, amely szerint bizalommal lehet a költségvetés állandó egyensúlyozása elé tekinteni. A kényszerkölcsönszámla 1925 december 31-én 14,3 milliárd papírkorona egyenleget mu­tatott. A PÉNZÜGYI HELYZET. A Nemzeti Bank érckészlete továbbra is fo­kozatosan szaporodott, úgy hogy az év végével a jegy­fedezet 57­/1%-os arányt ért el, szemben az 1924 végével mutatkozott 53,8 százalékos aránnyal. Az érckészlet a december 31-iki kimu­tatásban 3.340 milliárd koronával szerepel, szem­ben az egy évvel ez­előtti 2.480 milliárddal. Egyik korábbi jelentésben az foglaltatott, hogy a jegyforgalom úgy látszott, mintha 5000 milliárd korona körüli összeggel stabilizálódott volna. A decmberi­ tapasztalatok ezt a­ feltevést megerősítették. KÜLKERESKEDELEM. Magyarország külkereskedelmének az 1925. év első tizenegy hónapja alatti alakulását az alábbi összeállítás tünteti fel, melyben az összehasonlí­tás megkönnyítése céljából, az 1924. év megfelelő ismerteti a jelentés a mérlegvalódiságra vo­natkozó rendeletet is, majd a fizetésképtelensé­gekről közöl statisztikát. Ez a statisztika a kö-VpffcPífi• Egyik régebbi jelentésben — így fejeződik be Smith referácája — közöltem, hogy az egyes szakmákban hány kereskedő működik. Ez utóbbi adatokból az tűnik ki, hogy Budapest városá­ban 1924-ben majdnem kétannyi kereskedő volt, mint a háború előtt. 1925 1925 1924 november december december Millió p­a­p­i Korona Vám 147.113 139.462 137.773 Dohányjövedék 119.576 134.893 150.463 Cukoradó 55.150 59.315 60.588 Sójövedék 28.501 28.992 28.767 350.342 362.663 377.593 A folyó költségvetési A költségvetésben év első öt hónapja előirányzott bevétel­e alatt elért bevétel öt-tizenkettede Millió aranykorona Egyenes adók 69.2 53.1 Forgalmi adók 53.4 43.1 Illetékek 26.4 21.9 Fogyasztási adók 38.5 23.3 Vám 44.6 35.7 Sójövedék tiszta bevétel 7.3 4.6 Dohányjöv. (nyers bev.) 43.3 40.7 Fuvarozási illeték 6.1 3.9 Nyers kiadás Nyers bevétel Bevételi többlet Hiány Millió aranykorona Julius 52.0 87.7— — 14.3 Augusztus 53.2 1­4.7 +­1.5— Szeptember 50.3 59.2 + 8.9 •—4 Október 40.0 58.9 + 18.9 November 53.4 78.9 + 25.5 f*­4 December 51.3 ■ 68.2 + 16.9 u­ 300.2 357.6 + 57.4 szakára vonatkozó számadatok is szerepelnek: 1924 1925 Beho-Kivi-Külön-Beho-Kivi-Kölön­zalai fel­közet total tel közel millió aranykorona Január 37*6 :a*3 — 5*3 63*4 35*2 -28*2 Február 44-1 30*8 - 13*3 58*8 39*9 — 18*9 Március 51-4 44*5 — 6*9 57*7 52*2 *— 5*5 Április 59-0 51*4 — 7*6 52*6 46*6 — 6*0 Május 57*4 45*5 —1­-H 52*4 52*5 -F 6*1 Junius 48*6 36*4 — 13-2 47*4 46*1 — 1*3 Julius 59*9 40-2 — 19-7 53*0 50*8 — 2*8 Augusztus 54*3 34*5 19*8 63*4 7101 + 7*6 Szeptember 62-3 57*4 — 4*9 77-0­­80*1 + 2*5 Október 76*6 79*0 + 2*4 77*2 77*8 + 0*6 Novem­ber 70-2 58*5 -11*7 71*9 79*8 4* 7*9 összesen 621*4 509*5 -—111-9 676*0 632*0 - 44*0 Csődök Csődookivalla ok­osagok d­e 1923 kényszer­egyezségekképtelenség! esetek összes száma Január 7 129 127 Február 14 160 180 Március 17 212 229 Április 11 246 287 Júi­us Június 36 39­ 302 193 Extó 23­2 Július 40 375 215 Augusztus 34 98 132 Szeptember 37 127 104 Október 32 114 146 November 53­­ 142 195 December 39 173 212 380 2.068 2.457 Egyesültek a remin ellenzéki pártok. Egyelőre kooperáció, később fúzió.­­ Részt vesznek a magyarok is a választásokon. Bukarest, február 1. A nemzeti párt és a pa­rasztpárt között végleges megállapodás jött létre. A két párt közös vezérlőbizottsága Mónin Gyula, Mihsalache, Junian, Madgearu, Argetoianu és Benetrescu-Braila jelenlétében határozatot ho­zott, amely szerint a nemzeti párt és a paraszt­párt között a megegyezés az együttműködés te­kintetében létrejött. Az Avarescu-féle néppárt ajánlatára a két párt közös vezérlőbizottsága ki­mondja, hogy elvben hozzájárul az egységes el­lenzéki biok megteremtéséhez a községi válasz­tások alkalmából és a biokba a Cuza-párt és kommunisták kivételével valamennyi ellenzéki párt beléphet, azonban bizonyos kötelezettségek teljesítését vállalnia kell. Ezek a kötelezettségek a következők: 1. A párt kötelezi magát, honfi kormányb­ajutás esetén megsemmisítik az új köz­­igazgatási törvényt. 2. Megsemmisítik s újra ki­írják a községi választásokat. 3. Eljárást indíta­nak ama köztisztviselők ellen, akik a törvény­­teleiül kiirt választásoknál segédkezet nyújtanak a kormánynak. Bukarest, február 1. (Az ú­jság tudósítójá­nak távirata.) A magyar nemzeti párt hivatalos lapja, az Ellenzék, felhívást közöl a magyar vá­lasztókhoz, hogy a közeledő községi választáso­kon mindnyájan vegyenek részt. Bukaresti lapok élénken kommentálják ez a tényt, mondván, hogy a magyarok a választásokon való részvéte­lükkel az ország felépítésében való vágyukat fe­jezik ki. Látogatás a bécsi magyar követségen. Ki rendezi a bécsi magyar követség estélyeit. — Ambrózy báróné tál szendvicse. — Ahol még a fűtéssel is takarékoskodnak. — Virág­kertészet és diplomácia, Bécs, január 31. (Az Újság munka­társától.) Bankgasse (). Minden budapesti em­ber ismeri. Aki­ üzleti ügyekben megy fel Bécsbe, aki politikával foglalkozik, aki nem­zetközi kapcsolatok kiépítését kísérli m­eg, vagy ha csak szórakozás kedvéért ugrik fel Bécsbe, ám nem is megy be, legalább is el­megy a bankgassei palota előtt. A közös mo­narchia ragyogó idejében magyar miniszterek laktak benne és hatalmas üléstermében a ma­gyar delegáció vitatta meg a közös kérdése­ket. Kapuin túl nem hatolhat be az osztrák rendőrség s mikor a rendfentartása erőtelje­sebben szükségessé vált, Tisza István gróf mi­niszterelnök magyar parlamenti eröket vezé­nyelt fel az exterritoriális jogokat élvező épü­letbe. A forradalmak idején a bankgassei pa­lotában a magyar szovjet kiküldöttei ütötték fel tanyájukat, amíg váratlanul magyar ka­tonatisztek rajtuk nem ütöttek, hogy vissza­vegyék tőlük az államtól elrablott „bank­gassei milliókat*1. Ma a magyar királyi követ­ség háza, ahol Ambrózy Lajos báró tapinta­tosan és mégis mindig kellő eréllyel védel­mezi a magyar érdekeket. A bécsi magyar követségről sokan beszél­nek a legnagyobb elismerés hangján és sokan támadják. Semmi esetre sem érdektelen, ha ezeket a kérdéseket magával a követ az őex­cellenciájával vitathatja meg valaki. Körül­belül ez az érzés támadt fel bennem, mikor a bankgassei palota kapuján beléptem és el­határoztam, hogy ha törik, ha szakad, beszé­lek Ambrózy báró követtel. Igaz, hogy nagy felbuzdulásom legkevésbé sem volt indokolt, mert minden nagyobb nehézség nélkül felju­tottam Ghiczy követség­ titkárhoz, azaz in­kább ő került elém. Éppen sifrirozott ugyanis, mikor a névjegyemet beküldtem hozzá s igy nem vezethetett be magához. A sifre titkait igazán nem lesheti ki avatatlan szem. De a leglekötelezőbb udvariassággal pár pillanatnyi türelmet kért és megkínált, hogy foglaljak helyet az előteremben, ha ugyan nem félek, hogy a hideg szobában megfázom. Mert az előszobában igazán farkasordító a hideg. Sa­ját bőrömön tapasztaltam ki, hogy a bécsi magyar királyi követség nem pazarolja a fűtő­anyagot. Igényeiket ezen a téren még a leg­szerényebb polgári ház színvonalánál is lejebb építették. Ezer szerencse, hogy topogó lábak­kal és vacogó fogakkal nem soká kell várnom s néhány pillanat múlva már megállapodunk, hogy másnap 10 órakor Ambrózy Lajos báró rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter a legnagyobb készséggel fogad. Másnap tiz órakor már az egész követség mint régi ismerőst fogad. A portás feszesen tiszteleg, a szolga sietve jelent be s mindenen meglátszik, hogy az­ Újság munkatársának látogatását pontosan előkészítették. Amit kü­lönben maga Ambrózy Lajos báró követ sem tagad, mikor kijelenti, hogy nagyon kellemes reá nézve, ha a legnagyobb magyar újságban oszlathatja el a bécsi magyar követséggel kap­csolatos mende-mondákat. Ambrózy Lajos báró igazi magyar úr és európai méretű diplomata. Beszélgetés közben minden kérdést alaposan megfontol, mielőtt felelne reá. Még a legjelentéktelenebb dolgok­ról is csak a legnagyobb körültekintéssel be­szél. Szinte látszik rajta, hogy keresi a kife­jezéseket, amivel legpregnánsabban fejezheti ki azt, amit akar. Sem többet nem mond, sem kevesebbet, mint amennyi éppen szükséges. Először magáról a követ úrról beszélge­tünk és bizonyos rezignációval beszéli el azo­kat a kellemetlen körülményeket, amelyek közé, mint ő maga hangsúlyozza, a béke­­paragrafusok jutatták. 4000 holdas határ­­majori földbirtokából 148 holdat hagytak meg­­a románok. A 148 holdból is 60 hold park, évszázados fákkal és olyan kertészettel, amely­ről még az angol szaklapok is (Ambrózy Lajos büszkén keresi elő a Journal of the Arnold Arborétum októberi számát) hasábo­kat írnak. A birtok többi részéért kényszer­béreket kap, ami még mindig jobb, mint a feleségének, Degenfeld grófnőnek sorsa, aki­nek szászveszősi birtokára minden ellenszol­gáltatás nélkül tették rá kezüket a románok. Ambrózy Lajos báró filozófikus nyugalommal viseli el sorsát és reméli, hogy az igazság ér­veivel talán még valami eredményre juthat. Ehhez a filozofikus nyugalomhoz nem kis mértékben az a három gyönyörű gyermek segíti Ambrózy bárót, akikre talán minden sikerei között a legbüszkébb. Cigarettával kínál meg és most már meg­kezdődik az interviu «hivatalos] része. — A bécsi magyar királyi követség, ha külpolitikai tekintetben ma már nem is a leg­előbb álló tényező, mégis talán az összes követségek között egyike azoknak, amelyik a legtöbb munkát végzi. Ami természetes is — mondja Ambrózy Lajos báró —, mert Ausz­triával úgy közgazdasági, kulturális, valamint pénzügyi vonatkozásban még mindig a leg­sűrűbb az érintkezés és ma is igen sok ma­gyar embernek exisztenciális érdeke Bécshez fűződik. Kétségtelen, hogy ezeknek az embe­reknek érdekei közül a követség igen fontos szerepet tölt be. Szóbahozom a magyar követség által ren­dezett estélyeket és azokat a vehemens táma­dásokat, amelyeket éppen az estélyekkel kap­csolatban intéztek a követség ellen. Ambrózy báró figyelmesen hallgatja végig a kérdésemet s azután mosolyogva válaszol: — Ismerem ezeket a támadásokat és tisz­tában vagyok az értékükkel. Holott ha bárki is hozzám fordult volna, két mondattal eloszlat­hatnám az egész félreértést. Elvégre a követ­ség palotája igazi építészeti műremek s vét­keznék az, aki ezt az értékét parlagon hever­­tetné. Ez a palota kellő felhasználással igen jelentős erőtényező, amit elsősorban erkölcsi­leg kamatoztatni kell. A követségi épület szép­sége, az előkelő környezet vonzóereje hatható­san érvényesül és nagyban hozzájárul a jóté­­konycélú egyesületek által rendezett estélyek sikeréhez. Én bevallom, hogy a jótékony célú egyesületek számára a legnagyobb készséggel rendelkezésre bocsátom a palota termeit. El­végre a követségnek igen szerény anyagi esz­közök állanak rendelkezésére s az arra szoru­lókat sem segítheti úgy, mint ahogy szeretné. Remélem, hogy a termek átengedésével hozzá­járulhatok, hogy a bajbajutott magyarok helyzetén mások könnyíthessenek. Nemrégen a­­ Kinderspitah-egyesület rendezett estélyt a palotában, a Szent István­ Egyesület bridge­­estélyt tartott, a Bécsi Magyar Egyesület február 6-án rendezi idei bálját, míg március­ban a magyar diákok rendeznek márciusi ün­nepséget a palotában. Az egyesületek ismétel­ten kérték, hogy én és feleségem vállaljuk el a házigazda tisztjét és ennek a kívánságnak, miután magyar érdekekről volt szó, természe­tesen eleget is tettünk. De a termek átengedé­sén kívül az estélyek költségeihez a feleségem legfeljebb, ha egy tál szendviccsel járult. Ez a magyarázat talán eloszlatja majd Budapesten azt a csodálkozást, amit a magyar követ­­ven­dégeinek­ a bécsi lapokban megjelent névsora keltett. — Természetesen, én magam is adok néha egy-egy ebédet, sőt néha egy táncestélyt is, mint ahogy most szerdán is adok egyet. Na­gyon örülnék, ha estélyemen Nagyságodhoz is szerencsém lenne. Mert ezeken az estélyeken már valóban az én vendégeim jelennek meg és hogy ezekre az összejövetelekre kit hívok meg, az már igazán az én magánügyem. Ter­mészetesen barátaimat és jó ismerőseimet. Ebben Ambrózy Lajos bárónak teljesen­ igaza is van. Miután így eloszlatta azt a tévhitet, amit a magyar követség életéről némelyek tenden­ciózusan terjesztenek, végre néhány szó a politikai kérdésekről is elhangzik. Ha pedig politika, mi lehet más, mint a frankügy. •— Sem az osztrák kormány — mondja Ambrózy Lajos báró —, sem az osztrák kor­­mányzat bármely tényezője, sem a diplomácia a legkisebb mértékben sem éreztette, hogy a szerencsétlen üggyel kapcsolatban a velünk szemben megnyilvánuló szimpátia legkisebb mértékben is hanyatlott volna. A bécsi sajtó­nak az a része, amely a rémhírek gyártásában előljár, már megkapta a kellő választ. Az arra illetékes tényezők ezeket a rémhíreket az igazi értékükre szállították le. Én mindenesetre boldog vagyok, hogy az ominózus ügy a lapok első oldaláról a hetedik és nyolcadik oldalra szorult vissza. Múlik az idő. Órámra pillantva ijedten veszem észre, hogy közel egy órája ülök Ambrózy Lajos báró dolgozószobájában. Ép­pen elég ideje, hogy feltartóztattam. Megkö­szönöm a kedves meghívását, amit, fájdalom, más elfoglaltságom miatt nem fogadhatok el. Udvariasan sajnálkozását fejezi ki és fel­ajánlja, ha már az estélyen nem vehetek részt, legalább megmutatja a palota termeit nekem. Magára kapja kabátját és kalapját és maga Ambrózy báró kalauzol végig a gyö­nyörű termek során. Először kis vörös brokát előszobába lépünk be, majd a nagy szalonba és onnan az ebédlőbe. Gyönyörű üvegcsillárok, nagyértékű bútorok és csodálatosan szép kály­hák, amelyek azonban jéghidegek. Az ebédlő­ből a gobelinterembe megyünk át, ahol azon­ban hiába keresem a régi gobelineket. A bécsi palotában csak egy maradt belőlük, mert hár­mat a budapesti miniszterelnökségi palotába szállítottak át. Az intim szalonban már csak a bútorok állam­i tulajdonok, míg a szőnyegek és a képek a báró magántulajdona. Éppen úgy a követ magántulajdona a srézszalonban az a gyönyörű m­iniatűrgyűjtemény, amely a Medici-csald tagjait ábrázolja. Hatalmas gal­lérián át, amelynek freskója a Szent István­­rend alapítását örökíli meg, beléptünk a dele­­gációs terembe, amely m­ost tünetesül szol­gál, míg mellette kisebb táncterem van. A szobákban mindenütt tulipán és jácint. A báró mosolyogva jegyzi meg: — Ne higgye, hogy a követség pénzt ad ki virágokra. Ezeket a tulipánokat és jácintokat mind magam ültettem. Ha már elszakadtam az otthonomtól és nem láthatom naponta a régi fákat és virágaimat, legalább itt is virágok vesznek körül. Pünkösti Erzsébet. JSSh­Á H*H 08­­5® QSJlSISi&ihfil ^ tavaszi idény megkezdődött Ezen szállodák igazgatója fi IIIIÉ Ilii * ÉDEY Farkas Kálmán ! $ Brw* ¡I % sÜ fi 13 Jelenleti Budapesten tartózkodik és azon a héten UIIIbU ff III szállodák személyesen ad felvilágosítást (naponta délután a—ö HlfflIHff ffH Tulajdonos: óráig) minden érdeklődőnek, dr. Tarkán Mihály 1 El So­fia? IS IC­H B ® STERK FERENC ügyvéd irodájában, V. Bálvány­ u. 18. Telefon 108 05

Next